1.Évad 14.rész

-El sem hinnéd ha elmesélném!-mondtam szomorúan mire ő szorosabban ölelt.
-Tudom az első nap óta nem beszéltünk de hallottam pár dologról. Például, hogy a fő négyes akar téged!
-Igen...De én csak Dénest szeretem.
-Tényleg?-vágott bús arcot.
-Ő volt végig mellettem és az egyetlen aki nem csak azért akar, mert szép vagyok!
-Fefével és veled mi lett?
-Hmm..Lássuk csak. Molesztált egy ideig...Utána elhitette velem, hogy szeret...Aztán kiderült, hogy tényleg...Végül pedig megerőszakolt!-mondtam sorolva.
-Hogy mi?-akadt ki.
-Erik volt az első aki megerőszakolt. Aztán ő. Patrik nem, viszont Patrik aljas. Elhitette, hogy ő kimarad ebből, mert becsül, erre felajánlotta nekik, hogy osztozzanak rajtam! Őrület!
-Osztozni fognak..Rajtad?-kérdezte óvatosan.
-Hát Patrik és Erik szeretne. Viszont Fefe és Dénes nem, amiből az lett, hogy ma párbajoznak értem!-mondtam frusztráltan.
-Jesszus! De ezt hogy érted el? Ekkora felhajtás nem volt még lányért a...Talán a második generáció óta!-hajtogatta.
-Nem tudom, nem akartam ezt...Kik voltak a második generáció?
-Karcsi, Ricsi és Roland! Úgy 10 éve. A csaj pedig akiért a vita ment Lizi volt.
-Szóval itt ritka az ilyen?
-Aha. Elég nagyszámba veszik.
-Nem akartam ebbe bele csöppenni.-fogtam meg a fejem idegesen.
-Nyugiii! Hallottam, hogy ki akarsz szökni!-mondta kedvesen.
-Kata elmondta?
-Igen. De csak nekem. Segítsek?
-Igen légyszi!
-Oké. De én is megyek. Utálom ezt a helyet, csakúgy mint te!-mondta.
-Akkor szólok Dénesnek és indulhatunk!-mondtam boldogan.
-Ömm...Dénes is jönne?-nézett furin.
-Ahaa! Ennyivel tartozom neki.
-Hát jó!-mondta tettetett mosollyal.
-Hogy tervezted?
-Ma este! Gyere át a "b" folyósóra! Onnantól sima ügy!
-Rendben van. Most mennem kell!-mondtam mosolyogva.
Vissza siettem a szobámba. Fefe ott ült és a telóját nyomta. Feltűnést elkerülve osontam át a padlón a mosdóig.
-Hanna! Csak hogy megvagy!
-Nem tűntem el!-mondtam a hajam fésülve.
-De igen! Mind a 4-en téged kerestünk.
-Kint voltam! Beszélgettem!
-Kivel?-nézett föl telójából felhúzott szemöldökkel. Nagyon figyelt.
-Katával!-mosolyogtam áltatottan és tovább fésültem a hajam. Felállt és bejött a mosdóba.
-Utálod Katát! Miért tennéd?-mondta ravaszan bedőlve az ajtóba.
-Mert ő az egyetlen lány társaságom.
-Kincsem...Nem most jöttem le a falvédőről! Kata utál téged! Szóval?
-Miért kell folyton mindenről beszámolnom?! Te sem teszed!-mondtam kerülve a szemkontaktust!
-Vigyázz mit mondasz!-jött oda hírtelen hozzám és ütés helyett csak eltűrte a hajam hátra.
-Bocsánat!-nyeltem egyet alázatosan.
-Szóval?-nyomott egy puszit a nyakamra ahogy a hajam eltűrte és szagolgatni kezdett.
-Katával beszéltem először. Aztán ellökött és egy fiú csapat oda jött de nem beszéltem velük.-mondtam félve.
-Mi? Ellökött? Miért nem mondtad? Milyen fiú csapat?-kérdezte indulatosan.
-Nem akartam ebből ügyet azért nem mondtam. A fiúkat nem ismertem. Csak felsegítettek. Nem több.-mondtam óvatosan.
-Hmm..-vett erőt magán ahogy maszírozott egyet a vállamon.-Jól van!-csókolgatta a nyakam.-Katát elkapom. A fiúk megúszhatják, de csak mert nem nyomultak hanem segítettek.
-Nincs szükség rá. Hagyd csak!-mondtam szerényen.
-Nem bánthat egy kis ribanc! Felcsináltatom az egyik csicskámmal!-mondta öntelten nevetve.
-Ne! Még szűz!
-Annál jobb!
-Lehet hogy neked nem de egy lánynak igen is érték szűznek lenni.
-Csak neked volt az hercegnőm!-puszilta meg a vállam.-Te meg az erkölcseid!-mosolygott fel szemforgatva.
-Még mindig az!-mondtam idegesen.
-Ne vitázzunk cica!-fordított magával szembe-Inkább adj egy csókot!-karolta át a derekam.
-Én Dénest szeretem!-mondtam.
-Ne mondd már ezt!-lökött a csempének.
-Auu!-sikítottam fel.
-Engem szeress!-rángatott meg.
-Nem megy! Dénest szeretem!-könnyeztem be az agressziójától.
-Neeeem!-ordibálta-Engem szeretsz!-lökött neki újra a csempének ami fájt.
-Ne bánts!-tettem magam elé a kezem szipogva.
-Jajj nem hiszem el! Nem akartalak bántani! Ahogy így rád nézek..Olyan kis ártatlan vagy! Sajnálom kicsim!-vette le kezeim de már késő volt. Kikönnyeztem.
-Ez fájt!-mondtam csalódottan nézve.
-Szeress!-kérlelt szomorúan.
-Mégis hogyan? Hogy várhatod el tőlem? Hiszen folyton csak fájdalmat okozol!-mondtam sírva.
-hé, hé, hé, ne sírj! Ne sírj!-fogta meg tenyerével arcom.
-Fefe nem! Elég! Te csak bántani tudsz! Csak játszol velem!-sírtam tovabb.
-Nyuszi! Ne sírj! Én ilyen vagyok! Szeretek játszani!-mondta majd lehuzogatta a melltartó pántot a vállamról.-Például így!-modta miközben kicsatolta a melltartóm.
-Nem szeretnék játszani!-mondtam felhúzott szemöldökkel és melleimet szoros fogásba vettem, nehogy lecsússzon a melltartó.
-Édes! Komolyan azt hiszed, hogy nemet mondhatsz nekem?-vigyorgott.
-Annyira próbálsz fölényes lenni!
-Hát! Ha akarod nem szóban...De az ágyban is tudok fölényeskedni!-jött olyan közel, hogy a szívem hevesebben vert közelségétől. Magabiztosan nézett rám és cikázva figyelte hol a tátva maradt szám, hol a szemem. Közelsége megrémisztett. Mit akar ezzel elérni?!
-Nem kéne sehol!-böktem ki végül majd csukva hagytam a szám.
-Ahh! Ugyanmár!-mondta beharapva ajkát és rámarkolt a fenekemre vadul.
-Hagyd ezt most abba!-néztem rá szúrósan.
