1. Évad 8.rész

Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat ráncigálja.
-Ébredj! Kelj fel Hanna! Reggel van!-mondta egy ismerős hang, a kaja futár néni, Helga.
-Rendben!-válaszoltam a legegyszerűbben, aztán kómásan megtöröltem a szemeim és felhuppantam.
-A reggelitek aranygaluska, vanília öntettel! Jó étvágyat!-mondta a néni és kilépett becsukva az ajtót.
-Jó reggelt!-köszönt rám Fefe.
Nem válaszoltam. Tudván, hogy ő tehet a tegnapiról, elhatároztam nem beszélek vele többé, csak ha tanár kéri.
-Kérsz?-nyújtotta felém a tálat.
A fejemet ráztam ellent mondóan.
-Pedig finom! A vanília öntetet ráöntöm a farkamra te meg lenyalod, jó?!-nevetett.
Undorodva felálltam és a hétköznapi cuccommal besétáltam a fürdőbe.
Felhúztam egy szürke sztreccs nacit, egy feszülős pulóvert és egy melltartót, boka zoknit és bele léptem a mamuszomba.
-Istennő vagy!-jegyezte meg ahogy kiléptem az ajtón.
Szemgorgatva felhúztam a cipőm és kirohantam. Egyenesen az osztályomig. Tudtam, hogy nem szabad ott lennem az elzárás miatt, de volt egy tervem. Besétáltam az osztályba. Oda léptem Katához.
-Beszélhetünk?-ültem le mellé.
-Mondjad!-fordult felém nagyképűen.
-Segíts nekem megszökni!-mondtam határozottan.
-Kizárt! Miért segítenék?!
-Mert utálsz engem, csak jól járnál!
-Szóval azt mondod ez kölcsönös öröm?-fintorgott.
-Igen, hidd el!
-Jó legyen. Jó lenne megszabadulni tőled!
-Csodás! Mit tudsz? Hogy juthatok ki?
-Nos. Ez egyszerű, de ki jutni már nem annyira! A tanárok figyelik az udvart az első két órában! Akkor nincs esélyed, utánad mennek! Ezek után 4-ig óvakodnod kell a fő négyestől, mint nagy P, Dénes és Erik! Fefe most nem lesz ott ugye. 4 után elindulhatsz hátul, ha szerencséd van a fiúk már nincsenek ott! Aztán szabad az út, mert a kapu csak 6-kor zár!
-Köszönöm! Remélem sikerül! Most megyek!
-Nincsmit, menj csak!-hesegetett el.
Kiosontam gyors amikor valaki neki lökött a falnak. Félelmemben becsuktam a szemem és mikor kinyitottam, láttam, hogy Nagy P az.
-Mindent hallottam, nem hagyom, hogy elszökj!
-Mi? Miért nem?
-Öh, hahó, a csajom vagy!-nézett szemforgatva.
-Nem, nem vagyok az. Ezt mikor találtad ki?
-Amióta megláttalak!-támaszkodott a falnak mosolyogva.
-Hagyj menni!-löktem meg mellkasát.
-Nem. Téged? Hülye lennék. Álomnő vagy!-karolta át a derekam amire a folyósón haladó gyerekek felfigyeltek.
-Pedig hagynod kéne menni!
-A csajom vagy! Flegmacicus! Soha!-fogta meg a kezem és lecsókolt elég támadóan.
-Uuuuuhhh!-visongtak a gyerekek és szíveket mutattak nekünk.
-Eressz!-mondtam ahogy elkaptam a szám a csókból.
-Nem nem! Az enyém vagy!-csókolt le újra mire a tömeg újra harsongott.
Kibújtam gyorsan a szorításából és elfutottam, ameddig elláttam és tettem egy kanyart.
Ekkor bele botlottam Dénesbe.
-Szia, baj van?-fogta meg a két vállam.
-Több mint hinnéd!-mondtam és már futásra állt a lábam ő pedig vissza húzott magához.
-Mondd el mi történt tegnap a fürdőben!
-Az lehetetlen! Sírás keringet ha arra gondolok mit tett velem.
-Gyere velem, megmutatom a szobám.
-Ebbe nem megyek bele!
-Nyugi nem azért! Csak hogy tudjunk ott beszélni.
-Hát jó..-mondtam feszengve.
Elvezetett a szobájáig ami a folyósó végén volt. Egy párszor már hallottam hírét a kaja futár nőtől, Helgától, hogy a menőbb fiúknak a folyosó végén van a szobájuk, nekik nem kell több gyerekkel együtt lenni, ők vagy egyedül, vagy ketten lehetnek.
