-Jó reggelt fiatalok! Ébresztő. A mai nap különleges.-mormogta és letette a reggelit.
-Jó reggelt önnek is!-köszöntem illedelmesen.
-Jó reggelt!-biccentett Erik is álmosan.
-Miért különleges, ha szabad megkérdeznem?-érdeklődtem.
-Mert a mai napon milliárdos kis kölkök jönnek hozzátok. Megnézik ki szemrevaló, a többit meg tudod.-susmogta.
-Nem. Nem tudom. Kérem magyarázza el.-ültem fel.
-Figyelj, lányom. Ezeket nem tőlem tudod. Ha bármi történne meglepődsz. Értetted?
-Értettem. Akkor elmagyarázza?
-Legyen. Szóval van nektek egy testvér iskolátok, aminek a diákjai ma látogatást tartanak itt. Úgy fog tűnni és úgy is lesz leadva nektek, hogy ez egy sima látogatás. De nem az. A tehetősebb részleg azért jön ide, hogy párt nézzen magának. Szebbek előnyben.-nevetett-Én a helyedben nem igen tűnnék ma fel. Ha a barátoddal akarsz maradni.
-Várjon. Tehát aki kinéz magának utána elvihet?
-Valahogy úgy.-bólintott.
-De értem már fizettek. Akkor ez hogy van?
-Én nem tudom lányom de azt tudom, hogy ezek nagy tétben játszanak. Óvakodj kislány. Ezek a fiúk gazdagok, és elszántak. És persze hatalmuk van.
Kiment. Meglepődtem, hogy ezt elmesélte. Erik amint láttam vissza aludt. Megrémültem. Féltem, hogy elvehetnek tőle.
Elrendeztem magam és felöltöztem. Egy fehér garbót és egy skót szoknyát húztam fel. Ahhoz pedig egy combig érő fekete csizmát. Jól néztem ki, de nem az volt a cél. Nem tudtam mikor jönnek, ezért kimentem a folyósóra, hogy elmeséljem a többi lánynak ezt. Nem kellett volna. Mert amikor kiléptem, akkor jött be egy csomó diák az iskolába. Mindegyik öltönyt viselt. Velünk egykorúak. Csak fiúk. Próbáltam láthatatlan maradni. Bementem az osztályomba és odamentem Katához.
-Kata. Fontos dolgról van szó. Beszélhetünk?-guggoltam le hozzá.
Fefe furcsán méregetett.
-Persze. Mi a baj?-fordult felém.
-Figyelj fontos, hogy ezt át add a többi lánynak is. Azok a fiúk akik ma ide jönnek milliárdosok és párt jöttek nézni maguknak. Ne legyetek kihívóak és kicsit legyetek láthatatlanok.
-Hogy mi? Engem nem vehet el egyik sem Fefétől.-akadt ki.
-Tudom. Tudod a dolgod. Most mennem kell nehogy kiszúrjanak.
-Asszem késő...-nézett maga elé, amikor vagy 15 fiú állt az osztály elején.
-Osztály vigyázz!-szólt a tanár.
Kiosontam az ajtó felé.
-Álljon meg!-szólt rám a tanár-Maga hova siet? Óra van.
Basszus ne már. Most felfigyelnek rám.
Megfordultam és zavartan válaszoltam.
-Igen, viszont nekem nem itt van órám.
Remek. Mind engem néztek. Méregetve.
-Rendben. Akkor mehetsz.-bólintott.
Kimentem és egy csomó öltönyös fiú járkált a folyósón. Mikor megláttak elmosolyodtak és összebeszéltek. Baszki. Visszasiettem a szobánkba. Erik már felkelt és rend volt.
-Baszki. Baj van.-csuktam magamra az ajtót.
-Tudom. Fefe most írta. De te mit kerestél kint? Ez rohadt veszélyes.
-Figyelmeztetnem kellett Katát, hogy tudjanak róla a lányok.
-Kit érdekelnek más lányok? Ha valamelyik meglát...Tudod jól, hogy nem átlagosan szép vagy. Ugye nem láttak meg?
-Nem.-hazudtam-Viszont ezt nem értem. Ha már megvettek minket, ők milyen jogon vehetik el másokét?
-Nem tudom de ennek utána járok. Maradj itt és semmi képpen se menj ki!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Kiment. Nekem ma nincs órám. Mert a tanárunk elutazott. Hálisten. Leültem és gondolkodni kezdtem. Lehet, hogy láttak, de nem tudják a nevem. Plussz egy tanteremben sem fognak látni.
