1. Évad 16. Rész

-Győztem! Az enyém vagy!-kiabálta boldogan.
-A tied vagyok!-kiabáltam én is boldogan.
-Csodálom, hogy Fefe tartotta a szavát!
-Hogy mi?-néztem rá értetlenül.
-Azt ígérte nem bánt ma ha levetkőzöl és lezuhanyzol vele...Fogadok a szex is búcsúszex volt tőle. Betartotta. Azt súgta oda, hogy többet ér neki a te boldogságod, mint az övé és, hogy vigyelek ki innen. Ja és, hogy adjam át, hogy hiányozni fogsz neki.
Elképedtem. Talán mégis csak félre ismertem Fefét. Ez most fájt. Kimentünk a tömegből és bementem a szobámba. Fefe ott ült az ágyon. Sok helyen piros foltokkal. A csuklóját tekergette éppen.
-Szia!-léptem át a küszöböt.
-Szia Hanna!-nézett rám komoran és tovább kötözte a kezét.
Nem bírtam tovább. Oda sétáltam hozzá.
Leültem elé a padlóra és felnéztem rá.
-Megengeded, hogy bekössem?-néztem fel apró mosollyal. Bár korántsem voltam vidám hangulatban.
-Hát jó!-mosolyodott el egy picit ő is de ő sem volt boldog. Tudom.
Elkezdtem körbe tekerni a kezét és a végén egy csomóval fixáltam.
-Jó lesz így? Nem túl szoros?
-Tökéletes!-nézett rám feladva mégis egy percre a vágy tüzét láttam szemében.
-Nézd! Tudom mit mondtál Dénesnek. Elmondta. Miért?
-Mit miért?-húzta össze szemöldökét.
-Miért hagytad nyerni?
-Hanna most hülyéskedsz velem? Szeretlek! Nekem a te boldogságod a legfontosabb! De ha neked Dénes jelenti azt amit te nekem akkor inkább őt hagyom nyerni mint Patrikot vagy Eriket.
-Betartottad a szavad. Tényleg nem bántottad úgy. Komolyan fontos a boldogságom? Ez nagyon nemes volt tőled Fefe! Most már tudom, te tényleg szeretsz! Búcsúzni jöttem. Tudom Dénessel azt ígértetted, hogy vigyen el és azt üzented hiányozni fogok de nekem ez így még nem teljes! Szeretnék elbúcsúzni! Rendesen.
-Nagyon örülök, hogy ismerhettelek! Kívánom, hogy jó életed legyen. Hogy boldog légy! Nagyon fogsz hiányozni! Nem hinném, hogy valaha bárki képes lesz überelni téged! Életem gyönyöre! Te voltál a lelkem és az is maradsz! Hosszú csókok esténként, melyeket sosem fogok felejteni! A szeretkezések pedig olyan beteljesülések maradnak, melyet egy lány sem fog tudni így ki váltani belőlem! A csodás, nagy melleid, amelyért mindannyian megőrültünk. A szép feneked, amibe belemarkolni isten áldása volt. Az édes kis tekinteted amit eltudnék nézni napokig. A hosszú selyem hajad amibe bele túrni öröm. A formás szád, amit bekapni élvezet. A kívánatos nyakad, amelyen ha pihenek, illatod megrészegít. Gyönyörű formás lábaid, a nőiességed mámora, a hasfalad mozgása, a bordáid kidülledése szex közben, a kezed tapintása, a boci szemeid, a cuki orrod, a hangod ahogy hozzám szólsz. Ahogy sóhajtasz. Ahogy lefekvés előtt még az édes kis szuszogásodat hallgatom. A gyors szívverésed egy heves csók közben. Az ellenkezéseid és az átadásaid. Mikor kezemben tartalak és mellkasod látványa szabadon elém tárul. Amikor megfogtad a férfiasságom és amikor csókoltad a hasam. Amikor kinyaltalak és amikor még nem dugtam be, de már majdnem. Amikor elkapott a láz és rajtam pörögtél és amikor a kulccsontom csókoltad. Amikor ujjaimmal ingereltelek és izgató, nőies nyögéseid fülembe zengtek. Gyors levegővételek és zihálások egymás fülébe. Valami megmagyarázhatatlan dolog ami mindig is volt köztünk már az első perctől fogva...Te vagy minden álmom és valószínű már tényleg csak álom is maradsz! Szerencsés vagyok, hogy szerethettelek! Ég veled, életem értelme!-mondta könnyes szemekkel lefele nézve rám.
-Ez csodálatos búcsú volt. Ami fáj is most. Nem tudom miért, de úgy érzem éget, szúr belűl. Nagyon fogsz hiányozni. Bár néha úgy éreztem gyűlöllek. Mára már megbocsájtok mindenért. Ha ez vígasz, volt, hogy élveztem!-súgtam oda a fülébe.-Ég veled macsó fiú!-ültem az ölébe és a szemébe mondtam.
-Ez a vége?-nézett rám könnyeit hullatva.