-Miért? Mi lesz?-hajolt le hozzám játszva az alfahímet.
-Ömm..-haboztam, de nem tudtam mit felelni. Bizonytalanul meredtem rá.
-Hanna, Hanna, Hanna!-mondogatta mosolyogva.-Ha már fenyegetsz, legyenek alapjaid is! Van még mit tanulnod!-mondta megrázva a fejét és rátette a kezét a fenekemre újra, csak most simitgatta a nadrágom. Pofátlanul es megsemmisítve nézett bele a szemembe közben. Mintha ki lennék neki szolgáltatva és nem tudok tenni semmit.
-Nem vagyok a tulajdonod!
-Ohh, de igen!-súgta oda a fülembe kacagva. Hangja mélységétől kirázott a hideg.-Az én kicsi báránykám!-mondta nevető hangon még mindig a fülembe súgva és bele csókolt a nyakamba.
-Nem igaz!-csuktam br a szemem szenvedve. Egy könnycsepp is lefojt.
-Cicalánykám! Gyere! Fürödj velem!
-Hogyan?-ijedtem meg.
-Gyere, gyere!-hivogatott mutató ujjával és lerántotta magáról a pólóját.
-Nem akarok!-babráltam idegesen a karkötőmmel a csuklómon.
-Akkor pontosítok! Ha nem akarod, hogy holnap Dénesnek komoly baja legyen...Azt csinálod amit mondok! Így már érthető?
-Ne! Ne bántsd!-könnyeztem be és sírni kezdtem aggodalmamban.
-Na szóval?-húzta fel szemöldökét.
-Jól van...-mondtam könnyes szemmel.-Mit kell tennem?-álltam elé.
-Már besötétedett. Gyere! Tedd amit mondok!-húzta perverz mosolyra száját.
-Mondd!-törölgettem folyton hulló könnyeim.
-Húzd le a nadrágom! Lassan!
Nyeltem egyet és közel léptem hozzá. Lehajoltam és lehúztam a nadrágját lassan. Kilépett belőle. Felnéztem rá.
-Még valami?
-Igen. Az alsómat is!
-Ne! Kérlek!
-Oké akkor Dénes...
-Jó!-vágtam a szavába sírva.
Ujjaimat ráhelyeztem a boxerja szélére. Lassan kezdtem lejjebb huzogálni. Úgy a V vonaláig oda néztem, aztán elfordítottam a fejem. Gyorsabban lerántottam. Kilépett belőle. Sietve felálltam elfordított fejjel.
-Nézz rám!
-Nem szeretnék!
-Tudod miben állapodtunk meg!-rántott magához de én még mindig csukott szemmel voltam.
-Nyisd ki és nézz rám!
Óvatosan kinyitottam és szembe néztem vele. Meztelen volt. Nem láttam mi van ott lent, csak az arcát mert magához szorított.
-Ennyi volt?-reménykedtem.
-Nem!-mosolygott lefele nézve.-Most te jössz!-lépett hátrébb.
Ahogy hátrébb lépett sajnos láttam a férfiasságát is.
-Mit kell tennem?-mondtam rosszallóan.
-Vetkőzz le előttem erotikusan! Most!
-Úristen!-hunyorítottam szemeimmel majd nagy levegőt véve kinyitottam.
Először lehúztam a felsőm, miközben fogtam a melltartót, hogy ne csússzon.
Ő mosolyogva szemlélte milyen kis bátortalan vagyok. Visszacsatoltam a melltartót. Lehuzogattam a nadrágom majd kiléptem belőle. Minden mozdulatom úgy leste mint egy drogfüggő a drogot. Már csak a fehérneműk voltak.
-Kész vagyok!-mondtam zavaromban.
-Nem, nem, nem!-jött közel.-Jó, akkor majd én befejezem!-túrt bele a hajamba és hátra hajtotta a nyakam. Csókolgatta egy párszor. Állát a vállamra hajtotta és hátamról lerántotta a kicsatolgatott melltartót. Magához szorított, hogy hozzá simuljon a mellem. Ezután a csípőmhöz nyúlt. Hüvelykujját becsúsztatta a derekamnál a bugyim alá és lecsúsztatta. Lehajolva tette. Szép lassan csókolta végig a mellkasom ahogy haladt aztán a hasam ahol kiborsózott az egész testem. Aztán mikor teljesen leért az ágyékom puszilgatta. Teljesen leért a bugyi ezért gyors kiléptem belőle. Ő felállt. Meztelenek voltunk mindketten.
-Fefe! Itt a vége, ugye?-fogtam meg a mellkasát felnézve rá.
-Még hátra van valami.-mosolygott és a kezem levezette az izmos hasán egészen a férfiasságáig.
-Mit művelsz?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Fogd meg!
-Nem! Ez őrültség!
-Hanna! Csináld!
Nagy levegőt vettem és először csak egyik ujjammal fogtam meg...Aztán körbe zártam mindegyik ujjammal és felnéztem rá.
-Helyes! Most szorítsd meg!
-Nem lennék rá képes!-néztem rá félve.
-Dehogynem. Szorongasd. Tudom, hogy mérges vagy rám! Most levezetheted!
Egy ideig hezitáltam. De ahogy a kezemben tartottam a "fegyverét" és eszembe jutott mennyire dühítő amit tett...Nem kellett kétszer kérni. Rászorítottam egy nagyot mérgemben.
-Ahh!-nyögött fel irtó hangosan.
-Te kérted!
-Ahh!-lélegzett többet.-Huh de jó vagy! Most huzogasd felfele szorítva!-mondta boldogan.
-Te jó ég!-mondtam zavartan.
-Csináld! Csináld! Annyira jó lesz!-mondta csukott szemmel.
Fel húzogattam szorosan neki, amilyen erősen tőlem tellett. Ő eközben másodoercenként vette a levegőt és melleimre markolva vészelte át.
-Úristen de imádlak! Nagyon jól csináltad! Istennőm!-vette picivel lassabban a levegőt ahogy abbahagytam.
-De hiszen fájt nem?
-Oh, ugyan! Egy fiút ez csak beindít!
-Ezt nem hiszem el! Na jó, végeztünk?
-Nem! Fürdés! Velem!-vigyorgott elégedetten.
Beálltunk a zuhanyzóba. Megeresztette a meleg vizet ami fojt ránk és elkezdtünk tusolni. Ő a tusfürdőt rám kente és habosította a melleimen.
-Bocsi, hogy megszorítottam!
-Biztos nagy volt a kísértés!
-Ohh, igen! Ha tudnád!-nézett rám és tovább öblítette a melleimet.
Ezek után kiszálltunk.  Törölközővel betekert. Aztán nekem kellett őt. Kisétáltunk.
-Az utolsó dolog!-szólalt meg.
-Igen-néztem rá aggódva.
-Ma meztelenül alszunk! Szóltam a konyhásnak, hogy ne jöjjön! Úgyhogy ne öltözz, csak törölközz meg!-kacsintott.
-Mi?-akadtam ki.-Ez nem volt elég?
-Belőled??? Soha!-adott egy puszit a homlokomra.
