1.Évad 11.rész

Álmosan ébredtem Helga néni rángatására.
-Pattanj ki az ágyból! Reggel van!-mosolygott rám.
-Már is.-mondtam és felkeltem.
-Miért nem a pizsamádban vagy?
-Itt a sajátom. Az pedig átlátszó volt.
-Az kötelező!
-Úgy tudtam ez vallásos suli!!
-Az is! De..Majd egyszer elmondom. Most pedig öltözz fel és edd meg a reggelidet! Jégkrém és muffin!
-Oké.
Kisétált. Fefe kérdőn nézett rám.
-Miért nem hordod az átlátszós ruhád?
-Már Eriké vagyok!-forgattam a szemem-Szóval más nem láthatja a testem..
-Ne már, ennyit hagyj meg nekem!
-Fefe, mi értelme ha csak láthatod? Nem akarlak feleslegesen felizgatni, tudom milyen amikor meglátsz.
-Igaz..Ajj bárcsak az nap hagytad volna, hogy én tegyem meg! Akkor most az enyém lennél, nem pedig Eriké!
-Viccelsz? Te engem hibáztatsz? Miért küldted be hozzám Eriket? Ennyire nem ismered? Ráadásul miért nem állítottátok meg amikor sikítani hallottatok?! Élveztétek vagy mi? Hát most itt az ára...-mondtam neki bátran.
-Csöndbe legyél már!-lökött a falhoz.
-Fáj az igazság?
-Te kis..Megpofozzalak mint az első nap?-kérdezte.
-Tedd..Úgysem mered!-sóhajtottam amikoron is letette a kezét. Aztán pedig felém emelte és megrántotta a hajam.
-Ah-kaptam a hajamhoz.-Azt hittem szeretsz!
-Szeretlek is! Nem veszed észre hogy nekem is nehéz?! Azért kaptad, hogy észhez térj!-fújtatott.
-Mindenki bánt..Engem mindig mindenki csak bánt..-sírtam el magam.
-Ne haragudj! Nagyon fáj?-ijedt meg.
Kibújtam kezei alól és elfutottam az ágyba. Betakarózva bekuckóztam és sírni kezdtem.
Halk sírás közepette elaludtam. Kb két órát aludtam aztán hírtelen nyitogatni kezdtem a szemem mikor érzem, hogy valaki rángat.
-Ébredj flegmacicus!-hallottam Erik hangját.
-Mi az? Mi történt?
-Még semmi, majd fog!-kacsintott.-Amúgy azért jöttem mert most velem jössz!
-Miért és hová?-kérdeztem álmosan.
-Hozzám egy kis játékra!-vigyorgott.
-Most nem, álmos vagyok!-mondtam őszintén.
-Te sírtál?-kérdezte aggódva.
-Nem számít!-fordultam el.
Vissza rántotta az arcom gyengéden.
-Te sírtál.-jelentette ki most már.
-Lehet..-mondtam.
-Mi miatt?
-Honvágy.
-Tényleg?-hitetlenkedett.
-Hát nem, kibaszottul nem...-gondoltam magamban.
Bólintottam mire ő felállított.
-Gyere kicsit nyalogatni akarlak!-puszilgatta a nyakam.
-Akadj már le róla!-szökött ki Fefe szájából.
-Tudom, hogy van hatalmad! Mondhatni az egész suli felett! Csak egyet ne feledj! Felette-mutatott rám-Már nincs!
-Engedd el, nem akarja ezt!
-Akkor bántani fogom ha ellenkezik.
-Megütöd?
-Tudod, hogy igen!-mondta bátran.
-Azt nem teheted!
-Maradandót nem! De ki tudja meg?-vigyorgott.
-Patrik?! Ő még nem is tudja, hogy Hanna a tied!
-Ő sem tehet semmit!
-Rohadj meg!
-Jó leszek, szót fogadok csak ne fenyegetőzz!-mondtam Eriknek.
-Helyes!-valaszolt.-Gyere szuka!
-Megyek...-hajtottam le a fejem.
Elmentünk a szobájához. Ott volt Dénes is aki éppen telózott.
-Hát ti?-nézett hökkenten.
-Kicsit használom!-mondta Erik.
Dénes idegesen nézett. Erik bele lökött az ágyába. Vadmacska módon közelített felém és közben szájával úgy is viselkedett.
-Nyalogatni akarlak!-nyomta le a mellkasom az ágyra lassan.
-Ne!
-De de!
-Itt van Dénes is!
-Nem zavar sok vizet!
-Engem zavar...-mondtam szomorúan.
Nem akartam hogy így lásson.
-Hát jó! Ha ennyire kettesben akarsz lenni!-vigyorgott.
Inkább erre nem válaszoltam. Nem akartam helyeselni de ellenkezni se mert akkor ki tudja mit tesz. Alúl benyúlt a fenekem alá.
-Hé Dénes! Most menj! Patrikhoz vagy akihez akarsz! Senkit ne is hívj! El leszünk egy darabig!-nézett rám perverzen.
-Jó..-mondta zaklatottan és kiment.
A kezeivel markolászott és fellökte férfiasságához. Mindezt ruhában. Fel le lökte. Ezek szerint mégsem nyalogat. Hurrá?! Elkezdtem érezni valami ingert ami közben ezt csinálta. Ezután fel le simítgatta a farkát a cicanadrágomon keresztül. Már csiklandozott. Ezután lehúzta a nadrágom.
-Csússz feljebb szuka, mert lecsúszunk!-mondta hevesen. Felkúsztam.
-Tetszik a bugyikád!-harapta be a száját.
-Te jó ég!-takargattam.
-Mi az? Tán nem..Ellenkezel?-hajolt oda fenyegető hangnemben.
-Nem!-ráztam a fejem és elvettem a kezem.
-Azért! Most pedig lehúzzuk ezt rólad!-mondta és lerántotta rólam. Eldobta a bugyit. Fogta a lábaim és szétnyitotta. Vörös lehettem az száz a zavartól. Hirtelen nyelvét rá emelte és elkezdte nyalogatni. Ez irtóra ingerelt. Így fájdalom nélkül megpróbáltam élvezni is kicsit. Nagyon érzékien csinálta, ami nyögéseket váltott ki belőlem.
-Ahh, ahh, ahh, hahh!-mondogattam.
Fel-fel nézett rám néha elégedetten. Mosolyogva és perverzen tovább folytatta.
Mikor elkezdte gyorsan csinálni akkor az meg beindított de nagyon. Nem tudtam hova tenni ezt a nagy ingert ami ért. Forgolódtam. Beletúrtam a hajába. Az ágy szélét szorongattam.
-Hm, fincsi!-huzogatta ujjaival végig.
-E..E..Elég!-nyögtem ki néhány sokk után ért rángás következtében.
-Jó volt mi?!-nyalta egyszer végig.
-Haaaaah!-mondtam teljesen megsemmisülve. Átfutott a hideg a bőrömön. Fejét automatikusan lejjebb toltam.
-Haaaagyj!-mondtam halkan forgolódva.
Vissza kúszott. A csipőm megragadta.
-Tudom, hogy azt akarod álljak meg. De eszem ágában sincs!-vigyorgott és nyelvével tovább folytatta a játékot.
-Kérlek..-túrtam a hajába feszülten.-Ez..Ahh..Sok!-mondtam szaggatottan.
-Na jó, egy kis időre megkíméllek!-mondta majd puszilgatni kezdte a csipő csontomnál. Aztán a hasam. Aztán elérkezett a melleimhez.
-Lehúzom a pólód oké?-nézett fel.
-Minek?
-Látni akarom!
-Hagyd most őket kérlek!-mondtam.
-Jó, akkor addig te a cerkámmal játszol!-mondta majd feljebb csúszott hozzám. Engem lejjebb tolt és elővette szerszámát. Ami már fel volt állva. Nem néztem oda.
-Nyisd ki a szemed!-mondogatta.
-Nem!
-Nyisd ki! Most!
-Nem!
-Nézz szembe vele! Sokat fogod látni!
-Nem!
-Nézz rám! Vagy megütlek!
-Komolyan megütnél?-magaslottak ki a melleim mikor levegőt vettem.
-Hanna! Ha teszed a dolgod, nem lesz semmi bajod. De igen, képes lennék rá.
-Milyen ember vagy te?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Ez most nem a szavak hanem a tettek ideje szóval nyisd ki a szemed vagy bántani foglak!
-Ott vagy felettem? Mesztelenül?
-Jah. Te pedig kicsit le fogsz...Érted!
-Nem...-ráncoltam össze a szemöldököm.
-De fogsz!-mondta és belenyomta az arcom a férfiasságába.
-Mmm-nyöszörögtem.
-Te akartad!
Combjait elkezdtem karmolni.
-Ahh!-ugrott meg és elengedte a fejem. Végre kaptam levegőt.
-Rossz ribanc!-pofozott meg.
-Ahh!-kaptam az arcomhoz könnyezve.
-Ezért kapsz! Mondtam, hogy megtudlak ütni ha kell.
Elsírtam magam. Rám terítette a takarót, az ágyhoz nyomott és elkezdte ráncigálni a hajam.
-Auu!-mondtam sírva.
Ezután ténylegesen ütni kezdett és ilyenben még soha nem volt részem...A fenekem csapkodta, erősen egymás után vagy tízszer. Ekkor már nagyon sírtam. Megfordított és le akarta húzni a felsőm. Aztán le is húzta, már nem volt elég erőm hadakozni vele. Felhúzta a felsőm.Ütni kezdte a hasam. Aztán a nyakamat szorongatni. Már alig kaptam levegőt amikor valaki benyitott. Patrik és Dénes álltak dermedten az ajtóban és nézték ahogy félig mesztelenül fekszem és fojtogat fölém hajolva.
-Mi a faszt művelsz?-kérdezte Patrik.
-Ss..Segi..khh-préseltem ki ennyi hangot.
-Vedd le róla a kezed!-közeledett Patrik.
-Már az enyém!
-Hogy mi?-nézett rá kétségbe esve.
-Pontosan..De majd Dénes beszámol róla!-vigyorgott én pedig már majdnem elájultam.
-K..Kérlek..-fogtam meg fojtogató kezeit.
-Huzzatok ki! Dolgom van!-mondta Erik.
-Bocs de nincs!-mondta Dénes és lerántotta rólam. Én automatikusan a nyakamhoz nyúltam és magamra húztam a lepedőt. Erik verekedett Dénessel. Addig Patrik odajött hozzám. Én a takaró alatt vissza húztam a ruháimat.
-Jól vagy?
-Nem!-ráztam a fejem és sírva fakadtam.
-Erik te normális vagy ember?-nézett rá mérgesen.
-Jah, a kis ribanc megkapta!
-Nem ribanc jó?! Miért bántottad?
-Nem akart leszopni! Én odatoltam neki a farkam mire ő lekarmolta a combom. Ilyent nem csinálhat!
-Ember te egy nyomorék vagy, hogy a faszba bánthattad EZÉRT???-üvöltött.
-Ez van, már az enyém gyíkarc!-kiabálta vissza. -Úgyhogy tipli van!
-Na jó Dénes, a szabály az szabály...De baszódj meg Erik! Több ilyen ne legyen!-mondta mérgesen Patrik.
-Ha egy újjal is hozzá érsz!!-emelte a kezét Dénes, de Patrik intett úgyhogy kimentek.
Riadtan néztem Erikre. Elhúzódtam az ágy végébe, ahol a fej van. Ő csak ott állt.
-Megyek!-mondtam és óvatosan felálltam fürkészve minden apró szösszenetét.
-Ki mondta, hogy mehetsz?-húzta fel a szemöldökét.
-Kérlek!-néztem rá könyörögve.
-Nem! Elegem van belőled!-közelített.-Folyton harcolnom kell miattad! Nem tudom miért tartanak ennyire becsben? Mitől vagy te másabb? Nézd meg, belilult a szemem, monoklim van, miattad!-lökött a falnak.
-Én nem mondtam nekik hogy üssenek meg!-motyogtam sírva.
-Jah, de miattad ütöttek be! Vagyis Dénes! Az a kis...
-Dénes jó ember!-mondtam halkan.
-Mi van, csak nem bejön neked mi?!-kiabált-Halljam!-rángatta meg a hajam.
-Nem.-mondtam sírva.
-Helyes!-engedte el a hajam.
-Most már mehetek?-kérdeztem zokogva.
-Menj! Holnap legyél itt délben.
Kifutottam sírva és berohantam a szobámba. Fefe nem volt ott. Fogtam a telefonom és rá irtam Katára.
"Én: Segíts kijutni!
Kata: Mi történt?
Én: Nem lényeg. Sürgős!
Kata: Oké, oda megyek!"
Tíz perc múlva ott is volt.
-Na mi van? Várj, te sírtál?!
-Lehet..Na segíts!
-Előbb ki vele, mi történt?
-Hosszú!
-Van időm!
-Huh na jó. Szóval azt akarod tudni most mi a bajom, vagy úgy egyáltalán mi miatt megyek el?
-Mindkettőt! Mondd csak, jó titoktartó vagyok!
-Hát jó. A lényeg az, hogy Erik megerőszakolt, Patrik és Fefe szerelmes belém ami miatt őrültségeket tesznek. Erik pedig most fojtogatott és molesztált! Szóval nagyon kérlek, hadd jussak ki innen!
-Hogy mit csinált? Várj Erik volt az elsőd?
-Igen! De nem önszántamból. Megerőszakolt.
-Baszki Hanna! Miért nem mondtad?
-Öh, mondjuk mert utálsz és már nem tudok bízni senkiben? Most ezt is csak azért mondom el mert tudom hogy elmegyek.
-Ez nem így működik. Basszus, pont a legrosszabbat fogtad ki! Már az övé vagy! Ez szabály! Eltudom képzelni miket tehet veled. Ugye volt rajta óvszer?
-Volt! De akkor is utálom. Mi ez a hülye szabály?
-Ezt még Daniék találták ki vagy húsz éve. Sok mindent nem tudsz erről az iskoláról!
-Azt már levágtam!-forgattam a szemeim.-Na segíts!
-Hát épp ez a baj!
-Micsoda?
-Nem segíthetek. Mert már van gazdád. Nekem nincs, ez a szerencsém. Még szűz vagyok.
-Neem, segítened kell!
-Nem lehet. A szabály az szabály! Sajnálom Hanna!-simította meg a combom és sajnálkozva elment. Az eszemet el tudtam volna dobni. Már biztos. Innen nincs kiút.
A fejemet fogtam amikor Patrik jött be.
-Szia! Bejöhetek?
-Igen! Gyere csak!-mondtam rossz kedvvel.
-Tudok az Erikesről.
-Nyilván tudsz!-forgattam a szemeim.
-Sajnálom..
-Oh igen, ezt már hallottam..De tudod mire megyek vele? Semmire! Semmire!-mondtam mérgesen és elővettem a hűtőből a fagyim.
-Tudom, hogy mérges vagy. Megértelek. Csak elbúcsúzni jöttem.
-Elbúcsúzni?