-Nem!-súgtam oda és mosolyogva könnyezve folytattam.-Hanem ez!-mondtam és megfogtam arcát, magamhoz húztam és megcsókoltam. Ám ebben a csókban minden benne volt. Az én akaratom, az ő akarata, szenvedély, becsület, tisztelet, szerelem, mélység és búcsú. Így akartan lezárni. Vagyis majdnem. Ezután megpofoztam.
-Ezt miért kaptam?
-Úgy zárom le ahogy kezdődött!-keltem föl és a küszöbön megállva, vissza nézve rá, még egyszer cserfesen elmosolyodtam, és kiléptem.

1.Évad 15.rész

Reggel arra ébredeztem, hogy Fefe mosolyogva ül az ágyon és engem figyel.
-Ohh!-kapta el fejét.-Jó reggelt!-nevetett fel.
-Neked is!-mondtam zavartan és magamra húztam a takarót.
-Akarsz róla beszélni?-nézett csillogó szemekkel.
-Ömm...-gondolkodtam el.-Előbb felöltöznék!-nevettem.
-Rendben van!-kacsintott.
Gyors a szekrényhez siettem a bebugyolált takaróval és elővettem egy sztreccs nacit, egy francia bugyit, egy pushupos melltartót és egy v kivágású felsőt amire az van rá írva: cool girl.
Besiettem a zuhanyzóba és felöltöztem. Kimentem és a takarót a szennyesbe dobtam.
-A paplant ki kéne mosatni! De mit mondanak ha meglátják milyen?-mondtam és felhúztam egy papucsot.
-Nyugi láttak már ilyent!-nevetett.
-Az lehet, de ez egy katolikus suli!-mondtam aggódva.
-Öhh..Hanna! Viccelsz?
-Nem!-mondtam komolyan.
-Annak állítják be, de nem az! Ez egy perverz suli! Már ott levághattad volna, hogy egy szobába tettek egy fiút és egy lányt!-mondta egyértelműnek tűnőn és beleharapott egy almába.
-Hát azt hittem csak ti vagytok azok! Van még valami amit tudnom kell?
-Majd később! Most viszont!-vigyorgott.-Beszéljük ezt meg!-mondta és oda lépett hozzám.
-Huh..Ömm..Rendben!-bólintottam zavaromban.
-Gyere!-ragadta meg a kezem.-Helga elintézi a szobát, addig mi elmegyünk ki és átbeszéljük!-mondta és kézen ragadva kimentünk az udvarra. Leültünk egy padra. Hírtelen megláttam Dénest és elöntött a bűntudat. Oda jött hozzánk.
-Hanna! Beszélhetnénk?-mondta idegesen nézve hol rám, hol Fefére.
-Persze!-mondtam gombóccal a torkomon és Fefére néztem egyet.
-Nem megy! Most velem beszél!-húzott vissza.
-Fefe kussolj és ereszd el! Velem jön!
-Nyugalom fiúk!-mondtam feszülten.
-Gyere Hanna!-mondta Dénes és magához rántott.
-Nem megy sehova!-rántott vissza Fefe.
-De igen! Velem!-húzott vissza.
Ekkor Fefe felállt.
-A lány itt marad!-ültetett le.
-A lány velem jön!-húzott magához.
-Várj!-mondta és ravaszan rám mosolygott.-Hadd döntse el ő.-szemeztek.
-Ez rossz döntés volt! Mindig engem választ!-állta tekintetét Dénes.
-Hanna?-nézett rám Fefe.
-Hanna?-nézett rám Dénes.
-Csak egy beszélgetésről van szó! De, ahh tudjátok mit? Inkább egyikőtökkel sem beszélek!-mondtam és berohantam az edző terem részbe. Úgy gondoltam kosarazok egy kicsit, hogy megnyugodjak. Levettem egy labdát a szertárból és elkezdtem pattogtatni. Össze voltam zavarodva. Nem értettem, hogy feküdhettem le Fefével és hogy most mit érzek ki iránt, már semmit sem értettem. Idegesen pattogtattam a labdát. Terpeszben ide oda pattogtattam és egy nagyot ugorva kosárra dobtam. Hírtelen tapsot hallottam a hátam mögül. Megfordultam és megláttam Patrikot.
-Szép dobás!-tapsolt tovább.-Passz!
-Mit keresel itt?-dobtam oda.
-Már kosarazni sem lehet anélkül, hogy hátsó szándékaim lennének?-mondta kétszínűen.
-Jajj Patrik! Én már kiismertelek! Tudom, hogy nem vagy ártatlan! Mit akarsz?
-Igazából-kezdett bele miközben pattogtatta a labdát-Beszélni veled!-dobott bele a palánkba.
-Áhh és csont nélkül!-éjjenzett.
-Patrik! Csalódtam benned! Nincs miről beszélnünk!
-De igen van! Tudod...Én voltam itt a vezér! Minden téren! Most pedig meg kell vívnom csak miattad!
-Még mindig te vagy nem? Meg Fefe.
