-Ébresztő kisbarack!-simította a vállam gyengéden.
-Jó reggelt!-nyújtóztam el az ágyon.
-Gyere, csináltam neked kávét.-indult el a pult felé.
Ez nem fair. Miért ilyen kedves?!
-Oh, nem kellett volna.-keltem fel én is.
-Egy szimpla köszönöm is elég lesz.-ércelődött.
-Köszönöm.-nevettem fel.
-Ülj csak le. Mindjárt hozom a reggelid.-puszilt homlokon.
-Reggelit is csináltál?-képedtem el.
-Persze. Azt hitted hagylak elmenni egy bögre kávéval?
-Talán.-mosolyogtam.
-Parancsolj!-vett elő egy gyümölcs tálat a hűtőből. A pirítós is elkészült, amit megkent vajjal és letette elém a tányérra.
-Milyen kis esztétikus.-mértem végig.
Az arcomról egyből lehervadt a vigyor amikor realizáltam, hogy mindezt nem érdemlem meg.
-Ma lesz egy kisebb megbeszélésem a csapattal. Reggelizz nyugodtan, pár óra és vissza jövök.-puszilt homlokon.
Észre sem vettem, hogy fel volt öltözve. Mármint ő mindig elegáns, de ez most inkább üzleti öltözék volt. Sietősen kiment az ajtón és magamra hagyott. Mi a francot kezdjek? Nem mondhatom el neki az igazat, mert akkor ki törne a harmadik világháború. De hazudni sem akarok neki. Na és ha a férjem érzései nem lenne elég nagy gond, ott van a másik naplopó. Kornél. Vele még inkább nem tudom mit kezdjek. Csak azt tudom, hogy rettentően vonzódom hozzá.
-Tudod nagyon bájos tudsz lenni amikor így elmélyülten merengsz magad elé.-szólalt meg Kornél kizökkentve gondolat menetemből.
-Te mióta vagy itt?-néztem rá meglepődve.
-Egy perce nagyjából de észre sem vetted, hogy bejöttem.-kuncogott-Azon agyaltam miközben néztelek, hogy vajon mi nyomhatja ennyire azt a gyönyörű buksid.-ült le az egyik székre.
-Az nem a te dolgod.-hajtottam le a fejem.
-Nevezz egoistának, de úgy érzem egy kis közöm lehet hozzá.
-Nem kicsi.-forgattam a szemeim amin mindketten felnevettünk.
-Sajnálom, ha fejfájást okoztam.-emelte fel az állam.
-Az életem mindig is káosz volt.
-Nem akarom, hogy ez így maradjon. Átgondoltad az ajánlatom?
-Hogy megszerezz Alextól szembe kell szállnod vele, ami semmiképpen sem lenne jó ötlet. Alex tud érzékeny és szeretnivaló lenni, ha velem van. De ha nem velem van, egy teljesen más ember. Rideg, hatalma van és bármire képes. Veszélyes ember. Arról nem beszélve, hogy nem egy ember áll a szolgálatára. Bármikor, amikor megszöktem tőle és próbáltam boldog lenni mással, ő megakadályozta és szenvedtem is eleget emiatt.
-Mint mondtam, alábecsülsz.-kacsintott.
-Téged még nem ismerlek teljesen. Nem alapozhatok valakire, akiről nem tudom milyen ember valójában. Igen nyilvánvaló, hogy vonzódom hozzád de ez nem garancia arra, hogy ha veled lennék jobb lenne. Úgyhogy nemet kell, hogy mondjak Kornél. Sajnálom.
-Értem a gondolkodásmódod. Okos vagy. De hamar feladod. Mit szólsz egy próba időszakhoz?
-Ezt hogy érted?-álltam előtte értetlenül.
-Hagyom, hogy megismerj. Elmegyünk randikra ahol beszélgetünk és bármit kérdezhetsz amire kíváncsi vagy, cserébe én is jobban megismerlek és időt tölthetünk együtt ami nekem már megéri. Mit szólsz?
Randi. Olyan régen hallottam ezt a szót. Azt hallottam, hogy az enyém vagy, alávetett, megvettelek...Azt hiszem annyira eltemettem a reményt a normális élet felé, hogy teljesen megfeledkeztem arról milyen is a természetes ismerkedés. Az akarat joga. A döntés joga. Egy újfajta szikrát élesztett fel bennem a gondolat. Ez lehetne a menedékem a sok szabály alól. Egy titkos élet, amit én irányítok.
-Az nagyon jó lenne.-válaszoltam megbabonázva.
-Helyes. Akkor holnap órák után elviszlek valahova. Készülj csinosan! Szoknyát ajánlok. Hosszú, fekete. Arany nyaklánc és egy kisebb retikül.
-Ennyire kened-vágod a női divatot?
-Anyám felkészített anno, hogyan bánjak egy hölggyel és bevezetett a világotokba, hogy jobban értselek titeket. Mindig azt mondta: "Egy nőt nem elég szeretni, ismerni kell, tudni mit szeret, hogyan öltözködik és mik a tervei a jövőre nézve." Nagyszerű nő.
-Igazán bölcs asszony. Jelenleg is az életed része?
