-Jó reggelt!-húzta mosolyra a száját.
-Jó reggelt!-mosolyogtam vissza rá.
Homlokon puszilgatott és elkezdett öltözni. Bement a mosdóba én pedig elkezdtem magamra kapni egy hosszú fekete szoknyát, rá egy nyakig érő pulcsit és egy magas talpú cipőt. Nehezen lépdeltem. Alex kuncogva jött ki a fürdőből.
-Mondtam, hogy megtartom az ígéreteim.
-Igen. Érzem.-álltam meg egy percre.
Elégedetten harapta be mindkét ajkát és oda jött hozzám egy ölelésre. A derekamon pihentette kezeit és magához húzott beszívva az illatom.
-Életemben először elfogytak a szavaim. A tegnap este eszméletlen volt.-nézett a szemembe.
-Később megbeszéljük.-dőltem a mellkasának.
-Mindenképp.-simította a hátam.
-Na menjünk!-húzódtam el.
Bólintott és a táskánkat magunkra kapva kimentünk. Még egyszer megcsókolt búcsúként. Kornél haladt el mellettünk. Végig nézte a jelenetet. Összeráncolt szemöldökkel figyelt de nem szólt. Vártam volna valami kacér hozzászólást de helyette csendesen biccentett felénk, a szemembe nézett és tovább ment.
-Mi baja?-kérdezte Alex.
-Passz.-vontam vállat.
-Na mindegy. Órák után látlak.-vigyorgott boldogan és elindult a terme felé.
Én is így tettem. Betti foglalta nekem a helyet.
-Ülj csak le.-nézett fel rám boldogan.
Gina visszatért az eredeti helyére. Felé néztem némi bűntudattal majd leültem.
-Hé minden oké?-kérdezte Betti.
-Persze. Jó estém volt.-tereltem.
-Rosszalkodtatok kicsit?-kuncogott.
-Így is mondhatjuk.-pirultam el.
-Szóval kibékültetek?
-Fogjuk rá. Elég tartalmas esténk volt.
-Basszus nem tudlak követni néha. Most utáljuk vagy nem?
-Nem tudom. Fogalmam sincs.-borultam le a padra.
-Órák után megbeszéljük.
Az órák túl gyorsan mentek. Mire észbe kaptam már véget ért az utolsó is. Nem volt kedvem Bettivel beszélni ezért gyors elköszöntem es a folyosóra siettem. Kornél az ajtó előtt állt és nyugtalanul megállított.
-Beszélnünk kell.-komoram végig mért.
Bólintottam és a kinti lelátóhoz követtem. Körbe néztem, hogy látnak-e de nem volt ismerős a közelben.
-Szóval mit szerettél volna mondani?-tettem karba kezeim.
-Ti most újra együtt vagytok?-kezdett bele.
-Tessék?-lepődtem meg hangnemén.
-Ez azért van mert tegnap nemet mondtam? Mert ha igen akkor csalódtam benned. Pont hozzá mentél vissza? Azt hittem ennél jobb vagy Hanna.-teremtett le.
-Te..A tegnapi nagy hülyeség volt tőlem. De nem miattad vagyok vele. Ez az én döntésem volt és még mindig nem tudom mihez kezdjek.
-Nem kell beérned vele! Most már itt vagyok.
Nem értettem hogy érti ezt. Annyira érzelmes lett hirtelen.
-Kornél nem tudom mi a célod de ez sosem működne köztünk. Alex sosem hagyná. Hozzá vagyok láncolva nem érted? Keress egy probléma mentes lányt. A te érdekedben.
-Nem szeretem a könnyű dolgokat. És nem fogom hagyni, hogy leláncolva éld az életed.
-Oké mégis mi a terved? És miért gondolod, hogy én akarlak téged?
Közelebb lépett és lejjebb hajolt az arcomhoz.
-Tegnap éreztem a szikrát benned is. Azt amit én már régóta érzek. És talán meg is kedveltelek.-tette hozzá.
