-Jó reggelt!-mosolyogtam rá megtámaszkodva a pulton.
-Így már sokkal jobb!-nézett rám fáradtan mosolyogva.
Mikor reggel mosolyog mindig egy vékony csíkra húzódnak a szemei.
-Mi az első órád?-vettem elő zabpelyhet és tejet a hűtőből.
-A kedvencem. Matek.-mosolygott cinikusan és kikelt az ágyból.
-Ne aggódj, ha balfasz leszel korrepetállak!-nevettem el magam.
-Hmm izgin hangzik tanci néni de szín ötös vagyok.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Micsoda? Én meg abban a hitben voltam végig, hogy mindenből bukásra állsz!-nevettem fel.
-Tudom, hogy hozzá voltál szokva a gyengébb elméjű fiúkhoz, de mint mondtam, a legjobbak vagyunk.-karolta át a derekam hátulról.
Ezt imádom. Szorosan karolt magához, nyakhajlatomba helyezve a buksiját.
-Egy kicsit beindít, mikor ilyen egoista vagy.-nevettem fel enyhén kiöntve a tejet a tálba.
-Na nem. Szakítanunk kell!-sóhajtott fel.
-Mi?-fordultam meg egyből.
-Nem járhatok valakivel, aki előbb a tejet önti és csak aztán a gabona pelyhet!
-Hogyan? Te előbb a gabona pehely párti vagy? Akkor teljes mértékben egyet értek.
-Ah ha már te is dobni akarsz, akkor nem buli. Van egy olyan berögződésem, hogy mindig az kell, akit nem kaphatok meg.-szugerált.
-Szeretem a játékokat.-húztam fel egyik szemöldököm játékosan.
-Párat kipróbálhatnánk este.-jött közelebb a derekamon átnyúlva és megtámaszkodott a pulton.
A pulzusom feljebb ment közelségétől.
-Miféle játékokra gondolsz?-próbáltam higgadt maradni.
-Mondjuk valami szado mazos büntire?
-Miért bűntetnélek meg? Jó kis fiú vagy.-paskoltam meg a fejét.
-Hmm. Adok egy okot egy másodperc alatt.-hajolt teljesen közel, már majdnem megcsókolva, úgyhogy lehunytam a szemeim várva erre.
Ekkor hirtelen éreztem, hogy kihúzza kezeit a támasztásból és nevetve távolodott el. Mikor kinyitottam a szemem a reggelimmel a kezében állt előttem és békésen majszolgatta.
-Ezt nem hiszem el.-nevettem fel durcásan.
-Hé, maradj még úgy, olyan cuki voltál!
-Kapd be! Ezért számíts korbácsolásokra vagy mi szokás.-fenyegettem meg nem sok háttér tudással az adott dologról.
-Édes vagy mikor fenyegetőzöl.-jött újra közel-De én inkább a bilincses típus vagyok.-súgta a fülembe.
Bevallom kissé zavarba hozott, amit észre is vett és felemelkedően elmosolyodott.
-Csinálok neked is.-lépett el tőlem fejcsóválva.
Egyet biztosra tudtam, mellette sosem lesz unalmas az élet. Nekem is csinált és gyorsan megettük. Ajtó kopogást hallottunk. Én még mindig egy szál fehérneműben voltam, úgyhogy felhúztam a hosszú oversized pulcsim.
-Nyithatod!-kiáltottam Alexnek.
Biccentett és fél résre nyitotta az ajtót.
-Na szia tesó! Beszélnünk kell.-kezelt le vele egy számomra ismeretlen fiú.
Nem láttam, de a hangját sem ismertem.
-Most nem túl alkalmas!-utalt rám.
-Csak pár perc az egész.-mondta a mély hang.
-Legyen.-engedte be nagy nehezen.
Mikor belépett az illető összetalálkozott a tekintetünk. Szendén néztem rá. Zavarba ejtően jól nézett ki. Barna haja volt és termete kicsivel edzettebbnek tűnt, mint Alexé. Magasabb is volt, de nem sokkal. Arany színű szemei egyből magával ragadtak és abban a pillanatban, mikor rá néztem furcsa érzés fogott el, ami teljesen új volt. Egy kis önelégült mosollyal fordult meg Alex felé.
-Nem tudtam, hogy vendéged van.-mosolyodott el újra.
