1.Évad 11.rész

Álmosan ébredtem Helga néni rángatására.
-Pattanj ki az ágyból! Reggel van!-mosolygott rám.
-Már is.-mondtam és felkeltem.
-Miért nem a pizsamádban vagy?
-Itt a sajátom. Az pedig átlátszó volt.
-Az kötelező!
-Úgy tudtam ez vallásos suli!!
-Az is! De..Majd egyszer elmondom. Most pedig öltözz fel és edd meg a reggelidet! Jégkrém és muffin!
-Oké.
Kisétált. Fefe kérdőn nézett rám.
-Miért nem hordod az átlátszós ruhád?
-Már Eriké vagyok!-forgattam a szemem-Szóval más nem láthatja a testem..
-Ne már, ennyit hagyj meg nekem!
-Fefe, mi értelme ha csak láthatod? Nem akarlak feleslegesen felizgatni, tudom milyen amikor meglátsz.
-Igaz..Ajj bárcsak az nap hagytad volna, hogy én tegyem meg! Akkor most az enyém lennél, nem pedig Eriké!
-Viccelsz? Te engem hibáztatsz? Miért küldted be hozzám Eriket? Ennyire nem ismered? Ráadásul miért nem állítottátok meg amikor sikítani hallottatok?! Élveztétek vagy mi? Hát most itt az ára...-mondtam neki bátran.
-Csöndbe legyél már!-lökött a falhoz.
-Fáj az igazság?
-Te kis..Megpofozzalak mint az első nap?-kérdezte.
-Tedd..Úgysem mered!-sóhajtottam amikoron is letette a kezét. Aztán pedig felém emelte és megrántotta a hajam.
-Ah-kaptam a hajamhoz.-Azt hittem szeretsz!
-Szeretlek is! Nem veszed észre hogy nekem is nehéz?! Azért kaptad, hogy észhez térj!-fújtatott.
-Mindenki bánt..Engem mindig mindenki csak bánt..-sírtam el magam.
-Ne haragudj! Nagyon fáj?-ijedt meg.
Kibújtam kezei alól és elfutottam az ágyba. Betakarózva bekuckóztam és sírni kezdtem.
Halk sírás közepette elaludtam. Kb két órát aludtam aztán hírtelen nyitogatni kezdtem a szemem mikor érzem, hogy valaki rángat.
-Ébredj flegmacicus!-hallottam Erik hangját.
-Mi az? Mi történt?
-Még semmi, majd fog!-kacsintott.-Amúgy azért jöttem mert most velem jössz!
-Miért és hová?-kérdeztem álmosan.
-Hozzám egy kis játékra!-vigyorgott.
-Most nem, álmos vagyok!-mondtam őszintén.
-Te sírtál?-kérdezte aggódva.
-Nem számít!-fordultam el.
Vissza rántotta az arcom gyengéden.
-Te sírtál.-jelentette ki most már.
-Lehet..-mondtam.
-Mi miatt?
-Honvágy.
-Tényleg?-hitetlenkedett.
-Hát nem, kibaszottul nem...-gondoltam magamban.
Bólintottam mire ő felállított.
-Gyere kicsit nyalogatni akarlak!-puszilgatta a nyakam.
-Akadj már le róla!-szökött ki Fefe szájából.
-Tudom, hogy van hatalmad! Mondhatni az egész suli felett! Csak egyet ne feledj! Felette-mutatott rám-Már nincs!
-Engedd el, nem akarja ezt!
-Akkor bántani fogom ha ellenkezik.
-Megütöd?
-Tudod, hogy igen!-mondta bátran.
-Azt nem teheted!
-Maradandót nem! De ki tudja meg?-vigyorgott.
-Patrik?! Ő még nem is tudja, hogy Hanna a tied!
-Ő sem tehet semmit!
-Rohadj meg!
-Jó leszek, szót fogadok csak ne fenyegetőzz!-mondtam Eriknek.
-Helyes!-valaszolt.-Gyere szuka!
-Megyek...-hajtottam le a fejem.
Elmentünk a szobájához. Ott volt Dénes is aki éppen telózott.
-Hát ti?-nézett hökkenten.
-Kicsit használom!-mondta Erik.
Dénes idegesen nézett. Erik bele lökött az ágyába. Vadmacska módon közelített felém és közben szájával úgy is viselkedett.
