1.Évad 14.rész

-El sem hinnéd ha elmesélném!-mondtam szomorúan mire ő szorosabban ölelt.
-Tudom az első nap óta nem beszéltünk de hallottam pár dologról. Például, hogy a fő négyes akar téged!
-Igen...De én csak Dénest szeretem.
-Tényleg?-vágott bús arcot.
-Ő volt végig mellettem és az egyetlen aki nem csak azért akar, mert szép vagyok!
-Fefével és veled mi lett?
-Hmm..Lássuk csak. Molesztált egy ideig...Utána elhitette velem, hogy szeret...Aztán kiderült, hogy tényleg...Végül pedig megerőszakolt!-mondtam sorolva.
-Hogy mi?-akadt ki.
-Erik volt az első aki megerőszakolt. Aztán ő. Patrik nem, viszont Patrik aljas. Elhitette, hogy ő kimarad ebből, mert becsül, erre felajánlotta nekik, hogy osztozzanak rajtam! Őrület!
-Osztozni fognak..Rajtad?-kérdezte óvatosan.
-Hát Patrik és Erik szeretne. Viszont Fefe és Dénes nem, amiből az lett, hogy ma párbajoznak értem!-mondtam frusztráltan.
-Jesszus! De ezt hogy érted el? Ekkora felhajtás nem volt még lányért a...Talán a második generáció óta!-hajtogatta.
-Nem tudom, nem akartam ezt...Kik voltak a második generáció?
-Karcsi, Ricsi és Roland! Úgy 10 éve. A csaj pedig akiért a vita ment Lizi volt.
-Szóval itt ritka az ilyen?
-Aha. Elég nagyszámba veszik.
-Nem akartam ebbe bele csöppenni.-fogtam meg a fejem idegesen.
-Nyugiii! Hallottam, hogy ki akarsz szökni!-mondta kedvesen.
-Kata elmondta?
-Igen. De csak nekem. Segítsek?
-Igen légyszi!
-Oké. De én is megyek. Utálom ezt a helyet, csakúgy mint te!-mondta.
-Akkor szólok Dénesnek és indulhatunk!-mondtam boldogan.
-Ömm...Dénes is jönne?-nézett furin.
-Ahaa! Ennyivel tartozom neki.
-Hát jó!-mondta tettetett mosollyal.
-Hogy tervezted?
-Ma este! Gyere át a "b" folyósóra! Onnantól sima ügy!
-Rendben van. Most mennem kell!-mondtam mosolyogva.
Vissza siettem a szobámba. Fefe ott ült és a telóját nyomta. Feltűnést elkerülve osontam át a padlón a mosdóig.
-Hanna! Csak hogy megvagy!
-Nem tűntem el!-mondtam a hajam fésülve.
-De igen! Mind a 4-en téged kerestünk.
-Kint voltam! Beszélgettem!
-Kivel?-nézett föl telójából felhúzott szemöldökkel. Nagyon figyelt.
-Katával!-mosolyogtam áltatottan és tovább fésültem a hajam. Felállt és bejött a mosdóba.
-Utálod Katát! Miért tennéd?-mondta ravaszan bedőlve az ajtóba.
-Mert ő az egyetlen lány társaságom.
-Kincsem...Nem most jöttem le a falvédőről! Kata utál téged! Szóval?
-Miért kell folyton mindenről beszámolnom?! Te sem teszed!-mondtam kerülve a szemkontaktust!
-Vigyázz mit mondasz!-jött oda hírtelen hozzám és ütés helyett csak eltűrte a hajam hátra.
-Bocsánat!-nyeltem egyet alázatosan.
-Szóval?-nyomott egy puszit a nyakamra ahogy a hajam eltűrte és szagolgatni kezdett.
-Katával beszéltem először. Aztán ellökött és egy fiú csapat oda jött de nem beszéltem velük.-mondtam félve.
-Mi? Ellökött? Miért nem mondtad? Milyen fiú csapat?-kérdezte indulatosan.