-Nos, igen, tudod ő nem éppen a vendégem.-csukta be az ajtót frusztráltan és mellém állt védelmezően.
Miért ilyen ideges?
-Nem? Akkor egy betolakodó?-szemezett velem kacéran.
-Az inkább te vagy. Ő itt a feleségem.-simította meg a karom.
-A mid? Nem korai ez még kicsit?-nevetett fel meghökkenve.
-Mintha nem tudnád, hogy mennek a dolgok. Hivatalosan még csak eljegyeztem, de pár éven belül a feleségem lesz.
-Húha. Lassíts tesó. Ezt jól eltervezted. De mi van ha ez a szépség úgy dönt, hogy már nem kellesz neki?-idegesítette tovább.
A feszültség érezhető volt köztük.
-Sosem hagyna itt.-húzta össze szemöldökét komoran.
-Hmm. Érdekes. Mindegy is. Nem azért vagyok itt, hogy megkérdőjelezzem a kapcsolataid. Fontos dologról van szó.
-Örülnék, ha végre kinyögnéd.-forgatta szemeit.
-Apám, mint tudod régóta szövetkezik a tiéddel. Az egészségi állapotát nézve, te veszed át a helyét. Apám pedig szeretné felajánlani a segítségét.
-A segítségét? Mégis miben tudna ő segíteni nekem, amiben az én apám nem tud?
-Tiszteljük az apádat. Sok mindent tanultunk mi is tőle. De nincs abban az állapotban, hogy kiképezzen. Apám szívesen segít.
-Feltéve hogy?-ciccegett cinikusan.
-Tessék?-rázta a fejét a fiú.
-Feltéve, hogy mi? Az ilyen ajánlatok sosincsenek ingyen. Halljam, mi a buktató? Mi kell?
-Hm.-mosolyodott el-Jól tudod, hogy javarészt ugyanolyan tömött a zsebünk. Nem szorulunk a pénzetekre. Ez mindössze tisztelettétel az apád miatt. Elfogadod vagy sem?
-Nem is a pénzre gondoltam. De ismerlek titeket. Később mindig visszahajtjátok a "kedvességeteket". Talán a maffia felét, vagy a polgármesteri címet, vagy ki tudja? Talán még a feleségemet is. Ebbe nem megyek bele.
Amikor engem említett felém kapta a fejét és enyhén elkezdett felmérni.
Kínosan hallgattam a vitájukat és néha a pulcsim végével babráltam. Zavart, hogy néz.
-Az utóbbi elég érdekes, a többin majdnem elaludtam. Nézd, tényleg nincs hátsó szándékunk. Gondold át!-biccentett.
-Még meglátom.-biccentett ő is.
Komolyságából újra elmosolyodott és kezet nyújtott felém.
-Kornél.-nézett a szemembe.
-Ha...
-Nem kell bemutatkoznod neki.-szakított félbe és elhúzta a kezem egyből.
-Ez nem volt túl udvarias.-húzta vissza kezét Kornél.
-Örültem.-nyitotta ki neki az ajtót.
-Még találkozunk.-nézett harciasan a szemébe, és még utoljára hátra fordult hozzám, a szemembe nézett és kacsintott.
Alex rácsapta az ajtót és idegesen ült le az ágy szélére.
-Ez meg mi volt?-ültem le mellé.
-A legnagyobb ellenségem kiskorom óta. Apám és az apja nagy cimborák, de a fiát ki nem állhatom. Láttad, hogy nézett rád? Kinyírom, ha tervez valamit.
-Hé, nyugodj meg, oké? Nem tehet semmit. Különben szerintem nem is tetszettem neki, csak téged akart felidegesíteni.
-Hanna olyan kis naív vagy. Kinézett magának. De nem fogom hagyni neki.
-Én mit tehetnék?-fogtam meg a kezét.
-Csak mindig légy mellettem.-mosolygott rám kicsit megenyhülve.
Bólintottam és magamhoz öleltem. Szorosan visszaölelt és a mellkasomra hajtotta fejét.
-Értem nem kell aggódnod. Semmivel sem tud elszakítani tőled.-simogattam a hátát.
-Biztos?-nézett fel rám kutya szemekkel.
-Még sosem voltam benne ennyire biztos.-néztem mélyen a szemébe.
Reménytelien mosolyodott el és nagy tenyereit a derekamra helyezte.
-Csak te számítasz nekem. Remélem tudod.