-Te egyedül vagy a szobádban?-kérdeztem.
-Lehettem volna, de Erik mindenkép velem akart lenni, szóval mi egy szobában lettünk.
-Akkor nem megyek be ha ő is ott van!
-Nyugi, most nincs itt, ezért jó lenne ha most beszélnénk meg!
-Na jó!-fogtam az ujjaimat összekulcsolva.
Benyitott. Amint beléptem egy tágas szoba tárult elém. Elindult az egyik ágy felé.
-Gyere ülj le, mindent tudni akarok!-mondta és szemei csillogtak.
Szép lassan elindultam felé és leültem az ágyára.
-Mit szeretnél tudni?!-fordítottam el a fejem, mert rám törtek az emlékek és könnyezni kezdtem.
-Az egészet! Mi történt a fürdőben és mit szokott a szobában tenni veled Fefe, na meg ami most történt, láttam, hogy rohantál!
-Nos..-nyeltem egy nagyot és szemeim már könnybe lábadtak.-Fefe kezdte a kínzasom..-kezdtem bele a történetembe és mindent elmondtam szóról szóra neki. A banánosat, az első estémen Fefe fürdős rám mászását, aztán folytattam azzal, amikor ők támadtak le a szökésemkor és Erik bántott. Azután már szinte sírva meséltem az Erikkel történt fürdős jelenetet. Ahogy minden egyes testrészem bántotta, harapta, szaggatta és csókolta..Ő eközben az érzelmeivel küzdve feszülten figyelt rám. Azután folytattam az egyik legmeghatározóbb dologgal, a megerőszakolásommal. Na ott és azzal már kivertem a biztosítékot, arca elborult, szemöldöke idegesen összeráncolva és szemei kétségbeesést tükröztek.
-Tessék? Hogy mit tett?-szaladt fel a szemöldöke és idegesen a csuklómat szorongatta.
-A melleim kínzása után..Megerőszakolt..-nondtam ki végre és köpni nyelni nem tudott. Igazából én sem.-Ezután ma megbeszéltem Katával, hogy segítsen megszökni, ami jól sikerülhetett volna, csakhogy Nagy P követett és hallotta ezt. Miután kimentem az osztályból neki lökött a falnak és azt mondta, hogy nem tehetem, mert hogy a barátnője vagyok. Persze én ezt megcáfoltam, de ő lecsókolt. Kétszer is..Aztán elrohantam és beléd ütköztem..
-Ezt nem tudom elhinni...-kapott a fejéhez és próbálta az eddig elhangzottakat feldolgozni.-Hogy tehette ezt Fefe? Ilyenre utasítani Eriket? Ez..Ch..Erik pedig hogy erőszakolhatott meg?! Mi a..Te jóég..Ez..-kapott a fejéhez teljesen össze zavarodva. A padlót pásztázta aztán én is. A könnyeim még mindig hullottak. Le a padlóra. Egyszer csak felém pillantott.
-Nagyon sajnálom...-mondta ki őszintén és az arcomat magához húzta. Ölelkezve sírtam. Ő is ejtett értem egy könnyet, amire nem számítottam.
-Olyan kis törékeny virágszál voltál..Ők letörték a száradat...-pillantott felém összehúzott fájdalmas szemekkel. A gyönyörű barna szemeivel, ami most könnyezve meredt rám.
-Most már tudod..-törölgettem a szemem.-Azért örültem volna ha valaki akkor éppen betoppan oda és lerántja rólam Eriket...
-Én próbáltam, de nem engedték..Nagy P és én nem tudtuk, hogy megerőszakol téged! Fefe nem mondta el mi lesz oda bent.
-Talán hallgatnod kellett volna az ösztöneidre!-mondtam és felálltam. Kirohantam az ajtóból. Vissza siettem a szobámba. Sírva ledőltem az ágyra. A párnát szorongattam. Minden elfojtott fájdalom urrá lett rajtam. Ekkor éreztem egy kezet a vállamon.
-Hanna!-szólalt meg Fefe hangja.
-Hagyj!-rántottam le a kezét.
-Nem, most már nem várok tovább, mi a baj?-kiabált.
-Leakadnál végre rólam?-kiabáltam vissza sírva a párnámból.
-Neem!-fordított meg hírtelen.
-Utállak! Utállak Fefe! Soha többé ne érj hozzám! Gyűlöllek!-kiabáltam torkom szakadtából sírva és a kezemet az arcomba temettem.
