Elmosolyodtam és kikeltem mellőle. Felvettem a köntösöm és öntöttem magamnak kávét. Kopogtak az ajtón kicsivel később. Összehúztam a hálóingem és ásítva, lassan odasétáltam és kinyitottam. Még fel sem néztem de egy magas alak jelenlétét éreztem. Riadtan kaptam oda a fejem a felismerésre.
-Te mit keresel itt?-néztem szembe Kornéllal.
-Csinos hálóing.-méregetett perzselő tekintettel.
Zavartan még jobban össze húztam magamon.
-Hogy mersz ide jönni a tegnapi után?
-Nem csevegni jöttem.-lett egy kicsivel komolyabb.
-Alex még alszik. De amúgy sem szeretném, ha zaklatnád. Hagyd végre békén!
-Nézzenek oda! Feleség és testőr is egyben, főnyeremény!-jött közelebb-Mázli, hogy hozzád jöttem és nem hozzá.
-Ennyire unatkozol? Mit akarsz tőlem?
-Jobb lenne, ha meghallgatnál. Talán meg tudlak még lepni.
-Te mindig csak meglepni tudsz. Nem érdekel bármit is találtál ki.-akartam rácsukni az ajtót, de megfogta.
-Mi van, ha azt mondom élhetnél szabadon? Anélkül, hogy bárki tulajdona lennél? Az sem érdekel?
-Hogy mi?-dermedtem le egy pillanatra.
Alex felébredt és minket megpillantva azonnal hátra rántott maga mögé.
-Te meg mit keresel itt? Hogy mersz hozzá szólni is akár?-ragadta galléron indulatosan.
Kornél meg sem riadt tettétől csupán rám nézett és egy mondattal búcsúzott.
-Gondold át! Viszlát szépség!-húzta el egy apró mosolyra a száját.
Kirántotta magát Alex szorításából és el ment.
Alex idegesen csapta be az ajtót.
-Mit mondott neked és miért nem ébresztettél fel?-túrt a hajába feszülten.
-Semmi fontosat. Alig beszéltünk. Nem akartalak felébreszteni.
-Ne hazudj nekem! Mit kell át gondolnod?
-Csak a szokásos hülyeségével jött. Ne vedd komolyan, mert nyilván nem érdekel.
-Jól van. Ma beszélek az igazgatóval, hogy újítsuk meg a biztonsági rendszert. Az ő arca ki lesz tiltva innen. Ezt garantálom.
-Rendben. Most megyek készülődni. Ne aggódj, oké?-adtam egy puszit a nyakára.
Ma szexin akartam kinézni. Felvettem egy párduc mintás kivágott felsőt, egy bőr szoknyát és a magasított szárú magassarkú csizmám. Enyhén sminkeltem és készen is voltam. A hajam egy magas copfba fogtam.
-Csinos vagy.-méregetett Alex szintúgy készülődve.
-Tudom.-tettem egy kis szájfényt fel közben-Hadd nézzelek!-pillantottam rá.
Jól nézett ki, mint mindig. Fekete inget viselt, arany nyaklánccal, rolex órával és egy fekete farmert.
-Hmm. Szexi.-mosolyodtam el kacéran.
Magabiztosan nézett rám. Homlokon puszilt és mélyen beszívta az illatom.
-Este találkozunk édes.-vált el tőlem és kiment.
Fogtam a füzetem és a telefonom, majd Alex magabiztosságát felruházva sétáltam ki. Már majdnem az osztályomnál voltam, amikor egy lány véletlenül belém ütközött és mindketten elestünk.
-Jézusom, ne haragudj!-szedegette össze zavartan a holmim, aztán össze találkozott a tekintetünk, és jobban felmértem. Szögegyenes barna haj, ázsiai beütésű barna szem, picit husis de kellően telt, elég szép lány. Egy fehér kötött pulcsit viselt farmerrel és félcsizmával. Egyszerű, de letisztult. Zavartan bambult rám átadva a füzetem.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá, hogy kicsit engedjen feszültségéből.