Aprót bólintottam és megcsókoltam. Szenvedélyesen csókolt vissza. Rá markolt a fenekemre aztán rá csapott, ezért bele nevettem a csókunkba és elhúzódtam
-Mi az? Imádom. Szerinted miért hívlak kis baracknak? Na nem mintha kicsi lenne, az inkább a magasságod.-nevetett fel.
Tettetett sértettséggel a mellkasára csaptam és durcásan felnevettem.
-Te teljesen odáig vagy értem, ugye?-hecceltem mosolyogva.
A hajába túrt és szemforgatva mosolyodott el.
-Rosszabb. Egyenesen a megszállottad vagyok.-nézett a szemembe pszichopatán.
Rohadt szexin csinálta. Enyhén jól esett az egómnak.
-Ajjajj. Mi lesz ha elmenekülök Kornéllal? Mire lennél képes?-idegesítettem.
-Azt nem akarod megtudni.-ragadta magához a karjaim teljes komolysággal.
Megrezzentem hirtelen tettétől, de álltam a szemkontaktust.
-Csak..Csak vicceltem.-nyeltem egyet.
-Én nem. Rossz dolgokra vagyok képes, amiket jobb ha nem tudsz rólam.-mosolyodott el eltűrve egy hajtincsemet az arcomból.
-Öltél már?-néztem rá halál komolyan.
Úgy nézett a szemembe, mintha egy emléket újra indítottam volna a fejében. Teljesen ledermedt.
-Nem szeretnél többé, ha azt mondanám igen?-rekedt el a hangja.
-Ahogy mondtam, az őszinteséget díjazom.
-Akkor megkaptad a választ.
Elképedtem és hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak elképzelni, hogy valakit megöl. Kissé féltem tőle abban a percben.
-Hogy történt?-folytattam kis sokk után.
-Eleget beszéltünk erről. Mennem kell.-engedett el idegesen.
Gyors léptekkel ment ki az ajtón magamra hagyva. Pár percig csak bambultam előre és még gondolkodni sem tudtam. Már bizonyította, hogy tud kegyetlen is lenni, de ezt mégis nehéz szívvel hittem el róla. Összeszedtem magam és felöltöztem rendesen. Felvettem egy szűk farmert, egy párduc mintás stressz pulcsit és a convers cipőim. A közepes méretű karika fülbevalóimmal egészítettem ki a szettet. Úgy éreztem jól nézek ki, de még sem túlzottan. Elnehezedő mellkassal mentem órára. Még mindig kaptam furakodó tekinteteket, de nem zavart. Lepakoltam hátra és a körmeim babráltam, folyamatosan felidézve a fejemben a történteket. Egy gyilkost szeretnék? Hogy ölhetett meg bárkit is? Vajon van bűntudata? Hogy élhet ezzel együtt? Kavarogtak bennem a kérdések, amikre nyugtalanul választ akartam kapni.
-Hanna!-szólongatott egy rekedtes hang.
-Hm?-néztem magam elé kirázódva.
-Jól vagy?-kérdezte Lázi.
-Azt hiszem.-vágtam rá-Vagyis, ja, minden oké.-mosolyodtam el.
-Biztos? Már vagy kétszer köszöntem.-vakarta a csúklóját kínosan.
-Bocsi, csak elbambultam.-fogtam hátra a hajam.
-Hé..-guggolt le elém-Nagy pöcs voltam a múltkor, mikor elmentem. Ha beszélni szeretnél, itt vagyok.-mosolygott rám.
-Nem gondoltam volna, hogy a fő négyes egyik tagja ilyen kedves.-piszkáltam.
-Hát igen. Rejtett képesség. De ne mondd el senkinek, elrontaná a rossz fiús imidzsem.-csípte meg az orrom.
Felnevettem és elhesegettem a kezét. Ekkor vettem észre, hogy Alex haladt el a folyosón a többi fő taggal, gyilkos tekintettel nézve ránk. Remélem nem von le rossz következtetést a látottakból. Bár több mint valószínű, hogy már tervezi is a bosszút.
-Figyelj, arra gondoltam, hogy órák után átjöhetnél a klubbunkba. Még nem igen mertünk elhívni, mert tartottunk Alextól, de nem kell megtudnia. Te is érezheted jól magad, barátkozhatsz, bulizhatsz. Érted?-fogta meg a kezem lágyan.