-Te utálsz engem?!-komolyodott el.
-Igen! Gyűlöllek azért, amire tegnap kérted Eriket! Sőt, rühellek érte!
-Én csak annyit mondtam neki, hogy a melleidet szorítsa meg, hogy engedelmességet tanulj!
-Hát ennél jóval többet tett! Hogy lehettél ilyen hülye? Beengedsz egy szadizó mániás nálam 3-szor erősebb, két évvel idősebb fiút egy meztelen, 45 kilós lányhoz?!
-Mit tett még?-nézett idegesen.
-Kérdezd Dénest! Neki már elmondtam! Mostantól nem beszélek veled, már egy ideje erre készülök. Úgy tegnap este óta! Takarodj tőlem!-keltem ki magamból.
Fefe idegesen kirohant a szobából. Felkeltem és megettem a reggelim, mielőtt azzal valamit tervezne. Elővettem a telefonom és sietősen felhívtam a szüleim.
-Szia kincsem! Mi újság?-vette fel anya és szólt bele.
-Vigyetek haza! Az!-szóltam vissza.
-Micsoda? Miért mondod ezt?
-Azért mert nem szeretnék itt maradni!
-Látom, jó irányba tart a nevelés, ellent mond a neveletlenségednek!-válaszolt anya boldogan.
-Hogy mondhatsz ilyent? Inkább adjál intézetbe! Az is jobb!
-Ennyire megnevelnek ott? Nagyszerű! Akkor ott maradsz, tanulj meg engedelmeskedni kislányom! Szia!-tette le.
-Akkor baszódj meg!-kiabáltam a telefonomba, persze ezt már nem hallotta.

1.Évad 7.rész

Kellemesen rám áradt a víz. Megfogtam a tusfürdőt és egy nyomásnyit eldörzsöltem a kezeimen, amit eloszlattam a testemen. Ekkor valaki kopogott.
-Bejöhetek?-kérdezte Fefe.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Beszélgetni! Fontos!
-Gyere!-adtam meg magam.
Szép lassan becsukta az ajtót maga mögött.
-Nem vagy már szégyenlős?
Csak megráztam a fejem és nemmel válaszoltam.
-Akkor oda nézhetek?
-De hiszen láttál már!-nevettem föl.
-Oh, igaz is..-mosolyodott el és megfordult.
Olyan csodálattal nézett rám ami megmaradt az emlékezetemben.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Csak...Így a kádban kiterülve, habos testtel és maga ahogy kinézel, káprázatosan festesz!
-Igazán?-mosolyodtam el.
-Nagyon is.-húzta le a felsőjét egy mozdulattal. Aztán a nadrágját is. A végére már csak az alsója volt rajta.
-Miért vetkőzöl?-kérdeztem furcsálódva.
-Ha már ennyire természetes, hogy láthatlak, gondoltam; nem bánod, ha végre megtörténik az első alkalom!-írta körül.
-Most?-kerdeztem rémülten és a bennem elnyomott régi Hanna hírtelen elő tört.
-Igen, most!-helyeselt.
-Nem lehet!-tértem észhez és a kezemmel takargatni kezdtem magam.
-Most miért nem? Eddig már közel voltunk! Kezdesz olyan akaratos lenni megint, mint az elején!-húzta fel a szemöldökét.
-Jó, de értsd meg én arra nem vagyok felkészülve! Túl fiatal vagyok hozzá!
-Dehogy vagy! Teljesen érett a tested hozzá!
-De én még nem!
-Ne szórakozz velem, csináljuk!-indult el felém és az alsóját is lehúzta.
Én automatikusan elfordítottam a fejem. A kezeimmel eltakartam a szememet. Viszont a kebleim csupaszan maradtak.
Bemászott velem szembe a kádba.
-Nyisd ki a szemed!-utasított.
-Nem!-ellenkeztem.
Ekkor éreztem ahogy felém közeledik és közel van az arcomhoz.
-Kérlek!-suttogta.-Nyisd ki a szemed!
Lassan kinyitottam. Ő engem fürkészve bámult olyan közel, hogy zavarba jöttem.
-Mit akarsz?-ijedtem meg.
-Hisz jól tudod!-kuncogott perverzen.
-Mennem kell!-kezdtem felhúzódni a kádban amikor combjaim vissza rántotta ágyékához. Megrettentem tőle.
-Most már az enyém vagy! Kivívtalak magamnak a fiúk között szóban! De ha nem tanulod meg értékelni a kedvességem és gyengédségem, ide hívhatom Eriket! Abból majd tanulsz!
