2.Évad 3.rész

A telefonom ébresztésére keltem fel. Álmosan kisírt szemekkel botladoztam el a szobához tartozó mosdóig. A tükörbe pillantva egy szörnyet láttam. Karikás vörös szemek, kócos haj, vézna test. Megmostam az arcom és feltettem némi sminket. Elindultam átöltözni. Felkaptam egy fekete pulóvert aminek kivágott dekoltázsa van, de csak annyira, hogy takarja amit kell, viszont tekintélyt varázsoljon. Egy farmert is magamra aggattam és egy boka cipőt. Máris jobban néztem ki. Hajam fésülés után kiengedve hagytam. Lesétáltam a konyhába.
-Jó reggelt!-mondtam leérve.
Mindhárman felém kapták a fejüket.
-Jó reggelt álomszuszék!-jött oda hozzám Anti és a kezembe adott egy bögre kakaót.
-Szia!-köszönt Fanni is, Dénes ölében ülve (?!)
-Jó reggelt szivem!-nézett rám Dénes és kiemelte a lányt az öléből.
-Köszönöm!-biccentettem Anti felé.
-Nincsmit!-mosolygott.-Amúgy ő itt a kutyám. Zénó! Gyere ide!-szólt az ajtóban ücsörgő kutyának, aki készséggel futott gazdija felé. Gyönyörű Labrador.
-Milyen édes!-mosolyogtam le rá és letettem az asztalra a bögrét.
-Akarod..Elvinni egy sétára?-vigyorgott le rám.
-Ömm. Persze. Imádom a kutyákat.
-Szuper. Indulhatunk?-kérdezte lendülettel.
Bólintottam mire Dénes engem szugerált.
-Ha nem bánjátok csatlakozom!-csapta össze tenyerét Dénes.
-Persze tesó, gyere csak! Oh jut eszembe, nekem dolgoznom kell. Menjetek ketten!-mosolygott, de éreztem mosolya mögött áll valami szomorúság is.
-Nagyszerű. Gyere Hannám!-fogta meg a pórázt és miután a kutyára tette megragadta a kezem.
Kábán néztem a kezünkre és rá. Most ez mi? Nem békültünk ki...
-Apa hívott. Felköszöntött meg ilyesmi. De anya folyamatosan irogat, hogy hol vagyok és, hogy az egész város keres.
-Hogy mi?
-A régi városomban és a sulisban is.
-Anti megcsináltad már a kamu személyiket?
-Igen. Hanna a te neved Flotta Cecília lesz. Dénes, a tiéd pedig Vass Bálint.
-Hogy micsoda? Miért pont Flotta? Így hívják Eriket is!-csattantam fel.
-Nem tudom ki ő!-rázta a fejét.
-A fiú aki megerőszakolt!-fakadtam sírva és kifutottam a házból.
Eszembe juttatott mindent. Elegem lett.
Nos, ha vissza gondolok egy évvel ezelőttre nagyon más szülinapom volt. Anya sütött egy tortát, aminek pocsék íze volt. Apa énekelt nekem a szörnyen rekedt hangjával és a barátaim poénokkal dobták fel. A barátaim...Hmm. Milyen régóta nincsenek barátaim. Emlékszem még Dórára, aki mindig féltékeny volt rám de szeretett. Szandira, az izgő mozgó ikremre (akit a haja miatt hívtam így) és a legjobb barátnőmre Kittire. Fekete hajú, magas, elragadó lány. Mindig mellettem volt és állandóan megnevettetett. Nagyon szeretett, ahogy én is őt. Szóval akármilyen is volt, hiányzik. Anyuék is, a torta is, apa hangja, a barátaim viccei. Egy szóval minden. Szóval miután kirohantam az utcára elindultam a plázába. Leültem és elkövettem egy nagy hibát. Felhívtam Kittit.
-Háló! Kivel beszélek?-szólt a telefonba.
-Kitti...-ejtettem ki nevét.
Nem tehetek róla. Olyan rég nem hallottam a hangját.
-Hanna!-csapott belé a felismerés-Hanna, téged keres mindenki!
-Nem mehetek vissza!-könnyeztem be.
-Miért nem?-hallottam aggódó hangját.
-Túl sok rossz történt ott. Képtelen lennék rá.-sírtam már.
-Jézus Hanna! Beszélj!
-Az a suli nem katolikus! Nem tudom anyámék tudták vagy sem de ott veszélyben vagy ha lány vagy. A lányokat megfenyítik a fiúk és be kell hódolni. Olyan dolgokat is tesznek!-hangsúlyoztam az olyan szót.
-Mondd, hogy nem rontottak meg!-hallottam vissza folytott lélegzetét.
-Megerőszakolt egy fiú!-zokogtam.
-Jajj ne!-hallottam rémült hangját és kiengedte a bent tartott oxigént.-Ettől féltem.
-Tudtál róla, hogy ott ez van?
-Nem dehogy. Csak miután mesélted.
-Kitti most már érted. Kérlek ne áruld el hogy hívtalak de senkinek!
-Bennem bízhatsz Hanna. Becsszó. Még 5 évesen találtuk ki. Miért most szegném meg?!
-Bízom benned!-nevettem fel boldogan megkönnyebbülve miközben könnyeim töröltem.
-Na és most hol vagy?
-Nem mondhatok semmit. Csak annyit, hogy biztonságban a barátommal. Többé nincs olyan, hogy Hanna érted? Már Cecília vagyok!-mondtam ki megtörve.
-Miért pont ez? Lehettél volna Abigél vagy Zselyke, esetleg Leila.
-Nem én választottam. Ezt dobta a gép. Most megyek.
-Várj! Annyit árulj el látlak e még!
-Ne veszítsd el ezt a számod és én ígérem, hogy keresni foglak!
-Jó, rendben, megígérem.
-Szeretlek Kitti!-sírtam tovább.
-Boldog szülinapot Hannám! Szeretlek!-sírt ő is.
Letettem a telefont és a fejemet fogtam.
Szép kis szülinap...A járda patkáján ülve temettem tenyerembe az arcomat és hagytam, hogy könnyeim elárasszák arcomat.
-Szia!-hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Anti hangja volt.
-Hagyj békén kérlek!-szipogtam és megtöröltem az orrom.
-Ne haragudj! Nem tudtam, hogy így hívták azt a fiút. Arról sem, hogy valaha testi erőszak áldozata lettél volna. Sosem beszéltünk a múltadról és Dénes sem említette.
-Csak...Változtasd meg, jó?-néztem hátra könnyes szemmel.