Kopogtak...Félve mentem az ajtó felé és a kulcslyukon leskelődtem. Az igazgató állt ott, öt fiúval. Nem tehettem mást beengedtem őket.
-Jó reggelt igazgató úr!-köszöntem.
-Szia Hanna. Bejöhetünk?-kérdezte kedvesen.
-Persze.-mosolyogtam.
A kurva anyád...
-A testvér iskolánk ma eljött hozzánk látogatóba. Szeretnénk nekik bemutatni itt hogy zajlik az élet.-mondta felém fordulva.
-Értem. Én miben segíthetek?-kérdeztem furcsálva.
-Mesélj nekik kérlek erről a helyről és kicsit magadról is.-mosolygott.
Felállt és az ajtóhoz sétált. Nehogy lelépjen.
-Egy óra múlva menjetek a b folyósóra. Sziasztok.
-Viszlát!-köszöntek el.
Öten voltak. Mindegyik magasabb nálam vagy két fejjel. Öltönyt viseltek és mindnek egy önelégült mosoly volt az arcán. Két szőke hajú, kék szemű fiú volt. Három barna hajú és barna szemű. Meglepő módon, a maguk gazdag úrfi kinézetükkel helyesek voltak. Nagyon is...
-Szia Hanna. Én Henrik vagyok.-csókolta meg a kézfejem az egyik szőke hajú. Milyen gyönyörű kék szem...
-Én pedig Alex.-nézett kacéran az egyik barna hajú fiú.
Göndör barna fürtök. Csillogó mandula szemek.
-Peti.-biccentett a másik szőke hajú.
Milyen sötét kék szemek. Cuki anyajegy a szája felett.
-Áron.-mosolygott a másik barna hajú fiú és kezet fogtunk.
Lenyalt haj. Olyan régi módi. De helyes.
-Lázár.-mosolygott az utolsó barna hajú fiú. Szép fogsor. Hosszabb típusú haj.
-Szóval. Mit szeretnétek tudni?
-Milyen itt az oktatás színvonala? Eléggé fejlett?-kérdezte Áron.
-Igen. Jól tanítanak.
-Te milyen tanuló vagy?-kérdezte Peti.
-Majdnem kitűnő.-mondtam zavartan.
Egymásra néztek és biccentettek.
-Van már párod?-kérdezte Henrik.
-Igen. Vele élek.-mondtam ki.
-Hogyan?-kérdezte Lázi.
-Elzáráson vagyunk. Gondolom tudjátok mi az.
-Igen. Nálunk is van. Na de miért vagy te elzáráson?-kérdezte.
-Hát az hosszú.-sóhajtottam.
-Szóval rossz kislány...-nézett egy fél mosollyal Alex.
-Tudom mi folyik itt és egyikőtöké sem leszek.-néztem rájuk mérgesen.
-Tessék?-kérdezte Peti.
-Hallottad.-szemtelenkedtem.
-Csöcsben jó, fenékben is, lapos has, szép arc, ápolt, stílusos. Megveszem.-szólt közbe Alex.
-Ezt nem előtte kéne.-ölte szemeivel Henrik.
-De ez a szoknya takarja a fenekét. Biztosra kell menni.-mondta Alex és megmarkolta a fenekem.
Azonnal lepofoztam.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem kiakadva.
-Na ez a csaj kell nekem.-nézett elismerően.
Erik nyitott be az ajtón. Dühösen pillantott végig rajtunk.
-Szia kicsim.-köszöntem neki.
Végre...
-Kicsim? Szóval ő az? A pasid?-kérdezte Alex féltékenyen.
-Igen én vagyok. Ti kik vagytok?
-A fő ötös tagjai. De gondolom hallásból ismersz.
-Persze. Titeket nem kell bemutatni.-fintorgott.
-De te...Valahogy nem rémlik. Hogy is hívnak?-idegesítette.
-Flotta Erik. Így talán te is ismersz.-nézett vele farkas szemet.
-Áhh. A fő négyes tagja vagy. Az más.-bólintott elismerően.
-Csak Patrikot ismerem személyesen. De aki Patrik barátja, az az enyém is.
-Remek. Akkor örülnék ha távoznátok.
-Szép lány...Vigyázz ki látja meg!-hunyorított és egy önelégült vigyorral távozott a többivel együtt.
-Ilyen nincs. Pont ők? Hogy történt?
-Az igazgató küldte ide őket.