Mintha tényleg felengedett volna és már nem bámult. Mindketten felálltunk és leporoltuk magunkat.
-Te Hanna vagy, ugye?-nézte a padlót szerényen, mintha félne tőlem.
-Talált. Na és te?-kerestem a szemkontaktust, de folyton kerülte.
-Én..Az nem számít. Senki vagyok.-nevetett fel fájdalmasan-Még egyszer ne haragudj, nagyon kis béna vagyok. Ugye nem haragszol?-kérdezte elcsukló hangon.
-Hé!-mosolyogtam rá aggódva és megérintettem a vállát-Minden oké.
A kezemet bámulta, ami a karján pihent és most először fel mert nézni rám.
-Te olyan kedves vagy...Én azt hittem...
-Csá Hanna!-karolt át hirtelen hátulról Lázi.
-Nem fontos. Szia!-motyogta az ismeretlen lány és azonnal felszívódott.
Furcsálódva meredtem utána, aztán lekapartam a fiú kezeit magamról.
-Elijesztetted szegényt.-fordultam meg.
-Ki volt a csaj? Még nem láttam.
-Még én sem. Nem tudom ki ő.
-Nem baj, majd lehet megismered. Na amúgy ma buli este?-vigyorgott.
-Nem lehet. Megígértem Alexnak, hogy nem megyek többé.
-Mi? Ne már. Mindenki szerint jobb a buli, ha te ott vagy.-unszolt.
-Tudod, hogy nem jó kihúzni nála a gyufát.
-Téged sosem bántana. Ez tény.
-Tudom, de titeket habozás nélkül. Annyit nem ér.-sóhajtottam fel.
Szomorúan biggyesztette le ajkait.
-Jól van akkor. Majd becsempészünk.
-Ömm. Nem.-nevettem fel és bementem az osztályba.
-Hanna szultána!-esedeztek előttem az osztálytársaim.
Kérdőn néztem körbe.
-Mi folyik itt?-nevettem fel.
-Alex tegnap megmentette mindenki életét, téged pedig majdnem elraboltak. Ti vagytok a kicseszett legendák.-segített ki Betti.
-Na jó ezt hagyjátok abba. Oké?
-Ahogy szeretnéd.-mondogatták, de még mindig úgy kezeltek, mint egy uralkodót.
Bevallom kicsit jól esett az egómnak. Igen, elég jól nézek ki és igen, az életem nem átlagos. Nem bűn erre büszke lenne, nem? Elégedetten telt a napom az órák alatt. Becsúszott egy matek hármas, de azon kívűl jól teljesítettem mindenből. Órák végén a szobámba vonultam tanulni. Alex edzett. Úgy döntöttem este felé, hogy kiszököm a buliba.
Épp oda tipegtem és akkor megpillantottam azt a barna hajú szép lányt, akibe ma bele botlottam. Lehajtott fejjel ment el mellettem.
-Hé!-szóltam oda neki.
-Hmm?-kapta fel a fejét.
-Van kedved bulizni? Elég titkos a dolog, de velem simán bejöhetnél.
-Én..Én nem vagyok népszerű. Mit keresnék köztetek?
Olyan szánalmasan beszélt, hogy már megsajnáltam. Komolyan ha még egy ártatlan bárány mondat elhangzik a szájából kiakadok.
-Ugyan már. Jó lesz. Amúgy is az adósom vagy a reggeli miatt.
-De...Igaz.-biccentett-Így nem vagyok alul öltözve?-esett kétségbe.
-Egy picit. Na jó, gyere segítek.-ragadtam kézen és bevittem a szobánkba.
Gondosan körbe nézett ámulattal. Addig én kerestem neki egy szoknyát. Egy kockásat vettem ki, ami a mellénél cipzáros.
-Tessék, próbáld fel!-dobtam oda neki.