-Rendben. Sajnálom mégegyszer.
-A Cecíliát is kérlek!
-Miért? Az szép név.
-Legyen Abigél! Már csak a legjobb barátnőm miatt is.
-Ahogy akarod. Mit szólsz az Angyal Abigélhez?-mosolygott.
-Nekem megfelel.-vontam vállat.
-Ha úgy érzed akarsz valakivel beszélni róla, én itt leszek!-mondta majd elsétált.
Ismét tenyerembe temettem az arcom. Megdörzsöltem kisírt szemeim és vissza mentem a házba. Esetlenül álltam meg a nappaliban. Egyik karommal at fogtam a csuklóm és velük szemben álltam.
-Én nekem dolgozni kell mennem!-szólt Anti és elsétált mellettem ki az ajtón.
Megtörte a csendet. Dénes felém kapta a fejét és oda futott hozzám, majd szorosan a karjába zárt. Végre azt éreztem. Hogy újra védelmez. Szeret.
-Sajnálom, hogy szóba jött a neve!-szorított magához.
-Minden..egyes..alkalommal..mikor eszembe jut..az jut eszembe róla..hogy..miket tett..és..-sírtam szaggatottan mellkasába fúrva fejem és nem tudtam befejezni a mondatom.
-Hé hé..Csss-illegtünk jobbra balra és megéreztem valami lefolyó vizet a homlokomon. Felnéztem és ő is sírt.
-Szeretlek!-húztam magamhoz az ölelésben a lehetetlennél is jobban.
-Szeretlek!-puszilgatta a fejem.
Megnyugtattak puszijai és simogatásai.
Hírtelen Fanni jött elő.
-Bocsi. Történt valami?-állt egy szál fehérneműben és egy hálóingben.
-Ne most!-vágta rá Dénes ami jól esett.
-Akkor később!-mondta zavartan és felment az emeletre.
-Megnyugodtál édesem?-hajtotta fel az  állam övéhez.
-Csak miattad!-néztem csillogó könnyes szemekkel rá.
-Kicsim-simított el egy hajtincset.
Közelebb hajolt. Hüvelykujját végig simította a számon és azt nézte. Majd felnézett a szemeimbe. Még közelebb húzott és ajkait enyémre tapasztotta. Ajkaink egybe forrtak. Forróság járta át a testem. Lehunytam a szemeim és kezem mellkasán pihentettem. Őrületesen jól esett azután, hogy mennyire zaklatott voltam. Miután elváltunk egy puszit nyomott a homlokomra és újra ölelésre húzott.
-Kicsim. Nem hagyom, hogy ilyen hangulatú legyen a szülinapod! Gyere velem!-húzott fel az emeletre.
Bementünk a szobájába.
-Tegnap átcuccoltam. Miután össze kaptunk.-tipegtem beljebb.
-Már feltűnt!-vakarta meg a tarkóját felkacagva.-Viszont. Van számodra valamim.-mosolygott.
Elő vett egy dobozkát az ágy alól. Szóval mégis gondolt rám.
-Kicsim. Ez a tiéd. Boldog születésnapot!-adott egy gyors csókot és lelkesen átnyújtotta.
-Nem kellett volna!-néztem fel rá fülig erő szájjal.
-Dehogynem. Bontsd csak ki!-simította meg a vállam.
Óvatosan szétbontottam a lila masnit és ledobtam a padlóra. Kezemben tartottam pár pillanatig a rózsaszín dobozkát, majd levettem a fedelét.
-Ez egy magassarkú. Gyönyörű. Úristen köszönöm, imádom!-borultam nyakába.
-Tegnap választottuk ki Fannival. Ő is vett neked valamit. Gyere!-fogta meg a kezem és átmentünk Fanni szobájába, amiről eddig nem is tudtam, hogy hol van. Mint kiderült, Dénes mellett van.
-Fanni!-kiabált le.-Átadhatod!-mondta tarzan kiáltással amitől nevetnem kellett.
-Megyek, megyek!-tipegett fel Fanni boldogan.
Amint felért mosolyogva bement a szobájába. Kihozott egy narancs színű dobozkát, kék masnival.
-Figyelj. Lehet, hogy nem voltunk túl szimpik egymásnak elsőre, de én mindenesetre már kedvellek. Boldog szülinapot picúr!-pipiskedett és bele nyomta az ölembe a dobozt.
-Köszönöm!-nevettem fel picit modorán.
Kinyitottam és egy melltartó volt benne. Ami mögött semmi rossz szándékot nem láttam most először. Pushupos volt, fekete és a méretem. Mindenképpen szexi darab.
-Na hogy tetszik?-ujjongott.
-Azta. Ezt nagyon eltaláltad. Imádom!-mosolyogtam rá.
Dénes csibészül méregette a darabot.
-Annyira örülök!-szorongatott magához tirex kezeivel.
-Apropó ajándék. Gondoltuk szervezünk neked egy bulit. 100 vendég mindenképp elfér itt. Több is, de egyenlőre ennyi elég. Lesz Dj is és disco fény, stb...Anti állja, azt mondta.
-Jajj nem kellett volna.
-Butus, de hisz megteheti!-legyintett kuncogva Fanni.
-Hidd el, megérdemled!-szorította meg kézfejem Dénes, amitől jobban éreztem magam.
-Na gyereeee!-rángatott el Fanni a kezünk nézése után.-Átöltöztetlek!-váltott újra ujjongásba.
-Anti adott egy nagyon szép ruhát. Azt szeretném felvenni.-mosolyogtam.
-Antinak jó ízlése van. Úgyhogy rendben. Egyébként együtt válogattuk az ajijaidat. Szóval felhúzod a melltartót amit adtam, a ruhát amit Anti adott és a magassarkút, amit Dénes. Gyönyörű leszel!-mosolyodott el őszintén.
-Köszönöm, máris felhúzom.-mosolyogtam és kiléptem a cuccaimból. Egy melltartó volt rajtam és egy bugyi. Azt hittem nem lesz kínos, mert Fanni lány, de annak éreztem, mert olyan furcsán méregetett.
-Nem gond ha előtted öltözöm?-kérdeztem zavartan.
-Nem dehogy.-nézett rajtam végig és tekintete megakadt kebleimen.
Ügyet sem vetve rá kicsatoltam a melltartóm pántját, háttal neki, és felhúztam az ő ajándékát. Százszor jobban kiemelte a melleim és általában nem mondok ilyent, de fullosan szép volt. Megfordultam mire felnevettem.
-Na hogy áll?-kérdeztem zavaromban.