Engedelmesen, bár nem boldogan, megtöröltem magam és befeküdtem az ágyba, magamra húzva a takarót. Majd ő is.
-Jó éjt vadócom!-nyomott egy puszit a számra.
-Ne puszilgass!
-Azért is!-mondta és vagy ezer puszit nyomott a számra, az arcomra és a hajamra.
-Nee!-nevettem fel.
-Aludj szivem!-mondta és adott egy puszit még a számra.
Leoltotta a lámpát. Este sokat forgolódtam. Nem tudtam aludni. Folyton csak a holnapi párbaj járt a fejemben.
Egy nagyot forgolódtam felé valahogy. Ő meg rám. Ami nagyon kínos volt mert meztelenek voltunk és a mellem hozzá simult. A farka pedig hozzám. Valamit motyogott álmában és rám kidőlve aludtunk el. Aztán fordult a helyzet és én kerültem rá. Megmarkolta a fenekem én meg a mellkasán aludtam. Aztán leforgolódtunk egymásról. Kicsivel később rá tette a mellemre a kezét és úgy aludtunk. Aztán a fejét tette a melleimre és valami olyasmit motyogott, hogy puha. Ezután valami olyasmit beszélt álmaban, hogy: Szeretlek Hanna! Nagyon szeretlek kicsim! Bocsáss meg! Ne haragudj! Annyira sajnálom!-ezeket mondta kicsit hangosabban. Álmában küzködött az érzelmeivel. A pozíciónkból az lett hogy a feje a melleimen, a keze a nőiességemen volt amit folyton simogatott én pedig beindultam. Nem engedett szorításából még álmában sem. Lefogott és a mellbimbóim bekapta és azt cumizva aludt. Mindketten oldalasan voltunk. Ő a bekapott mellbimbóimat szopogatta és simogatta. Egyik kezével magához karolt. A másikkal ott lent ingerelt. Aztán (mindezt csukott szemmel) rám fordult és úgy aludt békésen átkarolva. Mindig picit feljebb tolt. Míg ő lejjebb ment. A végére már a nőiességemnél volt a feje és azt puszilgatta a derekam átkarolva. Nyelvével pedig később nyalogatta és olyanokat mondott hogy: Hanna az enyém! Dénes menj a közeléből!-Aztán csókolgatta. Túlsagosan ingerelt ezért elhúztam magam és átmentem az ő térfelére. Felkúszogatott és kiterült. Megint álmában beszélt: Ne! Nem vehetitek el! Eresszétek el! Hanna!
Nem tudtam elképzelni milyen álma lehet de biztos rossz mert kiabált forgolódva. Olyanszinten rossz álma volt, hogy a nevem kiáltása után fel is ébredt azonnal és felült.
-Mi a baj? Mi történt?-ültem fel én is.
-Hanna! Hah!-vette a levegőt gyorsan és szegény picit kiizzadta magát.-Enyém vagy!-feküdt vissza és magával rántva magához húzva és ölelve feküdtünk. Hátam felől ölelt nagyon védelmező pózban szorosan ölelve. Lábával is magához láncolt. Nem volt menekvés aggódó szerelme ellen. Még egyszer kétszer nyüszögött és szorosabban ölelt egy két puszit nyomva a nyakamra. Melleimet markolta az ölelésben. Magzat pózban aludtunk. Valami történt és elforgolódott. Elaludtam. Aztán arra nyitogattam szemeim hogy le van húzva rólam a takaró miközben ő mellettem fekve veri ki magának és a nyakamba liheg. Gyorsan magamra húztam a takarót.
-Úristen! Te meg mit csinálsz?-ültem fel a takarót szorongatva.
-Nem tudtam aludni és túl izgató volt, hogy mellettem fekszel meztelenül!
-Befejezted? Megijesztesz! Na és mióta?
-Vagy egy órája!
-Mi? Úristen! Jézus! Engem néztél inspirációnak?
-Igen! És nagyon beindultam! Egyszer kétszer még a mellbimbóidat is bekaptam, hogy jobban élvezzem!
-Ezt nem tudom elhinni! Hogy tehetted?
-Ahh! Vedd le a takarót!
-Megvesztél?
-Jó akkor én!-mondta és lerántotta rólam. Szája egyből rámászott a nőiességemre. Nyalogatta és szopogatta.
Én forgolódtam és taszítgattam.
-Hanna! Nem birom tovább! Már duzzad tőled a farkam muszály szexelnünk!
-Mi?-mondtam még az élvezet kómályában.
-Bocsáss meg!-mondta és belém dugta. Mire én felsóhajtottam hangosan.
-Haaah! Fefeee!-téptem a lepedőt miközben ki be huzogatta. Annyira bele lendült, hogy feljött felső testével hozzám és átkarolva húzott mindig magára miközben csókolt orrba szájba. Egyszerre ez akkor élvezet volt ami úgy magával vitt, hogy csak lendültem vele és élveztem. Ahogy csókol..Szenvedélyes volt és akaratos és imádtam. Ajkam magához rángatta és a nyakam csókolta ami újra elrepített. Ahogy folyamatosan belém tolta ki be, nagyon jó volt. Csináltuk vagy fél órát aztán fordult a kocka és felültem rá. Rodeóztunk ha lehet igy mondani és rajta pörögtem. Ő élvezkedve egyre gyorsabban dugta belém és a melleimet fogdozta. Lerántott magához és én is elkezdtem önszántamból csókolni a mellkasát. Meg a kocka hasát. Imádtam a férfias felső testét. Nagyon boldog volt. Láttam az arcán. Hogy gyors letöröljem a vigyort arcárol odahajoltam, hogy megcsókoljam. Belemosolyogtunk a csókunkba és mégjobban rámozogtam a farkára. Előtörtek férfias ösztönei és megfordított. Letepert. Mellkasomat lenyomta az ágyba és felemelte lábaim. Úgy dugta belém most már. Nagyon izgató volt és intenzív. Ekkor elértünk a csúcshoz és már csak lassan döfte belém. Mindketten sohajtgattunk. Azután elélveztünk. De nagyon. Az egész paplan olyan volt. Meredve néztünk egymásra hangos levegővételek közben.
-Mi volt ez?-kérdeztem tőle, de igazából...A legjobban magamat nem értettem. Akartam őt!!
-Ez egy csodás dolog volt!-sóhajtozott fel.
-Még mindig lüktet. Neked nem?
-De! Nagyon is!-mondta hevesen.
-Aludnunk kéne!-mondtam miután újra normálisan vettünk levegőt.
-Baszki Hanna, nem tudtam, hogy ilyen jó vagy az ágyban, ha te is akarod!-képedt el és zihálva ledőlt mellém.
-Nem tudom mi ütött belém!
-Én kezdtem el. Te folytattad.
-Akartalak...-mondtam ki alig hallhatóan, mégis felfigyelt rá és felkönyökölt.
-Hogy mondtad?-kérdezte csodálkozva boldogan.
Ekkor felültem és zavarosan de határozottan mondtam ki.
-Akartalak!-mondtam ki hangosan a szemébe nézve.
-Tudtam én, hogy te engem szeretsz és nem Dénest!
-Van benned valami...Ami...Egyikőjükben sincs, csak benned! Valami amit eddig elnyomtam. Egy érzelem irántad. Amit nem értek.