-Hozzád értek?-kérdezte aggódva.
Csak megráztam a fejem. Nem akartam, hogy miattam aggódjon. Vagy hogy balhéba keveredjen.
-Te hol voltál? Valami hír?
-Beszéltem az igazgatóval. Azt mondta téged nem vehet meg senki, mert támogatom az iskolát és ugye elegendő összeget adtam érted. Te védve vagy.
Boldogan a nyakába borultam.
-Úristen de jó. Ahh úgy örülök. Nagyon féltem, hogy elveszíthetlek.
-Ne félj. Mondtam, hogy örökké az enyém leszel. Bármi áron megvédenélek.
Szorosan magamhoz öleltem. Ő visszaölelt és a fenekembe markolt.
-Mellettem biztonságban vagy.-puszilt homlokon.
Boldogan felnevettem és megcsókoltam.
-Szeretlek.-néztem a szemébe.
-Szeretlek.-mosolyodott el boldogan.
Lepihentünk és a mellkasán pihentettem arcom. A hajam simogatta. Nagyon jó érzés volt. Kellemes. Örökké így tudtam volna maradni. De persze az élet nem ilyen egyszerű. Az igazgató nyitott be.
-Elnézést, hogy rátok török. Hanna, velem tudnál jönni?-kérdezte kétségbeesetten.
-Állj!-nézett rám Erik-Miért?-nézett az igazgatóra.
-Most nincs idő magyarázkodni. Alex kiverte a balhét. Kérlek siess.
-Akkor én is megyek.-ráncolta homlokát a pasim.
-Te ne gyere. Csak felbosszantanád. Hanna, igyekezz. Ezek megesznek reggelire.
-Elintézem.-pusziltam meg Erik arcát és felálltam.
-Veled megyek. Te nem tudod ezek mire képesek. Meg akarlak védeni.
-Jó. Akkor gyere. Csak iszkiri!-hesegetett minket az igazgató.
Elmentünk az irodájába. Alex állt ott, és még két férfi.
-Jó napot.-köszöntem.
A két felnőtt férfi végig mért és bólogattak. Az egyik még elismerően hátba is veregette Alexet.
-Tisztelt igazgató úr, kedves polgármester úr, hadd mutassam be iskolánk egyik legszebb és legtehetségesebb leányát. Hanna kérlek mutatkozz be!-mondta az igazgató leverten.
-Jó napot. Jakab Hanna vagyok.-köszöntem.
-Szervusz. A testvér iskolátok igazgatója vagyok, Dorf Tamás. Üdvözöllek.-fogott velem kezet.
-Örvendek.-mosolyogtam műen.
-Én pedig Alex édesapja, Telebér Imre. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Örvendek.-ráztam kezet vele is.
-Kedves Hanna, bizonyára azon tűnődsz miért vagy itt. Biztosíthatlak, fontos dologról lesz szó. Alexet a mai nap során már láthattad, esetleg beszélhettetek is. Megsúgjuk, bár gondolom tudsz róla, a diákjaink nem csak látogatni, hanem párt nézni is jöttek. Alapvetően nem választunk szét párokat, viszont iskolánk egyik megbecsült és kiemelkedő tagjának kérésére kötelesek vagyunk. Alex szeretné ha a párja lennél. Jelentős összeget mondott érted. Egészen pontosan száz millió forintot.-mondta a másik igazgató.
-Nem fogadhatom el. Sajnálom, de nekem van már társam. És ő is nagy összeget fizetett. Nem szeretném leváltani őt.
-Apa. Intézkedj!-idegeskedett Alex.
-Kérlek mondj igent kedvesem. Nem bánod meg. Különleges bánásmódban fogsz részesülni és a mi elit iskolánk tagja lehetsz.
-Felejtsék el. Hanna az enyém. Nem vehetik el tőlem.-állt elém Erik.
Alex felnevetett.
-Csak formalitásból kérdeztük meg őt. Igazából nem kell az engedélye. Már megvettem. Kétszer annyiért, mint te.
-A dupláját is kifizetem. De velem marad.
-Akkor én a tripláját.
-A négyszeresét.-farkas szemezett vele.
-A tízszeresét is.-hunyorított Alex.
-Az ötszázmillió. Normális vagy?
-Nekem ő kell. És megszerzem.
-Tényleg azt akarod, hogy beverjem a képed?-kérdezte Erik vészesen közel állva a fiúhoz.
-Igen, hogy utána a feleségem pátyolgasson. Aki Hanna lesz.