-Sajnos nem. Miután megtudta mikben vesz részt apám elhagyta és új életet kezdett. Magával akart vinni, de apám nem engedte. Levelezni szoktunk. Anyám régimódi.
-Sajnálom. Na de nem is találkoztok?
-Évente egyszer. Mindig júniusban. Koreában él, ami nincs a legközelebb.
-Örülök, hogy ezt megosztottad velem.
-Az a célom, hogy megismerj. Nincsenek rejtegetnivalóim.
Mosolyogva biccentettem.
-Akkor én most megyek is. Holnap találkozunk Hanna!-biccentett és felém hajolt.
Az ajkaimat nézte, cserfesen elmosolyodott majd a szemeimre emelte íriszeit.
-Számolom a hátralévő idő minden percét.-nyelt egyet.
A torkomban dobogott a szívem. Mi ez az érzés?
-Akkor jobb lesz ha nem váratlak meg.-válaszoltam elcsukló hangon.
Közelsége és ahogy rám nézett zavarba hozott.
-Rád bármeddig várnék.-csókolt meg hirtelen.
Magamhoz fogtam arcát és visszacsókoltam.
Amikor elváltunk boldogan beharapta alsó ajkát és elégedetten távozott. Nem éreztem így még. Pedig sok hullámvölgyön vagyok túl. Egész délelőtt csak feküdtem és forgolódtam az ágyban. Egy óra tájékán érkezett vissza a férjem, elégedett vigyorral az arcán.
-Gondolom nyert ügyed volt.-néztem végig rajta.
-Igen. Ami azt jelenti, hogy mi ketten külön költözhetünk a sulitól.-mesélte boldogan.
Nekem hirtelen a levegő vétel is nehezen ment.
-Ezt meg hogy érted?
-A tárgyalás erről szólt. Azt kérvényeztem, hogy külön élhessünk az egyik magánlakosztályomban, ami közel van. Hát nem gyönyörű ez a nap?-szívta be a levegőt mélyen és mosolyogva fújta ki.
-De... Miért? Nekem pedig miért nem szóltál?
-Ugyan édesem. Mindkettőre tudod a választ.
Nagyot nyeltem. Arra gondol, amire én gondolok? De honnan tudta meg? Ha tudta, miért nem akadt ki akkor? Megijedtem. Túl higgadt.
-Kérlek világosíts fel!-ültem fel.
A torkomban dobogott a szívem.
Egy amolyan "ha harc hát legyen" tekintettel nézett rám, majd elkezdte meglazítani a nyakkendőjét.
-Kisbarack...-vette le a zakóját.
-Hmm?-kérdeztem vissza apróvá törpülve.
Kibújt a nadrágjából és az ingjéből is. Egy szál alsóban állt előttem. Annyira jól kidolgozott teste volt, ami egyszerre volt borzasztóan kívánatos és ijesztő is. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mekkora erőfölénnyel rendelkezik. Lassan felém sétált és leült mellém az ágyon.
-Kicsit sem örülsz? Mi aggaszt? Mi fog hiányozni? Vagy inkább...ki?-nézett rám lyukat szúrva az arcomon a tekintetével.
Gyorsabban vettem a levegőt.
-Miről beszélsz?-hebegtem zaklatottan.
Egy apró cinikus nevetés hagyta el a száját.
Válasz helyett fölém ágaskodott megtámasztva két kezét a falon. Teljesen bekerített.
-Erre inkább válaszolj te!-bámult idegesen.
-Alex...-sóhajtottam fel fájdalmasan.
Újra felnevetett.
-Hanna...-ejtette ki a nevem szomorúan.
-Nem történt semmi köztem és Kornél között. Nem feküdtem le vele, ha erre gondolsz.
-Igen? És más sem történt? Mondjuk..Egy csók? Vagy azt mondod nem ujjazott meg?-lehelte a szavakat az ajkaimra.
Testem teljesen felforrósodott. Úgy éreztem felrobbanok. Szédülni kezdtem. Honnan tudta?
-Én...-dadogtam lefelé nézve.
Nem bírtam a szemébe nézni.
-Te...-sziszegte dühösen.
-Honnan tudod ezeket?-néztem fel rá.
-Szóval elismered. Az nem számít honnan tudom. A lényeg, hogy megcsaltál. Ráadásul pont Kornéllal. Gonoszabb ribanc vagy, mint bármelyik. Kegyetlen vagy.-akadt ki.
Szavai hatására könnyeim utat adtak maguknak.
-Nem így terveztem. De ez nem fair. Nem tudod min mentem keresztül a kis játékod után. Hogy mennyire labilis voltam. Ő pedig ott volt.
-Szóval az én hibám.-nevetett fel.
Idegesen benyúlt a bugyimba. Toltam el kezeimmel a kezét, de hiába. Erősebb volt.
-Mit csinálsz?-küzködtem.
-Na és jó volt? Hmm? Itt ért hozzád?-nyomta be a csiklóm, majd körkörös mozdulatokat végzett rajta.
-Ha..Hagyd abba!-nyögtem fel enyhén.
-Ah szóval jó volt. De az igazi élvezet ugye lejjebb volt.-ekkor két ujját lejjebb vezette és felnyomta.
-Fejezd be kérlek!-sírtam már.