1.Évad 10. rész

Amint kiléptem sokkoltan és zavarodotton futottam vissza a szobámba. Beburkolóztam a takaró alá. Ajtó csukódást hallottam. Aztán éreztem hogy valaki bebújik mellém.
-Hanna..-hallottam Fefe összeszorult hangját.
-Most már tudod..-könnyeztem be.
-Annyira sajnálom!-ölelt magához.-Nem fogom hagyni, hogy az övé legyél!
-Pedig már a magáévá tett..-sütöttem le a szemem.
Halk zokogást hallottam.
-Tudom, hogy ez az én hibám! Most már tudom!-mondta sírva.
-Fefe már mindegy. Átéltem azt a kínt, ti hagytátok. Már nem lehet ezen változtatni.
-Azt akartam, hogy én legyek az első!-szorított magához.
-Elég már hogy folyton csak a szexen gondolkoztok! Nem vagyok tárgy.
-Te nem tudod, hogy hogy megy ez itt! Mostantól Erik prédája vagy. Nem szólhatunk bele! Bármit..Tehet..Veled..!-mondta és én felé fordultam.
-De miért fáj ez neked?-kérdeztem suttogva.
-Mert..Én..Szeretlek Hanna! Te vagy álmaim nője és nem lehetsz az enyém!-hullottak a könnyei.
-Tudod mit?!
-Igen?
-Most hagyok valamit..
-Mit?
-Megcsókolhatsz...Utoljára!-sütöttem le a szemem.
-Angyalkám...-mosolyodott el és közeledett felém. Fölém hajolt és megtámasztotta kezeit a fejem mellett. A hajam cirogatta.
-Az utolsó csókunk!
Ekkor közelebb süllyedt az arcomhoz és rátapasztotta ajkait az enyémre. Aztán csókolt. Rendesen. Eleinte lágyan aztán már teljes beleéléssel és tűrtőztetnie kellett magát, hogy ne essen neki minden testrészemnek.
-Elég...-toltam el a mellkasát levegőért kapkodva ugyanis a takaró alatt voltunk és egy heves csók után fogy a levegő. Ezután lehúztam rólunk a takarót.
-Isteni volt..-nyelt egyet.-Nehéz lesz még ezt kibírni egy hétig..Az ellenállást..Ahogy csókoltalak egyre csak még még és még többet akartam belőled..Függővé tettél.
-Te tetted magad azzá, azzal, hogy az elején megkóstoltál!
-Hanna...Rájöttem. Nem hagyom neki, hogy elvegyen tőlem. Ő a legszadizóbb mind közülünk.
-Hogy tudnád megakadályozni? Ez szabály köztetek.
-Ez igaz..Valamit majd kitalálok. De addig is úgy kell tennünk mintha semmit nem terveznénk. Addig úgy kell viselkedned mintha az övé lennél!-mondta-Hagynod kell..-nézett le küzdve az érzelmeivel.
-Ma este idejön!
-Mi? Miért?
-Azt mondta, hogy előtte kell vetkőznöm!
-Az enyhe!
-És hetente megujjaz..-tettem hozzá könnyes szemmel, nyelve egy nagyot.
-Hogy mi?-kerekedtek el a szemei.
-Ezt mondta. Mert már az övé vagyok. Mert aznap este hagytad, hogy kínozzon. És bár arra kérted, a melleim szorongassa, megerőszakolt. Szoval megfogja tenni.
-Addigra pont vége az elzárásnak. Addig kiagyalok valamit.
-Remélem is..-néztem oldalra.-Nem akarom, hogy hozzám érjen.
Ezután egy két órát aludtunk. Aztán ajtó nyitódást észleltem. Felém jött valami árnyék és kezdtem megijedni.
-Fefee..-súgtam oda és megráncigáltam.
-Mi van?-kérdezte álmosan.
-Valaki felém jön.
-Bazdmeg..-kapott észhez.
Már egyre közelebb volt az alak.
-Megjöttem!-vigyorodott el ERIK!!!
Ott állt előttem.
-Jöhet a kis vetkőzés!-kacsintott.
-Fefe is itt van!-mondtam zavartan.
-Nem baj. Annál jobb.-allított fel gyengéden-Mert láthatja..Ahogy ki vagy nekem szolgáltatva-markolt rá a fenekemre-Mégsem tehet semmit.-nevetett fel önelégülten.
Keserű és távolodó arccal jeleztem, hogy nem akarom.
Fefe mérgesen nézett a kezére ami a fenekemet markolta és Erik győztes arckifejezését.
-Gyors leszek!-húztam össze a hálóingem.
-Pedig szeretném lassan élvezni a látványt!-mondta a szavakat tagoltan, miközben végig karcolta az ujjával a karom. Kiborsóztam.
-Mit kell tennem?-kérdeztem megfeszülve.
-Feküdj be az ágyba Fefe mellé.
Befeküdtem és boci szemekkel néztem Fefére. Aztán újra Erikre.
-Én vetkőztetlek le ma!-mosolygott.
Fölém hajolt plankton helyzetbe és eszembe jutott a fürdős dolog. Újra azt éreztem. Azt a félelmet. A gyorsan dobogó szívem és a zakatoló agyam.
-Nyugalom...-mosolygott rajtam végig nézve, ugyanis észre sem vettem, hogy remegek. Tudtam, hogy Fefe utálja ezt a szót. Direkt csinálja. Felhúzta szép lassan a pólómat és lehúzta a kezeimet kibújtatva a fejemen keresztül. Nem volt alatta póló. csak a csupasz hasam volt ott meg a melltartóm, ami takarta a mellem. Elvigyorodott ahogy szemezett a melleimmel. Végig simította ujját a hasamon. Ki rázott a hideg.
-Fázol? Kiborsózott a tökéletesen nőies hasad!-szemlélte csodálattal.
Ezután benyúlt a fenekemért és lehúzta a nadrágom óvatosan. Miközben odahajolva húzta, a feje hozzá ért a hasamhoz. A hajszálai irritálták a hasam. Már majdnem csiklandozott is. Amikor lejjebb tért. Lehúzta végül a nadrágom. Megfordított. A fejem Fefe felé fordította. Legördült egy könnycseppem ahogy az ideges tekintetével találkoztam Fefének. Fájt neki is, láttam rajta. Erik eközben őt szugerálta néha, felvágva ezzel, hogy az övé vagyok.
-Most hogy átgondoltam..Eldöntöttem, hogy ma kapsz egy kis kényeztetést is! Lehúzta a nadrágját. Elővette a szerszámát és féltem. Riadt szemekkel bámultam Fefét hason fekve. Hirtelen csak annyit éreztem, hogy nem tette meg azt, hanem csak azzal ingerelt ott lent. Fel le simítgatta mint egyszer Fefe. Egyre gyorsaban.
-Nedvesedsz, mi?-húzta hátra a hajam. Megfeszültek a melleim, amik kidülledtek ahogy kicsit maga felé húzott.
-Nem..-feleltem könnyes szemmel. Nem eshettem ki a szerepből. A fal felé nézett eközben a tekintetem.
-Ahh, tudtam, hogy ezt mondod. Akkor ingerellek még egy kicsit, hogy felizgulj! Közben bíztatlak.
Visszatette a farkát és ujra fel alá simítgatta hozzá a lábam szét nyitva.
-Érezd a farkam..-mondta.
-Nem..-sírtam, meggyengülve.
-Érezd!-ekkor megfordított.
Ő fent ült az ágyban a derekamon és engem nézett. Kicsatolta a melltartóm.
-Nee!-fogtam meg a melleim.
-Cicaa...Ha látom az arcodon azt a világfájdalmat valahogy mégjobban rád izgulok!-harapta be ajkait.
A farkával folytatta a játékot. Kezdett ingerelni. Csiklandos volt és egyszerűn szét szedett ez az ingerlő érzés.
-Neh, ah, hagyj!-forgolódtam az ágyban a hajamba túrva ezzel elengedve a melleim. Fefe küzdött az érzelmeivel újra, más esetben letámadott volna ha így lát és megcsókol, viszont most ez a vonzalom és a szenvedés keveréke tükröződött szeméből.
Erik élvezte a látványt.
-Ahh, ezaz, ahogy a hajadba túrsz! A melleid szabadon kidomborodnak és a hasfalad sűrűbben mozog...Bomba nő vagy..Nem sok kell, hogy most ne dugjam beléd..-sóhajtott fel élvezkedve.-Ahogy a farkam érzi a nőiességed..A tapintásod leírhatatlanul beindít! Begerjedtem rád. Ha rád gondolok folyton kanos leszek. Most hogy így itt fekszel egyenesen teng bennem az adrenalin...-fogta meg a farkát és elkezdte verni. Én sírós fejjel Fefére pillantottam aki teljesen kész volt látva a szenvedésem.
-Ahhh!! Nyisd ki a szád, bele akarok élvezni a szádba!!-suttogta élvezve a kiverését.
-Nee, nem akarom!-hadakoztam.
-Flegmacicuuus!!-simította végig a kezét a mellemen, át a hasamon. Egyet megugrott a hasam, a csiklandosság miatt és mert kiborsóztam.
-Nyisd ki a szád mert most megkóstolod a farkam!
Kicsit kinyitottam félve.
-Helyes! Majd nagyobbra is nyisd!
Eközben csak verte, verte hevesen engem nézve a melleimet markolászva és innentől kezdve furcsa volt. Egyet kettőt meghőkölt és rángott és folyamatosan "ahhh" hangokat adott ki. Ezután hírtelen azt vettem észre, hogy valami rám fröccsent. Pontosabban a melleimre. Ámulva néztem a melleim. Rá élvezett a melleimre. De nem a számba. Megkönnyebbültem, hogy nem kell lenyelnem.
-Így hogy kóstolod meg?-húzogatta a farkát a vaginámon.
-Nem kell.
-De kell, van is egy tervem.
Ekkor végig nyalta a melleimet fel a nyakamig egészen a számig. Aztán megcsókolt. Éreztem, hogy ott van a számban, hozott a nyelvével. Akkora lendülettel csókolt, hogy kapálózni kezdtem. Még nem vagyok jártas a hosszú csókokban. Ő viszont még simán bírta szusszal. Gondolom orron vett levegőt. Kapálóztam eszeveszetten. Ütögettem a hátát, karmoltam, még a farkát is megszorítottam, hogy adjon már egy kis levegőt.
-Ahh, egésznap ellennék a csókoddal. Na milyen az ízem?-kapta be az ajkaimat.
Fefe eközben megfeszülve majdnem felrobbanva feküdt ott. A takarót szorongatta mérgében.
-Undorító..-válaszoltam.

Tényleg az volt. Keserű.
-Annyira..Uhh, hogy tudsz így felizgatni engem? Ne csináld már, te..Miért nézel ki ilyen gyönyörűen? Azok az ajkak.-mondta és újra rátapasztotta ajkait az enyémre. Harapdálta az alsót. Közben a kezével a melleimen masszírozta el a spermáját.
-Cédááám..-sóhajtott bele a csókunkba.
-Uram...-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Ahh, okos kislány!-adott egy puszit a számra. Aztán még egyet. És mégegyet. Egymásután hármat.

Elgyengített.