-Nyalogatni akarlak!-nyomta le a mellkasom az ágyra lassan.
-Ne!
-De de!
-Itt van Dénes is!
-Nem zavar sok vizet!
-Engem zavar...-mondtam szomorúan.
Nem akartam hogy így lásson.
-Hát jó! Ha ennyire kettesben akarsz lenni!-vigyorgott.
Inkább erre nem válaszoltam. Nem akartam helyeselni de ellenkezni se mert akkor ki tudja mit tesz. Alúl benyúlt a fenekem alá.
-Hé Dénes! Most menj! Patrikhoz vagy akihez akarsz! Senkit ne is hívj! El leszünk egy darabig!-nézett rám perverzen.
-Jó..-mondta zaklatottan és kiment.
A kezeivel markolászott és fellökte férfiasságához. Mindezt ruhában. Fel le lökte. Ezek szerint mégsem nyalogat. Hurrá?! Elkezdtem érezni valami ingert ami közben ezt csinálta. Ezután fel le simítgatta a farkát a cicanadrágomon keresztül. Már csiklandozott. Ezután lehúzta a nadrágom.
-Csússz feljebb szuka, mert lecsúszunk!-mondta hevesen. Felkúsztam.
-Tetszik a bugyikád!-harapta be a száját.
-Te jó ég!-takargattam.
-Mi az? Tán nem..Ellenkezel?-hajolt oda fenyegető hangnemben.
-Nem!-ráztam a fejem és elvettem a kezem.
-Azért! Most pedig lehúzzuk ezt rólad!-mondta és lerántotta rólam. Eldobta a bugyit. Fogta a lábaim és szétnyitotta. Vörös lehettem az száz a zavartól. Hirtelen nyelvét rá emelte és elkezdte nyalogatni. Ez irtóra ingerelt. Így fájdalom nélkül megpróbáltam élvezni is kicsit. Nagyon érzékien csinálta, ami nyögéseket váltott ki belőlem.
-Ahh, ahh, ahh, hahh!-mondogattam.
Fel-fel nézett rám néha elégedetten. Mosolyogva és perverzen tovább folytatta.
Mikor elkezdte gyorsan csinálni akkor az meg beindított de nagyon. Nem tudtam hova tenni ezt a nagy ingert ami ért. Forgolódtam. Beletúrtam a hajába. Az ágy szélét szorongattam.
-Hm, fincsi!-huzogatta ujjaival végig.
-E..E..Elég!-nyögtem ki néhány sokk után ért rángás következtében.
-Jó volt mi?!-nyalta egyszer végig.
-Haaaaah!-mondtam teljesen megsemmisülve. Átfutott a hideg a bőrömön. Fejét automatikusan lejjebb toltam.
-Haaaagyj!-mondtam halkan forgolódva.
Vissza kúszott. A csipőm megragadta.
-Tudom, hogy azt akarod álljak meg. De eszem ágában sincs!-vigyorgott és nyelvével tovább folytatta a játékot.
-Kérlek..-túrtam a hajába feszülten.-Ez..Ahh..Sok!-mondtam szaggatottan.
-Na jó, egy kis időre megkíméllek!-mondta majd puszilgatni kezdte a csipő csontomnál. Aztán a hasam. Aztán elérkezett a melleimhez.
-Lehúzom a pólód oké?-nézett fel.
-Minek?
-Látni akarom!
-Hagyd most őket kérlek!-mondtam.
-Jó, akkor addig te a cerkámmal játszol!-mondta majd feljebb csúszott hozzám. Engem lejjebb tolt és elővette szerszámát. Ami már fel volt állva. Nem néztem oda.
-Nyisd ki a szemed!-mondogatta.
-Nem!
-Nyisd ki! Most!
-Nem!
-Nézz szembe vele! Sokat fogod látni!
-Nem!
-Nézz rám! Vagy megütlek!
-Komolyan megütnél?-magaslottak ki a melleim mikor levegőt vettem.
-Hanna! Ha teszed a dolgod, nem lesz semmi bajod. De igen, képes lennék rá.
-Milyen ember vagy te?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Ez most nem a szavak hanem a tettek ideje szóval nyisd ki a szemed vagy bántani foglak!
-Ott vagy felettem? Mesztelenül?
-Jah. Te pedig kicsit le fogsz...Érted!