-Látod. Ilyen a szerelem. Én mondtam. Nem lehet kontrollálni!
-Szeretlek?-kérdeztem vissza össze zavarodva.
-Kérdezed vagy mondod?-nevetett fel.
-Nem tudom!-mondtam teljesen össze zavarodva.
-Én szeretlek!-ült fel velem szembe és megsimította az arcom.
-Nem tudom miért...De azt akarom hogy átölelj!-néztem hírtelen fel rá értetlen arccal.
-Én is akarom, hogy átölelj!
-Akkor ölelkezzünk?-néztem rá enyhe mosollyal.
-Akkor gyere ölelkezzünk!-nevetett fel és magához rántott.
Felnevettem és nem értettem mi van most velem. Magához ölelt szorosan míg az ölében ültem és én is magamhoz szorítottam.
-Olyan jó érzés, hogy viszonzod!-puszilta meg a vállam érzékien többször is.
-Én...Szerintem szeretlek!-néztem rá mosolyogva és hatalmas boldogság járt át amit nem értettem. Még sosem láttam azt az arckifejezést mint akkor! Fefe csillogó szemekkel nézett rám. Ragyogó és kivirult arccal.
-Ha tudnád milyen rég vártam, hogy ezt kimondd! És, hogy mekkora dolog most ezt hallani! Imádlak Hanna! Imádlak, imádlak, imádlak, imádlak!-ölelgetett magához és egyszerre egy csomó puszit nyomott a számra.
-Én is imádlak, imádlak, imádlak, imádlak!-mondtam neki cukiskodva és orrpiszéztünk.
-Cuki vagy mikor hadarsz!-csókolt meg ami annyira jól esett. Imádom ahogy csókol. Ahogy a kezei a hátamat támasztják és ahogy rajta ülök.
-Te meg mikor álmodban beszélsz!-nevettem.
-Hogy? Mikor?-nevetett fel.
-Úgy az elalvásom előtt sok mindent csináltál!-nevettem.
-Jajj!nevetett fel.-Mesélj!
-Majd holnap!-mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Aludjunk bébi!-mondta és megmarkolva fenekem megcsókolt.
-Jól van. Lefektetsz?-mosolyogtam.
-Megint?-kacsintott.
-Most nem úgy!-kuncogtam.
-Jó jó! Cica micám!-orrpiszézett és letett az ágyra az öléből.
Magához ölelt és mosolyogva aludtunk el.

1.Évad 13.rész

Ahogy vissza tértem Fefe ült az ágyon. Rám várt gondolom.
-Hogy jutottál ki?-nézett rám higgadtan.
-Az az én dolgom.-álltam meg az ajtóban.
-Hanna! Ne titkolózz!-állt fel és felém jött.-Hol voltál?-állt meg előttem és becsukta az ajtót.
-Ömm..Én csak sétáltam.
-Igazán? Kivel?
-Miért érdekel?
-Mert szeretlek!-csapott bele az ajtóba és oda taszított.
-Nem tudod mi az a szerelem...-néztem fel rá a szemébe.
-Hogy mondhatsz ilyent?-csapott újra az ajtóba idegesen amire megrezzentem.
-Fefe, mint mondtam te csak a melleimet látod rajtam meg a testem. A többi nem izgat téged.
-Nagyon is izgat! Igazából...Mindened felizgat...-harapta be ajkát és lefele nézett a melleimre.
-Erről beszélek..-feszengtem.
-Ahh!-kapott fel hírtelen abcombomnál fogva. Én automatikusan a nyakát megragadtam nehogy leessek. Elvitt az ágyig pedig közben mondtam, hogy fejezze be. Bele dőltetett. Fölém magaslott és eligazított egy tincset a szememből.
-A szexbábum vagy!-harapta be alsó ajkam.
-Fefe!-kiáltottam rá cicás rosszallóan.
-Ahh! Ahogy kimondod a nevem...Imádom.
-Hagyd abba!-kérleltem.
-Nem! Van valami amit már régóta elakartam mondani. Amikor Erik bejött este tudod...Rád élvezett és úgy csókolt..Meg amikor ott ingerelt és kinyalt téged és a melleid markolászta...Azóta még jobban rád vagyok izgulva! Én is élvezni akarlak úgy mint ő! De csak én! Holnaptól csak is az enyém leszel ugyanis megküzdök érted!
-Nem! Azt nem teheted! Nincs bennem semmi izgató, felesleges!
-Elment az eszed? Nagyon is izgató vagy! A legszexibb! A legcukibb! A legszebb! Annyira kívánlak! Annyira akarlak! Megőrítessz! Elveszed az eszem!-fokozta amikor hírtelen alúlról bele túrt a hajamba és húzva megcsókolt. Becuppantotta a felső ajkam. Aztán az alsót és letámadva hatalmas lendülettel csókolt. Hadakoztam. A mellkasán gyűrtem a pólót és rángattam. A haját téptem. Aztán valami erősebb érzés magával vitt és lehunyva szemem nem tudtam ellenkezni. Folyamatosan csókolt. Aztán látva, hogy fogy a levegő abba hagyta. Gyors légzéssel zihált fölöttem.
-Imádom a csöpp szád!-puszilgatta.
-Mi volt ez?-néztem rá döbbenten.
-Amire már régóta vágytam.-mosolyodott el.-Hannám!-borult a mellkasomra perverzen. Elkezdte lehúzni a fölsőm.
-Fefe neee!
-De igen! Ne hadakozz!
Lerántotta rólam erőszakosan a ruhát. Pushupos melltartóban voltam amitől még nagyobbak voltak a melleim.
-A mennyországban vagyok?-tapogatta meg teljesen átszellemülve.
-Fejezd be!-könnyeztem.
-Végre meg lesz az első alkalmunk!-vigyorgott és lehúzta a nadrágom is.
-Ne! Fefe elég! Ha kicsit is számítok nem teszed meg!-mondtam félve.
-Beléd akarom helyezni! Hanna élvezd inkább!
Már csak az alsóneműk voltak rajtam.
Lehúzogatta bugyim bár karmoltam ütögettem, nem hatott. Túl elszánt volt. Betett egy dalt. A címe "feels like i'm drowning" volt.
-Jól jegyezd meg ezt a dalt! Ez a mi első szexes dalunk!
Elindult a dal. Elkezdte kicsatolni a melltartóm. Lerántotta. Az elején csókolgatta a hasam. Aztán szorítgatta és markolta a melleim. Felnyögtem. Aztán a refrénnél puszilgatta és csókolgatta. Nyalogatta érzékien. Beleremegtem. Kiborsóztam. Kedve kénjére nyúzta, csókolta, markolta, gyúrta a mellem. Imádta. Aztán amikor újra sima rész jött a dalban a nyakamat puszilgatta. Nyalogatta. Csókolta ahol érte. Éreztem a parfümje illatát. Ő az enyém szagolgatta. Teljesen belemerült. A szája tapintása és a hajvégei csiklandoztak ahogy éppen áthaladt a felső testemen.