-Az vagyok?-kérdeztem vissza kidülledt bordákkal, nagyra duzzadt mellekkel és heves légzéssel.
-Nem..Te már nő vagy. Az én nőm!-harapott rá egyet a számra és mivel már eddig is harapta, sikerült kivéreznie.
-Haladsz cédám! Holnap találkozunk!-mondta és rászorított a melleimre erősen.
Kisétált onnan miután felhúzta a gatyáját kiment. Lesokkoltan magamra húztam a takarót. Fefe is le volt sokkolva.
-Én..Alig bírtam ki, hogy ne mossak be neki!
-Mostantól ez lesz?-meredtem rá könnyes szemmel.
-Bár ne így lenne...-simította meg az arcom.
-Nem akarok a szex bábja lenni!
-Tudom. Nem is leszel. A héten még bírnod kell!
-Elegem van már most ebből!-rángattam vissza magamra a ruháim a takaró alatt. Felálltam és bementem a fürdőbe. Lemosni magamról a mai napot...Beálltam a zuhany alá. A kád egyfolytában arra emlékeztetett. Kibuktam. Felkötöttem egy csattal a hajam és a zuhany fejjel elkezdtem mosni le magamról Eriket. Tusfürdővel áthaboztattam magam és lemostam mindent. Kiszálltam a kádból. Még egyszer hátra néztem és a köntöst magamra kötve megszárítkoztam. Felhúztam egy lenge pulóvert, egy cicanadrágot és egy mamuszt. Az Erikes ruhákat a kukába hajítottam. Kisétáltam és elindultam a folyósón. Megakartam keresni Katát. Oda lépkedtem egy elhaladó fiúhoz.
-Szia. Bocsi nem tudod melyik Kata szobája?
-Melyik Katáé?
-Kilencedikes, barna hajú, flegma!
-Jaah, hogy a Galóc Kata! A 40-es szobába van Dorkával.
-Kössz!-suhantam el.
Kerestem a 40-es szobát és pár folyosó járkálása után meg is leltem. Óvatosan bekopogtam.
-Szia!-nyitott ajtót Dorka (feltehetően).
-Szia! Tudom este van már, de beszélhetnék Katával?
-Gyere be!
-Rendben, köszi.
-Te itt?-nézett rám Kata.
-Igen, segíts kérlek!
-Mit akarsz?
-Amit a múltkor! Segíts innen kijutni.
-Ára van!
-Mi lenne?
-3 szájfény és egy mondat.
-A szájfény okés, milyen mondat?
-Mondd ki, hogy én vagyok a legjobb!
-Én vagyok a legjobb!
-Nem igy te lökött. Azt mondd, hogy én!
-Én!
-Ajj mondd ki, hogy Kata a legjobb!
-Kata a legjobb!
-Na végre!-sóhajtott.-Áll az alku.
-Akkor?
-Holnap kijuttatlak megígérem!
-Helyes! Ne feledd a szavadat adtad!
-Nem szegem meg soha. Most pedig menj.
-Oké, sziasztok!
-Szia Hanna!-köszönt Dorka.
Becsuktam az ajtót és visszafutottam. Lefeküdtem aludni. Fefe már rég aludt. Egyszer álmában még felkialtott, hogy "Ne érj hozzá" aztán nem tudom, hogy beszélt e még mert bealudtam.

1.Évad 9.rész

Idegesen fogtam át az orrnyergem és felülltem az ágyban. Eldugtam a telefonomat és átgondoltam. Nincs támaszom..Nincs egy barátnőm. Nincsenek szüleim. Nincs más, csak a fiúk akik uralni próbálnak felettem, ez a beteg iskola és a lehetetlen menekülési tervem. Szivem szerint fel tudtam volna robbani. Akkora düh járta át a testem mint még soha..Mérhetetlenül dühös voltam Erikre. Elindultam és elhatároztam, hogy most neki ugrok. Nem érdekel, hogy idősebb, nem érdekel, hogy erősebb, nem érdekel, hogy fiú...Elvette azt amit nem szabadott volna, és nem védett meg senki...Senki!!! Szóval elindultam a folyósón és kerestem egy embert aki megmondja hol van.
-Szia nem láttad Eriket?-állítottam meg egy lányt.
-Szia! Te vagy Patrik csaja?-örvendezett.
-Nem! Tudod vagy sem?
-Oké oké!-váltott vissza kislányos orcájából-Szerintem a szobájában lesz!-mondta aranyosan.
-Kössz!-vágtam rá és már siettem is.
Rohantam Dénes szobája felé. Aztán mérgesen belöktem az ajtót amikor arra lettem figyelmes, hogy Fefe és Erik verekednek.
-Mit műveltek?-kérdeztem ijedten.
-Nem mondja el mit tett! Kiverem belőle!-ütött be egyet neki.
-Rajta céda, mondd el neki te!-vigyorgott undorítóan rám.
-Kit neveztél cédának?-közeledtem felé.
-Hú de pipa valaki! Nyugi...-röhögött-Céda...-tette hozzá amikoron is fel forrt az agyvizem. Ott lett elég.
-Te utálatos strici! Majom! Szadizó! Vadállat!-kiáltottam és minden kimondott szónál beleöklöztem egyet a mellkasába.
-Mi a francot tettél tegnap?-kérdezte Fefe miközben oldalra állt ahogy öklöztem Eriket.
-Jó, hát ha tudni akarod! Az a baja a kis izgő mozgónak, hogy tegnap kiharcoltam magamnak!-mosolyodott el.
-Kiharcoltad magadnak??-ráncolta össze a szemöldökét idegesen.
-Igen! Már az enyém! A szabály az szabály!-nézett rá nyertesen.
-Te kis rohadék!-ugrott neki Fefe. Teljes erőből neki ment. Leterítette a földre.
-Faszfej ő már az én prédám volt!!-püfölte.
-Már az enyém. Mivel szűz volt!
-Nem azt mondtam, hogy dugd meg hanem hogy fenyítsd be!
-Így hozta a kedvem. Rég láttam hozzá hasonló adottságú lányt! Sőt, ő egyedi hús!
-Mit gondolsz nem tudom?
-Nem ha eddig még nem csaptál le rá!-vágott vissza.
-Elég Fefe..-szóltam határozottan.
-Hogy mi?-nézett fel értetlenkedve.
-Szállj le most róla.-mondtam higgadtan.
-Megerőszakolt téged!
-Tudom mit csinálok! Csak szállj le róla.
Fefe óvatosan leszállt.
-Ezaz, máris az én nőm! Ezt szívtad!-mondta elégedetten Erik.
-Erik..Egy dolgot jól jegyezz meg! Sosem leszek a nőd!-mondtam majd lekevertem neki egyet. De egy jó nagyot.
-Mi a franc?-kapott az arcához.
-Na ez az a Hanna akit én megismertem!-mondta Fefe.
-Mit csináltál?!
-Azt amit megérdemelsz!
-Na ezért kapsz!
-Azt már nem!-indult meg Fefe.
-Jól tudod a szabályokat, aki egy kiszemelt szűz lányt a magáévá tesz onnantól az övé! Nem szólhat bele a kapcsolatukba a társa.
-Ezt még megbánod! Ha egy ujjal is hozzá érsz!-fenyegetőzött Fefe.
-Most pedig menj ki a szobámból! Én és a csajom szeretnénk ketten lenni!
-Ezt nem úszod meg Erik!-fújtatott mérgesen és kiviharzott.
-Szerintem már megúsztam..-húzta el a száját egy mosolyra és bezárta az ajtót.
-Mit művelsz?-néztem rá riadtan.
-Hercegnőm! Édes drága hercegnőm!-ölelgetett magához.
-Miért mondasz nekem szépeket? Nem vall rád.
-Isteni élmény voltál. Hálám jeléül mostantól így hívlak.
-Ne hívj sehogy és nem vagyok a tiéd, találok nálad jobbat is!-indultam az ajtó felé.
-Hé! Ne játszd el a kedvességem! Tudod milyen ha megbűntetlek?-fogott vissza.
-Nem érdekel. Ne érj hozzám!
-Ne mondd hogy nem élvezted mikor a melleid nyalogattam!
-Utáltam. Csak egy újabb trauma volt az azelőtti után.
-Aha, és azt sem élvezted mikor nyalogattalak, ott lent?-harapta be a száját.
-Nem, fájt mindenem, borzasztó volt.

Na jó ez nem teljesen volt igaz...
-Ohh, ugyan..És amikor megcsókoltalak?-fogta meg a derekam.
-Kényszerítettél rá! Nem tudtam védekezni!
-De élvezted!-vigyorgott.
-Nem, undorító vagy!
-Te meg cuki!-nézett végig rajtam.
-Gyűlöllek hallod?!-kiabáltam amikor megrántotta a hajam.
-Tudod mi jön most!-nézett rám mérgesen.
-Semmi mert elmegyek!
-Térdelj le elém!
-Na sziaa!-fogtam meg a kilincset de nem nyílott.
-Nálam van a kulcs. Csak nem ezt keresed? Nincs kiutad! Térdelj le!
-Oké...-hátráltam.-Inkább beszélgessünk!-tereltem.
-Késő! Bünti jön. Térdelj!-mondta erősebb hangon.
Nem tettem meg. Hírtelen jönni kezdett felém és a hajamnál fogva ráncigált el a földig. Lenyomott és térdelő helyzetbe állított.
-Megy ez így is!-mondta és elkezdte kioldozni a nadrágját.
Sejtettem mit akar tenni..Láttam a szobában egy ablakot. A zsebében meg egy kulcsot. Nehéz kijutási lehetőségek mellette. Az alsójánál tartott.
-Ne tedd ezt!-kértem meg.
-Meg kell tanulnod ha az én cédám vagy!-fogta meg az állam fentről.
-De nem vagyok céda!
-Céda!-suttogta.
-Uram...-nyeltem egy nagyot megadva neki ezt a szót hátha ezzel elenged.
-Oooh, hát ez a nap is eljött!-vigyorgott.-Jó ezért ma nem kell megtenned..De, azért szórakozhatnánk egy kicsit. Mostantól az enyém vagy. Mindennap jogosult vagy felkínálni csupán látványnak ahogy öltözöl és megujjazlak hetente.
-Mi van?-kérdeztem idegesen.
-Hidd el jó lesz! Élvezni fogod! Én élvezem.
-Nem nyúlhatsz többé ott hozzám.
-Már az enyém vagy, szóval de.
-Ez az én testem, nem birtokolhatod.
-Az uram szóért ma csak egy előttem öltözéssel is beérem, de vigyázz mit mondasz! Ne idegesíts fel!
Bólogattam.
-Most már mehetek?
-Mehetsz..Este benézek!-nyalta meg az ajkát erotikusan.