-Ez nagyon jól esik, de nem hinném, hogy én illek oda.-néztem félre.
-Kérlek, alacsonyodj le hozzánk kicsit, istennőnk!-hajoldozott előttem.
A többiek nevetni kezdtek és én is.
-Hé, tudod, hogy nem így értettem. Egyszerűen csak tapasztalatból beszélek. Sosincs jó vége, ha elengedem magam.-suttogtam.
-Ez jó sztorinak hangzik, amit el is mesélhetsz ma órák után.-kezdett elindulni.
-Hé!-nevettem fel.
-A büfénél várlak.-lépett ki vigyorogva.
Sokan kezdtek el mosolyogni rám, amit nem értettem.
-Hé csajszi, bocsi, hogy késtem.-sietett be Betti pizsamában.
-Húha, ma laza napot tartassz?-néztem rá vissza tartva a nevetésem.
Egész aranyos volt az eperkés melegítőjében és a szőrmés mamuszában. Ez az előnye, ha bentlakásos suliba jársz. Szinte ez az otthonod.
-Hagyjál! Az a rohadt óra nem jelzett.-ült le idegesen.
-Ma már senki nem használ órát. Ott a telefonod.-tettem karba kezeim.
-Látod én ilyen kis konzervatív vagyok.-mosolyodott el-Hoztam kaját út közben. Szedres vagy tutti fruttis energia ital?
-Bocsánat, azt hittem kaját hallottam.
-Pontosan. Ez a reggelink. Törődj bele.
-Akkor a szedreset kérem.-dugtam ki a nyelvem rá.
Átadta az italt és a vállamra dőlt. Kibontottuk és bele ittunk. Jól esően hümmögtünk fel.
-Csere?-kérdezte.
-Még szép.-cseréltük ki és beleittunk abba is.
Még mindig hatalmas dolognak tartom, hogy van egy legjobb barátnőm. Jó érzés.
Egész jól teltek az órák. Az utolsó órán ültem, az osztályfőnökin.
-Szóval holnap osztály kirándulást szerveztünk a 12 b osztállyal. Remélem jól fogjátok magatokat érezni.-mosolygott az alacsony, mindig mosolygós Klári néni.
-Tanárnő! De hova megyünk egyáltalán?-kérdezte az egyik osztálytársam, Léna.
-Látogatóba mentek a testvér iskolánkba.
-Uh, úgy hallottam elég jól néznek ki a fiúk.-súgta oda az előttem ülő Bianka Gábornak.
-Ne már, ők csak milliomosok. Nem izgatnak.-panaszkodott Léna.
-Kussolj! Ha összefutsz a fő négyessel nem ezt mondod majd!-nevetett fel Eszti.
-Te ismered őket? Személyesen?-beszélt halkabban.
-Nem teljesen. Csak Eriket és Dénest.
-Te kis ribi! Mesélj már!
-Hát, egyszer tavaly nyáron futottam össze Erikkel mikor mentem a sulijukba. Rám nézett. Érted? Totál kész voltam. Dénest meg a mi sulinkban láttam egyszer Hannával. Te jó ég, olyan állkapcsa van. Látnod kéne.
Ahogy felemlegették ezt a két nevet, valahogy rosszabbul éreztem magam, mint ezelőtt. Zavart, hogy róluk beszéltek.
-Oké, elég a suspitolásból! 13. oldalt kinyitni!
Idegesen lapoztam oda, amit Betti észre is vett.
-Ne foglalkozz velük, oké?-lökött oldalba.
-Persze. Tudom. Nem is.-higgadtam le kicsit.
-Amúgy is milyen szánalmasak már. "Rám nézett, ahh, elolvadok"-nevetett fel utánozva.
Én is felnevettem. Jó, hogy ott volt velem.
Óra végén visszamentem a szobámba, ahol Alex már ott volt. Súlyzózott valami irtó hangos klub dalra. A fülem fogva tettem le a táskám és kérdőn néztem rá.
-Lehalkítanád egy kicsit?-kiabáltam.
Szemforgatva lejjebb vette a hangerőt.
-Köszönöm.-sóhajtottam fel és elővettem egy vizet a hűtőből.
-Csinos vagy ma.-mért végig.
-Csak ma?-ültem le az egyik pult székre.
-Ma valahogy másképp.-mosolyodott el, és újra komoly lett.