-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
-Csak le kell győznöm valahogy.
-Kizárt. Alex veszélyes. Bármit megtenne értem.
-Ahogyan én is. Ne becsülj alá!-kacsintott.
Normális, hogy kicsit elállt a lélegzetem? Talán a szemei az oka. Vagy a tekintete. Vagy a magabiztossága? Elég...
-Ez miért érné meg neked?
-Legyőzhetem a halálos ellenségem és megszerezhetem az álomnőm. Mi nem érné meg?-nevetett.
-Nem akarom, hogy bántsd.-néztem oldalra.
-Azok után amit veled tett?
-Nem kell olyannak lennem, mint az aki fájdalmat okozott.
-Te jobb vagy nálam. Én elérném, hogy megbánja a kis gyökér amit tett.
-Nem mindegy milyen módon.
-Igaz. Én kinyírnám.
-Ez eszedbe se jusson!-lettem ideges.
-Nyugalom tündérke. Nem vagyok gyilkos kedvemben.-mosolygott.
-Őrült vagy.-nevettem fel.
-Ez közös bennünk.-csípte meg az orrom és magamra hagyott.
Figyelmetlen voltam ugyanis valaki egészen biztosan hallgatózott. Peti morcos tekintetével találkoztam. Ah szuper. Az önjelölt hős most kioszt. Kornél levállalta és tovább ment. Peti sértetten nézett rám.
-Hallgatóztál?-szólaltam meg először.
-Lehet. Ti szövetkeztek Alex ellen?
-Nem. Tényleg ezt szűrted le?
-Nem teljesen. De nem úgy tűnt, mintha cáfolnád, hogy vonzódsz hozzá.
-Peti..Alex barátja vagy értem. De ezt majd mi megoldjuk.
-Ez nem Alexról szól. Ha rémlik még én is felajánlottam, hogy megvédelek tőle. Érted aggódom.
-Hát értem nem kell aggódnod, köszönöm.-sétáltam el mellette.
Visszaállt elém.
-Most melyikükkel játszol pontosan? Avass be.
-Te meg miről beszélsz?
-Tegnap Kornélnál jártál aztán Alexszel feküdtél le, most meg újra Kornéllal suspitoltok. Elvesztettem a fonalat.
-Oké először is honnan tudod, hogy lefeküdtem vele? Másodszor pedig nem tartozom neked magyarázattal. Érted?
-Alex mesélte. Csak úgy áradozott rólad.-mért végig éhes tekintettel.
-Csodás. Azt nem mondta el mekkora melltartót hordok?-forgattam szemeim.
-80D.-mosolygott.
-Na jó. Én most megyek.-akadtam ki.
-Hé várj!-húzott vissza.-Átgondoltad az ajánlatom?
-Nem. Maradj Bettivel engem pedig hagyj békén kérlek!
-Nekem nem kell Betti. Hát nem érted?
-A legjobb barátnőm férje vagy. Sosem jönnék össze veled.
-Hát ez a gond. Nem bánná. Őt sem érdeklem.
-Nem csak ez a gond. Én nem nézek úgy rád.
Elkomorodott és magamra hagyott. Végre.
Talán sikerült megértetnem vele. Feszültebbé váltam minden egyes újabb beszélgetéstől amibe bonyolódtam. Megráztam magam és visszamentem az épületbe. Kaptam pár irigy tekintetet a lányoktól, a fiúktól pedig az ellenkezőjét. Kifejezéstelen arccal sétáltam el köztük. A szobámba beérkezve nagyot sóhajtottam és neki támaszkodtam az ajtónak ahogy becsuktam. Alex az ágyon ült egy könyvet olvasva.
-Mi volt ez a nagy sóhaj?-tette le az éjjeli szekrényre.
-Csak fáradt vagyok. Ma különösen nehéz volt a tananyag.
Reméltem nem érti meg a metaforám.
-Ugyan. Neked sosem okoz gondot a tanulás. Mi áll a dolog mögött? Mi myomja a kis lelked?-mosolygott rám őszintén.
