-Betti! Én vagyok az! Itt vagy?-kiabáltam folyton kopogva.
Perceken belül ajtót nyitott és egy mozdulattal berántott.
Láttam rajta a rettegést.
-Hanna, tényleg te vagy az. Jól vagy?
-Én jól vagyok. Te veled történt valami? Peti itt van?-kérdeztem sorra.
-Ő is itt van. Nincs bajunk. Azt hiszem nem esett senkinek baja, de már hívtak erősítést.
-Annyira aggódtam érted.-öleltem magamhoz.
Szorosan vissza ölelt. Peti jelent meg előttünk. A szokásostól eltérően most ő is le volt tablózva. Komolynak tűnt.
-Zárjátok be az ajtót!-szólt ránk.
Betti elengedett és bezárta duplán. Bementünk a szobájukba. Betti leült az ágyra, én mellé, Peti pedig a pultszékre.
-Hol van Alex? Kétlem, hogy tud róla, hogy itt vagy. Sosem hagyna magadra ilyen esetben.-szólalt meg Peti.
-Kornél van a dolog mögött. Tényleg nem hagyna magamra, de muszály volt lerendeznie, hogy vége legyen ennek az egésznek.
-Ezt nem értem. Miért csinált ekkora balhét Kornél?-vett elő egy whiskys üveget.
-Részben miattam.-sütöttem le szemeim.
-Miről beszélsz?-nézett rám meglepetten Betti.
-Szerintem csak Alexet akarta felhúzni, és csak az erejét fitoktatja, de meg akar szerezni Alextól. Ennek az egész akciónak a lényege az elrablásom lett volna.
Kikerekedett szemmel néztek rám.
-És akkor most mi lesz? Alexet ismerve ezt nem hagyja szépen elsimúlni, Kornél meg nem tesz le rólad.-öntött három pohárba az italból Peti.
-Fogalmam sincs mi lesz ebből. Próbáltam megakadályozni, de ismeritek. Azt mondta ezt elintézik ketten.
-Nem lesz baja. Alex épp olyan jó az üzleti ügyeiben, mint amekkora patkány veled.-húzott rá az italára.
-Ne beszélj így!-szólt rá Betti.
-Egy italt?-nyújtotta felém a levegőbe Peti a poharat.
-Meglepő, de jól esne most valami erős.
Felálltam és kivettem a kezéből. Leültem a mellette lévő székre és meghúztam. Égetett kicsit, de kellett ez nekem. Peti felnevetett.
-Óvatosan azzal. Ez még megárthat neked később.-vette ki a kezemből Betti.
-Nem terveztem lerészegedni.-forgattam szemeim.
-Nekem tetszene az ötlet.-mosolyodott el pimaszan a mellettem lévő fiú.
-Te kis..-csapta mellkason Betti.
-Igyál te is!-nyújtottam oda neki a poharát.
-Valamelyikünknek józannak kéne maradnia.-tolta el.
-Te tudod.-húztam le az övét is.
-Téged kellett volna elvegyelek.-nevetett fel Peti újra.
Betti felvont szemöldökkel nézett rá, majd sértetten kiment az ajtón.
-Betti! Hova mész? Csak viccelt.-álltam fel azonnal.
-Hagyd csak! Nem megy el. A kuckós helyére megy duzzogni úgy is.
-Nem mehet ki! Veszélyes.
-Nem is megy ki. Itt van bent. A beugrónál van egy ajtó, ha feltűnt. Oda megy, ha elege van belőlem.-ivott újra.
-Akkor menj utána te. Megbántottad.
-Nem is tudom..Valahogy jobb így a hangulat.-húzta el a száját.
-Hogy mondhatsz ilyent? Akkor megyek én.
-Áthívom a többieket. Addig próbáld kicsit feloldani.-vette elő a telefonját.
Elindultam az ajtó felé, ami most már feltűnt és benyitottam. Egy kisebb szoba volt, egy kanapéval, égősorokkal meg egy polccal. Betti ott feküdt a plafont bámulva.