-Sejtettem, hogy ez te vagy. Mintha rád szabták volna.-nézte elképedve.
Elmosolyodtam és bele bújtam az estélyi ruhába. Tört fehér színű feszülős hosszú ruha. Térdig ért. Kivágása tökéletesen ívelte melleim formáját.
-Felhúznád a cipzárt?-ügyetlenkedtem.
Mögém állt és felfele húzni kezdte a cipzárt. Kicsit túl közel volt.
-Egy ilyen ruhát pont egy olyan lánynak kell viselni mint te.-simította meg a hátam.
-Azt hiszem felhúzom a cipőt is.-tereltem.
Leültem az ágy szélére és felhúztam lábfejemre a cipellőt. Szintén vajszínű, strassz köves gyönyörűség.
Felálltam és beálltam a tükör elé. Hosszú kibontott hajam eligazgattam.
-Na jó, ha így fogsz kinézni a bulin esélyem sincs!-nevetett fel.
-Pont neked? Ne nevettess!-kuncogtam őrült kijelentésén.
-Nézz már magadra! Karcsú derék, nőis lábak, szép nagy dekoltázs, ízléses ruha és cipő. Még a csajok is rád fognak hajtani!-bíztatott kuncogva.
-Te sem panaszkodhatsz. Miben leszel?-fordultam meg.
-Egy fekete feszülős egyberészesben és fekete magassarkúban.
-Biztos jól fog állni. Öltözz át!-bíztattam.
-Rendben. Addig lemehetsz. Dénes most írta, hogy itt vannak.
-Egy perc csak gyors sminkelek!-kacsintottam.
-Akkor majd gyere le!-nevetett és elkezdett átöltözni.
Ő is gyönyörű volt. Mint egy top modell. Én most olyan 170 cm lehettem ő viszont vagy 177. Mindenhogy magasabb volt. Miután átvette kisétált. Gyorsan alapoztam és kontúroztam. Matt vörös rúzst és szempillaspirált használtam. A végeredmény tényleg jó volt. Kissé félve kisétáltam a szobából. Lentről már fények jöttek és valami remix. Lenéztem és láttam a táncoló tömeget. A lépcső felé vettem az irányt. Sokan rám szegezték a tekintetüket. Zavartan ide oda pillantva lépdeltem le. A Dj hírtelen rám irányitotta a reflektorfényt amire megszeppenten vizslattam körbe a téren.
-Íme a mi bombázó szülinaposunk! Angyal Abigééél!-mutatott felém és valami díva dalt tett be. Mintha ez már nem én lennék. A nevem sem. A kinézetem. Az ismerőseim.
Az emberek ujjongni kezdtek és tapsolni. Én szerényen végig vonultam a nekem kihagyott ösvényen.
-Gyere fel a színpadra kérlek! Gyere csak Abigél, ne szégyenlősködj!-vigyorgott a szmokingos Dj és a többiek tolni kezdtek a színpad felé. Beadtam a derekam és felsétáltam. Közben valami szexi dal szólt.
Amire eléggé lehet táncolni.
-Te vagy az est királynője baby!-kiáltott fel mire a többiek is visítoztak.
-Abigél, Abigél, Abigél, Abigél...-mondogatta a tömeg.
-Huuuuh, ez az!-mutatott a tömegre.-Csak neked baby! Anti küldi ezt a dalt, amiért nem lehet itt, de üzeni, hogy vadulj és érezd jól magaaaad!-vigyorgott és elkezdte tekerni a lemezt.
Kondzillatól a Bum Bum Tam Tam dalt. Mindenki táncolt. Meg őrjöngött.
Lementem a tömegbe. Hírtelen megérintették a vállam.
-Káprázatosan nézel ki!-mért végig tágra nyílt szemekkel Dénes.
-Mondja a nyakkendős kaszanova!-kacsintottam és karjaim nyaka köré fontam.
-Amikor ilyen jól nézel ki, még az átlagosnál is jobban, sok sok olyan dolog jut eszembe amit csinálnék veled, de nem szabad.-húzta el a száját egy perverz mosolyra és a szemeim fürkészte.
-Dénes!-mondtam cicás nyávogással és kezeim a mellkasán hagytam.
-Ne haragudj. Netán zavarba hoztalak?-mondta még mindig csábos tekintettel.
-Csak fogd be és csókolj meg!-nevettem el magam.
Lehajolt arcomhoz és bekapta felső ajkam. Aztán már csókolni kezdett. Isteni volt. Eléggé lázba hozott gyorsan forgó nyelve a számban és derekamon pihenő keze. De vissza fogtam magam.
-Letépném rólad ezt a csini darabot!-húzta mutató ujját a kebleim közti részen, majd a ruhámat is lefele húzogatta a mell résznél.
-Kicsim. Ne mindenki előtt!-mondtam neki teljesen felcsigázva, körül tekintve.
-Nézz körül baby, mindenki táncol. Lehetne ez az...Elsőnk!-karcolta végig keblem kilátszó területét. Kiborsóztam. Szavai intimitása és közelsége, illetve érintése elindítottak egy pillangó hadjáratot a gyomromban. A szívem hevesebben vert.
-Előtte igyunk valamit!-csillapítottam le.
Elindultunk az italos pulthoz.
-Mit kérsz?-kérdezte mosolyogva.
-Egy vodka narancsot.-biccentettem.
-Egy vodka narancsot és egy whiskyt.-mondta a pultosnak.
-Azonnal.-mosolygott a férfi.
Kiöntötte, mi pedig megittuk. Nekünk ugyebár ingyen volt a pia. Sajnos egy után nem állt meg. Már a hetediket húzta le, míg én összvissz három vodka narancsot ittam, abból sem sokat.
-Ez finom volt, de most már elég lesz nem?-fogtam meg mindkét vállát.
-Hadd cuppantsam be azt a gyönyörű vörös szádat!-fogta meg az állam mámorosan és magához vonszolta.
-Kicsim. Túl sokat ittál.-leheltem ajkára.
A fülemhez hajolt és súgott valamit.
-Egyébként Fanni biszex. Ma kicsit féltékeny voltam rá, mert vele öltöztél át!-kapta be lágyan a fülcimpám.
-Miért nem mondtad, hogy az?-súgtam oda én is.
-Mert eddig azt hittem csak rám van szállva. De nem. Mindig mikor elnéztél, úgy nézett rád, mintha pucér lennél!-súgta oda.
-De nekem csak te kellesz!-adtam egy érzéki csókot a nyakára.
-Féltékeny vagyok Anti miatt is.