Kicsit belesajdult a szívem kedvességébe.
-Tényleg csak ennyi volt. Lezuhanyzom. Melegem van.
-Hát jó. Kicsim, szólni akartam, hogy később át jön Kornél. Remélem nem gond.
-Nem. Dehogy.-mosolyogtam.
Bementem a fürdőbe és a mosolyom lehervadt egyből. Bezárkóztam és elkezdtem vetkőzni. Kopogást hallottam. Máris itt van? Ez gyors volt. Beálltam a zuhanyzó alá és elkezdtem tusolni.
-Basszus. El kell mennem. Peti azt mondta sürgős. Addig...Tudnál várni?-hallottam Alexet.
-Persze, menj csak. De mielőtt bármit is mondana, ne feledd, hogy egyszer már ráhajtott a csajodra. Én viszont mindig őszinte voltam. Mégha utáltalak is.
-Ezt miért mondod most nekem?
-Kiismertem a barátod és néha tudja keverni a dolgokat. Csak gondoltam emlékeztetlek.
-Értem...
Nem hallottam több hangot. Elzártam a vizet és magamra tekertem egy törölközőt. Kornél benyitott és ránk zárta.
-Nem vagyok tapló, nem nézek oda.-mondta csukott szemmel.
-Eltakartam magam. De legközelebb kopogj. Vagyis ne legyen legközelebb!
Lassan kinyitotta a szemeit és rám nézett. Pontosabban bámult. Megint eltűnt az egoista éne és őszinte csodálattal figyelt.
-Khmm.-köhécseltem zavartan.
-Khmm.-köhécselt ő is frusztráltan és kirebbent.
-Mit akarsz?-böktem ki.
Hol a szemem, hol a törölközővel félig eltakart melleim nézte.
-Gondolkodtam. Nem voltam elég rátermett. Elég céltudatos. De most már van egy tervem.
-Mondtam, hogy nem megyek bele.
Közelebb lépett hozzám.
-Meg tudlak védeni. Komolyan mondom.-simította végig ujját a nyakamon.
Újra elgyengültem szemeit látván.
-Ne kergess hamis ábrándokat.-mosolyodtam el aprón, szomorúan.
Ridegen elhúzta az ujját a bőrömtől, aminek hiánya engem is rideggé tett.
-Ennyire tartasz?-nevetett fel sértetten.
-Koránt sem.-léptem vészesen közel hozzá.-De tudom hogyan végződne ez a harc. Azt pedig nem akarom.-néztem fel rá egyenesen a szemeibe.
Láttam, hogy eljutnak hozzá a szavaim és ő is ecseteli az elméje mélyén mi is történhetne.
-Nem kell rosszul végződnie. Megállapodhatnánk mind valamiben.
-Kornél...Mindennek hittelek csak naivnak nem.
-Alábecsülöd a szónok énem. Tudom hogyan hassak rá. Vagy bárkire.
-Te meg a szöveged. Én is csak a bábod vagyok? Pontosabban azt szeretnéd, hogy az legyek?
-Nem éppen. Elismerem, hogy nyíltan el akarom nyerni a tetszésed de, hogy te báb lennél...Nem. Benned társat keresek. Egyenlő felet. Azt akarom, hogy velem uralkodj, nem alattam. Habár, más szempontból nagyon is lehetnél alattam.-lépett még közelebb ezzel eltörölve köztünk a távolságot. Megcsapott a férfias illata. A mellkasának ütközött a fejem. Lassan a derekamra helyezte a tenyerét és magához húzott. A szívem hevesen vert és éreztem, hogy az övé is hasonlóan cselekszik.
-Kornél...-sóhajtottam fel.
-Szeretem a nevemet a te szádból hallani.
-Jó. Mert csak ezt fogod hallani. Semmi mást.
-Hmm. Biztos? Szerintem hallani fogok még angyali sikolyokat tőled.-lejjebb vándorolt a keze.