-Hé, bejöhetek?-kérdeztem szomorúan.
-Már bent vagy.-vágta rá.
-Tudom, hogy tahó tud lenni, de nem gondolta komolyan. Gyere vissza, kérlek. Csak miattad jöttem ide.
-Nincs kedvem egy légtérben lenni vele.
-Akkor maradjunk itt. Nekem úgy is jó.
Most először rám nézett és maga mellé biccentett, jelezve, hogy jöhetek. Lefeküdtem mellé és én is a plafont kezdtem szortírozni.
-Átjönnek a többiek is. Úgy sem jössz?
-Sosem bírtam a társaságát. Azokat, akikkel buliztál.
-Akkor miért mondtad folyton, hogy menjek meg, hogy tök jó?
-Mert te illessz oda. Téged imádnak. Ki nem imádna? Tökéletes vagy. És úgy tűnt jól érezted magad velük.
-Te is jól el lennél velük, ha önmagad adnád, mint velem. És nem vagyok tökéletes, csak épp olyan elbaszott, mint bárki más.
-Te ezt nem érted. Nem látod magad kívűlről.
-Ahogyan te sem.-fordultam felé-Csodálatos lány vagy. Okos, vicces, gyönyörű...
-Elég!-nevetett fel-Még a végén lesmárollak.
-Én már ittam kicsit. Megismételjük a múltat?-nevettem fel.
-Na gyere baby!-csücsörített elmélyített hangon és közeledett.
-Tégy magadévá!-kaptam a homlokomhoz drámaian.
Egy csomó puszit nyomott az arcomra. Egy jó nagyot nevettünk.
-Szerencséd, hogy lánynak születtem, különben már rég az én feleségem lennél.-kacsintottam rá.
-Túl jó pali lennél, én meg folyton féltékeny lennék az összes csajra aki hozzád szól.
-Szerintem meg én ölném meg Petit előbb.
Újra felnevettünk. Elütöttük az időt a hülyéskedéseinkkel. Már nem is féltem.
Peti nyitott be nagy lelkesen.
-Jó hír. Kijött a rendőrség és elfogták a merénylőket. Tiszta a terep.
-Hálisten!-hunytam le szemeim megkönnyebbülten.
Betti is meg örült neki.
-Egy "jó, hogy túl éltük" bulit tartunk. Gyertek ti is. A szokásos helyen fél óra múlva.
-Rám ne számíts!-sandított oldalra Betti.
-Na és...rád?-nézett a szemembe bizakodva.
-Még meggondolom.-biccentettem.
Halványan elmosolyodott és kiment.
-Meg kell keresnem Alexet! Később találkozzunk a bulin, jó? El kell jönnöd! Szükségem lesz rád.-fogtam meg a kezét.
Egy ideig bosszúsan tekintett előre, aztán a kezünkre nézett és nagyot sóhajtott.
-Ott leszek.-nézett rám.
-Köszönöm.-pusziltam homlokon és sietősen távoztam.
Rohantam vossza a szobánkba, ahogy csak tudtam. Reméltem, hogy Alex még nincs ott és sikerül időben vissza surrannom. Persze éreztem, hogy ez nem így lesz. Ahogy berontottam az ajtón levegőért kapkodva, Alex mérges tekintetével találtam szemben magam az ágyon ülve. Egy percig csak meredtem rá, aztán észre vettem a sérüléseket az arcán. Azonnal a nyakába borultam és magamhoz öleltem.
-Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod.-könnyeztem be.
Hirtelen eltolt magától és a szemembe nézett fagyosan.
-Hol voltál?-kérdezte mély hangján.
Lesütöttem a szemeim azonnal.
-Látnom kellett Bettit, hogy tudjam jól van-e.
-Megígérted...A francba is! Megígérted, hogy itt maradsz! Hogy...Hogy tehetted ezt velem?
-S..Sajnálom. Nem akartam csalódást okozni, én egyszerűen csak...