-Miért?-néztem a szemébe.
-Miattad. Ő neki is tetszel. Tudooom!-lehelte a nyakamra.-Amikor elmentetek futni, akkor is féltékeny voltam. Ahogy rád néz. Ahogy beszél hozzád. Senki nem flörtölhet veled, csak én. Én vagyok a barátod, érted? Én! Többé nem viselem el, mint Fefééknél.-lehelte rá kótyagosan a szavakat hol a számra hol a fülembe.
-Inkább fel megyek aludni.-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.
-Nem mész cicám.-húzott vissza és derekam szorosan magához vonta. Hiába próbáltam, nem tudtam kilökni derekam kezei közül.
-Dénes. Fáradt vagyok. Te meg nem beszámítható. Engedj el!-simítottam meg arcát, mire megfogta a karom és ott tartotta. A másik kezével persze továbbra is szorított.
-Css. Miért van az, hogy mindenhol van vetélytársam? Miért kellesz mindenkinek?-szorította meg csuklóm és derekam még jobban vonszolta férfiasságával egy szinten.
-Nincs ellenfeled. Értsd már meg, hogy nekem csak te vagy!
-Úgy lettem volna az elsőd!-tolta derekam felálló férfiasságahoz. Nadrágon keresztül is megéreztem.
-Te vagy az elsőm. Az első akit szeretek!-mondtam már-már félve tőle és hevesebben vettem a levegőt. Azt persze elfelejtettem, hogy melleim folyamatosan fel le emelkedtek. Így még jobban kidülledve mellkasához közel.
-De ezeket itt...-fogta meg enyhén dühösen egyik mellem-Nem én fogtam meg először. Sőt. Még soha.-nézett rám idegesen.
-Dénes...Te is tudod, hogy esélyem sem volt megvédeni magam!-könnyeztem be vissza emlékezve a szörnyűségekre.
-Annyira bosszantó, hogy mind hozzád értek már! Csak én nem!-szorongatta meg egyre dühösebben.
-Ez fáj. Fejezdd be!-próbáltam leszedni újjaimmal kezét a mellemről.
-Ők is szorongatták, ugye? Sőt, harapdálták, nyalogatták...Élveztek téged!-mondta már irtó dühösen és nagy erővel rászorított.
-Áhh!-fogtam meg szorító kezét és fájdalmasan felsírtam.
Senki nem hallotta. A nagy zaj és zene miatt. A pultos is elfoglalt volt.
Hírtelen berángatott egy szobába. Nem tudtam, hogy az alsó szinten is van, de úgy látszik van. Bele lökött az ágyba.
-Dénes, ez meg mi volt?-néztem rá riadtan és kivágott részét takargattam mellemnek.
-Most aztán felesleges takargatni. Úgyis annyian látták már!-jött felém dühösen.
Könnyes szemmel meredtem rá. Nem hittem el, hogy ezt ő mondja.
-Nem tehetek róla, hogy látták.-szorítottam le.
Lenyomott az ágyba és megfordított. Kicipzározta a ruhám.
-Nee. Dénes kérlek ne!-mocorogtam.
Nem tudom mi volt vele, de nem érdekelte. Kiboncolt a ruhából, hiába hadakoztam. Lerángatta rólam és elhajította. Már csak egy magassarkú és fehérneműk voltak rajtam. Végig simította a combom.
-Ha csak rád nézek arra gondolok, hogy megérintették a gyönyörű testedet!-markolt rá idegesen a fenekemre.
-Dénes..Kérlek, fejezdd be! Ne nyúlj hozzám.-húztam magam feljebb. Akaratom ellenére is picit pucsítottam, ahogy feljebb húzódtam.
-Nekik is ezt mondtad, ugye?-mászott rám. Ismét éreztem keménységét a fenekemnél.
-Mássz le rólam. Kérlek. Ne csinálj semmit!-kérleltem félve.
-Rád másztak. Megfogdostak. Csókolgattak. Szorítottak-fordított meg.
-Muszály ezt pont ma?-néztem oldalra könnyezve.
-Itt is megfogták, ugye?-tette nagy mancsait a melleimre.
-Igen, meg.-hullott le egy könnycseppem.
-Ezt is csinálhatták...-hajolt rá és melltartón keresztül kezdte nyalogatni, majd harapdalni. Már fájt, ahogy harapdálta.
-Miért csinálod ezt?-fogtam meg a fejét.
-Mert rohadtul sért, hogy a saját barátnőmet előbb élvezték a volt barátaim, mint én!-nézett rám beborult arccal.
Hírtelen felállított. Magával szembe állított, míg ő az ágyon ült terpeszben. Kínos volt egy magassarkúban, bugyiban és egy rendkívül pushupos melltartóban előtte állni. Zavaromban egyik kezemmel a csuklómat átfogtam és megszeppenve néztem rá.
Egy vékony rudat vett le a polcról aminek a vége tollas volt. Azután vissza ült a helyére. Én a ruhám után mentem de elkapott.
-Nem húzod fel!-nézett rám parancsolóan.
Elhúzott vissza az ágyhoz. Ismét nagy terpeszben ült az ágyon, maga elé állítva engem és egyik csuklóm fogva a biztonságérzete miatt.
-Én sosem értem hozzád, hiába voltál mindig olyan ellenállhatatlan!-mondta és a szabad kezével megfogta azt a rudat és a tollas résszel végig simította a hasfalam.
-Mert tiszteletben tartottad az akaratom.-próbáltam hatni rá.
-Az akaratod? Sosem volt akaratod. Mindig hagytad, hogy kiéljék rajtad a perverz, beteg, intim vágyaikat!-húzott közelebb és a pálcával rá csapott a fenekemre. Megrezzentem. Még egy könnycsepp is lefolyt az arcomról.
-Nem hagytam. Ellenkeztem. De ők erősebbek voltak...Mint most te!-néztem le rá és hullottak a könnyeim.
-Én sosem voltam olyan mint ők. De még lehetek. Amíg meg nem tanulod, hogy az enyém vagy.-húzogatta a pálcát a bugyim azon részén, ahol a nőiességem van. Erre megugrottam és véletlenül kezeim a vállán landoltak. Térdeim pedig a terpeszében.
-De hisz tudom, hogy a tied vagyok. Miért lenne okod mást hinni?-néztem rá gyors légzéssel.
-Anti még a képben van.-nézett dacosan és a pálcát bele csúsztatta a bugyimba, ami szörnyen irritált és csiklandozott a tollak miatt. Eközben végig a szemembe nézett.