Kacéran benyúlt a törölköző alá és elkezdett játszani a nőiességemmel. Aprót nyögtem az élvezettől.
-Ne! Ez nem...Ezt nem kéne. Alex is bármikor itt lehet.-haraptam be ajkam.
-Ha olyan helytelen miért esik ilyen jól?-hajtotta homlokát az enyémnek várva a reakcióm és belém helyezte két ujját, ezután pedig mozgatni kezdte. Profin csinálta.
-Hah...Kornél... Miért csinálod ezt?-hunytam le szemeim.
-Nem bírom ki, hogy a látványoddal kell beérnem többé. Csak magamnak akarlak.-gyorsított.
-Hmm..Haa...Hmm..-jólesően hümmögtem.
Öntelten mosolyogni kezdett és abba hagyta.
-Mondtam, hogy más hangokra is képes vagy.
-Baszódj meg!-öklöztem bele a mellkasába lelassítva a légzésem.
-És még mikre vagyok képes...-ült le a kád szélére magával húzva.
Terpeszében álltam a törölkozőm tartva.
Érzéssel a nyakamat csókolgatta, ami teljesen beindított.
-A csók nekem elég intim. Szóval..Nem bánod ha megteszem?-nézett fel rám a derekam ölelve.
-A petting meg volt már...-kuncogtam.
Elégedetten magához húzott és megcsókolt. Olyan mámort éreztem amit szavakban lehetetlen leírni. Érzékien az egyik kezével a mellemhez nyúlt és masszírozni kezdte.
-Baszki Kornél álljunk le!-váltam el tőle.
-Most miért? Olyan jól éreztük magunkat.
-Ez így nekem nem megy. Menj ki!-szóltam rá.
-Ez most komoly?-hajtotta hátra fejét.
Jézusom... Tudja mit csinál. Hogy lehet ilyen szexi?
-Menj!-szóltam újra erőt véve magamon.
Dacosan fel állt.
-Tudom, hogy élvezted. Akkor mi a baj?
-Alex bármikor vissza térhet. De főként mert...-közeledtem hozzá.
-Mert?-emelte fel az állam.
-Mert félek nem tudnám leállítani magam.-néztem vele farkasszemet.
Fellángolt a szeme a vágytól és még jobban érdekelte mi lehetne ha...
-Nem akarok bajt neked. Elmegyek. De ígérem neked, hogy megszerezlek tőle! Szóval addig várj rám! Megteszed ezt nekem?
-Még nem tudom mit akarok.-léptem el tőle.
Összeráncolt szemöldökkel nézett le rám.
-Szerintem pontosan tudod mit akarsz és ez rémiszt meg.
Ezután a mondata után sarkon fordult és magamra hagyott. Még mindig hevesen lüktető mellkassal meredtem magam elé és a szavain gondolkodtam. Na meg az érintésén...
Két percre rá Alex hangját hallottam meg.
-Megjöttem. Kicsit elhúzódott a beszélgetésünk.
-Nem gond.-válaszolt kedvesen Kornél.
Hát persze, hogy nem okozott gondot miközben volt időd...Mindegy is.
-Alex! Behoznál nekem valami ruhát légyszi?-kiabáltam ki neki.
-Persze édes.-kiabált vissza.
Nem sokkal rá egy selyem anyagú kék hálóinget hozott magával és ránk csukta az ajtót.
-Ez megfelel?-nézett végig rajtam.
-Nem éppen takar de ha téged nem zavar, hogy Kornél így lát akkor engem sem.-vettem el tőle.
-Akarom, hogy lássa milyen gyönyörű vagy és, hogy nem féltelek tőle mert úgy sem kaphat meg.-jött közel.
-Ez az én magabiztos férjem.
Most már magam sem tudom kit akarok.
-Azt hiszem Kornélnak mennie kell. Túlságosan kívánlak.-csókolt meg.
Azonnal elhajtolt szaglászva a levegőben.
-Miért érzek rajtad olyan férfi illatot, ami nem az én parfümöm illata?-nézett a szemembe mélyen, elborultan.