-Hát nem érted? Ha nem én vagyok a kiválasztott csaj pasija, az már a rangomról is letesz egy lapáttal. Vagyis ha Dénesé vagy, az felér azzal, hogy ő az új vezér! Ezt nem hagyhattam!-passzolta vissza de túl erősen így a labda a falnak lökött.-Erikkel mindig is megértettük egymást. Persze ő nem tudja ezt amit most mondtam de képes lenne osztozni. Elvesztenéd a döntési jogod ha mi nyernénk. Mindkettőnké lennél. Na és persze-jött oda hozzám-Kedvemre, kényemre, bármikor játszhatnék veled!-vette el a kosárlabdát nekem pedig kicsit megrebbent a szemem attól amit mondott.
-Patrik én azt hittem nem vagy ilyen!-mondtam döbbenten.
-Hát akkor fel kell, hogy nyissam a szemed hercegnő!-simította le a hajtincsem lekezelően.
-Megcsókoltál...A folyósón! Azt mondtad a barátnőd vagyok mindenkinek! Utána sajnáltál Erik miatt...Az is csak, holmi színjáték volt?-meredtem rá.
-Most mit mondhatnék?
-Szóval igen!-fogtam fel bólogatva és a padlót néztem.
-Szegény pici Hanna! Fel kell nőnie! Zsepit esetleg?-vigyorgott.
Inkább nem válaszoltam a cinikus megjegyzésére. Könnyes szemmel felnéztem rá és kikerültem. Elkezdtem sétálni a kijárat felé.
-Már várni fogom a küzdelmet! És látni akarom az arcod mikor szétverem a kis hős szerelmesek fejét!
Egy ideig megálltam aztán sarkon fordultam és gyors léptekkel elé álltam.
-Szánalmas vagy! Ha mégis te nyernéd, akkor sem leszek a tiéd!
-Igazán? Pedig én sokkal, de sokkal erősebb vagyok nálad! Na meg hát...Erik is!-mosolygott önelégülten.
-Na és?
-Na és?! Félkézzel kikötünk!-nevetett karba tett kézzel.
-fhuu! Gyűlöllek!-ütögettem a mellkasát.
-Ho-ho-ho! Nyugszik a kiscicám!
-Nem vagyok a kiscicád! Ne kezelj úgy!
-Még mindig könnyes a kis boci szemed! Pedig kérdeztem, hogy kell-e zsepi!-pimaszkodott továbbra is.
-Na jó elég! Patrik! Mi van veled? Miert viselkedsz velem így?-mondtam erősebb hangon és bele löktem a mellkasába de ott tartotta kezeim.
-Mert elegem van! Hanna! Te vagy az aki miatt tönkre ment az egész barátságom az összes haveri köröm téged akar! Nincs más téma csak, hogy...Milyen gyönyörű vagy, meg hogy...Milyen kis ártatlan vagy és cuki és szexi és bombázó és a te melleid a legfullosabbak, meg a segged is formás és gyönyörű a hasad és a combod és mindenkit elvarázsol a személyiséged és mindent még sorolhatnék...
-Tényleg ezt gondolják?-mosolyogtam el magam lefele nézve.
-Igen. Én is ezt gondolom...
-Mi? De azt mondtad...
-Tudom mit mondtam, Hanna! De azt is tudom, hogy semmi esélyem nem lenne nálad ha nem adom a kemény, szabályhozó fiút...Nem akartalak megbántani. De a barátságaim hullanak szét, mert mindenki téged akar!-nézett rám szomorúan.
-Sajnálom...De erről nem én tehetek!
-Tudom csak...Amikor meglátlak egyszerre vagyok dühös emiatt, és egyszerre akarlak megölelni vagy megcsókolni vagy veled lenni.
-De akkor hogy lehettél képes azt mondani, hogy osztozzatok rajtam?
-Mert még az is jobb mintha egyáltalán nem kaphatnék belőled!
-Ez elképesztő!
-Szóval bocs, de...Meg fogom nyerni és csak az enyém leszel! Ugyebár!
-Erikkel nem így állapodtatok meg!
-Erik kell az erősítéshez! A végére kifárad és őt is kiütöm!
-Hogy mi? Ne! Ezt nem teheted! Nem akarom, hogy te nyerj!
-Pedig így lesz!-húzott magához erőszakosan és elkezdett tapizni. A fenekem meg a combom fogdozta.
-Ne nyúlj hozzám!-kiabáltam vele és próbáltam leszedegetni az ujjait.
-Nem bírom tovább!-mondta és csókolni kezdett. Én elrántottam a fejem és taszítottam de ő agresszívan vissza húzta a fejem és indulatosan csókolni kezdett.
-Mmmm!-nyüszögtem ellenezve a csókban.
-Ez isteni volt!-mondta mikor abba hagyta.
-Te őrült vagy!-mondtam kiakadva.
-Megnyerem azt a párbajt!
-Nem ha rajtam múlik! Elmondom Eriknek a terved!-mondtam és leszedtem magamról kezeit kifutva.