-Nem akartam ebből ügyet azért nem mondtam. A fiúkat nem ismertem. Csak felsegítettek. Nem több.-mondtam óvatosan.
-Hmm..-vett erőt magán ahogy maszírozott egyet a vállamon.-Jól van!-csókolgatta a nyakam.-Katát elkapom. A fiúk megúszhatják, de csak mert nem nyomultak hanem segítettek.
-Nincs szükség rá. Hagyd csak!-mondtam szerényen.
-Nem bánthat egy kis ribanc! Felcsináltatom az egyik csicskámmal!-mondta öntelten nevetve.
-Ne! Még szűz!
-Annál jobb!
-Lehet hogy neked nem de egy lánynak igen is érték szűznek lenni.
-Csak neked volt az hercegnőm!-puszilta meg a vállam.-Te meg az erkölcseid!-mosolygott fel szemforgatva.
-Még mindig az!-mondtam idegesen.
-Ne vitázzunk cica!-fordított magával szembe-Inkább adj egy csókot!-karolta át a derekam.
-Én Dénest szeretem!-mondtam.
-Ne mondd már ezt!-lökött a csempének.
-Auu!-sikítottam fel.
-Engem szeress!-rángatott meg.
-Nem megy! Dénest szeretem!-könnyeztem be az agressziójától.
-Neeeem!-ordibálta-Engem szeretsz!-lökött neki újra a csempének ami fájt.
-Ne bánts!-tettem magam elé a kezem szipogva.
-Jajj nem hiszem el! Nem akartalak bántani! Ahogy így rád nézek..Olyan kis ártatlan vagy! Sajnálom kicsim!-vette le kezeim de már késő volt. Kikönnyeztem.
-Ez fájt!-mondtam csalódottan nézve.
-Szeress!-kérlelt szomorúan.
-Mégis hogyan? Hogy várhatod el tőlem? Hiszen folyton csak fájdalmat okozol!-mondtam sírva.
-hé, hé, hé, ne sírj! Ne sírj!-fogta meg tenyerével arcom.
-Fefe nem! Elég! Te csak bántani tudsz! Csak játszol velem!-sírtam tovabb.
-Nyuszi! Ne sírj! Én ilyen vagyok! Szeretek játszani!-mondta majd lehuzogatta a melltartó pántot a vállamról.-Például így!-modta miközben kicsatolta a melltartóm.
-Nem szeretnék játszani!-mondtam felhúzott szemöldökkel és melleimet szoros fogásba vettem, nehogy lecsússzon a melltartó.
-Édes! Komolyan azt hiszed, hogy nemet mondhatsz nekem?-vigyorgott.
-Annyira próbálsz fölényes lenni!
-Hát! Ha akarod nem szóban...De az ágyban is tudok fölényeskedni!-jött olyan közel, hogy a szívem hevesebben vert közelségétől. Magabiztosan nézett rám és cikázva figyelte hol a tátva maradt szám, hol a szemem. Közelsége megrémisztett. Mit akar ezzel elérni?!
-Nem kéne sehol!-böktem ki végül majd csukva hagytam a szám.
-Ahh! Ugyanmár!-mondta beharapva ajkát és rámarkolt a fenekemre vadul.
-Hagyd ezt most abba!-néztem rá szúrósan.
-Miért? Mi lesz?-hajolt le hozzám játszva az alfahímet.
-Ömm..-haboztam, de nem tudtam mit felelni. Bizonytalanul meredtem rá.
-Hanna, Hanna, Hanna!-mondogatta mosolyogva.-Ha már fenyegetsz, legyenek alapjaid is! Van még mit tanulnod!-mondta megrázva a fejét és rátette a kezét a fenekemre újra, csak most simitgatta a nadrágom. Pofátlanul es megsemmisítve nézett bele a szemembe közben. Mintha ki lennék neki szolgáltatva és nem tudok tenni semmit.
-Nem vagyok a tulajdonod!
-Ohh, de igen!-súgta oda a fülembe kacagva. Hangja mélységétől kirázott a hideg.-Az én kicsi báránykám!-mondta nevető hangon még mindig a fülembe súgva és bele csókolt a nyakamba.