Nem törődött az ellenzésemmel. Ki-be mozgatta az ujjait haragos tekintettel nézve rám.
-Hmm. Könyörgöm Alex.-sóhajtottam elcsukló hangon.
Gyorsított a tempón.
-Na és jól csókolt? Hmm?-imitálta az erotikus sóhajom, amit ő váltott ki belőlem.
Közelebb hajolt még jobban és erőszakosan megcsókolt.
-Olyan élvezetet fogok adni, hogy azt is elfelejted, hogy valaha hozzád ért.
Ezután begyűrt maga alá és lehúzta az alsónadrágját. Gyors mozdulatokkal lehúzta a felsőm kicselezve a védekezésem.
-Úgy meg foglak kúrni te ribanc!-mondta indulatosan, elszántan.
-Én ezt nem viselem el! Szállj le rólam! Most!-kiabáltam vele.
-Te?-kiabálta-Te nem viseled el?
-Ezért csaltalak meg Alex! Mert neked mindig valami elborul az agyadban és ilyeneket csinálsz vagy megjátszod a halálod, vagy megerőszakolsz az exem előtt, vagy végig húzol a folyosón ha elestem is!-sírtam keservesen-Ezekért, amiket te nem tartasz hibának. Úgyhogy most azonnal szállj le rólam! Ehhez nincs jogod! Nem bánhatsz így velem többé!
Döbbenten nézett rám.
-Nincs hozzá jogom?-nevetett-Kicsikém.. Több jogom van hozzád, mint hinnéd. Csak nem éltem vissza vele. De hidd el, többé nincs ami vissza tartson.
-Nem tudom ki lett belőled de nem ismerek rád.
-Te tettél ilyenné!
-Akkor miért nem hagysz el? Keress egy másik lányt, aki majd elviseli ezt! És engedelmes lesz. Szép, okos, kedves. Biztosan találsz majd. De engem engedj el! Minek kínozzuk egymást?
Lefelé nézett a számra, majd a hevesen lélegző mellkasomra. Kezeit ráhelyezte.
-Hallom milyen gyorsan ver a szíved.-mosolyodott el.-Ennyire izgulsz a jelenlétemben? Hogy tudnál elengedni?
-Nem izgulok hanem félek. Van különbség.
-Félsz tőlem? Legyen. Ha szeretni nem tudsz, akkor rettegj! Nem érdekel mi tart kordában, de valamelyik módon megoldom.
-Hogy mi?-süllyedtem lejjebb az ágyban.
Próbáltam kihátrálni alóla.
-Ne merészelj itt hagyni!-fogott le.
Riadtan néztem a szemébe.
-Nem foglak. De jelenleg megfojtassz!
-Hozzád sem értem. Szeretnéd, hogy megmutassam milyen amikor tényleg fojtogatnak?-ragadta meg a nyakam beharapva ajkát.
Nem szorított annyira erősen, hogy bajom essen de épp eléggé ahhoz, hogy nehezebben vegyek levegőt. A kezeihez kaptam amik a nyakam fonták körbe.
-Kérlek hagyd abba!-nyüszögtem.
Szédülni kezdtem.
-Tudod, hogy mennyi ideig kerestelek? Aztán hogy az enyém lettél még mindig nem vagy az enyém. Megcsaltál az ellenségemmel! Most pedig azt kéred csak úgy lépjek túl?-dühöngött a szemembe nézve.
-Ha..Hagyd abba!-forgolódtam.
Elengedett én pedig azonnal levegőért kapkodtam. Ahogy újra oxigénhez jutottam rá meredtem rémülten.
-S..Sajnálom. Szörnyű ember vagyok. Tudom. Nincs mentség rá. Akkor sem, ha mérges vagyok, vagy ha megcsaltál.-állt fel döbbenten.
Mintha ő maga is megrémült volna tettétől.
Miért én érzek bűntudatot amikor ez a fiú az előbb fojtogatott?!
-Én is sajnálom.-nyeltem egyet-Én is szörnyű embernek érzem magam. Hiába tettél tönkre érzelmileg, ez megcsalásnak számít, mert hivatalosan még együtt vagyunk...
-Hivatalosan? Tehát...Érzelmileg te már tényleg nem tekintesz rám szerelmedként?-emelte rám nagy mogyoró barna szemeit kétségbeesetten.
Tekintete átfúrta mellkasom. Fájt így látni.
-Nem tudom. Egy részem mindig is úgy fog rád nézni. De a másik kiábrándult.
-Egy kérésem van feléd, utána elengedlek, ha azt akarod.
Hatalmas értetlenséggel néztem rá.
-Mégpedig?-komolyodtam el.
-Csak egy utolsó éjszakát tölts velem. De úgy, ahogyan akkor tetted amikor még szerettél. Szerelemmel. Érzelemmel. Imádattal. Ezt újra akarom élni még egyszer, ha hazugság is...
Könnyes szemmel néztem a szemébe.
-Ne mond ezt! Még mindig szeretlek.-töröltem az arcomra pottyant könnyeket.
-Túl sok hatalmas bökkenő volt köztünk ahhoz, hogy így nézz rám. De nem számít. Én ugyanúgy nézek rád bármit teszel. Ez az én átkom. Semmi sem tud kiábrándítani belőled kisbarack.-suttogta elcsukló hangon.