-Nem...-ráncoltam össze a szemöldököm.
-De fogsz!-mondta és belenyomta az arcom a férfiasságába.
-Mmm-nyöszörögtem.
-Te akartad!
Combjait elkezdtem karmolni.
-Ahh!-ugrott meg és elengedte a fejem. Végre kaptam levegőt.
-Rossz ribanc!-pofozott meg.
-Ahh!-kaptam az arcomhoz könnyezve.
-Ezért kapsz! Mondtam, hogy megtudlak ütni ha kell.
Elsírtam magam. Rám terítette a takarót, az ágyhoz nyomott és elkezdte ráncigálni a hajam.
-Auu!-mondtam sírva.
Ezután ténylegesen ütni kezdett és ilyenben még soha nem volt részem...A fenekem csapkodta, erősen egymás után vagy tízszer. Ekkor már nagyon sírtam. Megfordított és le akarta húzni a felsőm. Aztán le is húzta, már nem volt elég erőm hadakozni vele. Felhúzta a felsőm.Ütni kezdte a hasam. Aztán a nyakamat szorongatni. Már alig kaptam levegőt amikor valaki benyitott. Patrik és Dénes álltak dermedten az ajtóban és nézték ahogy félig mesztelenül fekszem és fojtogat fölém hajolva.
-Mi a faszt művelsz?-kérdezte Patrik.
-Ss..Segi..khh-préseltem ki ennyi hangot.
-Vedd le róla a kezed!-közeledett Patrik.
-Már az enyém!
-Hogy mi?-nézett rá kétségbe esve.
-Pontosan..De majd Dénes beszámol róla!-vigyorgott én pedig már majdnem elájultam.
-K..Kérlek..-fogtam meg fojtogató kezeit.
-Huzzatok ki! Dolgom van!-mondta Erik.
-Bocs de nincs!-mondta Dénes és lerántotta rólam. Én automatikusan a nyakamhoz nyúltam és magamra húztam a lepedőt. Erik verekedett Dénessel. Addig Patrik odajött hozzám. Én a takaró alatt vissza húztam a ruháimat.
-Jól vagy?
-Nem!-ráztam a fejem és sírva fakadtam.
-Erik te normális vagy ember?-nézett rá mérgesen.
-Jah, a kis ribanc megkapta!
-Nem ribanc jó?! Miért bántottad?
-Nem akart leszopni! Én odatoltam neki a farkam mire ő lekarmolta a combom. Ilyent nem csinálhat!
-Ember te egy nyomorék vagy, hogy a faszba bánthattad EZÉRT???-üvöltött.
-Ez van, már az enyém gyíkarc!-kiabálta vissza. -Úgyhogy tipli van!
-Na jó Dénes, a szabály az szabály...De baszódj meg Erik! Több ilyen ne legyen!-mondta mérgesen Patrik.
-Ha egy újjal is hozzá érsz!!-emelte a kezét Dénes, de Patrik intett úgyhogy kimentek.
Riadtan néztem Erikre. Elhúzódtam az ágy végébe, ahol a fej van. Ő csak ott állt.
-Megyek!-mondtam és óvatosan felálltam fürkészve minden apró szösszenetét.
-Ki mondta, hogy mehetsz?-húzta fel a szemöldökét.
-Kérlek!-néztem rá könyörögve.
-Nem! Elegem van belőled!-közelített.-Folyton harcolnom kell miattad! Nem tudom miért tartanak ennyire becsben? Mitől vagy te másabb? Nézd meg, belilult a szemem, monoklim van, miattad!-lökött a falnak.
-Én nem mondtam nekik hogy üssenek meg!-motyogtam sírva.
-Jah, de miattad ütöttek be! Vagyis Dénes! Az a kis...
-Dénes jó ember!-mondtam halkan.
-Mi van, csak nem bejön neked mi?!-kiabált-Halljam!-rángatta meg a hajam.
-Nem.-mondtam sírva.
-Helyes!-engedte el a hajam.
-Most már mehetek?-kérdeztem zokogva.
-Menj! Holnap legyél itt délben.
Kifutottam sírva és berohantam a szobámba. Fefe nem volt ott. Fogtam a telefonom és rá irtam Katára.
"Én: Segíts kijutni!
Kata: Mi történt?