-Nem igaz!-csuktam br a szemem szenvedve. Egy könnycsepp is lefojt.
-Cicalánykám! Gyere! Fürödj velem!
-Hogyan?-ijedtem meg.
-Gyere, gyere!-hivogatott mutató ujjával és lerántotta magáról a pólóját.
-Nem akarok!-babráltam idegesen a karkötőmmel a csuklómon.
-Akkor pontosítok! Ha nem akarod, hogy holnap Dénesnek komoly baja legyen...Azt csinálod amit mondok! Így már érthető?
-Ne! Ne bántsd!-könnyeztem be és sírni kezdtem aggodalmamban.
-Na szóval?-húzta fel szemöldökét.
-Jól van...-mondtam könnyes szemmel.-Mit kell tennem?-álltam elé.
-Már besötétedett. Gyere! Tedd amit mondok!-húzta perverz mosolyra száját.
-Mondd!-törölgettem folyton hulló könnyeim.
-Húzd le a nadrágom! Lassan!
Nyeltem egyet és közel léptem hozzá. Lehajoltam és lehúztam a nadrágját lassan. Kilépett belőle. Felnéztem rá.
-Még valami?
-Igen. Az alsómat is!
-Ne! Kérlek!
-Oké akkor Dénes...
-Jó!-vágtam a szavába sírva.
Ujjaimat ráhelyeztem a boxerja szélére. Lassan kezdtem lejjebb huzogálni. Úgy a V vonaláig oda néztem, aztán elfordítottam a fejem. Gyorsabban lerántottam. Kilépett belőle. Sietve felálltam elfordított fejjel.
-Nézz rám!
-Nem szeretnék!
-Tudod miben állapodtunk meg!-rántott magához de én még mindig csukott szemmel voltam.
-Nyisd ki és nézz rám!
Óvatosan kinyitottam és szembe néztem vele. Meztelen volt. Nem láttam mi van ott lent, csak az arcát mert magához szorított.
-Ennyi volt?-reménykedtem.
-Nem!-mosolygott lefele nézve.-Most te jössz!-lépett hátrébb.
Ahogy hátrébb lépett sajnos láttam a férfiasságát is.
-Mit kell tennem?-mondtam rosszallóan.
-Vetkőzz le előttem erotikusan! Most!
-Úristen!-hunyorítottam szemeimmel majd nagy levegőt véve kinyitottam.
Először lehúztam a felsőm, miközben fogtam a melltartót, hogy ne csússzon.
Ő mosolyogva szemlélte milyen kis bátortalan vagyok. Visszacsatoltam a melltartót. Lehuzogattam a nadrágom majd kiléptem belőle. Minden mozdulatom úgy leste mint egy drogfüggő a drogot. Már csak a fehérneműk voltak.
-Kész vagyok!-mondtam zavaromban.
-Nem, nem, nem!-jött közel.-Jó, akkor majd én befejezem!-túrt bele a hajamba és hátra hajtotta a nyakam. Csókolgatta egy párszor. Állát a vállamra hajtotta és hátamról lerántotta a kicsatolgatott melltartót. Magához szorított, hogy hozzá simuljon a mellem. Ezután a csípőmhöz nyúlt. Hüvelykujját becsúsztatta a derekamnál a bugyim alá és lecsúsztatta. Lehajolva tette. Szép lassan csókolta végig a mellkasom ahogy haladt aztán a hasam ahol kiborsózott az egész testem. Aztán mikor teljesen leért az ágyékom puszilgatta. Teljesen leért a bugyi ezért gyors kiléptem belőle. Ő felállt. Meztelenek voltunk mindketten.
-Fefe! Itt a vége, ugye?-fogtam meg a mellkasát felnézve rá.
-Még hátra van valami.-mosolygott és a kezem levezette az izmos hasán egészen a férfiasságáig.
-Mit művelsz?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Fogd meg!
-Nem! Ez őrültség!
-Hanna! Csináld!
