2.Évad 6.rész

A reggelem elég érdekesen nézett ki. Fehérneműben, kitakarózva, Dénes ölelésében helyezkedtem el, aki készségesen simogatta a hajam. Felnyitogattam a szemem és óvatosan kifordultam a kiskifliből, vele szembe.
-Jó reggelt cirmos!-nyomott egy puszit homlokomomra.
-Neked is!-mondtam furcsálva a helyzetet, átfordulva.
-Neked is ki?-húzott vissza.
-Uram?-forgattam szemeim.
-Helyes. Haladsz kislány. Haladsz.
-Felöltöznék, ha nem bánod!-szűkítettem össze a szemem, célozva hiányos öltözékemre.
-Engedély megadva. Szívesen végig nézem.-mosolygott végig nézve rajtam.
Nem mertem válaszolni. Vitázni sem akartam, mert tudtam ha kinyitom a szám, még bajba juthatok, valamint helyeselni sem akartam.
A gardróbomhoz léptem. Kivettem egy koptatott farmert, egy nyakas pulcsit és egy boka zoknit.
-Nem. Nem ezt fogod felhúzni!-állt föl tápaszkodásából.
-Tessék?-fordultam felé kiborulva.
-Most ugye viccelsz, hogy ezt a bomba testet lekonzerválod egy nyakas pulcsiba, meg egy mom jeansbe?! Na nem. Valami szép nőieset vegyél fel, ami szexi, kiemeli az alakod és azt súgja tépjelek szét!-jött közelebb szenvedélyes arckifejezéssel.
-Mégis..-nyeltem egyet-Mire gondolsz?
-Engedj oda..-állt be mellém és precízen felmérte a terepet.
Kidobott nekem egy fekete necc harisnyát, egy rövid bordó feszülős szoknyát, valamint egy szintén feszülős haspulóvert.
-Ezt vegyem fel?-ráncoltam szemöldököm.
-Igen. Imádni fogod.-vigyorgott.
-Nem fog tudod..Mondjuk befagyni a picsám a hidegben?-szórtam szikrákat szememmel.
-Hanna! Mit mondtam neked? Emlékezz a szabályokra! Nem beszélhetsz csúnyán!-emelte meg hangját.
-Jó, bocsi. De ezt akkor sem veszem fel.
-Tegnapról van tíz ütésed. Ezzel együtt már húsz van. Ugye tudod?
-Hogy mi?-ijedtem meg.
-Ledolgozhatsz tíz ütést, ha megteszel valamit.-alkudozott.
-Mit?-ráncoltam össze szemöldököm.
-Mondjuk..Leszophatnál!-kacsintott.
-Aha. Még mit nem. Nem vagyok ribanc!
-Ettől még nem vagy az. Eddig harminc ütést számolok. Újabb trágár szó.
-Ajh. Nem tehetnék valami mást?
-Ha kivered!-húzta perverzebb vigyorra ajkait.
Arra gondoltam, hogy legalább úgy nem kell a számba vennem.
-Legyen...-mondtam rosszallóan.
-Hmm. Helyes. Kezdheted!-vigyorgott.
-Eltolhatnánk estére, uram?-próbáltam kedveskedni.
-Ügyes kislány. Mindig hívj így! Kivéve társaságban. Legyen. Este jövök.
-Felvehetnék valami mást?
-Nem. Téma lezárva. Öltözz! Elkésünk!
-Honnan?-csodálkoztam.
-Suliból baby. Na kapkodd magad!
-Te nem öltözöl át?-próbáltam hesegetni.
-De. Sietek. Ha készen vagy lent várlak.
-Rendben.-bólintottam.
Miután kiment magamra vettem a kiválasztott szettet és a fekete magasított sarkú félcsizmám. Nem akartam. De féltem máshogy cselekedni. Felkaptam egy kis háti tatyót és lementem.
-Indulhatunk?-hajtottam le a fejem.
-Áhh. Valahogy így képzeltem el rajtad. Bomba vagy!-karolta át derekam.
-Hanna? Te meg miben vagy?-kérdezte Fanni ámuló arccal.
-Ömm. Ruhában?-nevettem fel.
-Nem ilyennek szoktalak meg.
-Van, hogy nincs más választása az embernek..
-Oh. Ennyire kevés cuccod van? Se gáz, ma eljössz velem suli után a plázába.
Mekkora észlény ez a lány...
-Jól hangzik.-hagytam rá a dolgot.
-Nem láttátok Antit?
-Ömm. Azt hiszem tegnap többet ivott mint kellett volna. Azért nézz majd be hozzá, hogy jobban van-e.
-Mekkora piás ez a gyerek!-forgatta szemeit majd felnevetett.
-Indulhatunk?-fogta meg a kezem Dénes.
-Igen, persze.-bólintottam.
-Helyes. Na szia!-intett Fanninak.
-Sziasztok!-intett ő is.
Megismételve mozdulatát, ki is mentünk az ajtón. Egy sárga buszig vezetett el.
-Busszal megyünk?-néztem fel rá.
-Igen. Gyors valamit tisztázzunk!
-Mond!-bólintottam.
-A suliban is a barátnőm vagy. Nincs flörtölés a fiúkkal. Vagy érintkezés. Ha csak meglátom, hogy bármi incselgésbe elegyedsz, elrángatlak valahová és az nem fog tetszeni amit kapsz!-súgta oda nekem erőteljesen.
Nyeltem egyet és próbáltam megnyugodni. Szavai eléggé felzaklattak.
-Értettem, uram.-bólintottam lefele nézve.
-Nagyszerű.-biccentett.-Apropó becézés. A suliban Dénesnek szólíthatsz és Fanni előtt is. Viszont ha kettesben vagyunk uramnak kell hívnod.
