-Ne haragudj! Nem akartalak bámulni.-kelt ki az ágyból.
-Semmi baj.-ültem fel én is.
Vállai megereszkedtek és érezhetően megkönnyebbült.
-Ha nem bánod kicsit rendbe szedem magam a fürdőben.
-Használd nyugodtan.-biccentett.
A fürdőbe bemenet észre vettem, hogy ott van egy karkötőm, amit nem találtam. Illetve egy hajcsatom. Becsuktam magam mögött az ajtót és arcot mostam. Az ujjaimra kentem némi fogkrémet és fogat mostam. Gyorsan megfésülködtem és beálltam a zuhany alá. Nem tartott sokáig. Pár perc alatt kész is voltam. Egy törölközőt magamra tekertem és kiléptem Ginához.
-Kölcsön tudnál adni valami cuccot? Vissza hozom csak nem akarok a tegnapi ruháimban ki jönni innen.-vizslattam a tekintetét.
Kutya szemekkel végig mérte a testem és aprót bólintott. A szekrényében kezdett el matatni, majd elő vett egy barna szoknyát, egy bugyit és egy fehér lezser inget. Oda lépett hozzám és a kezembe nyomta.
-Nem olyan szép, mint a te ruháid de...Csak vedd el!-nézett el zavartan.
-Ez tökéletes lesz. Köszönöm.-mosolyogtam rá és magára hagytam.
Ismét visszahúzódó lett. Tegnap igencsak magabiztos volt. Felöltözve jöttem ki. Egész jól álltak a ruhái. Egyszerű mégis kifinomult. Végig mért és elmosolyodott.
-Neked jobban áll.-jegyezte meg.
-Azt kötve hiszem. A te lábaid hosszabbak.-nevettem fel.
-A te csípőd meg szélesebb. Vita lezárva.
Szemforgatva elmosolyodtam.
-Köszönöm a szállást meg a ruhákat még egyszer. Akkor én megyek is.
-Nincsmit. Akkor..Szia!
Bólintottam egyet és ott hagytam. Vissza kellett mennem a szobába. Annyira féltem Alexet újra látni. De tudtam, hogy ha gyengének mutatkozom képes lesz hatni rám, ezért erőt vettem magamon és összeszedett léptekkel sétáltam a folyosón. Lázi észre vett és egy aggódó tekintettel oda köszönt. Fejbiccentéssel reagáltam és tovább mentem. Alex jött velem szemben, bal oldalán Petivel, jobb oldalán pedig Kornéllal(?). Értetlenül tekintettem feléjük. Beszélgettek és látszólag jól kijöttek amitől csak még furcsább lett a szituáció. Mikor kiszúrtak mindegyiktől érdekes nézéseket kaptam. Peti tágra nyílt szemekkel nézett, Alex félve, mintha valamiért zavarná, hogy lát, Kornél pedig éhes szemekkel mért végig.
-Hanna drága! Hát újra találkozunk.-köszönt először Kornél megtörve a csendet.
-Én is úgy látom, csak nem értem minek köszönhetem a jelenléted.-mosolyodtam el szarkasztikusan.
Karba tett kézzel néztem Alexre. Idegesen pillantott hol rám, hol Kornélra.
-Oh ne aggódj édes, ezúttal nem akarjuk megölni egymást a vőlegényeddel. Béke van. Csak benéztem kicsit. Látni akartam hogy néz ki a hely, ahova járni fogok ezentúl.-pillantott körbe egy öntelt mosollyal.
-Hogy micsoda?-akadtam ki kendőzetlenül.
-Kornél a vendégünk. Apám halála miatt az apja fog tovább képezni és segíteni irányítani a...A csapatom. Kornél pedig itt lesz, hogy szem előtt legyen.
Miután szemléltette a helyzetet próbáltam feldolgozni.
-Mi lett azzal, hogy utáljátok egymást és nem tudtok megférni egymás mellett?-néztem a szemébe.
-Az a múlté. Nekem pedig a jövőre kell gondolnom.-mantrázta.