Kezeim közé vettem az arcát és lágyan megcsókoltam. Olyan megtörtnek tűnt és olyan szerelmesnek. Sosem fogom megérteni hogyan szerethet ennyire. Minden után. És azt sem, hogy én hogyan szerethetem még.
-Ez azt jelenti, hogy utána elengedsz? Végleg?
-Ha nagyon ezt akarod...Igen. Hagyom, hogy vele legyél. De akkor én megyek el. Nem bírnám végig nézni ahogyan mást szeretsz.
Elgyengülten lehunytam szemeim.
-Nekem most...El kell mennem. Gondolkodnom kell.-ültem fel.
-Mi lesz az utolsó éjszakánkkal?-fogta meg a kezem.
-Nem kell utolsónak lenni, ha átgondolom.-néztem le rá.
-Ez azt jelenti, hogy..-ült fel teljesen felrázva magát, komoly tekintettel.
-Csak átgondolom. Rendben?-néztem rá elesetten.
-Rendben szívem. Hát persze. Menj csak!-puszilta végig a karom.
Elhúzózodtam tőle és kisétáltam a szobából. Hevesen vert a szívem. Most mit tegyek? Kihez menjek? Két ajtón is várnak, két szerelmes fiú akik képesek lennének bármire értem. Habár Kornélhoz néha még kétségek fűznek, mégis azt az érzést kelti bennem, hogy megbízható. Tisztelettel bánik velem de a szenvedélyt sem hagyja el. Ő egy rejtély. Egy lehetőség a jobb élet felé. De ott van bennem a csapda érzete is. Mi van ha csak eljátsza ezt a szerepet? Mi van ha nem vagyok olyan különleges, mint ahogyan azt ő mondta és csak a férjemen próbál bosszút állni? És a férjem... Annyi szörnyű élethelyzetem okozója mégsem tudom teljesen utálni érte mert fájóan szeretem. Elmondhatatlan az a fájdalom amit ő okozott és az a szerelem amit iránta érzek. Szeretem őt. Nem kérdés, hogy szexuálisan tökéletes partner. Az anyagi háttér is adott. Csak szellemileg ütközünk sokat. A féltékenysége és az uralom mániája az, ami ellök tőle. Nem tudom mit tegyek. Két tűz közé szorultam. Ahhoz, hogy tisztán lássak beszélnem kellett Kornéllal.
Így hát végül az ő szobája felé vettem az irányt és, hogy feltűnést ne keltsek a szomszédos szobákban, kopogás nélkül benyitottam. Gyorsan magamra zártam és kifújtam a levegőt. Kornél úgy tűnt álmából keltettem fel. Szemeit dörzsölve könyökölt meg az ágyán.
-Mi a franc?! Ki az?-nézett értetlenül a sötét szobában.
Felkapcsolta a kis lámpát és találkozott a tekintete az enyémmel. Döbbent volt mégis megenyhült a tekintete.
-Ne haragudj, hogy így betörtem hozzád. Nem akartalak megijeszteni.-szóltam előre.
-Ugyanmár.. Minden rendben?-ült fel.
-Én... Eléggé dilemmázok jelenleg és megfojtanak a gondolataim. Azért jöttem, hogy feltegyek pár kérdést.
-Gyere, ülj le!-veregette meg az ágyat maga mellett-Nyugodtan kérdezz!-lett izgatott.
Hezitálva de leültem mellé. Egészen közel.
-Csak azért próbálsz megszerezni, hogy fájdalmat okozz a férjemnek? És mielőtt letámadsz ez egy teljesen jogos kérdés tekintve az évekkel visszamenő múltatokra.
-Jogos kérdés, viszont nem. Eleinte mikor csak megfigyeltelek bevallom javarészt ez izzította bennem a parazsat. Az egóm. Viszont már akkor is volt egy leírhatatlan érzésem ha rád néztem. Nem tudtam nem rád gondolni. Utána ki is álltam Alex ellen, emlékszem. Amikor a suliba betörtem a csapatommal. Nem volt bölcs döntés utólag belátom. Benned is biztosan rossz benyomást keltettem. De ahogy kicsit közelebb engedtél magadhoz elmélyültek az érzéseim. Már nem csak vonzalom hajt vagy bosszúvágy, hanem te.-nézett hol a bal, hol a jobb szemembe.
Csodálattal néztem őt. Hinni akartam neki. Teljesen elgyengültem. De kizökkentettem magam.
-Hiba volt ami köztünk történt. Én nem ilyen vagyok. Engem ez megbetegít. Abba kell hagynunk.-sóhajtottam fel.
-Nem tehetjük meg nem történtté.
-Tudom de befejezhetjük még időben. Nem tudom hogyan de Alex tud róla. Tudja mit tettünk tegnap a fürdőben.
-Na és? Nem akadt ki?-csodálkozott.
-Oh dehogynem. Majdnem megölt.
-Hogy mi?-lett szemmel láthatóan ideges.
-Fojtogatni kezdett. Nagyon megijedtem.
-Na ezt nem hagyom szó nélkül.-állt fel indulatosan.
-Ülj le! Ne rendezz jelenetet! Kérlek.-fogtam vissza higgadtan.