Gyorsan futottam Erik szobájához. Ő viszont utánam futott. Elkapott és magához ölelt. Befogta a szám és kapálóztam össze vissza de berántott egy szobába és kulcsra zárta.
-Mit művelsz?-néztem rá mérgesen.
-Ezt én is kérdezhetném!
-Ez a te szobád? Még sosem voltam itt!-néztem körül a hodály szobájában.
-Még nem volt alkalmam rá, hogy ide hozzalak!
-Patrik engedj ki!-indultam az ajtóhoz de elállta az utam.
-Itt maradsz a küzdelemig. Nem akarom, hogy eljárjon a szád!
-Ezt nem teheted! Fefe keresni fog! Ahogyan Dénes is!
-Hát rám pont nem fognak gondolni. Vagy ha mégis akkor sem tudnak bejönni! Colát?-tette el a kulcsot a zsebébe és elővett egy colát a hűtőből.
-Nem kérek.-tettem karba a kezem.-Hogy mertél megcsókolni azután, hogy ilyen bunkón viselkedtél velem?
-Ez csak egy ártatlan kis csók volt!
-Ártatlan? Úgy letámadtál, mint egy tornádó!
-Na jó, kicsit kanos voltam. Bocsi.
-Bocsi? Ennyi? Ez...Huh...
-Most ne hisztizz, jobb mintha megerőszakollak mint Erik meg Fefe! Vagy mintha csak állnék mint szar a fűben. Mint Dénes.-rántott vállat.
-Ez elég nyers volt, nem gondolod? Azok után, hogy hogy éltem át.
-Ahh kiscica!-állt föl a fotelből.-Minden csaj élvezi az ilyent. Még ha nem is vallod be. Az, hogy ennyire akarunk. Valld be! Örülsz neki te, csak nem tudsz dönteni!
-De igen is tudok!-duzzogtam.-És nem, ne hasonlíts a többi csajhoz akik valószínű a tapasztalataid...-mérgelődtem.
-Na figyu!-jött oda hozzám és rámarkolt a fenekemre.-Érzed ezt?-mondta miközben egy két centire állt velem szemben.-Ez itt a vonzalom.-mondta szugerálva-A közelség...Beindít! A tapintás...Beindít! A kettő együtt...Vonzalom! Vagyis...Vonzódunk egymáshoz! Látod! Ilyen egyszerű!-mondta és még szemezett velem egy kicsit.
-Ezzel nem érsz el semmit!-mentegetőztem.
-Ezzel MÉG nem is...De ezzel már hatással vagyok rád!-mondta és egy szenvedélyes csókot adott a számra.
-Elég!-toltam el.
-Mi az? Kezdtem hatni rád, ugye?-fogta meg az állam de elhúztam.
-Ne csókolj meg csak úgy! Ez nem fair! Nem tudok védekezni egy kétszer akkora fiúval szemben!-néztem fel rá.
-Az élet sem fair! Na gyere! Ülj le!-fogott kézen és leültetett az ágyára.
-Pihenhetek?-kérdeztem álmosan.
-Persze! Kell takaró? Hozok ha kell.
Bólintottam mire ő hozott a szekrényéből. Rám terítette én pedig valamiért elálmosodtam. Ledőlt mellém.
-Tudod Hanna! Ha keveset beszélsz egész jó társaság vagy! Szeretlek nézni!
-Tudod Patrik! Ha nem szólsz hozzám még azt hiszem aranyos vagy. Késő bánat.-mondtam és lecsuktam a szemeim. Legközelebb arra kelek fel, hogy Patrik átölel és szuszog. A feje az enyém felett pihen. Nagy karja magához szorít. Nagyon jó illata volt. Playboy.
-Patrik!-ébresztettem fel.
-Jajj..Mi..Izé..Baj van?-kelt fel amin felnevettem. Kicsit megijedt és kócos lett a haja.
-Semmi csak...Nem emlékszem, hogy elalvás előtt átöleltél volna!-mondtam felvont szemöldökkel.
-Ahjj bébi! Ezért ébresztettél föl?
-Igeeen!Nem vagyunk mi olyan jóban, hogy ezt megengedjem!-vettem le kezét.
-Na jó, bocsi! Csak néha rám jön a szeretet hiány és ilyenkor muszály ölelkeznem. Főleg, hogy te vagy itt.
-Mindegy. Mehetek?
-Nem! Csajszi megmondtam! Itt maradsz a bunyóig. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csinálj!
-De nem fogok!-közeledtem felé boci szemekkel.
-Ne nézz így rám!-mosolyodott el.
-Hogyan?-közeledtem még jobban bocisabb szemekkel.
-Ezzel csak azt éred el, hogy cuki vagy és magamhoz ölellek!-nevetett.
-Ajj!-duzzogtam és rá feküdtem felső testére.-Engedj ki!-duzzogtam a mellkasán.
-Hanna! Nem foglak!-nevetett és magához ölelt.
-Patrik! Patri-Patri-Patriiik!-mosolyogtam rá és az agyára akartam menni.
-Hanna-Hanna-Hanna!-mosolygott-Nem!