-Esküszöm, hogy...Ah..-sóhajtottam fel ahogy mozgatta, miközben mellem és fenekem kitolva emelkedtem fel hírtelen.-Hogy..Ah..Nee..Csináld..Nincs..Kép..Nincs képben!-mondtam szagatottan és fel le mozogtam. A melleimmel szemezett és rájuk harapott. Kivette az eszközt és elővett egy whiskyt.
-Az a baj, hogy...Akármekkora ribanc is vagy...Nekem te kellesz!-húzta meg.
-Hogy mit mondtál?-néztem rá könnybe lábadt szemekkel.
-Azt, hogy konkrétan a haverjaim ágyában előbb voltál, mint az enyémben. Itt pedig látszólag Antiéba készülsz!-nézett rossz indulattal, mire lefolytak szememből a könnyek és felvettem a ruhámat a földről. Bele bújtam és csak félig tudtam becipzározni mert nem értem el.
-Soha életemben nem szerettem senkit úgy mint téged. Éppen ezért még soha senki nem tudott megbántani úgy,ahogy most te...-mondtam majd az ajtó felé indultam.
-Nem mondtam, hogy elmehetsz!-futott oda hozzám és átkarolta a derekam hátulról.
-Eressz el!-kiabáltam sértetten sírva.
-Eléggé kicsípted magad. Legyen értelme is!-húzta maga felé derekam.
-Már tudom, mit gondolsz rólam.-fordultam meg és szembe találtam magam elképedt tekintetével. Könnyáztatta arcom kémlelte. Kezeit vállam mellett támasztotta meg. Ekkor közelebb hajolt és egyik kezével derekam fogta meg, a másikkal pedig felhúzta lassan a cipzárt.
-Szopj le! Egy ribancnak az a dolga!-mondta és lenyomta a fejem.
Tenyerembe temettem az arcom és keservesen zokogni kezdtem. Ez nem az a Dénes volt akit én megismertem. Akibe bele szerettem.
-Na mi van?!-guggolt le hozzám.
Elvette kezeimet a szemem elől. Szét sírt szemmel sírtam tovább.
-Szeretlek még így is!-sírtam és könnyeimet töröltem.
-Jaa..Meg a haverjaim farkát is benned, mi?-nevetett fel cinikusan.
-Megerőszakoltak te seggfej!-kiabáltam az arcába, mire elkapta az állam és kacsásra szorította a szám.
-Nem beszélhetsz így velem! Érted?-mondta komoly arccal, majd elengedett.
-Akkor te miért hívhatsz ribancnak?
-Mert az vagy!-mondta szemre hányóan és a mellem alatti ruha résztől fogva felrángatott.
-Nem vagyok az!-sírtam.-Soha nem csaltalak meg!-kiabáltam.
-Te...Meg a tökéletes melleid...Meg a szépen ívelt ajkaid és a formás popsid..A gyönyörű hasad..Az ingerlő combjaid..A játékos hajad..A magassarkú a lábadon...Az átkozott kisugárzásod elvitte a szívem. Hogyan?? Mondd, hogyan csinálod ezt?-simította le hajam és arcom.-Lefeküdtél a barátaimmal, mert az összesnek bejöttél...Antinak, a legjobb haveromnak szintén elcsavartad a fejét, még az első szerelmemnek is! Ki vagy te? Te istennő...Te...Ahh...-fogta meg a melleimet.
-Számodra egy ribanc!-néztem rá elkomorodottan, könnyezve.
-Nem...Igazából nem vagy az. De valamire fognom kell azt amit művelsz. Ahogy kinézel. Hogy mindenki beléd habarodik.
-Ez nem igaz! Nem mindenki. Amúgy sem számít, mert én téged szeretlek! De ezek után...-néztem oldalra.
-Bebizonyítom. Ha nekem lesz igazam és ma rád hajtanak, le kell feküdnöd velem. Ha viszont neked, elnézést kérek és nem nyúlok hozzád, ha csak nem engeded.
-Ez hülyeség. Nem fognak rám hajtani!-mondtam evidensen.
Ekkor kivitt a szobából és belökött a tömegbe. Rengetegen voltak. Szeppenten álltam a tömegben. Dénes a bárpult székén ülve nézett. Piával a kezében méregette esetlen lábadozásom. Megtöröltem könnyes arcomat. Kicsit próbáltam a zene ritmusára illegni. De semmi képpen sem akartam rázni magam, vagy feltünősködni. Úgy öt percig táncikálhattam, amikor egy fiú elém állt és velem szemben táncolt.
-Boldog szülinapot te gyönyörűség!-kiáltotta a hangos zene miatt.
-Köszönöm!-mondtam és ez volt a napom legkedvesebb szava. Enyhén meghatódva elmosolyodtam, majd anélkül hogy irányíthattam volna, egy mélyről feltörő érzés miatt elsírtam magam. Tenyerembe temettem arcom. A fiú azonnal átölelt.
-Hé, csajszi. Mi a baj? Egy ilyen szép lánynak mi gondja lehet?-szorongatott kedvesen. Tényleg jól esett ölelése.
-Hidd el, több mint hinnéd!-rázkódtam a sírás közben.
-Gyere egy nyugisabb helyre!-vonszolt át a tömegen.
Dénest onnantól kezdve nem láttam.
Elvitt egy másik szobába. Ami a helység másik végében volt. Becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Mi az ami miatt a szülinapodon képes vagy sírni?!-nézett rám szomorúan.
-A barátom...Tudod volt egy nehéz időszakom. Amiben sajnos szexuális zaklatás is volt. Emiatt jöttünk ide vele. Hogy megvédjen. De a haverjára és konkrétan a volt haverjaira is féltékeny csak mert tetszettem és tetszem nekik. Nemrég emiatt ribancnak nevezett és olyanokat vágott hozzám..ami..-sírtam.
-Csss. Semmi baj. Ez a fiú egy barom. Persze hogy másnak is tetszel, gyönyörű lány vagy. Úristen és ez a ruha rajtad, ahogy áll..Na jó befejezem mielőtt rád vetem magam!-nevette el magát-Komolyra fordítva a szót. Szerintem hagyd el ezt a faszfejt!
-Hé, ő nem faszfej csak...-csuklott el a hangom és megtöröltem a szemem.
-Hogy tudod még most is védeni?!
-Én..Szeretem őt!-néztem fel rá.
Hírtelen Dénes rontott be.
-Ahaa, szóval itt vagy. Ezzel a fiúval!-nézett rá szúrósan.-Tűnj el!