Én: Nem lényeg. Sürgős!
Kata: Oké, oda megyek!"
Tíz perc múlva ott is volt.
-Na mi van? Várj, te sírtál?!
-Lehet..Na segíts!
-Előbb ki vele, mi történt?
-Hosszú!
-Van időm!
-Huh na jó. Szóval azt akarod tudni most mi a bajom, vagy úgy egyáltalán mi miatt megyek el?
-Mindkettőt! Mondd csak, jó titoktartó vagyok!
-Hát jó. A lényeg az, hogy Erik megerőszakolt, Patrik és Fefe szerelmes belém ami miatt őrültségeket tesznek. Erik pedig most fojtogatott és molesztált! Szóval nagyon kérlek, hadd jussak ki innen!
-Hogy mit csinált? Várj Erik volt az elsőd?
-Igen! De nem önszántamból. Megerőszakolt.
-Baszki Hanna! Miért nem mondtad?
-Öh, mondjuk mert utálsz és már nem tudok bízni senkiben? Most ezt is csak azért mondom el mert tudom hogy elmegyek.
-Ez nem így működik. Basszus, pont a legrosszabbat fogtad ki! Már az övé vagy! Ez szabály! Eltudom képzelni miket tehet veled. Ugye volt rajta óvszer?
-Volt! De akkor is utálom. Mi ez a hülye szabály?
-Ezt még Daniék találták ki vagy húsz éve. Sok mindent nem tudsz erről az iskoláról!
-Azt már levágtam!-forgattam a szemeim.-Na segíts!
-Hát épp ez a baj!
-Micsoda?
-Nem segíthetek. Mert már van gazdád. Nekem nincs, ez a szerencsém. Még szűz vagyok.
-Neem, segítened kell!
-Nem lehet. A szabály az szabály! Sajnálom Hanna!-simította meg a combom és sajnálkozva elment. Az eszemet el tudtam volna dobni. Már biztos. Innen nincs kiút.
A fejemet fogtam amikor Patrik jött be.
-Szia! Bejöhetek?
-Igen! Gyere csak!-mondtam rossz kedvvel.
-Tudok az Erikesről.
-Nyilván tudsz!-forgattam a szemeim.
-Sajnálom..
-Oh igen, ezt már hallottam..De tudod mire megyek vele? Semmire! Semmire!-mondtam mérgesen és elővettem a hűtőből a fagyim.
-Tudom, hogy mérges vagy. Megértelek. Csak elbúcsúzni jöttem.
-Elbúcsúzni?

1.Évad 10. rész

Amint kiléptem sokkoltan és zavarodotton futottam vissza a szobámba. Beburkolóztam a takaró alá. Ajtó csukódást hallottam. Aztán éreztem hogy valaki bebújik mellém.
-Hanna..-hallottam Fefe összeszorult hangját.
-Most már tudod..-könnyeztem be.
-Annyira sajnálom!-ölelt magához.-Nem fogom hagyni, hogy az övé legyél!
-Pedig már a magáévá tett..-sütöttem le a szemem.
Halk zokogást hallottam.
-Tudom, hogy ez az én hibám! Most már tudom!-mondta sírva.
-Fefe már mindegy. Átéltem azt a kínt, ti hagytátok. Már nem lehet ezen változtatni.
-Azt akartam, hogy én legyek az első!-szorított magához.
-Elég már hogy folyton csak a szexen gondolkoztok! Nem vagyok tárgy.
-Te nem tudod, hogy hogy megy ez itt! Mostantól Erik prédája vagy. Nem szólhatunk bele! Bármit..Tehet..Veled..!-mondta és én felé fordultam.
-De miért fáj ez neked?-kérdeztem suttogva.
-Mert..Én..Szeretlek Hanna! Te vagy álmaim nője és nem lehetsz az enyém!-hullottak a könnyei.
-Tudod mit?!
-Igen?
-Most hagyok valamit..
-Mit?
-Megcsókolhatsz...Utoljára!-sütöttem le a szemem.
-Angyalkám...-mosolyodott el és közeledett felém. Fölém hajolt és megtámasztotta kezeit a fejem mellett. A hajam cirogatta.
-Az utolsó csókunk!