-Nee, csak őt ne!-könnyeztem.
-Baba, ennek nem kell így lennie, csak hadd érjek hozzád!
-Soha!
-Hát jó akkor..-szállt ki a kádból és magára tekert egy törölközőt. Kiment és hallottam amint Patrikhoz beszél.
-Még mindig nem adja magát! Ezúttal! Hívjátok Eriket!
-Mi van?-kérdezte Dénes.
-Hallottátok!
Ezután egy kis idő múlva hallottam Erik hangját.
-Tudod mi a dolgod!-hallottam Fefét.-De semmi több!
-Értettem!-nevetett undorítóan.
Ekkor betoppant a fürdőbe. Elszánt arckifejezéssel indult el felém.
-Ne közelíts!-szisszentem fel és takargattam magam.
-Bocsi céda, de én nem Fefe vagyok! Engem nem izgat ha nem akarod!-harapta be a száját végig nézve rajtam.
Lehúzta minden ruháját én pedig elfordítottam a fejem de ezúttal még mindig takarva a mellem és azt ott lent.
Beszállt a kádba. Fölém hajolt plankton helyzetben.
-Hadd lássam azokat a híres Hanna melleket!
-Felejtsd el!-nyöszörögtem csukott szemmel.
-Vedd le a kezeidet mind két helyről és nézz a szemembe ha velem beszélsz!
-Nem, hagyj már békén!
-Jó akkor majd én leveszem onnan!
-Nee!-nyitottam ki a szemem és hadakozni kezdtem vele nehogy meglásson. Oda szorítottam a kezeimet nehogy levegye.
-Vedd le onnan!-idegeskedett.
Egy határozott mozdulattal fölém ült az alsó takargatott részemhez és a kezeivel elkezdte maga felé rángatni a kezem a mellemről.
-Hagyd!-sírtam.
-Nem szokásom!
Ekkor lerántotta egy erős mozdulattal és letaszította a kezem. Egyből felsikítottam.
-Aaawwwwhhhh!-képedt el meglátva a mellem.
-Ereszd el a kezem te jóég!-jöttem zavarba.
-Húha!-nézte még mindig a mellem az ajkát nyalogatva.
-Ne bámulj!-mordultam rá.
-Én..Én..Még nem láttam korunkbeli lánynak ekkora melleket!-nézett a szemembe.
-Kit izgat? Ne bámuld!
Ekkor össze húzta a szemeit.
-Az lehetetlen, ezt nem hagyhatom ki!-komolyodott el és a nőiességemről is lerántotta a kezem.
-neeee!!-sikítottam fel.
-Faszom-kerekedtek el a szemei.-Fefe hogy bírta megállni magát?
-Nehezen-forgattam a szemem.
-Milyen önző kis szuka vagy te!-hajolt le szemmagasságba és végig simította mutató ujját a számon.-Nem szégyenled magad? Így megkívánatod magad velünk azzal, hogy így nézel ki és nem engeded, hogy megkóstoljunk? Önző vagy, kínzol minket azzal, hogy nem engeded a vágyainkat kiteljesedni benned! Ezért megbűntetlek!-bólogatott mint aki eldöntötte.
-Hogyan?-lélegeztem gyorsabban.
Mindkét kezem ki volt feszítve, miközben ő felettem volt meztelenül!!!
-Megbűntetlek! Igen! Kezdve az ajkaddal! Hogy képzeled, hogy folyton harapdálod, én pedig nem tehetem meg? Olyan dús, cseresznyés, kívánatos!-sóhajtotta a fülembe. Beleborzongtam.
Ekkor megkezdte bűntetésem. Vadul beleharapott alsó ajkamba. A fájdalomtól felszisszentem. Csak harapdálta és harapdálta és harapdálta a számat. Miközben szorította kezem. Kezeim mozgattam ellenzően, de hiába. Harapdálásból már szinte tépte, szaggatta számat és ki is vérzett.
-Ssz-kaptam oda a fogaimmal óvatosan beharapva azt.
-Nee! Nem teheted ezt! Megmondtam! Awh! Fejezd be! Túlságosan kívánatos vagy ahogy küzdesz a fájdalommal.
-Elég ebből!-ráztam a fejem félve.
-Még csak most kezdődik. Egyik legnagyobb kívánatomra a melleidet bűntetem másodszorra!-vigyorodott el meglátva azokat.
-Nee, neee, könyörgöm mégegyszer nem viselném el!-sóhajtottam fel fájdalmasan.
