3. Évad 22. rész

Annyi minden történt velem az elmúlt pár évben. Megerőszakoltak, szerettek, szerettem, elszöktem, bedrogoztak, eljegyeztek...Túl sok minden, amit rövid idő alatt kellett megemésztenem mindig. Habár az eljegyzésem mégsem említeném egy mondatban a többi szörnyűséggel, ezt az egyet pozitív csalódásnak tartom. Az ember, akinek a megszállottsága romokba döntötte az életem és most össze kaparta, majd az egekig emelte, a szerelmem, a férjem, az uram. Na igen, nem tartjuk a szokást és nem kell neki behódolnom. Tisztel engem. Viszont, ami a többieket illeti, mások mind betartják ezeket az új normákat. A fiúk örömére, és a lányok bánatára. Habár vannak hölgyek, akik élvezik, és akadnak férfiak, akik megvetik ezt. Nincs egység már. Vagyis van, de mint minden rendszerben ebben is van hiba. A helyzet viszont ezeknek a mániákusoknak kedvez, bele értve anyámat is. Igen, újra így hívom. Rideg, de nem tagadhatom le. Többé nem futok el a problémáim elől. Ő az anyám, mégha nem is való annak. Ettől pedig az én lelkem is könnyebbült. Elengedtem az utálata terhét. Vissza térve, a tervük, miszerint törvénybe iktatják ezt a beteges gyerekgyártó, női elnyomó, perverz politikát kezd haladni. Benyújtották már a kérelmet és több befolyásos emberüket beépítették a döntéshozatalba. A kérvényt még bírálják, de jó esélyük van a sikerre. Nemsokára betöltöm a tizennyolcat és felnőtt leszek. Hátra hagyom a gyermek éveim, már ha annak nevezhetem, és ezzel hatalmas nyomás nehezedik rám. Alex figyelmeztetett, hogy ha felnőtt leszek, vagyis betöltöm a tizennyolcat, el kell kezdenünk megpróbálni utódot nemzeni. Legalább is az igazgatónk és a nővérek ilyen csomagolással kínálják elénk, hogy teherbe kell ejtsenek, gyereket kell j yszülnöm és némán tűrjem, hogy ez így fog menni. Ez nem egy döntés, ez parancs. Egyetlen szerepem és feladatom lesz. Az anyaság. Amitől mindig is irtóztam. Eddig védekeztünk és fogamzásgátlót is szedtem, de ezentúl meg fogják vonni ezt tőlem és védekeznünk sem szabad. Ha pedig nem leszek képes gyermeket adni a férjemnek, lecserélnek valakire, engem pedig elküldenek dolgozni valami családhoz. Nem tudom melyik rosszabb. Persze ez mind csak akkor léphet hatályba, ha jóvá hagyják a törvény javaslatot. Azóta görcsösen imádkozom.

-Hanna, szerinted hogy áll ez a ruha?-kérdezte Gina a bőrszoknyáján végig simítva.

A szobájában ültem mélyen gondolkodva az előbbiről, kicsit sem figyelve rá. Na igen, Gina az egyik legjobb barátommá vált rövid idő alatt és a többiek is hamar megkedvelték. Nem csoda, hiszen nagyon édes egy teremtés. Az ártatlan énemre emlékeztet. Úgy érzem meg kell őt védenem, mert engem senki nem védett meg és pontosan tudom milyen magadra maradni a gondokkal egy elfajult rendszerben lányként.

-Hahó! Ennyire rossz?-állt be elém lebiggyesztett ajkakkal.

-Hmm?-kaptam fel rá a tekintetem, aztán lejjebb vándorolt a tekintetem és figyelembe vettem milyen szexin hozzá simul a szoknya az alakjához. 

Tökéletes homok óra alakja volt benne.

-Ez nagyon jól áll. Csinos vagy.-ismertem el most már oda figyelve rá.

-Ahh. Néha annyira el vagy veszve a gondolataidban. Mi van veled?-ült le mellém meg fogva a kezem.

-Csak azon agyalok, hogy mi lesz velünk. Nem akarok teherbe esni meg szülni. Valami cseléd meg végképp nem leszek.

-Még nem hozták törvénybe.-próbált bíztatni, de láttam a szemeiben, hogy ő is fél.

-Sajnálom. Nem akartam rád aggatni az én buta szomorúságom. Nézek neked egy jó felsőt hozzá, oké?-pattantam fel elő véve a hóbortos énem, majd a szekrénye felé lépdeltem valami felsőt keresve.

-Én is tudom mi vár ránk, ha sikerül a terv. De pozitív maradok. Mert tudom, hogy valaki segíteni fog és hiszem, hogy van még igazság.-sétált oda hozzám.

Meghatódva néztem rá. Átölelt jó szorosan.

-Bárhogy is lesz, én itt leszek neked. Ahogyan Betti is és Alex is. Ne félj semmitől!-fogta meg a kezem és a tekintete melegséget árasztott.

-Tudom és én is itt vagyok nektek. Remélem tudod. Sosem hagynám, hogy bántsanak!-mosolyogtam rá leplezve szomorúságom.

Mélyen a szemembe nézett, de valahogy másképp, mint egy barát. Lehetséges, hogy csak az én képzeletemben volt így, de az érzéseink és az energiák nem hazudnak. Gina óta egyre többször érzek ilyen furcsán. Ez nem helyes. Én hetero vagyok, van egy férjem, akit szeretek. A lányokkal való tapasztalataim pedig semmi komolyon nem alapulnak. Fannit mindig szépnek tartottam, de nem olyan vonzalommal néztem rá. Bettivel pedig poénból smároltunk. Ott sem éreztem semmit. A legjobb barátom, nem jelentett semmit. Akkor ez most mi? Játszanak velem a kamasz hormonok biztosan. Kedvelem őt, sőt, egészen megszerettem. Mintha a gondoskodó nővére lennék. Az is leszek. Semmi több. 

Lejjebb vezette a tekintetét a nyakamra. Közelebb hajolt és leszedett egy cérna szálacskát rólam. Elmosolyodott.

-Ez volt rajtad.-tette zsebre.

Észre sem vettem, de bent tartottam a lélegzetem. Próbáltam lassan eloszlatva kiengedni a levegőt és teljesen nyugodtnak tűnni.

-Megtartod?-kérdeztem heccelve.

-Dehogy.-nevetett-Csak nem akartam szemetelni.-pirult el egészen láthatóan.

-Áhh.-bólintottam-Alex már vár. Szerintem megyek. Később látlak, ugye?

-Minden bizonnyal.-mondta zavartan.

-Szia!-simítottam meg az arcát kedvesen és magára hagytam.

Zavarba hoztam volna? Nem hinném. Nem tettem semmi zavarba ejtőt. Alex hirtelen jött kifogás volt, de ha már az eszembe jutott benéztem hozzá az osztályába a túlsó folyosón. A padon ült, mint mindig a fő tagokkal. Valamin nagyon nevettek. Alex pedig hű maradva magához jeges tekintettel csak haloványan pirongott a viccen.

-Uh, mi ilyen vicces? Hadd nevessen az osztály is ti kis suhancok.-jöttem be a kémia tanár magas hangját imitálva.

Felém kapták a fejüket és mikor realizálták, hogy én vagyok az, felnevettek. Most már Alex is őszintébben. Mintha megenyhült volna engem látva és a maszkja le hullott volna.

-Baszki Hanna! Túl jól megy ez neked.-kapott a szívéhez Lázi.

Oda sétáltam hozzájuk és Alex felé fordultam.

-Szia bébi.-nyomtam egy puszit ajkaira.

Még ülve is magasabb volt, ezért picit fel tápászkodtam hozzá.

-Szia kis barack.-csókolt vissza akarattal, mégis megtartva magát.-Neked nincs órád?

-Tamás bácsi még várhat picit.-nevettem fel.

-Magyarod lesz? Mázlista. De ha még egyszer megbámul..

-Akkor majd én hozom zavarba. Ne félts.-karoltam át a nyakát játékosan.

-Hmm. Engem is zavarba hozhatnál.-szólalt meg Henrik felmérve.

-Kussolj.-nézett rá félig nevetve, félig meggyilkollak fejjel Alex.

-Tényleg..Mi a helyzet Ginával?-fordultam felé.

A többiek egyből szivatva hátba veregették és gyanúsan kezdtek nevetni.

-Úgy látom sikerült zavarba ejtenem téged.

-Kérlek. Te vagy Jakab Hanna. Maga a gondolatodtól is fel áll neki.-mondta ki szemérmetlenül őszintén Áron.

Lepacsiztak Henrikkel amolyan "ami igaz az igaz" elven. Bevallom jót tett az egómnak, de Alex kezdte el veszteni a türelmét.

-Hogy mondod?-nézett rá gyilkosságot forralva a férjem.

-Bocsi.-húzta meg magát Áron.

A többiek nem mertek nevetni, pedig akartak. Főleg Peti. 

-Nyugi kicsim.-nevettem fel megsimítva az arcát-Csak hülyülnek.-pusziltam szájon.

Azonnal elszállt a haragja és a derekamra tette a kezeit.

-Nem vagyok mérges.-forgatta a szemeit.

-Hát persze. Tudom én. Mert nincs is okod rá. Te vagy a legtökéletesebb férfi. A legjobb, nemde?-hízelegtem picit.

Az ő egóját is helyre kellett tenni és nem mellesleg nem akartam, hogy sebezhetőnek érezze magát vagy kevesebbnek.

-Ahh. Nekem miért nem mond ilyeneket soha az asszony?-siránkozott Peti.

Alex végre felnevetett.

-Mert ilyen feleségből csak egy van.-húzott sokkal közelebb visszanyerve a magabiztosságát és megcsókolt. Na ez az. Ez szerelem. Vonzalom. Vágy. Én őt szeretem. Ez a helyénvaló érzés. Miután elváltunk elköszöntem és mentem magyarra az én osztályomba. 

Betti Gina mellé ült. Kicsit kirekesztve éreztem magam. De nem haragudhattam rájuk. Ők a barátaim.

-Gina, van közös óránk?-álltam meg a padunk előtt.

-Igen. Mindig is volt, csak én valahol ott ültem.-mutatott az ablak felé.

-Oh, bocsi, hogy nem tűnt fel.-lett bűntudatom azonnal.

-Nem gáz, ezen az órán én is aludtam.-nézett fel rám.

Megint ezt csinálja. Próbálja megóvni az érzéseim.

-Akkor majd én el ülök. Maradj nyugodtan Bettivel.

-Jajj, nem. Ne menj!-állt fel azonnal.

-Maradj csak. Azt mondta rendben van.-fogta vissza Betti kissé túl marasztalóan, most először megszólalva.

-Igen. Nem bánom.-mosoyogtam Ginára és bár kedves maradtam ez nagyon rosszul esett Bettitől.

Leültem Gina helyére és kimerültnek érezve magam a falnak dőlve elszenderedtem Tomi bácsi hangjára. Mégis éreztem valaki tekintetét magamon. Egyfolytában. Kettőt is. Mikor kinyitogattam a szemem, megfigyeltem, hogy az egyik Gina volt, a másik pedig Betti. Furcsa volt. 

-Hanna! Csakhogy felébredtél álomszuszék. Üdv újra köreinkben.-jegyezte meg gúnyos kedvességgel a tanárom.

A többiek nevettek, de nem bántó jelleggel.

-Olyan aranyosan aludtál.-szólalt meg mögöttem Emese, akit párszor láttam már a privát klubban.

-Ne már.-fogtam a fejem.

De kínos. Vajon hányan bámultak amég teljesen lazán szundítottam? Remélem senki.

Lehet gáz fejet vágtam.

-Elnézést.-mormogtam a tanárnak.

-Semmi gond szépségem. Csak azt bánom, ha untattalak.-nevetett sértettséget leplezve.

-Nem dehogy. Szó sincs róla.-mentegetőztem.

-Csak ugratlak. Gyerekek, lapozzatok vissza kicsit! Ez a rész nagyon fontos lesz az érettségin, oké?-folytatta tovább.

Mindenki lapozott, én meg azt sem tudtam hányas oldalnál tartunk. Emese látva a bizonytalanságomat, átült mellém és lapozott nekem. Kedves gesztus volt tőle. Egyébként kedves lánynak tűnik. Eddig csak köszönni szoktunk, szóval nem értettem nagyon miért ilyen közvetlen, de jól esett. A szemem sarkából láttam Gina pillantását felém és Emese felé. Össze ráncolt szemöldökkel figyelte. 

-Úgy tudom nem jössz többé a klubba.-suttogta felém fordulva az új padtársam.

-Jól tudod.-ásítottam enyhén, a kezem a szám elé helyezve.

-Annyira kár. Pedig meg akartalak ismerni. Ha a fiúk bírtak csak jó arc lehetsz.

-Jóban vagy velük?-váltottam témát.

-Mondhatni. Nem állunk túl közel de néha el szívunk egy cigit. A férjemmel jóban vannak. Nem hiszem, hogy ismered. 

-Ki tudja?-tettem próbára és egyben magam is.

-Forgó Bence rémlik?-hunyorított-Párszor beszéltetek már úgy tudom.

Halovány gőzöm nem volt róla ki az. De úgy tettem mintha tudnám, hogy ne érezze kínosnak, hogy a férje nem túl népszerű.

-Ja, aha. Párszor láttam már.-hazudtam.

-Na akkor tudod ki ő. Szóval ő jóban van a fő tagokkal, úgyhogy én is.

-Akkor ti is csak jó arcok lehettek.-próbáltam lezárni a beszélgetést.

Bókom hallatán elmosolyodott és lapozott még egyet, nekem is. Közben kíváncsi voltam vajon Gina figyel-e még. Aztán elhesegettem ezt a gondolatot és olvastam a bekezdést. Hamar elteltek az órák. Főleg mivel ma csak öt volt. Szünetekben Lázi és Peti átjöttek néha ránk nézni. Furcsa volt Betti társaságában lenni. Megváltozott. 

-Csináltál valamit a hajaddal?-kérdezte Peti indiszkréten közeledve.

Felvont szemöldökkel néztem rá.

-Csak kivasaltam.-vontam vállat.

Betti láthatóan frusztrált volt. Remélem nem miattam. 

-Jól áll.-dícsért meg röviden.

Alex ekkor jött be pont. Peti azonnal hátrébb lépett. Alex ezt nem látta, úgyhogy lazán oda jött hozzánk, köszönt és átkarolt hátulról.

-Miről maradtam le?-helyezte a fejét az enyém tetejére.

-Igazából semmiről.-válaszolt Betti-Mind unalmasak.-nevetett fel.

A többiek is, habár én éreztem, hogy valami célzás is volt mögötte.

-Akkor nem bánjátok, ha elrabolom picit a feleségem?-puszilta meg a fejem búbját.

-Elvégre a tiéd.-kacsintott rá felszínesen, majd Petire nézett nyomatékosítva.

Alex kézen ragadott és kisétáltunk. Nagyon fura hangulatom volt. Ahogy beértünk a szobánkba rá is kérdezett.

-Oké, ez furi volt kicsit. Mármint Betti. Valami nem volt rendben.

-Ugye? Nem tudom mi lehet. Majd beszélek vele.-ültem le az ágyra.

-Okés. Elmegyek zuhanyozni.-jelentette ki.

-Csatlakozzak?-dőltem a párnák közé.

-Ne! Milyen fiúnak nézel? Szégyenlős vagyok.-takargatta magát nevetve.

Utánozva gesztusát felnevettem és hozzá vágtam egy kis párnát.

-De én durván szeretem asszony. Gyorsan lerendezhetjük.-vontam fel a szemöldököm férfiasan.

-Te mocskos gazember!-vágta vissza a párnát.

Nevetésbe törtünk ki mindketten. Szerettem ilyennek látni. Gondtalannak, boldognak, viccesnek. Nem szeretem, hogy olyan ridegnek mutatja magát mások előtt. Pedig olyan szerethető. Ezt mások is így látnák.

-Szóval csatlakoznál?-tért vissza önmagához és csábos tekintettel közelített.

-Oh nem. Az a hajó elúszott.-húztam az agyát.

-Biztos? Én úgy látom a tenger erre sodorja.

-A tenger bekaphatja, mert ez a hajó repülni is tud.-tettem karba kezeim.

-Milyen jó, hogy a szél is nekem kedvez.-dőlt elém megtámasztva karjait mellettem.

-Milyen jó, hogy a hajó páncélból van. Feltörhetetlen.-álltam tekintetét.

-Te sosem adod fel, ugye?-szugerált.

-Azt szeretnéd?-hajoltam közelebb.

-Nem.-sóhajtotta ajkaimra-Azt sosem akarnám. Ezt szeretem benned.

-Hmm.-mosolyogtam elégedetten és magamhoz húzva arcát, megcsókoltam.

Hosszú ideig csókcsatáztunk, aztán ölbe kapott és be vitt a fürdőbe. Levette rólam a ruháim én pedig róla. Meztelenül álltunk egymás mellett és néztük milyen csodával állunk szemben. És, hogy ez mind a miénk.

-Nagyon szép tested van.-mértem végig.

Mindig is tudtam, mégis zavarbaejtő volt a gondolat, hogy el is ismerjem. Meglepettnek tűnt. Zavarba jött. Azt hiszem azért, mert a fiúk nem kapnak bókokat és nincsenek hozzá szokva ehhez. Ez másfajta mosoly volt.

-Dehogy. A te tested a gyönyörű. Az enyém, hogy lehetne szép? Én férfi vagyok.

Először el sem akartam hinni mekkora butaságot beszél. Aztán elszomorított, hogy így látja magát.

-De igenis lehet szép. Nagyon szép, kidolgozott, férfias tested van. Ezt jobb, ha tudod.-mondtam szinte dühösen.

Ettől, mintha méginkább elérzékenyült volna és elfordult.

-Ne beszéljünk rólam. Ne is beszéljünk egyáltalán.-fordult vissza hozzám és be állt a zuhany alá.-Na jössz?-kacsintott.

Szemforgatva beálltam mellé és megeresztette a vizet. 

-Szóval ne beszéljünk?-álltam be mellé.

-A tettekben jobb vagyok.-hajtotta homlokát az enyémnek.

-Ez nagy kár. Engem beindít a hangod.-dőltem a csempének.

-Tényleg?-mélyítette el jobban a hangját.