Ekkor közelebb süllyedt az arcomhoz és rátapasztotta ajkait az enyémre. Aztán csókolt. Rendesen. Eleinte lágyan aztán már teljes beleéléssel és tűrtőztetnie kellett magát, hogy ne essen neki minden testrészemnek.
-Elég...-toltam el a mellkasát levegőért kapkodva ugyanis a takaró alatt voltunk és egy heves csók után fogy a levegő. Ezután lehúztam rólunk a takarót.
-Isteni volt..-nyelt egyet.-Nehéz lesz még ezt kibírni egy hétig..Az ellenállást..Ahogy csókoltalak egyre csak még még és még többet akartam belőled..Függővé tettél.
-Te tetted magad azzá, azzal, hogy az elején megkóstoltál!
-Hanna...Rájöttem. Nem hagyom neki, hogy elvegyen tőlem. Ő a legszadizóbb mind közülünk.
-Hogy tudnád megakadályozni? Ez szabály köztetek.
-Ez igaz..Valamit majd kitalálok. De addig is úgy kell tennünk mintha semmit nem terveznénk. Addig úgy kell viselkedned mintha az övé lennél!-mondta-Hagynod kell..-nézett le küzdve az érzelmeivel.
-Ma este idejön!
-Mi? Miért?
-Azt mondta, hogy előtte kell vetkőznöm!
-Az enyhe!
-És hetente megujjaz..-tettem hozzá könnyes szemmel, nyelve egy nagyot.
-Hogy mi?-kerekedtek el a szemei.
-Ezt mondta. Mert már az övé vagyok. Mert aznap este hagytad, hogy kínozzon. És bár arra kérted, a melleim szorongassa, megerőszakolt. Szoval megfogja tenni.
-Addigra pont vége az elzárásnak. Addig kiagyalok valamit.
-Remélem is..-néztem oldalra.-Nem akarom, hogy hozzám érjen.
Ezután egy két órát aludtunk. Aztán ajtó nyitódást észleltem. Felém jött valami árnyék és kezdtem megijedni.
-Fefee..-súgtam oda és megráncigáltam.
-Mi van?-kérdezte álmosan.
-Valaki felém jön.
-Bazdmeg..-kapott észhez.
Már egyre közelebb volt az alak.
-Megjöttem!-vigyorodott el ERIK!!!
Ott állt előttem.
-Jöhet a kis vetkőzés!-kacsintott.
-Fefe is itt van!-mondtam zavartan.
-Nem baj. Annál jobb.-allított fel gyengéden-Mert láthatja..Ahogy ki vagy nekem szolgáltatva-markolt rá a fenekemre-Mégsem tehet semmit.-nevetett fel önelégülten.
Keserű és távolodó arccal jeleztem, hogy nem akarom.
Fefe mérgesen nézett a kezére ami a fenekemet markolta és Erik győztes arckifejezését.
-Gyors leszek!-húztam össze a hálóingem.
-Pedig szeretném lassan élvezni a látványt!-mondta a szavakat tagoltan, miközben végig karcolta az ujjával a karom. Kiborsóztam.
-Mit kell tennem?-kérdeztem megfeszülve.
-Feküdj be az ágyba Fefe mellé.
Befeküdtem és boci szemekkel néztem Fefére. Aztán újra Erikre.
-Én vetkőztetlek le ma!-mosolygott.
Fölém hajolt plankton helyzetbe és eszembe jutott a fürdős dolog. Újra azt éreztem. Azt a félelmet. A gyorsan dobogó szívem és a zakatoló agyam.
-Nyugalom...-mosolygott rajtam végig nézve, ugyanis észre sem vettem, hogy remegek. Tudtam, hogy Fefe utálja ezt a szót. Direkt csinálja. Felhúzta szép lassan a pólómat és lehúzta a kezeimet kibújtatva a fejemen keresztül. Nem volt alatta póló. csak a csupasz hasam volt ott meg a melltartóm, ami takarta a mellem. Elvigyorodott ahogy szemezett a melleimmel. Végig simította ujját a hasamon. Ki rázott a hideg.
-Fázol? Kiborsózott a tökéletesen nőies hasad!-szemlélte csodálattal.