Nagy levegőt vettem és először csak egyik ujjammal fogtam meg...Aztán körbe zártam mindegyik ujjammal és felnéztem rá.
-Helyes! Most szorítsd meg!
-Nem lennék rá képes!-néztem rá félve.
-Dehogynem. Szorongasd. Tudom, hogy mérges vagy rám! Most levezetheted!
Egy ideig hezitáltam. De ahogy a kezemben tartottam a "fegyverét" és eszembe jutott mennyire dühítő amit tett...Nem kellett kétszer kérni. Rászorítottam egy nagyot mérgemben.
-Ahh!-nyögött fel irtó hangosan.
-Te kérted!
-Ahh!-lélegzett többet.-Huh de jó vagy! Most huzogasd felfele szorítva!-mondta boldogan.
-Te jó ég!-mondtam zavartan.
-Csináld! Csináld! Annyira jó lesz!-mondta csukott szemmel.
Fel húzogattam szorosan neki, amilyen erősen tőlem tellett. Ő eközben másodoercenként vette a levegőt és melleimre markolva vészelte át.
-Úristen de imádlak! Nagyon jól csináltad! Istennőm!-vette picivel lassabban a levegőt ahogy abbahagytam.
-De hiszen fájt nem?
-Oh, ugyan! Egy fiút ez csak beindít!
-Ezt nem hiszem el! Na jó, végeztünk?
-Nem! Fürdés! Velem!-vigyorgott elégedetten.
Beálltunk a zuhanyzóba. Megeresztette a meleg vizet ami fojt ránk és elkezdtünk tusolni. Ő a tusfürdőt rám kente és habosította a melleimen.
-Bocsi, hogy megszorítottam!
-Biztos nagy volt a kísértés!
-Ohh, igen! Ha tudnád!-nézett rám és tovább öblítette a melleimet.
Ezek után kiszálltunk.  Törölközővel betekert. Aztán nekem kellett őt. Kisétáltunk.
-Az utolsó dolog!-szólalt meg.
-Igen-néztem rá aggódva.
-Ma meztelenül alszunk! Szóltam a konyhásnak, hogy ne jöjjön! Úgyhogy ne öltözz, csak törölközz meg!-kacsintott.
-Mi?-akadtam ki.-Ez nem volt elég?
-Belőled??? Soha!-adott egy puszit a homlokomra.
Engedelmesen, bár nem boldogan, megtöröltem magam és befeküdtem az ágyba, magamra húzva a takarót. Majd ő is.
-Jó éjt vadócom!-nyomott egy puszit a számra.
-Ne puszilgass!
-Azért is!-mondta és vagy ezer puszit nyomott a számra, az arcomra és a hajamra.
-Nee!-nevettem fel.
-Aludj szivem!-mondta és adott egy puszit még a számra.
Leoltotta a lámpát. Este sokat forgolódtam. Nem tudtam aludni. Folyton csak a holnapi párbaj járt a fejemben.
Egy nagyot forgolódtam felé valahogy. Ő meg rám. Ami nagyon kínos volt mert meztelenek voltunk és a mellem hozzá simult. A farka pedig hozzám. Valamit motyogott álmában és rám kidőlve aludtunk el. Aztán fordult a helyzet és én kerültem rá. Megmarkolta a fenekem én meg a mellkasán aludtam. Aztán leforgolódtunk egymásról. Kicsivel később rá tette a mellemre a kezét és úgy aludtunk. Aztán a fejét tette a melleimre és valami olyasmit motyogott, hogy puha. Ezután valami olyasmit beszélt álmaban, hogy: Szeretlek Hanna! Nagyon szeretlek kicsim! Bocsáss meg! Ne haragudj! Annyira sajnálom!-ezeket mondta kicsit hangosabban. Álmában küzködött az érzelmeivel. A pozíciónkból az lett hogy a feje a melleimen, a keze a nőiességemen volt amit folyton simogatott én pedig beindultam. Nem engedett szorításából még álmában sem. Lefogott és a mellbimbóim bekapta és azt cumizva aludt. Mindketten oldalasan voltunk. Ő a bekapott mellbimbóimat szopogatta és simogatta. Egyik kezével magához karolt. A másikkal ott lent ingerelt. Aztán (mindezt csukott szemmel) rám fordult és úgy aludt békésen átkarolva. Mindig picit feljebb tolt. Míg ő lejjebb ment. A végére már a nőiességemnél volt a feje és azt puszilgatta a derekam átkarolva. Nyelvével pedig később nyalogatta és olyanokat mondott hogy: Hanna az enyém! Dénes menj a közeléből!-Aztán csókolgatta. Túlsagosan ingerelt ezért elhúztam magam és átmentem az ő térfelére. Felkúszogatott és kiterült. Megint álmában beszélt: Ne! Nem vehetitek el! Eresszétek el! Hanna!