1. Évad 8.rész

Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat ráncigálja.
-Ébredj! Kelj fel Hanna! Reggel van!-mondta egy ismerős hang, a kaja futár néni, Helga.
-Rendben!-válaszoltam a legegyszerűbben, aztán kómásan megtöröltem a szemeim és felhuppantam.
-A reggelitek aranygaluska, vanília öntettel! Jó étvágyat!-mondta a néni és kilépett becsukva az ajtót.
-Jó reggelt!-köszönt rám Fefe.
Nem válaszoltam. Tudván, hogy ő tehet a tegnapiról, elhatároztam nem beszélek vele többé, csak ha tanár kéri.
-Kérsz?-nyújtotta felém a tálat.
A fejemet ráztam ellent mondóan.
-Pedig finom! A vanília öntetet ráöntöm a farkamra te meg lenyalod, jó?!-nevetett.
Undorodva felálltam és a hétköznapi cuccommal besétáltam a fürdőbe.
Felhúztam egy szürke sztreccs nacit, egy feszülős pulóvert és egy melltartót, boka zoknit és bele léptem a mamuszomba.
-Istennő vagy!-jegyezte meg ahogy kiléptem az ajtón.
Szemgorgatva felhúztam a cipőm és kirohantam. Egyenesen az osztályomig. Tudtam, hogy nem szabad ott lennem az elzárás miatt, de volt egy tervem. Besétáltam az osztályba. Oda léptem Katához.
-Beszélhetünk?-ültem le mellé.
-Mondjad!-fordult felém nagyképűen.
-Segíts nekem megszökni!-mondtam határozottan.
-Kizárt! Miért segítenék?!
-Mert utálsz engem, csak jól járnál!
-Szóval azt mondod ez kölcsönös öröm?-fintorgott.
-Igen, hidd el!
-Jó legyen. Jó lenne megszabadulni tőled!
-Csodás! Mit tudsz? Hogy juthatok ki?
-Nos. Ez egyszerű, de ki jutni már nem annyira! A tanárok figyelik az udvart az első két órában! Akkor nincs esélyed, utánad mennek! Ezek után 4-ig óvakodnod kell a fő négyestől, mint nagy P, Dénes és Erik! Fefe most nem lesz ott ugye. 4 után elindulhatsz hátul, ha szerencséd van a fiúk már nincsenek ott! Aztán szabad az út, mert a kapu csak 6-kor zár!
-Köszönöm! Remélem sikerül! Most megyek!
-Nincsmit, menj csak!-hesegetett el.
Kiosontam gyors amikor valaki neki lökött a falnak. Félelmemben becsuktam a szemem és mikor kinyitottam, láttam, hogy Nagy P az.
-Mindent hallottam, nem hagyom, hogy elszökj!
-Mi? Miért nem?
-Öh, hahó, a csajom vagy!-nézett szemforgatva.
-Nem, nem vagyok az. Ezt mikor találtad ki?
-Amióta megláttalak!-támaszkodott a falnak mosolyogva.
-Hagyj menni!-löktem meg mellkasát.
-Nem. Téged? Hülye lennék. Álomnő vagy!-karolta át a derekam amire a folyósón haladó gyerekek felfigyeltek.
-Pedig hagynod kéne menni!
-A csajom vagy! Flegmacicus! Soha!-fogta meg a kezem és lecsókolt elég támadóan.
-Uuuuuhhh!-visongtak a gyerekek és szíveket mutattak nekünk.
-Eressz!-mondtam ahogy elkaptam a szám a csókból.
-Nem nem! Az enyém vagy!-csókolt le újra mire a tömeg újra harsongott.
Kibújtam gyorsan a szorításából és elfutottam, ameddig elláttam és tettem egy kanyart.
Ekkor bele botlottam Dénesbe.
-Szia, baj van?-fogta meg a két vállam.
-Több mint hinnéd!-mondtam és már futásra állt a lábam ő pedig vissza húzott magához.
-Mondd el mi történt tegnap a fürdőben!
-Az lehetetlen! Sírás keringet ha arra gondolok mit tett velem.
-Gyere velem, megmutatom a szobám.
-Ebbe nem megyek bele!
-Nyugi nem azért! Csak hogy tudjunk ott beszélni.
-Hát jó..-mondtam feszengve.
Elvezetett a szobájáig ami a folyósó végén volt. Egy párszor már hallottam hírét a kaja futár nőtől, Helgától, hogy a menőbb fiúknak a folyosó végén van a szobájuk, nekik nem kell több gyerekkel együtt lenni, ők vagy egyedül, vagy ketten lehetnek.
-Te egyedül vagy a szobádban?-kérdeztem.
-Lehettem volna, de Erik mindenkép velem akart lenni, szóval mi egy szobában lettünk.
-Akkor nem megyek be ha ő is ott van!
-Nyugi, most nincs itt, ezért jó lenne ha most beszélnénk meg!
-Na jó!-fogtam az ujjaimat összekulcsolva.
Benyitott. Amint beléptem egy tágas szoba tárult elém. Elindult az egyik ágy felé.
-Gyere ülj le, mindent tudni akarok!-mondta és szemei csillogtak.
Szép lassan elindultam felé és leültem az ágyára.
-Mit szeretnél tudni?!-fordítottam el a fejem, mert rám törtek az emlékek és könnyezni kezdtem.
-Az egészet! Mi történt a fürdőben és mit szokott a szobában tenni veled Fefe, na meg ami most történt, láttam, hogy rohantál!
-Nos..-nyeltem egy nagyot és szemeim már könnybe lábadtak.-Fefe kezdte a kínzasom..-kezdtem bele a történetembe és mindent elmondtam szóról szóra neki. A banánosat, az első estémen Fefe fürdős rám mászását, aztán folytattam azzal, amikor ők támadtak le a szökésemkor és Erik bántott. Azután már szinte sírva meséltem az Erikkel történt fürdős jelenetet. Ahogy minden egyes testrészem bántotta, harapta, szaggatta és csókolta..Ő eközben az érzelmeivel küzdve feszülten figyelt rám. Azután folytattam az egyik legmeghatározóbb dologgal, a megerőszakolásommal. Na ott és azzal már kivertem a biztosítékot, arca elborult, szemöldöke idegesen összeráncolva és szemei kétségbeesést tükröztek.
-Tessék? Hogy mit tett?-szaladt fel a szemöldöke és idegesen a csuklómat szorongatta.
-A melleim kínzása után..Megerőszakolt..-nondtam ki végre és köpni nyelni nem tudott. Igazából én sem.-Ezután ma megbeszéltem Katával, hogy segítsen megszökni, ami jól sikerülhetett volna, csakhogy Nagy P követett és hallotta ezt. Miután kimentem az osztályból neki lökött a falnak és azt mondta, hogy nem tehetem, mert hogy a barátnője vagyok. Persze én ezt megcáfoltam, de ő lecsókolt. Kétszer is..Aztán elrohantam és beléd ütköztem..
-Ezt nem tudom elhinni...-kapott a fejéhez és próbálta az eddig elhangzottakat feldolgozni.-Hogy tehette ezt Fefe? Ilyenre utasítani Eriket? Ez..Ch..Erik pedig hogy erőszakolhatott meg?! Mi a..Te jóég..Ez..-kapott a fejéhez teljesen össze zavarodva. A padlót pásztázta aztán én is. A könnyeim még mindig hullottak. Le a padlóra. Egyszer csak felém pillantott.
-Nagyon sajnálom...-mondta ki őszintén és az arcomat magához húzta. Ölelkezve sírtam. Ő is ejtett értem egy könnyet, amire nem számítottam.
-Olyan kis törékeny virágszál voltál..Ők letörték a száradat...-pillantott felém összehúzott fájdalmas szemekkel. A gyönyörű barna szemeivel, ami most könnyezve meredt rám.
-Most már tudod..-törölgettem a szemem.-Azért örültem volna ha valaki akkor éppen betoppan oda és lerántja rólam Eriket...
-Én próbáltam, de nem engedték..Nagy P és én nem tudtuk, hogy megerőszakol téged! Fefe nem mondta el mi lesz oda bent.
-Talán hallgatnod kellett volna az ösztöneidre!-mondtam és felálltam. Kirohantam az ajtóból. Vissza siettem a szobámba. Sírva ledőltem az ágyra. A párnát szorongattam. Minden elfojtott fájdalom urrá lett rajtam. Ekkor éreztem egy kezet a vállamon.
-Hanna!-szólalt meg Fefe hangja.
-Hagyj!-rántottam le a kezét.
-Nem, most már nem várok tovább, mi a baj?-kiabált.
-Leakadnál végre rólam?-kiabáltam vissza sírva a párnámból.
-Neem!-fordított meg hírtelen.
-Utállak! Utállak Fefe! Soha többé ne érj hozzám! Gyűlöllek!-kiabáltam torkom szakadtából sírva és a kezemet az arcomba temettem.
-Te utálsz engem?!-komolyodott el.
-Igen! Gyűlöllek azért, amire tegnap kérted Eriket! Sőt, rühellek érte!
-Én csak annyit mondtam neki, hogy a melleidet szorítsa meg, hogy engedelmességet tanulj!
-Hát ennél jóval többet tett! Hogy lehettél ilyen hülye? Beengedsz egy szadizó mániás nálam 3-szor erősebb, két évvel idősebb fiút egy meztelen, 45 kilós lányhoz?!
-Mit tett még?-nézett idegesen.
-Kérdezd Dénest! Neki már elmondtam! Mostantól nem beszélek veled, már egy ideje erre készülök. Úgy tegnap este óta! Takarodj tőlem!-keltem ki magamból.
Fefe idegesen kirohant a szobából. Felkeltem és megettem a reggelim, mielőtt azzal valamit tervezne. Elővettem a telefonom és sietősen felhívtam a szüleim.
-Szia kincsem! Mi újság?-vette fel anya és szólt bele.
-Vigyetek haza! Az!-szóltam vissza.
-Micsoda? Miért mondod ezt?
-Azért mert nem szeretnék itt maradni!
-Látom, jó irányba tart a nevelés, ellent mond a neveletlenségednek!-válaszolt anya boldogan.
-Hogy mondhatsz ilyent? Inkább adjál intézetbe! Az is jobb!
-Ennyire megnevelnek ott? Nagyszerű! Akkor ott maradsz, tanulj meg engedelmeskedni kislányom! Szia!-tette le.
-Akkor baszódj meg!-kiabáltam a telefonomba, persze ezt már nem hallotta.