Csak biccentettem és ittam a vízből. Ma még nem is ettem, úgyhogy elővettem egy almát.
Alex tovább edzett. Csak eszegettem az almám őt bámulva. Néztem, ahogy feszülnek az izmai és izzad. Az egyik felem észbontóan vonzódott hozzá, a másik felem meg azon tűnödött, hogy egy gyilkoshoz ment hozzá. Akárhogy is, félig megettem a gyümölcsöt és egy gyors fogmosás után kimentem a szobából. Nem bírtam egy légtérben maradni vele. És reménykedtem, hogy Lázi még várt rám. A gyanúm beigazolódott. Ott ült az üveges teraszon és mikor meglátott mosolyogva intett egyet. Viszonoztam gesztusát és leültem mellé.
-Örülök, hogy meggondoltad magad.-dőlt hátra.
-Na hol van az a híres klubotok?-támasztottam fejem két markomba az asztalon.
-Kövess!-állt fel és elindult a hátsó folyosón.
Követtem, mellette haladva.
-Most meg fogsz ölni, ugye?-néztem rá parán.
-Ne már. Lazíts kicsit!-nevetett fel.
Én is felnevettem és oldalba löktem.
-Öt percet adok nekik. Ha annyi idő alatt nem bírom őket, leléptem.
-Vettem. Öt perc.
Bólintottam. El is érkeztünk a folyosó végén egy ajtóhoz.
-Ez nem egy szertár?-furcsálltam.
-Nem éppen.-húzta el a száját és benyitott.
Egy nagy szoba tárult elém tele emberekkel, piával a kezükben és halk zene szólt. Félsötét volt és színes fények sziporkáztak. Tetszett. Ahogy beléptünk észre vettek minket és a poharuk emelésével éjeneztek.
-Szia Hanna! Így hívnak ugye?-jött oda hozzám egy alacsony, barna hajú lány.
-Úgy rémlik.-biccentettem.
-Vicces vagy. Én Dóra vagyok. De hívj csak Dorának. Az sokkal amerikiabb hangzású.-mosolygott szüntelen.
-Aha, engem hívj csak Hannának.-nevettem fel.
Megcsípte az arcom és kézen ragadva behúzott a szoba közepébe, ahol a többiek sörpongoztak.
-Emberek, ismerjétek meg Hannát!-tolt közéjük.
-Dora, Hannát mindenki ismeri, csak te nem. Elszívtad az utolsó agysejted is.-nevetett fel az egyik fiú és összepacsizott a többivel.
-Bocs, amúgy Barni.-fogott velem kezet.
-Ránk gondolom még emlékszel.-mosolygott a fő négyes utolsó tagja Henrik, vállra fogva Áront és Petit.
Mindegyikük ott volt, kivéve Alexet.
-Bocsi, nem hiszem. Kik is vagytok ti?-tettem karba a kezem elindítva egy játékot köztünk.
-Huhú, bírom a csajt.-nevetett fel Barni.
-Játsz egyet és meg tudod.-szemezett velem Henrik.
-Mi a játék?-kérdeztem kíváncsian.
-Én meg sosem, vetkőzös verzió.-kacsintott.
Felhúzott szemöldökkel néztem Lázira.
Feltartott kezekkel nézett rám.
-Na mi az? Ez már túl necces egy úrihölgynek?-cukkolt Áron.
-Nem szeretném porig alázni az egód, de nem igen szeretnélek pucéran látni.-nevettem fel.
A többiek felnevettek, ő pedig elismerően bólogatott.
-Ezzel egyedül vagy!-méregette Dora.
-Gyerünk, csak egy kört. Tök jó lesz.-kérlelt Lázi.
-Egy kikötéssel.-néztem rájuk.
-Na mi az?-szólt hozzá Peti is.
-Akárhogy alakul az alsónemű marad. És én nem vetkőzöm. Csak iszok.
-Ne már!-fújjogtak.
-Ez van.-nevettem fel.
-Legyen.-fogott velem kezet Henrik.
Körbe ültünk és mindenki inni kezdett. Lázi hozott nekem is és mellém ült.
-Én még sosem füveztem.-kezdte el Peti.
-Gyerünk tesó, ez könnyű volt.-nevetett fel Áron magabiztosan lerántotta a pólóját.
Mindenki levette a felsőjét. Én pedig ittam.
-Na ne, te is Hanna? Ez kezd érdekes lenni.-nevetett fel Lázi.