-Ajjh!-duzzogtam továbbra is a mellkasán.
-Mit kérsz cserébe?-neztem cukin.
-Te itt vagy. Úgyhogy már semmi nem kell!-fogta meg a fenekem két kezével és engem nézve mosolygott.
-Patrik!-csaptam a mellkasára!-Naa!-bújtam oda hozzá a nyakához.
Az orrommal simogattam a nyakát hátha beadja a derekát.
-Mit művelsz?-mosolygott.
-Azt akarod, hogy még doromboljak is?-néztem rá nevetve és orrommal tovább simogattam a nyakát aztán az állát is.
-Te nagyon kiakarsz jutni mi?-mondta nevetve.
-Légyszi, legyszi, légyszi!-mondtam neki és beletúrtam a hajába ahogy a szemébe néztem.
-Közelség plussz tapintás egyenlő vonzalom!-nézett rám szenvedélyesen.
-Oké...Hajlandó vagyok megtenni egy dolgot. Amit akarsz. Csak engedj ki légyszíves!-mondtam már komolyan.
-Amit csak akarok, ha? Oké! Csókolózzunk korlátok nélkül!
-Azt hittem durvábbat mondasz! Legyen!
Megfogtam a fejét bele túrtam a hajába és azt cirogattam. A szemébe néztem. Majd a szájára. Ő már felült és felhúzott magához. Az ölében ültem.
-Csókolj meg!-mondta vágyakozva nézve a számat.
-Rendben!-mosolyogtam és haja cirogatása közben közelebb hajoltam hozzá és bekaptam alsó ajkát. Először csak azt kezdtem el csókolgatni. Aztán a felsőt. Végül ő vette át az irányítást és ő az alsó ajkam csókolta míg én a felsőt. Kicsit lázba jött és egyre intenzívebben kezdett csókolni. Akaratosabban. Szenvedélyesebben. Forrón csókolt és korlátok nélkül. Ahogy mondta. Arcom magához húzta közben. Nyelve a számban forgolódott és mindig csak egyre jobban.
Hosszú csók volt. Igazából, jó volt...
-Kész!-mondtam gyorsan véve a levegőt.
-Ez...Isteni volt!-nézett rám zihálva és egyben vigyorogva.
-Az...-képedtem el.-Vagyis! Most már mehetek?
-Te is élvezted? Ez jelent valamit!
-Igen azt, hogy jól csókolsz. Meg azt, hogy megtettem amit kértél! Mehetek?
-Jól csókolok? Csak mert szerintem neked is elég jó érzéked van hozzá! Imádtam miközben csókoltál és egyben a hajamat cirogattad! Beindított!
-Kiengedsz?-túrtam a hajamba.
-Megegyeztünk! Menj csak!
-Kulcs?-kérdeztem.
-Nálam!-vigyorgott.
-Odadod?-kérdeztem nevetve.
-Vedd el!
-Ne játszadozzunk! Add ide!
-Ha kell, vedd el!
-Ez most komoly? Hát jó! Legyen!
Benyúltam a zsebébe de nem volt ott.
-Hol van?-tépelődtem.
-Keresd meg!-kacsintott.
-Te viccelsz? Megcsókoltalak! Eressz ki!
-Majd ha megtanulsz értékelni! Épp arról beszéltem milyen jó volt a csók, te meg csak a hülye kijutásoddal foglalkozol!
-Patrik!-néztem rá dühösen-Hol van?-mondtam dühösen. Elkezdtem kutakodni az ágyban. Láttam vallami csillogót az ágya mögött ezért behajoltam oda. De az csak egy nyaklánc volt. A szekrényben kerestem. Aztán még a fürdőjében is.
-Ez nem vicces! Engedj ki!
-Nem! Nem foglak!-nyomott a csempének.
-Velem éjszakázol ma!-mosolygott.
-De! Le kell zuhanyoznom! Engedj a szobámba!
-Itt is tudsz!-kacsintott és huzogatni kezdte a felsőm.
-Fejezd be!-mondtam.-Megegyeztünk és megtettem amit kértél! Engedj ki!
-Hanna! Hanna! Hannaaa!-ölelgetett-Most miért nem vagy olyan kis cukiskodó mint voltál? Hm?-puszilgatta a nyakam.
-Elég!-mondtam és tolni kezdtem magamtól. Akaratos volt és felemelt. Bele dobott az ágyába. A kis szekrényből elővett két bilincset. Amint megláttam futni kezdtem. Az ablakhoz siettem, felnyitottam és már fél lábbal kint voltam de észre vette és oda sprintelt hozzám.
-Nem szökhetsz ki!-mondta és elkezdett vissza ráncigálni.
-Eressz el te pszihopata!-kiáltottam rá.
-Mit mondtál? Azonnal tedd vissza a lábad és gyere be!
-Nem! Engedj el!-mondtam, de akkora erő volt benne, hogy vissza húzott és ráestem a felsőtestére.
-Csakhogy itt vagy!-mondta vidáman.