-De ezt nem teheti veled!-nézett le rám.
-Rosszabb dokgokon is túl vagyok már. Most azért vagyok itt, hogy veled beszéljek.
Sokat hezitált, végül leült mellém.
-Vele akarsz maradni mindezek után?
-Bonyolult ez a helyzet. Nem tudom hogy mit akarok jelenleg.
-Akkor hadd segítsek eldönteni.-csókolt meg hevesen.
Lassan elhúzódtam.
-Már jártam ebben a cipőben. Ugyanebben a cipőben. Menekülök egyikből a másikba, mert az elején minden jó és kecsegtető. A szavaid iszom és elhiszem, hogy jobb lehet. Elhiszem mert el akarom hinni. De Alexet már jól ismerem. Alexet szeretem. Vele megjártam a poklok tüzét és átmentem a halálon is. Ismeri a múltam, ismer engem és úgy akar ahogy vagyok. Nem azért, mert az ellenségét akarja feldühíteni vagy, hogy felvágjon a barátainak. Tudom mikor mit tenne és pontosan tudom mit kínál. Labilis és szeszélyes viszont kétség kívül szeret. Néha betegesen és átlépi a határokat. Összetör. Felemészt. Aztán újra felemel és biztonságot ad. Nem akarom ezt eldobni. Megváltoztatni nem tudom és nem is akarom. Azt hiszem mindketten el vagyunk baszva. Durván. Én is tettem dolgokat amikre nem vagyok büszke. Hoztam rossz döntéseket és bántottam meg egyaránt. A múltat eltörölni vagy megváltoztatni nem lehet de a jelenben helyre hozni talán sikerülhet. Úgyhogy bármilyen édes is ez az álom kép nemet kell, hogy mondjak. Sajnálom.-néztem a szemébe könnyezve.
Bámultam az arcot, amely a jövőm is lehetett volna. Nem tudtam jól döntök-e, de akkor úgy éreztem ez a helyes döntés.
Kétségbeesetten nézett rám, mintha éppen feldolgozna mindent, amit mondtam neki. Nagyot nyelt és bólogatni kezdett.
-Nem tudom mi a titka annak a baromnak,-hogy hogyan tudott megbabonázni még így is, hogy bántott téged,-de ez a te döntésed. Fuss vissza a bántalmazó pasidhoz, mert azt megszoktad, azt ismered. Szinte egészen biztos vagyok benne, hogy meg fogod bánni. Nekem pedig végig kell néznem ahogy szenvedsz. Nem tudom melyikünknek fog ez jobban fájni. Mindez nem számít, mert te így akarod. Úgyhogy menj! Menj innen Hanna! Kérlek!-nézett oldalra feldúltan.
Rám sem bírt nézni. Kettős érzéssel siettem el onnan. Feldúltan futottam a folyosón. Egészen addig amíg bele ütköztem valakibe.
-Hanna?-fogott meg Alex.
Nagy szemekkel néztem fel rá.
-Tudom mit akarok. Veled akarok lenni. Szeretlek minden után és mindennel együtt.-szipogtam.
Tekintete meglágyult és megkönnyebbülten magához ölelt.
-Köszönöm.-puszilgatta a fejem.
Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam még jobban.
-Kornél többé nem fog zavarni. Ígérem.-puszilgattam a mellkasát.
-Valóban?-húzódott el.
-Megmondtam neki, hogy téged szeretlek.
Hatalmas mosolyra húzta a száját.
-Gyere ide!-csókolt meg megtartva az arcom.
Visszacsókoltam. Miután elváltunk felkapott az ölébe és vissza vitt a szobánkba. Hatalmas megkönnyebbülést láttam rajta. Óvatosan letett az ágyra és betakart. Bebújt mellém és megfogta a kezem a szememet vizslatva.
-Most nagyon megleptél. Nem hittem volna, hogy valaha újra szeretni fogsz. Hogy engem választasz.
-Ezt hogy érted? Dénesnél is téged választottalak.
-Nem...Dénest azért hagytad el mert fontosabb volt a biztonsága, mint a saját boldogságod. Annyira szeretted, hogy inkább visszajöttél hozzám, akit gyűlöltél, csak hogy ő jól legyen. Ez viszont más...Tudtad, hogy itt egy új lehetőség. Kornél valószínűleg fűt-fát megígért neked, levett a lábadról, szexuálisan is sikerült elcsábítania addig a pontig, hogy megcsaltál, ami bűntudatot keltett benned. Akármit is láttál benne nagy hatással volt rád. Én pedig sok sérelmet oloztam neked. Mostanában többet, mint kellett volna és te valamiért mégis engem választottál. Erre nem számítottam.
-Dénessel akkor azt beszéltük, hogy elszökünk. Úgy hiszem ha akkor vele tartok sikerült is volna. De az a kis hang a fejemben azt mondta menjek vissza hozzád. Akkor még nem is sejtettem, de már akkor szerettelek. Kornél pedig meglepően emberivé vált a szememben. Úgy bánt velem, ahogy azt mindig is akartam. Izgalmasnak is tűnt. De nála is ott volt ez a hang a fejemben. Ami visszahúzott hozzád. Nem tudom megmagyarázni mi ez és, hogy miért döntök végül mindig melletted. Csak annyit tudok, hogy szeretlek.