-Te kis...-ütötte volna meg, de közéjük álltam.
-Elég! Elég...-néztem a szemébe.
Nem akartam, hogy baja essen.
-Holnap jövök érted szerelmem. Addig búcsúzz el a kiskutyádtól!-nevetett fel.
Utálatos és fennhéjázó...Ez illik rá.
-Ne beszélj így róla!-szugeráltam-Gyere kicsim. Menjünk innen.-fogtam kézen a dühtől forrongó fiút és kihúztam az ajtón.
A szobában teljes káosz alakult ki.
-Ezt nem hiszem el. Úgy tudtam.-forrongott.
-De nem értem. Miért pont én?
-Most viccelsz? Te vagy a legszebb lány a suliban.
-Dehogy. Sokan szebbek nálam.-fogtam a karom zavartan.
-Ne szerénykedj. Ezt te is tudod. A legjobb nő.-fogta meg a derekam.
-Nem is.-nevettem fel-De ajj félek a holnaptól.
-Most mi lesz? Holnap elmész vele?-kérdezte idegesen.
-Nem szeretnék. De nem tudom mit tegyek.
-Szökjünk meg.-nézett rám hírtelen.
-Mi? Ez őrültség. Hova mennénk?
-Hahó. Milliomos vagyok. Van egy saját házam Sopronban.-vigyorgott.
-Nincs más módja?
-Beszélhetnék apámmal is. Befolyásos egy rohadék.-rántott vállat.
-Segítene?-örültem meg.
-Persze. Bármit, hogy a pénzét fitoktassa.
-Akkor holnap jöjjön el és nyerje meg a pert.-bíztattam.
-Rendben. Beszélek vele.-puszilt meg.
Az ágyban feküdtem és Eriket hallgattam miközben az apjával beszélt telefonon. Erősen győzködte és miután sikerült neki, a részleteket vették át. Ügyvédet is fogadnak. Legalább is ezt hallottam. Az apja képes 700 milliót adni értem. Ami überelné Alex ajánlatát. Hihetetlen volt ekkora összegről hallani. Pláne, hogy értem adnak annyit. Egyrészt úgy éreztem magam, mint egy rabszolga, aki valaki tulajdona és pénzért eladják. Másrészt, egy biztosítéknak, hogy senki nem vehet el Eriktől. Most már csak mellette éreztem magam biztonságban. Hosszas hívás után fáradtan ledőlt mellém és belefúrta arcát melleim közé.
-Mindent elintéztem picim.-morogta.
Befúrta magát lábaim közé és a terpeszemben elterült. Fejét oldalra hajtva pihentette melleimen.
-Mit mondott?-kérdeztem.
-Azt mondta 700 millióig megy el. Ügyvéddel jön és megnyeri a pert.
-Nagyon remélem. De mi lesz ha az az elvetemült többet fog mondani, mint ti?
-Olyan nem lesz. Apa is milliárdos. Nem hagyná, hogy legyőzzék.-harapott rá mellemre enyhén.
Persze pólón keresztül.
Felnevettem.
-Kanos vagy.-nevettem.
-Ha ilyen jól nézel ki ne csodálkozz! Őrült szexi ez a szoknya.-tűrte fel combomon.
-Elég.-kuncogtam hajába túrva.
-A gondolat, hogy...-tűrte fel a felsőm a mellem felé-Ma majdnem másé lettél-puszilta meg a mellem-eléggé-csatolta ki a melltartóm-feltüzelt-húzta le a melltartóm.
Csupasz melleim vette kezébe és simogatta.
-Feltüzelt?-kérdeztem már kissé kábultan.
Nagyon jó érzés volt.
-Hmm. Igen.-bólintott elismerően-Így még jobban-kapta be egyik mellbimbóm-akarom-nyalta végig-hogy az enyém maradj-harapott rá gyengéden.
Minden érintése pillangókat indított el a hasamban.
-A tiéd vagyok.-sóhajtottam fel.
-Hogyan? Nem hallottam.-nyalta meg a másikat is.
-Hmm.-feszengtem.
Bekapta a mellem és nyelvével ingerelte.
-Ismételd meg gyönyörűségem.-harapott rá.
-A..A tiéd vagyok.-túrtam a hajába.
-Olyan...Jó kislány vagy.-markolt rájuk.
-Tudok rossz is lenni.-zártam körbe lábaimmal testét.
-Az én rossz cicusom.-hajolt fel egy csókra.