-Elég! Nem érdekelnek a kifogásaid. Megbíztam benned, de te elárultál. Teljesen visszaéltél a bizalmammal. Ami pedig még rosszabb, bármi történhetett volna veled! Nem csak hazudtál, de felelőtlen is voltál! Hogy bízzak így meg benned legközelebb? Hmm? Mondd csak, hogy lehet, hogy egy egyszerű barát többet ér neked a férjednél?!
-Nagyon sajnálom...-sírtam el magam-Nem akartam megszegni az igéretem. De Betti nem egy sima barát. Ő az egyetlen barátom. Fontosabb az ő épsége, mint az enyém számomra. Tudom, hogy felelőtlen voltam, de látnom kellett. Ez viszont nem jelenti, hogy fontosabb nekem. Ugyanolyan fontos, mint te. Csak másképp. Ettől eltekintve bízhatsz bennem. Tényleg ne haragudj rám.-törölgettem a könnyeim nehéz mellkassal.
Az ölében ültem még mindig zokogva. A fejét kezdte el csóválni és megsimogatta a fejem.
-Ne sírj!-szólt rám-Nézz rám! Mi vagyunk a legjobbak. Nem sírunk! Nem gyengülünk el!
-Te vagy a legjobb Alex. Nem én...-hajtottam le a fejem.
Felhajtotta az állam és fagyos, mégis szeretetteljes tekintettel nézett rám.
-Mi egy csapat vagyunk. Mi vagyunk a legjobbak. Világos?-nézett a szemembe, majd a számra.
Aprót bólintottam.
-Megsérültél.-simogattam az arcát-Mi történt?-néztem a sebeire aggódva.
-Betartotta a szavát és egyedül jött. Mindkettőnknél volt fegyver, de úgy döntöttünk inkább hagyományos módon rendezzük le. Verekedtünk. Szétvertem a képét. Megmondtam neki, hogy tegyen le rólad! Még mondtam pár dolgot, de azt nem kell tudnod. A lényeg, hogy úgy néz ki ezt a kört én nyertem. De ismerem és ennyivel nem fog leállni. A vége pedig mindenképpen...Egyikőnk halála.-mondta a végét lesújtóan.
-Ez most valami vicc, ugye?-akadtam ki.
-Tudod, hogy nem. De ne aggódj, kinyírom ezt a gyökeret.-nézett elszántan a szemembe.
-Nem szeretném ha ölnél. Legyen az akár egy ártatlan ember vagy olyan, mint Kornél.
-Nincs más választásom.-nézett lefele.
-De.-emeltem fel az állát-De van. Mindig van.
Mélyen a szemembe nézett, mintha elgondolkodtattam volna és idegesen fel állt.
-Beszélnem kell apámmal meg az igazgatóval a történtekről. Később jövök.
-A bulin találkozunk.-zártam le a témát.
-Bulin?-fordult vissza egyből.
-Tudod, a "jó, hogy túl éltük" bulin.-nevettem fel.
Ő nem díjazta annyira a humorom.
-Épp elég volt a múltkori, nem gondolod?-szegezte rám éles tekintetét.
Egy percre beugrott a kínos érzés, de elhesegettem.
-Gyere el te is. Te vagy a királyuk vagy mi, ott a helyed.-nyúltam el az ágyon.
-Mindenképp el mész, ugye?-sóhajtott fel.
-Hmm. Azt hiszem igen.-mosolyogtam.