Felnevettem.

-Css. Inkább mutasd mit tudsz.-néztem a hasfalát, ami attraktívan feszült meg.

Magabiztosan ragadta meg a melleim és a szemembe nézett. Aztán megeresztette a vizet, lejjebb hajolt és csókolgatni kezdte őket. Nagyon jó érzés volt. A hajába túrtam közben. Ezután feljött egy gyors csókra és az egyik lábam tartva belém hatolt lassan. Egyre jobb és jobb érzés volt. Mindketten hangot adtunk tetszésünknek. Sokáig csináltuk. A végére már annyira belelendültünk, hogy orgazmusa volt. A hasamra célozta és elégedetten lélegzett nagyokat. Nekem döntötte homlokát és újra megcsókolt.

-Úristen, ez már nagyon kellett.-nevetett fel.

-Nem volt rossz.-mosolyodtam el és lemostam magamról a spermáját.

-Azért több volt, mint nem rossz.-fogta meg a derekam durcásan.

-Azt láttam, hogy te élvezted.-szekáltam tovább.

-Hmm. Igen. De én úgy láttam te sem panaszkodtál.-nyomta magát nekem teljesen.

-Jól láttad.-néztem a szemébe.

Elmosolyodott és egy puszit nyomott a számra. Letusoltunk gyorsan és egy köntösbe bújva mentünk öltözni. Később csak tanultunk külön, és néha egymáson elhelyezkedve próbáltuk kényelmessé tenni. 

Alex telefonja csörögni kezdett.

-Ki az?-fordultam felé.

-Apám kórházának a száma.-vette fel azonnal teljes komolysággal.-Jó napot!...Igen, én vagyok....-kis csend-Azonnal megyek.-tette le.

-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-Apám..Szívrohama volt. Most a műtőben van. Oda kell mennem. Lehet nem éli túl.-fogta a fejét idegesen.

-Veled megyek.-jelentettem ki.

-Köszönöm.-biccentett.

Átöltöztünk utcai ruhákba, és azonnal indultunk a gip-jével, amit nagyon ritkán vezet, mert általában limoval viszik mindenhova. De most azt hiszem úgy érezte ez személyes ügy és ő akarja a kezébe venni a kormányt. Nagyon gyorsan vezetett. Sokszor átlépte a sebességkorlátozást, de most nem érdekelte.

-Kicsim, óvatosan vezess, jó?-szóltam rá.

-Most ez nem érdekel. Oda kell Érnem.

-Én ezt értem, de nem igen fogsz tudni oda érni ha meghalunk.

Kicsit realizálta az aggodalmam súlyát és lassabban ment.

-Köszönöm.

Húsz percig tartott az út. Mikor oda értünk előre futott és adott nekem egy kártyát, amivel igazolni tudom magam. A recepción felmutattam és mehettem is. Alex már a főorvossal beszélt, elég zaklatottan. Oda sétáltam és bíztatásképp megfogtam a kezét.

-Jó napot! A felesége vagyok, Jakab Hanna. Nyugodtan folytassa!-mutatkoztam be.

-Üdvözlöm hölgyem. Szóval most stabilizáltuk az állapotát és úgy tűnik jobban van, de van egy dolog, ami aggasztó. 

-Mégpedig?-szögeztem rá tágra nyílt szemeim, megelőzve Alexet.

-Ezt inkább az irodában beszéljük meg. Talán jobb lenne ülve hallaniuk.

Baljósan néztünk egymásra és követtük a főorvost. Leültünk tűkön ülve várva mi lehet a baj.

-Tehát, az állapota sajnos nem javul. Itt rákról van szó, nagyon kevesen élik túl. A vizsgálatok alapján már hetven százalékban elterjedt a testében. Valószínüleg maximum két hete, netalántán egy hónapja van hátra. Nagyon sajnálom. Ezt most kicsit hagyom ülepedni. Magukra hagyom önöket.-sétált ki sajnálattal az arcán.

Alex meredten maga elé nézett. Nem szólalt meg, nem sírt, nem mozdult. Mintha lefagyott volna és a fejében teljes káosz uralkodna. Óvatosan megérintettem a kezét. 

-Alex!-szólongattam halkan.

-Hmm?-fordult felém hirtelen.

-Úgy sajnálom kicsim. Mit érzel most?-néztem rá könnybe lábadt szemekkel. 

Megszakadt a szívem a látványától.

-Ürességet.-vágta rá alig hallhatóan, aztán azonnal fel állt és kézen fogott-Menjünk!

-Ne nézzünk be apukádhoz?-kérdeztem meglepődve.

-Menjünk kérlek!-nézett rám higgadtan mégis tekintélyt parancsolóan. Egy kicsikét megtörten. Megadóan bólintottam és hagytam, hogy kézen fogva elvigyen a kocsiig. Az úton visszafelé egy szót sem szóltunk. A sofőr is lehalkította a rádiót. Feszülten néztem rá percenként, várva valami reakciót. Nem tudtam mi játszódhat le benne. Általában mindig ki mutatja éppen mit érez vagy gondol, de most nem szólt semmit. Csak ül és néz maga elé ellazított arccal. Így néz ki az érzés, amit az előbb említett? Az üresség. Hogy lehet ürességet érezni? Ezen tűnődtem el. Főleg egy ilyen hír hallatán. Az nem lehet. Olyan nincs. Kell, hogy valami legyen amögött az érzelmi fal mögött. Fájdalom, düh, esetleg félelem, bármi. Utáltam, hogy nem beszélt. Tulajdonképpen nem csinált semmit. Rá sem ismertem.

-Alex!-fordultam felé végül.

Nem fordult felém, csak figyelt.

-Mondj valamit kérlek. Megijeszt, ha így látlak.

Most már lassan felém tekintett.

-Sajnálom. Ne aggódj miattam.

Volt ez a szomorú mosolya, amitől csak még jobban éreztem mennyire nincs jól.

-Gyere ide!-bújtam hozzá fejét mellkasomra döntve.

Úgy öleltem magamhoz, mint anya a fiát. Nagyon fájt érte a szívem. Éreztem, hogy legyengült és könnyei elkezdtek hullani a mellkasomra. Válaszul elkezdtem simogatni a haját és apró puszikat nyomtam rá. 

-Nem állok készen rá.-szipogta.

-Erre sosem lehet felkészülni.

Szorosabban fúrta belém arcát. Olyan kiszolgáltatott volt. Védtelen. Végtére is csak egy gyerek, aki elvesztette az anyját és most az apját is el fogja. Egy kis idő után elhúzódott tőlem és gyorsan letörölte a könnyeit. 

-Nemsokára megérkezünk.-szólalt meg a sofőr a hangszóróból.

Megköszörülte a torkát és az ing ujjával babrált. 

-Felejtsük ezt el, oké?-nézett lefele zavartan.

Most nem mentem bele egy monológba, hogy elmagyarázzam nekem nyugodtan kiöntheti a lelkét. Úgy éreztem az lenne számára a legkomfortosabb, ha rá hagynám.

-Később megbeszéljük, amikor te készen állsz rá.-mosolyogtam rá.

Megkönnyebbülten nézett rám, majd megragadta a kezem.

-Köszönöm.-círogatta.

Jól esett érintése, nem beszélve arról, hogy ezzel azt érezheti újra ő irányít.

Hamarosan meg is érkeztünk. Hang nélkül vonultunk át a folyosón, aztán a szobában és az ágyban sem beszéltünk. Átöltöztünk pizsibe és bebújtunk az ágyba. Halkan szólt a tévé. A minimális fényben, ami ránk vetődött még láttam az arcát. 

-Tudod...-szólaltam meg először-Az orvosok tévedhetnek is. Apukád erős ember.

Fáradtan lehunyta a szemeit. Szinte csak duruzsolva válaszolt.

-Apám már fel adta. Nincs értelme reménykednem.

-Akkor higyj benne helyette is!-fogtam meg a kezét és magamhoz öleltem.

-Nem lehet.-szólalt meg elcsukló hangon.

-Akkor majd én hiszek benne helyetted is.-pusziltam meg hirtelen az arcát és magamhoz öleltem. Lágyan megérintette az arcom és simogatni kezdte.

-Jó éjt kis barack.-suttogta szomorúan.

3. Évad 21. rész

Arra ébredeztem, hogy fázom. Kinyitogattam a szemeim. Alex még mellettem szuszogott.

Elmosolyodtam és kikeltem mellőle. Felvettem a köntösöm és öntöttem magamnak kávét. Kopogtak az ajtón kicsivel később. Összehúztam a hálóingem és ásítva, lassan odasétáltam és kinyitottam. Még fel sem néztem de egy magas alak jelenlétét éreztem. Riadtan kaptam oda a fejem a felismerésre.

-Te mit keresel itt?-néztem szembe Kornéllal.

-Csinos hálóing.-méregetett perzselő tekintettel.

Zavartan még jobban össze húztam magamon.

-Hogy mersz ide jönni a tegnapi után?

-Nem csevegni jöttem.-lett egy kicsivel komolyabb.

-Alex még alszik. De amúgy sem szeretném, ha zaklatnád. Hagyd végre békén!

-Nézzenek oda! Feleség és testőr is egyben, főnyeremény!-jött közelebb-Mázli, hogy hozzád jöttem és nem hozzá.

-Ennyire unatkozol? Mit akarsz tőlem?

-Jobb lenne, ha meghallgatnál. Talán meg tudlak még lepni.

-Te mindig csak meglepni tudsz. Nem érdekel bármit is találtál ki.-akartam rácsukni az ajtót, de megfogta.

-Mi van, ha azt mondom élhetnél szabadon? Anélkül, hogy bárki tulajdona lennél? Az sem érdekel?

-Hogy mi?-dermedtem le egy pillanatra.

Alex felébredt és minket megpillantva azonnal hátra rántott maga mögé.

-Te meg mit keresel itt? Hogy mersz hozzá szólni is akár?-ragadta galléron indulatosan.

Kornél meg sem riadt tettétől csupán rám nézett és egy mondattal búcsúzott.

-Gondold át! Viszlát szépség!-húzta el egy apró mosolyra a száját.

Kirántotta magát Alex szorításából és el ment.

Alex idegesen csapta be az ajtót.

-Mit mondott neked és miért nem ébresztettél fel?-túrt a hajába feszülten.

-Semmi fontosat. Alig beszéltünk. Nem akartalak felébreszteni.

-Ne hazudj nekem! Mit kell át gondolnod?

-Csak a szokásos hülyeségével jött. Ne vedd komolyan, mert nyilván nem érdekel.

-Jól van. Ma beszélek az igazgatóval, hogy újítsuk meg a biztonsági rendszert. Az ő arca ki lesz tiltva innen. Ezt garantálom.

-Rendben. Most megyek készülődni. Ne aggódj, oké?-adtam egy puszit a nyakára.

Ma szexin akartam kinézni. Felvettem egy párduc mintás kivágott felsőt, egy bőr szoknyát és a magasított szárú magassarkú csizmám. Enyhén sminkeltem és készen is voltam. A hajam egy magas copfba fogtam.

-Csinos vagy.-méregetett Alex szintúgy készülődve.

-Tudom.-tettem egy kis szájfényt fel közben-Hadd nézzelek!-pillantottam rá.

Jól nézett ki, mint mindig. Fekete inget viselt, arany nyaklánccal, rolex órával és egy fekete farmert. 

-Hmm. Szexi.-mosolyodtam el kacéran.

Magabiztosan nézett rám. Homlokon puszilt és mélyen beszívta az illatom.

-Este találkozunk édes.-vált el tőlem és kiment.

Fogtam a füzetem és a telefonom, majd Alex magabiztosságát felruházva sétáltam ki. Már majdnem az osztályomnál voltam, amikor egy lány véletlenül belém ütközött és mindketten elestünk.

-Jézusom, ne haragudj!-szedegette össze zavartan a holmim, aztán össze találkozott a tekintetünk, és jobban felmértem. Szögegyenes barna haj, ázsiai beütésű barna szem, picit husis de kellően telt, elég szép lány. Egy fehér kötött pulcsit viselt farmerrel és félcsizmával. Egyszerű, de letisztult. Zavartan bambult rám átadva a füzetem.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá, hogy kicsit engedjen feszültségéből.

Mintha tényleg felengedett volna és már nem bámult. Mindketten felálltunk és leporoltuk magunkat.

-Te Hanna vagy, ugye?-nézte a padlót szerényen, mintha félne tőlem.

-Talált. Na és te?-kerestem a szemkontaktust, de folyton kerülte.

-Én..Az nem számít. Senki vagyok.-nevetett fel fájdalmasan-Még egyszer ne haragudj, nagyon kis béna vagyok. Ugye nem haragszol?-kérdezte elcsukló hangon.

-Hé!-mosolyogtam rá aggódva és megérintettem a vállát-Minden oké.

A kezemet bámulta, ami a karján pihent és most először fel mert nézni rám.

-Te olyan kedves vagy...Én azt hittem...

-Csá Hanna!-karolt át hirtelen hátulról Lázi.

-Nem fontos. Szia!-motyogta az ismeretlen lány és azonnal felszívódott.

Furcsálódva meredtem utána, aztán lekapartam a fiú kezeit magamról.

-Elijesztetted szegényt.-fordultam meg.

-Ki volt a csaj? Még nem láttam.

-Még én sem. Nem tudom ki ő. 

-Nem baj, majd lehet megismered. Na amúgy ma buli este?-vigyorgott.

-Nem lehet. Megígértem Alexnak, hogy nem megyek többé.

-Mi? Ne már. Mindenki szerint jobb a buli, ha te ott vagy.-unszolt.

-Tudod, hogy nem jó kihúzni nála a gyufát.

-Téged sosem bántana. Ez tény.

-Tudom, de titeket habozás nélkül. Annyit nem ér.-sóhajtottam fel.

Szomorúan biggyesztette le ajkait.

-Jól van akkor. Majd becsempészünk.

-Ömm. Nem.-nevettem fel és bementem az osztályba.

-Hanna szultána!-esedeztek előttem az osztálytársaim.

Kérdőn néztem körbe.

-Mi folyik itt?-nevettem fel.

-Alex tegnap megmentette mindenki életét, téged pedig majdnem elraboltak. Ti vagytok a kicseszett legendák.-segített ki Betti.

-Na jó ezt hagyjátok abba. Oké? 

-Ahogy szeretnéd.-mondogatták, de még mindig úgy kezeltek, mint egy uralkodót.

Bevallom kicsit jól esett az egómnak. Igen, elég jól nézek ki és igen, az életem nem átlagos. Nem bűn erre büszke lenne, nem? Elégedetten telt a napom az órák alatt. Becsúszott egy matek hármas, de azon kívűl jól teljesítettem mindenből. Órák végén a szobámba vonultam tanulni. Alex edzett. Úgy döntöttem este felé, hogy kiszököm a buliba.

Épp oda tipegtem és akkor megpillantottam azt a barna hajú szép lányt, akibe ma bele botlottam. Lehajtott fejjel ment el mellettem.

-Hé!-szóltam oda neki.

-Hmm?-kapta fel a fejét.

-Van kedved bulizni? Elég titkos a dolog, de velem simán bejöhetnél.

-Én..Én nem vagyok népszerű. Mit keresnék köztetek?

Olyan szánalmasan beszélt, hogy már megsajnáltam. Komolyan ha még egy ártatlan bárány mondat elhangzik a szájából kiakadok.

-Ugyan már. Jó lesz. Amúgy is az adósom vagy a reggeli miatt.

-De...Igaz.-biccentett-Így nem vagyok alul öltözve?-esett kétségbe.

-Egy picit. Na jó, gyere segítek.-ragadtam kézen és bevittem a szobánkba.

Gondosan körbe nézett ámulattal. Addig én kerestem neki egy szoknyát. Egy kockásat vettem ki, ami a mellénél cipzáros.

-Tessék, próbáld fel!-dobtam oda neki.

-Köszönöm, de ez nekem túl kihívó.

-Dehogy is. Nagyon csini darab.

Végig mért és megakadt a szeme a melleimen, aztán a szoknyám nézte és végül az arcom.

-Te magabiztos és szép lány vagy. Neked jól állnak ezek. Én...Én nem vagyok ilyen.

-Ah elég ebből. Legyen már egy kis tartásod. Most komolyan. Mi bajod magaddal?-sétáltam elé feldúltan.

-Én nem érek fel hozzád. Csak egy porszem vagyok.-nézte a csizmám orrát.

-Ne viselkedj már úgy, mint valami kis kutya. Csak próbáld fel! Hogy is hívnak?

-Gina.-szorongatta a ruhát.

-Én is voltam ilyen, Gina. De ez nem jó. Így könnyen el fognak nyomni. Úgyhogy vedd fel azt a ruhát és mutasd meg milyen szép vagy.

Csodálkozva nézett rám.

-Szerinted szép vagyok?-mosolyodott el most először.

-Hát persze. Jó adottságaid vannak.

Zavarba jött talán, mert elvörösödött és elfordult. Belebújt a ruhámba és felém fordult.

-Na milyen?-rágta a száját.

-Szexi.-mértem végig elismerően.

Tényleg az volt. Nagyon is. Elindultunk a klub helyiségbe és kézen fogtam, mielőtt bementünk.

-Na gyere, bemutatlak a többieknek.

Bizakodva követett. Ott voltak már Láziék a szokásos helyen körben ülve. 

-Hé, szia Hanna!-köszönt Lázi-Na mégis megismerkedtetek? Ki az új csaj?

-Szia Hannus.-köszöngettek a többiek is.

-Emberek, ő itt Gina. Gina, többiek.

Mindenki bemutatkozott neki és leültünk. 

-Milyen piát adhatok?-kérdezte Henrik.

-Én nem iszom.-forgattam a nyakam.

Gina végig bámult. Megint.

-Hogy mi? Nem hallom. Hozom is a jó öreg vodkát.-pattant fel.

Fél óra múlva már javában sokat ittak és tökre meg volt alapozva a hangulat. Gina is ivott egy keveset. Jól el voltunk. Csendes maradt, de mindig nevetett és néha jókor szólalt meg. 

-Baszki ti olyan cukik lennétek.-nézett rám és Ginára totál be állva Henrik.

-Jó oké ezt most vissza kaptam.-nevettem fel.

-Most komolyan, úgy néz rád. Szerintem smárolnotok kéne.-nevetett.