-Ha egy fiú kérdez tőlem valamit válaszolhatok?-kérdeztem félve.
-Igen. Beszélni beszélhetsz. De csak osztálytársi alapon. Semmi érzelgősség. Értve vagyok?
-Értve.-biccentettem.
Felszálltunk a buszra, ahol még egy csomó velünk egyidős volt.
Alaposan végig mértek minket. Valószínűleg a kihívó öltözékem miatt. Meg mert újak voltunk. Nem mellesleg Dénes is eléggé kiemelkedően nézett ki rossz fiús külsejével. Bőrdzseki, farmer, minden márkás. Jordanes pulcsi. Öntelt arccal karolta át a derekam és állt be a busz közepébe. A forgó részhez. Neki dőltem a korlát résznek.
-Kicsit kellemetlenül érzem magam.-súgtam oda neki.
Nagy volt a hangzavar, más nem hallotta.
-Ne aggódj. Őrjítően nézel ki.-csókolt meg mindenki előtt.
Több idősebb fiú méregetni kezdett. Olyan ismerős volt ez a nézés. Ez az "új hús, tetszik" nézés.
-Nehéz bírni magammal, ilyen kinézet mellett.-mért végig elismerően.
-Mindenki annak fog nézni.-néztem rá szúrósan.
-Az én ribancom vagy. Márpedig az én ribimnek kell lenni a legdögösebbnek.
Nem válaszoltam, csak szúrósan néztem rá és előre fordítottam tekintetem.
-Naa. Tartsd magad a megbeszéltekhez, baby. Ezért a nézésért hagyod, hogy megfogjam a segged. Semmi grimasz!
-Ne!-jöttem zavarba, de késő volt.
Megmarkolta a fenekem. Nem tudom ki vette észre. Mert velük szemben álltunk szerencsére.
-Nekem nem parancsolsz! Hmm. Szerencséd, hogy ennyire beindítasz!
-Dénes. Kérlek. Ez nem idevaló.
-Css! Különben letépem rólad azt a csini szoknyád.-kacsintott.
-Ilyen nincs.-forgattam a szemem és akaratlanul is elmosolyodtam.
Oda értünk. Leszálltunk és a portástól megkerdeztük az osztályunk hollétét.
-A 9.b a második emeleten van. A szertárral szemben. Neked fiam szintén a második emeleten lesz. A folyósó végén.
-Köszönjük!-mosolyogtam és elindultunk.
-Milyen jól jött ki. Egy folyósón leszünk. Könnyen szemmel foglak tartani. Sőt. Van egy haverom Ákos. Az osztálytársad lesz. Megkértem, hogy figyelje, betartod-e a kötelességed. Jelenti ha megszeged.
-Nem fogom.-húztam össze szemöldököm.
Elvigyorodott és közben felértünk.
-Akkor szia babygirl!-fogta meg állam és egy csókra invitált.
Újra láttam azt a fiú csapatot akiket a buszon. Furcsán méregettek. Tudomást nem véve tekintetükről bementem az osztályomba. Azt hittem rossz lesz. De végül nem is volt az.
-Szia szivi, te meg ki vagy?-állt be elém egy magas, szőke hajú fiú.
-Ömm. Új vagyok itt.-mosolyogtam.
-Végre egy dögös csaj!-vigyorgott mire a többi öt lány sértetten szitkozódták.
-Bocsi lányok!-tartotta fel kezeit amin felnevettem.
-Hé, szexbaba! Ide, mellém!-intett végig mérve az ötödik csaj. Barna haj, barna szem, katonás cucc.
-Hogy minek szólítottál?-tettem ölbe a karom.
-Csak huppanj le királylány, nincs kedvem a cica harchoz!-mondta lazán.
-Nem, köszi. Kihagyom.-mondtam flegma vigyorral és leültem hátra.
Elismerően bólintott és tovább trécselt.
-Hé nyomik!-jött be a buszos fiú egyik tagja, aztán rám pillantott, bólintott egyet felismerve és folytatta-Új tag?-tette zsebre a kezét.
Terep mintás cucc, zöld szem, szőke haj. Izmos, nagyon is. Magas és elszánt arcú.
-Jaja. A csaj szívós. Mondtam, hogy tolja ide a formás seggét, mire ő inkább beült a helyedre.-biccentett a katonás csaj.
-Hmm. Az nem is gond.-nézett a szemembe a terem másik végéből.
Leült mellém és rátette a combomra a kezét, beharapva ajkát.
-Hé!-húztam el egyből.
-Na, ne legyél ilyen kis morci. Láttam, hogy csókolóztál azzal az ürgével. Jól megmarkolt ő is.-ült terpeszben és oda hajolt.
-Ő a barátom. Neki lehet. Neked nem.-mondtam komoly arccal.
-Nem kell róla tudnia.-húzta el vigyorra a száját.
-Nem asszisztálok a mocskos gondolataidhoz.-néztem a szemébe.
-Oké. Átmentél. Ákos vagyok!-mosolygott és kezet nyújtott.
-Abigél!-hazudtam.
-Rendben. Az osztályban legyen így.
-Tudod az igazat?-kérdeztem halkan.
-Nyilván. Ne aggódj Hanna! Nem lesz bajod. Csak maradj mindig velem.
-Miért lenne bajom?-kérdeztem aggódva.
-Ez egy veszélyes ágazat. Majd én edzelek. Meg hát..A fiúk erre elég nyomulósak. Néha a lányok is. Például Gréta meleg. A csaj akinek passzoltad az ajánlatát. Okos vagy.
-Sejtettem. Amikor szexbabának hívott kapisgáltam.
-Bejössz neki.-nevetett.
-Álljon be a sorba!-forgattam a szemem.
-Én is beállhatok?-kacsintott.