-Akkor muszály mennem. Valakinek vigyáznia kell rád. Ott találkozunk.-biccentett felém hűvösen, mégis láttam a szemein az enyhülést. Nem tud sokáig kemény maradni mellettem. Örültem, hogy vita nélkül bele ment. Magamra hagyott, én pedig el kezdtem készülődni. Újra csináltam a sminkem, hajat mostam és felvettem egy lila mini dresst. Nem annyira minit. Végül begöndörítettem a hajam laza loknikba és kész is voltam. Egy óra késéssel állítottam be a buliba, ami a szokásos klub szobában volt. Már meg volt alapozva a hangulat. Mikor beléptem a szemeimmel Bettit kezdtem el keresni, aztán kiszúrtam, hogy Petiékkel ül a szokásos helyen és nagyon nevet. Vidáman konstantáltam, hogy jól érzi magát és oda is mentem hozzájuk. Közben végig kaptam a vizslató szempárokat a teremből. Ahogy oda értem a körükbe, mindenki más is végig mért. Alex fő haverjai és Betti.
-Sziasztok! Kicsit késtem. Miről maradtam le?-vettem lazábbra és leültem Betti és Lázi közé.
Velem szemben ült Áron, Henrik és Dora. A másik oldalon meg Barni és Peti bezárva a kört.
-Nélküled unalmas volt.-mosolygott Lázi.
-Nyálgép!-nevetett fel Henrik.
-De amúgy tök igaz.-mosolygott idétlenül Dora.
-Awh. Látom mély benyomást tettem rátok. Áron, hogy van az arcod?-nevettem fel utalva Alex nem túl visszafogott csapásaira, mikor be voltunk állva.
Mindenki felnevetett.
-Azért szeretnék elnézést kérni amúgy..-vakargatta a tarkóját kínosan.
-Bocsánat kérés elfogadva.-biccentettem.
-Túl jó szíved van. Húzd le legalább ezt a barmot!-kezdte férfias küzdelemmel borzolgatni a haját Henrik miközben lenyomta a fejét.
-Hanna nem olyan zsivány, mint te.-nevetett Dora-Amúgy durva volt a mai.
-Ja én totál be voltam parázva.-szólalt meg először Betti is.
-Igaz az, hogy érted jöttek?-tette fel a nagy kérdést Henrik.
-Ami azt illeti igaz...-vallottam be.
-De hogy hogy? Mondj el mindent!-nézett tágra nyílt szemekkel Dora.
-Mind ismeritek Kornélt, ugye?-bólogattak-Köztudottan Alex legnagyobb ellensége, Alexnek pedig én vagyok a legfontosabb, ergo: megakarta szivatni Alexet, azzal, hogy elrabol. De nem jött össze neki.
-Azt a részt erősen kihagytad, hogy odáig van érted.-lökött oldalba Betti.
-Mert az nem is fontos.-nevettem fel.
-Hát ez durva. Eddig nem tudott szívózni vele, mert nem volt mivel. De te lettél a gyengéje.-foglalta össze Áron.
-Igen, de nem hagyom, hogy emiatt Alexnek baja essen.
Meglepődötten néztek rám.
-Ne vedd tolakodásnak, de..Te szereted őt?
-A felesége vagyok. Persze, hogy szeretem.
-De ő..Maga az ördög. Te pedig egy angyal vagy. Ez hogy lehet?-folytatta Dora.
-Nem csak annyi, amennyinek látjátok. Valójában nagyon kedves és törődő. Elképesztően tud szeretni és úgy meg tud nevettetni. Okos és talpraesett és hatalmas szíve van. Ő...-Betti oldalba lökött, amitől abba hagytam.
A többiek mind egy irányba meredtek és észre sem vettem, hogy a monológom alatt is hol rám, hol mögém tekintgettek mosolyogva. Végül én is hátra fordultam és szemben találtam magam Alexszel, aki irtó édesen nézett le rám.
-Hát eljöttél.-mosolyogtam fel rá.
-Megígértem, nem?-ült le mellém, kitúrva Lázit, aki kisebb fintorral adta át helyét.
-Mi a téma?-nézett körbe fagyos tekintettel.
A többiek már is megváltoztak és félig félve, félig sokkosan néztek rá. Mintha egy csoda lenne, hogy ő itt van.
-Épp csak arról beszélt nekünk a barátnőd, hogy milyen jó ember vagy.-mosolygott Dora.
