1.Évad 4.rész

Erősen megragadta a karom és berántott a női mosdóba. A falnak lökött.

-Hogy mertél beköpni?-hajolt közel hozzám.

-Ne várd, hogy ha alkalom adódik arra,hogy elmondjam mit tettél velem nem mondom el!-húztam össze a szemöldököm.
Egy ideig elgondolkozott aztán végül engedett szorításából és az állát kezdte el vakargatni.
-Jogos-gondolkodott el rajta,amin nagyon meglepődtem.
-Tényleg?-néztem rá félve.
-A frászt jogos!-lökött neki újra a falnak.-Most pedig..-mondta volna de félbe szakítottam.
-Most pedig megkeressük Inga nővért és elmondja amit kell!
-Még mindig egy valamin kattog az agyam!
-Min?
-Megütöttelek,tudhattad volna,hogy balhés vagyok! Aztán beköpsz! Aztán nem fogadod el a bocsánatomat és most sarokba szorítottalak, de te nem félsz! Hogy volt merszed beköpni, és..Nem értelek..
-Bátor lány vagyok! Kiállok magamért!
-Azt már látom! Te nem olyan vagy mint Kata!
-Ki az a Kata?
-A barna hajú lány akivel beszélgettem.
-Nem számít,csak keressük meg Inga nővért,rendben?
-Azt nem lehet! Te nem tudod mit tenne velünk!
-Tényleg nem tudom,mit tenne?
-Elzárás!
-Hogy mi? Miféle elzárás?
-Elzárnak minket két hétre és beszélgetnünk kell, megbánni a bűneinket és feladatokat végre hajtani..
-Én egy napot sem szeretnék veled lenni!
-Hm..együtt kell aludnunk!-húzta mosolyra a száját.
-Inkább a padló!
-Azt nem lehet azért bünti jár!
-Ők minek büntetnének meg?
-Ők csak szóban, én pedig!!-harapta be az alsó ajkát.
-Nem akarom tudni!-forgattam a szemem.
-Na szóval most mi legyen?
-Keressük meg a nővért!-utasítottam.
-Rendben! Látod,most is te szívtad meg hiába árultál be!
-Miért is?
-Bármit csinálhatok veled, el leszünk zárva csak mi ketten!-közeledett.
-Felejtsd el bármit is forralsz a fejedben!
Ő csak pimaszul mosolygott és vezetett az odaútig. Megállt egy kék ajtó előtt és bekopogott.
-Szervusztok gyermekeim!-nyitott ajtót egy apáca.-Miben segíthetek?
-Elzárást kaptunk!
-Mi miatt?
-Megpofoztam Hannát, ő pedig elmondta Zoli bácsinak!
-Hmm..Testi bántalmazás esetén két hetet kaptok!
-Mondtam!-suttogta oda vigyorogva én pedig csak grimaszoltam.
-Gyertek velem!-mondta mosolyogva.

1.Évad 3.rész

-Azt mondtam leülni, most!-ordította a tanár,amitől beremegett az egész osztály. A gyerekek mintha ez már természetes volna,csak vállat vontak és leültek a helyükre. A férfi erősen megköszörülte a torkát és felém intett egy-egy köhintés mellett. Én kicsit megigazgattam a hajam,felálltam és elindultam felé,amikor a férfi felállt. Oda álltam mellé és kérdőn néztem rá.
-Mint tudjátok-köszörülte a torkát újra,aztán fuldoklási rohama lett mert úgy tűnt nem kap levegőt és folyamatosan csak köhög. Megriadtam,elfutottam az innivalómért és gyorsan öntöttem a pohárkámba,hogy odaadjam neki. Ő sietősen magához vette és ivott a jeges teámból. Ez már csillapította a köhögő rohamát és abba is hagyta. egy utolsót köhintett aztán vége lett látványos produkciójának. A többiek csak nevettek. Én nem mertem,inkább sajnáltam.
-Jobban tetszik lenni uram?!-néztem felé érdeklődően.
-Hát persze! köszönöm a segítséged kis hölgy!
-Igazán nincs mit!
-Szóval! Mint tudjátok, új osztály társatok érkezett. A neve Jakab Hanna! Fogadjátok sok szeretettel és mutassátok meg neki milyen az itt!-mondta a férfi majd az atya a fiút vetve maga előtt az osztállyal együtt letudtak egy áment és intett,hogy mehetek. Igazából nem szívesen mentem vissza a helyemre (nem kívánatos személy miatt),de muszáj volt,nem állhattam ott mint egy fabábu. Így hát elindultam a székem felé és csak egyszerűen leültem,kerülve Fefe tekintetét.
-A nevem Zoli bácsi,nyugodtan hívj így,vagy Zoli atyám!
-Értem!-kuncogtam. (Zoli atyám?! most komolyan?! ez vicces..)
-Én vagyok az osztályfőnök és én tartom a lelki egyensúly órát. Ezen az órán mindenki kicsit közelebb kerül a másikhoz, beszélgetünk, játszunk, imádkozunk és tanulunk mindig valami fontosat a szeretet közléséről.
Én csak bólintottam mosolyogva.
-Szóval,mehetünk gyerekek! Udvar!-kiáltotta Zoli atya (ez jobban tetszett..hihi).
Kimentünk az udvarra. Az udvaron a gyerekek körbe álltak. Én is beálltam a körbe.
-Fogjátok meg egymás kezét!
Én Márk mellett álltam és egy szőke hajú lány mellett amikor Fefe kitúrta a helyéről a lányt és pimaszul mosolyogva beállt mellém. Megfogták mindketten a kezem. Márk lazán. Fefe pedig erősen,szorítva. Fintorogva bámultam őt. Márkra viszont mosolyogtam.
-Rendben gyermekeim! most pedig üljünk le és imádkozzunk el egy mi atyánkat!
-Mi atyánk aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne végy minket kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól,ámen!-mondtuk el,mi gyerekek.
-most pedig beszélgessünk. Történt-e valakivel valami, ami aggasztja vagy szimplán megszeretné osztani velünk?
Egy ideig elgondolkodtam,aztán végül döntöttem. Elmondom Zoli atyának a történteket!
-Zoli atyám!-jelentkeztem.
-Igen,gyermekem?-fordult felém.-Van valami amit megosztanál velünk?!
-Igen,van!-bólogattam.
-Hát akkor mesélj, szívesen meghallgatunk.
-A mi nap, amikor megérkeztem, Fefe megpofozott engem!-nyeltem egyet,félve.
-Ó, Hanna új tanítványunk! azonnali bocsánat kérést kapsz!
-Bocsánatodat kérem!-mondta Fefe alázatosan.
-Ilyenkor válaszolnod kell! vagy "elfogadom bocsánatod" vagy nem fogadom el bocsánatod". Válaszolj hát neki!
-Nem fogadom el a bocsánatod!-mondtam ki magabiztosan.
-Gyermekeim, ez esetben Inga nővérnél a helyetek. Menjetek hát és békéljetek vele!-tette össze kezeit majd hangos imába kezdtek kettőnk békéjéért.
elindultunk befele,csak Fefe tudta az utat. Azonban különösnek tűnt,hogy egy mosdó szerűség fele vitte az irányt.
-Nem hinném,hogy ide kell jönni!-mondtam félve.
-Nem tudod itt még a szabályokat! Engem eddig senki sem mert beköpni Zoli atyánál! Na de most..Most megkapod ami jár!-ragadta meg a karom és berángatott a női mosdóba.