1.Évad 7.rész

Kellemesen rám áradt a víz. Megfogtam a tusfürdőt és egy nyomásnyit eldörzsöltem a kezeimen, amit eloszlattam a testemen. Ekkor valaki kopogott.
-Bejöhetek?-kérdezte Fefe.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Beszélgetni! Fontos!
-Gyere!-adtam meg magam.
Szép lassan becsukta az ajtót maga mögött.
-Nem vagy már szégyenlős?
Csak megráztam a fejem és nemmel válaszoltam.
-Akkor oda nézhetek?
-De hiszen láttál már!-nevettem föl.
-Oh, igaz is..-mosolyodott el és megfordult.
Olyan csodálattal nézett rám ami megmaradt az emlékezetemben.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Csak...Így a kádban kiterülve, habos testtel és maga ahogy kinézel, káprázatosan festesz!
-Igazán?-mosolyodtam el.
-Nagyon is.-húzta le a felsőjét egy mozdulattal. Aztán a nadrágját is. A végére már csak az alsója volt rajta.
-Miért vetkőzöl?-kérdeztem furcsálódva.
-Ha már ennyire természetes, hogy láthatlak, gondoltam; nem bánod, ha végre megtörténik az első alkalom!-írta körül.
-Most?-kerdeztem rémülten és a bennem elnyomott régi Hanna hírtelen elő tört.
-Igen, most!-helyeselt.
-Nem lehet!-tértem észhez és a kezemmel takargatni kezdtem magam.
-Most miért nem? Eddig már közel voltunk! Kezdesz olyan akaratos lenni megint, mint az elején!-húzta fel a szemöldökét.
-Jó, de értsd meg én arra nem vagyok felkészülve! Túl fiatal vagyok hozzá!
-Dehogy vagy! Teljesen érett a tested hozzá!
-De én még nem!
-Ne szórakozz velem, csináljuk!-indult el felém és az alsóját is lehúzta.
Én automatikusan elfordítottam a fejem. A kezeimmel eltakartam a szememet. Viszont a kebleim csupaszan maradtak.
Bemászott velem szembe a kádba.
-Nyisd ki a szemed!-utasított.
-Nem!-ellenkeztem.
Ekkor éreztem ahogy felém közeledik és közel van az arcomhoz.
-Kérlek!-suttogta.-Nyisd ki a szemed!
Lassan kinyitottam. Ő engem fürkészve bámult olyan közel, hogy zavarba jöttem.
-Mit akarsz?-ijedtem meg.
-Hisz jól tudod!-kuncogott perverzen.
-Mennem kell!-kezdtem felhúzódni a kádban amikor combjaim vissza rántotta ágyékához. Megrettentem tőle.
-Most már az enyém vagy! Kivívtalak magamnak a fiúk között szóban! De ha nem tanulod meg értékelni a kedvességem és gyengédségem, ide hívhatom Eriket! Abból majd tanulsz!
-Nee, csak őt ne!-könnyeztem.
-Baba, ennek nem kell így lennie, csak hadd érjek hozzád!
-Soha!
-Hát jó akkor..-szállt ki a kádból és magára tekert egy törölközőt. Kiment és hallottam amint Patrikhoz beszél.
-Még mindig nem adja magát! Ezúttal! Hívjátok Eriket!
-Mi van?-kérdezte Dénes.
-Hallottátok!
Ezután egy kis idő múlva hallottam Erik hangját.
-Tudod mi a dolgod!-hallottam Fefét.-De semmi több!
-Értettem!-nevetett undorítóan.
Ekkor betoppant a fürdőbe. Elszánt arckifejezéssel indult el felém.
-Ne közelíts!-szisszentem fel és takargattam magam.
-Bocsi céda, de én nem Fefe vagyok! Engem nem izgat ha nem akarod!-harapta be a száját végig nézve rajtam.
Lehúzta minden ruháját én pedig elfordítottam a fejem de ezúttal még mindig takarva a mellem és azt ott lent.
Beszállt a kádba. Fölém hajolt plankton helyzetben.
-Hadd lássam azokat a híres Hanna melleket!
-Felejtsd el!-nyöszörögtem csukott szemmel.
-Vedd le a kezeidet mind két helyről és nézz a szemembe ha velem beszélsz!
-Nem, hagyj már békén!
-Jó akkor majd én leveszem onnan!
-Nee!-nyitottam ki a szemem és hadakozni kezdtem vele nehogy meglásson. Oda szorítottam a kezeimet nehogy levegye.
-Vedd le onnan!-idegeskedett.
Egy határozott mozdulattal fölém ült az alsó takargatott részemhez és a kezeivel elkezdte maga felé rángatni a kezem a mellemről.
-Hagyd!-sírtam.
-Nem szokásom!
Ekkor lerántotta egy erős mozdulattal és letaszította a kezem. Egyből felsikítottam.
-Aaawwwwhhhh!-képedt el meglátva a mellem.
-Ereszd el a kezem te jóég!-jöttem zavarba.
-Húha!-nézte még mindig a mellem az ajkát nyalogatva.
-Ne bámulj!-mordultam rá.
-Én..Én..Még nem láttam korunkbeli lánynak ekkora melleket!-nézett a szemembe.
-Kit izgat? Ne bámuld!
Ekkor össze húzta a szemeit.
-Az lehetetlen, ezt nem hagyhatom ki!-komolyodott el és a nőiességemről is lerántotta a kezem.
-neeee!!-sikítottam fel.
-Faszom-kerekedtek el a szemei.-Fefe hogy bírta megállni magát?
-Nehezen-forgattam a szemem.
-Milyen önző kis szuka vagy te!-hajolt le szemmagasságba és végig simította mutató ujját a számon.-Nem szégyenled magad? Így megkívánatod magad velünk azzal, hogy így nézel ki és nem engeded, hogy megkóstoljunk? Önző vagy, kínzol minket azzal, hogy nem engeded a vágyainkat kiteljesedni benned! Ezért megbűntetlek!-bólogatott mint aki eldöntötte.
-Hogyan?-lélegeztem gyorsabban.
Mindkét kezem ki volt feszítve, miközben ő felettem volt meztelenül!!!
-Megbűntetlek! Igen! Kezdve az ajkaddal! Hogy képzeled, hogy folyton harapdálod, én pedig nem tehetem meg? Olyan dús, cseresznyés, kívánatos!-sóhajtotta a fülembe. Beleborzongtam.
Ekkor megkezdte bűntetésem. Vadul beleharapott alsó ajkamba. A fájdalomtól felszisszentem. Csak harapdálta és harapdálta és harapdálta a számat. Miközben szorította kezem. Kezeim mozgattam ellenzően, de hiába. Harapdálásból már szinte tépte, szaggatta számat és ki is vérzett.
-Ssz-kaptam oda a fogaimmal óvatosan beharapva azt.
-Nee! Nem teheted ezt! Megmondtam! Awh! Fejezd be! Túlságosan kívánatos vagy ahogy küzdesz a fájdalommal.
-Elég ebből!-ráztam a fejem félve.
-Még csak most kezdődik. Egyik legnagyobb kívánatomra a melleidet bűntetem másodszorra!-vigyorodott el meglátva azokat.
-Nee, neee, könyörgöm mégegyszer nem viselném el!-sóhajtottam fel fájdalmasan.
-Pont ezért teszem ezt! Hogy megtanuld kibírni! Igazán örülhetnél!
-Hogy örüljek?-kezdtem volna a sértegetésbe amikor megcsókolt. Ismét vadul, harapdálva és most már csókolva. Szent ég! Erik megcsókolt! Szenvedélyesen csókolta a fejemet magához húzva. Furcsa volt. Valahogy jobban akart mint eddig bárki.
-Most pedig hallgatsz!-parancsolt rám.
Elindult a nyakamat csókólva a melleimig.
-Milyen gyönyörűek! Eddig csak pólón keresztül szorongattam őket, most viszont..Ez maga a Mennyország!
Elkezdte tenyereivel simogatni és keményen masszírozni a mellem. Eddig még kibírtam nagy nehezen. Bizsergő érzés volt. De amit ezután tett..Az fájt! A számnál is jobban. Elkezdte harapdálni is a mellbimbóm. Rágta, harapta, nyalogatta. Közben egyre durvábbam masszírozta, olyaddig fokozva még egyre sűrűbben nem vettünk levegőt és kezemmel karmolni nem kezdtem a vállát. Uralta a testem, és bár egyrészt jól esett, nem így.
-Ne bűntess tovább!-sírtam remegve.
-De igen, még kell bűnhődnöd!-kezdte ujjaival szorongatni a bimbóimat. Majd az egész mellem.
-Ahh!-sikoltoztam a hajába túrva.
-Élvezed mi?-kezdte szopogatni és nyalogatni a keblem.
-Neem.. Ez szörnyen fáj! Hagyd abba! Elég lesz! Kérlek!
-Mondd hogy uram!
-Nem, azt nem mondom. Nem alázkodok meg előtted. 
-Akkor tovább bűntetlek.
Ekkor lejjebb haladt nőiességemhez. Lábamat szétnyitotta és kezem ismét leszorította. Féltem előre. Megfordított a kadban és elkezdte csapni a fenekem.
Egyre erősebben úgy hogy már fájt. Nem kicsit. A hajam pedig magához húzta.
-Elég! Kérlek, könyörgöm!
-Elég? Nem hiszem!-csapott bele jobban és közben háttal bele ültetett az ölébe. A melleimet ismét szorongatva és az ujját lenyomva a számon.
-Kérlek!-mondtam mikor kivette ujjait és a fenekem markolászta ami már égett.
-Kérlek ki?-haladt a nőiességemhez.
-Kérlek Erik!-mondtam megfordulva. Ujjait végig húzta középsőmön és mivel nem ezt a választ várta bele ültetett férfiasságába. Abban a percben hogy ezt megtette felsikítottam mindeddiginél jobban beletépve mellkasába. Nagyon fájt. Vérzett is. 
-Túl rossz kislány voltál! Megkellett tennem.
A fájdalom átjárt. Ő ezt élvezve fokozta azzal, hogy ki be húzta a farkát. A derekam fogta és magán húzogatott. Egyre hevesebben én pedig torkom szakadtából bömböltem..Elgyengültem. Megtörtem. Fejem rá hajtottam a vállára miközben engem baszott. Erre nincs szebb szó.
-Kérlek, hagyd abba, uram...-súgtam oda erőtlenül végül teljesen megsemmisülve és éreztem elhagyom magam és a testem. Hátra estem volna a kádban de ő épp elkapott és bólogatott.
-Jól van. Most már abba hagyom céda! A büntetésed lejárt. Csak még egy kis ráadás. Megérdemelsz egy kis kényeztetést.-súgta oda végig nézve rajtam.
Ekkor száját rátapasztotta a nőiességemre és nyalogatta erősen. Csiklandozott az elején. Ez már sokkal jobban esett. De még fájt nagyon. Ez nem volt neki elég. A nyakamhoz tért és szívni kezdte, harapdálni, csókolni miközben a mellem masszírozta ezerrel. Én már nem tudtam mit csináljak, égett a testem minden tájéka. A vérző ajkaim, a szétgyötört melleim, a harapás nyomai és a kiszívott nyakam, megtetőzve a kéznyomos combommal és fenekemmel ami pirosan égett rám mért csapásaitól. Nem beszélve a legfájóbb pontról, a nőiességemről, amit megbélyegezett azzal, hogy elvette a szüzességem. Abba hagyva kínzásom felült a csípőmre gyengéden. Rajtam végig nézve ő maga is elképedt.
-A tested tűz forró. Isteni élmény voltál. Még találkozunk céda!-súgta oda a fülembe és újra megcsókolt. Túl sokáig. Miután nem kaptam levegőt csókjától, kapálózni kezdtem és a hátát veregettem, karmoltam és sírni kezdtem a dühtől amit éreztem iránta. Hogy tehette ezt? Fefe pedig hogy hagyhatta?! Még soha senki nem fért hozzá a testemhez így. 
-Céda!-szorította meg a kezem.-Nem karmolhatsz meg! Még egy ilyen és megkóstoltatom veled a farkam!-markolt egyet bele a mellembe.
-Gyűlöllek! Hogy vehetted el a szüzességem?
-Kicsim, Fefe kérte!-vigyorodott el teljesen megsemmisítve ezzel. Hátra dőltem a kádban, testem negfeszült, bordáim kidülledtek, melleim kimagaslottak.
-Most menj el!-néztem oldalra és mint zápor hullottak a könnyeim.
-Mint mondtam, flegmacicus, még találkozunk!-lépett ki egy törölközőt magára tekerve. Én pedig éreztem hogy szédülök és a fájdalom szinte elnyom. Amint kilépett hallottam a beszélgetés utolsó mondatait. Az elejére nem figyeltem.
-Akkor betörted Erik?-kérdezte Fefe.
-Hidd el nekem, eltűntettem az össes gátlását.-nevetett.
-Én szerintem ez nem volt jó ötlet, hallottuk, hogy kiabált, hogy sírt, sikított, hadakozott. Miért nem engedtétek, hogy megvédjem?-kérdezte Dénes.
-Mert ő az enyém!-mondta Fefe.-És én így akartam. Hogy okuljon az engedetlenségéből.

-Tesó, máskor egyet értenék-kezdte mondani Patrik-De ezúttal nekem is rossz volt hallgatni ahogy szenved.

-Srácok! Nem történt köztük semmi olyan nagy ügy! Ne drámázzatok!-válaszolt Fefe.
-Akkor ezzel újra béke?-kérdezte Erik.
-Persze, kössz tesó mégegyszer!-mondta Fefe. Hallottam, hogy elköszönnek a fiúk és elmennek. El sem hiszem amit hallottam..Semmi nagy dolog nem történt?! Ennyire semmibe vesz? Ezzel csak azt érte el, hogy mégjobban gyűlöljem. Eközben felöltöztem a pizsamámba. Sajnos átlátszós. Nagy nehezen húztam magamra a ruha darabokat. Erik szétmolesztálta a testem szóval elhagytam magam kissé. Erőt vettem magamon, azt a kis keveset ami maradt és el botladoztam az ajtóig. Lenyitottam a kilincset, de utána ahogy kinyitódott összeestem a szoba elejében.

Nagyon fájt. Ott lent. Nehezen tudtam felállni is.

-Hanna!-emelte felém a tekintetét riadtan.

-Hagyj csak! Menni fog!-próbáltam négy kézláb csoszogni tovább nagy nehezen.
Ekkor Fefe a fejét rázta és ölbe vett. Én gyengén hadakoztam, hogy nem kell de nem sokat ért a szavam. Bele fektetett az ágyba a térfelemre és rám húzta a takarót.
-Minden oké?-kérdezte aggódva.
-Hagyj békén, aludj!-fordultam el a másik oldalra. Leoltottam a mellettem lévő lámpát.
-Én sajnálom, de te hoztad ki belőlem azt, hogy Eriket hívjam!-szólalt meg.
-Sosem bocsátom meg ami itt ma éjjel történt! Sem neked, sem neki..-mondtam határozottan. Nem káromkodtam, nem panaszkodtam, nem őrjöngtem. Fel kellett nőnöm. Úgyis úgy kezeltek, mint egy felnőtt érett nőt, aki már szeretkezhet is..
-Bocsáss meg! Tudom, hogy ez a mell markolás amit művelt veled kint és a fürdőben megviselt, de nem tudod mi zajlik le bennem mikor ellöksz magadtól!
-Jó éjt Fefe!-zártam le a magam részéről a beszélgetést. Szemem megtelt könnyekkel és jó erősen kellett vissza fognom magam, nehogy zokogásba kezdjek. Kisebbeket szipogtam és a könnyeim miatt az ablakon beszűrődő fény is elhomályosodott.
-Hanna, hallom, hogy sírsz! Beszélj róla!-suttogta.
-Te lennél az utolsó akivel erről beszélnék!-suttogtam vissza. Könnyes álomba sírtam magam...