Nem tudtam megszólalni. Csak ijedten bámultam rá.
-Na gerlepár kijöttök még valaha?-kérdezte Kornél az ajtón túl.
Alex mérgesen kirontott az ajtón én pedig utána futottam.
-Itt papolsz nekem arról, hogy egyenes vagy de ahogy magatokra hagylak rámozdulsz a feleségemre? Mondd el mi történt! Most!
-Higgadj le! Te meg miről beszélsz?-kérdezte tettetett nyugodtsággal Kornél.
-A parfümöd...A te parfümöd éreztem rajta.
Kornél úgy nézett a szemébe, mint aki elfogadta, hogy rajta kapták. Bólintani kezdett.
-Áruld el mire gondolsz? Mi történt?
-Megcsókoltad őt? Talán kényszerítetted valamire? Mit tettél vele?-kiabált idegből.
Kornél cinikusan felnevetett.
-Van pofád nevetni? Megöllek!-esett neki a férjem indulatosan és fojtogatni kezdte.
-Elég!-húztam le Alexet a már földön fekvő srácról, aki csak nevetve nézett rá.
-Fejezd be kérlek!-fogtam meg Alex arcát.
-Mi történt? El kell mondanod!-nézett rám kétségbeesetten.
-Elmondom.-nagy levegőt vettem.
-Hanna! Ne!-szugerált Kornél.
-Hallgass!-szólt rá Alex.
-Kornél megölelt. Ezért maradt rajtam az illata. Nem tudtam, hogy mondjam el mert féltem, hogy félre értenéd.
-Azt várod, hogy ezt el is higyjem?
-Nem érdekel mit hiszel. Ez az igazság.
Kornél elismerően bambult felém.
-Ah.-idegeskedett Alex-Jó rendben. Hiszek neked. Te sosem csalnál meg.-higgadt le.
-Hmm. Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük.-biccentett Kornél.
-Most kérlek menj el!-mondta higgadtan Alex enyhén szégyellve magát.
-Értem én. Akkor jó éjt nektek!-nézett rá egy apró grimaszzal, aztán rám egy szemtelen félmosollyal.
-Jó éjt!-válaszoltam nagyra nyílt szemekkel.
Alex egy bólintással köszönt el. Miután magunkra hagyott minket felém fordult.
-Sosem csalnál meg...Ugye? Mondd, hogy nem alázkodtam meg ennek a baromnak a semmiért! Mondd, hogy nincs okom úgy érezni, hogy átvertél.
Hevesen vert a szívem. A bűntudat átjárta az egész testem. Leblokkoltam teljesen.
-Már elmondtam egyszer.
-Akkor miért érzem ezt a leírhatatlan érzést? Hm? Az az önelégült nevetés...Nem arra utalt, hogy semmi sem történt. Nem akarok paranoiás lenni. Bízni szeretnék benned. De benne nem tudok.
-Szomorú voltam. Ő pedig megölelt. Ez történt.
-Semmit nem érzel iránta?
-De. Szerelmes lettem. Gyerekeket akarok tőle meg egy kertes házat két gyerekkel. Ja és vele szeretnék megöregedni.
-Nagyon vicces.-hunyorított.
Talán nem vicceltem...
-Aludjunk inkább. Nemrég még halottnak hittelek szóval ne várd el, hogy legyen energiám veszekedni.
-Meddig fogod még ezt emlegetni?
-Meddig fogsz még kínozni?
-Tessék?-akadt ki-Pontosan mivel is kínozlak?
-Előadtad a saját halálod, aztán azt várod, hogy minden a régi legyen. Most meg féltékenykedsz. Szerinted ez nem kínzás?
-Sajnálom. Tudom, hogy jobban kéne bánnom veled. Kérlek legyél velem türelmes.-bújt hozzám átkarolva.
Újra bűntudatot éreztem.
-Próbálok.-simítottam meg hasamon fekvő karját.
-Köszönöm.-puszilt nyakon és elaludtunk.