-Biztos ne maradjak? Ha bántani fog én esküszöm, hogy...-mondta de belé fojtottam a szót.
-Ne aggódj! Rendben leszek.-mosolyogtam rá kesernyén.
-Ez a lány egy kincs. A helyedben inkább őrizném, mint sem ketté törném!-fújtatott az ismeretlen fiú, kinek csak szőke haját és kék szemét jegyeztem meg.
-Vettem. Na szia!-nézett rá gúnyosan a barátom, majd rá csukta az ajtót.
-Az alkut én nyertem!-nézett rám ijesztően.
-Dénes...A barátom vagy. Az alku alapból nem ért. Akkor engedem meg, hogy megtörténjen az első, mikor készen állok rá!-sóhajtottam.
-Elvesztetted a fogadást!-közeledett nem túl tiszta tekintettel.
-Mennyit ittál?-hátráltam az ágyban.
-Elvesztetted azt a kurva fogadást!-ordította és rám mászott.
-Nem igaz!-ficánkoltam.-Csak beszélgettünk. Értsd meg!
-Rád hajtott. Flörtölt veled. Kincsnek hívott meg még ki tudja minek?! Úgyhogy most kibaszottul meg foglak döngetni te ringyó!-túrt bele alulról a hajamba.
-Hogy beszélsz velem? Ki vagy te? Nem így ismertelek meg!
-Talán jobban ki kellett volna. Megeshet!-vont vállat pszihopatán.
-Őrült vagy! Szállj le rólam!
-Csitt van ribancom! Apuci éhes. Meg kell etetned. Tejcsit!-tapadt rá elvetemülten a ruhámra és lehámozta rólam. Melltartómmal szemezett.
-Tejcsi!!!-nyalta körbe száját.
-Miről beszélsz?
Válaszul kicsatolta a melltartóm és letépte rólam.
-Ezekről a kókuszdiókról. Ahh. Még sosem láttam így őket. Meg kell kóstolnom!
Hírtelen nyelvével körkörösen nyalogatta a mellbimbóm. Őrülten csiklandozott. Ingerelt. Irritált. Forgolódtam, de ő letaszított.
-Elég!-nyomtam félre a fejét.
Kezeimmel gyorsan takarásba vettem a melleim és a ruhámba bele bújtam.
Ő sem volt rest, meg se kottyant neki a lökésem. Felpattant és odasietett hozzám.
-Ez meg mi volt?-nézett rám idegesen.
Felpislattam rá, már ruhástul, de nem tudtam megszólalni.
-Ide figyelj! Ha én azt mondom dugunk, akkor dugunk! Értetted?-nézett le rám fenyegetően.
A magassága és izmai olyan tekintélyt adtak neki, amitől egy alacsony és magasabb lány is egyaránt megrémülne, főleg szavaitól.
-A barátnőd vagyok! Nem a szexbabád! Akkora egy faszfej vagy!-kiabáltam vele.
-Ne hergelj!-taszított a falnak.
-Szóval ez az igazi éned! Agresszív, szadista, féltékeny, kanos őrült vagy!-tört ki dühöm.
-Itt helyben is megbaszhatnálak!-nyomta fel nyakam a falnak.-De annál azért igényesebb vagyok!-eresztett le, én pedig hevesen kapkodtam levegőért.
-Semmivel sem vagy jobb mint ők. Egyet be iszol és már nem tudod hol az eszed!
-Én igen is jobb vagyok!-csapott a falba mellettem.-Te viszont...Te vagy a legrosszabb! Elnéztem ahogy kufircolgatsz a haverjaimmal miközben velem voltál együtt. Szóval igen. Nem vagy több mint egy szex baba. Az én szex babám. Senki másé.-fogta meg a fenekem és rá markolt.
-Azt hittem szeretsz engem!-néztem lefelé és szemeim sós könnyek áztatták.
-Pont ez a baj...-simította meg arcom a már bőven ittas fiú.-Még így is szeretlek!
-Ahogy ma bántál velem nem ezt bizonyítja.
-Azt..Azt hiszem, hogy...-mondta és szemei lecsukódtak.
Hírtelen rám borult és vele együtt én a falon kenődtem el. Arca mellkasomba fúródva landolt. Elájult volna?! Ennyi piától? Ez nem rá vall. Mármint oké, hogy részeg, de elájulni tőle? Itt valami más lehetett. Gondolataim ezerrel cikáztak és nem tudtam mit tegyek. Hírtelen Anti volt az első gondolatom. Ő ismerte a legjobban Dénest. Tárcsázni kezdtem és amikor felvette ijedten szóltam bele.
-A..Anti?-kérdeztem bizonytalanul.
-Hanna!-tudta egyből ki vagyok-Szia kislány! Baj van?
-Ami azt illeti igen.-rágtam szám szélét.
-Rendben. Mondd el nekem mi történt!
-A lényeg annyi, hogy Dénes túl sokat ivott és részeg lett. Aztán most meg elájult. De nem hiszem hogy elájulhatna csupán mert többet ivott a normálisnál. Vagy ez normális?
-Be vette a mai gyógyszerét?
-Nem is tudom hogy gyógyszert szed. Mire szedi?
-Jajj ne. Dénesnek idegi alapú problémai vannak. Arra szedi. Oh, oké figyelj rám. Valószínűleg bevette és azután egy órával ivott rá. Ami nem lenne baj, de itt alkoholról van szó, az elmondottak alapján pedig nem kevésről. Ez egyenlő a mérgezéssel. Hanna azonnal hívj mentőt!
-Már is!-mondtam sírva az ijedtségtől.
Azonnal tárcsáztam a mentőket. 10 perc múlva ki is jöttek. Két mentős vitte le én pedig követtem őket. Ráfektették egy hordágyra én pedig beszálltam melléjük és már indultunk is.
-Hölgyem, tudom sokkos állapotban van de fel kell tennem pár kérdést!-nézett rám a mentős férfi.
-Természetesen, csak tessék!-mondtam habozva.
-A fiú neve?
-Vass Bálint!-mondtam az újat.
-Kora?
-Tizenhét.
-Remek. Gyógyszer neve amit szedett?
-Azt sajnos nem tudom.
-Azt sem, hogy mire?
-Valami indulat kezelésre.-hajtottam le a fejem kétségbe esetten.
-Nyugodjon meg!-tette kezét a vállamra.-A legjobb orvosok dolgoznak itt. Minden rendben lesz. Kivizsgálják és infúzióra teszik. Megkapja a szükséges gyógyszereket és haza mehet.-mosolygott.