-Ezt nem hiszem el Patrik eressz el!-mondtam dühösen.
-Nem hagylak menni! Hülye lennék!
-Így is az vagy!-forgattam a szemeim.
-Nem beszélhetsz így velem!-nézett dühösen.-Ezért bünti! Főleg, hogy kiakartál szökni!-mondta és felvitt az ágyra akaratom ellenére. Az egyik kikészített bilincset megfogta és nagy nehezen rátuszkolta az egyik kezemre.
-Mit csinálsz?-estem kétségbe.
-Bünti!-mondta és a másik kezemre is rátette.
-Azta! Lett két bilincs a kezemen de attól még bárhova tudok menni!-mondtam felvágva.
-Nem nem!-mosolygott.-Ugyanis-kezdett bele és az ágyszéléhez kötötte a kezeim bilincseit.-Ki vagy kötve!-vigyorgott.
-Mit akarsz tenni velem?-aggódtam.
-Majd megtudod!-mondta és gonoszan felnevetett.-Kis virágszálam!-simogatta a hajam.-Annyira szép vagy!
-B..Bántani fogsz?-kérdeztem könnyes szemmel a félelemtől.
-Dehogy!-puszilgatta a nyakam-Élvezni fogod! Meg tanulni is a hibáidból!-mondogatta és hozott egy fekete szikszalagot. Letépett egy részt és ráragasztotta a számra.
-Így mindig csöndbe leszel és nem tudsz sikonyálni hogy meghallják!-mosolygott beképzelten.
Megijedtem. Mit fog velem tenni amitől sikonyálnék?! Elindult felém és látszólag megakart csókolni mikor kopogtak.
Idegesen felállt és kérdezett.
-Ki az?-kiabálta mérgesen.
-Én vagyok az bro! Bejöhetek?-hallottam Erik hangját.
-Igazából most elfoglalt vagyok!-nézett rám miközben mondta perverzen és csókokat küldött a szájával,én meg mocorogtam ahogy csak tudtam és már folytak a könnyeim a félelemtől.
-Fontos! Mi dolgod van?-kerdezte beképzeltem Erik az ajtó mögül.
-Tudod mit!-nézett rám és beharapta száját-Segíthetsz a dolgokon!-mondta és beengedte. Kezet fogtak mellkas veregetéssel aztán Erik észre vett.
-Öhh, tesó! Mi folyik itt?
-Mindketten akarjuk őt. Épp büntiben van! Segítesz megnevelni?-röhögött mocskosan.
-Ohh..Nálam is folyton büntiben volt! Ez az én terepem tes! Megnevelem én!
-Ketten!-egészítette ki Patrik.
-Hát hogyne!-mondta ravasz szemöldökkel és mindketten macsósan és egyben ijesztően elkezdtek felém jönni.
-Mmmmm!-mondtam volna a szavakat de csak ez hallatszott meg, hogy mocorogtam.
-Cssss!-törölgette le könnyeim Patrik.-Semmi gond cica!-mondta és Erik is fölém jött.
-Essünk neki?-kérdezte Erik vigyorogva.
-Már mióta várok erre!-mondta boldogan én pedig sokkot kaptam.
-Flegmacicuuus!-súgta a fülembe Patrik.
-Cédaaa!-sóhajtott fel Erik és megsimította a kikötött kezem.
-Mmmm-nyöszörögtem és folytak a könnyeim.
-Hanna, Hanna, Hanna, Hanna!-mondogatta gyorsan a nevem Patrik.
-Cicuus!-mondta Erik és benyúlt a pólóm alá.
-Rossz kislány voltál! Ellenkeztél. Most nem fogsz tudni!-vigyorgott Patrik és ő is benyúlt a pólóm alá.
Egymásra néztek, bólintottak, majd mindkettőjük keze elindult a melleim felé.
Elkezdték masszírozni a melleim és csókolgatni a nyakam. Eszembe jutott, hogy a lábaim nem kötötték ki, ezért egyik lábammal az egyik, másik lábammal a másik középsőjét rúgtam meg erőből ami miatt össze rogytak.
-Ahh!-fogták meg érzékeny pontjukat.
-Ssz!-szisszent fel Erik.-Ezért kapsz!
-Most durvábbak leszünk! Ezt akartad?-kiabált Patrik.
-Vigyük a fürdőbe!-mondta Erik komolyan.
-De a szikszalag marad!
-Nem! A száját is kínozni kell!
-Hidd el azzal jobban kínzod ha nem beszélhet!-szugerált Patrik.
-Nem érdekel! Nekem kell a szája!
-Nem veheted le!
-Alapból ő az enyém! Úgyhogy de!-mondta és behúzott egyet Patriknak.
Eközben ő kioldozott engem és leszedte a szikszalagot.
-Mit műveltél?-akadt ki Patrik!-Nehogy szökni hagyd!-kiabált Patrik.
-De igen hagyom! Hanna fuss gyors a szobámba! Őt lerendezem!-mondta Erik és egy percre láttam benne egy kis emberséget. Nem hezitáltam, futottam a szobájába. Gyorsan futottam a szobájába és bezártam magam után az ajtót.