1.Évad 6.rész

8 órakor ébresztettek minket.
-Reggeli fiatalok. Ébresztő!-hesegette Fefét. Én még félig aludtam,de felriadtam amikor éreztem, hogy nem takar a takaró és valószínű Fefe az átlátszó bugyim nézte.
Gyors felkeltem és magamra rángattam egy háló inget amit kitettek nekem. Remek. Csipkés átlátszó szintén. A konyhásnő végig nézett rajtam.
-Amúgy Helga vagyok! Pfhu kisapám..A lány elég szemrevaló.-mondta és kisétált.
-Igaza van..-nézett végig rajtam Fefe.
-Nem, nincs..-húztam össze magamon a hálóingem.
-Hiába húzod össze mindenhogy látszol..-harapta be ajkát.
-Ne nézz rám!
-Ne kérj lehetetlent!
-Átveszem az én ruhám inkább.
-Nekem tetszik az ötlet!
-Nem elötted..Balfék!-mondtam és besétáltam a fürdőbe. Egy szennyest az ajtó elé húztam a biztonság kedvéért.
Gyors felvettem a csőfarmerem, egy tangát, pushupos melltartót és egy newyorkos feszülős felsőt. Fogat mostam, fésülködtem, arcot mostam. Aztán pedig kisminkeltem magam minimálisan. Eltoltam a szennyest és a reggelis asztalhoz ültem.
-Mi a reggeli?-kérdeztem Fefétől.
-Pulykás szendvics kígyó uborkával meg almalé.
-Jól van akkor megkapod a szenyót meg az ubit.
-Az ubi kell neked!
-Nem kell, honnan veszed?
-Mert most megismétled amit tegnap a banánnal.
-Na nem..
-Kezdd!
-Soha!-szúrtam bele a szívószálam az almalés dobozba.
-Akkor tedd el mert ebédkor!
-Idióta!-szűrcsöltem bele az italomba.
Megittam és kisétáltam a szobából.
Ami tegnap történt nagyon felzaklatott. Úgyhogy elhatároztam, hogy meglépek!
Elindultam a folyósón és kiosontam az udvarra. Elkezdtem jobban sietni mikor láttam,hogy Fefe követ. Már az udvaron jártam amikor egy nagy fiú banda oda szólt.
-Hé,nézzétek fiúk, új hús!-közeledtek.
Elindultam a kapuig gyors léptekkel.
-Hozzátok ide nekem!-utasította a középen álló nagy fiú.
-Már is főnök!-mondta két haverja és futottak felém. Az egyiken terepmintás cucc, napszemüveggel. A másikon is ugyanaz. 
Elkezdtem én is futni. Még jó, hogy a nike cipőm húztam fel amiben jól lehet futni.
-Ne fuss, úgyis elkapunk.
-Csak szeretnéd!
Sajnos tényleg nagyon gyorsak voltak. Túlságosan is. Kigyúrt sportos fiúk voltak én meg a 45 kilócskámmal meg a vézna lábaimmal kevés voltam. Már csak egy méterre futottak és végül az egyik megragadott. A sötét szőke hajú.
-Dénes vagyok!-fogta le kezeim magához húzva.
-Én meg Erik!-mondta a szőke hajú.
-Nem izgat, eresszetek el!.
-Oh-ragadta meg az állam-nem illik így beszélni egy kislánynak!-húzogatta az állam nevetséges hangon.
Ekkor tökön rúgtam.
-Össze tévesztesz valakivel majomarc!
-Aztak***a!-rogyott össze.
A haverja erre röhögő görcsöt kapott annyira, hogy elengedett véletlen.
-Háh-röhögött fel Erik.-Te balfasz futni hagytad és még én vagyok a balek!
-Basszus ne!
Én eddig futottam,de Dénes újra utánam eredt.
-Megvagy kislány!-vigyorgott öntelten engem markolászva.
-Ne tapizz kérlek!-szorult el a hangom.
-Oh nyugi csak játszunk egy kicsit.-markolászta a fenekem.
-Nee..-ficánkoltam.
-Gyere elviszlek a főnökhöz!-kapott fel a fenekem markolászva.
-Ne, eressz el, eressz el, hallod?-ütögettem a hátát. Letett a fiú elé.
-Szia vadmacskám! Patrik vagyok, de itt mindenkinek csak Nagy P !
-Jó és mit érdekelsz te engem?!
-Hóó-nézett a haverjaira.-Flegmacicust játszasz?
-Igen.
-Igen?
-igen.
-Hát jó ám legyen. Sajnálom flegmacicus de itt én vagyok a főnök! Meg a legjobb haverom Fefe de őt nem ismered.
-Dehogynem..Azt a gyökeret.
-Oh-röhögött a haverjaival-ha ezt hallaná-húzott magához, elhúzta a hajam a fülem mögé.
-Talán hallotta!-nézett Dénes Fefére mutatva aki épp felénk jött.
-Bocs fiúk a zavarásért de éppen az elveszett cicámért jöttem. Vad cica, elszökött! Nem igaz, Hanna?-tette zsebre a kezét Fefe miközben éles tekintetét rám szegezte.
-Szóval Hanna a neved flegmacicus!-harapta be ajkát.
-Kössz tesó, hogy megtaláltad innentől átveszem!
-Azt nem tesó, ő kell nekem! Még egy lány se mert vissza szólni és senki sem tudott meglógni Erikék elől. Van benne valami..Valami más..-simította a derekam.
Én csak meredten bámultam.
-Szerinted nem tudom?! Más esetben simán átadnék egy csajt de őt még nem tudtam megfektetni!
-Hmm-húzta oda a fenekem magához.-Akkor én leszek az első!-kacsintott.
-Álmodozz!-vettem le a kezeit.
-Nem vicceltem Patrik add ide a lányt!
-Nagy P!
-Add oda!-mérgesedett.
-Gyere vedd el.-rángatta fel az egyik kezem mint egy bábunak.
-Te akartad!
Elindult felénk és behúzott egyet neki. Ekkor leestem a földre. Dénes és Erik őrt álltak előttem amíg ők egymást sorozták.
-Flegmacicus te itt maradsz!-mondta Dénes és a falhoz szorított.
-Most kapsz!-mondta Erik.
-Mi?-kérdeztem.
-Tökön rúgtál te kis céda!-rángatta meg a hajam.
-Hé,ez itt a főnök és Fefe prédája, nem bánthatod!-lökte el Eriket és újra kitámasztotta a két karom a falhoz szorítva.
-Jól vagy?-kérdezte Dénes.
-Hmm..-könnyeztem be.
-Erik akkora faszfej vagy! Nem bánthatod!
-De én nem akarki vagyok, bűnhődnie kell!
-De ő sem akárki ember! Te szadizó mániás vagy!
-Jó. Ha nem bánthatom, akkor megkóstolom.
-De csak tapi tudod!
-Hé én nem egy tárgy vagyok!
-Tudjuk!-Erik odalépett hozzám és átvette Dénes helyét. Leszorítva két karom, combjaival pedig neki taszítva lábam a falnak.
-Eressz el te kis gyökér!
-Hmm-gurult be és elkezdte erősen szorítani a kezeim, a lábam, a derekam pedig jobban taszítani a falnak.
-Te kis céda!
-Gyökér!
-Céda!
-Gyökér!
-Ahh..-gurult be és megpofozott.
-Hé, hé öreg nem erről volt szó!-lépett mögé Dénes de Erik erősen ellökte.
-Kérj bocsánatot!-mondta Erik.
-Még én?!
-Most azonnal!
-Áuu-sírtam fel vékony hangon amikor Erik megszorongatta a melleim és megállás nélkül keményen markolászta.
-Milyen nagy melled van! Bazdmeg felizgatsz!-markolta meg mindeddiginél is erősebben.
-Ááh-sikítottam fel sírva amire a két csatázó fiú abba hagyta abban a minutumban a püfölést és felénk tekintettek.
-Mit..Műveltél?-borult be Fefe arca.
A fájdalomtól lerogytam a földre.
-Úristen Erik mit csináltál a nőmmel?-lépett előre Patrik.
-Kicsit megtapiztam..Akarta.
-A faszt akarta ismerem és ő mindig ellenkezik, ő nem könnyűvérű!-támadta be Fefe.-Hanna..-lépett oda hozzám lerogyva a két fiú.
-Fefe..Vigyél vissza-mondtam elszorult hangon Fefe kezét fogva.
-Már is cica!-húzott magához és homlokon puszilt.-Patrik! Dénes! Erik ezt nem úszhatja meg! Intézzétek el ameddig beviszem a szobájába.
-Jól van..-komolyodott el Patrik.-Utána benézek.-bólintott és Dénessel megragadtak Eriket elhurcolva az iskola mögé. Fefe felemelt az ölébe. Végig szorosan magához ölelt. Bevitt a szobánkba minket és bezárta az ajtót. Letett szép óvatosan az ágyra. Fölém hajolt és simogatni kezdte az arcom. Lefeküdt mellém.
-Hanna..El kell mondanod nekem, hogy mi történt!
-N..N..-sírtam.-Nem megy..-remegtem.
-Hozzád ért? Ott?
-Nem..-szipogtam.

-Akkor?
-Csak pihenni szeretnék valakivel akiről tudom, hogy nem akar megerőszakolni!-böktem ki sírva.
-Hanna én..
-Ne! Te rajtad is látszik! Csak arra mész..És amit tegnap csináltál velem..-fordultam el sírva.-Az..Lesokkolt..Lehet, hogy pszchihológusra van szükségem..-szorítottam a takarót.
-Ugyan dehogy..Egyszerűen csodálatos és szörnyen szexi vagy ami feltűnt mindenkinek..Nekem legalábbis nagyon..És Erik mentségére szóljon hogy még soha nem láttam ilyen felizgultnak..Dénesről meg ne is beszéljünk..Minden áron védelmezni próbált és téged dícsért..Patrik pedig..Egyből észre vette milyen különleges vagy! Na meg persze az osztályunkból Márk is..
-De úgy bántok velem mint a tárgyakkal! ki akartok sajátítani és molesztáltok!
-Ilyenek vagyunk..Megszerezzük ami kell! Te pedig sok mindenkinek kellessz! Kivívtalak magamnak szóban de még mindig odáig vannak érted! De bármi legyen többé ne szökj el jó? Még jó, hogy követtelek máskülönben már lehet megrontottak volna!
-De nem vetted észre Erik mit tett velem!-sírtam miközben magamhoz szorítottam a pulcsiját.
-Mit tett veled az a nyomorult?
-A melleim..Szóval..
-Oh nem..A melleid szorongatta?-mondta mérgesen.
-Igen..-szipogtam könnyezve.-Nem hagyta abba pedig mondtam neki, hogy fáj!
-Eriknek szadizó mániája van! Mindannyiunkban megvan ez a hajlam de mi nem vetjük el a súlykot. Nagyon fájt?
-Mit gondolsz?-néztem ra szarkasztikusan.
-Gyere ide!-húzott magához.-Kinyírom azt a barmot! Hidd el! Ami az enyém azt megvédem!
Jó volt a védelmező pulcsija alatt lenni aminek axe illata volt. Imádtam az illatát. Fölém hajolt az ágyban.
-Gyönyörű melleid vannak!-mondta mosolyogva.-Senki sem bánthatja többé őket mert mindig veled leszek!-húzta fel a felsőm és egy puszit nyomott rájuk. Majd felhúzott az ágyból és az ölébe ültetett. Hátul elkezdte kicsatolni a kapcsot. De mielőtt levette volna a vállam puszilgatta amivel mosolyt csalt az arcomra. Aztán eleresztette. Ott ültem az ölében, ő a derekamat fogta és a melleim tanulmányozta. Aztán puszilgatni kezdte a nyakam. Vissza fektetett az ágyra.Lehúzta a farmerem. Aztán a bugyim húzta volna le amikor megfogtam a kezét.
-Nem akarom..
-Félre értessz!
Lehúzta a bugyim lassan. Accipőm és zoknim is.
-Csak tudnod kell hogy gyönyörű a tested és nem kell takargatnod! Nekem tökéletes vagy!-mondta és betakart. Ekkor kopogtak.
Patrik és Dénes volt az.
-Hogy vagy szépség?-kérdezte Patrik.
-Jobban..-mosolyodtam el kesernyésen-Hála Fefének!-néztem fel rá.
-Elintéztük Eriket. Jó párszor beütöttük a képét. Persze ő is..Felrepedt a szám..De a végére elzavartuk.
-A fő, hogy te jól vagy csajszi! Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni!-mondta Dénes.
-Semmi gond. Te megpróbáltad! De ő túl erős volt a szadizó mániája miatt.
-Igen és ellökött..Mert tetszel neki..
-Elmegyek fürdeni!-mondtam lágy hangon.
Amikor felálltam el is feledtem, hogy meztelen vagyok. Fefe mosolyogva szemlélt. Dénes tátott szájjal nézett..Patriknak pedig felcsillantak a szemei. Csak arra tudtam gondolni amit Fefe mondott..A testem gyönyörű és nincs okom szégyenkezni. Magabiztosan tovább setáltam és bementem a fürdőbe. Megeresztettem a zuhanyt és befeküdtem a kádba. Hagytam hogy rám áradjon a meleg víz zuhataga. Isteni érzés volt.