-A feleségem.-javította ki-Ne higyjetek neki, mostanában sokat lóg veletek.-nevetett fel enyhén.
Senki sem számított rá, hogy poénkodni fog, de kicsit oldódott a hangulat.
A fiúk felnevettek.
-Tudjuk. Az arcom tudna mesélni.-nevetett fel Áron, és mindenki más is.
-Na jó, játszunk valamit. Felelsz vagy mersz?-kérdezte Peti.
Mindenki bele ment. Lázi megpörgette az üveget. A kérdező Betti lett, és akitől kérdeznek Lázi.
-Húha, felelsz vagy mersz?-kérdezte kacéran.
-Azt hiszem, hogy...Merek.-vágta rá félve.
Ördögien felnevettünk.
-Uh, akkor...Csókold meg a számodra legatraktívabb embert a szobában!
Mind össze néztünk. De miért rám néznek? Lázi is rám nézett.
-Azt nem tehetem. A pasija megölne.
Felnevettek. Mind tudtuk, hogy rólam beszél. Én nem nevettem. Alex sem. Gyilkosan nézte a fiút.
-A szabály az szabály.-nevetett fel Betti.
Lesújtóan néztem rá. Csak megrázta a vállát huncutul.
-Hát jó. Ez csak egy játék, oké?-nézett Alexre.
Kitágult szemekkel néztem rá, mikor hozzám kúszott és már majdnem lesmárolt, amikor odalöktem Bettihez és őt sikerült megcsókolnia. Alex büszkén felnevetett. Peti idegesen nézte vegig, mindenki más meg jót szórakozott az egészen. Mikor elváltak egy ideig még elképedve néztek egymásra, aztán Peti lelökte róla a fiút. Elkezdtünk iszogatni és egyre jobban éreztem a laza érzést, amit az alkohol ki vált mindig. Alex csak egy pohárral ivott eddig. Én viszont már jó párral, és a többiek is. Újra pörgettünk.
-Na neee. Alex!!! Felelsz vagy mersz?-kérdezte ittasan Dora.
Egy ideig gondolkodott, aztán bólintott.
-Merek.-dőlt hátra.
-Ez az én haverom.-nevetett Henrik.
-Hmm. Vedd le a felsőd!-méregette kaján vigyorral.
Felhúzott szemöldökkel néztem a kérdés után. Alex szemforgatva egy mozdulattal lerántotta magáról a pólót. A látvány magáért beszélt. Gyönyörű teste van. De miért nem akarom, hogy más lássa? Nem mintha egy strandon nem nézné meg ugyanúgy bárki, de akkor is..
-Na most kezd érdekes lenni.-falta fel szemeivel a lány.
Óvatosan felé pillantottam egy percre és ő is rám. Olyan érdektelennek tűnt. Ez bosszantott.
-Oké te pörgetsz.-nyomtam a kezébe az üveget gyorsan.
Halkan kuncogott és megpörgette.
-Ah, ez az! Hannaaaa, felelsz vagy mersz baby?-kérdezte elszántan Henrik.
-Felelek.-féltem merni.
-Ne már. Merj! Az izgibb.
-Ja Hanna, ne félj!-lökött oldalba Betti.
A többiek is unszolni kezdtek. Alex kiváncsian vizslatott.
-Na jó. Akkor merek.-adtam be a derekam.
-Igeeen. Tehát akkor...Hanna, mi is legyen a feladatod?-mosolygott ördögien.
Ekkor oda hajolt hozzá Áron és valamit a fülébe súgott, mire felnevettek és lepacsiztak.
-A játék végéig felső nélkül kell lenned. A melltartó maradhat.-szemezett velem és megnyalta az alsó ajkát.
-Még mit nem.-szólt most már közbe Alex.
-Inkább iszom még egyet.-nevettem fel.
-Ne igyál többet! Már részegnek tűnsz.-fogta meg a karom Alex.
-Nem tudtam, hogy Hannának bébicsősze is van!-nevetett fel Áron.