Megint megremegtem. Lehúzta felső testéről a pólót. Kockás volt, bár erős de vékony. Aztán a nadrágját is. Újra a refrén jött amikor megragadta a kezem felhúzott magához és a kezeim rátette a hasára. Jó volt megérinteni. Aztán ahogy az ölébe ültetett felállt neki. Hozzá dörgölte boxeréhez. Rajtam nem volt bugyi. Éreztem, hogy bele akar ültetni és ekkor elugrottam tőle. Ő utánam kúszott és szétnyitotta lábaim. Fojtogotni kezdett és miután lehúzta a boxerét fel le huzogatta a farkát rajtam. Pont a feels like i'm drowningnál, ami azt jelneti, úgy érzem fuldoklok. Ingerelt. A kezeit egyre lejjebb csúsztatta. A nelleimre aztán a hasfalamra és elérkezett a nőiességemhez. Megfogta. Két ujjával huzogatta. Én eközben forgolódva vergődtem.
-Csodálatos! Végre megtapasztalhatom.
Lejjebb hajolt szétnyitva a lábam.
-Ahh!-sikoltottam föl az izgalomtól. Ujjait még mindig huzogatta.
-Az első nyalásunk! Végre!
Elkezdte nyalogatni. Fel le gyorsan. Ezt úgy 5 percig csinálta. Kész kínszenvedés volt. Ő máshogy nyal mint Erik. Erik durván rátapadva. Ő nyelve hegyével forgatva azt és minden területen átmegy. Ez gyilkosabb. Jobban ingerel. Megfontoltabban, ravaszabban nyalt.
-Fefeeee!-sikítottam fel és bele túrtam hajába.
-Ahh, már nagyon nedves vagy!-szemlélte boldogan szemeit nagyra nyitva.
-Hagyd már abba!!-toltam el fejét zihálva.
-Cicám!-puszilgatta ahogy vissza csúszott. Ezután mint egy kutya teljes nyelvével elvetemülten nyalt. Ez a fázis teljesen az egekig vitt. Combjaimmal összeszorítva fejét próbáltam áthidalni.
-Ne ingerelj tovább!-húztam el nőiességem gyors ami még mindig lüktetett.
-Gyere vissza!-taszigálta vissza a combom de erősen küzdöttem ellene. Ideges lett és felülve szorította le a kezeim az ágyfalának. Elővett egy gumikötelet az éjjeli szekrényből. Kikötözött az ágyhoz. Na itt elkapott a pánik.
-Honnan van ilyen köteled?-kérdeztem.
-Ez jár a szobához!
-Hogy mi van?
-Majd elmondom. De most! A magamévá teszlek!
-Kérlek nee..Nem viselném el mégegyszer!
-Élvezni fogod!-kapta be a mellbimbóm.
-Khh..ér...lek!-nyöszörögtem miközben melleim megragadta és szorítva szopogatta.
-Ne hisztizz cica!-kapta be alsó ajkam aztán csókokat nyomott a számra. Nyelve táncot járt a számban. Szenvedéllyel csókolt. Közben simogatta az arcom és cirogatta a hajam. Még mindig ki voltam kötve.
-Kincsem!-súgta a fülembe-Eleget húztam az időt te is tudod, most már meg fog történni.-mondta és betette a "love is a bitch" c. dalt. Hozott testolajat. Rácsurgatta a testem minden tájékára.
Elmasszírozta. Ez jól esett. A kezeimen is elkente. A hasamon is enyhe csókokkal. Aztán a melleimen masszírozta miközben magának verte ki. Néha még nagyokat bele is nyögött és ilyenkor rászorított a keblemre. Ezután már duzzadó férfiasságát a nőiességemhez emelte. Nagy levegőt vettünk. Ő rám pillantott majd rezzenéstelen arccal, még mindig a szemembe nézve belém dugta. Felsikítottam. Fájt, hisz ez még csak a második alkalom volt. Ő pedig teljesen elment. Szemei az egekig néztek és elkapta a hév. Ki be huzogatta minél gyorsabban. Elkezdtem idővel élvezni. A csípőmet szorongatta és úgy dugott.
-Ahh..Hahh..Haaaaaaah...-mondogatta.
-H...hm...hühühhühühühh!-nyögtem sírva. Hullottak a könnyeim.
-Ne sírj! Túl erős vagyok?
Kérdezgette de én csak bőgni tudtam.
-Fáááj Fefe...Fáj!-sírtam teljes erőmből.
-Várj mindjárt élvezni fogod.-törölte le könnyeim. Ekkor lelassított és úgy tologatta belém. Levette a kötelet és átölelt. Magához húzott mindig az ölelésben ahogy behelyezte. Én elhagyva magam hátra fele dőltem és csak folytak a könnyeim. Ő eközben csókolgatta a nyakam és a hajamba túrt. A kulccsontom puszilgatta és a melleimet is. Telhetetlenül és mohón kezdte falni a nyakam és utána az ajkaim. Még mindig hátra hajtott fejjel voltam. Ő megtámasztotta törzsem kezével. A fenekem is markolászta és húzta magához. Még mindig csinálta. Már élvezetesebb volt. Vissza hajtotta fejem és csókolózva szeretkeztünk. Már az utolsó percekben jártunk. Már majdnem elmentünk. Rángtunk és testünk egybe forrt. Ekkor elővette a farkát, hogy gyorsan rá élvezzen a puncimra.
Lefektetett. Majd elment amint rám fröcskölte az összeset. Mindenhova jutott. A puncimra is, a hasamra is, a mellemre is. A nyakamra. Ekkor elkezdte nyalni a puncimtól felfelé, a hasamon át a mellemiemen keresztül a nyakamig egészen míg el nem ért a számig.
-Együtt lenyeljük Hanna!-mondta majd bele tolta nyelvével a számba amit felhordott a testemről. Csókjaival elkeverte számban és muszály volt lenyelnem. Egyfolytában csókolt.
-El sem hiszem, hogy tényleg szexeltünk!-mondta döbbenten.
-Hogy tehetted?-néztem rá könnyezve.
-Az enyém vagy! Érted? Az enyém!-harapta meg a fülem. Aztán a szám.
-Gyere picim, lemosdunk!-vett az ölébe és elvitt a fürdőbe.
Beállt a zuhany alá és óvatosan letett. Magával szembe állított. Megeresztette a zuhany fejet és elkezdte mosni az arcom. Simítgatta rajta a vizet. Aztán a nyakaimat is lemosta, círogatva. Ezután a melleimet körkörösen mosta. A tekintetem fürkészte. Én lebiggyesztett szájjal és lefele nézve némán tűrtem. Közelebb lépett és elkezdte mosni a derekam meg a hasam. Megfordított. Elkezdte mosni a hátam. Lejjebb haladt és a fenekem kezdte el mosni. Aztán magához szorítva ölelt és úgy benyúlt a középsőmhöz. Lassú mozgással két ujjával ingerelt. Várta a reakcióm.
Remegve tört ki belőlem a sírás. Egyre sűrűbben mozgatta két ujját a csiklómon a vízzel. Még mindig sírtam. Remegtem. Újabb trauma. Megint. Ismét szenvedtem.
Elzárta a vizet.
-Na, ne sírj már szépség, fejezd be!