Hírtelen felugrott és ölbe vett. Bevitt a fürdőbe és levette rólam a szoknyám és a bugyimat is.
-Fürcsizzünk!-csókolt meg magához húzva.
Miután elváltunk levette a ruháit ő is. Addig én beálltam a kádba és megeresztettem a vizet. A csempének dőltem és magamra irányítottam a zuhanyfejet.
-Istenem de szexi vagy.-állt be mellém és megtámasztotta egyik kezét a fejem mellett.
Felállt neki.
-Te meg se szólalj! Imádom, hogy ilyen kidolgozott a tested.-tettem rá a zuhanyfejet és végig locsoltam felső testét.
-Mind a tiéd.-fogta meg a karom és rátette a hasára.
Kockás has. De még milyen...
-Ez pedig-tettem kezét mellemre-a tied-mosolyodtam el.
-Én vagyok a legszerencsésebb fiú-markolt rá.
-Bekened őket?-kérdeztem cserfesen.
Egy perverz fél mosollyal a kezére nyomott a tusfürdőből és eldörzsölte kezein. Ráhelyezte tenyerét mindkét mellemre és elkezdte körkörösen simítani rajtuk. A szemembe nézve.
-Ez jó?-kérdezte aggódva.
-Isteni.-döntöttem hátra a fejem.
-Szerelmes vagyok a melleidbe.-masszírozta őket.
Aztán egyre erősebben. Teljesen beindított. Lemosta őket és leguggolt.
-Megakarlak csókolni. Ott.-nézett fel rám.
-Igen?-guggoltam le hozzá.
-Igen.-bólogatott és lenyomott a kádba. Rám dőlt és a hasam csókolgatta.
-Tedd meg!-fogtam fejét.
Egy vigyorral lejjebb haladt és rátapasztotta nyelvét a nőiességemre. Nagyon jó volt. Amit a nyelvével művelt, eszméletlen hatással volt rám.
-Te jó ég!-döntöttem hátra a fejem.
-Fincsi.-nyalta végig újra.
-Ha..hmm..Ahh..-nyögtem fel ajkam beharapva.
Addig csinálta amíg rángatózni kezdtem és már majdnem orgazmusom volt. De ekkor feljött és megcsókolt.
-Mehet?-kérdezte édesen.
-Ühüm.-bólogattam.
Ekkor belém hatolt. Lassan csinálta, hogy ne fájjon.
-Ahhh.-nyögtem fel.
-Hmm.-mormogott öblösen.
Egyre jobban mozgott bennem és én egyre közelebb voltam a csúcshoz.
-El fogok menni.-mondta gyorsan mozogva.
-Én is.-lihegtem.
Már egyre szaggatottabban mozgott. Egyszerre mentünk el.
-Hah..Hhh..Úristen. Dénes.-lihegtem és szemeim fennakadtak.
-Ahhhh.-nyögött fel ő is.
Még az állapot alatt volt, de így is kizökkent.
-Hogy mi?-kérdezte kiábrándultan.
-Mi?-kérdeztem kábultan.
-Azt mondtad Dénes.-ült fel a csípőmre.
-Nem. Rosszul hallhattad.-lihegtem.
-Tudom mit hallottam. Te kibaszottul Dénesre gondolva mentél el.-mondta dühösen.
Felakartam ülni, de visszanyomott erősen.
-Erik! Mit művelsz?-akadtam ki.
-Te...Te egy másik fiúra gondolva mentél el.-könnyezett be.
-Hé. Drágám..-akartam újra felülni de megint visszanyomott erősen. Kissé fájt is.
-Nem hiszem el. Kedves vagyok veled. Tisztellek. Becsüllek. Szeretlek. Sosem sértelek meg vagy bántalak. Mindent megteszek érted. Több milliót fizetek érted. Mindennel szembe megyek érted. Te pedig...Nem is szeretsz. Végig Dénest szeretted. Aki megcsalt.
-Nem. Figyelj én..-támasztottam könyököm.
-Hallgass!-fogta be a szám.
Odanyomta a farkát az arcomhoz.
-Szopj le!-mondta könnyezve.
-Elment az eszed?
-Ennyi jár nekem.-törölte könnyeit.
Még sosem szoptam. Mindig is elítéltem. De rám erőltette. Ugyanis szétnyitotta a szám és belenyomta a farkát...
-Elégíts ki Hanna! Engesztelj ki! Ez egy jó feleség dolga. Márpedig te az vagy. És az is leszel örökre. Szopj le! Gyerünk!-mozgatta farkát.