-Pont ezért teszem ezt! Hogy megtanuld kibírni! Igazán örülhetnél!
-Hogy örüljek?-kezdtem volna a sértegetésbe amikor megcsókolt. Ismét vadul, harapdálva és most már csókolva. Szent ég! Erik megcsókolt! Szenvedélyesen csókolta a fejemet magához húzva. Furcsa volt. Valahogy jobban akart mint eddig bárki.
-Most pedig hallgatsz!-parancsolt rám.
Elindult a nyakamat csókólva a melleimig.
-Milyen gyönyörűek! Eddig csak pólón keresztül szorongattam őket, most viszont..Ez maga a Mennyország!
Elkezdte tenyereivel simogatni és keményen masszírozni a mellem. Eddig még kibírtam nagy nehezen. Bizsergő érzés volt. De amit ezután tett..Az fájt! A számnál is jobban. Elkezdte harapdálni is a mellbimbóm. Rágta, harapta, nyalogatta. Közben egyre durvábbam masszírozta, olyaddig fokozva még egyre sűrűbben nem vettünk levegőt és kezemmel karmolni nem kezdtem a vállát. Uralta a testem, és bár egyrészt jól esett, nem így.
-Ne bűntess tovább!-sírtam remegve.
-De igen, még kell bűnhődnöd!-kezdte ujjaival szorongatni a bimbóimat. Majd az egész mellem.
-Ahh!-sikoltoztam a hajába túrva.
-Élvezed mi?-kezdte szopogatni és nyalogatni a keblem.
-Neem.. Ez szörnyen fáj! Hagyd abba! Elég lesz! Kérlek!
-Mondd hogy uram!
-Nem, azt nem mondom. Nem alázkodok meg előtted. 
-Akkor tovább bűntetlek.
Ekkor lejjebb haladt nőiességemhez. Lábamat szétnyitotta és kezem ismét leszorította. Féltem előre. Megfordított a kadban és elkezdte csapni a fenekem.
Egyre erősebben úgy hogy már fájt. Nem kicsit. A hajam pedig magához húzta.
-Elég! Kérlek, könyörgöm!
-Elég? Nem hiszem!-csapott bele jobban és közben háttal bele ültetett az ölébe. A melleimet ismét szorongatva és az ujját lenyomva a számon.
-Kérlek!-mondtam mikor kivette ujjait és a fenekem markolászta ami már égett.
-Kérlek ki?-haladt a nőiességemhez.
-Kérlek Erik!-mondtam megfordulva. Ujjait végig húzta középsőmön és mivel nem ezt a választ várta bele ültetett férfiasságába. Abban a percben hogy ezt megtette felsikítottam mindeddiginél jobban beletépve mellkasába. Nagyon fájt. Vérzett is. 
-Túl rossz kislány voltál! Megkellett tennem.
A fájdalom átjárt. Ő ezt élvezve fokozta azzal, hogy ki be húzta a farkát. A derekam fogta és magán húzogatott. Egyre hevesebben én pedig torkom szakadtából bömböltem..Elgyengültem. Megtörtem. Fejem rá hajtottam a vállára miközben engem baszott. Erre nincs szebb szó.
-Kérlek, hagyd abba, uram...-súgtam oda erőtlenül végül teljesen megsemmisülve és éreztem elhagyom magam és a testem. Hátra estem volna a kádban de ő épp elkapott és bólogatott.
-Jól van. Most már abba hagyom céda! A büntetésed lejárt. Csak még egy kis ráadás. Megérdemelsz egy kis kényeztetést.-súgta oda végig nézve rajtam.
Ekkor száját rátapasztotta a nőiességemre és nyalogatta erősen. Csiklandozott az elején. Ez már sokkal jobban esett. De még fájt nagyon. Ez nem volt neki elég. A nyakamhoz tért és szívni kezdte, harapdálni, csókolni miközben a mellem masszírozta ezerrel. Én már nem tudtam mit csináljak, égett a testem minden tájéka. A vérző ajkaim, a szétgyötört melleim, a harapás nyomai és a kiszívott nyakam, megtetőzve a kéznyomos combommal és fenekemmel ami pirosan égett rám mért csapásaitól. Nem beszélve a legfájóbb pontról, a nőiességemről, amit megbélyegezett azzal, hogy elvette a szüzességem. Abba hagyva kínzásom felült a csípőmre gyengéden. Rajtam végig nézve ő maga is elképedt.