Nem tudtam abba hagyni. Maga felé fordított. Meredten nézte ahogy krokodil könnyeket hullatva temetem kezembe az arcom. Elvette onnan a kezem. Sírva felnéztem rá. Akartam, hogy az emlékezetébe égjen a fájdalmam. Hogy bűntudata legyen egy nap.
-Most te jössz Hanna! Moss le mindenhol!
Ijedten néztem rá. A kezembe adta a zuhanyfejet és megeresztette a vizet. Leült és magához húzott. Hassal rá voltam dőlve. Folyt közben rá a víz. Riadtan felültem és elkezdtem az arcát mosni. Aztán lenyomtam az arcát a víz alá.
-Dögölj meg Fefe!!-ordítottam sírva.
Feljött a víz alól. Idegesen nézett rám.
-Mit művelsz? Te hálátlan!-mordult rám és megráncigált.
-Hogy tehetted meg Fefe??-sírtam össze törve és éreztem gyengülök.
-Hanna! Hanna! Hanna!-rángatott meg de már bele fáradtam. Rá borultam mellkasára. A víz folyását átirányította folyóvízre.
-Hanna jól vagy?
-Miért erőszakoltál meg te is?-sírtam oldalra döntve a fejem.
-Édes...Miért nem tudod élvezni?
-Fáj Fefe...Túl nagy a...
-Hatalmas élmény voltál!-képedt el.-Tényleg nagy? Nagyobb mint Eriké?
-Nem tudom...-jöttem zavarba.-A tiéd jobban fájt...
-Akkor az enyém nagyobb? Tudtam!
-Fefe azt hittem te más vagy!
-Hanna már nem tudtam tovább halogatni! Nagyon kívántalak! Most is!-borult be arca és folyton a mellkasához nyomódott melleim bámulta.
-A melled tapintása...Ahogy hozzám ér annyira..Beindít!-nézett fel rám.
-Fefe ne!-mondtam de késő volt. Felült gyorsasággal és szétakarta nyitni a lábam. Próbáltam minden erőmmel a kezeit leszedni és a lábaim összeszorítani. Nagy mozdulattal széttárta és rám vetemedett. Bemászott és befúrta magát a lábaim közé. Átkarolt és csókolgatni kezdett mindenhol. A fogaival mellbimbóim össze szorította enyhén és húzta maga felé.
-Fefe mi van veled? Ez nem te vagy!-fogtam meg a fejét kezeimmel.
-Akkor nem ismersz még eléggé!-nézett fel perverzen.
Még jobban húzta és rágta.
-Áhhhh!-sikítottam.-Ez nagyon nagyon fáj! Fejezd beeeee!-sírtam.
Eleresztette.
-Már nagyon felizgattál!-puszilta meg.
-Ez nagyon fájt!-mondtam félve beharapva ajkaimat.
-Nee...Ne! Hanna! Ne tedd még kívánatosabbá magad! Az ajkaid!-sóvárgott és egyre közelebb jött.
-Én..Én nem csináltam semmit..
-Ahh!-jött fel nagy sóhajjal és megragadva az állam akaratosan megcsókolt. Elvált ajkamtól.
-Fefe legyen vége!-fogtam meg indulatos szenvedéllyel a mellkasát hátráltatva őt.
-Engem még nem is kényesztettél! Elmehetsz, miután végig csókoltad a hasam!-nézett rám szenvedéllyel.
-Nem! Tudom mi lesz abból!
-Igérem utána mehetsz!
-Na jó!-nyeltem egy nagyot.
Kényelmesen hátra dőlt a kádban. Én elzártam a vizet. Farka felállt. Megfeszülve leste meztelen testem minden apró mozzanatát.
-Mire vársz?-követte ide oda cikázó tekintetem.
-A...A farkad ott van a hasadhoz közel!
-Ha már ott vagy..-mosolyodott el lefele nézve-Azt se hagyd ki!-nézett vissza ravaszul.
-Na neem...
-Csináld!-utasított.
Bele rezzentem hangja erősségébe. Óvatosan oda hajoltam a hasához. Testem elterült lábai közt. Félve néztem rá. Elindult a szám a mellkasához amin meglepődött.
-Mit művelsz?-ragadta meg az állam.
-Inkább innen kezdeném...
-Ám legyen!
Csókolni kezdtem a mellkasát. Nem akarattal. Tetszését jelezve megsimogatta a fejem. Összeszorult hangon nyögtem egyet amikor ő a nőiességemhez nyúlt a hátamon keresztül és körkörösen mozgatta rajta. Egy pillanatra abba hagytam a mellkasa puszilását és akkora inger kapott el, hogy  egyik kezemmel belecsaptam a fürdő vízbe.
-Haaahh..-lihegtem a mellkasára. Egyre gyorsabban mozgatta. Beharapott ajakkal figyelte ahogy olvadozok rajta. Vissza váltott kicsit a lassúra.
-Folytasd a kényeztetést! Annyira élveztem! De láttam te is az enyém!-mosolygott perverzen. Nagy sóhajtások között folytattam. Ajkaim vissza tapasztottam a mellkasára és puszilgattam a simításai ritmusára. Kicsit feljebb haladtam a kulcscsontjához. Aztán a nyakához csúsztam óvatosan és néha egyet kettőt oda nyaltam, amikor épp kibírtam a simításait. Aztán csókoltam a nyakát nagy ellenszenvvel. Ő eléggé élvezte és folyton mosolygott közben, fogaival beharapva ajkát.
-Imádom az édes kis szádat! Ahogy hozzám érsz! Szerelmeeem!-markolt rá a fenekemre.
-Muszály ezt csinálnom?-néztem föl rá nyaka alól szomorúan.
-Igen! Muszály! Folytasd! Csókolj! Puszilgass! Nyalogass! Bújj hozzám! Ölelj! Szoríts!-mondta élvezettel.
-Nem akarom...-húzódtam el.
-De akarod!-nyomta le a fejem éppen a kocka hasára.
-Fefeee...-nyüszögtem.
-Gyerünk csináld! Majd én ott tartom a fejed! Te pedig csókold! Akarlak Hanna!-mondta már szinte hisztérikusan.
Minél előbb túl akartam lenni az egészen így hát lassan magamhoz öleltem derekát és puszilgattam a hasát. Viszont az zavart hogy ő közben dörgölgette a farkát a melleimhez.
-Ezt ne!-néztem fel rá.
-Valahogy le kell vezetnem az izgalmam!
Folytattam a csókokat. Nedves vizzel csurgatott kocka hasa megfeszült minden puszimnál. Éreztem már az ágyékánál vagyok a V vonalnál. Kitértem a V vonalához. Figyelemmel nézte ahogy össze húzott szemöldökkel csókolgatom a vonalát. Bele remegett.
-Most az jön! Túl vagyok izgulva! Fel áll rád a farkam! Cumizz le bombázóm!
-Fefe a hasadról volt szó!-hőköltem meg.
-Tudom. De felizgattál! Viseld a következményeit!
-Könyörgöm hagyj menni Fefe! Nem akarom!-könnyeztem-Megerőszakoltál!-súgtam oda és sírva fakadtam. Könnyeim újra csak hulltak.