1.Évad 2.rész

Elsírtam magam. Potyogtak a könnyeim. Hirtelen csak arra tudtam gondolni,hogy a szüleim nem szeretnek,mert ide küldtek. Meg arra,hogy itt milyen bunkók,kivéve azt a fiút,aki megvédett,na meg arra,hogy mennyire fájt az ütés az arcomon. Egyszer csak arra voltam figyelmes,hogy az emós fiú tért vissza az osztályba (azelőtt egy negyed órával kirohant mérgesen). Félve nézek rá. Ő is engem néz,felhúzott szemöldökkel,ökölbe szorított kézzel. Az egészben az a legrosszabb,hogy egymás mellett ülünk! Felém közelített. A többiek fokozatos hangossággal kezdték kérlelni őt "Fefe ne csináld,Fefe ne bántsd,Fefe bajba fogsz kerülni!"-mondogatták,de a fiú tovább ment,meg sem hallva a többiek beszédét. Már kezdtem azt hinni,hogy újra bántani fog,amikor azt veszem észre,hogy a szemembe néz,megkerül és leül a mellettem lévő székre. A többiek fújtak egy megkönnyebbült sóhajt és én is. Percenként rám szegezi a tekintetét,aztán egy idő után megáll a szeme rajtam és csak néz. A szememből még mindig hullottak a könnyek,viszont nem néztem rá. Nem mertem. Csak mereven bambultam magam elé,könnyes szemekkel. Amikor azt veszem észre,hogy hozzám szólt:

-Te sírsz?-nézett rám megbánóan.
Nem válaszoltam csak szipogtam egy-egy bólintás keretében a számat lebiggyesztve.

-Nos..Sajnálom! Csak néha elborul az agyam és olyankor nincs mit tenni!-mondta.
Nem válaszoltam,hanem megtöröltem pisze orrom és elővettem a könyveimet. Láttam,hogy miután rájött,nem vagyok vevő a társaságára elfordult egy barna hajú lányhoz beszélgetni,akinek a kezét fogta és folyamatosan viháncoltak. Aztán hallgatóztam a beszélgetésükből:
-Jajj Fefe,az a kis beképzelt liba megérdemelte!
-Itt majd megtanulja,ha egy fiúnak tetszik,az ezzel jár! Te is kaptál,emlékszel,amikor eljöttél mini szoknyába! Irtó jól néztél ki,muszáj volt móresre tanítanom,ugye?!-kezdte el csiklandozni.
-Jajj..Nee-nevetett-Tudod,hogy..-viháncolt-ott az a pont-folytatta.
-Tudom. Ne aggódj,szünet után elkapom a csajt,aztán megtanítom,milyen itt!-húzta széles vigyorra a száját. Megrémültem,ezt vajon,hogy érti és mi az,hogy ha tetszik neki valaki bántja?! Ezek szerint én is tetszek neki?! Miközben ezeken kattogott az agyam belépett egy férfi az ajtón.
-gyerekek,foglaljatok helyet!-mondta az ide oda járkáló osztálynak.