-Értem. Nem gond ha bent maradok vele egész éjjel?-néztem rá aggódó arccal.
-Nem ajánlanám alapból. De mivel a barátnője ezért nem akadály. Bent lehet vele. A vizsgálat után.
-Egész estére?
-A másik ágyban persze. De igen, ezzel a feltétellel nyugodtan.
Megkönnyebbülve szorítottam meg barátom kezét, aki még mindig ájult volt. Nagyon gyorsan megérkeztünk és vitték is be a kórházba. Utánuk siettem. Infúzióra tették. Injekciót is kapott és miután végeztek beengedtek. Az ágya mellett álltam és a kézfejét fogtam.
-Nem lesz semmi baj!-bíztattam halkan.
Tudtam, hogy nem hallja. De ki akartam mondani. Hírtelen a keze vissza szorított.
Oda kaptam a fejem és ezt követően szemei is tágra nyíltak.
-Hanna!-nézett fel rám.
-Igen, én vagyok az!-szorítottam meg a kezét és egy könnycsepp is lefolyt az arcomon.
-Hogy kerültem ide?
-Elájultál. Nem is mondtad, hogy gyógyszert szedsz! Dénes gyógyszerre ittál! Nem is keveset! Felfogtad, hogy milyen felelőtlen voltál?!
-Igen..Sajnálom!-hajtotta oldalra a fejét.
-Mi jár a fejedben?
-Hogy hogy mondhattam neked azt a sok szart...-szorította össze szemöldökét.
-Emlékszel az ájulás előtti tetteidre?
-Mindenre!-csukta le szemét fájdalmasan.
-Nagyon megijesztettél!
-Gyönyörűségem...Hogy hívhattalak úgy, hogy...Jézusom. Én megbolondultam. Te nem ezt érdemelted. Főleg nem az után, hogy most is bizonyítottad a hűséged. Megbántottalak, szörnyen, viszont aggódtál értem ugyanúgy és ide hoztál, hogy ne essen bajom...-húzott magához.
-Nem nagy dolog!-ejtettem egy fél mosolyt.
-De igen. Az. Engem még sosem szerettek igaz szeretettel. És nem mellesleg még mindig gyönyörű vagy.-húzott még közelebb.
-Pihenned kéne.-tereltem.
-Hívhatjuk ezt szerelemnek, vagy semminek, de benned meg van az ami nekem kell és tudom hogy bennem is ami neked kell!-húzta ruhám még közelebb és a nyakamra lehelt egy csókot.
-Dénes..Még a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában jelenleg. Nem kéne!
-Nem látok senkit csak téged. Imádom mikor össze zavarlak. Mert érdekelsz. Baby te tökéletes vagy, és mindig dolgozol ezen, meg is érdemled a figyelmet. Eléred mindig. Főleg a vonzalmam.-nyalta végig a nyakam.
-Állj! Ne zavarj össze! Most haragudnom kéne.
-Legbelűl tudom, hogy szeretsz. Cica én egyszerűen megveszek érted. Mindig te jársz a fejemben. Mikor belenézek a szemedbe, olyan mély és gyönyörű. Tudom, hogy sosem fogod megérteni ahogy érzek, mert én túl intenzíven tudok. De most olyan hülyén érzem magam. A szerelmed teszi ezt velem. Ami már az imádatod.
-Én érzem magam hülyén. Mint egy buta kislány akit össze zavarsz...
-Őrült szerelem. Ilyen ez. Fájdalmas, egyidőben szenvedélyes és őrjítő.
-Azt mondtad a szex babád vagyok és megakartál dugni...
-Mert az enyém vagy. Bébi. Nem árt ha tudod. Hozzám tartozol.
-Ribancnak is hívtál...-könnyeztem be.
-Mert az enyém vagy. Mondtam. Az én ribancom vagy. Szeretlek.-csókolt meg hevesen. Kezeivel magához szorította arcom. Úgy csókolt mint még soha.
-A tiéd vagyok?-néztem rá sokkoltan.
-Csak is az enyém!-markolt rá melleimre mire halk nyögés hagyta el a szám.
-Ezt nem szabad! Ez egy kórház.
-Ettől izgalmas!-mondta majd lendülettel magára rántott és magához vonva arcom csókolni kezdett újra. Nem tudtam mit tegyek, vagy mit érezzek. A szemeibe néztem miután elváltunk. Lélegzetvételünk töltötte be a szoba hang moraját.
-Mondj valamit!-nézett rám könyörgő szemeivel.
-Végeztem veled!-mondtam magabiztosan és kisétáltam.
Könnyeimmel küszködve mentem haza. Egy busszal. Amint "haza" értem felfutottam az emeletre. Még mindig buli volt.
-Hanna!-fogta meg a vállam Anti.
-Hát te? Nem dolgozol?-töröltem le könnyeimet.
-Haza jöttem. Mi van Dénessel?
-Ő jól van.-bólintottam.
-Na és...-nézett le majd fel a szemembe-Te?
-Voltam már jobban is!-vontam vállat mintha csak ennyire zavarna a ma történtek.
-Figyelj. Előttem nem kell megjátszanod magad. Baj van?
Ekkor már előtörő elnyomott érzéseim urrá lettek rajtam és könnyes szemmel felnéztem rá.
-Tudod mit, igen, baj van!-mondtam sírva-Az előbb szakítottam Dénessel. Szóval nem maradhatok itt vele egy fedél alatt. Ha vissza megyek a sulimba újra erőszak áldozata leszek. Ha pedig haza térek elküldenek a sulimba. Sehol sem jó. Nem találom a helyem ebben az elcseszett világban. Nem találom magam az életben. Nincs értelme élnem. Nincs ki út vagy jó út. Nincs remény. Nincs semmim sem már, érted?!-mondtam sírva és tenyerembe temetve az arcom lecsúsztam a falon és a padlón pityeregtem.
-Hé, hé csss!-ült le mellém egyből és fejem mellkasára döntötte. Hajam simogatta és babusgatva ringatott.
-Csak...Ölj meg jó?-sírtam mélyről jövő fájdalommal a hangomban.
-Hanna..Sosem tudnálak. Ne mondj ilyent, jó? Te ennél többre vagy hivatott az életben. Érted? Még annyi minden vár rád. Itt maradsz és nem lesz semmi baj. Ha bármi van szólsz nekem és ott vagyok. De miért szakítottál Dénessel?-adott egy puszit a fejemre ami jól esett.