-Szűnj már meg!-túrtam bele a hajába és felnevettem.
-Legyünk haverok.-nevetett.
-Tetszik az ötlet.-nevettem én is.
Bejött a tanár és egy unalmas matek órát elszenvedtem.
Ákos buszon látott haverjai is megjelentek.
-Ők itt Peti, Viktor, Gábor és Zalán. A legjobb haverjaim. Fiúk ő itt Abigél.-mondta és egy nézéssel biccentettünk.
Peti fekete hajú, bőr dzsekis fiú. Viktor szőkés barna hajú, suli mezes foci csapat kapitány feelingű, Gábor barna hajú, nyúlánk testű fiú, Zalán pedig szinte fehér  hajú menő gyerek.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
Vissza köszöntek és elindultak a csajaikhoz. Viktor maradt csak. Egy csomót hülyültem velük. Nagyon jó arcok.
Uncsi órák után véget is ért a nap. Nagyon jóba lettem Ákossal, Viktorral és később a többi fiúval is. Kiérve a suli udvarra hideg szellő csapott meg.
-Ott van. Abi, ne fuss!-jött utánam Ákos nevetve, mire én is röhögve kezdtem el futni előle.
-Viktor! Kapjuk el!-néztek össze és futottak felém.
Végig röhögtük a futást. Eszement állat hangokat kiadva értek utól és nevető görcsbe kezdtünk, mikor Ákos felkapott az ölébe. Hátra döntött fejjel húzogattam a szemöldököm Viktorra nézve, aki nem bírta röhögés nélkül.
-Te tiszta lökött vagy, csajszi!-paskolta meg a fejem.
-Most már letennél te állat?-néztem fel Ákosra vigyorogva.
-Oké, mindjart ledoblak!-nézett elvetemülten mire kapalózni kezdtem ahogy előre hajlongott ijesztegetve engem, hogy ledob.
-Ákooos!-kiabaltam kacagva.-Nee!-sipítottam mikor azt hittem ledob, de csak röhögni tudtam.
-Ohh. Hogy mondod? Dobjalak le? Hogy? Hogy mondod?-tette az eszét és a végére a pázsitra estünk.
Rám esett egész testevel, amin olyan szinten röhögő görcsünk volt, hogy azt hittem kipukkadok.
-Vigyázat srácok!-köhögött egyet ahogy látta jönni Dénest.
-Uh, oké na gyere!-állt fel komolyságot szinlelve, de ahogy csalókásan felhúzott ráborultam mellkasára és megint csak nevetni tudtam. Ő belőle is előtört.
-Te hülye állat!-csaptam mellkason viháncolva.
-Elkaptalak!-karolta át derekam velem kacarászva.
-Khmm..-köhécselt direkt Dénes.
Ákos keze lehúzódott rólam és mindketten próbáltunk komolyságot színlelni.
Beharaptam szám, vissza fojtva a nevetést. Ő szintúgy.
-Szia haver. Rég láttalak!-pacsizott le vele Viktor.
-Szia tesó. Hogy vagy?-lett egy fokkal jobb színe.
-Királyul. Mi a helyzet Fannival?-terelt.
-Jól van. Most velünk él.-mesélte.
-Akkor Antinál vagytok. Tesó, de rég láttam őt. De mindig kurva jó arc volt. Vele mi van?-mosolygott.
-Hát..Egy ideig nem tudta hol a helye, aztán megtanítottam neki. Tudod. Elakarta venni ami az enyém.-nézett rám, aztán vissza rá.
Arcom már nem volt túl vidám, ahogy vissza gondoltam mit tett vele.
-Kemény vagy, bro!-nézett rá elismerően.
-Az évek, meg a tapasztalat!-nevetett.
-Szerintem indulok, te állat!-öklöztem Ákos mellébe, aki egy mosollyal nyugtázta.
- Vigyázz magadra Abi!-simította meg az arcom.
Dénes hírtelen megragadta a karom.
-Akkor sziasztok!-húzott el.
-Hali!-intett Viktor mosolyogva.
-Cső!-biccentett Ákos is.
Kézen fogva "vitt" ki a kapun és elsétáltunk a buszmegállóig. Szorosan fogta át kis kezem. Már nagyon fájt.
-Áuu..Megmondanád mi bajod?-kérdeztem rosszul érezve magam.
-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád!
-Tényleg nem tudom mit tettem!-álltam meg ezzel kicsit vissza rántva őt gyors lépteiből.
-Jól van, Abi!-nyomta meg az utolsó szót.
-Ezt nem értem.-ráztam a fejem.
-Szerinted nem láttam amit Ákossal csináltál?-rántott magához kézfogásunkkal.
-Dénes, komolyan mondom nem volt semmi. Csak hülyültünk és rám esett.
-Itt már csak uram!-szorított rá a csuklómra.
-A lényegen nem változtat.
-Ilyen baszós ruhába jössz és már kergetnek a fiúk?! "Rád esett" mi?-tette idézőjelbe.
-Már megbocsáss, de te öltöztettél fel így. Valamint igen, véletlenül esett rám. Csak hülyéskedtünk. Haverok vagyunk.
-Ő az én haverom, jó?-jött közelebb idegesen-Neked csak ne legyen a haverod, mert abból az lesz amit megbánsz!
-Most az is baj, ha barátkozom?-lélegeztem gyorsabban közelségétől.
-Igen. Baj. Főleg ha az egy helyes csajozógép. Meg a többi haverja is.
-Nem csalnálak meg soha.-beszéltem lassan, hol a száját, hol a szemét nézve.
-Megígéred?-nézte ő is ajkaimat, majd a szemembe.
-Meg, uram.-néztem lefelé.
-Hagyd ezt a baromságot és csókolj meg!-simította el a hajamat arcomból.