Rá néztem Ginára, aki kissé szégyellte magát.

-Hát jó.-rántottam vállat ittasan és nyomtam egy puszit Gina ajkaira.

Meglepetten nézett rám. Legnagyobb meglepetésemre visszapuszilt újra.

Mindenki hujjogni kezdett. Csodálkozva húztam el a szám tőle, aztán a többiekre néztem.

-Alexnek egy szót se!-nevettem fel.

-Tudod a szabályt bébi. Ami a klubban történik, az ott is marad.

-Ah ezt én is ki akarom próbálni.-nyafogott Dora.-Hanna, én is kapok puszit?-kúszott felém.

Gina hirtelen közénk kúszott és köhécselni kezdett.

-Jól vagy?-kérdeztem ijedten.

-Ja aha, csak félre nyeltem asszem.-nevetett fel.

-Szívás. Majdnem meg volt az első csaj csókom.-kúszott vissza Dora.

Újra sokat ittak.

-Hanna, te amúgy ma miért vagy ilyen kibaszott csábító? Mint valami sado cicus. Lehetek az alávetetted?-méregetett Áron szét csúszva.

-Szerintem eleget ittál.-kuncogtam.

-Alexnak nem kell megtudnia. Mit szólsz?

-Uh leszel a kis kutyám?-húztam meg az üveget most először.

-Ugatni is tudok, ha szeretnéd.

-Majd én.-vágott közbe Gina.

-Mi?-néztem rá kábultan.

-Ezt velem is megteheted, ha szeretnéd. Még sosem voltam alárendelt vagy ilyesmi.

-Ahh baszki ez a buli egyre jobb.-ittak a többiek is.

-Csak hülyültünk.-nevettem csodálkozva.

Gina hirtelen kifeküdt elém és kicipzározta a szoknyát a mellénél.

-Most mit kéne csinálnom?-nézett fel rám komolyan.

-Ah ez a csaj merész. Hanna, csinálj valamit!-ujjongott Dora.

-Valaki vegye át a helyem. Én csak Alexnak tartogatom az ilyeneket.-néztem körbe.

-Ah lehetek én?-kérdezte Dora.

-Nem.-vágta rá Gina és fel kelt.

-Vagy én?-hajolt oda hozzá Áron.

-Úrnőm!-tette hozzá.

-Sajnálom. Mást nem találok vonzónak itt.-nevetett fel, amire a többiek is.

-Ez jó volt-nézett rá Lázi.

Úgy tűnt beilleszkedett és felvette a stílusukat.

-Na én megyek is. Meg leszel innentől?-kérdeztem a hátát megsimítva Ginától.

-Elmész??-fogta meg a kezem.

-Igen. Alex már biztos vár. De te érezd jól magad és gyere többször is ha akarsz. Már ismernek.

-De nélküled nem lesz jó.-húzott rá az italára.

-Dehogynem. Ne aggódj.-mosolyogtam rá.

-Elmész?-kérdezte Lázi ijedten.

-Aha, de itt hagyom ezt a csajszit nektek-nevettem fel.

-Szólj rá Gina-mondogatták neki-Ne menj már el!-kérleltek.

-Jó éjt.-szólaltam meg és felálltam.

-Ezt még folytatnunk kell legközelebb. Mit szólsz hozzá Gina?-kérdezte Áron.

-Ha Hanna jön, én is.

-Hanna, jössz, ugye?-kacsintott.

Gina egyáltalán nem érezte ezt flörtnek. Sőt, úgy tűnt nem érdekli a közeledése.

-Én többet nem jövök, de örültem nektek. Jó csapat voltunk.-néztem rájuk.

-Ez is Alex miatt van, ugye?-kérdezte Lázi.

-Félig igen és félig, mert ha veletek vagyok túlságosan elengedem magam. Amit Alex feleségeként nem tehetek meg. Gina majd helyettesít.-néztem rá biztatásképp.

-Ne már. Téged senki nem tud helsettesíteni.-szólalt meg Henrik.

-Ezt is megéltem. Egy kedves mondat Henriktől.-nevettem fel-Majd hozzá szoktok. Mintha itt sem lettem volna.-mosolyogtam.

Miért vagyok mégis szomorú?

-Egy ölelést azért kapunk?-nézett rám lehangoltan Dora.

-Persze. De hé, ez nem búcsú. A suliban mindig összefuthatunk.

Átöleltek egyesével. Még Gina is.

-Remélem nem öltem meg a buli hangulatát. Sziasztok!-álltam fel.

-Szia..-mondták szomorúan.

Mikor kimentem kissé szorult a mellkasom. Miért? Nem is álltak olyan közel hozzám ezek az emberek. De valahogy jó volt velük lenni.

Visszamentem a szobámba. Alex éppen tanult az ágyban ülve. Mikor beléptem felém kapta a tekintetét.

-Szia kis barack. Hol voltál?-kérdezte aggódó hanglejtéssel.

-Őszinte leszek. Elbúcsúztam a többiektől.

Azonnal letette a könyvet a kezéből.

-Elbúcsúztál?-nézett fel rám halál komoly tekintettel.

-Igen. A klubtól. Megígértem, hogy többé nem megyek oda.-huppantam le mellé.

Mintha teljesen megkönnyebbült volna, egy sóhaj hagyta el a száját.

-Rendben. Jól tetted.-hajolt oda hozzám egy puszira.

-Miért mit hittél? Hogy elhagylak?-húztam fel a szemöldököm.

-A legnagyobb félelmem, szóval igen. 

-Ez hihetetlen. Nem bízol bennem? Mondtam, hogy nem hagylak el.

-De bízom. Viszont ahogy bele kezdtél teljesen úgy hangzott és nem lepődnék meg a vitánk miatt. Meg itt járt reggel az a barom.

-Fejezd be! Én most lezuhanyzom.-hagytam ott besétálva a fürdő szobába.

Kibújtam a ruháimból és felkötött hajjal beálltam a zuhany alá. A felét sem látja mennyit jelent nekem. Ezen járt az eszem meg a többiek szomorú tekintetén. Miután végeztem fogat mostam, elvégeztem az arc ápolási rutinom és kimentem felöltözni. Kivettem a pizsim, ami ma egy hosszú, laza bárányos nadrág és egy maci mintás felső volt. Felöltöztem a [fürdőben és bebújtam az ágyba Alex mellé.

-Jó éjt!-oltottam le a lámpát magam mellett.

-Kicsim beszéljük meg ezt az előbbit, nem?

-Most fáradt vagyok ehhez.

-Úgy érzem jót tenne. Kérlek.

-Hagyjál kicsit. Elegem van az egészből. Aludj inkább.-vágtam rá türelmetlenül és álmosan lehunytam a szemeim.

-Jól van akkor nem erőltetem. Aludj csak.-nyomott egy puszit a homlokomra és ő is lekapcsolta a lámpája világítását.

Én nem tudtam elaludni, ő viszont rövid időn belül szuszogni kezdett már. Elfordultam háton fekvésbe és a falat pásztáztam. Milliónyi gondolat szikrázott a fejemben. Vajon tényleg kedvelnek a többiek? Miért védem és ragaszkodom ennyire Alexhez? Kicsit még gyűlölöm is. Tényleg szeretem? Na meg ott van Kornél ajánlata. Bízhatnék benne egyaltalán? Miért fordult meg a fejemben, hogy érdekel mit ajánl? Ez nem helyes. Boldog vagyok. Boldog vagyok? Vajon mit csinál most apa? Vagy az a nőszemély, aki régebben az anyámnak hívta magát? Apa biztosan horkol már. Anya...Vagyis, az a nő pedig valami könyvet olvashat a kislámpánál a mama régi fotelében. Talán még borozgat is mellé, ahogy szokott. Kit érdekel? Miért gondolok én most pont ő rá? Észre sem vettem és folytak a könnyeim. Pedig csak gondolkodtam. Egy hang zökkentett ki.

-Min gondolkodsz ennyit?-mormogta mély, álmos hangján Alex.

Hirtelen fordítottam felé a tekintetem, mint akit tetten értek és a két szugeráló szemével vettem fel a farkasszemet.

-Mióta bámulsz?-szólaltam meg kis idő után.

-A kezdetektől. Nem tudtam így aludni, hogy veszekedtünk.-furakodott közelebb.

Csak néztem és éreztem ahogy szeretete szinte átölel. Ő is éppolyan magányos és nyomorult, mint én. Szüksége van rám. Hirtelen megbántam, hogy egy percre is elgondolkodtam az ajánlaton, hogy kijuthatok.

-Mi a baj?-törölte le az éppen lefutó könnycseppeim az arcomról.

-Ne veszekedjünk.-öleltem át szorosan.

Válaszul édes puszikat nyomott a fejemre és magához szorított méretes karjával. 

-Sajnálom. Az én hibám volt. Bízom benned.-suttogta a fülembe.

Egyszerre melengette és szúrta át a szívem kedvessége. Gyerekként szorongattam magamhoz és az illata álomba bódított.

3. Évad 20. rész

Megszegtem az ígéretem. Kis idő után felöltöztem és azonnal kiléptem a szobából. Szemeimmel Bettit kezdtem el keresni a fel-alá futkozó társaim között. Nem láttam sehol, ezért a szobájához futottam. Hevesen kopogtattam az ajtón. 

-Betti! Én vagyok az! Itt vagy?-kiabáltam folyton kopogva.

Perceken belül ajtót nyitott és egy mozdulattal berántott.

Láttam rajta a rettegést.

-Hanna, tényleg te vagy az. Jól vagy?

-Én jól vagyok. Te veled történt valami? Peti itt van?-kérdeztem sorra.

-Ő is itt van. Nincs bajunk. Azt hiszem nem esett senkinek baja, de már hívtak erősítést.

-Annyira aggódtam érted.-öleltem magamhoz.

Szorosan vissza ölelt. Peti jelent meg előttünk. A szokásostól eltérően most ő is le volt tablózva. Komolynak tűnt.

-Zárjátok be az ajtót!-szólt ránk.

Betti elengedett és bezárta duplán. Bementünk a szobájukba. Betti leült az ágyra, én mellé, Peti pedig a pultszékre.

-Hol van Alex? Kétlem, hogy tud róla, hogy itt vagy. Sosem hagyna magadra ilyen esetben.-szólalt meg Peti.

-Kornél van a dolog mögött. Tényleg nem hagyna magamra, de muszály volt lerendeznie, hogy vége legyen ennek az egésznek. 

-Ezt nem értem. Miért csinált ekkora balhét Kornél?-vett elő egy whiskys üveget.

-Részben miattam.-sütöttem le szemeim.

-Miről beszélsz?-nézett rám meglepetten Betti.

-Szerintem csak Alexet akarta felhúzni, és csak az erejét fitoktatja, de meg akar szerezni Alextól. Ennek az egész akciónak a lényege az elrablásom lett volna.

Kikerekedett szemmel néztek rám.

-És akkor most mi lesz? Alexet ismerve ezt nem hagyja szépen elsimúlni, Kornél meg nem tesz le rólad.-öntött három pohárba az italból Peti.

-Fogalmam sincs mi lesz ebből. Próbáltam megakadályozni, de ismeritek. Azt mondta ezt elintézik ketten. 

-Nem lesz baja. Alex épp olyan jó az üzleti ügyeiben, mint amekkora patkány veled.-húzott rá az italára.

-Ne beszélj így!-szólt rá Betti.

-Egy italt?-nyújtotta felém a levegőbe Peti a poharat.

-Meglepő, de jól esne most valami erős.

Felálltam és kivettem a kezéből. Leültem a mellette lévő székre és meghúztam. Égetett kicsit, de kellett ez nekem. Peti felnevetett.

-Óvatosan azzal. Ez még megárthat neked később.-vette ki a kezemből Betti.

-Nem terveztem lerészegedni.-forgattam szemeim.

-Nekem tetszene az ötlet.-mosolyodott el pimaszan a mellettem lévő fiú.

-Te kis..-csapta mellkason Betti.

-Igyál te is!-nyújtottam oda neki a poharát.

-Valamelyikünknek józannak kéne maradnia.-tolta el.

-Te tudod.-húztam le az övét is.

-Téged kellett volna elvegyelek.-nevetett fel Peti újra.

Betti felvont szemöldökkel nézett rá, majd sértetten kiment az ajtón.

-Betti! Hova mész? Csak viccelt.-álltam fel azonnal.

-Hagyd csak! Nem megy el. A kuckós helyére megy duzzogni úgy is.

-Nem mehet ki! Veszélyes.

-Nem is megy ki. Itt van bent. A beugrónál van egy ajtó, ha feltűnt. Oda megy, ha elege van belőlem.-ivott újra.

-Akkor menj utána te. Megbántottad.

-Nem is tudom..Valahogy jobb így a hangulat.-húzta el a száját.

-Hogy mondhatsz ilyent? Akkor megyek én.

-Áthívom a többieket. Addig próbáld kicsit feloldani.-vette elő a telefonját.

Elindultam az ajtó felé, ami most már feltűnt és benyitottam. Egy kisebb szoba volt, egy kanapéval, égősorokkal meg egy polccal. Betti ott feküdt a plafont bámulva.

-Hé, bejöhetek?-kérdeztem szomorúan.

-Már bent vagy.-vágta rá.

-Tudom, hogy tahó tud lenni, de nem gondolta komolyan. Gyere vissza, kérlek. Csak miattad jöttem ide.

-Nincs kedvem egy légtérben lenni vele.

-Akkor maradjunk itt. Nekem úgy is jó.

Most először rám nézett és maga mellé biccentett, jelezve, hogy jöhetek. Lefeküdtem mellé és én is a plafont kezdtem szortírozni.

-Átjönnek a többiek is. Úgy sem jössz?

-Sosem bírtam a társaságát. Azokat, akikkel buliztál.

-Akkor miért mondtad folyton, hogy menjek meg, hogy tök jó?

-Mert te illessz oda. Téged imádnak. Ki nem imádna? Tökéletes vagy. És úgy tűnt jól érezted magad velük. 

-Te is jól el lennél velük, ha önmagad adnád, mint velem. És nem vagyok tökéletes, csak épp olyan elbaszott, mint bárki más.

-Te ezt nem érted. Nem látod magad kívűlről.

-Ahogyan te sem.-fordultam felé-Csodálatos lány vagy. Okos, vicces, gyönyörű...

-Elég!-nevetett fel-Még a végén lesmárollak.

-Én már ittam kicsit. Megismételjük a múltat?-nevettem fel.

-Na gyere baby!-csücsörített elmélyített hangon és közeledett.

-Tégy magadévá!-kaptam a homlokomhoz drámaian.

Egy csomó puszit nyomott az arcomra. Egy jó nagyot nevettünk. 

-Szerencséd, hogy lánynak születtem, különben már rég az én feleségem lennél.-kacsintottam rá.

-Túl jó pali lennél, én meg folyton féltékeny lennék az összes csajra aki hozzád szól.

-Szerintem meg én ölném meg Petit előbb.

Újra felnevettünk. Elütöttük az időt a hülyéskedéseinkkel. Már nem is féltem.

Peti nyitott be nagy lelkesen.

-Jó hír. Kijött a rendőrség és elfogták a merénylőket. Tiszta a terep.

-Hálisten!-hunytam le szemeim megkönnyebbülten.

Betti is meg örült neki.

-Egy "jó, hogy túl éltük" bulit tartunk. Gyertek ti is. A szokásos helyen fél óra múlva.

-Rám ne számíts!-sandított oldalra Betti.

-Na és...rád?-nézett a szemembe bizakodva.

-Még meggondolom.-biccentettem.

Halványan elmosolyodott és kiment.

-Meg kell keresnem Alexet! Később találkozzunk a bulin, jó? El kell jönnöd! Szükségem lesz rád.-fogtam meg a kezét.

Egy ideig bosszúsan tekintett előre, aztán a kezünkre nézett és nagyot sóhajtott.

-Ott leszek.-nézett rám.

-Köszönöm.-pusziltam homlokon és sietősen távoztam. 

Rohantam vossza a szobánkba, ahogy csak tudtam. Reméltem, hogy Alex még nincs ott és sikerül időben vissza surrannom. Persze éreztem, hogy ez nem így lesz. Ahogy berontottam az ajtón levegőért kapkodva, Alex mérges tekintetével találtam szemben magam az ágyon ülve. Egy percig csak meredtem rá, aztán észre vettem a sérüléseket az arcán. Azonnal a nyakába borultam és magamhoz öleltem.

-Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod.-könnyeztem be.

Hirtelen eltolt magától és a szemembe nézett fagyosan.

-Hol voltál?-kérdezte mély hangján.

Lesütöttem a szemeim azonnal.

-Látnom kellett Bettit, hogy tudjam jól van-e.

-Megígérted...A francba is! Megígérted, hogy itt maradsz! Hogy...Hogy tehetted ezt velem?

-S..Sajnálom. Nem akartam csalódást okozni, én egyszerűen csak...

-Elég! Nem érdekelnek a kifogásaid. Megbíztam benned, de te elárultál. Teljesen visszaéltél a bizalmammal. Ami pedig még rosszabb, bármi történhetett volna veled! Nem csak hazudtál, de felelőtlen is voltál! Hogy bízzak így meg benned legközelebb? Hmm? Mondd csak, hogy lehet, hogy egy egyszerű barát többet ér neked a férjednél?!

-Nagyon sajnálom...-sírtam el magam-Nem akartam megszegni az igéretem. De Betti nem egy sima barát. Ő az egyetlen barátom. Fontosabb az ő épsége, mint az enyém számomra. Tudom, hogy felelőtlen voltam, de látnom kellett. Ez viszont nem jelenti, hogy fontosabb nekem. Ugyanolyan fontos, mint te. Csak másképp. Ettől eltekintve bízhatsz bennem. Tényleg ne haragudj rám.-törölgettem a könnyeim nehéz mellkassal.

Az ölében ültem még mindig zokogva. A fejét kezdte el csóválni és megsimogatta a fejem.

-Ne sírj!-szólt rám-Nézz rám! Mi vagyunk a legjobbak. Nem sírunk! Nem gyengülünk el!

-Te vagy a legjobb Alex. Nem én...-hajtottam le a fejem.

Felhajtotta az állam és fagyos, mégis szeretetteljes tekintettel nézett rám.