-Köszönöm, de ez nekem túl kihívó.
-Dehogy is. Nagyon csini darab.
Végig mért és megakadt a szeme a melleimen, aztán a szoknyám nézte és végül az arcom.
-Te magabiztos és szép lány vagy. Neked jól állnak ezek. Én...Én nem vagyok ilyen.
-Ah elég ebből. Legyen már egy kis tartásod. Most komolyan. Mi bajod magaddal?-sétáltam elé feldúltan.
-Én nem érek fel hozzád. Csak egy porszem vagyok.-nézte a csizmám orrát.
-Ne viselkedj már úgy, mint valami kis kutya. Csak próbáld fel! Hogy is hívnak?
-Gina.-szorongatta a ruhát.
-Én is voltam ilyen, Gina. De ez nem jó. Így könnyen el fognak nyomni. Úgyhogy vedd fel azt a ruhát és mutasd meg milyen szép vagy.
Csodálkozva nézett rám.
-Szerinted szép vagyok?-mosolyodott el most először.
-Hát persze. Jó adottságaid vannak.
Zavarba jött talán, mert elvörösödött és elfordult. Belebújt a ruhámba és felém fordult.
-Na milyen?-rágta a száját.
-Szexi.-mértem végig elismerően.
Tényleg az volt. Nagyon is. Elindultunk a klub helyiségbe és kézen fogtam, mielőtt bementünk.
-Na gyere, bemutatlak a többieknek.
Bizakodva követett. Ott voltak már Láziék a szokásos helyen körben ülve.
-Hé, szia Hanna!-köszönt Lázi-Na mégis megismerkedtetek? Ki az új csaj?
-Szia Hannus.-köszöngettek a többiek is.
-Emberek, ő itt Gina. Gina, többiek.
Mindenki bemutatkozott neki és leültünk.
-Milyen piát adhatok?-kérdezte Henrik.
-Én nem iszom.-forgattam a nyakam.
Gina végig bámult. Megint.
-Hogy mi? Nem hallom. Hozom is a jó öreg vodkát.-pattant fel.
Fél óra múlva már javában sokat ittak és tökre meg volt alapozva a hangulat. Gina is ivott egy keveset. Jól el voltunk. Csendes maradt, de mindig nevetett és néha jókor szólalt meg.
-Baszki ti olyan cukik lennétek.-nézett rám és Ginára totál be állva Henrik.
-Jó oké ezt most vissza kaptam.-nevettem fel.
-Most komolyan, úgy néz rád. Szerintem smárolnotok kéne.-nevetett.
Rá néztem Ginára, aki kissé szégyellte magát.
-Hát jó.-rántottam vállat ittasan és nyomtam egy puszit Gina ajkaira.
Meglepetten nézett rám. Legnagyobb meglepetésemre visszapuszilt újra.
Mindenki hujjogni kezdett. Csodálkozva húztam el a szám tőle, aztán a többiekre néztem.
-Alexnek egy szót se!-nevettem fel.
-Tudod a szabályt bébi. Ami a klubban történik, az ott is marad.
-Ah ezt én is ki akarom próbálni.-nyafogott Dora.-Hanna, én is kapok puszit?-kúszott felém.
Gina hirtelen közénk kúszott és köhécselni kezdett.
-Jól vagy?-kérdeztem ijedten.
-Ja aha, csak félre nyeltem asszem.-nevetett fel.
-Szívás. Majdnem meg volt az első csaj csókom.-kúszott vissza Dora.
Újra sokat ittak.
-Hanna, te amúgy ma miért vagy ilyen kibaszott csábító? Mint valami sado cicus. Lehetek az alávetetted?-méregetett Áron szét csúszva.
-Szerintem eleget ittál.-kuncogtam.
-Alexnak nem kell megtudnia. Mit szólsz?
-Uh leszel a kis kutyám?-húztam meg az üveget most először.