Magamat sem értettem, de odahajoltam hozzá, ő lejjebb hajolt és elindult ajkaim felé. Bekaptam alsó ajkát és magam felé húztam. Több sem kellett neki, fejemet magához húzta és lendületesen csókolni kezdett. Tenyereiben pihentettem arcom, szívem hevesen vert és magam sem tudom miért, de átöleltem csók közben. Levegő hiány miatt elváltunk. Folyton a szemeimbe nézett és értetlenséget véltem felfedezni tekintetében.
-Tudtam, hogy még szeretsz.-villantott egy fogsoros mosolyt.
Gyönyörűek a fogai.
-Bárcsak ne szúrtad volna el a szülinapom estéjén...-húzódtam el halkan.
-Hogy mondod?-húzta össze szemeit.
-Úgy, hogy mindennél jobban szerettelek Dénes. Azt tudod?! Te voltál a mindenem. Imádtalak. Nálad jobb testőrt és pasit és embert nem ismertem. Elutaztam veled egy másik városba. Személy azonosságot váltottam csak is miattad. Te pedig...A szülinapomon elcsesztél mindent. A rólad alkotott képet, érzéseim, mindent. Tudod, érted még Fefét is ott hagytam aki iránt éreztem valamit. De félre dobtam. Érted. Olyant éreztem irántad, amit még mindig akarok. De ez...Nem az a Dénes akibe szerelmes lettem.
-Akkor miért csókoltál meg?
-Mert akartam érezni amit még régen.
-Na és...Érezted?-csillant fel a szeme.
-Egy percre..Aztán eszembe jutott, hogy az én Dénesem már nem létezik.-könnyeztem be.
Zavarodott arccal nézett. Nem mondott semmit. Nem tudott. Ott hagytam és felszálltam a buszra. Beültem leghátra és letöröltem könnyeim. Ákost láttam meg ahogy felszállt. Rám nézett. Gyors letöröltem könnyeim és kifelé néztem az ablakon. Elindult felém.
-Szabad ez a hely?-mosolygott.
-Persze.-törölgettem szemem majd mosolyogtam egyet.
-Hé. Mi baj?-hajtotta fejem mellkasára.
-Semmi.-szipogtam.
-Jajj manó. Mesélj.-simogatta vállam.
Kedvességétől előtört belőlem egy elfojtott érzés és hagytam lefojni könnyeim.
-Én nem akartam ezt. Így öltözni. Hagyni, hogy más irányítson. Dénessel lenni.-szipogtam.
-Szereted őt?-fordított magához.
-Szerettem...-mondtam beharapva ajkam es benyeltem könnyeimet is.
-Mi történt?
-Megváltozott.
-Tudod. Lehet csak hírtelen fellángolás volt. Közben nem ismerted ki eléggé.
-A második igaz. De az első nem. Én szerettem Dénest. Nagyon is. Aztán gonosz, arrogáns és szexmániás lett.-suttogtam neki.
-Tesz veled dolgokat..Amiket nem akarsz?-írta körül szépen.
-Igen. Most egy ilyen daddys mániája van és berögződése, hogy legyek az alávetettje...
-A..mije?-akadt ki.
-Tudom, hogy tudod, hogy értem.
-Szóval. Azért őriztet velem?
-Igen. Nagyon féltékeny típus.
-Miatta vagy Abi igaz?
-A nevem Hanna. De tetszik az Abi. A te szádból.-mosolyogtam.
-Édes vagy. Abi.-suttogta a fülembe amin elmosolyodtam.
Közben megérkeztem. Leszálltam és elköszöntem tőle.
Mikor "haza" értem egyből felfutottam Antihoz. Bekopogtam és benyitottam.
-Hahó!-léptem be.
-Hanna!-nézett rám a fürdőből kijövet. Egy kis törcsi takarta el altestét. Izmos felsőteste vízcseppekkel volt tele. A látványa lehengerlő volt.
-Szia. Ömm. Ne haragudj!-takartam el szemem-Csak tudni akartam jól vagy-e.
-Persze. Figyelj. Ami a tegnapot illeti..Csak annyira emlékszem, hogy Dénes leütött egy súlyzóval. Utána történt valami?-kérdezte aggódva.
-Nem bántott. De vele kellett aludnom. Este kisurrantam és vissza tettelek az ágyadba. Meg tettem rád jeges borogatást. Nagyon féltettelek.
-Biztos kockázatos volt vissza jönnöd. Köszönöm.-jött oda.
-Ugyan. Azt hittem meghaltál. A pulzusodat sem engedte megnézni és mikor ébresztgettelek, nem reagáltál.
-Még jó, hogy itt voltál. Neked hála, nem fáj már.
-Azért vigyázz rá.-mosolyogtam.
-Úgy lesz. Na és milyen volt az első napod?-kérdezte mosolyogva.
-Nagyon jó. Lettek barátaim. Ákos és Viktor. Főképp ők.
-Mesélj róluk!-mondta boldogan.
Ezt imádtam benne. Nem féltékenykedett. Örült a boldogságomnak. Meséltem róluk és az egész mai napomról. A Déneses incidensről és a tegnapiról. Aztán ő is mesélt a napjáról. Üzleti tárgyalása volt. A cég új termékei arattak és most egy millióval többet kapott.
-Úristen gratulálok!-öleltem át.
-Ez alkalomból elhívlak vacsizni. Megünnepelhetnénk.
-Persze. Átöltözöm és indulhatunk.
-Ez túl szexi. Tényleg vedd át.
-Most szexinek hívtál?-nevettem el magam.
-Igen. De ne bízdd el magad!-nevetett.
-Sietek macsókám.-kacsintottam.
-Csak semmi szexi!-kacsintott ő is amin csak kuncogni tudtam és kisiettem.