-Én még sosem loptam.-mondta Dora.
Mindenki felröhögött és levett egy ruha darabot. Újra ittam.
Egyre többet ittunk és egyre több ruha fogyott el. Kezdtem érezni az alkohol hatását és mindenkivel jól összehaverkodtam.
-Na most én jövök csicskák. Én még sosem csináltattam kamu igazolványt.-nevettem fel és lehúztam az egyik cipőm.
-Uh na erről beszélek én.-nézett rám részegesen Henrik.
-Tetszik a cipőd, hol vetted?-fogta meg Dora.
-Már nem emlékszem.-nevettem fel.
-Kurvára tetszik a stílusod-nyomogatta össze.
-Hé!-nevettem fel és eltoltam a kezét.
-Volt valami ebben a piában? Úgy érzem minden túl jó.-dőltem Lázira.
-Lehet.-súgta a fülembe és elkezdett puszilgatni.
-Hagyjál!-nevettem fel és ellöktem.
-Én jövök. Én még sosem szexeltem a tanáriban.-mondta Áron.
-Haver, te egy legenda vagy!-nevetett fel Henrik.
-Kurvára össze illenétek!-néztem rájuk meghatódva.
-Ah ez jó volt!-adott egy ököl pacsit Lázi kiengedve a nevetését.
-Ah, iszom még egyet.-álltam fel szédelegve és a piákhoz lépkedtem.
Megéreztem valakit mögöttem.
-Hé, talán ezt húzd vissza!-adta rám a cipőm Lázi.
-Köszi.-fordultam meg hagyva neki.
Túl gyorsan, ezért megszédültem.
-Hé, lassan.-nevetett fel.
-Akarsz táncolni? Táncoljunk már! Ez a kedvenc dalom.-húztam magammal a többi táncoló emberhez.
Mosolyogva a derekamra tette a kezét és a ritmusra kezdtünk táncolni. Jó érzés volt. Mindenem rajtam volt, míg rajta csak a nadrágja.
-Szerintem a többiek nem bírnak túlságosan.-dőltem rá.
-Viccelsz? Imádnak. Tudod mi néha szeretjük húzni egymás agyát. Ez azt jelenti bírunk.
-Jó kis csapat vagytok. Én meg csak betolakodtam.-nevettem fel.
-Érdekesebbé tetted.-pörgetett meg.
-Hmm. Alex ki fog nyírni.-nevettem fel ismét.
-Akkor együtt halunk meg.-rántott vállat.
Nem bírtam nem mosolyogni.
-Tényleg, vissza kéne mennem. Tuti aggódik már.
-Hé, gyertek már vissza! Ilyent még úgy sem szívott a hercegnő!-szólt ránk Peti.
-Egy kicsit még várhat, nem?-húzott vissza mosolyogva.
Visszamentünk és lehuppantam Peti és Henrik közé.
-Na mutasd mid van!-vettem el tőle a vízi pipát és jól megszívtam. Eper íze volt.
-Húha, ez pink ízű!-fújtam ki boldogan.
-Tudod mi jobb? Ez a kis pirula itt!-vette elő a zsebéből Henrik.
-Nem köszi, az nem az én terepem.-toltam el kezét.
-Na, tök jó lesz!-ölelt meg hirtelen hátulról Áron.
Az ölébe húzott és betette a számba. Lázi mosolyogva figyelt hátra dőlve.
-Lazíts kicsit. Megérdemled.-bíztatott.
-Nyeld le szépségem.-simogatta a hajam Áron.
Lenyeltem és hátra dőltem Áronra. Jó sokat beszélgettünk mindenről. Többnyire értelmetlen dolgokról. Egy idő után fogytak az emberek, a cucc pedig beütött és minden sokkal intenzívebb volt. Lázi eltűnt.
-Ez olyan, mint két nagy kókuszdió.-simogatta a melleim Áron.
Csak néztem, ahogy nagy tenyereit kettősen látom.
-Négy kezed van. De egy sem marad ha nem veszed le rólam!-simogattam kezeit melleimen.
-Az érintésed olyan, mintha meghaltam volna és te lennél a kicseszett Szűz Mária.-nyúlt a kezemért és simogatta azt is.
-Mi a fasz?-hallottam meg Alex hangját.
Hirtelen csak egy rántást éreztem, ahogy felhúz az öléből és teljesen megszédültem.