-Ugatni is tudok, ha szeretnéd.
-Majd én.-vágott közbe Gina.
-Mi?-néztem rá kábultan.
-Ezt velem is megteheted, ha szeretnéd. Még sosem voltam alárendelt vagy ilyesmi.
-Ahh baszki ez a buli egyre jobb.-ittak a többiek is.
-Csak hülyültünk.-nevettem csodálkozva.
Gina hirtelen kifeküdt elém és kicipzározta a szoknyát a mellénél.
-Most mit kéne csinálnom?-nézett fel rám komolyan.
-Ah ez a csaj merész. Hanna, csinálj valamit!-ujjongott Dora.
-Valaki vegye át a helyem. Én csak Alexnak tartogatom az ilyeneket.-néztem körbe.
-Ah lehetek én?-kérdezte Dora.
-Nem.-vágta rá Gina és fel kelt.
-Vagy én?-hajolt oda hozzá Áron.
-Úrnőm!-tette hozzá.
-Sajnálom. Mást nem találok vonzónak itt.-nevetett fel, amire a többiek is.
-Ez jó volt-nézett rá Lázi.
Úgy tűnt beilleszkedett és felvette a stílusukat.
-Na én megyek is. Meg leszel innentől?-kérdeztem a hátát megsimítva Ginától.
-Elmész??-fogta meg a kezem.
-Igen. Alex már biztos vár. De te érezd jól magad és gyere többször is ha akarsz. Már ismernek.
-De nélküled nem lesz jó.-húzott rá az italára.
-Dehogynem. Ne aggódj.-mosolyogtam rá.
-Elmész?-kérdezte Lázi ijedten.
-Aha, de itt hagyom ezt a csajszit nektek-nevettem fel.
-Szólj rá Gina-mondogatták neki-Ne menj már el!-kérleltek.
-Jó éjt.-szólaltam meg és felálltam.
-Ezt még folytatnunk kell legközelebb. Mit szólsz hozzá Gina?-kérdezte Áron.
-Ha Hanna jön, én is.
-Hanna, jössz, ugye?-kacsintott.
Gina egyáltalán nem érezte ezt flörtnek. Sőt, úgy tűnt nem érdekli a közeledése.
-Én többet nem jövök, de örültem nektek. Jó csapat voltunk.-néztem rájuk.
-Ez is Alex miatt van, ugye?-kérdezte Lázi.
-Félig igen és félig, mert ha veletek vagyok túlságosan elengedem magam. Amit Alex feleségeként nem tehetek meg. Gina majd helyettesít.-néztem rá biztatásképp.
-Ne már. Téged senki nem tud helsettesíteni.-szólalt meg Henrik.
-Ezt is megéltem. Egy kedves mondat Henriktől.-nevettem fel-Majd hozzá szoktok. Mintha itt sem lettem volna.-mosolyogtam.
Miért vagyok mégis szomorú?
-Egy ölelést azért kapunk?-nézett rám lehangoltan Dora.
-Persze. De hé, ez nem búcsú. A suliban mindig összefuthatunk.
Átöleltek egyesével. Még Gina is.
-Remélem nem öltem meg a buli hangulatát. Sziasztok!-álltam fel.
-Szia..-mondták szomorúan.
Mikor kimentem kissé szorult a mellkasom. Miért? Nem is álltak olyan közel hozzám ezek az emberek. De valahogy jó volt velük lenni.
Visszamentem a szobámba. Alex éppen tanult az ágyban ülve. Mikor beléptem felém kapta a tekintetét.
-Szia kis barack. Hol voltál?-kérdezte aggódó hanglejtéssel.
-Őszinte leszek. Elbúcsúztam a többiektől.
Azonnal letette a könyvet a kezéből.
-Elbúcsúztál?-nézett fel rám halál komoly tekintettel.
-Igen. A klubtól. Megígértem, hogy többé nem megyek oda.-huppantam le mellé.