A szobámba mentem. Felhúztam egy farmert, a nyakas pulcsim és egy hosszított fekete magassarkú csizmát. Elég jól néztem ki. Ebben nem éreztem magam ribisnek. Kopogtak.
-Anti. Mondtam, hogy várj.-nevettem.
Hírtelen lecsukódott a kilincs mikor húztam a felsőm.
-Hé! Öltözöm te hülye!-nevetve bújtam a szekrény ajtó mögé.
-Szóval Anti, mi?-hallottam meg Dénes megbotránkozott hangját.
Nem számítottam rá. Nem tudtam mit mondjak. Felhúztam gyors a felsőm.
-Segíthetek valamiben?-szedtem össze a bátorságom és kiléptem az ajtó mögül.
-Ja. Jössz egy kis masztival.-kacsintott.
-Vacsorázni megyek. Bocs.-léptem volna ki, amikor vissza húzott.
-Nem mész te sehová. Hidd el!-bólintott.
-Nézd! Anti elhívott ünnepelni. Eszünk egyet és haza jövünk. Ennyi.
-Akkor csatlakozom.-mosolygott.
-Tőlem.-hagytam rá.
Öccsecsapta tenyerét, arrogánsan vigyorgott és kiment.
Mindenbe bele kell ütnie az orrát...Pont átöltöztem. Kiléptünk az ajtón. Lent Anti állt rám várva. Amikor Dénest meglátta szemei elsötétültek, arca megkomolyodott.
-Mehetünk Hanna?-nyújtotta a kezét.
-Igen.-bólintottam.
-Khm.-akadékoskodott Dénes, amire Anti letette kezét.
-Valami baj van?-kérdezte Anti kicsit sem fele baráti szeretetből.
-Igen. A barátnőm elfelejtette említeni, hogy csatlakozom.-vigyorgott.
-Valószínűleg csak viccelt.-mosolyodott el Anti is, vissza vágva.
-Oh, azt kétlem. Mert tudod, a tegnapi szóváltásunk után-jött mögém megmarkolva melleim, mire felnyögtem kellemetlen érintésétől-Tudta, mi a dolga.
-Áhh. Szóval azt hiszed ez így megy.
-Nem hiszem, tudom.-nevetett.
-Csak...Hadd jöjjön velünk..-hunytam le szemem összeráncolva érintéseitől.
-Látod? A barátnőm engem akar.-harapta be fülem győztes vigyorral és ellépett tőlem.
-Akkor induljunk!-bólintott Anti.
Dénes győztes vigyorral az arcán, Anti hűvös és egyben dacos tekintettel, míg én baljós és zavart érzelmekkel teli arckifejezéssel indultunk el. Beültünk a kocsiba. Anti és Dénes elől. Én hátra. Mikor megérkeztünk az étterembe, leültünk egy fal melletti asztalhoz. A hely nagyon otthonos érzetet adott. Anti gyorsan leült mellém, amikor Dénes leült a másik oldalamra.
-Ez a rész két személyes..-susmogta Anti.
-Akkor jobb lenne ha átülnél.-vigyorgott.
Kérdőn rám nézett, én pedig bólintottam. Mindketten felálltunk, hogy átüljünk, de Dénes vissza húzott a derekamtól.
-Nem nem nem. Te maradsz. Úgy úgy. Okos kislány. Leül.-vigyorgott és visszahúzott amíg le nem ültetett.
Anti ismét kezdett ideges lenni. Én is. Egy pincér lány jelent meg, látszólag gyakornok és még tanul.
-Sziasztok! Mit hozhatok?-mosolygott és odébb tűrte vörös fürtjeit.
-Garnélát, rízs körettel. Illetve egy üveg Rosét.-bólintott Anti.
-Értettem. Az úrnak és a hölgynek?-fordult felénk ránk emelve rikító kék szemeit.
-Egy milk shaket, köszönöm.-mosolyogtam.
-Nekem is ugyanezt és egy orosz krémest.-kacsintott.
-Rendben. Amint kész, hozom. Kedves türelmüket kérjük addig is.-mosolyodott el, majd sarkon fordult és leadta a rendelést.
-Nem is eszel?-kérdezte Anti.
-Most nem vagyok éhes. Inkább szomjas.
-Rendben van.-mosolygott.
10 perc múlva meg is jött a lány tálcával a kezében. Letette elénk a rendelést.
-Jó étvágyat, egészségetekre! Illetve reméljük ízleni fog az ital is.-biccentett.
-Köszönjük.-mosolyogtam.
El is ment egy másik asztalhoz.
Dénes beleszúrta a villáját a sütibe és bekapta a habos falatot. Én szívószállal ittam az italom. Anti pedig a rizzsel vacakolt.
-Hé Hanna! Kóstold meg! Isteni.-nyalta meg a szája szélét Dénes.
-Köszi, nem vagyok éhes.-kerültem a szemkontaktust.
-Na gyerünk.-hajolt oda hozzám.
-Azt mondta nem.-nézett rá szúrós tekintettel Anti.
-Én meg azt, hogy igen. Ezt figyeld!-kacsintott és odafordulva hozzám magához húzta állam és bele csókolt ajkaimba. Éreztem a krémet a számban. Finom volt, de ez a húzása eléggé arrogáns volt. Kóstóltatójából csók kerekedett és elég akaratosan falta ajkaim. Egy idő után elvált és rám vigyorgott, majd Antihoz fordult.
-Hol is tartottunk?-vigyorgott öntelten.
Anti lefagyott képpel meredt ránk. Megtörölte a száját, felállt és ment fizetni. Visszajött az öltönyéért. Megköszörülte a torkát, férfias arca íveltebbé vált összehúzott szemöldökeitől. Ránk szegezte tekintetét.