Nem tudtam elképzelni milyen álma lehet de biztos rossz mert kiabált forgolódva. Olyanszinten rossz álma volt, hogy a nevem kiáltása után fel is ébredt azonnal és felült.
-Mi a baj? Mi történt?-ültem fel én is.
-Hanna! Hah!-vette a levegőt gyorsan és szegény picit kiizzadta magát.-Enyém vagy!-feküdt vissza és magával rántva magához húzva és ölelve feküdtünk. Hátam felől ölelt nagyon védelmező pózban szorosan ölelve. Lábával is magához láncolt. Nem volt menekvés aggódó szerelme ellen. Még egyszer kétszer nyüszögött és szorosabban ölelt egy két puszit nyomva a nyakamra. Melleimet markolta az ölelésben. Magzat pózban aludtunk. Valami történt és elforgolódott. Elaludtam. Aztán arra nyitogattam szemeim hogy le van húzva rólam a takaró miközben ő mellettem fekve veri ki magának és a nyakamba liheg. Gyorsan magamra húztam a takarót.
-Úristen! Te meg mit csinálsz?-ültem fel a takarót szorongatva.
-Nem tudtam aludni és túl izgató volt, hogy mellettem fekszel meztelenül!
-Befejezted? Megijesztesz! Na és mióta?
-Vagy egy órája!
-Mi? Úristen! Jézus! Engem néztél inspirációnak?
-Igen! És nagyon beindultam! Egyszer kétszer még a mellbimbóidat is bekaptam, hogy jobban élvezzem!
-Ezt nem tudom elhinni! Hogy tehetted?
-Ahh! Vedd le a takarót!
-Megvesztél?
-Jó akkor én!-mondta és lerántotta rólam. Szája egyből rámászott a nőiességemre. Nyalogatta és szopogatta.
Én forgolódtam és taszítgattam.
-Hanna! Nem birom tovább! Már duzzad tőled a farkam muszály szexelnünk!
-Mi?-mondtam még az élvezet kómályában.
-Bocsáss meg!-mondta és belém dugta. Mire én felsóhajtottam hangosan.
-Haaah! Fefeee!-téptem a lepedőt miközben ki be huzogatta. Annyira bele lendült, hogy feljött felső testével hozzám és átkarolva húzott mindig magára miközben csókolt orrba szájba. Egyszerre ez akkor élvezet volt ami úgy magával vitt, hogy csak lendültem vele és élveztem. Ahogy csókol..Szenvedélyes volt és akaratos és imádtam. Ajkam magához rángatta és a nyakam csókolta ami újra elrepített. Ahogy folyamatosan belém tolta ki be, nagyon jó volt. Csináltuk vagy fél órát aztán fordult a kocka és felültem rá. Rodeóztunk ha lehet igy mondani és rajta pörögtem. Ő élvezkedve egyre gyorsabban dugta belém és a melleimet fogdozta. Lerántott magához és én is elkezdtem önszántamból csókolni a mellkasát. Meg a kocka hasát. Imádtam a férfias felső testét. Nagyon boldog volt. Láttam az arcán. Hogy gyors letöröljem a vigyort arcárol odahajoltam, hogy megcsókoljam. Belemosolyogtunk a csókunkba és mégjobban rámozogtam a farkára. Előtörtek férfias ösztönei és megfordított. Letepert. Mellkasomat lenyomta az ágyba és felemelte lábaim. Úgy dugta belém most már. Nagyon izgató volt és intenzív. Ekkor elértünk a csúcshoz és már csak lassan döfte belém. Mindketten sohajtgattunk. Azután elélveztünk. De nagyon. Az egész paplan olyan volt. Meredve néztünk egymásra hangos levegővételek közben.