-Egyszer már betörtem a képed. Megtehetem újra.-mordult rá.
-Hé nyugi..-próbáltam csitítani.
A többiek is furán néztek.
-Nem. Most haza megyünk.
-Mi? Ne már. Még nincs vége a bulinak.
-De igen. Neked itt ért véget. Mi mentünk.-nézett rájuk és kézen ragadott.
-Hé, tesó ez nem túl szép..A csaj maradni akar.-szólalt meg Barni.
-Ne szólj bele! Sziasztok! Nektek jó szórakozást!-éreztem az engem szorító kezében mennyi feszültség áramlik a testében. Kirántott onnan át a tömegen. Mint valami grófnak, mind odébb álltak, amint felmérték ki ő. Még hallottam, ahogy mondják, hogy milyen kár. A folyosón még gyorsabban kezdett magával húzni.
-Alex, állj meg! Túl gyors vagy!-szóltam rá.
-Nem érdekel.-vitt tovább, viszont nem tudtam tartani a tempót és elestem. Azonnal hátra fordult és letérdelt elém. Eszembe jutott az első alkalom mikor ezt csinálta.
-Nem esett bajod?-kérdezte aggódva.
-Mi van veled?-néztem rá megbotránkozva.
Újra ideges lett és felkapott az ölébe. Így vitt a szobánkig.
-Most már letehetsz!-löktem el magamat tőle.
-Tudtam, hogy hülye ötlet volt.-nézett az ágyra.
-Mire volt ez jó? Nem vettem volna le a felsőm, de ez egy játék. Jól el voltunk.
-Jól el voltunk? Hát persze. Hiszen mindenki odáig volt érted. Még jó, hogy élvezted.
-Most miről beszélsz? Téged is ugyanúgy be vontak mindenbe. Ez nem rólam szól.
-Nem fogom elviselni, hogy pofátlanul rád hajtanak, miközben ott vagyok és mindezt egy játékra fogják. Nem mész többet.
-Ezt nem te fogod eldönteni.-tettem karba kezeim a melleim alatt.
-Tessék?-nézett rám most először.
-Jól hallottad. Nem fogom csak azért lekorlátozni magam, mert te mindenkire féltékeny vagy. Én jól éreztem magam. Vissza megyek.-indultam el az ajtóhoz.
Láttam rajta a meglepettséget, fel is nevetett hitetlenkedve.
-Aha, akkor menj csak! Vetkőzz le nekik! Idd le magad megint és hagyd, hogy bedrogozzanak meg taperoljanak! Ha ettől jól érzed magad...-nyomta meg a végét.
-Megbántam amit rólad mondtam nekik...-néztem végig rajta és kiléptem az ajtón.
Már a folyosón voltam, amikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó és utánam szalad. Még mindig nem volt rajta póló.
-Tudod mit? Segítek.-lökött a falnak és leráncigálta rólam a szoknyám agresszívan.
-Mit művelsz?-hadakoztam vele.
Eldobta a ruhát. A fehérneműim maradtak csak rajtam.
-Most már meg felelsz nekik. Mehetsz.-nézett a szemembe szúrósan az arcomhoz közel állva.
Szavaitól majdnem kikönnyeztem, de csak álltam a tekintetét.
-Akkor elállnál az útból?-néztem rá dacosan.
Nem törtem meg előtte. Az érdektelent választottam.
-Azta kurva..Te aztán tényleg nem vagy semmi.-nevetett fel idegesen.
Megráztam a vállam és elsétáltam a ruhámért. Nem volt időm felhúzni mert magához rántott hátulról és elkezdte fogdosni a melleim bele hajolva a nyakamba.
-Tönkre teszel!-súgta a fülembe.
Beszívta az illatom és meg szorosabban vont magához.
-Nem. Te teszed tönkre magad.-fogtam meg kezeit a melleimen.
Pillanatunkból egy ismerős hang zökkentett ki minket.