-Induljunk!-parancsolt és elindult.
Felálltunk és követtük. Beszálltunk a kocsiba, annyi változással, hogy Dénes beült hátra mellém.
-Kicsim. Habosak az ajkaid!-harapta be száját kuncogva, lefele nézett csóválva fejét majd vigyorogva felnézett rám.
-Ja..-kuncogtam-Az a turmix miatt van.
-Ha más miatt lenne, arról csak én tehetnék.-kacsintott és újra vissza folytotta nevetését.
-Ezt úgy teszek mintha nem hallottam volna.-forgattam szemeim.
-Hé!-fordította magához arcom-Nem hagyhatom, hogy elrontsa a látványod.-mosolygott és már beharapva ajkait közeledett enyéim felé. Rátapasztotta felső ajkamra és lenyalta a habot. Aztán az alsóval ugyanezt csinálta. Elhúzódtam.
-Most már rendben van.-bólintott majd vissza fordult előre fele és mosolyogva konstantálta Anti tekintetét a visszapillantóból. Lesütöttem szemeim.
Miután leparkolt a garázsban, beléptünk a házba, ahol Fanni egy kissé alul öltözött verzióban csókolózott egy lánnyal a kanapén. Míg ő a szőkeség combját markolta, addig a lány barna hajkoronájával játszadozott. Csókolózásukból csupán az zökkentette ki őket, hogy Anti leejtette a kezében lévő akta táskát. Hírtelen szétrebbentek és magukra húzták a plédet. Fanni kétségbe esett arccal meredt felváltva ránk.
-Én..Megtudom magyarázni!-indult el Anti felé, viszont ő sokkosan felfutott az emeletre intve egyet, hogy ne érjen hozzá.
A lány meredten nézett a lépcsőre és könnyezni kezdett.
-Cica akkor mi...-szólalt meg a szőke hajú lány, de Fanni azonnal leteremtette.
-Hagyj!-tartotta fel kezeit majd kifutott az ajtón.
Beállt némi sokk, frusztráltság és kínos csend is a házban.
-Akkor én szerintem megyek!-mosolygott a csaj és magára rángatva farmerját, pólóját és cipőjét kisétált az ajtón.
Most már csak ketten maradtunk Dénessel.
-Na erre nem számítottam!-nézett le rám elképedve, majd elnevette magát.
-Azt mondtad biszex. Akkor miért van kiakadva Anti?-kérdeztem eltűnődve.
-Mert...Ő nem tudta.-húzta el száját majd várta, hogy reagáljak.
-Miért nem mondtátok neki?
-Mert nem viselte volna el. Amikor együtt voltam a hugával, az volt neki a tökély, aztán most, hogy így látta..Gondolhatod.
-Na ez van ha valaki nem őszinte.
-Van jobb téma is ennél.-vigyorgott.
-Hogy lehetsz mindig kanos?-fintorogtam.
-Mindig a közelemben vagy.-kacsintott.
A szemem forgatva levettem a kabátomat és elindultam a lépcsőn. Követett. Felmentem a szobámba. A helyére akasztottam a kabátom, de mire megfordultam Dénes mögöttem állt.
-Ne ijesztegess!-vettem levegőt.
-Nem az a célom!-nézett végig rajtam.
-Most inkább támaszt kéne nyújtanod Antinak.-tettem karba a kezem.
-Nem vagyunk már jóban.-fogta meg a derekam.
-Mi sem.-néztem le kezére.
-Vicces vagy.-mosolygott-De ugye vele jóban vagy, nem de?-közeledett egyik karját megtámasztva a szekrénynek.
-Igen. Jóban vagyunk.-helyeseltem.
-Hmm..Szóval bevallod.-támasztotta meg másik karját is fejem mellett, ami miatt kénytelen voltam rá nézni.
-Jóban vagyok vele, mert kedves és megértő. Az egyetlen barátom itt.
-Barát?-méregetett szemeit hunyorítva.
-Ahogy mondod. Barát.-helyeseltem.
-Értem. Akkor menj és vígasztald meg!-állt hátrébb.
-Rendben.-indultam el, nyitogatva az ajtót, de zárva volt.
-Csak nem elhitted, hogy egy olyan férfi közelébe engedlek aki szerelmes beléd?
-Hogy mi?-akadtam ki.
-Tudom, hogy szeret és azt is, hogy van köztetek valami.-fordult felém.
-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük.
-Hanna, ha azt akarod, hogy elhagyjam a szabályokat, őszintének kell lenned!
-A daddys hülyeséged?
-Nem hülyeség, de azt.
-Jó. Őszintén. Anti csak egy barát.
-Igen én meg nem akarok tőled semmit...-forgatta szemeit.
-Miért? Mit vársz? Hogy azt mondjam igen? Mert nem.
-Csak ezt akartam hallani.-mondta és arcomat keze közé vette.
-Most nincs harag?-kérdeztem.
-Nincs.-helyeselt és egy puszit nyomott a számra.
-Könnyebb lenne ha bíznál bennem.
-Könnyebb lenne ha nem lennél bombázó.
Szemforgatva felnevettem.
-Megyek beszélek vele.-vettem le kezeit.
-Majd én.-mondta és elindult felfelé.
Ledőltem a kanapéra tévézni. Egy óra múlva Fanni állított be ittasan.
-Jézusom. Veled meg mi van?-néztem rá.
-Kicsit többet ittam mint kellett volna.-botladozott.
-Hó..Hó..Ülj csak le!-álltam fel és segítettem neki leülni.
-Szeretlek...-mondta lehúzva egy nagyobb adagot a whiskyből.
-Hogyan?-kérdeztem elképedve.