Hosszasan nézett és próbálta feldolgozni a mondandóm. Én pedig hagytam, hogy áthondolja és megértse.
-Erre még sosem gondoltam így. Annyira vak voltam.-meredt maga elé.
-Most már tudod.-fordultam én is a plafon felé.
-El kell mondanom valamit.
-Hallgatlak.
-Én is megcsaltalak.-mondta bűnbánóan.
-Hogy mi? Mikor és kivel?-ültem fel.
-Egy lánnyal egy buliból. Eléggé magam alatt voltam amikor megtudtam, hogy megcsaltál Kornéllal úgyhogy leittam magam egy buliban. Ez a lány odajött hozzám, kedves volt és mire észbe kaptam már a wc-ben dugtunk.-húzta el a száját-Úgy sajnálom. Hidd el nem jelentett semmit és közben végig rád gondoltam. Ideges lettem ahogy elképzeltem ahogy ti ketten... És ezen a csajon vezettem le. Még véletlenül a te neveden is hívtam. Utána megbántam és kiabálni kezdtem vele, hogy menjen el.
-Én...Huh...-lesokkolódtam.
Erre nem voltam felkészülve. Most van egyáltalán jogom kiadni? Én is megcsaltam. Habár nem feküdtem le Kornéllal, mint ő azzal az ismeretlen lánnyal.
-Most mindent elbasztam ugye? Én csak...Tiszta lappal akartam kezdeni. Nem tudtam eltitkolni tovább. Miután így megleptél úgy éreztem nem fair ha elhallgatom. Olyan édes voltál, ahogyan elmagyaráztad mennyire szeretsz.
-Hányingerem van...-álltam fel.
Valóban felfordult a gyomrom ettől az egész helyzettől. Hányni tudtam volna magamtól amiért kiöntöttem neki a lelkem, eldobtam Kornélt érte és megcsókoltam, ő meg tegnap egy másik lányt dugott meg.
-Kicsim jól vagy? Kisbarack?-ült fel azonnal.
-Ne hívj így!-fordultam vele szemben-Jelenleg próbálok nem beszélni mert félek olyant mondanék amit megbánok. Időre van szükségem. Rendben?-hunytam le szemeim kibillenve olykor az egyensúlyomból.
-Segíthetek valahogy? Hozzak vizet?
-Nem. Ez most szíven ütött nem fogok hazudni. Tisztában vagyok vele, hogy én is hibáztam. De én nem feküdtem le vele Alex. Te...Te lefeküdtél azzal a lánnyal. Nem tudom... Így hirtelen akkora hülyeségnek hangzik, hogy mi újra kezdjünk bármit is...Azt hittem szörnyű ember vagyok de ez...Ez mindent megváltoztat. Szerintem ez egy hiba volt. Felejts el mindent amit mondtam. Mi nem lehetünk együtt. Ez így nem helyes már. Ha egy ekkora baki esik be nem lehet helyrehozni.-könnyeztem be.
-Hogy mi? Most ezt komolyan mondod?-könnyezett be ő is.
-Igen. Teljesen komolyan mondom.
-Nem...Nem lehet így vége. Két perce még azt mondtad szeretsz és engem választasz. Kérlek ne mondj le rólunk!-kezdett el sírni.
-Én nem tudok így veled lenni. Folyton csak arra gondolnék, hogy valaki mást csókoltál és amikor lefeküdnénk eszembe jutna, hogy mást dugtál meg. Érted? Nem megy.
-Hülye voltam és részeg és dühös is. Bosszúból tettem Hanna nem éreztem semmit a lány iránt.
-Nem érdekel. Ez volt az utolsó intő jel, hogy mi nem vagyunk egymáshoz valók. Vége van Alex.-töröltem könnyeim.
Döbbenten nézett végig rajtam könnyes szemeivel. Tudtam, hogy bánja amit tett de nem tudtam kitörölni a fejemből egy kreált jelenetet amiben más lányt elégít ki.
-Akkor ennyi? Csak így megszabadulsz tőlem?
-Búcsucsókot ne várj jelenleg. Azt hiszem igen. Ennyi.
-Megölelhetlek?-tárta ki karjait remegve.
Hezitáltam de megesett rajta a szívem.
-Meg.-léptem felé egyet.
Gyors léptekkel jött felém és a karjába zárt szorosan. Mélyen letüdőzte a hajam illatát.
-Kisbarack...-puszilgatta a fejem.-Én ebbe tényleg bele fogok halni. Most igazán.
-Fejezd ezt be! Lépj tovább! Mindkettőnk érdekében.-töröltem le a könnyeim és eltaszítottam magamtól.
Pakolni kezdtem pizsomát és egy tusfürdőt a fürdőből.
-Hé most meg hova készülsz?-állított meg.
Idegesen felsóhajtottam.
-Nem tudok így melletted aludni. Elmegyek.-tuszkoltam a cuccaim egy kistáskába.
-De mégis hol fogsz aludni?-jött vészesen közel.
-Az már nem a te dolgod.-néztem vissza rá ridegen.
-Ne csináld ezt! Ugye nem hozzá mész?-fogta a fejét feldúltan.