-Miért vagy ilyen szűzies? Miért nem engedsz a vágynak?-kelt föl és engem is felrántott.
-Fefe...-fogtam meg mutató ujjammal ajkát.
-Igen?-döntött a csempének merészen.
-Nem értelek! Nem tudok rajtad kiigazodni! Egyszer azt mondod szeretsz, aztán megerőszakolsz! Úgy beszéltél rólam mintha nem is velem beszélnél...Azt mondtad a szexbábud vagyok! Rád sem ismerek!
-Hanna ez!-öklözött bele indulattal majd vissza folytva a fejem mellé.-Ez nem olyan egyszerű! Két énem tombol bennem ha rólad van szó! Az egyik az, aki bármikor megvéd, szeret, tisztel, becsül, imád és a szívedet is akarja. A másik pedig uralkodni akar feletted, szét tépni, marcangolni és vadul kínozva szeretni, a tested akarom olyankor, a melleid, a fenekeeed, a nőiességed, a hajad, az ajkad, és kibaszottul orgszmusom van ha csak meglátlak kicsit szebben. Mert annyira beindítasz, mint senki más és ilyenkor elborul az agyam és nincs más csak én, mint a vad és te, mint a zsákmányom! A kis gazellámnak látlak akit meg kell védenem a sok farkas közt aki még rád feni a fogát! Ahh..-támaszkodott meg a falnak dőlve velem szemben és testünkről csurgó cseppek hallatszódtak, a lélegzetünk mellett.
-Szóval én...
-Olyan vagy nekem mint a drog! Függővé teszel és nincs az az elvonó ami le tudna szoktatni róla! Ahogy most kinézel..A meztelen tested..A szép hajad. Az igéző szemeid, a telt ajkad..Annyira..Kell! És ami most történt...Erre vártam már olyan régóta, hogy teng bennem az adrenalin és legszívesebben megdugnálak rendesen, de félek, hogy azzal elrontanám azt ami most van. Ezt a pillanatot. Hogy hallom a lélegzeted. A melled ahogy hozzám ér és ahogy hallom a szíved hevesen ver! Imádom mindened!-súgta bele a fülembe. Kirázott a hideg.
-Mehetek már?
-Mehetünk!-bólintott és felkapott.
Megijedtem de letett a padlóra ahogy kiszálltunk. Áttekert egy törölközővel.
-Fefe..Én..-álltam meg dermedten.-Most annyira fáj, hogy nem tudok mozogni! Remeg a lábam, a hidegtől is!
-Gyere viszlek!-mondta miután magára tekert egy kis törölközőt és felkapott az ölébe. Kinyitottam kezemmel az ajtót. Ő nem tudta. Az ő kezében én voltam. Kiléptünk és elvitt az ágyig. Óvatosan letett és betakart. Befeküdt ő is.
-Ahh nem hiszem el hogy végre megtörtént!-örvendezett boldogan.
-Én sem..-fordultam el morcosan és ő oda csúszott hozzám.
-Hé, ne depizz kincsem!-nyomott egy puszit a nyakamra.
-Nem vagyok a kincsed! Ehhez nem volt jogod!-rántottam vállat.
-Hanna!-rántott hátra fekvésbe idegesen és rá ült a derekamra.
-Mit művelsz?-néztem rá riadtan.
-Ne hisztizz kérlek! Láttam hogy élvezed!
-Nem élveztem!
-Dehogynem! Tudom, hogy te is tökre felizgultál! Nedvesedtél! Ízleltem is!-forgatta nyelvét és közeledett.
-Szállj már le rólam!-mondtam és lerúgtam amitől tök pipa lett. Láttam hogy mérges és elakar kapni ezért köntössel együtt felkaptam a cuccom és rohantam is a szertárba. Követett de pont magamra zártam. Ott felöltöztem.
-Kifelé!-mondta idegesen.
-Nem! Hagyj békén Fefe!-kiáltottam.
-Hívom a takarítót!
-Ne égess már be!-röhögtem.
-Ideges vagyok rád! Vagy ki jössz magadtól, vagy hívok takarítót!
-Hívj!-mondtam ravaszul.
-Te akartad!-hallottam lépteit.
Én kaptam az alkalmon gyors kinyitottam és szaladtam Patrik és Erik szobájába.
-Hát te?-nézett Erik.
-Nem hozzád!-fújtam ki a levegőt.
-Hogyan?-morcosodott.
-Hanna! Mi történt?-jött ki a fürdőből Dénes.
-Én csak...Kell az ölelésed!-futottam oda hozzá és könnyezni kezdtem.
Automatikusan vissza ölelt.
-Nyugodj meg és mondd el mi van!-puszilgatta a fejem.
-Hé hé hé! Nem meg mondtam, hogy ő az én csajom? Mit puszilgatod? Beverjek egyet? Céda! Ide! Most!
-Nem beszélhetsz így vele! Felőlem lerendezhetjük! Úgyis kurvára ki vagyok edzve!
-Hát még én!-roppantgatta ujjait Erik.
-Ne! Fejezzétek be! Csak beszélni akarok Dénessel jó?
-Hm..Céda! Mióta van neked saját választási lehetőséged?-kiabált.
-Mindig is volt. De ő az ihlető!-mondtam és Dénes szájához felugrottam egy puszira.
-Na neeem! Mi a fasz? Azonnal gyere ide ezért kapsz!
-Igen?-állt meg Dénes felhúzott szemöldökkel hátra fogva engem-Mégis milyen ember az aki lányt üt?
-Az enyém! Megtehetem!
-Ha rajtam múlik biztosan nem!-feszült meg.
-Ám legyen! Küzdjünk!-közeledett Erik.
-Jó!-mondta idegesen Dénes.
-Neem, miattam aztán igazán nem érdemes! Hagyjátok ezt abba!
-Érted nem érdemes?! Céda, ilyen nőt csak a gyökerek hagynak elfutni-mondta Erik.
-Hanna! Érted megéri küzdeni!-mondta Dénes.
-Hol van a lány?-tört be Fefe is.
A helyzet kezdett irtó kínos lenni.
-Itt van! Déneshez jött!-tette karba kezét Erik dühösen.
-Mi van? Még mindig nem akadtál le róla?
-Fefe téged végképp nem akarlak látni!
-Mi történt?-nézett rám Dénes idegesen.
-Ezt akartam elmondani! Megerőszakolt nemrég! Ide menekültem tőle!
-Hogy mit csináltál? A kurva szádat!-indult meg Erik.
-Hogy tehetted te barom?-ordibált Dénes is.
-Te tiszteletlen gyökér!-mondta Erik.
-Na te ne papolj a tiszteketről! Te is megdugtad amikor volt rá esélyed!
-Igen! Te kértél rá!
-A faszt te is tudod mit kértem!
-Baszki én lehetnék a legdühösebb mindketten megerőszakoltátok a csajom!
-Na nem! Mit a csajod te?-mondta Fefe.
-Az enyém faszarc, nem a tied!-mondta Erik is.
-Na jó az lesz a legegyszerűbb, ha egyszer s mindenkorra eldöntjük kié!-mondta Fefe.-Párbajjal!