-Próbáltalak elfelejteni. Csillával már kezdtelek. De aztán jöttetek. Anti megtudta, hogy más vagyok. Mindent elszúrtam.-meredt maga elé.
-Anti szeret téged. Megfogja érteni.
-Anti téged szeret...-nézett rám könnyezve.
-A húga vagy.-néztem rá neheztelve.
-Engem sosem szeretett. Téged viszont..Amióta itt vagy megváltozott.
-Hogy érted?-kérdeztem.
-Anti nem a szerető típus. De melletted az. Szeret téged. Felismerem ha szerelmes.
-Fanni...Ez hülyeség. Csak 15 vagyok. Ő meg úgy húsz.
-Mikor fogod végre fel, hogy a szerelemben a kor csak egy szám?!
-De én nem szerethetem őt.
-Dénes miatt? Ne nevettess! Mindig van választásunk!
-Hát van amikor nincs!-keltem ki magamból.
-Hanna...Mindig van kis kapu.
-Tudod ezesetben nincs. Oly szinten sakkban vagyok tartva, hogy nem lehet önálló véleményem. Hogy hogyan öltözök, kivel beszélek és mit mondok. Dénes mindenkire féltékeny. És nincs kibúvó mert ha elmegyek haza elküldenek a katolikus suliba ahol újra báb lennék. És Anti sem tudja csak Dénest elküldeni mert felnyomná a zsaruknál, hogy itt vagyok. Szóval hidd el ha azt mondom nincs. Eddig kiakartunk hagyni a mocskos részletekből de már nem bánom. Tudd csak! Jobb így.
-És mióta zsarol?-nyelt egyet feldolgozva egy kis idő után.
-Egy ideje.-vontam vállat mintha tennék rá, bár nehezen palástoltam előtörő rossz érzésem.
-Sajnálom..-fogta meg a kezem mikor mellé ültem.
-Megfogod találni azt a lányt, vagy fiút akire szükséged van és boldog leszel. Egy nap Anti is megérti az érzéseid. Most viszont beszélj vele.-bólintottam.
-Köszönöm. Őszintén. Hogy hiszel bennem. Hogy elfogadsz és, hogy vagy nekem. Megyek.-biccentett komolysággal.
Felsétált én pedig magamra maradtam a sötét nappaliban. Hátra dőltem, lehúnytam szemeim és gondolkodtam emlékeken. Pihenésemből Dénes zökkentett ki. A melleim markolgatta amire felkeltem és ijedten elugrottam tőle.
-Mit művelsz?-fogtam védelmezve őket.
-Csak egy kicsit játszottam. Olyan békésen aludtál. Nem akartalak felkelteni.
-Többet ne csinálj ilyent! Elmegyek zuhanyozni.-keltem fel még sokkosan.
Felmentem a lépcsőn. Bementem a fürdőmbe és miután levetettem ruháim beálltam a zuhany alá. Hagytam rám áradni a kellemesen forró vizet. Levendulás tusfürdőt nyomtam a kezemre és áthaboztattam vele testem.
-Lám. Lám. Csak nem nélkülem akartál pancsizni?-hallottam meg Dénest.
Ijedten oldalra néztem és ott állt az ajtóban. Melleim takarásba vettem és a nőiességem.
-Ahogy a legtöbb korombeli, jobb szeretem egyedül megoldani a tisztálkodásom.-válaszoltam magabiztosságot tükrözve.
-Hiba volt. Mindig oszd meg velem! Akár a fürdőt, akár a légtered, akár a tested!-jött felém.
-Ez nem így működik!-lettem ideges közel jöttétől.
-Kicsim. Minden ami nekünk kell ott van az orrunk előtt.
-Mégpedig?-kérdeztem sokat sejtően.
Levette ruháit, magabiztosan besétállt a zuhany kabinba és velem szemben állt.
-Na most merre néz a nózid?-nevetett fel pimaszul.
Gyerekes, ám zavarba ejtő szavaitól nekem is felkanyarodott a mosolyom egy pillanatra hiába küzdöttem.
-Akarod?-kérdeztem óvatosan.
-Mégis mit?-csillantak fel szemei.
-Bekenjelek?-mosolyodtam el egy percre.
-Nem tudom elhinni, hogy ez a te fejedből jött.-mosolyodott el fogsorát kivillantva.
-Szeretném ha jó kapcsatunk lenne.
-Én is. Nagyon nagylelkű, de szeretném majd viszonozni is.-fogta át derekam karjaival.
-Mármint, hogy...Te...Kennéd be a testem?-kérdeztem tagoltan, bele gondolva perverzségébe.
-Úgy van. Elvégre. Nem ér, hogy csak te kényeztetsz.-mosolygott.
Bólintottam és szép lassan levettem kezeim a takart helyekről. Levettem az ő tusfürdőjét és rányomtam a kezemre. Beharapta ajkát látva szabaddá tett testemet. Izgatottan kémlelte minden mozdulatom. Elhaboztattam kezeimen és lassan rátettem kezeim mellkasára. Biztatóan felém villantott egy rossz fiús mosolyt kacsintással. Tovább vittem aprócska tenyerem és áthabosítottam teljes mellkasát. Izmos felső teste feszült minden érintésem alatt. Kocka hasára átmentem és gyönyörű hasfalán csúsztattam kezeim. Félénken beharapva ajkaim vettem le kezem egy pillanatra majd felnéztem rá.
-Mi a baj?-kérdezte állva tekintetem egy félmsosollyal.
-Nem megyek tovább. Oda...-utaltam egyértelműleg a férfiasságára.
-Értelek én.-mosolygott látva kislányos félénkségem-Akkor átveszem.-kacsintott.