-Ma...Tudod...-nyeltem könnyeimet.-Ma nem csupán az miatt sírok amit tett velem, hanem azok miatt is amiket újra éreztetett velem. Egy régi rossz érzést. Nem mellesleg...Megakart erőszakolni! Ribancnak hívott, szexbabának meg inkább nem sorolom.-sírtam.
-Jézusom. Hogy tehette? De ugye nem..?
-Nem nem tette meg. De megakarta. Csak elájult szerencsémre. Viszont aggódtam érte és a kórházban bocsánatot kért meg megcsókolt és már nem tudom mi a normális vagy kiben bízzak...
-Egy biztos. Bennem bízhatsz. Több eszem van annál, hogy a férfiasságom irányítson. Sosem tudnék így beszélni veled. Ne hallgass rá. Te egy csoda vagy!-szorított magához.
-Bárcsak hamarabb jöttél volna az életembe.-szorítottam ölelő karját.
-Szeretlek...-suttogta a fülembe én pedig nem tudom miért de elájultam.
*Képszakadás*
Egy kórteremben ébredtem fel. Fehér falak, zöld pöttyös huzat és nagy ablakok. Ahogy kinyitottam a szemem Antit láttam meg aki megörült ébredésemnek.
-Szia. Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Szia. Hogy kerültem ide?
-Vérzett az orrod és elájultál.
Az orvos jött be, amire odakaptam a fejem.
-Abigél, jól mondom?-kérdezte a doki.
-Igen.
-Súlyosan lent van a vérnyomásod. Ettől is ájultál el. Illetve vérzett az orrod. A barátod szerint nem volt semmi előjele. Vagy kiváltó oka. Még vizsgáljuk mitől lehet.
-Értem. Meddig kell bent lennem?
-Amíg ki nem derítjük mi bajod.
-Van az osztályon még valaki?
-Csak egy fiú.
-Véletlenül nem ma hozták be?
-De igen. Ismered?
-Ami azt illeti igen.
-Nagyszerű. Most mennem kell. Pihenj sokat kis hölgy!
Miután kiment kétségbe estem.
-Na nem. Nem maradhatok itt Dénessel egy fedél alatt. Bármikor átjöhet. Ez nagy veszély.
-Ne izgulj. Dénes nem tudja, hogy itt vagy. Bemegyek hozzá is majd. Elbeszélgetek vele arról mit illik egy olyan lánnyal mint te. Most megyek drágám. Szia!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Bár Anti szavai megnyugtattak, legbelül egy kicsit még féltem a dobott ex pasimtól, aki kanos és nem ismer határokat. Illetve mikor hogy. Lehunytam szemeim és pihentem. Elég rossz álmaim voltak. Este felé felébredtem egy rémálomból. Azt vettem észre, hogy Dénes ül a mellettem lévő ágyon és engem néz. Álmosan megdörgöltem szemeim és ránéztem.
-Te mit keresel itt?-suttogtam álmosan.
-Hozzád jöttem picúr.-mosolygott le rám.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-A nővérke megsúgta.-kacsintott.
-Nem infúzión kéne legyél?-húztam fel a szemöldököm.
-Már nem. De most nem ez a lényeg. Látom rosszat álmodtál.-mosolygott le rám mint egy öt éves kislányra.
-Igen..Bár lassan kezd egybefolyni a valósággal!-néztem rá szúrósan és megfordultam az ablak felé.
-Rólam álmodtál?-hallottam felállni és már közelebbről jött a hang.
-Nem. Akár hiszed akár nem, nem minden rólad szól.
-Pedig én rólad álmodtam.-feküdt be mellém mire én ledermedtem-Nekem minden rólad szól!-puszilt bele a nyakamba, karját pedig derekamra tette.
Kiskifliben feküdtünk. Túl közel volt.
-Dénes!-mondtam higgadtságot tükrözve.-Szakítottunk...-vettem le kezét.
-Nem!-fordított magával szembe.-Te szakítottál. Én nem.
-Egy ember is elég ahhoz, hogy a kapcsolatnak vége legyen!-néztem a szemébe.
-Nem akartalak bántani. A pia beszélt belőlem. De szeretlek. Nagyon is.
-Ne csináldd ezt!-néztem lefele az ágyban.
-Mit ne csináljak?-hajtotta magához az állam.
-Például ezt. Ne mondd, hogy szeretsz, ne puszilgass vagy érj hozzám! Mondtam, hogy vége van.
-Nem tudok nélküled élni!-támadott le és fölém magaslott az ágyban miközben belecsapott a takaróba.
Kicsit megrezzentem.
-Miért nem?-néztem rá sokkosan.
-Mert szerelmes vagyok beléd. Iszonyatosan. Nem tudok nem rád gondolni. Te vagy az életem. A mindenem.
-Szeretlek..De ezt elbasztad...A mai nap megismertem egy olyan oldalad amivel együtt élni nem tudok. Nem törődtél az érzéseimmel. A szavakkal amiket mondtál a lelkembe gázoltál. Majdnem zsarolásból megerőszakoltál az akaratom ellenére. Ez nem az a Dénes akit én szeretek. Félek nem is ismerlek. Érzek még irántad valamit. De valami megváltozott ezen az estén. Benned. Bennem. Már nem tudok bízni. Te voltál az egyetlen reményem, hogy van aki nem csak megakar fektetni. De ma ezt is elvetted tőlem. Ezért mondom, hogy vége. Szakítok.
Pár percig csak nézett rám..A szemeimbe. Mély fájdalmat éreztem. Egy könnycsepp is lefolyt arcomon.
-Én csak fájdalmat okozok neked igaz?-simította el egy tincsem.
Nem válaszoltam csak hagytam lehullani a könnyeim.
-Szeretlek. De nem ilyen áron.-mondtam könnyeim nyeltem. Beharaptam duzzadó telt ajkaim a fájdalomtól amit éreztem.
-Én tudom, hogy elbasztam...Azt is, hogy ma egy érzéketlen tuskó voltam. Önző voltam. Elvakított a vágy és a féltékenység. Nem figyeltem arra, hogy olyan sebeket téptem fel amik valójában még be sem forrtak. Sajnálom az egészet. Persze, hogy nem tehettél róla, hogy testi kontaktod volt velük. Erősebbek voltak. Téged ismerve pedig hadakozhattál. Kérlek ne haragudj. Nem akartam, hogy így végződjön a szülinapod. Azt sem, hogy a kapcsolatunk.
-Már megtörtént. Vége van. Most pedig menj. Aludni szeretnék!-néztem rá komoran.
-Persze..Jó éjszakát kicsim!-nyomott egy puszit homlokomra majd könnyezve felállt, rám nézett és kisétált.