-A tested tűz forró. Isteni élmény voltál. Még találkozunk céda!-súgta oda a fülembe és újra megcsókolt. Túl sokáig. Miután nem kaptam levegőt csókjától, kapálózni kezdtem és a hátát veregettem, karmoltam és sírni kezdtem a dühtől amit éreztem iránta. Hogy tehette ezt? Fefe pedig hogy hagyhatta?! Még soha senki nem fért hozzá a testemhez így. 
-Céda!-szorította meg a kezem.-Nem karmolhatsz meg! Még egy ilyen és megkóstoltatom veled a farkam!-markolt egyet bele a mellembe.
-Gyűlöllek! Hogy vehetted el a szüzességem?
-Kicsim, Fefe kérte!-vigyorodott el teljesen megsemmisítve ezzel. Hátra dőltem a kádban, testem negfeszült, bordáim kidülledtek, melleim kimagaslottak.
-Most menj el!-néztem oldalra és mint zápor hullottak a könnyeim.
-Mint mondtam, flegmacicus, még találkozunk!-lépett ki egy törölközőt magára tekerve. Én pedig éreztem hogy szédülök és a fájdalom szinte elnyom. Amint kilépett hallottam a beszélgetés utolsó mondatait. Az elejére nem figyeltem.
-Akkor betörted Erik?-kérdezte Fefe.
-Hidd el nekem, eltűntettem az össes gátlását.-nevetett.
-Én szerintem ez nem volt jó ötlet, hallottuk, hogy kiabált, hogy sírt, sikított, hadakozott. Miért nem engedtétek, hogy megvédjem?-kérdezte Dénes.
-Mert ő az enyém!-mondta Fefe.-És én így akartam. Hogy okuljon az engedetlenségéből.

-Tesó, máskor egyet értenék-kezdte mondani Patrik-De ezúttal nekem is rossz volt hallgatni ahogy szenved.

-Srácok! Nem történt köztük semmi olyan nagy ügy! Ne drámázzatok!-válaszolt Fefe.
-Akkor ezzel újra béke?-kérdezte Erik.
-Persze, kössz tesó mégegyszer!-mondta Fefe. Hallottam, hogy elköszönnek a fiúk és elmennek. El sem hiszem amit hallottam..Semmi nagy dolog nem történt?! Ennyire semmibe vesz? Ezzel csak azt érte el, hogy mégjobban gyűlöljem. Eközben felöltöztem a pizsamámba. Sajnos átlátszós. Nagy nehezen húztam magamra a ruha darabokat. Erik szétmolesztálta a testem szóval elhagytam magam kissé. Erőt vettem magamon, azt a kis keveset ami maradt és el botladoztam az ajtóig. Lenyitottam a kilincset, de utána ahogy kinyitódott összeestem a szoba elejében.

Nagyon fájt. Ott lent. Nehezen tudtam felállni is.

-Hanna!-emelte felém a tekintetét riadtan.

-Hagyj csak! Menni fog!-próbáltam négy kézláb csoszogni tovább nagy nehezen.
Ekkor Fefe a fejét rázta és ölbe vett. Én gyengén hadakoztam, hogy nem kell de nem sokat ért a szavam. Bele fektetett az ágyba a térfelemre és rám húzta a takarót.
-Minden oké?-kérdezte aggódva.
-Hagyj békén, aludj!-fordultam el a másik oldalra. Leoltottam a mellettem lévő lámpát.
-Én sajnálom, de te hoztad ki belőlem azt, hogy Eriket hívjam!-szólalt meg.
-Sosem bocsátom meg ami itt ma éjjel történt! Sem neked, sem neki..-mondtam határozottan. Nem káromkodtam, nem panaszkodtam, nem őrjöngtem. Fel kellett nőnöm. Úgyis úgy kezeltek, mint egy felnőtt érett nőt, aki már szeretkezhet is..
-Bocsáss meg! Tudom, hogy ez a mell markolás amit művelt veled kint és a fürdőben megviselt, de nem tudod mi zajlik le bennem mikor ellöksz magadtól!
-Jó éjt Fefe!-zártam le a magam részéről a beszélgetést. Szemem megtelt könnyekkel és jó erősen kellett vissza fognom magam, nehogy zokogásba kezdjek. Kisebbeket szipogtam és a könnyeim miatt az ablakon beszűrődő fény is elhomályosodott.
-Hanna, hallom, hogy sírsz! Beszélj róla!-suttogta.
-Te lennél az utolsó akivel erről beszélnék!-suttogtam vissza. Könnyes álomba sírtam magam...