-Mmmm...-nyöszörögtem.
Folytak a könnyeim. Szó szerint szájba basztak...
-Ahh.-nyögött ahogy tolta be.
-Hmmm.-sírtam.
-Ez a minimum. Ne hisztizz!-fogta le kezeim és továbbra is tolta belém.
Méretes farka lement a torkomig. Majdnem megfulladtam, de visszahúzta. Köhögni kezdtem. Kivette a számból.
-Én nem így akartam.-nézett végig rajtam.
Kiszállt és magára tekert egy törölközőt.
Meredten bámultam őt. Aztán elsírtam magam.
-Ha ilyenre képes voltál, ne védj meg holnap. Hozzá megyek Alexhoz.
Bár nem ismertem Alexet és cseppet sem volt szimpatikus a viselkedése, reméltem, hogy ő máshogy bánna velem miután megismer. Igazából hirtelen felindulásból mondtam. Nem akartam Alexet. De akkor nagyon meg voltam illetődve.
-Hogy mit mondtál?-nézett rám kiakadva.
-Ezek után...Nem akarok veled lenni.-mondtam sírva.
Idegesen szemezett velem.
-Jól van. Akkor menj Alexhez. Mert ő olyan jól fog veled bánni. Nem arról híres. Egy kibaszott szadista a gyerek. De ha nem kellek, csak nyugodtan. Vissza sírsz majd még engem.
Kiment. Nem hiszem el, hogy hagyná...Ő is csak ideges. De ezt nem felejtem el neki.
Felhúztam egy bugyit és egy toppot. Fogat mostam. Jó alaposan. A nyelvemet is ezerszer lesikáltam. Ezután kiléptem onnan és megálltam az ajtóban. Ő ott feküdt az ágyban és a plafont bámulta. Halkan befeküdtem mellé. Én is a plafont bámultam.
-Nem hiszem el, hogy itt tudnál hagyni.-mondta ugyanúgy meredten.
Nem szóltam semmit csak elfordultam a másik irányba. Nem takaróztam be.
-Vagy is de. Itt tudnál. Hiszen nem szeretsz.-ült fel, ahogy hallottam.
Nem válaszoltam.
-Te vagy megsértődve, miközben TE mondtad egy másik fiú nevét szex közben.-fordított át maga felé.
-Ne érj hozzám!-szedtem le kezét.
-Kurvára szarul esett. Ugye tudod?
-Ez akkor sem indok arra, hogy valakit az akarata ellenére szopásra kényszeríts!-ültem fel én is.
-Nem vagy más, csak egy igazi-közeledett-kibebaszott-nyomott le-ribanc!-hajolt le hozzám.
Szemeimbe könnyek gyűltek.
-Az pedig még gázabb, hogy én szerelmes vagyok ebbe a ribancba.-fogta meg a melleim.
Mocorogni kezdtem.
-Ne nyúlj hozzám!-rángattam le kezeit.
-Hazudtál. Azt mondtad már nem szereted Dénest és vége van.
-Nem hazudtam. Véletlen mondtam.-ültem fel.
-Nincsenek véletlenek. Te Dénesre gondolva élveztél el. Van fogalmad róla ez milyen érzés nekem?
-Tényleg sajnálom. Mert szeretlek. És nem tudom miért mondtam a nevét. Ő volt az első akit szerettem és nem rég lett vége. Mindössze ez lehet az oka.
-Jó. Megbocsátok. Szeretnék hinni neked. Sajnálom amit mondtam. Nem úgy gondoltam.-simította végig az arcom.
-Minden kapcsolatomban megkapom ezt.-rántottam vállat.
-De nem igaz. Nem vagy ribanc. Csak meg vagy zavarodva.-húzott magához és átölelt.
-Már annak érzem magam.-sírtam.
-Édes. Ne. Hülyeségeket beszélek. Csak ideges voltam.-ölelt magához.
-Őszintének tűntél.-szipogtam.
-Csak az ideg beszélt belőlem.
-Mindegy.-fordultam el.
Átölelte a derekam és a fülembe súgta:
-Nagyon sajnálom. Tényleg. Szeretlek.-takart be és hozzám bújt.
Aznap este sírva aludtam el. Hangot nem adtam ki. De a könnyeim marták szemeim.
Összedőlt bennem egy világ. Soha többé nem éreztem magam tisztességes és megbecsült nőnek mellette.