Mintha teljesen megkönnyebbült volna, egy sóhaj hagyta el a száját.
-Rendben. Jól tetted.-hajolt oda hozzám egy puszira.
-Miért mit hittél? Hogy elhagylak?-húztam fel a szemöldököm.
-A legnagyobb félelmem, szóval igen.
-Ez hihetetlen. Nem bízol bennem? Mondtam, hogy nem hagylak el.
-De bízom. Viszont ahogy bele kezdtél teljesen úgy hangzott és nem lepődnék meg a vitánk miatt. Meg itt járt reggel az a barom.
-Fejezd be! Én most lezuhanyzom.-hagytam ott besétálva a fürdő szobába.
Kibújtam a ruháimból és felkötött hajjal beálltam a zuhany alá. A felét sem látja mennyit jelent nekem. Ezen járt az eszem meg a többiek szomorú tekintetén. Miután végeztem fogat mostam, elvégeztem az arc ápolási rutinom és kimentem felöltözni. Kivettem a pizsim, ami ma egy hosszú, laza bárányos nadrág és egy maci mintás felső volt. Felöltöztem a [fürdőben és bebújtam az ágyba Alex mellé.
-Jó éjt!-oltottam le a lámpát magam mellett.
-Kicsim beszéljük meg ezt az előbbit, nem?
-Most fáradt vagyok ehhez.
-Úgy érzem jót tenne. Kérlek.
-Hagyjál kicsit. Elegem van az egészből. Aludj inkább.-vágtam rá türelmetlenül és álmosan lehunytam a szemeim.
-Jól van akkor nem erőltetem. Aludj csak.-nyomott egy puszit a homlokomra és ő is lekapcsolta a lámpája világítását.
Én nem tudtam elaludni, ő viszont rövid időn belül szuszogni kezdett már. Elfordultam háton fekvésbe és a falat pásztáztam. Milliónyi gondolat szikrázott a fejemben. Vajon tényleg kedvelnek a többiek? Miért védem és ragaszkodom ennyire Alexhez? Kicsit még gyűlölöm is. Tényleg szeretem? Na meg ott van Kornél ajánlata. Bízhatnék benne egyaltalán? Miért fordult meg a fejemben, hogy érdekel mit ajánl? Ez nem helyes. Boldog vagyok. Boldog vagyok? Vajon mit csinál most apa? Vagy az a nőszemély, aki régebben az anyámnak hívta magát? Apa biztosan horkol már. Anya...Vagyis, az a nő pedig valami könyvet olvashat a kislámpánál a mama régi fotelében. Talán még borozgat is mellé, ahogy szokott. Kit érdekel? Miért gondolok én most pont ő rá? Észre sem vettem és folytak a könnyeim. Pedig csak gondolkodtam. Egy hang zökkentett ki.
-Min gondolkodsz ennyit?-mormogta mély, álmos hangján Alex.
Hirtelen fordítottam felé a tekintetem, mint akit tetten értek és a két szugeráló szemével vettem fel a farkasszemet.
-Mióta bámulsz?-szólaltam meg kis idő után.
-A kezdetektől. Nem tudtam így aludni, hogy veszekedtünk.-furakodott közelebb.
Csak néztem és éreztem ahogy szeretete szinte átölel. Ő is éppolyan magányos és nyomorult, mint én. Szüksége van rám. Hirtelen megbántam, hogy egy percre is elgondolkodtam az ajánlaton, hogy kijuthatok.
-Mi a baj?-törölte le az éppen lefutó könnycseppeim az arcomról.
-Ne veszekedjünk.-öleltem át szorosan.
Válaszul édes puszikat nyomott a fejemre és magához szorított méretes karjával.
-Sajnálom. Az én hibám volt. Bízom benned.-suttogta a fülembe.
Egyszerre melengette és szúrta át a szívem kedvessége. Gyerekként szorongattam magamhoz és az illata álomba bódított.