-Értem. Te tudod mit csinálsz...-szugeráltam erőteljesen, majd Kornélra néztem aki felfalt szemeivel és meglökve őket haladtam tovább.
-Később találkozunk kisbarack!-kiabálta utánam.
Nem hittem el amit láttam. Amit hallottam. Őrültség volt az egész. Ennek nem lesz jó vége.
Úgy döntöttem nem megyek be órákra. Lementem az edzőterembe és folytattam az edzést azokkal az edzőkkel akik ezelőtt segítettek. Bele adtam mindent. Ki kellett kapcsolnom kicsit. Tudtam, hogy innentől pokol lesz az életem. Kornél sosem fog leszállni rólam. Egész nap kerültem a társaságukat. Bettivel voltam és Ginával. Kiderült, hogy Betti nem tudott a tervükről, de az egész iskola, bele értve a tanárokat is, tudtak róla. Láziék bocsánatot kértek tőlem. Elmondták, hogy nem volt nagyon beleszólásuk és szerintük is elbaszott az egész. Épp a klub helyiségben ültünk, amikor erről beszéltünk ismét.
-Komolyan szerintem őrült. Eddig is tudtuk, hogy jobb nem ujjat húzni vele, meg, hogy megszállottan imád, de hogy idáig képes volt elmenni...Ez azért kemény.-akadt ki Lázi.
Peti csendben volt. Zavartnak tűnt.
-Nem tudom ezek után mit kéne gondolnom.-szólaltam meg.
Betti biztatóan megfogta a kezem. Gina tekintete oda vándorolt, de ahogy észre vette, hogy én észre vettem őt egyből elnézett.
-Ez egy teszt volt. Mocskos egy teszt, de bebizonyítottad neki, hogy szereted.-felelt Peti.
Henrik és Áron felvont szemöldökkel néztek össze.
-Szerintem mind tudjuk, hogy Hanna már régóta többet érdemel.-jegyezte meg Lázi borsosan.
Áronék vissza tartottak egy nevetést, csak pökhendien mosolyogtak.
-Mindegy mit érdemlek. Nem tudok mit tenni. Nem mintha bármikor lehetne új férjem vagy valami.-forgattam a szemeim.
-Ami azt illeti...-mosolyodott el Dora.
Peti oldalba bökte, jelezve, hogy hallgasson.
-Mi van?-nézett rá szúrósan a lány.
-Igen?-figyeltem fel rá.
-Semmi. Néha össze vissza beszélek.-nevetett fel kínosan.
-A barátom vagy Dora tudtommal.-néztem a szemébe mélyen.
Nem bírt sokáig a nyomásom alatt lenni és megtört a jég.
-Oké, oké. Néha a frászt hozod rám.-duzzogott.
-Hallgatlak.-mosolyogtam.
-Tehát...Aki azonos szinten van nagyjából..Az Kornél. Ha ő megküzdene érted és többet fizetne, talán meg tudna szerezni és megszabadulnál Alextól végre.
-Hmm. Honnan veszed, hogy Kornél jobb?-vágott közbe Lázi.
-Mert tényleg jobb. Érzelmi téren. Alex könyörtelenebb.
-Alex nem könyörtelen.-szólt rá Peti.
-Megjátszani a halálod a barátnőd meg az egész suli előtt, hogy lásd érdekel-e neked nem az?-ámult el Áron.
-Nem azt mondtam. Ez nagy hülyeség volt tőle. De nem bántaná őt soha. Kornélt nem ismerjük eléggé. Talán olyasvalakit kéne találnia akit mind ismerünk és megbízható.-nézett rám kutya szemekkel Peti, aztán a többiekre.
Betti megköszörülte a torkát. Láttam ahogy a többiek is elgondolkodnak és egyre jár az eszük.
-Talán cserélhetnénk párt.-szólalt meg Betti.
-Mi?-néztem rá.
-Mindenki boldog lenne. Nem?-nézett Petire.
A fiú sokkoltan nézett rá, majd rám.