-Ki máshoz mennék? Mindenki a párjával alszik. Egyedül ő neki nincs szobatársa.
-Ezt nem engedem.-állt be elém-Tíz perce még szerettél és újra akartad kezdeni. Az a lány nem tudna itt hagyni érte.
-Igen. De az a lány naivan azt hitte a barátja egy szent aki sosem nyúlna más nőhöz. Mindketten csalódtunk.
-Te kezdted Kornéllal! Bemászott a bugyidba..Az a görény hozzád ért. Ezt elfelejtetted?
-Nem. Egyáltalán nem. Szörnyen is éreztem magam. Én viszont nem feküdtem le vele.
-A te megcsalásod rosszabb mert érzelmek is fűztek hozzá. Tudod hányszor futott át az agyamon ahogy elképzeltelek titeket? Hogy mennyire élvezted? Hogy más ért hozzád? Én nem ismertem azt a lányt. Részeg voltam és dühös. Azt akartam, hogy fájjon neked is ahogyan nekem.
-Gratulálok. Elérted a célod.-mosolyogtam könnyes szemmel.
Megenyhültek a szemei.
-Nem így értettem. Sosem akartalak igazán bántani. Te vagy a világom Hanna.
-Rohadj meg Alex! Baszódj meg amiért beléptél az életembe és tönkre tettél!-sírtam.
-Sajnálom.-sírt most már jobban, mint én.
-Ég veled!-löktem félre és kimentem az ajtón. Kint még hallottam ahogyan sír. Megszakadt a szívem. Nagyon fájt ez az egész. Ott kellett hagynom mert túl fájó volt vele lenni. Nem szívesen de Kornélhoz siettem a cuccaimmal. Ismét kopogás nélkül nyitottam be. Nem aludt nagy meglepetésemre. A kislpája fénye égett, ő pedig ült az ágyán. Döbbenten nézett rám.
-Sajnálom, hogy újra betörtem hozzád. Nem tudtam kihez fordulhatnék ilyen későn. Tudom, hogy a legkevésbé sem akarsz látni jelenleg. Csak annyit kérek, hogy egy estét itt töltsek. Holnap pedig kitalálom mi legyen a továbbiakban.-törölgettem a könnyeim.
Érdeklődő arccal kémlelt eleinte, aztán hamar beszélni kezdett.
-Aludhatsz az ágyban. Majd én alszom a kanapén.-állt fel komoran.
Nem kérdezett semmit. Pedig most hozzá vághatta volna a fejemhez, hogy na látod megmondtam. De nem. Csak támogat. Minden után.
-Dehogy. Majd én alszom a kanapén, csak egy plédet adj kérlek!-toporzékoltam kínosan.
Végig mért és megrázta a fejét rosszallóan.
-Mi ez a táska? Beköltözöl?-állt be elém.
-Csak ruhát hoztam holnapra, pizsomát meg tusfürdőt.-néztem lefelé zavartan.
-Zuhanyozz le! Addig megágyazok.-sétált el mellettem a szekrénye felé haladva.
Egy percig sem habozva bementem a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót. Be akartam zárni de kulcsa nem volt. Sietősen kiléptem a ruháimból és beálltam a zuhany alá. Alaposan megmosakodtam és fel is frissültem kicsit. Francba! Törölközőt nem hoztam. Résnyire nyitottam az ajtót, úgy, hogy a fejem férjen csak ki és kinéztem.
-Kornél! Merre találom a törölközőket?
A pléddel szórakozott, de ahogy kiszóltam neki megállt és bambi szemekkel nézett. Pedig csak az arcom láthatta.
-A jobb oldali fiókban. A hajamra vettem szóval nem túl nagy.-nyelt egy nagyot.
Vajon most mire gondol?
-Rendben. Köszönöm.-csuktam vissza az ajtót.
Megtörölköztem. Igaza volt, valóban pirinyó ez a törcsi. Az egyberészes maci mintás pizsim hoztam el, ami felül hosszú ujjú, a lábai pedig rövidek. Belebújtam és felmostam magam után. Az ujjaimmal fogat mostam és lemostam a lefolyt smimkem. Rendet raktam magam után. Közben észre vettem, hogy milyen szép rendet tart maga körül. Kiléptem és szégyenlősen haladtam a kanapé felé, ami az ágyával szemben volt, az okos tévé alatt.
-Köszönöm, hogy beágyaztál nekem.-néztem a kanapéra, amin pléd, takaró és párna is volt.
Ő viszont engem nézett. Nem ez volt a legokosabb ruha választás. Teljesen hozzám simuló és rövid...
-Maci minta? Ez most komoly?-húzta fel szemöldökét.
Miért viccelődik velem? Még neheztel, de mégis kedves velem.
-Tudod milyen kényelmes?-tettem karba kezeim.
-Feküdj le te medvebocs.-forgatta a szemeit.
Most meg cuki becenevet ad?
-Persze. Biztos álmos vagy. Ne haragudj!-bújtam be a takaró alá. A fal felé fordultam, hogy ne lássam. Térdeim felhúztam a hasamhoz és baba pózban feküdtem.
-Nem kell ilyen kimértnek lenned. Az idegeimre mész az udvariasságoddal.-sóhajtott.