-Nem kell harc!-álltam közéjük-Senki nem kérdezi én mit akarok? A francba is hát rólam van szó!
-Én meghallgatlak!-szólt  Dénes.
-Én nem! Tudjuk kit mondanál szóval inkább küzdök!-mondta Erik.
-Úgyis Dénest mondanád, én is küzdök!-mondta Fefe.
-Nem! Ezennel én döntök! A választottam pedig..
-Én vagyok!-szólt közbe Erik.
-Mih?-értetlenkedtem.
-Nem mert én leszek!-ágaskodott Fefe.
-Na..El vagytok tévedve! A választottam Dénes!-mondtam hangsúlyosan.
-Ő még csak meg sem dugott téged!-mondta Erik értetlenül.
-Jah! Mi tök nagy élvezetet adtunk!-mondta Fefe.
-Itt az ideje új csaj után néznetek! Engem pedig felejtsetek el!-mondtam.
-Soha!-ragadta meg a karom Fefe.
-Hagyj menni!-mondtam komolyan.
Ekkor Patrik toppant be.
-Jobb ötletem van! Legyen mindegyikünké!
-Hogy mi van?-akadtam ki.
-Gondoljatok csak bele! Nem idegtépő, hogy folyton küzdtök érte? Egyikőtöké sem lehet? Mindegyikünk akarja őt!-jött oda hozzám és hátra simított egy tincset-Ami nem csoda hiszen gyönyörű és különleges! Épp ezért legyen mindannyiunké! Úgy nincs vita!
-Ebből az lesz mint annó Daniékkal! Hát nem emlékszel mi volt Enikővel?-mondta Dénes.
-Mi történt Enikővel? Ki ő és ki az a Dani?
-Hahahaha!-nevetett fel Erik.-Ilyent nem tudni...
-Sajnálom, még nem hallottam!
-Dani volt az első generáció ebben a suliban. Ő hozta létre az összes szabályunkat fiúk közt! A legelső legnagyobb alfahím az iskola történetében. Enikő pedig az első lány kiszemelt akit az első generációs alfahímek többen akartak. Dani, Kolos, Alfréd és Augusztin. Az ősi fő négyes. Mind akarták a lányt. Egy nap aztán Kolos besokallt és kitalálta, hogy a lány közös legyen. Ebből pedig az lett, hogy folyton vitáztak ki mikor használja.-mesélte Fefe.
-Na ezt most verjétek ki a fejetekből Patrik!-mondtam dühösen.
-Igazából...Nekem tetszik az ötlet!-mondta Erik.
-Ez erkölcsileg szánalmas! Amúgy is vita lenne! Nemmel szavazok!-mondta Dénes.
-Ömm. Én csak magamnak akarom...Nem egyezem bele!-mondta Fefe.
-Én már nagyon akarlak mégha csak osztozkodással is lehet! Nekem igen!-mondta Patrik.
-2 nem szavazat a kettő igen ellen!-mondtam összeszámolva.
-Akkor az igen lesz!-mondta be Patrik.
-Ennyi!-pacsizott le vele Erik.
-Nem! Ez döntetlen!-mondta Fefe.
-Vagyis?-kérdezte Dénes.
-Vagyis nem maradt más mint a bunyó. Te és én egy csapatban Erik és Patrik ellen!-mondta Fefe elszántan.
-Nekem jó.-mondták Erikék.
-Azt hittem megúszható a párbaj!-mondtam kétségbeesetten.
-Én is. De az ilyen dögös macákért meg kell küzdeni!-csapott rá a fenekemre Erik. Ekkor Dénesék rá mordultak.
-Hozzá ne érj!-mondták.
-Hmm. Már várom azt a bunyót.-mondta Patrik.-Na gyere Erik! Edzünk! Hé vesztesek! 7-kor az edzőteremben. A ringben várunk!
-Ne aggódj! Ott leszünk!-mondták fölényesen.
Kiszaladtam az ajtón. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Nem akarom, hogy Dénesnek baja essen! Kifutottam az udvarra. Katát kerestem a szemeimmel.
-Kata!-futottam oda hozzá.
-Áhh, Hanna!-mosolygott műen a fiúk előtt majd elrángatott onnan.-Mit akarsz?-fedte fel valódi énjét.
-Ma 7-kor Dénes, Fefe, Patrik és Erik megküzdenek értem párbajjal!-mondtam stresszelve.
-Hogy mi? Mind a 4-en?-mondta féltékenyen.
-Igen! Pedig mondtam hogy ne tegyék!
-Úristen! De hogy hogy?
-Mert Erik és Patrik közösnek akar, Dénes és Fefe viszont csak magának!
-Oh..Fefét ennyire érdekled?-nézett lefele.
-Hát..Igen..Ma ő is megerőszakolt!-mondtam teljesen rossz közérzettel.
-Hogy mit tett? Neee!
-Én sem akartam elhiheted!
-De legalább sosem vitte túlzásba a szöveget, ugye? Pl: szeretlek, akarlak, legjobb vagy legszebb stb..-nyugtatta magát.
-De igazából ami azt illeti mondta...
-Hogy mi?? Nekem sosem mondott ilyet!
-Értem de most mit tegyek?
-Nyugodj meg és drukkolj. Amelyik párhoz húzol inkább! Most viszont mennem kell a fiúkhoz na pá!
-Hadd menjek veled!-mondtam szomorúan-Nincs más barátom.
-Nem..Ne gyere! Még csak az kéne, hogy ők is beléd zúgjanak!-lökött el.
A fiúk akik láttak egyből oda jöttek.
-Úristen jól vagy? Hadd segítsek!-jöttek oda hozzám.
-Na ez szép! Most meg én lettem a gonosz!-forgatta szemeit.
-Mindig is az voltál Kata!-mondták.
-Gyere felsegítelek!-mosolygott egy szőke hajú fiú és felhúzott. Mellette állt Balázs, aki legutóbb rám mászott.
-Köszönöm!-torrpantam meg.
-Mi történt?-kérdezte.
-Semmi csak..Megkérdeztem, hogy lehetek e vele, mire ő ellökött mert azt hitte belém fogtok habarodni, ami persze tök őrültség. Miért tennétek?-vontam vállat.
-Ez a csaj kettyós!-röhögött egy fiú.
-Én megértem miért féltékeny!-nézett rám Balázs szemezve.
-Ohh..Balázs...Jobb ha megyek!-fordultam sarkon és gyors léptekkel elindultam. De Balázs vissza rántott.
-Hova sietsz? Még csak most futottunk össze!-mondta perverzen.
-Eressz el!-mondtam komolyan.
-Megakarlak csókolni!-fordított meg.
-Akarhatsz. De nem teheted meg!-mondtam magabiztosan.
-Hát tudod...Most nincs itt egyik kis cawboy fiúcskád sem, hogy megvédjen!-húzott magához.
-De én itt vagyok! Ereszd el!-hallottam meg Balázs háta mögül egy irtó ismerős hangot, amit már nagyon régen nem.
-Márk?-kérdeztem felismerve.
-Hanna!-rántotta le rólam Balázst és átkarolt.
-Mi lett veled kicsi lány?-mondta aggódva.