1.Évad 5.rész

Elvezetett minket egy ajtóhoz.
-Menjetek be mindjárt jövök és elmondom a helyzet felállást!-hagyott ott minket.
-Talán menjünk be!-javasoltam.
-Lányoké az elsőbbség!-mutatta a kezével.
-Inkább menj te előre nem bízok benned!
-Na jó!-rázta meg a fejét.
Be nyitott és lezuhant a francia ágyba.
Kényelmesen el terült és tarkója alá téve a kezét a falat pásztázta.
-Érzem,hogy jó lesz itt nekünk!-nézett rám. Én még mindig az ajtó küszöbön álltam. Beljebb sétáltam és leültem az ágy szélére.
-Eszedbe se jusson! Ez egy kész katasztrófa!
Csak sóhajtott egyet és felült.
-Nézzétek gyerekek!-jött be Inga nővér.
-Igen?-kérdezte Fefe.
-Elmondom gyorsan! Szóval..-kezdett bele-Egy ágyban kell aludnotok! Egy időben étkezni, beszélgetni, tanulni és tornázni! A kulcs nálatok lesz! Nem zavarhat titeket senki, azzal lassul a békülés! Kaptok majd olyan feladatot amiben szeretetre és a közelségre kell összpontosítani! A lényeg,hogy megtaláljátok a belső szikrát egymás iránt!-mondta el egyszerre.-Most már mindent tudtok! Kérdés?
-Igen lenne!-tettem fel a kezem.
-Monddhatod!
-Kötelező egy ágyban aludnom vele?!
-Igen! Ezt muszáj betartanotok!
Ennek nem igazán örültem. Most pedig nemsokára hozzák a reggelit! Én most elmentem, innentől kezdve nem zavarhatnak titeket a kötelező órákon kívül!-mesélte és kisétált.
Ott hagyta a kulcsot az asztalon.
Behozta egy öreg néni a két banánt, joghurtot és zabpelyhet tejjel. Az asztalunkra tette. Gyorsan el is ment.
Megfogtam egy banánt és felbontottam.
Fefe fogta a kulcsot és ránk zárta.
-Na és most Hanna! Kezdd el nyalogatni erotikusan azt a banánt!
-Te meghibbantál?-röhögtem ki.
-Gyerünk!-kérlelt.
-Mi lesz ha nem?!
-Akkor..Nem leszel többé szűz!-lépett felém az ajtótól.
-Honnan tudod hogy az vagyok?
-Megérzés!
-Nem nyúlsz te hozzám az tuti!
-Akkor tedd amit mondtam!-emelt a hangján.
-Jó jó..Nyugi megteszem!-szorult el a hangom mert féltem tőle.
-Helyes!-ült le elém.-Csináld!
Bár nem akartam ezt csinálni, nem volt más választásom. Elkezdtem nyalogatni mint egy nyalókát. Aztán mint egy fagyit bekaptam és úgy nyalogattam tovább. Nagyon rosszul esett.
-Hmm..-fészkelődött az ágyban. Alig bírt magával. A takarót markolászta és elvetemülten nézett rám, úgyhogy úgy gondoltam inkább vissza térek a nyalókásra. Csak aprókat nyalogattam már. Eközben ő megfogta a combom.
-Azt mondtad, nem nyúlsz hozzám!-hagytam abba.
-Nyugi..Csak..Olyan jól csináltad!
-Igazából még sosem csináltam ilyent!
-Az én cerkámmal csinálhatnád!
-Mi?! Dehogy!
Ekkor megragadta az állam és az övéhez húzta.
-Vagy ez vagy este kapsz egy kis élményt!
-Te..Te hülye vagy?! Mi?! Fenyegetsz?!-ilyedtem meg. Elrohantam gyors az ajtóhoz és kiakartam nyitni de utánam futott és a melleimet markolászva húzogatott el az ajtótól.
-Ne érj hozzám!-kezdtem el sírni és közben sikerült kinyitnom az ajtót. E miatt mindketten hátra estünk a földön.
Ráestem és ez nagyon kínos volt nekem.
-Hmm..Jó melleid vannak!-mondta tekintettel arra, hogy teljesen hozzá volt simulva a felső testének.
-Ne nézd semmim, jó?!-hajoltam előre, hogy lemásszak róla..Ekkor a melleim a fejével szemben voltak. Beleharapott a szájába és vissza fogta a csípőm. Azután magához húzott és az arca a melleim közt voltak. Felsikítottam és megpofoztam. Amilyen erőszakosan csak tudtam annyira próbáltam elmenni szorításából. Végül a térdemmell bele térdeltem érzékeny pontjába és kiszabadultam.
-Ahh!-kapott oda-Pedig már teljesen beizgultam rád! Értem én, vadmacska vagy te! Semmi gond majd én megszelidítelek!-kelt volna fel de olyan erősen rúgtam meg ott, hogy nem tudott felkelni. Felordított.
-Uh,várj! Segítek!-futottam oda. Felemeltem lassan felsőtestét és a végén úgy jött ki,hogy enyhén rám dőlt. Azután elvonszoltam az ágyig. Felcsúsztattam rá. Sajnos nehezebb mint én hiszen fiú testalkata van úgyhogy szó szerint egyszerre huppantunk bele az ágyba ami úgy nézett ki, hogy ismét a melleim közt volt az arca.
-Köszönöm!-motyogta a melleim közt.
-Oh..felejtsük el!-szálltam le róla majd mellé húzodtam az ágyon tőle távol.
-Első sorban a melleid közeli betekintését,az erotikus banán nyalást, ja és hogy felvonszoltál.
-Remélem nem lesz több ilyen! Várj hozok a hűtőből jeget..Oda..
Elővettem a jeget és egy ruhába csavartam. Leültem mellé és óvatosan rátettem a jeget. Persze volt rajta nadrág.
-Így semmit sem fog hatni! Húzd le a gatyám!
-Várj,mi?
-A boxer maradhat ha ennyire gátlásos vagy!-forgatta a szemeit.
-Még szép!-mondtam.
Fölé hajoltam és óvatosan lehúztam a nadrágját. Fogtam a jeget és óvatosan rá tettem neki. Felsóhajtott, fájt neki.
-Nyugi..
-Ne mond mindig azt hogy nyugi..Ezelőtt is ezzel bosszantottál fel!
-Jó, akkor csináld meg te!-dobtam rá a jeget.
-Várj!-húzta vissza a karom.
-Mi van?
-Nem úgy gondoltam..Segíts légyszi!
-Így már más!
Tovább jegeltem neki.
-Azta..Ettől most feláll a cerkám.
-Mitől?-borzongtam bele.
-Attól,hogy fölöttem vagy, és ott jegelsz!
-Uh, látom!-néztem a jegelt helyre.
-Ülj a hasamra és úgy jegelj!
-Nem!
-Nem?!-húzta hátra a hajam a szájához.
-Eressz el!
-Ülj a hasamra háttal nekem!
-Jó csak ne szoríts!-könnyeztem be.
Eleresztett. Szép lassan át tettem a lábam a másik oldalra és felültem a hasára. Háttal neki. Úgy jegeltem tovább.
-Hm..Így mindjárt más! Mellesleg, jó a kilátás!-vigyorgott.
Én nagyot nyeltem ekkor hírtelen meglökött és előre dőltem. Ő a fenekem markolászta az egyik kezével,a másikkal hátra húzta magához a hajam és a melleimet masszírozta. Folytak a könnyeim.
-Eressz el kérlek!-mondtam félve.
-De annyira felizgatsz!
-Nem érdekel! Ne nyúlj a mellemhez,sem a popsimhoz, csak ereszd el!
-Nem lehet!-fordított magával szembe.
-Miért nem?
-Ezért!-húzott magához és hevesen megcsókolt. Sosem csókolóztam még. A nyelve az én számban forgolódott,bekapta a felső ajkam és a fejem magához szorította. Aztán a nyakamhoz tért. Elkezdte puszilgatni, később csókolni és szívni is. Aztán még lejjebb ment a melleimig. Nem engedtem neki,hogy lehúzza a melltartóm csak a kilátszó területet csókolgatta. A nyelve elindult a mellemen keresztül a nyakamon át egészen a számig és végül be kapta. Fogaival magához rángatta alsó ajkam majd újra csókolt hosszasan. Közben nem tudtam szabadulni, kezeivel a fenekem magához szorította és jegelt testrészének simítgatta fel alá. Éreztem, hogy fel áll neki és féltem hogy elveszi a szüzességem úgyhogy elkezdtem tolni magamtól. Ujjaival lehúzta a nadrágom. A felsőmet is lerángatta rólam. És egy pillanatra elnézett. Én az alkalmon kapva elfutottam a szoba másik végébe.
-Cica..Még csak most kezdődik az igazi izgalom.
-Nézd, azt mondtam ha lejegellek nem érsz hozzám ott!
-Máshogy alakult! Túl szexi vagy!
-Dehogy vagyok!
-Awh! Melltartóban és bugyiban ultra sokkal jobban rád izgultam!-indult el felém. Lehúzta a felsőjét is. Izmos volt, nem sok esélyem lett volna megvédeni magam.
-Elmegyek fürdeni!-mentegetőztem.
-Oké!-mondta majd lehuppant az ágyba.- itt várlak addig is!
Félve bólintottam és befutottam a fürdőbe. Lehúztam a bugyim és a melltartóm. Bele dobtam a szennyesbe.
Beszálltam a zuhany kabinba, elhúztam a zuhany ajtót és megeresztettem a vizet. Megmostam magam mindenhol. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy Fefe az ajtóban állva bámul engem MEZTELENÜL!!! A nemiszerve fel állt és fel le húzogatta. Engem nézett beharapva ajkát.
Átlátszó zuhanykabin! Remek! Megrémültem. Tudtam mit akar tenni. Tovább folyattam a vizet és meredten elfordítottam a fejem. Eltakartam a mellem és a nemiszervem. Hallottam hogy lépked. Felém lépked. Elkezdtem sírni és remegni. Ekkor kinyitotta a kabinajtót.
-Meglepetés!-lépett be.
-Menj innen!-kiabáltam.
Neki lökött a csempének letaszítva két karom. Ezzel láthatta csupasz melleim és ott alúl is. Szörnyen zavarba jöttem.
-Te remegsz!-nézett rám furcsán.
Én csak tovább sírtam és remegtem.
Még mindig szorította a kezeim. Ekkor nyelvével elkezdte nyalogatni a szám. Aztán bekapni és beszívni. Később már csak csókolt. Aztán elkapta a nyakam és mellkasom közti részt és a falhoz lökött újra. Kezével meg markolta a melleim.
-Olyan..Gyönyörűek..És nagyok!-mondta majd rávetemedett..Nyalogatta és vadul fogdozta. Én teljesen pánikoltam közelségétől és érintéseitől.
-Hh..-sóhajtottam fel-Eressz már el.-téptem haját de ezzel csak azt értem el, hogy még jobban a keblemhez tapadt feje. Lejjebb haladt a hasamig. Aztán újra felállt. A szemembe nézett és megmarkolta popsim.
-Awwwh! Ez aztán fogni való.-húzta magához nemiszervünket, de szerencsére nem hatolt be. Csak felemelt és farkához dörgölte az én micsodám. A fenekemet vadul fogdozta. Közben csókolt.
-Nem hittem volna hogy valakit ennyire megkívánhatok!-nézett rám.
-Csak..Hagyj menni..Kérlek!-sóhajtottam fel erotikusan mikor elváltak ajkaink.
Óvatosan letett és magához ölelt. Még mindig remegtem.
-Várlak az ágyban angyalom!-kacsintott majd kilépett onnan. Sokkoltan leültem. A fejemet fogtam. Kis idő után kiszálltam és magamra húztam a köntöst. Felöltöztem abba a pizsamába amit kikészítettek. Átlátszó (!!!) Csipkés hálóing felső amiből kint volt a vállam. Csipkés átlátszó nadrág, ami rövidebb a kelleténél. Nem volt mit tenni, felhúztam. Hosszú hullámos hajam kiterülve hagytam. Kiléptem az ajtón. Fefe farka ismét felállt, ugyanis mindent láthatott!! Mivel átlátszó feketés árnyalatú. Valamint a fenekem is kilátszott.
Tátott szájjal bámult. Gyorsan befeküdtem mellé és magamra húztam a takarót.
-Joéjt.-oltottam le a lámpát.
A szoba ablak még sugárzott egy ici pici fényt, hogy láthassuk egymást.
-Jó éjt Hanna!-mosolygott.
Lehunytuk szemeinket és elaludtunk.

1.Évad 4.rész

Erősen megragadta a karom és berántott a női mosdóba. A falnak lökött.

-Hogy mertél beköpni?-hajolt közel hozzám.

-Ne várd, hogy ha alkalom adódik arra,hogy elmondjam mit tettél velem nem mondom el!-húztam össze a szemöldököm.
Egy ideig elgondolkozott aztán végül engedett szorításából és az állát kezdte el vakargatni.
-Jogos-gondolkodott el rajta,amin nagyon meglepődtem.
-Tényleg?-néztem rá félve.
-A frászt jogos!-lökött neki újra a falnak.-Most pedig..-mondta volna de félbe szakítottam.
-Most pedig megkeressük Inga nővért és elmondja amit kell!
-Még mindig egy valamin kattog az agyam!
-Min?
-Megütöttelek,tudhattad volna,hogy balhés vagyok! Aztán beköpsz! Aztán nem fogadod el a bocsánatomat és most sarokba szorítottalak, de te nem félsz! Hogy volt merszed beköpni, és..Nem értelek..
-Bátor lány vagyok! Kiállok magamért!
-Azt már látom! Te nem olyan vagy mint Kata!
-Ki az a Kata?
-A barna hajú lány akivel beszélgettem.
-Nem számít,csak keressük meg Inga nővért,rendben?
-Azt nem lehet! Te nem tudod mit tenne velünk!
-Tényleg nem tudom,mit tenne?
-Elzárás!
-Hogy mi? Miféle elzárás?
-Elzárnak minket két hétre és beszélgetnünk kell, megbánni a bűneinket és feladatokat végre hajtani..
-Én egy napot sem szeretnék veled lenni!
-Hm..együtt kell aludnunk!-húzta mosolyra a száját.
-Inkább a padló!
-Azt nem lehet azért bünti jár!
-Ők minek büntetnének meg?
-Ők csak szóban, én pedig!!-harapta be az alsó ajkát.
-Nem akarom tudni!-forgattam a szemem.
-Na szóval most mi legyen?
-Keressük meg a nővért!-utasítottam.
-Rendben! Látod,most is te szívtad meg hiába árultál be!
-Miért is?
-Bármit csinálhatok veled, el leszünk zárva csak mi ketten!-közeledett.
-Felejtsd el bármit is forralsz a fejedben!
Ő csak pimaszul mosolygott és vezetett az odaútig. Megállt egy kék ajtó előtt és bekopogott.
-Szervusztok gyermekeim!-nyitott ajtót egy apáca.-Miben segíthetek?
-Elzárást kaptunk!
-Mi miatt?
-Megpofoztam Hannát, ő pedig elmondta Zoli bácsinak!
-Hmm..Testi bántalmazás esetén két hetet kaptok!
-Mondtam!-suttogta oda vigyorogva én pedig csak grimaszoltam.
-Gyertek velem!-mondta mosolyogva.