-Hanna?-hallottam Dénes hangját.
-Szia..Öhmm..Igen!-fordultam meg és ott volt az ágyán.
-Huh oké! Lerendezve!-jött be az ajtón Erik.
Kulcsra zárta és oda jött hozzám.
-Miért mentettél meg?-kérdeztem még mindig gyorsan véve a levegőt a sokktól.
-Mert az enyém vagy! És nem osztozom!-mondta és átkarolt.
-Mi folyik itt?-állt föl Dénes.
-Patrik megakarta büntetni Hannát, meg kisajátítani de én közbe léptem és megmentettem.
-Így volt?-kérdezte Dénes.
-Igen, viszont azt kihagyta, hogy ő is rám mászott.-tettem karba a kezem.
-Ezt nem hiszem el! Megbeszéltük, hogy bunyóig senki nem ér hozzá!
-Bocs haver. Na most lépek.
-Én is megyek!-mondtam zavartan.
-Hanna! Beszélhetnénk?-szólt utánam Dénes miután Erik kiment.
-Nem tudom.
-Nem tudod?-húzta fel szemöldökét.
-Nézd! Huh...Ma majdnem megerőszakoltak, párbajozgattok értem és birtokolni akartok! Jó, te vagy a legnagyszerűbb fiú köztetek, és szeretlek csak, mindenki beszélni akart ma velem és már nem tudok mást mondani...-fogtam meg az arcom.
-Héé!-jött oda hozzám mosolyogva és megfogta a kezeim.-Tudom, hogy fáradt vagy! Tudom, hogy nehéz neked! Sajnálom ami most történt majdnem. Én is szeretlek! Csak téged! Te vagy a legszebb és a legjobb dolog az életemben. Őszinte vagy és hűséges és aranyos, csak ki vagy téve ezeknek a nehéz helyzeteknek!-mondta kellemes hangon én pedig elkezdtem rosszul érezni magam. Mert nem voltam őszinte. Sem hűséges. Semmiképp sem aranyos. Nem hiszem el, hogy ez megtörtént tegnap este. Nem érdemlem meg ezt a tökéletes fiút. Ez ahogy eszembe jutott zokogni kezdtem.
-Hanna! Mi a baj?-ölelt át.
-Nem megy ez nekem!-sírtam.
-Mi? Mi történt? Miért sírsz?-fogta meg az arcom és a szemembe nézett.
-Nem érdemellek meg!-mondtam és könnybe lábadt szemeimmel meredtem rá.
-Mi? Ne hülyéskedj! Tökéletes vagy nekem!-mondta és megcsókolt. Olyan édesen csókolt. Tiszta lelkűen. Igaz szerelemmel. Tisztelettel és mégis szenvedéllyel.
-Dénes! Valamit el kell mondanom!-szipogtam és összeszorított szemmel sírtam.
-Jézus Hanna, miért sírsz ennyire?
-Mert...Tegnap történt valami rossz dolog. Az volt, hogy Fefe megfenyegetett, hogy kiüt téged a bunyón ha nem csókolózunk és ha nem vetkőzök le neki. Szóval megtettem!-sírtam.-Utána pedig este is úgy kellett aludni és lefeküdtünk. Vagyis arra keltem, hogy veri és túlságosan felizgult aztán...Érted gondolom.-mondtam továbbra is szégyenkezve és sírva.
-De te is akartad?-kérdezte sokkoltan.
-Azt hiszem.Igen.Vagyis nem.
-Most akkor?-nézett rám aggódva.
-Lehet!-böktem ki és zokogtam.
-Hé!-fogta meg az arcom.-Semmi baj! Nyugodj meg! Ne sírj!-ölelt át.
-Dehogynem baj!-sírtam tovább.
-Figyelj. Csak azért mentél bele, hogy engem megvédj. Az pedig, hogy hagytad magad vagy akartad...Abból eredhet, hogy bele törődtél, vagy túlságosan felizgatott.
-Akkor nem haragszol?-néztem fel rá.
-Hát nem esik jól ezt hallani de nem! Nem haragszom!-mosolygott.
-Úristen de megkönnyebbültem!-estem neki és szorosabban ölelt.
-Szeretlek Hanna!-törölte le a könnyeim.
-Szeretlek Dénes!-círogattam a haját.
Ott ölelkeztünk még percekig.
-Amúgy most kell mennem párbajozni!-mondta az órájára nézve.
-Rendben. Menjünk!-néztem rá és összeszorult a gyomrom a tudattól, hogy baja eshet. Elindultunk a folyósón egyenesen a box ringig, ami a tornaterem sarkában van. Fefe, Erik és Patrik már ott álltak. Ahogy oda értünk, felhúzta a boxkesztyűt, a sisakot, és a fogvédőt. A többieken már rajta volt. Az egyik fiú megfújta a sípot mire özömleni kezdtek a diákok hozzánk. Rengetegen jöttek.