-Mi egy csapat vagyunk. Mi vagyunk a legjobbak. Világos?-nézett a szemembe, majd a számra.

Aprót bólintottam.

-Megsérültél.-simogattam az arcát-Mi történt?-néztem a sebeire aggódva.

-Betartotta a szavát és egyedül jött. Mindkettőnknél volt fegyver, de úgy döntöttünk inkább hagyományos módon rendezzük le. Verekedtünk. Szétvertem a képét. Megmondtam neki, hogy tegyen le rólad! Még mondtam pár dolgot, de azt nem kell tudnod. A lényeg, hogy úgy néz ki ezt a kört én nyertem. De ismerem és ennyivel nem fog leállni. A vége pedig mindenképpen...Egyikőnk halála.-mondta a végét lesújtóan. 

-Ez most valami vicc, ugye?-akadtam ki.

-Tudod, hogy nem. De ne aggódj, kinyírom ezt a gyökeret.-nézett elszántan a szemembe.

-Nem szeretném ha ölnél. Legyen az akár egy ártatlan ember vagy olyan, mint Kornél.

-Nincs más választásom.-nézett lefele.

-De.-emeltem fel az állát-De van. Mindig van.

Mélyen a szemembe nézett, mintha elgondolkodtattam volna és idegesen fel állt.

-Beszélnem kell apámmal meg az igazgatóval a történtekről. Később jövök.

-A bulin találkozunk.-zártam le a témát.

-Bulin?-fordult vissza egyből.

-Tudod, a "jó, hogy túl éltük" bulin.-nevettem fel.

Ő nem díjazta annyira a humorom.

-Épp elég volt a múltkori, nem gondolod?-szegezte rám éles tekintetét.

Egy percre beugrott a kínos érzés, de elhesegettem.

-Gyere el te is. Te vagy a királyuk vagy mi, ott a helyed.-nyúltam el az ágyon.

-Mindenképp el mész, ugye?-sóhajtott fel.

-Hmm. Azt hiszem igen.-mosolyogtam.

-Akkor muszály mennem. Valakinek vigyáznia kell rád. Ott találkozunk.-biccentett felém hűvösen, mégis láttam a szemein az enyhülést. Nem tud sokáig kemény maradni mellettem. Örültem, hogy vita nélkül bele ment. Magamra hagyott, én pedig el kezdtem készülődni. Újra csináltam a sminkem, hajat mostam és felvettem egy lila mini dresst. Nem annyira minit. Végül begöndörítettem a hajam laza loknikba és kész is voltam. Egy óra késéssel állítottam be a buliba, ami a szokásos klub szobában volt. Már meg volt alapozva a hangulat. Mikor beléptem a szemeimmel Bettit kezdtem el keresni, aztán kiszúrtam, hogy Petiékkel ül a szokásos helyen és nagyon nevet. Vidáman konstantáltam, hogy jól érzi magát és oda is mentem hozzájuk. Közben végig kaptam a vizslató szempárokat a teremből. Ahogy oda értem a körükbe, mindenki más is végig mért. Alex fő haverjai és Betti. 

-Sziasztok! Kicsit késtem. Miről maradtam le?-vettem lazábbra és leültem Betti és Lázi közé.

Velem szemben ült Áron, Henrik és Dora. A másik oldalon meg Barni és Peti bezárva a kört.

-Nélküled unalmas volt.-mosolygott Lázi.

-Nyálgép!-nevetett fel Henrik.

-De amúgy tök igaz.-mosolygott idétlenül Dora.

-Awh. Látom mély benyomást tettem rátok. Áron, hogy van az arcod?-nevettem fel utalva Alex nem túl visszafogott csapásaira, mikor be voltunk állva.

Mindenki felnevetett.

-Azért szeretnék elnézést kérni amúgy..-vakargatta a tarkóját kínosan.

-Bocsánat kérés elfogadva.-biccentettem.

-Túl jó szíved van. Húzd le legalább ezt a barmot!-kezdte férfias küzdelemmel borzolgatni a haját Henrik miközben lenyomta a fejét.

-Hanna nem olyan zsivány, mint te.-nevetett Dora-Amúgy durva volt a mai.

-Ja én totál be voltam parázva.-szólalt meg először Betti is.

-Igaz az, hogy érted jöttek?-tette fel a nagy kérdést Henrik.

-Ami azt illeti igaz...-vallottam be.

-De hogy hogy? Mondj el mindent!-nézett tágra nyílt szemekkel Dora.

-Mind ismeritek Kornélt, ugye?-bólogattak-Köztudottan Alex legnagyobb ellensége, Alexnek pedig én vagyok a legfontosabb, ergo: megakarta szivatni Alexet, azzal, hogy elrabol. De nem jött össze neki. 

-Azt a részt erősen kihagytad, hogy odáig van érted.-lökött oldalba Betti.

-Mert az nem is fontos.-nevettem fel.

-Hát ez durva. Eddig nem tudott szívózni vele, mert nem volt mivel. De te lettél a gyengéje.-foglalta össze Áron.

-Igen, de nem hagyom, hogy emiatt Alexnek baja essen. 

Meglepődötten néztek rám.

-Ne vedd tolakodásnak, de..Te szereted őt?

-A felesége vagyok. Persze, hogy szeretem.

-De ő..Maga az ördög. Te pedig egy angyal vagy. Ez hogy lehet?-folytatta Dora.

-Nem csak annyi, amennyinek látjátok. Valójában nagyon kedves és törődő. Elképesztően tud szeretni és úgy meg tud nevettetni. Okos és talpraesett és hatalmas szíve van. Ő...-Betti oldalba lökött, amitől abba hagytam.

A többiek mind egy irányba meredtek és észre sem vettem, hogy a monológom alatt is hol rám, hol mögém tekintgettek mosolyogva. Végül én is hátra fordultam és szemben találtam magam Alexszel, aki irtó édesen nézett le rám.

-Hát eljöttél.-mosolyogtam fel rá.

-Megígértem, nem?-ült le mellém, kitúrva Lázit, aki kisebb fintorral adta át helyét.

-Mi a téma?-nézett körbe fagyos tekintettel.

A többiek már is megváltoztak és félig félve, félig sokkosan néztek rá. Mintha egy csoda lenne, hogy ő itt van.

-Épp csak arról beszélt nekünk a barátnőd, hogy milyen jó ember vagy.-mosolygott Dora.

-A feleségem.-javította ki-Ne higyjetek neki, mostanában sokat lóg veletek.-nevetett fel enyhén.

Senki sem számított rá, hogy poénkodni fog, de kicsit oldódott a hangulat.

A fiúk felnevettek. 

-Tudjuk. Az arcom tudna mesélni.-nevetett fel Áron, és mindenki más is.

-Na jó, játszunk valamit. Felelsz vagy mersz?-kérdezte Peti.

Mindenki bele ment. Lázi megpörgette az üveget. A kérdező Betti lett, és akitől kérdeznek Lázi.

-Húha, felelsz vagy mersz?-kérdezte kacéran.

-Azt hiszem, hogy...Merek.-vágta rá félve.

Ördögien felnevettünk.

-Uh, akkor...Csókold meg a számodra legatraktívabb embert a szobában!

Mind össze néztünk. De miért rám néznek? Lázi is rám nézett.

-Azt nem tehetem. A pasija megölne.

Felnevettek. Mind tudtuk, hogy rólam beszél. Én nem nevettem. Alex sem. Gyilkosan nézte a fiút.

-A szabály az szabály.-nevetett fel Betti.

Lesújtóan néztem rá. Csak megrázta a vállát huncutul.

-Hát jó. Ez csak egy játék, oké?-nézett Alexre.

Kitágult szemekkel néztem rá, mikor hozzám kúszott és már majdnem lesmárolt, amikor odalöktem Bettihez és őt sikerült megcsókolnia. Alex büszkén felnevetett. Peti idegesen nézte vegig, mindenki más meg jót szórakozott az egészen. Mikor elváltak egy ideig még elképedve néztek egymásra, aztán Peti lelökte róla a fiút. Elkezdtünk iszogatni és egyre jobban éreztem a laza érzést, amit az alkohol ki vált mindig. Alex csak egy pohárral ivott eddig. Én viszont már jó párral, és a többiek is. Újra pörgettünk.

-Na neee. Alex!!! Felelsz vagy mersz?-kérdezte ittasan Dora.

Egy ideig gondolkodott, aztán bólintott.

-Merek.-dőlt hátra.

-Ez az én haverom.-nevetett Henrik.

-Hmm. Vedd le a felsőd!-méregette kaján vigyorral.

Felhúzott szemöldökkel néztem a kérdés után. Alex szemforgatva egy mozdulattal lerántotta magáról a pólót. A látvány magáért beszélt. Gyönyörű teste van. De miért nem akarom, hogy más lássa? Nem mintha egy strandon nem nézné meg ugyanúgy bárki, de akkor is..

-Na most kezd érdekes lenni.-falta fel szemeivel a lány.

Óvatosan felé pillantottam egy percre és ő is rám. Olyan érdektelennek tűnt. Ez bosszantott.

-Oké te pörgetsz.-nyomtam a kezébe az üveget gyorsan.

Halkan kuncogott és megpörgette.

-Ah, ez az! Hannaaaa, felelsz vagy mersz baby?-kérdezte elszántan Henrik.

-Felelek.-féltem merni.

-Ne már. Merj! Az izgibb.

-Ja Hanna, ne félj!-lökött oldalba Betti.

A többiek is unszolni kezdtek. Alex kiváncsian vizslatott.

-Na jó. Akkor merek.-adtam be a derekam.

-Igeeen. Tehát akkor...Hanna, mi is legyen a feladatod?-mosolygott ördögien.

Ekkor oda hajolt hozzá Áron és valamit a fülébe súgott, mire felnevettek és lepacsiztak.

-A játék végéig felső nélkül kell lenned. A melltartó maradhat.-szemezett velem és megnyalta az alsó ajkát.

-Még mit nem.-szólt most már közbe Alex.

-Inkább iszom még egyet.-nevettem fel.

-Ne igyál többet! Már részegnek tűnsz.-fogta meg a karom Alex.

-Nem tudtam, hogy Hannának bébicsősze is van!-nevetett fel Áron.

-Egyszer már betörtem a képed. Megtehetem újra.-mordult rá.

-Hé nyugi..-próbáltam csitítani.

A többiek is furán néztek.

-Nem. Most haza megyünk.

-Mi? Ne már. Még nincs vége a bulinak.

-De igen. Neked itt ért véget. Mi mentünk.-nézett rájuk és kézen ragadott.

-Hé, tesó ez nem túl szép..A csaj maradni akar.-szólalt meg Barni.

-Ne szólj bele! Sziasztok! Nektek jó szórakozást!-éreztem az engem szorító kezében mennyi feszültség áramlik a testében. Kirántott onnan át a tömegen. Mint valami grófnak, mind odébb álltak, amint felmérték ki ő. Még hallottam, ahogy mondják, hogy milyen kár. A folyosón még gyorsabban kezdett magával húzni.

-Alex, állj meg! Túl gyors vagy!-szóltam rá.

-Nem érdekel.-vitt tovább, viszont nem tudtam tartani a tempót és elestem. Azonnal hátra fordult és letérdelt elém. Eszembe jutott az első alkalom mikor ezt csinálta.

-Nem esett bajod?-kérdezte aggódva.

-Mi van veled?-néztem rá megbotránkozva.

Újra ideges lett és felkapott az ölébe. Így vitt a szobánkig. 

-Most már letehetsz!-löktem el magamat tőle.

-Tudtam, hogy hülye ötlet volt.-nézett az ágyra.

-Mire volt ez jó? Nem vettem volna le a felsőm, de ez egy játék. Jól el voltunk.

-Jól el voltunk? Hát persze. Hiszen mindenki odáig volt érted. Még jó, hogy élvezted.

-Most miről beszélsz? Téged is ugyanúgy be vontak mindenbe. Ez nem rólam szól.

-Nem fogom elviselni, hogy pofátlanul rád hajtanak, miközben ott vagyok és mindezt egy játékra fogják. Nem mész többet.

-Ezt nem te fogod eldönteni.-tettem karba kezeim a melleim alatt.

-Tessék?-nézett rám most először.

-Jól hallottad. Nem fogom csak azért lekorlátozni magam, mert te mindenkire féltékeny vagy. Én jól éreztem magam. Vissza megyek.-indultam el az ajtóhoz.

Láttam rajta a meglepettséget, fel is nevetett hitetlenkedve.

-Aha, akkor menj csak! Vetkőzz le nekik! Idd le magad megint és hagyd, hogy bedrogozzanak meg taperoljanak! Ha ettől jól érzed magad...-nyomta meg a végét.

-Megbántam amit rólad mondtam nekik...-néztem végig rajta és kiléptem az ajtón.

Már a folyosón voltam, amikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó és utánam szalad. Még mindig nem volt rajta póló. 

-Tudod mit? Segítek.-lökött a falnak és leráncigálta rólam a szoknyám agresszívan.

-Mit művelsz?-hadakoztam vele.

Eldobta a ruhát. A fehérneműim maradtak csak rajtam. 

-Most már meg felelsz nekik. Mehetsz.-nézett a szemembe szúrósan az arcomhoz közel állva.

Szavaitól majdnem kikönnyeztem, de csak álltam a tekintetét.

-Akkor elállnál az útból?-néztem rá dacosan.

Nem törtem meg előtte. Az érdektelent választottam.

-Azta kurva..Te aztán tényleg nem vagy semmi.-nevetett fel idegesen.

Megráztam a vállam és elsétáltam a ruhámért. Nem volt időm felhúzni mert magához rántott hátulról és elkezdte fogdosni a melleim bele hajolva a nyakamba.

-Tönkre teszel!-súgta a fülembe.

Beszívta az illatom és meg szorosabban vont magához.

-Nem. Te teszed tönkre magad.-fogtam meg kezeit a melleimen.

Pillanatunkból egy ismerős hang zökkentett ki minket.

-Uh bocsi, nem láttam semmit.-takarta el hirtelen a szemeit Henrik.

Alex egyből maga mögé állított és megköszörülte a torkát. Én addig magam elé tettem a ruhám.

-Mit akarsz?-szólalt meg.

-Csak elnézést akartam kérni az előbbiért. Hülye vicc volt és tiszteletlen. Gyertek vissza ha szeretnétek. Oké?-fordult meg.-Habár úgy látom most eléggé elfoglaltak vagytok.-tette hozzá kuncogva.

-Ma már nem megyünk. Majd legközelebb.-vágta rá-Ja és még egy ilyen vicc, és soha többet nem mehet el. Világos? 

-Világos.-válaszolt komolyabban.-Akkor én most megyek ti meg folytassátok csak amit elkezdtetek.-éreztem, hogy mosolyog.

El ment. Alex lesújtóan fordult hátra hozzám és berángatott a szobába újra. Egészen az ágyig vitt és felemelt a combom fogva. Bele hajolt az ágyba és szép lassan le tett rá. Megbabonázva néztük egymást. Még mindig a combjam fogta. Homlokát neki döntötte az enyémnek és felsóhajtott. 

-Vigyáznom kell rád, mert nem mindenki olyan jó ember, mint te kis barack. 

-Túl féltessz. Tudok magamra vigyázni.

-Nem, nem tudsz. Elég egy kicsit is megbíznod bennük és már elengeded magad. Ők nem a te világod, hidd el!

-Ezt meg hogy értsem?!

-Romlott emberek. Gonoszak és manipulatívak. Nem csak jól akarják érezni magukat veled, hanem engem akarnak ezzel megalázni. Ki akarnak használni. Tudom.

-Nagyon ferdén látod a világot...-simogattam meg az arcát.

-Inkább reálisan. Ismerem őket. Te viszont még nem. Nem okollak érte, hogy bulizni akarsz. Csak ne velük. El viszlek majd rendes szórakozó helyekre, rendben?

-Ott is lehetnek rossz emberek.

-Lehet, de ott nem ismernek és ott leszek én. Meg a testőreink távolról.

-Dora amúgy sem volt szimpi...-forgattam a szemeim.

Felnevetett.

-Akkor megegyeztünk?-puszilt szájon.

Elmosolyodtam, mint valami öt éves, aki zavarba jött egy bóktól, pedig csak a puszta tettei ezt váltják ki belőlem.

Aprót bólogattam.

-Helyes.-vigyorgott és sok-sok puszit nyomott az arcom részeire.

-Aludjunk.-néztem a szemébe, aztán a szájára és újra a szemébe.

-Biztosan aludni akarsz?-hajolt még közelebb és lágy csókokat hintett a nyakamra.

-Azt hiszem..-sóhajtottam fel.

Nagyon jó érzés volt, ahogy puszilgatott.

-Azt hiszed, vagy tudod?-haladt lejjebb és már a melleim csókolgatta.

-Tudom.-küszködtem az érzéseimmel.

-Nekem nem úgy tűnik.-hajolt fel egy csókra.

Vodka narancs íze volt. 

-Állj le! De tényleg.-haraptam be ajkaim.

-Miért?-simogatta a hajam.

-Mert ha most nem állunk le, nem fogom tudni vissza fogni magam és megint túl részeg vagyok.

-Nem szeretnék visszaélni a helyzetével hölgyem. Ahogy óhajtja.-puszilt homlokon és kifeküdt mellém.

Kicsit szédültem de egy kellemes érzés futott végig rajtam. Tisztelet. Ő ettől is más volt.

-Jó éjt kicsim.-öleltem magamhoz.

-Nem szoktál ilyen szépen beszélni velem. Nagyon részeg lehetsz.-nevetett fel.

-Drága egyetlen szerelmem.-mondtam csukott szemmel mosolyogva.

Megsimította az arcom.

-Neked is jó éjt kis barack.-suttogta komolyabb hangon.

Elaludtam karján.

3. Évad 19.rész

Éjfél után kettő körül történt az a tragédia, amire senki nem számított. Nagy ricsajra ébredtünk fel. A folyosóról jött a hang. A diákok hangosan sikítozni kezdtek és beszélni össze-vissza. 

-Mi ez a zaj? Megnézem.-kelt fel Alex megszeppenve.

Mikor ajtót nyitott mindenki szanaszét futkározott rémülten és meglátott két maszkos alakot fegyverrel a kezükben. Azonnal becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Még a vészjelzésre használt gombot is megnyomta, amit eddig soha nem használt. Hirtelen érezhetően lezáródott a szoba körül valami és még az ablakot is valami vasszerű fal borította be. Ijedten álltam fel.