-Uh bocsi, nem láttam semmit.-takarta el hirtelen a szemeit Henrik.
Alex egyből maga mögé állított és megköszörülte a torkát. Én addig magam elé tettem a ruhám.
-Mit akarsz?-szólalt meg.
-Csak elnézést akartam kérni az előbbiért. Hülye vicc volt és tiszteletlen. Gyertek vissza ha szeretnétek. Oké?-fordult meg.-Habár úgy látom most eléggé elfoglaltak vagytok.-tette hozzá kuncogva.
-Ma már nem megyünk. Majd legközelebb.-vágta rá-Ja és még egy ilyen vicc, és soha többet nem mehet el. Világos?
-Világos.-válaszolt komolyabban.-Akkor én most megyek ti meg folytassátok csak amit elkezdtetek.-éreztem, hogy mosolyog.
El ment. Alex lesújtóan fordult hátra hozzám és berángatott a szobába újra. Egészen az ágyig vitt és felemelt a combom fogva. Bele hajolt az ágyba és szép lassan le tett rá. Megbabonázva néztük egymást. Még mindig a combjam fogta. Homlokát neki döntötte az enyémnek és felsóhajtott.
-Vigyáznom kell rád, mert nem mindenki olyan jó ember, mint te kis barack.
-Túl féltessz. Tudok magamra vigyázni.
-Nem, nem tudsz. Elég egy kicsit is megbíznod bennük és már elengeded magad. Ők nem a te világod, hidd el!
-Ezt meg hogy értsem?!
-Romlott emberek. Gonoszak és manipulatívak. Nem csak jól akarják érezni magukat veled, hanem engem akarnak ezzel megalázni. Ki akarnak használni. Tudom.
-Nagyon ferdén látod a világot...-simogattam meg az arcát.
-Inkább reálisan. Ismerem őket. Te viszont még nem. Nem okollak érte, hogy bulizni akarsz. Csak ne velük. El viszlek majd rendes szórakozó helyekre, rendben?
-Ott is lehetnek rossz emberek.
-Lehet, de ott nem ismernek és ott leszek én. Meg a testőreink távolról.
-Dora amúgy sem volt szimpi...-forgattam a szemeim.
Felnevetett.
-Akkor megegyeztünk?-puszilt szájon.
Elmosolyodtam, mint valami öt éves, aki zavarba jött egy bóktól, pedig csak a puszta tettei ezt váltják ki belőlem.
Aprót bólogattam.
-Helyes.-vigyorgott és sok-sok puszit nyomott az arcom részeire.
-Aludjunk.-néztem a szemébe, aztán a szájára és újra a szemébe.
-Biztosan aludni akarsz?-hajolt még közelebb és lágy csókokat hintett a nyakamra.
-Azt hiszem..-sóhajtottam fel.
Nagyon jó érzés volt, ahogy puszilgatott.
-Azt hiszed, vagy tudod?-haladt lejjebb és már a melleim csókolgatta.
-Tudom.-küszködtem az érzéseimmel.
-Nekem nem úgy tűnik.-hajolt fel egy csókra.
Vodka narancs íze volt.
-Állj le! De tényleg.-haraptam be ajkaim.
-Miért?-simogatta a hajam.
-Mert ha most nem állunk le, nem fogom tudni vissza fogni magam és megint túl részeg vagyok.
-Nem szeretnék visszaélni a helyzetével hölgyem. Ahogy óhajtja.-puszilt homlokon és kifeküdt mellém.
Kicsit szédültem de egy kellemes érzés futott végig rajtam. Tisztelet. Ő ettől is más volt.
-Jó éjt kicsim.-öleltem magamhoz.
-Nem szoktál ilyen szépen beszélni velem. Nagyon részeg lehetsz.-nevetett fel.
-Drága egyetlen szerelmem.-mondtam csukott szemmel mosolyogva.
Megsimította az arcom.
-Neked is jó éjt kis barack.-suttogta komolyabb hangon.
Elaludtam karján.