Ezután benyúlt a fenekemért és lehúzta a nadrágom óvatosan. Miközben odahajolva húzta, a feje hozzá ért a hasamhoz. A hajszálai irritálták a hasam. Már majdnem csiklandozott is. Amikor lejjebb tért. Lehúzta végül a nadrágom. Megfordított. A fejem Fefe felé fordította. Legördült egy könnycseppem ahogy az ideges tekintetével találkoztam Fefének. Fájt neki is, láttam rajta. Erik eközben őt szugerálta néha, felvágva ezzel, hogy az övé vagyok.
-Most hogy átgondoltam..Eldöntöttem, hogy ma kapsz egy kis kényeztetést is! Lehúzta a nadrágját. Elővette a szerszámát és féltem. Riadt szemekkel bámultam Fefét hason fekve. Hirtelen csak annyit éreztem, hogy nem tette meg azt, hanem csak azzal ingerelt ott lent. Fel le simítgatta mint egyszer Fefe. Egyre gyorsaban.
-Nedvesedsz, mi?-húzta hátra a hajam. Megfeszültek a melleim, amik kidülledtek ahogy kicsit maga felé húzott.
-Nem..-feleltem könnyes szemmel. Nem eshettem ki a szerepből. A fal felé nézett eközben a tekintetem.
-Ahh, tudtam, hogy ezt mondod. Akkor ingerellek még egy kicsit, hogy felizgulj! Közben bíztatlak.
Visszatette a farkát és ujra fel alá simítgatta hozzá a lábam szét nyitva.
-Érezd a farkam..-mondta.
-Nem..-sírtam, meggyengülve.
-Érezd!-ekkor megfordított.
Ő fent ült az ágyban a derekamon és engem nézett. Kicsatolta a melltartóm.
-Nee!-fogtam meg a melleim.
-Cicaa...Ha látom az arcodon azt a világfájdalmat valahogy mégjobban rád izgulok!-harapta be ajkait.
A farkával folytatta a játékot. Kezdett ingerelni. Csiklandos volt és egyszerűn szét szedett ez az ingerlő érzés.
-Neh, ah, hagyj!-forgolódtam az ágyban a hajamba túrva ezzel elengedve a melleim. Fefe küzdött az érzelmeivel újra, más esetben letámadott volna ha így lát és megcsókol, viszont most ez a vonzalom és a szenvedés keveréke tükröződött szeméből.
Erik élvezte a látványt.
-Ahh, ezaz, ahogy a hajadba túrsz! A melleid szabadon kidomborodnak és a hasfalad sűrűbben mozog...Bomba nő vagy..Nem sok kell, hogy most ne dugjam beléd..-sóhajtott fel élvezkedve.-Ahogy a farkam érzi a nőiességed..A tapintásod leírhatatlanul beindít! Begerjedtem rád. Ha rád gondolok folyton kanos leszek. Most hogy így itt fekszel egyenesen teng bennem az adrenalin...-fogta meg a farkát és elkezdte verni. Én sírós fejjel Fefére pillantottam aki teljesen kész volt látva a szenvedésem.
-Ahhh!! Nyisd ki a szád, bele akarok élvezni a szádba!!-suttogta élvezve a kiverését.
-Nee, nem akarom!-hadakoztam.
-Flegmacicuuus!!-simította végig a kezét a mellemen, át a hasamon. Egyet megugrott a hasam, a csiklandosság miatt és mert kiborsóztam.
-Nyisd ki a szád mert most megkóstolod a farkam!
Kicsit kinyitottam félve.
-Helyes! Majd nagyobbra is nyisd!
Eközben csak verte, verte hevesen engem nézve a melleimet markolászva és innentől kezdve furcsa volt. Egyet kettőt meghőkölt és rángott és folyamatosan "ahhh" hangokat adott ki. Ezután hírtelen azt vettem észre, hogy valami rám fröccsent. Pontosabban a melleimre. Ámulva néztem a melleim. Rá élvezett a melleimre. De nem a számba. Megkönnyebbültem, hogy nem kell lenyelnem.
-Így hogy kóstolod meg?-húzogatta a farkát a vaginámon.
-Nem kell.
-De kell, van is egy tervem.
Ekkor végig nyalta a melleimet fel a nyakamig egészen a számig. Aztán megcsókolt. Éreztem, hogy ott van a számban, hozott a nyelvével. Akkora lendülettel csókolt, hogy kapálózni kezdtem. Még nem vagyok jártas a hosszú csókokban. Ő viszont még simán bírta szusszal. Gondolom orron vett levegőt. Kapálóztam eszeveszetten. Ütögettem a hátát, karmoltam, még a farkát is megszorítottam, hogy adjon már egy kis levegőt.