-Mi ez az egész?-néztem rá félelemmel.

-Ne ijedj meg, rendben? Ez egy biztonsági rendszer, amit az ilyen esetekre építettek be a szobánkba. Biztonságban vagy, ne félj!

Magabiztosan beszélt, mégis éreztem, hogy ő is épp úgy meg van rémülve, mint én.

-De mi lesz a többiekkel? Nekik is van ilyen rendszerük, ugye? Nekik is kell lennie, mert Betti odakint van.-kérdeztem megremegő hangon.

A lehajtott feje és néma csöndje többet mondott, mint gondoltam. Betti is épp olyan veszélyben van, mint a többi diák.

-Ez nem fair! Miért csak nekünk van ilyen? Tennünk kell valamit!-emeltem fel a hangom visszafojtva a sírást.

-Sajnálom, de nem tudunk. Egyelőre az a legfontosabb, hogy téged biztonságban tudjalak. Ezt nem kockáztathatom.

-De...De igen. Gyerünk, hívd a rendőrséget vagy a maffiát vagy bárkit!

-Hanna, úgy látom nem látod át. Nagy valószínűséggel azok ott kint Kornél emberei. Érted jöttek. Vagyis csak te vagy veszélyben igazán. Nem értük jöttek.-mondta ideges hangon.

-És akkor mi lesz? Örökre itt maradunk bezárva?-ültem le az ágyra feszengve.

-Ameddig nem mennek el, itt maradunk. Felhívom apám. Ne stresszelj, rendben?

Aprót bólintottam és elkezdtem agyalni. Kicsit tompábban, de így is hallottam a többiek sikolyait. A hideg kirázott.

-Igen...Valamit intézkedj! Nem tudom kik ők, de van egy sejtésem. Biztonságban vagyunk egyelőre...-hallgattam ahogyan a telefonon beszél, de, mint aki rejteget valamit elindult a fürdőbe és becsukta az ajtót, hogy ne halljam. A vizet is megeresztette. Ravasz. De mi lehet az, amit nem szeretne ha meghallanék? Most még idegesebben kezdtem rágni a körmeim. Bebújtam az ágyba és próbáltam befogni a füleim és nem hallgatni a kintiek pánik kiáltásait, ami miattam van. De még a kezeim takarása sem tudta elnyomni egy lövés hangját. Dermedten engedtem el a füleim és megrezzentem. Bekönnyeztem, abban a hitben, hogy valaki megsérülhetett miattam, vagy rosszabb, meg is halt. Alex is egyből kilépett a fürdőből engem keresve szemeivel. Mikor meglátott megkönnyebbülten sóhajtott fel. 

-Én ezt nem bírom ki. Miattam sérülnek meg az emberek. Ki megyek!-futottam az ajtóhoz hevesen.

Alex egyből utánam futott és megragadott a derekamtól fogva magához húzva.

-El ment az eszed? Nem mehetsz ki! Ez csapda!-szorított magához, ahogy ficánkoltam.

-Nem, ezt meg kell tennem. Nem hagyom, hogy miattam sérüljön meg bárki is! Akár Bettinek is baja eshet, vagy a barátaidnak!

-Ne legyél már ilyen makacs kérlek! Csak nyugodj meg végre, oké? Nem mehetsz ki oda! Nem is biztos, hogy Kornél műve és akkor tényleg megsérülhetsz!-vonszolt az ágyhoz.

Dacosan ültem le az ágyra. 

-Sajnálom, de nem kockáztathatok!-futottam újra az ajtó felé, remélve, hogy most sikerrel járok, de reflexei igen gyorsak voltak és újra elkapott.

-Engedj el! Ki kell mennem!-löktem el magamtól.

-Most már nincs más választásom, mint kikötözni téged. Ne felejtsd el, ezt te akartad!-vonszolt az ágyhoz szorosan fogva és beledobott egy lendülettel.

Ráült a derekamra és elhajolt az ágy feletti polc sorra levenni a köteleket.

-Nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálod.

-Muszáj, különben valami őrültséget csinálsz.-forgatta szemeit.

Hozzá kötözte a kezeim az ágyhoz. Idegesen néztem rá.

-Oldozd ki a köteleket! Nem fogok elmenni.

-Ha ha-nevetett fel-Nem!-vágta rá egyből.

Idegesen mocorogtam, de hiába. 

Még mindig a derekamon ült és próbált megnyugtatni, vagy legalább is elterelni a figyelmem a saját módszerével. Nagy tenyerét rácsúsztatta a hasamra és simogatni kezdte. Aztán enyhén ringatózni kezdett a derekamon, ezzel hozzám simítva magát. Éreztem, hogy kemény és engem is felizgatott. Folytatta a mozdulatot lent, de kezei feljebb csúsztak egészen a melleimig. Simogatni kezdte, majd mindkét kezével megragadta őket és gyurmázni kezdett velük.

Enyhén felsóhajtottam a jó érzettől, amit kiváltott belőlem.

-Azt akarom, hogy most zárj ki mindent! Ne gondolj semmire, csak csukd be a szemed és add át magad nekem!-közben lejjebb hajolt az arcomig-Azt akarom, hogy annyira felizgassalak, hogy ne érdekeljen semmi más!-csókolt meg szeduktívan.

Becsuktam a szemem és próbáltam átadni magam ennek az érzésnek. 

Furcsa mód hatásos volt. Hirtelen nem gondoltam másra, csak rá és a testemre.

-Ez az. Erre gondoltam.-csókolgatta a nyakam érzékien.

Megfeszülve nyújtózkodtam el az ágyban, ahogy egyre jobban kívántam őt. De a sikítások egyre hangosabbak lettek kint és még egy lövés elhangzott. Azonnal megrezzentem és újra úrrá lett rajtam a szorongás és a pánik.

-Csss!-ölelt magához szorosan.

-Alex én félek.-néztem fel rá rémülettel.

-Ne félj kis barack! Velem vagy. Nem eshet bajod.-puszilgatott folyamatosan.

-Nem csak magam miatt. Ez nem helyes. Amíg a többiek veszélyben vannak mi itt faljuk egymást? Nekem ez nem megy!

-Hé, nyugodj meg kicsikém. Nem tehetünk semmit. Érted? Az egyetlen ami kicsit oldja ezt a feszültséget, ha egymáshoz érünk.

Játékosan újra megcsókolt és a hajam cirogatta. Aztán elkezdte énekelni a dalunkat.

-Olyan ő, hogy megáll a szívem, kalapál, mégis olyan ember hogyha kell, odébbáll ő az úton merre jár, abban nincsen rendszer...-kezdte el duruzsolni a dallamot a fülembe.

Halványan elmosolyodtam. Mély hangja és meleg lehelletétől jól esően libabőrös lettem.

-Kimerít, makacs és szemérmetlen is én vele nem beszélek. Hogyha kellek, ölelj át! Add a szíved, add a szád és én utolérlek...-folytattam lassan megnyugodva.

Elkezdte kioldozni a kötelet és lefogta a kezeim fölém hajolva.

-Nézd, ez az érzés más! Ugye te is akarod? Ez a rendbontás most olyan édes, hogy egy élet kevés lenne rá!-hajolt egyre lejjebb a számhoz.

Csak néztük egymás szemét és körülöttünk minden más megszűnt abban a percben. 

-Ez az érzés tényleg más.-vettem hevesebben a levegőt.

Rettentően vonzódtam hozzá e percben.

-Ígérem, hogy mindig itt leszek neked.-orrompiszézett le.

-Észben tartom.-néztem mélyen a szemébe.

-Gyere ide!-ölelt magához csitítgatva.

Úgy éreztem magam az ölelésében, mint egy kisgyerek és akkortól, ő jelentette számomra a családot. Mélyen beszippantottam igéző illatát. Teljesen elbódított. Egy telefon csörgése rebbentett szét minket. Felsóhajtott és felállt felvenni.

-Igen?...Mikor?...Értem...Beszéljük meg...Te, én, a suli hátsó része. Ha van benned gerinc egyedül jössz. Rendezzük le ezt egyszer és mindenkorra!-beszélt teljes komolysággal.

Bólintva tette le a készüléket és felém fordult, már most bűntudattal. Mintha tudná, hogy nem fog tetszeni, amit mondani akar.

-Vele találkozol, ugye?-ültem fel.

Aprót bólintott.

-A kezembe kell vennem ezt a dolgot. Túl messzire ment ezzel a mutatványával.

-Nem bízhatsz benne! Ha nem egyedül jön mi lesz veled? Ez csapda.-lettem ideges.

-Nincs más választásom.

-Mi? Dehogynincs. Miért csinálod ezt? Ha megint apád hülye felfogása miatt, miszerint csak ez tesz férfivá, inkább eszed legyen, mint egód!-álltam fel.

-Nem csak azért. Ezt nem tudom elmagyarázni. Ha most nem állok ki vele, akkor gyenge vagyok. Elvesztem a tekintélyem.-hirtelen lefele nézett-És téged is...-suttogta.

-Engem nem vesztessz el! Mondtam már!-fogtam meg a kezét.

-Kis barack ezt meg kell tennem. Maradj itt kérlek és ne csinálj semmit!-vett elő egy fegyvert a szekrényéből.

-Nem. Ezt nem engedem.-álltam be elé.

Összeszorította szemeit és nehézkésen sóhajtott fel.

-Ne nehezítsd meg, jó? Nem lesz bajom. Mi csak győzhetünk. Mi vagyunk a legjobbak!-nézett mélyen a szemembe.

Megnehezedett mellkassal öleltem magamhoz. 

-Kurvára ajánlom, hogy visszatérj, mert különleges ajándékkal várlak.-dobtam le játékosan a melltartó pántom a vállamra.

Még mindig rettegtem, de próbáltam oldani a feszültséget és a félelmét elűzni.

Megenyhült arccal nézte a mozdulatom és elmosolyodott ő is.

-Mindig tudod, hogy motiválj kis barack.-fogta meg a derekam és egy nagy lendülettel megcsókolt.-Nem lesz baj, ne aggódj!-nézett mélyen a szemembe és az ajtóhoz sietett. Feloldotta a biztonsági zárat.

-Megbízom benned. Zárd be utánam újra. Kérlek ne menj sehova!-kérlelt kis kutya szemekkel.

-Bízhatsz bennem.-bólintottam.

Megkönnyebbülten mégis gondterhelten lépett ki az ajtón.

Ahogy ígértem vissza állítottam a biztonsági rendszert. Tűkön ülve vártam őt. 

3. Évad 18. rész

Magamtól ébredtem fel. Alex nem volt a szobában. Még kicsit fájt a fejem, úgyhogy bevettem egy fájdalom csillapítot és sok vizet ittam. Fogat és arcot mostam életkedv nélkül. Ma nincsenek óráink, még sincs itt. Leültem az ágyra és csak néztem kifele az üveg ablakon. Gondolkodtam a tegnap estén. Rosszul éreztem magam. Valaki hívása szakított ki ebből.

-Szia! Találkozzunk a teraszon öt perc múlva!-szólalt meg Betti.

-Oké.-tettem le.

Felöltöztem. Egy fehér magas derekú nadrágot és egy bézs selyem felsőt vettem fel, amiben nagyon szép volt a dekoltázsom. Mamuszba léptem és kimentem a teraszhoz. Láttam, hogy már ott ül két kávéval az asztalon. Ő egy farmert és egy kötött pulcsit viselt. Leültem vele szembe.

-Szia!-ültem le szomorkásan.

-Ez nem fair.-nézett végig rajtam.

-Mi?-könyököltem a fejem támasztva.

-Tegnap ki voltál ütve, ma meg másnapos felmosófej helyett úgy nézel ki, mint egy magazin modell.-dőlt hátra.

Felnevettem.

-Peti mesélt róla.-ismertettem a nyilvánvalót.

-Még szép. Mindent elmond nekem. Kezdve azzal, hogy milyen jó arc vagy. Csajszi mindenki odáig volt érted. 

-Kár, hogy ez nem számít. Alex-szel összevesztünk.-dőltem hátra én is.

-Számítottam rá. Peti mondta, hogy jól összeverte Áront. Henrik is kapott kicsit.

-Tudom. Ha tudom, hogy ez lesz nem megyek oda. Csak kicsit szórakozni akartam, érted? Nem csaltam meg. Még betépve sem tudtam. Olyan nagy bűn, hogy barátokat szereztem?-ittam bele a kávémba.

-Dehogy is. Sőt, most kissé túlzásba vitte. De ismered a férjed. Féltékeny. Az, hogy jobban bele illessz a körébe, mint ő, hatalmas pofon volt az egójának. És úgy hallottam Áron letaperolt előtte.

-Igen. Erre emlékszem. De leállítottam.

-Ami bizonyítja, hogy bízhat benned és szereted. Csak adj neki egy kis időt és megnyugszik.

-Talán nekem kéne lenyugodnom.

-Talán. Ebben pedig segíthetek is.

-Hogyan?-szemeztem vele.

-Tudod, nem kell mindent megtudnia, de okosan kell csinálnod.-kuncogott.

-Na nem. Még egyszer nem megyek vissza a klubba. 

-Figyelj, most ott leszek én is. Figyelek rád és rá is. Sőt, hozd el őt is! 

-Nem jönne el. Legalább is engem nem hozna el. 

-Dehogynem. Majd Peti beszél vele. Bízd ránk!

-Hihetetlen vagy.-nevettem fel kicsit megkönnyebbülve.

-Csak mond ki, én vagyok a legjobb.-ivott bele ő is a kávéjába. 

-Te vagy a legjobb.-fogtam meg a kezét-De tényleg.-mosolyodtam el.

Visszamosolygott és sietősen felállt.

-Akkor ma este számíts egy jó kis bulira.-ölelt át és már ment is.

Ő az a fajta ember volt, aki csak árasztotta az energiáját, te pedig feltöltődhettél. Nagyon feldobott, bár még bennem volt a tegnapi. A kávémat iszogattam tovább. Kis idő múlva valaki megjelent előttem.

-Szóval igazak a legendák.-szólalt meg Áron.

Felnéztem rá.

-Miféle legendák?-tettem karba kezeim.

-Hogy elég jó arc vagy.-ült le.

-Most már hivatalos?-szemeztem vele.

-Még meg kéne pecsételni pár ilyen alkalommal.-szugerált.

Ahogy jobban szemügyre vettem megláttam, hogy fel van repedve a szája és egy enyhe monoklija van a szeme alatt.

-Félek azt már nem élné túl az arcod.-kuncogtam.

-Megéri.-rántott vállat egy kis mosollyal.

-Nem mehetek többet oda. A tegnapi hiba volt.-váltottam komolyra.

-Alex csak dühös volt, mert őt nem hívtuk el. És egy kicsit, mert veled jobban elvoltunk, mint vele. De ez nem a te hibád. És nem is a miénk. Tisztelem, de barátnak nem túl jó.

-Tudod, tegnap még egyenesen sértegettél most meg jó fej vagyok? Érdekes.

-Ugyan már. Mindig is bírtalak. Az csak kis csipkelődés volt. Utána pedig bebizonyítottad, hogy van is miért kedvelni.-csípte meg a kezem, amin felnevettem.

-Jól éreztem magam.-néztem lefele mosolyogva.

Visszagondoltam az estére. A jó részekre.

-Tudom, hogy túl léptem egy határt, de totál részeg voltam és be voltam állva. Csak azt tettem, amit akkor jónak éreztem. 

-Felejtsük is el. Jó volt, de tanultunk belőle.

-Én nem akarom elfelejteni.

-Akkor emlékezz, de ez ennyi marad.-álltam fel és ott hagytam.

Nem akartam nagyobb csalódást okozni Alexnek. Főképp fájdalmat nem. Visszamentem a szobámba és felhúztam egy sztreccs torna szettet és egy fekete sport cipőt. Ki kellett üríteni a fejem. Elmentem az edző termükbe, ami az iskola végében volt. Megláttam Alexet súlyzózni a többi fő taggal. Erőt vettem magamon és nem törődve velük beültem a hasprés gépbe. Szétterpesztettem a lábam és tolni kezdtem a súlyt a lábammal. A szemem sarkából láttam, hogy kiszúrtak. A haverjai furcsán méregettek és vigyorogtak rám. Aztán már valósággal bámultak. Alex észre vette és rájuk szólt.

-Mit bámultok annyira? Tetszik valami?-tette le a súlyzót.

-Az biztos-nevetett fel Áron, Henrik oldalba lökte-Vagyis nem igazán, csak szünetet tartunk.-javította ki magát.

Szemforgatva hagytam abba és áttértem a futópadhoz, ami a terem másik végében volt. Céltudatosan futottam közepes tempóban. Közben éreztem, hogy a melleim libbennek. Ez a hátránya, ha lány vagy és nagyok a melleid. Sajnos még mindig néztek, de nem érdekelt. Egy magas, kigyúrt férfi jött oda hozzám. Középkorú lehetett. 

-Szia! Te új vagy itt? Még nem láttalak.-mosolygott vidáman.

-Elöször vagyok itt.-lassítottam le.

-Mindig örülünk az új tagoknak. Én vagyok itt az egyik edző, ha bármiben segíthetek csak szólj!-villantott egy ezer wattos mosolyt.

-Rendben. Köszönöm.-adtam egy mű mosolyt.

Elsétált, de közben végig hátra nézegetett, ami elég kínos volt. Csak aprón visszamosolyogtam, de gáznak éreztem. Egy ideig még futottam, aztán láttam, hogy páran boxolnak és ki akartam próbálni. Odamentem egy üres box zsákhoz. Felvettem a kesztyűket és elkezdtem aprókat ütögetni. Egy másik kigyúrt férfi jött oda hozzám.

-Ez meg mi volt? Cica karmolás?-nevetett fel mély hangján.

-Most először csinálok ilyesmit.-néztem fel rá.

-Rosszul csinálod kislány. Hé, Fecó, idejönnél?-szólt az edző társának, aki az előbb jött oda hozzám.

Gyanús mosollyal közelített.

-Segítenél a csajszinak egy kicsit? Ez a te tereped.-ütögette meg a vállát.

-Hé, mondtam, hogy szólj, ha segíthetek. Na gyere.-mosolyodott el.

Mellém állt és felvett egy pozíciót.