-Én csak...Tudom, hogy a terhedre vagyok és nem akarok tiszteletlen lenni.-mormogtam.
-Ettől a viselkedéstől úgy érzem magam, mint egy idegen. Nem vagy a terhemre te buta.-ciccegett.
-Sajnálom. Nehéz napom volt. Már nem tudom hogyan viselkedjek.-szipogtam.
-Szeretnéd megosztani velem?-kérdezte mély hangján.
-Alex...Megtudta tegnap ami köztünk történt és elment egy klubba ahol lefeküdt egy lánnyal.
Csend lett. Várta, hogy folytassam.
-Én nem bírtam ezt elviselni és megmondtam neki, hogy többé nem szerethetem és ő sem engem. Nem tudok így élni. Igaza volt. Túl sok a töréspont. Úgyhogy még egy csókkal sem búcsúztam el. Nem voltam rá képes. Most pedig itt vagyok. És kihasználom a kedvességed.-szipogtam.
Hallottam ahogy feláll az ágyból és felém sétál.
-Gyere aludj az ágyban. Van elég hely kettőnknek.-vett az ölébe erőlködés nélkül. Én meglepetten néztem rá.
-Mit művelsz?-néztem rá nagy szemekkel.
-Minek látszik? Áthelyezlek az ágyamba.-tett le lassan fölém hajolva.
-Nem...Úgy értem, mit művelsz?-néztem mélyen a szemébe.
Elmélyülten nézett vissza rám igéző szemeivel, aztán elhúzódott. Gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Csak rendesen bánok veled. Megmutatom milyen egy igazi férfi. Nem olyasvalaki, mint a férjed. Legalább egy este lásd milyen.-feküdt le mellém.
-Te tényleg egy igazi férfi vagy.-fordultam felé a szemeit fürkészve.
Meglepettnek tűnt a válaszom hallatán. Tekintete meglágyult aztán újra komor lett, de ő is felém fordult.
-Akkor miért nem adtál egy esélyt sem?-kérdezte szúrós szemmel.
Ez fájó pont neki. Láttam rajta.
-Mert azt hittem rám egy olyan ember várhat csak mint Alex. Nem hiszem már, hogy jót erdemlek. Érted?-csuklott el a hangom.
Fájdalmasan nézett végig rajtam.
-Annyira összetört, hogy már azt sem tudod ki vagy és mi jár neked...-lett ideges.
-Nem számít. Én is megbántottam őt párszor. Elmenekültem a volt párommal előle, aztán pedig megcsaltam veled...
-Hiába próbálod beállítani rossz embernek magad, mert nem vagy az. Az egész életed ő rontotta el a megszállottságával. Miatta erőszakoltak meg. Miatta nem a szüleiddel élsz. Miatta hagytad el az exed. Miatta nincs önbecsülésed. Miatta vagy megtört. Pedig egy gyönyörű és intelligens lány vagy. Tudom, hogy majdnem szín ötösre állsz mindenből még ezek mellett is. Tudom, hogy korrepetáltad Bettit, pedig bunkó volt veled. Tudom, hogy soha senkit nem akarsz megbántani szándékosan. Sem engem, sem Ginát, vagy Bettit, vagy akár Alexet...Annyi mindenen mentél keresztül és mégis itt vagy. Érted már?
Monológja közben patakokban hullottak a könnyeim.
-Honnan tudsz ennyit az életemről?-suttogtam.
-Onnan, hogy érdekelsz. Igen, talán kicsit elkezdtem kutatni a múltban és sajnálom, ha ezzel megsértettem a magánéleted. De a többit itt figyeltem meg és kérdeztem ki. A legtöbbet magamtól is láttam.
-Most először érzem azt, hogy valaki tényleg megért. Köszönöm.-hunytam le szemeimet.
-Holnap is itt alhatsz. Ameddig kitalálom, hogyan legyen hivatalos, hogy továbbra is itt maradj.
-Tessék? Azt hittem neheztelsz rám.
-Így volt, de a vonzalmam erősebb. Küzdeni fogok érted Hanna. Mégha egyoldalú is.
Meredten bámultam hamvas szürke szemeibe. Ilyen elhatározottsággal és tisztelettel még nem találkoztam. Egészen lenyűgöző volt.
-Ha van bármilyen legális útja akkor veled leszek. Együtt működök bármibe is kerül.-jelentettem ki.
-Még ha ez azt is jelenti, hogy a férjed ellen kell fordulnod?
-Igen. Még akkor is.-lettem rideg.
Elégedett vigyor húzódott a szájára.
-Helyes. Holnap megbeszéljük. Jó éjszakát!
-Jó éjt!-hunytam le szemeim.
Óvatosan a kezemért nyúlt és magához húzott. Megemelte a fejem és ráhelyezte a karjára. A másik kezével pedig a derekamat húzta magához, ezzel hátat fordítva neki. Kis kifli nagy kifliben feküdtünk. A fenekem az ágyékánál pihent. Éreztem, hogy keményedik ott lent es rendszertelenül veszi a levegőt. Mélyen beszippantotta a hajam illatát és szorosabban vont magához.
-Meg foglak védeni Hanna! Ígérem.-puszilta meg a nyakam.
Teljesen elszállt a haragja, most inkább egy védelmező farkast láttam benne.