-Ahh, egésznap ellennék a csókoddal. Na milyen az ízem?-kapta be az ajkaimat.
Fefe eközben megfeszülve majdnem felrobbanva feküdt ott. A takarót szorongatta mérgében.
-Undorító..-válaszoltam.

Tényleg az volt. Keserű.
-Annyira..Uhh, hogy tudsz így felizgatni engem? Ne csináld már, te..Miért nézel ki ilyen gyönyörűen? Azok az ajkak.-mondta és újra rátapasztotta ajkait az enyémre. Harapdálta az alsót. Közben a kezével a melleimen masszírozta el a spermáját.
-Cédááám..-sóhajtott bele a csókunkba.
-Uram...-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Ahh, okos kislány!-adott egy puszit a számra. Aztán még egyet. És mégegyet. Egymásután hármat.

Elgyengített.

-Az vagyok?-kérdeztem vissza kidülledt bordákkal, nagyra duzzadt mellekkel és heves légzéssel.
-Nem..Te már nő vagy. Az én nőm!-harapott rá egyet a számra és mivel már eddig is harapta, sikerült kivéreznie.
-Haladsz cédám! Holnap találkozunk!-mondta és rászorított a melleimre erősen.
Kisétált onnan miután felhúzta a gatyáját kiment. Lesokkoltan magamra húztam a takarót. Fefe is le volt sokkolva.
-Én..Alig bírtam ki, hogy ne mossak be neki!
-Mostantól ez lesz?-meredtem rá könnyes szemmel.
-Bár ne így lenne...-simította meg az arcom.
-Nem akarok a szex bábja lenni!
-Tudom. Nem is leszel. A héten még bírnod kell!
-Elegem van már most ebből!-rángattam vissza magamra a ruháim a takaró alatt. Felálltam és bementem a fürdőbe. Lemosni magamról a mai napot...Beálltam a zuhany alá. A kád egyfolytában arra emlékeztetett. Kibuktam. Felkötöttem egy csattal a hajam és a zuhany fejjel elkezdtem mosni le magamról Eriket. Tusfürdővel áthaboztattam magam és lemostam mindent. Kiszálltam a kádból. Még egyszer hátra néztem és a köntöst magamra kötve megszárítkoztam. Felhúztam egy lenge pulóvert, egy cicanadrágot és egy mamuszt. Az Erikes ruhákat a kukába hajítottam. Kisétáltam és elindultam a folyósón. Megakartam keresni Katát. Oda lépkedtem egy elhaladó fiúhoz.
-Szia. Bocsi nem tudod melyik Kata szobája?
-Melyik Katáé?
-Kilencedikes, barna hajú, flegma!
-Jaah, hogy a Galóc Kata! A 40-es szobába van Dorkával.
-Kössz!-suhantam el.
Kerestem a 40-es szobát és pár folyosó járkálása után meg is leltem. Óvatosan bekopogtam.
-Szia!-nyitott ajtót Dorka (feltehetően).
-Szia! Tudom este van már, de beszélhetnék Katával?
-Gyere be!
-Rendben, köszi.
-Te itt?-nézett rám Kata.
-Igen, segíts kérlek!
-Mit akarsz?
-Amit a múltkor! Segíts innen kijutni.
-Ára van!
-Mi lenne?
-3 szájfény és egy mondat.
-A szájfény okés, milyen mondat?
-Mondd ki, hogy én vagyok a legjobb!
-Én vagyok a legjobb!
-Nem igy te lökött. Azt mondd, hogy én!
-Én!
-Ajj mondd ki, hogy Kata a legjobb!
-Kata a legjobb!
-Na végre!-sóhajtott.-Áll az alku.
-Akkor?
-Holnap kijuttatlak megígérem!
-Helyes! Ne feledd a szavadat adtad!
-Nem szegem meg soha. Most pedig menj.
-Oké, sziasztok!
-Szia Hanna!-köszönt Dorka.
Becsuktam az ajtót és visszafutottam. Lefeküdtem aludni. Fefe már rég aludt. Egyszer álmában még felkialtott, hogy "Ne érj hozzá" aztán nem tudom, hogy beszélt e még mert bealudtam.