-Először is ez a testtartás a helyes. Kicsit dőlj neki, de ne görnyedj! Mehet!-nézett rám.

Szeppenten próbáltam beállni, ahogy mutatta. Alex minden mozdulatom követte szemével. Nagyon figyelt.

-Így jó?-néztem Fecóra.

-Hmm. Majdnem. Hadd segítsek.-közelebb lépett hozzám és kezeit a derekamra helyezte, beállítva a rendes szöget-Így már sokkal jobb.-nézett a szemembe.

Zavarba jöttem közelségétől és érintésétől, de próbáltam nem mutatni. 

-A kezeid pedig tartsd így.-jött mögém és beállította a kezeim.

Éreztem levegő vételét a nyakamon. Nagyon közel volt. A másik edző furcsán mosolygott. Folyton felmért. 

-Most pedig erőből üss bele. Lefogom.-állt a zsák mögé.

Mivel már irritált le akartam vezetni a feszültséget, ami amúgy is bennem volt ma és erőből bele ütöttem a zsákba.

Felnevettek és megtapsoltak.

-Nem is rossz.-néztek össze elismerően.

-Ügyes vagy.-nézett rám Fecó mosolyogva.

-Kössz.-vettem le a kesztyűm és beletúrtam a hajamba megkönnyebbülve. Jól esett.

-Ennyi? Még folytathatod ha gondolod.

-Nem köszi. Mára elég volt ennyi.

-Akkor legközelebb kettőt várok el.-nevetett fel.

Elmosolyodtam és elsétáltam onnan. Észre sem vettem milyen gyilkosan néz rám Alex, mindenki más pedig elismerően.

-Szép volt!-kiabálta felém Lázi.

Felnevettem és egy intéssel kisétáltam onnan. 

Sok energiával töltött ez most fel. Remélem Alex nem fog ezért később belém kötni. Magabiztosan sétáltam vissza a szobámba. Elmentem zuhanyozni és gyorsan végeztem is. A köntösöm mosásban volt, ezért csak azt a pici köntöst tudtam magamra tekerni ami ki volt rakva. Épp, hogy takart. A melleim háromnegyede kint volt és a combom tetejét súrolta. Szorosan tartva léptem ki. Meglepetésemre Alex ült az ágyon póló nélkül. Egy kicsit megijedtem és megugrottam. 

-Nem hallottalak bejönni.-igazgattam a törcsit.

-Ez érdekes. Akkor szinte bárki bejöhetne ide te meg észre sem vennéd.

-Az meg lehet. Tudod milyen balfasz vagyok.-nevettem fel.

-Hmm.-hunyorított-Ebben az igen csak rövid köntösben talált volna rád. Ami alatt teljesen mesztelen vagy.-állt fel.

-Zuhanyoztam. Edzés után muszály. És a köntösöm a mosásban volt, oké?

-Nem. Nem oké. Mi volt ez az edzés dolog? Mit akartál ismét bizonyítani?

-Nem tudom miről beszélsz. Csak lementem edzeni.

-Igen igen. És ahhoz úgy kellett felöltöznöd, mint egy modell? És természetesen segítséget is kellett kérned.-förmedt rám.

-Csak felvettem a sport szettem. A segítséget pedig ők ajánlották fel, nem én kértem.-álltam tekintetét.

Szemforgatva döntötte hátra a fejét. 

-Bazdmeg...-nézett végig rajtam-Sosem fogom tudni megszokni, hogy ilyen bombázó feleségem van.-fogott rá a derekamra.

-Talán csak bíznod kéne benne.-simogattam meg a haját.

-Tudom. Sajnálom.-puszilta meg a kezem.

Magamhoz öleltem a fejét.

-Különben is, nekem kéne féltékenynek lennem. Láttad te magad ahogy súlyzóztál? Tutira megnéztek a csajok.-mosolyodtam el.

-Ezt most csak azért mondod, hogy ne érezzem magam kevésbé szánalmasnak.

-Nem vagy szánalmas!-emeltem fel állát-Csak amikor ok nélkül féltékenykedsz.

-Oké ezt megérdemeltem.-nevetett fel.

-Megnyugodtál?-csíptem meg az orrát.

Halványan elmosolyodott és lehúzta rólam a törölközőt. Nem takartam el magam csak a szemébe néztem továbbra is. Ő sem nézett le. Álltuk egymás tekintetét. 

-Oda sem kell néznem és tudom, hogy gyönyörű vagy.-nézett fel rám ámulattal.

Óvatosan az ölébe ültem és átkaroltam a nyakát.

-Ne kételkedj az érzéseimben, soha!-emeltem magasabbra az állát.

Kisfiúsan elmosolyodott és aprót bólintott.

Annyira édes volt így. Ez volt ő igazából.

-A gondolattól is megfájdul a szívem, hogy azt hinnéd, bárki más szóba jöhet. Vagy, hogy kevésnek érzed magad. Pont te. Nem emlékszel? Mi vagyunk a legjobbak!-hajtottam homlokom az övének.

Mindketten vigyorogni kezdtünk és szorosan magamhoz öleltem.

-Te vagy az én boldogság hormonom. Belőled nyerem az összes energiám.-szorongatott magához erősebben.

-Ez úgy hangzott, mintha már egyenrangú lennék a telefonoddal.-nevettem fel.

-Azért ne rohanjunk előre!-vágott komolykodó arcot, de már készült a nevetésre.

Megcsípte az orrom játékosan.

-Az engedélyét kell kérnem hölgyem.-csókolta meg a kézfejem lovagiasan.

-Miről lenne szó felség?-mentem bele a játékába.

-E forró helyzetben nem csupán vágyom önre, de vonzalmam erős szerelmi érzelmek övezik. Volna oly kegyes, hogy engedélyezi eme érzéseim fizikai kimutatását?-nézett mélyen a szemembe.

-Még sosem kértek meg ilyen szépen.-érzékenyültem el-Minden kétség nélkül, felség. Az öné vagyok.-karoltam át újra a nyakát.

Elégedetten nézett rám és egy enyhe nevetéssel maga alá gyűrt az ágyban. A hirtelen mozdulat meglepett. Ahogy fölöttem könyökölt, a gyönyörű férfias és karakteres arca most valahogy egy új szintre lépett abban a percben. Nagyon vonzódtam hozzá. Közben pedig szerettem is őt. Nyugodtnak éreztem magam mellette, és biztonságban. Ez új volt, de lassan hozzá szoktam. És akkor hirtelen össze is omlott a pillanat, mert egy kopogás mindent elrontott. Idegesen szisszent fel a felettem lévő fiú és bosszúsan magára húzott egy felsőt. Én is csalódott lettem és azonnal felhúztam egy köntöst. Alex ajtót nyitott és nem várt meglepetésként Kornél nyitott ajtót.

-Ilyen nincs...-forgatta a szemeit a férjem.

-Na, azért ennyire ne örülj!-jött be invitálás nélkül, cseppet sem zavartatva magát.

Szeppenten álltam az ágy mellett a köntösöm igazgatva.

-Hmm.-nevetett fel enyhén-Valahogy mindig ilyen helyzetekben találkozunk. Ezúttal csak egy köntöst találtál?-szemezett velem.

Zavarba ejtett a kérdése és elég furakodó is volt. Mintha magyarázattal tartoznék. Tény, hogy mindig ilyen alkalmakkor tör ránk.

-Hogy mi?-néztem rá kissé zavartan.

-Ne érezd magad kellemetlenül. Tetszik, ha egy nő ilyen aktív nemi életet él.-kacsintott.

Most már sértetten meredtem rá.

-Nem mintha bármi közöd is lenne ehhez, de két alkalom nem elég egy ilyen dolog megítéléséhez.-próbáltam összeszedetten válaszolni.

Elismerően bólintott.

-Hogy mersz így beszélni a feleségemmel? Tudd a helyed!-ált be elé Alex.

-A helyem?-nevetett fel-Tudod, hogy semmivel sem állsz fölöttem.

-Erről megkérdezhetnénk még pár embert.

-Alex..Nem vitatkozni jöttem. Csak egy dolog kapcsán kerestelek fel. Ami elég személyes.

-Jobb ha még ma ki bököd. Nincs hozzád több türelmem.

-De kis morcos vagy ma.-piszkálta-Legyen. A lényegre térek. Megvásárolnám a nejed.

-Hogy mi?-szóltam közbe.

-Mi a fasz? Te meg miről beszélsz?

-Tetszik. Kell nekem. Megszerzem. Ennyire egyszerű.-mosolyodott el nagyképűen.

-Takarodj!-mondta halkan, mégis mintha ordítana vele.

Még sosem láttam ilyen félelmetesen komolynak.

-Jó. De vedd figyelmeztetésnek! Én nem hátrálok meg.-kuncogott.

-Engem akarsz?-lépdeltem elé elszántan.

Kacéran lenézett rám.

-Téged akarlak.-nézett mélyen a szemembe.

-Hmm. Akkor most jól figyelj rám! Nem fogom megismételni. Fogalmad sincs róla miért harcolsz. De elmondom neked. Egy lányért, akiből nem maradt más, mint a régi éne parányi darabkái, aki már annyi szaron ment át, hogy fogalma sincs mennyi mentális betegséggel küzd, akinek még rémálmai vannak a traumáitól, aki képtelen szeretni...Vagy legalábbis eldönteni mi a helyes. Nem hinném, hogy neked erre van szükséged. Valószínűleg egy olyan lányra vársz, aki engedelmesen oda adja magát neked és szeretni fog, de én ezt sosem tudnám megadni neked. Nem az a fajta nő vagyok, aki befogja a száját és nem tud meggyőzni a sármod vagy a pénzed. Bármennyire is utálod Alexet, ezzel csak magadnak tennél keresztbe, nem pedig neki.-mondtam lendülettel, visszatartva a könnyeim. 

Mindketten szó nélkül maradtak. Olyan tekintettel állta az enyémet, amit nem felejtek el. Mintha mélyen belém látna, és amit mondtam csak még jobban érdekelné. 

-Sejtettem, hogy nem egy átlagos lány vagy.-nézett a szemembe mélyen.

-Nem, de elbaszott igen. Úgyhogy ezt itt és most zárjuk le.-álltam közelebb magabiztosan.

Ahogy oda léptem megcsapott a férfias illata, amihez hasonlót még nem éreztem soha.

-Jó hír. Én is el vagyok baszva. Azt hiszem jól kiegészítenénk egymást.-simította meg az arcom.

Érintésétől teljesen libabőrössé váltam. 

-Hozzá ne érj!-lökte le kezét rólam Alex, de nem tántorított.

Mereven állt, a szemembe nézve.

-Már van aki kiegészít. Ezt a gyűrűt adta nekem.-mutattam fel az ujjam.

-Ugyan...Mindketten tudjuk, hogy nem szereted. Te magad mondtad, hogy képtelen vagy szeretni. Amit nehezen hiszek el, de majd segítek.-nyalta meg ajkát.

-Szeretem őt.-jelentettem ki idegesen.

-Ahh, fáj ezt hallanom tőled, de nem bánom. Úgy is az enyém leszel.

-Azt mondtam szeretem őt!-löktem a mellkasába.

A meglepettségtől felnevetett és leporolta magát.

-Kis vadóc. Melletted biztosan nem lehet unatkozni.-nevetett fel.

-Na jó, elég ebből! Ki felé! Most!-szólt rá elvesztve a türelmét Alex.

-Még találkozunk.-indult az ajtó felé-Oh és Hanna! Az agresszív csajok az eseteim. Csak még vonzóbbnak látlak.-kacsintott a küszöbön támaszkodva.

Alex idegesen csapta rá az ajtót. A hajába túrt és fel-alá járkált.

-Nyugodj meg kérlek!-szóltam rá.

-Hogy nyugodjak meg ezek után? Meg tudnám ölni. Meg is fogom. Igen. Meg fogom ölni.-mondogatta elszántan.

-Hé! Nem fogsz te senkit sem megölni! Elég, hogy volt már rá példa...-kerültem a tekintetét visszagondolva.

Ettől csak még idegesebb lett és a falhoz vágta a telefonját, közvetlenül a fejem mellett. Nagyon megijedtem. Szeppenten néztem rá, majd a falra, ami berepedt kicsit. Felordított. Ennyire még sosem láttam feldúltnak.

-Igaz amit mondtál? Képtelen vagy szeretni?

-Azt azért mondtam, hogy elijesszem!

-Komolynak tűntél...-ragadta meg a kezem.

-Tényleg hagyod, hogy a fejedbe férkőzzön? Pontosan ez a célja. Tudod, hogy szeretlek. Ezt neki is világosan kijelentettem. Nem értem mi kell még, hogy elhidd?!

Elgondolkodott, majd idegesen az ágyra taszított. Kioldozta a köntösöm és lefogta a kezeim. A testével leszorította az enyémet. Teljesen hozzám simult. Még éreztem, hogy dühös és nem tudja mit akar.

-Miért kell folyton küzdeni érted? Az enyém vagy, akkor miért jön képbe mindig más? Meg tudnám ölni az összes faszt, aki valaha akár csak rád nézett. Ah.-dühöngött.

-Senki nem tud el venni tőled.-lélegeztem hevesen rám nehezedett teste alatt.

Küszködve nézte az ajkaim, aztán a melleim.

-Ígéred?-nézett a szemembe.

Aprót bólintottam. Megkönnyebbülten hajtotta fejét a mellkasomra.

Lassan engedett a kezem szorításából, én pedig kihúztam a kezeim és magamhoz öleltem fejét. Simogatni kezdtem a haját nyugtatásképp és puszikat nyomtam fejbúbjára. 

-Szeretem mikor ölni tudnék, de te mégis meg tudsz nyugtatni.-puszilgatta a kezem.

-Na most már beválthatod az ígéreted. Kicsit megzavartak minket.-haraptam be ajkam.

Játékosan elmosolyodott. Fölém hajolt újra és a szemembe nézett.

-Milyen kis türelmetlen ma valaki.-mosolygott szüntelenül.

Mintha felcsillant volna a szeme és rendkívül örülne, hogy most én vágyom rá.

-Csak nem el akar halasztani egy ilyen ajánlatot? Nem sűrűn osztogatom.-simogattam a nyakát.

-Azért még nem őrültem meg. De figyelmeztetnem kell. Ha egyszer belekezdek átváltozom egy nagy, éhes fenevaddá és FELFALOM!-kezdte puszilgatni a nyakam össze-vissza.

Alig bírtam már nevetni. Csikis voltam. Rég volt ilyen örömteli kis pillanatunk. Kezdtünk kicsit visszatalálni egymáshoz.

-Uram...Én nagyon akarom már önt.-állítottam meg és odasúgtam a fülébe.

Lehunyta szemeit és örömtelien vigyorgott.

-Mit akar tenni velem?-orrom poszézett.

-Rossz dolgokat. Amitől talán még elvesztené a fejét is.-pusziltam a szájára.

-Maga ilyen rossz kislány? Hmm. Akkor meg kell, hogy neveljem. Nem gondolja?-puszilt vissza lágyan.

-Végre egy jó ötlet, uram.-csókoltam meg lassan.

Végig vezette a kezét a testemen és megállt a combomnál. Elkezdte simogatni. Közben egyre hevesebben csókolóztunk. Amég az egyik kezével a hajamba túrt, addig a másik keze már lent kényeztetett. Belenyögtem a csókunkba. Csak diadalittasan elmosolyodott és gyorsabban simogatott. Hátra döntöttem a fejem. A nyakamat kezdte csókolgatni, aztán a melleimet. Gyorsasággal bújt ki a ruháiból és egy óvszerért nyúlt az éjjeli szekrényből. Felhúzta mágának és mielőtt bedugta volna, rám mosolygott és újra fölém kúszva hatolt be. Felnyögtem és magamhoz öleltem nyakát. Egyre jobban kezdett mozogni bennem és egyre többet nyögtünk. 

-Ez az érzés..-beszélt szaggatottan-Csak is az enyém.-döfte belém magát ütemesen, szinte kényszeresen, mintha bizonyítani akart volna magának valamit.

-Ah..Ez..Túl..-döntöttem hátra a fejem elalélva.

Már nem sok kellett, hogy elmenjek, de hirtelen kihúzta, ezzel megfosztva a gyönyörtől. Értetlenül rebbentem ki az élvezetből és heves legzéssel könyököltem meg az ágyon. Kérdőn néztem rá.

-Miért álltál le?-nyeltem egyet.

-Azt hittem túl erős vagyok. Ezt akartad mondani, nem?-nézett rám kétségbeesetten.

Felnevettem és kezembe fogtam arcát.

-Ha fájt volna, nem ilyen hangokat adok ki.-kuncogtam, mire felgörbült a szája széle.

-Akkor tévesen aggódtam. Ne haragudj!-puszilta meg a homlokom.

-Édes vagy, hogy egyből leálltál azért.-orrompiszéztem le vele.

Kicsit felnevetett és megsimította az arcom.

-Soha többé nem tudnék fájdalmat okozni neked.-puszilt meg újra-Mikor Dénes itt volt és elestél, vagy mikor láttam, hogy nem élvezed, csak miután rá gondoltál szörnyen éreztem magam. Akkor rájöttem mélyen belül milyen rossz ember voltam, de csak később értem meg hozzád.-simogatta a hajam.

-Akkor tényleg rosszul bántál velem. De van egy olyan érzésem, hogy te már nem az a fiú vagy.-mosolyogtam rá szeretetteljesen.

-Nem. Megváltoztam. Rengeteget változtam, mióta te vagy nekem.-puszilgatta a mellkasom lágyan.

-Maradjunk így örökké!-hunytam le szemeim élvezve érintéseit.

-Az egész életem veled fogom tölteni. Bőven lesz időnk kis barack.-kuncogott és rámarkolt a melleimre szenvedéllyel.

-Igen. Egy egész élet...-suttogtam magam elé nézve.

Csak arra tudtam gondolni, hogy azzal a tervvel jöttem ide, hogy elszökök és új életet kezdek, erre bele szerettem. Nem tudtam melyik gondolatnak engedjek.

-Talán megrémiszt?-cirogatta a karom ujjaival.

-Nem éppen. Erre vágytam mindig is. Megtalálni azt, akit annyira szeretek, hogy egy életen át vele akarok lenni.

-Akkor mi aggaszt?-nézett fel rám.