1.Évad 3.rész

-Azt mondtam leülni, most!-ordította a tanár,amitől beremegett az egész osztály. A gyerekek mintha ez már természetes volna,csak vállat vontak és leültek a helyükre. A férfi erősen megköszörülte a torkát és felém intett egy-egy köhintés mellett. Én kicsit megigazgattam a hajam,felálltam és elindultam felé,amikor a férfi felállt. Oda álltam mellé és kérdőn néztem rá.
-Mint tudjátok-köszörülte a torkát újra,aztán fuldoklási rohama lett mert úgy tűnt nem kap levegőt és folyamatosan csak köhög. Megriadtam,elfutottam az innivalómért és gyorsan öntöttem a pohárkámba,hogy odaadjam neki. Ő sietősen magához vette és ivott a jeges teámból. Ez már csillapította a köhögő rohamát és abba is hagyta. egy utolsót köhintett aztán vége lett látványos produkciójának. A többiek csak nevettek. Én nem mertem,inkább sajnáltam.
-Jobban tetszik lenni uram?!-néztem felé érdeklődően.
-Hát persze! köszönöm a segítséged kis hölgy!
-Igazán nincs mit!
-Szóval! Mint tudjátok, új osztály társatok érkezett. A neve Jakab Hanna! Fogadjátok sok szeretettel és mutassátok meg neki milyen az itt!-mondta a férfi majd az atya a fiút vetve maga előtt az osztállyal együtt letudtak egy áment és intett,hogy mehetek. Igazából nem szívesen mentem vissza a helyemre (nem kívánatos személy miatt),de muszáj volt,nem állhattam ott mint egy fabábu. Így hát elindultam a székem felé és csak egyszerűen leültem,kerülve Fefe tekintetét.
-A nevem Zoli bácsi,nyugodtan hívj így,vagy Zoli atyám!
-Értem!-kuncogtam. (Zoli atyám?! most komolyan?! ez vicces..)
-Én vagyok az osztályfőnök és én tartom a lelki egyensúly órát. Ezen az órán mindenki kicsit közelebb kerül a másikhoz, beszélgetünk, játszunk, imádkozunk és tanulunk mindig valami fontosat a szeretet közléséről.
Én csak bólintottam mosolyogva.
-Szóval,mehetünk gyerekek! Udvar!-kiáltotta Zoli atya (ez jobban tetszett..hihi).
Kimentünk az udvarra. Az udvaron a gyerekek körbe álltak. Én is beálltam a körbe.
-Fogjátok meg egymás kezét!
Én Márk mellett álltam és egy szőke hajú lány mellett amikor Fefe kitúrta a helyéről a lányt és pimaszul mosolyogva beállt mellém. Megfogták mindketten a kezem. Márk lazán. Fefe pedig erősen,szorítva. Fintorogva bámultam őt. Márkra viszont mosolyogtam.
-Rendben gyermekeim! most pedig üljünk le és imádkozzunk el egy mi atyánkat!
-Mi atyánk aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne végy minket kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól,ámen!-mondtuk el,mi gyerekek.
-most pedig beszélgessünk. Történt-e valakivel valami, ami aggasztja vagy szimplán megszeretné osztani velünk?
Egy ideig elgondolkodtam,aztán végül döntöttem. Elmondom Zoli atyának a történteket!
-Zoli atyám!-jelentkeztem.
-Igen,gyermekem?-fordult felém.-Van valami amit megosztanál velünk?!
-Igen,van!-bólogattam.
-Hát akkor mesélj, szívesen meghallgatunk.
-A mi nap, amikor megérkeztem, Fefe megpofozott engem!-nyeltem egyet,félve.
-Ó, Hanna új tanítványunk! azonnali bocsánat kérést kapsz!
-Bocsánatodat kérem!-mondta Fefe alázatosan.
-Ilyenkor válaszolnod kell! vagy "elfogadom bocsánatod" vagy nem fogadom el bocsánatod". Válaszolj hát neki!
-Nem fogadom el a bocsánatod!-mondtam ki magabiztosan.
-Gyermekeim, ez esetben Inga nővérnél a helyetek. Menjetek hát és békéljetek vele!-tette össze kezeit majd hangos imába kezdtek kettőnk békéjéért.
elindultunk befele,csak Fefe tudta az utat. Azonban különösnek tűnt,hogy egy mosdó szerűség fele vitte az irányt.
-Nem hinném,hogy ide kell jönni!-mondtam félve.
-Nem tudod itt még a szabályokat! Engem eddig senki sem mert beköpni Zoli atyánál! Na de most..Most megkapod ami jár!-ragadta meg a karom és berángatott a női mosdóba.

1.Évad 2.rész

Elsírtam magam. Potyogtak a könnyeim. Hirtelen csak arra tudtam gondolni,hogy a szüleim nem szeretnek,mert ide küldtek. Meg arra,hogy itt milyen bunkók,kivéve azt a fiút,aki megvédett,na meg arra,hogy mennyire fájt az ütés az arcomon. Egyszer csak arra voltam figyelmes,hogy az emós fiú tért vissza az osztályba (azelőtt egy negyed órával kirohant mérgesen). Félve nézek rá. Ő is engem néz,felhúzott szemöldökkel,ökölbe szorított kézzel. Az egészben az a legrosszabb,hogy egymás mellett ülünk! Felém közelített. A többiek fokozatos hangossággal kezdték kérlelni őt "Fefe ne csináld,Fefe ne bántsd,Fefe bajba fogsz kerülni!"-mondogatták,de a fiú tovább ment,meg sem hallva a többiek beszédét. Már kezdtem azt hinni,hogy újra bántani fog,amikor azt veszem észre,hogy a szemembe néz,megkerül és leül a mellettem lévő székre. A többiek fújtak egy megkönnyebbült sóhajt és én is. Percenként rám szegezi a tekintetét,aztán egy idő után megáll a szeme rajtam és csak néz. A szememből még mindig hullottak a könnyek,viszont nem néztem rá. Nem mertem. Csak mereven bambultam magam elé,könnyes szemekkel. Amikor azt veszem észre,hogy hozzám szólt:

-Te sírsz?-nézett rám megbánóan.
Nem válaszoltam csak szipogtam egy-egy bólintás keretében a számat lebiggyesztve.

-Nos..Sajnálom! Csak néha elborul az agyam és olyankor nincs mit tenni!-mondta.
Nem válaszoltam,hanem megtöröltem pisze orrom és elővettem a könyveimet. Láttam,hogy miután rájött,nem vagyok vevő a társaságára elfordult egy barna hajú lányhoz beszélgetni,akinek a kezét fogta és folyamatosan viháncoltak. Aztán hallgatóztam a beszélgetésükből:
-Jajj Fefe,az a kis beképzelt liba megérdemelte!
-Itt majd megtanulja,ha egy fiúnak tetszik,az ezzel jár! Te is kaptál,emlékszel,amikor eljöttél mini szoknyába! Irtó jól néztél ki,muszáj volt móresre tanítanom,ugye?!-kezdte el csiklandozni.
-Jajj..Nee-nevetett-Tudod,hogy..-viháncolt-ott az a pont-folytatta.
-Tudom. Ne aggódj,szünet után elkapom a csajt,aztán megtanítom,milyen itt!-húzta széles vigyorra a száját. Megrémültem,ezt vajon,hogy érti és mi az,hogy ha tetszik neki valaki bántja?! Ezek szerint én is tetszek neki?! Miközben ezeken kattogott az agyam belépett egy férfi az ajtón.
-gyerekek,foglaljatok helyet!-mondta az ide oda járkáló osztálynak.

1.Évad 1.rész

                                               
                                              Awhh..Reggel 6:00-i kelés..Ne! Ez a nap különösen nehezen indult. Már tegnap bepakoltam a cuccaimat a bőröndömbe,ugyanis ezen a napon kellett elindulnom a fujj..Ki mondani is rossz..Katolikus suliba..Szóval miután felkeltem,kibújtam a pizsimből és magamra rángattam valami "jó kislányosat",fogat mostam,arcot mostam,megfésülködtem és feldobtam egy kis krém púdert,szemceruzát és matt szájfényt. Persze ezt is ellenezték a szüleim,mondván,hogy "Kis lányom,katolikus suliba mész,nem valami partira!". Őszintén szólva már nem nagyon érdekelt amit beszélnek,hisz azok után,hogy elküldenek szerintem szóba se fogok állni egyikőjükkel sem! Rideg tekintettel ültem be a kocsiba. Az út viszonylag csendesen telt. Csak a rádióban szóló dal zenéje ment, az "egyszer véget ér" nóta,bár szerintem mindenki ismeri..Elég messze volt a suli,úgy kb. 3-4 várossal távolabb volt,ami azért nagy táv..Közben több dal is megszólalt,de én egy szót sem mondtam. Anyuék beszéltek csak hozzám valami olyasmit,hogy legyek kedves és jól nevelt,meg,hogy viselkedjek,beszéljek szépen meg a szokásos szülői papolásokat..Én viszont csak merengtem ki az ablakon vagy a telefonomat nyomkodtam és fájós szívvel búcsúzkodtam a barátaimtól még így utoljára. Meg is érkeztünk. Egy hatalmas épület előtt parkoltunk le. A fal színe fehéres szürkés volt,az ablakok rácsozottak (gondolom,hogy ki ne szökjenek a diákok). Őszintén szólva kicsit megrémített,de mikor beljebb mentünk,ahol nagy udvar fogadott füves és betonos résszel már elfogadhatóbb volt. Kint játszottak a gyerekek,vagyis a kisebbek. A nagyobbak beszélgettek,valamint pár mondhatni "nagy" fiú a falnak dőlve bámultak. Gyomor görcsöm lett,egy részt mert féltem,másrészt mert közeledtünk a bejárat és egyben az osztály felé..Benyitottam az ajtón. Tágas folyosó tárult elém. Odamentünk egy kollégához és elmagyaráztuk neki a helyzetet,mire ő kedvesen elvezetett minket az osztályomhoz.

-Nos,kis hölgy! Ez volna a maga osztálya! foglaljon helyet valahol és maradjon csendben amíg a tanító úr meg nem érkezik,utána bemutatkozhat!

-Rendben!-erőltettem magamra egy műmosolyt és beléptem az ajtón.
Csak egy fura fiú mellett volt már hely..Fekete arcba fésült haj,fekete               cuccok,élettelen arckifejezés..Egyszóval egy emós..Fintorogva közeledtem az éppen szabadnak eső helyen amikor feltette a lábát a székre.
-Hmm,ezt itt tiltják a szabályok,nem?!-néztem rá.
-Chh..Kit izgat?-vonta meg a vállát.
-Szóval téged nem izgat?!
-Nem igazán..-válaszolt.
A kis párbeszédünk után már nem az járt a fejemben,hogy itt egy semmirekellő emós,hanem,hogy hoppá! Ebben a fiúban és bennem van valami közös. Mégpedig az,hogy mindketten tojunk más véleményére.
-Azért szoríts nekem egy kis helyet,oké?!-vetettem rá egy fél mosolyt.
-Ahh..legyen..-vette le lábait én pedig leültem.
-Na és most ki vele!
-Mi?
-Úgy értem,miért vagy itt?
-Oh,ez egyszerű..-jojózott a szöcskelabdájával a falnak.-A szüleim le akartak valahogy pattintani,hogy ne kelljen a neveletlen fiúkat látniuk..
-Úgyszint..Csak annyi,hogy az én szüleimnek nem tetszik a saját énem szóval ide küldtek,hogy valaki más legyek..-húztam fel a térdem bánatosan.
-Tudod mit mondok?!
-Na mit?
-Azt,hogy mindenki kapja be! Te is,te is,te is!-mutogatott a többi diákra-Főleg te Elinor!
A többiek furcsán és sértődötten néztek rá. Oké,itt picit nekem is sok volt a srác.
-Nyugi,nyugi..
-Te engem ne nyugtatgass!-pofozott le..És akkor elszállt minden addigi gondolatom róla..Csak arra tudtam gondolni mekkora seggfej..A többiek rémülten nézték ahogy megpofoz. Én riadtan az arcomhoz kaptam..Nagyon fájt.
-Áu..-adtam ki halk,siralmas hangot..
-Szokj hozzá! Ez a suli már csak ilyen a tanárok is bántanak diákokat ha kell,a diákok is HA KEDVÜK VAN...-mondta dühösen.
-Te idióta! Én lány vagyok,hogy mertél megütni?
-Kérsz még egyet vagy mi? Inkább csitulj el,te szajha..
-Nem vagyok szajha!
-Mondtam,hogy csitt!-pofozott volna meg,amikor egy fiú megfogta a kezét.
-Ne érj hozzá,te barom!-lökte el.
-Köszönöm!-örültem meg.
-Nagyon szívesen! De jól vagy?-fogta meg az arcom egy magas barna hajú,kék szemű fiú.
-Most hogy már itt vagy..-néztem a szemébe-Sokkal jobban!
A többiek megtapsolták a fiút. Valami olyasmiket hallottam,hogy "szép volt Márk"..



                 

prológus

                                                                    Prológus

A tinik élete olykor nehéznek bizonyul. De Hanna élete különösen nehéz. Szülei katolikus suliba küldik,mert úgy érzik el lett kényeztetve,nem tudja értékelni addigi életét és kell egy kis jó magaviseletet és emberséget tanulnia. A lány egy közepesen gazdag családból származik,bár mindene meg volt és még több is mint ami alapból járna egy gyereknek. Mondhatni enyhe luxus élete volt,de mégsem tudta eléggé értékelni,így határozták el szülei jót tesz neki a katolikus bentlakásos iskola. Hanna egy olyan lány,aki nem igazán foglalkozik a tanulással, mégis jó tanuló. Egy fajta álom világban él,lázadó tini de ugyanakkor érett gondolkodású is,ha a helyzet megkívánja. Tarts Hannával és nézd meg,hogy alakul az élete. Ha kíváncsi vagy,hogy veszi az akadályokat és hogy hogyan fog alakulni az élete, kattints a következő részekre és kövesd végig az életét!