-Hanna gyere! Mi innen nézzük, nehogy össze nyomjon a tömeg! A fiúk kérték, hogy vigyázzak rád!-mondta a sípos bemondó fiú.
-Rendben.-ültem fel mellé izgulva.
-Diáktársaim! Azért vagyunk ma itt, hogy szemtanúi legyünk egy hatalmas küzdelemnek, melyben iskolánknak már nagyon régóta nem volt része. Mind tudjuk kire gondolunk! Hadd soroljam fel a versenyzőket: A legnagyobb, a legerősebb, a legkirályabb fiú, Szigriiiii Fereeeenc!-üvöltötte mire Fefe a mellét veregette, a tömeg pedig sikongott.
-Az alfahím, a vezér, a harcos! Nééémeth Patriiiik!-kiáltotta hangosan mire Nagy P mindenkinek puszit küldött és a többiek is visongtak.
-A kegyetlen, a szívtipró, a csődör! Flottaaaa Eriiiik!-ordibálta mire Erik Ronaldo stílusban reagált, mintha gólöröme lenne, a többiek pedig majdnem megőrültek, úgy csengtek.
-A ravasz,ki elnyerte a lány szívét, a testőr, a lányok álma! Aradiiii Déneees!-kiabált nagyokat a fiú mire Dénes csak engem nézett és a tömeg pedig őrjöngve fütyült és tapsolt.
-A lány pedig akiért a harc folyik,aki őrült jól néz ki és minden fiú álma! Aki elcsavarta az alfahímek fejét, nem más,  mint...Jakaaaab Hannaaaaa!-ordította mire nekem is mindenki éjjenzett és sikonyáltak. Én csak meglepődötten intettem, de csak Dénesre tudtam nézni. Közben mind a négyen engem néztek. Patrik fenyegetően és perverzen. Erik keményen. Fefe kacsintva. Dénes pedig szerelmesen és aggódva.
-A meccs kezdődik! Számoljatok vissza velem! Három! Kettő! Egy!-mondta a tömeggel mire a fiúk beálltak mindannyian az egyik sarokba.
-Hé, tudtad, hogy Patrik felakarta csinálni Hannát ma? Én mentettem meg!-súgta oda Erik Fefének.
-Őt nyírjuk ki először.
-Helyes! Utána a kis Déneskét!
-Oké! Utána pedig...Eldől!-fogtak kezet.
A harc megkezdődött miután a fiú sípolt. Egymásnak estek. Fefe és Erik rá mentek Patrikra.
-Úgy látszik Nagy P lesz az első kieső! Fefe és Erik alaposan rá szálltak. Ohh, ez durva volt! Egyre gyengül! És bumm! Kiütötték Patrikot a ringből!-mondta gyorsan. Ekkor a közönség fellendült.
Ezután Fefe neki ment Eriknek.
-Te előbb megérdemled, hogy ki ess! Te miattad nem szűz Hanna!-kiabált Fefe és beütött neki. Egyfolytában püfölte. Ő is kapott de végül kiütötte a ringből.
-Úristen! Úristen! Már csak ketten vannak! Ez lehetetlen! Eriket ki ütötte Fefe! Hatalmas szenzáció! Dénes és Fefe vív most harcot! Most dől el minden! Véglegesen! Hajrá! Győzzön a jobbik! Most mindenki kiabálja be kinek drukkol!
-Fefeee!-ordították.-Déneeees!-harsogták. Vegyesen zengtek és nem lehetett tudni kik vannak többségben.
-Fefe megindul felé. Egy hatalmasat beüt neki oldalról, de Dénes bírja. A másik oldalról is beüt neki. Dénes még mindig bírja. Dénes vissza üt neki de gyenge volt. Fefe mintha meg sem érezte volna. Fefe ad neki egy gyomrost. Dénes össze esik. Nem tudni bírja-e még de már szinte biztos győzelme van! Övé lesz a lány?-kiabálta drámaian mire én kétségbe esve figyeltem Dénest és Fefét.
-Dénes feláll! Hihetetlen!-fogta a fejét a fiú.-Szemeznek és valamit mondanak egymásak de ide nem hallani! Dénes állon üti amitől Fefe hátra esik. Bamm..Ez kemény menet. Vajon fel fog állni? Ohh és igen! Felállt! Folytatják még egymás ütlegelését. Lassan fáradnak és már nem kell sok az összeeséshez. De...Ez hihetetlen! Dénes a földre teríti és kiüti a ringből Fefét. Dénes nyerte! Hihhetetlen! Tapsot a győztesnek!-kapott a fejéhez és mindenki harsongott.
Dénes izmos felső testével, véres felrepedt szájjal, de még így is vadítóan nézett rám. Egyből lefutottam hozzá.
-Úristen!-ugrottam karjaiba mire ő felkapott és boldogan ölelkeztünk. Mérhetetlenül boldog voltam, hogy ő nyerte.
-Annyira boldog vagyok!-fogtam meg arcát izgatottan és hosszasan csókolóztunk. Eközben a tömeg sikított, visított és hujjongott mindenki.