-Honnan veszed, hogy aggaszt valami?

-Ismerlek.-mosolyodott el-Szóval?

-Csak az járt a fejemben, hogy amennyire gyűlöltelek, úgy megszerettelek.

-A kettőt néha vékony vonal választja el.-nevetett fel.

-Ez igaz.-meredtem magam elé.

Az eddigi kapcsolataim jutottak eszembe. 

-Nem vagy éhes?-puszilta meg az orrom.

-De, ennék valamit.-mosolyodtam el keserédesen.

Elfogott egy furcsa, nosztalgikus érzés. Alex már a rántottát sütötte, aminek jó illata átjárta a szobát. Lehunytam a szemeim és egy nyári napra gondoltam, amikor anya rántottát sütött vacsira és apával nevetgéltek valamin, én meg csak néztem őket. Boldogok voltunk. Mi történt velünk? Hogy tehették ezt velem? Sosem szerettek talán. Nem tartozom sehova. Mindegy kivel vagyok, sosem érzem otthon magam. Nincs otthonom. Nincs családom. Nekem csak Alex van. Csak ő és én.

-Kicsim, már is bealudtál?-kérdezte a konyhából kilesve.

Kirebbentem a gondolataimból és észre sem vettem az idő közben kialakult könnyeim, amiket egyből letöröltem.

-Mi? Ja, nem. Csak kicsit álmos lettem.-rántottam vállat.

-Ah, akkor aludj csak.-mosolygott édesen.

-Nem, dehogy. Megvárlak. Menj csak vissza te séf mester!-nevettem fel fáradtan.

-Azonnal hölgyem.-hajolt meg előttem és vissza ment.

Valahogy kedvességétől és a visszatartott érzéseimtől még jobban sírhatnékom volt. Ezért inkább újra lehunytam szemeim és hagytam lefojni őket. Egészen elszenderedtem. Fél álomban voltam. Kis idő után éreztem, hogy Alex betakar és a hajamat simogatja. Befeküdt mellém és átölelt. Így aludtunk el.

3. Évad 17. Rész

A szakadó eső hangjára keltem, meg persze az ébresztőmre. Bágyadtan nyújtózkodtam el az ágyban, a még mély álomban szenderülő Alex mellett. A köntösömbe bújtam és bementem a fürdő szobába elrendezni magam. Hideg vizzel öblítettem az arcom, hogy kicsit felébredjek. Csak egy szempilla spirált és egy szájfényt vittem fel. Egy nagy kontyba kötöttem a hajam és fogat mostam. Utána újra kenhettem a szájfényem természetesen. Na de reggel ki nem csinál hülyeségeket néha? Újra kenve a kencét léptem ki a szobába. Alex is felkelt és nagyokat ásított. 

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá megtámaszkodva a pulton.

-Így már sokkal jobb!-nézett rám fáradtan mosolyogva.

Mikor reggel mosolyog mindig egy vékony csíkra húzódnak a szemei.

-Mi az első órád?-vettem elő zabpelyhet és tejet a hűtőből.

-A kedvencem. Matek.-mosolygott cinikusan és kikelt az ágyból.

-Ne aggódj, ha balfasz leszel korrepetállak!-nevettem el magam.

-Hmm izgin hangzik tanci néni de szín ötös vagyok.-nyomott egy puszit az arcomra.

-Micsoda? Én meg abban a hitben voltam végig, hogy mindenből bukásra állsz!-nevettem fel.

-Tudom, hogy hozzá voltál szokva a gyengébb elméjű fiúkhoz, de mint mondtam, a legjobbak vagyunk.-karolta át a derekam hátulról.

Ezt imádom. Szorosan karolt magához, nyakhajlatomba helyezve a buksiját.

-Egy kicsit beindít, mikor ilyen egoista vagy.-nevettem fel enyhén kiöntve a tejet a tálba.

-Na nem. Szakítanunk kell!-sóhajtott fel.

-Mi?-fordultam meg egyből.

-Nem járhatok valakivel, aki előbb a tejet önti és csak aztán a gabona pelyhet!

-Hogyan? Te előbb a gabona pehely párti vagy? Akkor teljes mértékben egyet értek.

-Ah ha már te is dobni akarsz, akkor nem buli. Van egy olyan berögződésem, hogy mindig az kell, akit nem kaphatok meg.-szugerált.

-Szeretem a játékokat.-húztam fel egyik szemöldököm játékosan.

-Párat kipróbálhatnánk este.-jött közelebb a derekamon átnyúlva és megtámaszkodott a pulton.

A pulzusom feljebb ment közelségétől.

-Miféle játékokra gondolsz?-próbáltam higgadt maradni.

-Mondjuk valami szado mazos büntire?

-Miért bűntetnélek meg? Jó kis fiú vagy.-paskoltam meg a fejét.

-Hmm. Adok egy okot egy másodperc alatt.-hajolt teljesen közel, már majdnem megcsókolva, úgyhogy lehunytam a szemeim várva erre.

Ekkor hirtelen éreztem, hogy kihúzza kezeit a támasztásból és nevetve távolodott el. Mikor kinyitottam a szemem a reggelimmel a kezében állt előttem és békésen majszolgatta.

-Ezt nem hiszem el.-nevettem fel durcásan.

-Hé, maradj még úgy, olyan cuki voltál!

-Kapd be! Ezért számíts korbácsolásokra vagy mi szokás.-fenyegettem meg nem sok háttér tudással az adott dologról.

-Édes vagy mikor fenyegetőzöl.-jött újra közel-De én inkább a bilincses típus vagyok.-súgta a fülembe.

Bevallom kissé zavarba hozott, amit észre is vett és felemelkedően elmosolyodott.

-Csinálok neked is.-lépett el tőlem fejcsóválva.

Egyet biztosra tudtam, mellette sosem lesz unalmas az élet. Nekem is csinált és gyorsan megettük. Ajtó kopogást hallottunk. Én még mindig egy szál fehérneműben voltam, úgyhogy felhúztam a hosszú oversized pulcsim. 

-Nyithatod!-kiáltottam Alexnek.

Biccentett és fél résre nyitotta az ajtót.

-Na szia tesó! Beszélnünk kell.-kezelt le vele egy számomra ismeretlen fiú.

Nem láttam, de a hangját sem ismertem.

-Most nem túl alkalmas!-utalt rám.

-Csak pár perc az egész.-mondta a mély hang.

-Legyen.-engedte be nagy nehezen.

Mikor belépett az illető összetalálkozott a tekintetünk. Szendén néztem rá. Zavarba ejtően jól nézett ki. Barna haja volt és termete kicsivel edzettebbnek tűnt, mint Alexé. Magasabb is volt, de nem sokkal. Arany színű szemei egyből magával ragadtak és abban a pillanatban, mikor rá néztem furcsa érzés fogott el, ami teljesen új volt. Egy kis önelégült mosollyal fordult meg Alex felé.

-Nem tudtam, hogy vendéged van.-mosolyodott el újra.

-Nos, igen, tudod ő nem éppen a vendégem.-csukta be az ajtót frusztráltan és mellém állt védelmezően.

Miért ilyen ideges? 

-Nem? Akkor egy betolakodó?-szemezett velem kacéran.

-Az inkább te vagy. Ő itt a feleségem.-simította meg a karom.

-A mid? Nem korai ez még kicsit?-nevetett fel meghökkenve.

-Mintha nem tudnád, hogy mennek a dolgok. Hivatalosan még csak eljegyeztem, de pár éven belül a feleségem lesz.

-Húha. Lassíts tesó. Ezt jól eltervezted. De mi van ha ez a szépség úgy dönt, hogy már nem kellesz neki?-idegesítette tovább.

A feszültség érezhető volt köztük. 

-Sosem hagyna itt.-húzta össze szemöldökét komoran.

-Hmm. Érdekes. Mindegy is. Nem azért vagyok itt, hogy megkérdőjelezzem a kapcsolataid. Fontos dologról van szó.

-Örülnék, ha végre kinyögnéd.-forgatta szemeit.

-Apám, mint tudod régóta szövetkezik a tiéddel. Az egészségi állapotát nézve, te veszed át a helyét. Apám pedig szeretné felajánlani a segítségét.

-A segítségét? Mégis miben tudna ő segíteni nekem, amiben az én apám nem tud?

-Tiszteljük az apádat. Sok mindent tanultunk mi is tőle. De nincs abban az állapotban, hogy kiképezzen. Apám szívesen segít.

-Feltéve hogy?-ciccegett cinikusan.

-Tessék?-rázta a fejét a fiú.

-Feltéve, hogy mi? Az ilyen ajánlatok sosincsenek ingyen. Halljam, mi a buktató? Mi kell?

-Hm.-mosolyodott el-Jól tudod, hogy javarészt ugyanolyan tömött a zsebünk. Nem szorulunk a pénzetekre. Ez mindössze tisztelettétel az apád miatt. Elfogadod vagy sem? 

-Nem is a pénzre gondoltam. De ismerlek titeket. Később mindig visszahajtjátok a "kedvességeteket". Talán a maffia felét, vagy a polgármesteri címet, vagy ki tudja? Talán még a feleségemet is. Ebbe nem megyek bele. 

Amikor engem említett felém kapta a fejét és enyhén elkezdett felmérni.

Kínosan hallgattam a vitájukat és néha a pulcsim végével babráltam. Zavart, hogy néz.

-Az utóbbi elég érdekes, a többin majdnem elaludtam. Nézd, tényleg nincs hátsó szándékunk. Gondold át!-biccentett.

-Még meglátom.-biccentett ő is.

Komolyságából újra elmosolyodott és kezet nyújtott felém.

-Kornél.-nézett a szemembe.

-Ha...

-Nem kell bemutatkoznod neki.-szakított félbe és elhúzta a kezem egyből.

-Ez nem volt túl udvarias.-húzta vissza kezét Kornél.

-Örültem.-nyitotta ki neki az ajtót.

-Még találkozunk.-nézett harciasan a szemébe, és még utoljára hátra fordult hozzám, a szemembe nézett és kacsintott.

Alex rácsapta az ajtót és idegesen ült le az ágy szélére.

-Ez meg mi volt?-ültem le mellé.

-A legnagyobb ellenségem kiskorom óta. Apám és az apja nagy cimborák, de a fiát ki nem állhatom. Láttad, hogy nézett rád? Kinyírom, ha tervez valamit.

-Hé, nyugodj meg, oké? Nem tehet semmit. Különben szerintem nem is tetszettem neki, csak téged akart felidegesíteni. 

-Hanna olyan kis naív vagy. Kinézett magának. De nem fogom hagyni neki. 

-Én mit tehetnék?-fogtam meg a kezét.

-Csak mindig légy mellettem.-mosolygott rám kicsit megenyhülve.

Bólintottam és magamhoz öleltem. Szorosan visszaölelt és a mellkasomra hajtotta fejét.

-Értem nem kell aggódnod. Semmivel sem tud elszakítani tőled.-simogattam a hátát.

-Biztos?-nézett fel rám kutya szemekkel.

-Még sosem voltam benne ennyire biztos.-néztem mélyen a szemébe.

Reménytelien mosolyodott el és nagy tenyereit a derekamra helyezte.

-Csak te számítasz nekem. Remélem tudod.

Aprót bólintottam és megcsókoltam. Szenvedélyesen csókolt vissza. Rá markolt a fenekemre aztán rá csapott, ezért bele nevettem a csókunkba és elhúzódtam

-Mi az? Imádom. Szerinted miért hívlak kis baracknak? Na nem mintha kicsi lenne, az inkább a magasságod.-nevetett fel.

Tettetett sértettséggel a mellkasára csaptam és durcásan felnevettem.

-Te teljesen odáig vagy értem, ugye?-hecceltem mosolyogva.

A hajába túrt és szemforgatva mosolyodott el.

-Rosszabb. Egyenesen a megszállottad vagyok.-nézett a szemembe pszichopatán.

Rohadt szexin csinálta. Enyhén jól esett az egómnak.

-Ajjajj. Mi lesz ha elmenekülök Kornéllal? Mire lennél képes?-idegesítettem.

-Azt nem akarod megtudni.-ragadta magához a karjaim teljes komolysággal.

Megrezzentem hirtelen tettétől, de álltam a szemkontaktust.

-Csak..Csak vicceltem.-nyeltem egyet.

-Én nem. Rossz dolgokra vagyok képes, amiket jobb ha nem tudsz rólam.-mosolyodott el eltűrve egy hajtincsemet az arcomból.

-Öltél már?-néztem rá halál komolyan.

Úgy nézett a szemembe, mintha egy emléket újra indítottam volna a fejében. Teljesen ledermedt.

-Nem szeretnél többé, ha azt mondanám igen?-rekedt el a hangja.

-Ahogy mondtam, az őszinteséget díjazom.

-Akkor megkaptad a választ.

Elképedtem és hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak elképzelni, hogy valakit megöl. Kissé féltem tőle abban a percben.

-Hogy történt?-folytattam kis sokk után.

-Eleget beszéltünk erről. Mennem kell.-engedett el idegesen. 

Gyors léptekkel ment ki az ajtón magamra hagyva. Pár percig csak bambultam előre és még gondolkodni sem tudtam. Már bizonyította, hogy tud kegyetlen is lenni, de ezt mégis nehéz szívvel hittem el róla. Összeszedtem magam és felöltöztem rendesen. Felvettem egy szűk farmert, egy párduc mintás stressz pulcsit és a convers cipőim. A közepes méretű karika fülbevalóimmal egészítettem ki a szettet. Úgy éreztem jól nézek ki, de még sem túlzottan. Elnehezedő mellkassal mentem órára. Még mindig kaptam furakodó tekinteteket, de nem zavart. Lepakoltam hátra és a körmeim babráltam, folyamatosan felidézve a fejemben a történteket. Egy gyilkost szeretnék? Hogy ölhetett meg bárkit is? Vajon van bűntudata? Hogy élhet ezzel együtt? Kavarogtak bennem a kérdések, amikre nyugtalanul választ akartam kapni. 

-Hanna!-szólongatott egy rekedtes hang.

-Hm?-néztem magam elé kirázódva.

-Jól vagy?-kérdezte Lázi.

-Azt hiszem.-vágtam rá-Vagyis, ja, minden oké.-mosolyodtam el.

-Biztos? Már vagy kétszer köszöntem.-vakarta a csúklóját kínosan.

-Bocsi, csak elbambultam.-fogtam hátra a hajam.

-Hé..-guggolt le elém-Nagy pöcs voltam a múltkor, mikor elmentem. Ha beszélni szeretnél, itt vagyok.-mosolygott rám.

-Nem gondoltam volna, hogy a fő négyes egyik tagja ilyen kedves.-piszkáltam.

-Hát igen. Rejtett képesség. De ne mondd el senkinek, elrontaná a rossz fiús imidzsem.-csípte meg az orrom.

Felnevettem és elhesegettem a kezét. Ekkor vettem észre, hogy Alex haladt el a folyosón a többi fő taggal, gyilkos tekintettel nézve ránk. Remélem nem von le rossz következtetést a látottakból. Bár több mint valószínű, hogy már tervezi is a bosszút.

-Figyelj, arra gondoltam, hogy órák után átjöhetnél a klubbunkba. Még nem igen mertünk elhívni, mert tartottunk Alextól, de nem kell megtudnia. Te is érezheted jól magad, barátkozhatsz, bulizhatsz. Érted?-fogta meg a kezem lágyan.

-Ez nagyon jól esik, de nem hinném, hogy én illek oda.-néztem félre.

-Kérlek, alacsonyodj le hozzánk kicsit, istennőnk!-hajoldozott előttem.

A többiek nevetni kezdtek és én is.

-Hé, tudod, hogy nem így értettem. Egyszerűen csak tapasztalatból beszélek. Sosincs jó vége, ha elengedem magam.-suttogtam.

-Ez jó sztorinak hangzik, amit el is mesélhetsz ma órák után.-kezdett elindulni.

-Hé!-nevettem fel.

-A büfénél várlak.-lépett ki vigyorogva.

Sokan kezdtek el mosolyogni rám, amit nem értettem. 

-Hé csajszi, bocsi, hogy késtem.-sietett be Betti pizsamában. 

-Húha, ma laza napot tartassz?-néztem rá vissza tartva a nevetésem.

Egész aranyos volt az eperkés melegítőjében és a szőrmés mamuszában. Ez az előnye, ha bentlakásos suliba jársz. Szinte ez az otthonod.

-Hagyjál! Az a rohadt óra nem jelzett.-ült le idegesen.

-Ma már senki nem használ órát. Ott a telefonod.-tettem karba kezeim.

-Látod én ilyen kis konzervatív vagyok.-mosolyodott el-Hoztam kaját út közben. Szedres vagy tutti fruttis energia ital?

-Bocsánat, azt hittem kaját hallottam.

-Pontosan. Ez a reggelink. Törődj bele.

-Akkor a szedreset kérem.-dugtam ki a nyelvem rá.

Átadta az italt és a vállamra dőlt. Kibontottuk és bele ittunk. Jól esően hümmögtünk fel.

-Csere?-kérdezte.

-Még szép.-cseréltük ki és beleittunk abba is.

Még mindig hatalmas dolognak tartom, hogy van egy legjobb barátnőm. Jó érzés.

Egész jól teltek az órák. Az utolsó órán ültem, az osztályfőnökin.

-Szóval holnap osztály kirándulást szerveztünk a 12 b osztállyal. Remélem jól fogjátok magatokat érezni.-mosolygott az alacsony, mindig mosolygós Klári néni.

-Tanárnő! De hova megyünk egyáltalán?-kérdezte az egyik osztálytársam, Léna.

-Látogatóba mentek a testvér iskolánkba. 

-Uh, úgy hallottam elég jól néznek ki a fiúk.-súgta oda az előttem ülő Bianka Gábornak.

-Ne már, ők csak milliomosok. Nem izgatnak.-panaszkodott Léna.

-Kussolj! Ha összefutsz a fő négyessel nem ezt mondod majd!-nevetett fel Eszti.

-Te ismered őket? Személyesen?-beszélt halkabban.

-Nem teljesen. Csak Eriket és Dénest. 

-Te kis ribi! Mesélj már!

-Hát, egyszer tavaly nyáron futottam össze Erikkel mikor mentem a sulijukba. Rám nézett. Érted? Totál kész voltam. Dénest meg a mi sulinkban láttam egyszer Hannával. Te jó ég, olyan állkapcsa van. Látnod kéne.