Peti kapott el és leültetett a kanapéra. Alig észleltem a valóságot, de mintha Alexet láttam volna ahogy püföli Áront. Henrik próbálta visszafogni, de őt is leütötte. Peti magyarázkodott.
-Hé, mit csinál az a mérges fiú a barátaimmal?-beszéltem lassabban szétcsúszva a kanapén.
-Css. Elviszlek innen.-simogatta a hajam Lázi és ölbe vett.
Teljesen elszenderültem karjaiban. Még párszor pislákoltam és az arcát láttam.
Az ágyamban találtam magam, amikor Alex ébresztegetett.
-Kelj fel! Hanna! Nyisd ki a szemed baszki!-rángatta a vállaim.
Lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Nagyon szédültem és még bőven be voltam drogozva. Legalábbis azt éreztem.
-Ne rángass! Szédülök!-fogtam meg kezeit.
Elengedett, de a dühe nem szűnt meg.
-Mi a faszt csináltál? Te be vagy állva.-emelte fel a hangját.
Lassan felhúzódtam az ágyban és a fejemet fogtam.
-Mi az a kezeden? Olyan élénk.-tapogattam véres kezét kábán.
-Elég, ez vér. Ne fogd meg!-húzta el kezét én meg előre buktam az ölébe.
Fejem ott hagytam az ölében és magamhoz öleltem derekát.
-Olyan jó illatod van.-bújtam hozzá jobban.
-Elég! Ne terelj!-szedett le magáról.
Hemperegni kezdtem az ágyban és melegem lett. Lehúztam a nadrágom és a felsőm. Csak bugyi és melltartó volt rajtam.
-Az ott egy pillangó?-bámultam a plafont.
-Kérlek válaszolj! Mit csináltál?-rántott fel.
Megint megszédültem.
-Hát ittam egy picikét, meg játszottunk, és táncoltam is és láttam egy cicát is.-nevettem fel.
-Jézus téged bedrogoztak. Ki volt az? Adott valaki egy pirulát neked?
-A barátaim. Nagyon jó arcok.-túrtam bele a hajamba.
-A barátaid? Úgy érted az én barátaim? Megölöm őket. Soha többé nem mehetsz abba a klubba, érted?!
-Gonosz vagy. Inkább neked is ott lett volna a helyed.-ültem az ölébe bágyadtan.
Nehezebben vette a levegőt és frusztráltan kémlelt. Közel hajoltam hozzá és csak bámultam a szemeit.
-Mi a legsötétebb vágyad? Mit tennél velem, ha bármit tehetnél?-haraptam be ajkaim.
A szemem és a szám bámulta küzdve a vonzódásával és a haragjával.
-Nem teheted ezt velem. Te manipulálsz.
-Egyszeri ajánlat.-hajoltam bele az arcába.
-Tényleg tudni akarod?-lélegzett hevesen.
Bólogattam a nyakába kapaszkodva.
-Először is lefektetnélek magam elé-dobott az ágyra erőszakosan-Aztán elkezdenék vetkőzni-bújt ki a ruháiból-Majd szépen levenném a cuki kis bugyit rólad-húzta le-Szépen ingerelnélek, de még nem tenném be-simítgatta farkát a csiklómon fel le.
Felnyögdécseltem. Minden annyira más volt így.
-Aztán úgy megbasználak, hogy megbánnád, hogy valaha is más férfi ért hozzád.-fogta meg a nyakam és lassan belém hatolt.
Jól esően felnyögtem. Egyre jobban és gyorsabban csinálta, miközben fojtogatott. Ez más volt, mint mikor Erik csinálta. Ezt élveztem.
-Hmm.-fogtam meg kezeit és hagytam, hogy csinálja.
Olyannyira elkezdtem élvezni, hogy egyre többet és hangosabban sikítottam. Ő is nagyon élvezte és egyre többet hümmögött.
Aztán egy pillanatra lehet a szer múló hatására, de csak a vérre tudtam koncentrálni. Tiszta vér volt a keze és már a testem is.
-Mi ez a sok vér? Hah. Hagyd abba!-próbáltam lelökni magamról.
-Mi?-kérdezte teljesen belemerülve a szexbe.
-Hagyd már abba!-löktem le magamról.
Nem értette mi bajom van. Hevesen vette a levegőt és értetlenül meredt rám. Én félve félre húzódtam tőle és a takaróval takarni kezdtem magam.