-Én öhm...Szívesen vigyáznék rád. Persze csak ha szeretnéd. Nem kéne semminek történnie. Ha..Ha gondolod.-válaszolt zavartan.
A többiek helyeselve bólogattak. Betti pedig rezzenéstelen arccal nézte őt.
-Én ezt nem akarom srácok. Ti egy pár vagytok. Rá kell vigyáznod, nem rám.-elleneztem.
-Tényleg nem lenne baj. Peti tudna rád vigyázni. Én pedig szívesen megismerném Alexet.-vont vállat Betti.
Elképedve néztem rá. A többiek is hasonlóan meglepődtek. Peti pedig semmilyen érdeklődést nem mutatott.
-Én is vigyázhatnék rá.-szólt közbe Lázi.
-Neked nincs már barátnőd?-kérdezte Áron.
-Még nincs. Várni akartam a megfelelőre.-mosolygott rám.
-Nincs rá szükség. Már felajánlottam neki és amúgy is..Titeket megölne. Én viszont a legjobb barátja vagyok.-folytatta Peti.
-Oké, ezt itt most befejeztük. Nem lesz senki sem az új férjem.-szóltam közbe frusztráltan.
Ideges tekintet fogadott a két fiútól.
-Nem mintha Alex hagyná bárkinek is. Ez nem ilyen egyszerű...-fejeztem be.
-A francba akkor mi legyen?-sóhajtott Betti.
-Semmi. Nem tudunk tenni ellene semmit. Túl nagy a hatalma.-néztem lefele.
-Talán egy valamit mégis tudnánk.-nondta Gina.
Kérdőn néztem rá.
-Ha azt vallanád, hogy a másik nemhez vonzódsz nem jöhetne létre a házasság.
-Tessék? Mióta érdekli a női elmyomás mestereit az azonos nemek közti kapcsolat?
-Nem vonják meg tőlük a nemi érdeklődésüket. Azzal a feltétellel, hogy az egyik fél férfias és domináns. A másik pedig alávetett.
-Ez most komoly?-képedtem el.
-Hogy erre nem gondoltunk még!-fogta a fejét Henrik.
-Én vállalnám de Zéténnyel jól meg vagyunk.-mondta Dora.-Ne haragudj Hanna.
-Jajj dehogy. Ez amúgy is csak egy ötlet.
-Én vállalom.-fordult felém Gina.
-Nem kell ezt tenned. Ahogyan egyikőtöknek sem.
-Én nem bánnám. Jobb, mint egy férfi elnyomása alatt élni. Nem bántásból fiúk..
A srácok megértően bólogattak.
-Napoljuk el ezt a beszélgetést. Gondolkodnom kell...-álltam fel és ott hagytam őket.
Vissza mentem a szobánkba. Alex az ágyon ült és a telefonját nézte. Egyből felfigyelt rám és letette maga mellé. Bágyadtan feküdtem be mellé.
-Szia.-szólt hozzám bátortalanul.
-Szia.-feleltem erőtlenül.
Leutánozva mozdulatomat elfeküdt felém fordulva.
Csak néztük egymást csendesen.
-Min gondolkodsz?-kérdezte aggódva.
-Rajtad. Rajtunk. Mindenen ami történt.
Egy perc erejéig némán nézett aztán halkan válaszolt.
-Bár helyre hozhatnám. De érzem, hogy elengedtél.-szűkültek össze szemei.
-Még nem, de az elmém folyton harcol önmagával.
-Megértem. Ez reményt ad de nem tudom megérdemlem-e.
-Én nem akartam, hogy gyűlöljelek. Vagy, hogy mások. Nem akartam egy újabb traumát. Egy okot, hogy elveszíts. De nagyon megnehezíted a dolgom.-hunytam le szemeim.
-Hát gyűlölsz?-kérdezte keservesen.
-Félig meddig.
Közelebb jött és homlokon puszilt.
-Gyűlölj csak. Én majd szeretek mindkettőnk helyett.
-Arra szükséged lesz.-sóhajtottam fel és elfordultam a másik irányba.
-Jó éjt.-köszöntem el mielőtt elnyomott az álom.