Ahogy felemlegették ezt a két nevet, valahogy rosszabbul éreztem magam, mint ezelőtt. Zavart, hogy róluk beszéltek. 

-Oké, elég a suspitolásból! 13. oldalt kinyitni!

Idegesen lapoztam oda, amit Betti észre is vett.

-Ne foglalkozz velük, oké?-lökött oldalba.

-Persze. Tudom. Nem is.-higgadtam le kicsit.

-Amúgy is milyen szánalmasak már. "Rám nézett, ahh, elolvadok"-nevetett fel utánozva.

Én is felnevettem. Jó, hogy ott volt velem.

Óra végén visszamentem a szobámba, ahol Alex már ott volt. Súlyzózott valami irtó hangos klub dalra. A fülem fogva tettem le a táskám és kérdőn néztem rá.

-Lehalkítanád egy kicsit?-kiabáltam.

Szemforgatva lejjebb vette a hangerőt. 

-Köszönöm.-sóhajtottam fel és elővettem egy vizet a hűtőből.

-Csinos vagy ma.-mért végig.

-Csak ma?-ültem le az egyik pult székre.

-Ma valahogy másképp.-mosolyodott el, és újra komoly lett.

Csak biccentettem és ittam a vízből. Ma még nem is ettem, úgyhogy elővettem egy almát.

Alex tovább edzett. Csak eszegettem az almám őt bámulva. Néztem, ahogy feszülnek az izmai és izzad. Az egyik felem észbontóan vonzódott hozzá, a másik felem meg azon tűnödött, hogy egy gyilkoshoz ment hozzá.  Akárhogy is, félig megettem a gyümölcsöt és egy gyors fogmosás után kimentem a szobából. Nem bírtam egy légtérben maradni vele. És reménykedtem, hogy Lázi még várt rám. A gyanúm beigazolódott. Ott ült az üveges teraszon és mikor meglátott mosolyogva intett egyet. Viszonoztam gesztusát és leültem mellé.

-Örülök, hogy meggondoltad magad.-dőlt hátra.

-Na hol van az a híres klubotok?-támasztottam fejem két markomba az asztalon.

-Kövess!-állt fel és elindult a hátsó folyosón.

Követtem, mellette haladva. 

-Most meg fogsz ölni, ugye?-néztem rá parán.

-Ne már. Lazíts kicsit!-nevetett fel.

Én is felnevettem és oldalba löktem.

-Öt percet adok nekik. Ha annyi idő alatt nem bírom őket, leléptem.

-Vettem. Öt perc.

Bólintottam. El is érkeztünk a folyosó végén egy ajtóhoz.

-Ez nem egy szertár?-furcsálltam.

-Nem éppen.-húzta el a száját és benyitott.

Egy nagy szoba tárult elém tele emberekkel, piával a kezükben és halk zene szólt. Félsötét volt és színes fények sziporkáztak. Tetszett. Ahogy beléptünk észre vettek minket és a poharuk emelésével éjeneztek.

-Szia Hanna! Így hívnak ugye?-jött oda hozzám egy alacsony, barna hajú lány.

-Úgy rémlik.-biccentettem.

-Vicces vagy. Én Dóra vagyok. De hívj csak Dorának. Az sokkal amerikiabb hangzású.-mosolygott szüntelen.

-Aha, engem hívj csak Hannának.-nevettem fel.

Megcsípte az arcom és kézen ragadva behúzott a szoba közepébe, ahol a többiek sörpongoztak.

-Emberek, ismerjétek meg Hannát!-tolt közéjük.

-Dora, Hannát mindenki ismeri, csak te nem. Elszívtad az utolsó agysejted is.-nevetett fel az egyik fiú és összepacsizott a többivel.

-Bocs, amúgy Barni.-fogott velem kezet.

-Ránk gondolom még emlékszel.-mosolygott a fő négyes utolsó tagja Henrik, vállra fogva Áront és Petit.

Mindegyikük ott volt, kivéve Alexet.

-Bocsi, nem hiszem. Kik is vagytok ti?-tettem karba a kezem elindítva egy játékot köztünk.

-Huhú, bírom a csajt.-nevetett fel Barni.

-Játsz egyet és meg tudod.-szemezett velem Henrik.

-Mi a játék?-kérdeztem kíváncsian.

-Én meg sosem, vetkőzös verzió.-kacsintott.

Felhúzott szemöldökkel néztem Lázira.

Feltartott kezekkel nézett rám.

-Na mi az? Ez már túl necces egy úrihölgynek?-cukkolt Áron.

-Nem szeretném porig alázni az egód, de nem igen szeretnélek pucéran látni.-nevettem fel.

A többiek felnevettek, ő pedig elismerően bólogatott.

-Ezzel egyedül vagy!-méregette Dora.

-Gyerünk, csak egy kört. Tök jó lesz.-kérlelt Lázi.

-Egy kikötéssel.-néztem rájuk.

-Na mi az?-szólt hozzá Peti is.

-Akárhogy alakul az alsónemű marad. És én nem vetkőzöm. Csak iszok.

-Ne már!-fújjogtak.

-Ez van.-nevettem fel.

-Legyen.-fogott velem kezet Henrik.

Körbe ültünk és mindenki inni kezdett. Lázi hozott nekem is és mellém ült.

-Én még sosem füveztem.-kezdte el Peti.

-Gyerünk tesó, ez könnyű volt.-nevetett fel Áron magabiztosan lerántotta a pólóját.

Mindenki levette a felsőjét. Én pedig ittam.

-Na ne, te is Hanna? Ez kezd érdekes lenni.-nevetett fel Lázi.

-Én még sosem loptam.-mondta Dora.

Mindenki felröhögött és levett egy ruha darabot. Újra ittam.

Egyre többet ittunk és egyre több ruha fogyott el. Kezdtem érezni az alkohol hatását és mindenkivel jól összehaverkodtam.

-Na most én jövök csicskák. Én még sosem csináltattam kamu igazolványt.-nevettem fel és lehúztam az egyik cipőm.

-Uh na erről beszélek én.-nézett rám részegesen Henrik.

-Tetszik a cipőd, hol vetted?-fogta meg Dora.

-Már nem emlékszem.-nevettem fel.

-Kurvára tetszik a stílusod-nyomogatta össze.

-Hé!-nevettem fel és eltoltam a kezét.

-Volt valami ebben a piában? Úgy érzem minden túl jó.-dőltem Lázira.

-Lehet.-súgta a fülembe és elkezdett puszilgatni.

-Hagyjál!-nevettem fel és ellöktem.

-Én jövök. Én még sosem szexeltem a tanáriban.-mondta Áron.

-Haver, te egy legenda vagy!-nevetett fel Henrik.

-Kurvára össze illenétek!-néztem rájuk meghatódva.

-Ah ez jó volt!-adott egy ököl pacsit Lázi kiengedve a nevetését.

-Ah, iszom még egyet.-álltam fel szédelegve és a piákhoz lépkedtem.

Megéreztem valakit mögöttem.

-Hé, talán ezt húzd vissza!-adta rám a cipőm Lázi.

-Köszi.-fordultam meg hagyva neki.

Túl gyorsan, ezért megszédültem.

-Hé, lassan.-nevetett fel.

-Akarsz táncolni? Táncoljunk már! Ez a kedvenc dalom.-húztam magammal a többi táncoló emberhez. 

Mosolyogva a derekamra tette a kezét és a ritmusra kezdtünk táncolni. Jó érzés volt. Mindenem rajtam volt, míg rajta csak a nadrágja.

-Szerintem a többiek nem bírnak túlságosan.-dőltem rá.

-Viccelsz? Imádnak. Tudod mi néha szeretjük húzni egymás agyát. Ez azt jelenti bírunk.

-Jó kis csapat vagytok. Én meg csak betolakodtam.-nevettem fel.

-Érdekesebbé tetted.-pörgetett meg.

-Hmm. Alex ki fog nyírni.-nevettem fel ismét.

-Akkor együtt halunk meg.-rántott vállat.

Nem bírtam nem mosolyogni. 

-Tényleg, vissza kéne mennem. Tuti aggódik már.

-Hé, gyertek már vissza! Ilyent még úgy sem szívott a hercegnő!-szólt ránk Peti.

-Egy kicsit még várhat, nem?-húzott vissza mosolyogva.

Visszamentünk és lehuppantam Peti és Henrik közé.

-Na mutasd mid van!-vettem el tőle a vízi pipát és jól megszívtam. Eper íze volt.

-Húha, ez pink ízű!-fújtam ki boldogan.

-Tudod mi jobb? Ez a kis pirula itt!-vette elő a zsebéből Henrik.

-Nem köszi, az nem az én terepem.-toltam el kezét.

-Na, tök jó lesz!-ölelt meg hirtelen hátulról Áron.

Az ölébe húzott és betette a számba. Lázi mosolyogva figyelt hátra dőlve.

-Lazíts kicsit. Megérdemled.-bíztatott.

-Nyeld le szépségem.-simogatta a hajam Áron.

Lenyeltem és hátra dőltem Áronra. Jó sokat beszélgettünk mindenről. Többnyire értelmetlen dolgokról. Egy idő után fogytak az emberek, a cucc pedig beütött és minden sokkal intenzívebb volt. Lázi eltűnt.

-Ez olyan, mint két nagy kókuszdió.-simogatta a melleim Áron.

Csak néztem, ahogy nagy tenyereit kettősen látom.

-Négy kezed van. De egy sem marad ha nem veszed le rólam!-simogattam kezeit melleimen.

-Az érintésed olyan, mintha meghaltam volna és te lennél a kicseszett Szűz Mária.-nyúlt a kezemért és simogatta azt is.

-Mi a fasz?-hallottam meg Alex hangját.

Hirtelen csak egy rántást éreztem, ahogy felhúz az öléből és teljesen megszédültem. 

Peti kapott el és leültetett a kanapéra. Alig észleltem a valóságot, de mintha Alexet láttam volna ahogy püföli Áront. Henrik próbálta visszafogni, de őt is leütötte. Peti magyarázkodott.

-Hé, mit csinál az a mérges fiú a barátaimmal?-beszéltem lassabban szétcsúszva a kanapén.

-Css. Elviszlek innen.-simogatta a hajam Lázi és ölbe vett.

Teljesen elszenderültem karjaiban. Még párszor pislákoltam és az arcát láttam. 

Az ágyamban találtam magam, amikor Alex ébresztegetett.

-Kelj fel! Hanna! Nyisd ki a szemed baszki!-rángatta a vállaim.

Lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Nagyon szédültem és még bőven be voltam drogozva. Legalábbis azt éreztem.

-Ne rángass! Szédülök!-fogtam meg kezeit.

Elengedett, de a dühe nem szűnt meg.

-Mi a faszt csináltál? Te be vagy állva.-emelte fel a hangját.

Lassan felhúzódtam az ágyban és a fejemet fogtam.

-Mi az a kezeden? Olyan élénk.-tapogattam véres kezét kábán.

-Elég, ez vér. Ne fogd meg!-húzta el kezét én meg előre buktam az ölébe.

Fejem ott hagytam az ölében és magamhoz öleltem derekát.

-Olyan jó illatod van.-bújtam hozzá jobban.

-Elég! Ne terelj!-szedett le magáról.

Hemperegni kezdtem az ágyban és melegem lett. Lehúztam a nadrágom és a felsőm. Csak bugyi és melltartó volt rajtam.

-Az ott egy pillangó?-bámultam a plafont.

-Kérlek válaszolj! Mit csináltál?-rántott fel.

Megint megszédültem. 

-Hát ittam egy picikét, meg játszottunk, és táncoltam is és láttam egy cicát is.-nevettem fel.

-Jézus téged bedrogoztak. Ki volt az? Adott valaki egy pirulát neked?

-A barátaim. Nagyon jó arcok.-túrtam bele a hajamba.

-A barátaid? Úgy érted az én barátaim? Megölöm őket. Soha többé nem mehetsz abba a klubba, érted?!

-Gonosz vagy. Inkább neked is ott lett volna a helyed.-ültem az ölébe bágyadtan.

Nehezebben vette a levegőt és frusztráltan kémlelt. Közel hajoltam hozzá és csak bámultam a szemeit.

-Mi a legsötétebb vágyad? Mit tennél velem, ha bármit tehetnél?-haraptam be ajkaim.

A szemem és a szám bámulta küzdve a vonzódásával és a haragjával.

-Nem teheted ezt velem. Te manipulálsz.

-Egyszeri ajánlat.-hajoltam bele az arcába.

-Tényleg tudni akarod?-lélegzett hevesen.

Bólogattam a nyakába kapaszkodva.

-Először is lefektetnélek magam elé-dobott az ágyra erőszakosan-Aztán elkezdenék vetkőzni-bújt ki a ruháiból-Majd szépen levenném a cuki kis bugyit rólad-húzta le-Szépen ingerelnélek, de még nem tenném be-simítgatta farkát a csiklómon fel le.

Felnyögdécseltem. Minden annyira más volt így. 

-Aztán úgy megbasználak, hogy megbánnád, hogy valaha is más férfi ért hozzád.-fogta meg a nyakam és lassan belém hatolt.

Jól esően felnyögtem. Egyre jobban és gyorsabban csinálta, miközben fojtogatott. Ez más volt, mint mikor Erik csinálta. Ezt élveztem.

-Hmm.-fogtam meg kezeit és hagytam, hogy csinálja. 

Olyannyira elkezdtem élvezni, hogy egyre többet és hangosabban sikítottam. Ő is nagyon élvezte és egyre többet hümmögött.

Aztán egy pillanatra lehet a szer múló hatására, de csak a vérre tudtam koncentrálni. Tiszta vér volt a keze és már a testem is.

-Mi ez a sok vér? Hah. Hagyd abba!-próbáltam lelökni magamról.

-Mi?-kérdezte teljesen belemerülve a szexbe.

-Hagyd már abba!-löktem le magamról.

Nem értette mi bajom van. Hevesen vette a levegőt és értetlenül meredt rám. Én félve félre húzódtam tőle és a takaróval takarni kezdtem magam.

-Most meg mi a baj?-közeledett.

-Maradj ott!-rebbentem meg-Miért vagy véres?-kapkodtam a levegőt én is.

-Ez eddig nem zavart. Gyere már vissza. Pont a közepénél állsz le? Még akarlak.-fogta meg a farkát, ami felállt.

-Az kinek a vére?-könnyeztem be.

Azt hittem megölte őket. 

-A kis barátaidé. Nem tudom emlékszel-e, de bedrogoztak és letaperoltak.-lett újra ideges.

-De..De ugye nem ölted meg őket?-néztem rá összekuporodva az ágy sarkában.

-Tényleg ezt gondolod rólam?

-Nem..Nem tudom.-szaladtam be a fürdőbe.

Hányingerem lett, ezért a wc-be hánytam. Nem sokat, de ez már kikívánkozott. Kiöblítettem a szám és fogat mostam.

Beálltam a zuhany alá és elkezdtem mosni magamról a vért. Minden erőmmel probáltam kijózanodni. Kezdett kimenni belőlem a drog hatása. Gyorsan közeledő lépteket hallottam. Idegesen húzta el a kabint és agresszívan ragadta meg a nyakam a csempének nyomva. Teljesen meghökkentett és féltem tőle.

-Azt hiszed egy gyilkos vagyok és végeznék akárkivel?-kérdezte idegesen.

A hirtelen ért agresszív mozdulata sírást váltott ki belőlem. Elkezdtem remegni is.

-Nem. Ne haragudj!-csuktam be szemeim.

-Szerintem meg kurvára azt gondoltad. Nem öltem meg őket. De tudod mit? Meg kellett volna. Mert hozzád mertek érni. Te meg...Kurvára hagytad. Ott feküdtél az ölében és a melleidet tapogatta. Szét megy a fejem. 

-Én..Nem hagytam. Nem voltam magamnál.

-Tényleg? Akkor mégis, hogy kerültél oda?

-Csak kicsit ki akartam kapcsolódni. Nem gondoltam, hogy így el fog fajulni...

Elkezdte lemosni a vért a kezeiről és a farkáról.

-Kurvára csalódtam benned.-szállt ki a zuhanyzóból és magamra hagyott.

Szavai erősebben ütöttek, mintha fizikailag bántott volna. Megállás nélkül sírni kezdtem. Lezuhanyoztam és megszárítottam a hajam. Egy törölközőt tekertem magamra és félve léptem ki onnan sok idő után. Ki voltak cserélve a véres takarók és ágynemű. A helyén feküdt és a plafont bámulta. A szekrényemhez léptem és elővettem egy bugyit és egy lezser hálóinget. Vissza mentem a fürdőbe és felöltöztem. Még fájt a fejem, de kiment belőlem. Fogat mostam még egyszer és a mamuszomba lépve újra visszamentem. Nem nézett rám, de tudta, hogy ott vagyok.

-Én..Akkor most inkább megyek.-szipogtam és az ajtó felé indultam.

-Nem mész sehova. Épp eleget voltál rossz helyen.-ült fel.

-Nem gond. Majd alszom Bettinél.-töröltem le a könnyeim.

-A feleségem vagy. Mit gondolnak majd, hogy te össze vissza járkálsz? Így is épp elég szégyent hoztál ma rám.

-Értem.-bólogattam a könnyeim nyelve-Akkor alszom a földön.-fogtam a takaróm és a párnám.

Letettem egy plédet és arra tettem a többit. 

-Mit művelsz?-sóhajtott fel.

Bebújtam a takaró alá és próbáltam aludni miközben visszafojtottam a sírást.

-Ez nevetséges. Nem alhatsz a földön. Kelj fel!-szólt rám.

-Megérdemlem. Jó éjt!-oltottam le a lámpám és nyakig beburkolóztam.

Ő is lekapcsolta a villanyt. Egész este nem tudtam aludni. Szégyelltem magam. Egyrészt, hogy ilyen állapotba kerültem, másrészt, hogy jól éreztem magam. Eszembe jutott minden egyszerre és egész éjjel fent voltam. A szex nagyon jó volt, de folyton a vér és a gyilkosság is beugrott. Vagy amilyen agresszívan bánt velem. Nem akartam csalódást okozni neki, csak lazítani akartam. Rég éreztem magam ilyen jól. Hiba volt.