Awhh..Reggel 6:00-i kelés..Ne! Ez a nap különösen nehezen indult. Már tegnap bepakoltam a cuccaimat a bőröndömbe,ugyanis ezen a napon kellett elindulnom a fujj..Ki mondani is rossz..Katolikus suliba..Szóval miután felkeltem,kibújtam a pizsimből és magamra rángattam valami "jó kislányosat",fogat mostam,arcot mostam,megfésülködtem és feldobtam egy kis krém púdert,szemceruzát és matt szájfényt. Persze ezt is ellenezték a szüleim,mondván,hogy "Kis lányom,katolikus suliba mész,nem valami partira!". Őszintén szólva már nem nagyon érdekelt amit beszélnek,hisz azok után,hogy elküldenek szerintem szóba se fogok állni egyikőjükkel sem! Rideg tekintettel ültem be a kocsiba. Az út viszonylag csendesen telt. Csak a rádióban szóló dal zenéje ment, az "egyszer véget ér" nóta,bár szerintem mindenki ismeri..Elég messze volt a suli,úgy kb. 3-4 várossal távolabb volt,ami azért nagy táv..Közben több dal is megszólalt,de én egy szót sem mondtam. Anyuék beszéltek csak hozzám valami olyasmit,hogy legyek kedves és jól nevelt,meg,hogy viselkedjek,beszéljek szépen meg a szokásos szülői papolásokat..Én viszont csak merengtem ki az ablakon vagy a telefonomat nyomkodtam és fájós szívvel búcsúzkodtam a barátaimtól még így utoljára. Meg is érkeztünk. Egy hatalmas épület előtt parkoltunk le. A fal színe fehéres szürkés volt,az ablakok rácsozottak (gondolom,hogy ki ne szökjenek a diákok). Őszintén szólva kicsit megrémített,de mikor beljebb mentünk,ahol nagy udvar fogadott füves és betonos résszel már elfogadhatóbb volt. Kint játszottak a gyerekek,vagyis a kisebbek. A nagyobbak beszélgettek,valamint pár mondhatni "nagy" fiú a falnak dőlve bámultak. Gyomor görcsöm lett,egy részt mert féltem,másrészt mert közeledtünk a bejárat és egyben az osztály felé..Benyitottam az ajtón. Tágas folyosó tárult elém. Odamentünk egy kollégához és elmagyaráztuk neki a helyzetet,mire ő kedvesen elvezetett minket az osztályomhoz.
-Nos,kis hölgy! Ez volna a maga osztálya! foglaljon helyet valahol és maradjon csendben amíg a tanító úr meg nem érkezik,utána bemutatkozhat!-Rendben!-erőltettem magamra egy műmosolyt és beléptem az ajtón.
Csak egy fura fiú mellett volt már hely..Fekete arcba fésült haj,fekete cuccok,élettelen arckifejezés..Egyszóval egy emós..Fintorogva közeledtem az éppen szabadnak eső helyen amikor feltette a lábát a székre.
-Hmm,ezt itt tiltják a szabályok,nem?!-néztem rá.
-Chh..Kit izgat?-vonta meg a vállát.
-Szóval téged nem izgat?!
-Nem igazán..-válaszolt.
A kis párbeszédünk után már nem az járt a fejemben,hogy itt egy semmirekellő emós,hanem,hogy hoppá! Ebben a fiúban és bennem van valami közös. Mégpedig az,hogy mindketten tojunk más véleményére.
-Azért szoríts nekem egy kis helyet,oké?!-vetettem rá egy fél mosolyt.
-Ahh..legyen..-vette le lábait én pedig leültem.
-Na és most ki vele!
-Mi?
-Úgy értem,miért vagy itt?
-Oh,ez egyszerű..-jojózott a szöcskelabdájával a falnak.-A szüleim le akartak valahogy pattintani,hogy ne kelljen a neveletlen fiúkat látniuk..
-Úgyszint..Csak annyi,hogy az én szüleimnek nem tetszik a saját énem szóval ide küldtek,hogy valaki más legyek..-húztam fel a térdem bánatosan.
-Tudod mit mondok?!
-Na mit?
-Azt,hogy mindenki kapja be! Te is,te is,te is!-mutogatott a többi diákra-Főleg te Elinor!
A többiek furcsán és sértődötten néztek rá. Oké,itt picit nekem is sok volt a srác.
-Nyugi,nyugi..
-Te engem ne nyugtatgass!-pofozott le..És akkor elszállt minden addigi gondolatom róla..Csak arra tudtam gondolni mekkora seggfej..A többiek rémülten nézték ahogy megpofoz. Én riadtan az arcomhoz kaptam..Nagyon fájt.
-Áu..-adtam ki halk,siralmas hangot..
-Szokj hozzá! Ez a suli már csak ilyen a tanárok is bántanak diákokat ha kell,a diákok is HA KEDVÜK VAN...-mondta dühösen.
-Te idióta! Én lány vagyok,hogy mertél megütni?
-Kérsz még egyet vagy mi? Inkább csitulj el,te szajha..
-Nem vagyok szajha!
-Mondtam,hogy csitt!-pofozott volna meg,amikor egy fiú megfogta a kezét.
-Ne érj hozzá,te barom!-lökte el.
-Köszönöm!-örültem meg.
-Nagyon szívesen! De jól vagy?-fogta meg az arcom egy magas barna hajú,kék szemű fiú.
-Most hogy már itt vagy..-néztem a szemébe-Sokkal jobban!
A többiek megtapsolták a fiút. Valami olyasmiket hallottam,hogy "szép volt Márk"..