-Mi volt ez?-kérdeztem tőle, de igazából...A legjobban magamat nem értettem. Akartam őt!!
-Ez egy csodás dolog volt!-sóhajtozott fel.
-Még mindig lüktet. Neked nem?
-De! Nagyon is!-mondta hevesen.
-Aludnunk kéne!-mondtam miután újra normálisan vettünk levegőt.
-Baszki Hanna, nem tudtam, hogy ilyen jó vagy az ágyban, ha te is akarod!-képedt el és zihálva ledőlt mellém.
-Nem tudom mi ütött belém!
-Én kezdtem el. Te folytattad.
-Akartalak...-mondtam ki alig hallhatóan, mégis felfigyelt rá és felkönyökölt.
-Hogy mondtad?-kérdezte csodálkozva boldogan.
Ekkor felültem és zavarosan de határozottan mondtam ki.
-Akartalak!-mondtam ki hangosan a szemébe nézve.
-Tudtam én, hogy te engem szeretsz és nem Dénest!
-Van benned valami...Ami...Egyikőjükben sincs, csak benned! Valami amit eddig elnyomtam. Egy érzelem irántad. Amit nem értek.
-Látod. Ilyen a szerelem. Én mondtam. Nem lehet kontrollálni!
-Szeretlek?-kérdeztem vissza össze zavarodva.
-Kérdezed vagy mondod?-nevetett fel.
-Nem tudom!-mondtam teljesen össze zavarodva.
-Én szeretlek!-ült fel velem szembe és megsimította az arcom.
-Nem tudom miért...De azt akarom hogy átölelj!-néztem hírtelen fel rá értetlen arccal.
-Én is akarom, hogy átölelj!
-Akkor ölelkezzünk?-néztem rá enyhe mosollyal.
-Akkor gyere ölelkezzünk!-nevetett fel és magához rántott.
Felnevettem és nem értettem mi van most velem. Magához ölelt szorosan míg az ölében ültem és én is magamhoz szorítottam.
-Olyan jó érzés, hogy viszonzod!-puszilta meg a vállam érzékien többször is.
-Én...Szerintem szeretlek!-néztem rá mosolyogva és hatalmas boldogság járt át amit nem értettem. Még sosem láttam azt az arckifejezést mint akkor! Fefe csillogó szemekkel nézett rám. Ragyogó és kivirult arccal.
-Ha tudnád milyen rég vártam, hogy ezt kimondd! És, hogy mekkora dolog most ezt hallani! Imádlak Hanna! Imádlak, imádlak, imádlak, imádlak!-ölelgetett magához és egyszerre egy csomó puszit nyomott a számra.
-Én is imádlak, imádlak, imádlak, imádlak!-mondtam neki cukiskodva és orrpiszéztünk.
-Cuki vagy mikor hadarsz!-csókolt meg ami annyira jól esett. Imádom ahogy csókol. Ahogy a kezei a hátamat támasztják és ahogy rajta ülök.
-Te meg mikor álmodban beszélsz!-nevettem.
-Hogy? Mikor?-nevetett fel.
-Úgy az elalvásom előtt sok mindent csináltál!-nevettem.
-Jajj!nevetett fel.-Mesélj!
-Majd holnap!-mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Aludjunk bébi!-mondta és megmarkolva fenekem megcsókolt.
-Jól van. Lefektetsz?-mosolyogtam.
-Megint?-kacsintott.
-Most nem úgy!-kuncogtam.
-Jó jó! Cica micám!-orrpiszézett és letett az ágyra az öléből.
Magához ölelt és mosolyogva aludtunk el.