-Most meg mi a baj?-közeledett.
-Maradj ott!-rebbentem meg-Miért vagy véres?-kapkodtam a levegőt én is.
-Ez eddig nem zavart. Gyere már vissza. Pont a közepénél állsz le? Még akarlak.-fogta meg a farkát, ami felállt.
-Az kinek a vére?-könnyeztem be.
Azt hittem megölte őket.
-A kis barátaidé. Nem tudom emlékszel-e, de bedrogoztak és letaperoltak.-lett újra ideges.
-De..De ugye nem ölted meg őket?-néztem rá összekuporodva az ágy sarkában.
-Tényleg ezt gondolod rólam?
-Nem..Nem tudom.-szaladtam be a fürdőbe.
Hányingerem lett, ezért a wc-be hánytam. Nem sokat, de ez már kikívánkozott. Kiöblítettem a szám és fogat mostam.
Beálltam a zuhany alá és elkezdtem mosni magamról a vért. Minden erőmmel probáltam kijózanodni. Kezdett kimenni belőlem a drog hatása. Gyorsan közeledő lépteket hallottam. Idegesen húzta el a kabint és agresszívan ragadta meg a nyakam a csempének nyomva. Teljesen meghökkentett és féltem tőle.
-Azt hiszed egy gyilkos vagyok és végeznék akárkivel?-kérdezte idegesen.
A hirtelen ért agresszív mozdulata sírást váltott ki belőlem. Elkezdtem remegni is.
-Nem. Ne haragudj!-csuktam be szemeim.
-Szerintem meg kurvára azt gondoltad. Nem öltem meg őket. De tudod mit? Meg kellett volna. Mert hozzád mertek érni. Te meg...Kurvára hagytad. Ott feküdtél az ölében és a melleidet tapogatta. Szét megy a fejem.
-Én..Nem hagytam. Nem voltam magamnál.
-Tényleg? Akkor mégis, hogy kerültél oda?
-Csak kicsit ki akartam kapcsolódni. Nem gondoltam, hogy így el fog fajulni...
Elkezdte lemosni a vért a kezeiről és a farkáról.
-Kurvára csalódtam benned.-szállt ki a zuhanyzóból és magamra hagyott.
Szavai erősebben ütöttek, mintha fizikailag bántott volna. Megállás nélkül sírni kezdtem. Lezuhanyoztam és megszárítottam a hajam. Egy törölközőt tekertem magamra és félve léptem ki onnan sok idő után. Ki voltak cserélve a véres takarók és ágynemű. A helyén feküdt és a plafont bámulta. A szekrényemhez léptem és elővettem egy bugyit és egy lezser hálóinget. Vissza mentem a fürdőbe és felöltöztem. Még fájt a fejem, de kiment belőlem. Fogat mostam még egyszer és a mamuszomba lépve újra visszamentem. Nem nézett rám, de tudta, hogy ott vagyok.
-Én..Akkor most inkább megyek.-szipogtam és az ajtó felé indultam.
-Nem mész sehova. Épp eleget voltál rossz helyen.-ült fel.
-Nem gond. Majd alszom Bettinél.-töröltem le a könnyeim.
-A feleségem vagy. Mit gondolnak majd, hogy te össze vissza járkálsz? Így is épp elég szégyent hoztál ma rám.
-Értem.-bólogattam a könnyeim nyelve-Akkor alszom a földön.-fogtam a takaróm és a párnám.
Letettem egy plédet és arra tettem a többit.
-Mit művelsz?-sóhajtott fel.
Bebújtam a takaró alá és próbáltam aludni miközben visszafojtottam a sírást.
-Ez nevetséges. Nem alhatsz a földön. Kelj fel!-szólt rám.
-Megérdemlem. Jó éjt!-oltottam le a lámpám és nyakig beburkolóztam.
Ő is lekapcsolta a villanyt. Egész este nem tudtam aludni. Szégyelltem magam. Egyrészt, hogy ilyen állapotba kerültem, másrészt, hogy jól éreztem magam. Eszembe jutott minden egyszerre és egész éjjel fent voltam. A szex nagyon jó volt, de folyton a vér és a gyilkosság is beugrott. Vagy amilyen agresszívan bánt velem. Nem akartam csalódást okozni neki, csak lazítani akartam. Rég éreztem magam ilyen jól. Hiba volt.