Felnéztem rá és vártam. Gyengéden a csempének tolt és tusfürdős kezeit dörzsölgette. Hevesen dobogó szívvel meredtem rá. Vállaim kissé hátra feszültek, ezzel melleim előrébb. Áhitattal rám nézett, majd kezeit lágyan rátette csípőmre. Hasfalam érintésétől automatikusan behúzódott és valami bizsergőt kezdtem érezni. Tovább haladt és felcsúszott a hasamra. Kellemes érzést váltott ki belőlem ahogy simogatott. Tudtam, hogy feljebb fog menni. De amint megtette még jobban lüktetett a mellkasom. Ajkai szétnyíltak, szemei pedig csak egy felé összpontosítottak. A melleimre. Mint a legbrcsesebb antikvázát, úgy tartotta markában, és csodálattal simította el rajta a habot.
-Olyan...Boldog vagyok, hogy az enyém vagy.-mosolygott őszintén és megmarkolta keblem.
Akaratlanul is elmosolyodtam és kicsit felnevettem vele. Előfordulhat, hogy még el is pirultam ebben a helyzetben.
-Szeretsz engem?-fogtam meg kézfejét amit ott pihentetett a mellkasomon.
-Mindennél jobban.-nézett a szemembe.
Elmosolyodtam lefelé nézve és hagytam kezeit dolgozni. Jó érzés volt. Úgy fogta, hogy nekem is jó legyen. Hírtelen lesiklott a keze az oldalamon egészen a fenekemig és közel jött teljesen.
-Hoppá!-nevetett fel és hozzám préselte magát.
-Szeretlek...-leheltem mellkasára.
Ugyanis jóval magasabb nálam.
-Hogyan?-markolt rá a fenekemre.
-Semmi.-néztem oldalra.
-Hé!-hajtotta fel az állam-Ha ezt komolyan mondtad, akkor ne tartsd magadban! Tudni akarom, mit érzel.
-Szeretlek!-néztem a szemébe.
Szemei eleinte meglepettséget, majd örömöt tükröztek.
-Hanna...Én is kurvára szeretlek.-mosolyodott el édesen és vissza téve kezét eredeti helyére, rátapadt ajkaimra.
Ez a csók nagyon jó volt. Szenvedélyes és örömteli. Éreztem mennyire tud szeretni és milyen mélyen kíván és akar engem. Eléggé bele lendült és még jobban rámarkolt. Belenyögtem csókunkba. Melleimhez hozzá nyomódott teljesen.
Hosszas idő után hírtelen szétrebbentek ajkaink és levegőért kapkodtunk. Heves légzés váltakozott össze forrt testünk között.
-Ezt megismételhetnénk még.-nézett elismerően majd felnevetett velem együtt.
-Ez...Ez...Huh-nevettem fel.
-Leírhatatlan mennyire akarlak.-nyomódott hozzám a lehetetlennél is jobban.
-Fogd vissza magad kicsit.-nevettem fel és kezemmel eltoltam mellkasát.
-Kicsim. Ez nem volt szép.-nézett durcisan de tudom, hogy nem komolyan.
-Ne hari.-nevettem.-Most már nem megyünk?-kérdeztem.
-Még valami.-mondta és a nyakamra nyomta ajkát.
Elkezdte szívni és csókolgatni. Nagyon durván beindított. Fejét bíztatóan megfogtam miközben szívta. Kezei derekamon pihentek. A végén végig nyalta a nyakam és elhúzta magát. Ráharapott dús ajkaira. A zuhany vízcseppek csak még szexibbé tették testét és arcát.
-Most már mehetünk.-kacsintott.
Elindult volna de megfogtam vállát, vissza fordult és kérdőn nézett.
-Bevinnél?-mosolyogtam cukin.
-Hát hogyne.-mosolyodott el szemforgatva.
Szerintem imád. Magára tekert egy törcsit, aztán rám is és felkapott ölébe.
Letett az ágyra és elindult a szekrényhez. Elővett egy boxert.
-Van nálam boxered?-néztem csodálkozva.
-Amíg aludtál átcuccoltam.-kacsintott.
-Ha már ott vagy dobj ide egy bugyit légyszi!-forgattam a szemeim.
-Minek az?-nézett perverzen a szekrény ajtó mögül kukucskálva.
-Pont annyira amennyire neked a boxer.-nevettem fel.
-Igaz. Mindkettőnknek szükségtelen.-rántott vállat és becsukta a szekrényt.
-Hé. Nem így értettem.-mondtam és felálltam kutakodva a fiókomban.
Elővettem egy francia bugyit és magamra aggattam. Kidobtam neki is egy boxert.
-Vedd fel!-mosolyogtam.
-Mit művelsz? Bugyit le!-utasított.
-Boxert fel!-vitatkoztam.
Felhúzta magára és elindult felém.
-Most te jössz.-bólintott.
-Chh. Nem.-nevettem fel evidensen.
-Hanna! Na jó de több ruha darabot nem vehetsz fel.-parancsolt.
-Pólót mindenképp.-hadakoztam.
-Na nem. A csodás melleidet nem fogod te itt takargatni nekem. Így is sokat engedtem.-húzott magához.
-Őrült vagy.-fogtam fejem.
-Lehet de csak mert megőrülök érted.
-Na aludjunk te csődör!-nevettem.
Felkapott amin szintén nevettem és bele fektetett az ágyba. Aztán mellém feküdt és betakart. Felé fordulva feküdtem.
-Gyere ide!-mosolygott és magához húzott.
Egyik lábammal átkulcsoltam derekát. Mellkasom hozzá nyomódott övéhez. Kezemmel pedig oldalát öleltem. Fejem álla alatt pihent szorosan mellette. Ő karjaival hajamat birizgálta.
-Jó éjt!-nyomtam puszit mellkasára.
-Jó éjt kicsim!-ölelt magához és megpuszilta a fejem.
Békésen aludtunk el.