1.Évad 9.rész

Idegesen fogtam át az orrnyergem és felülltem az ágyban. Eldugtam a telefonomat és átgondoltam. Nincs támaszom..Nincs egy barátnőm. Nincsenek szüleim. Nincs más, csak a fiúk akik uralni próbálnak felettem, ez a beteg iskola és a lehetetlen menekülési tervem. Szivem szerint fel tudtam volna robbani. Akkora düh járta át a testem mint még soha..Mérhetetlenül dühös voltam Erikre. Elindultam és elhatároztam, hogy most neki ugrok. Nem érdekel, hogy idősebb, nem érdekel, hogy erősebb, nem érdekel, hogy fiú...Elvette azt amit nem szabadott volna, és nem védett meg senki...Senki!!! Szóval elindultam a folyósón és kerestem egy embert aki megmondja hol van.
-Szia nem láttad Eriket?-állítottam meg egy lányt.
-Szia! Te vagy Patrik csaja?-örvendezett.
-Nem! Tudod vagy sem?
-Oké oké!-váltott vissza kislányos orcájából-Szerintem a szobájában lesz!-mondta aranyosan.
-Kössz!-vágtam rá és már siettem is.
Rohantam Dénes szobája felé. Aztán mérgesen belöktem az ajtót amikor arra lettem figyelmes, hogy Fefe és Erik verekednek.
-Mit műveltek?-kérdeztem ijedten.
-Nem mondja el mit tett! Kiverem belőle!-ütött be egyet neki.
-Rajta céda, mondd el neki te!-vigyorgott undorítóan rám.
-Kit neveztél cédának?-közeledtem felé.
-Hú de pipa valaki! Nyugi...-röhögött-Céda...-tette hozzá amikoron is fel forrt az agyvizem. Ott lett elég.
-Te utálatos strici! Majom! Szadizó! Vadállat!-kiáltottam és minden kimondott szónál beleöklöztem egyet a mellkasába.
-Mi a francot tettél tegnap?-kérdezte Fefe miközben oldalra állt ahogy öklöztem Eriket.
-Jó, hát ha tudni akarod! Az a baja a kis izgő mozgónak, hogy tegnap kiharcoltam magamnak!-mosolyodott el.
-Kiharcoltad magadnak??-ráncolta össze a szemöldökét idegesen.
-Igen! Már az enyém! A szabály az szabály!-nézett rá nyertesen.
-Te kis rohadék!-ugrott neki Fefe. Teljes erőből neki ment. Leterítette a földre.
-Faszfej ő már az én prédám volt!!-püfölte.
-Már az enyém. Mivel szűz volt!
-Nem azt mondtam, hogy dugd meg hanem hogy fenyítsd be!
-Így hozta a kedvem. Rég láttam hozzá hasonló adottságú lányt! Sőt, ő egyedi hús!
-Mit gondolsz nem tudom?
-Nem ha eddig még nem csaptál le rá!-vágott vissza.
-Elég Fefe..-szóltam határozottan.
-Hogy mi?-nézett fel értetlenkedve.
-Szállj le most róla.-mondtam higgadtan.
-Megerőszakolt téged!
-Tudom mit csinálok! Csak szállj le róla.
Fefe óvatosan leszállt.
-Ezaz, máris az én nőm! Ezt szívtad!-mondta elégedetten Erik.
-Erik..Egy dolgot jól jegyezz meg! Sosem leszek a nőd!-mondtam majd lekevertem neki egyet. De egy jó nagyot.
-Mi a franc?-kapott az arcához.
-Na ez az a Hanna akit én megismertem!-mondta Fefe.
-Mit csináltál?!
-Azt amit megérdemelsz!
-Na ezért kapsz!
-Azt már nem!-indult meg Fefe.
-Jól tudod a szabályokat, aki egy kiszemelt szűz lányt a magáévá tesz onnantól az övé! Nem szólhat bele a kapcsolatukba a társa.
-Ezt még megbánod! Ha egy ujjal is hozzá érsz!-fenyegetőzött Fefe.
-Most pedig menj ki a szobámból! Én és a csajom szeretnénk ketten lenni!
-Ezt nem úszod meg Erik!-fújtatott mérgesen és kiviharzott.
-Szerintem már megúsztam..-húzta el a száját egy mosolyra és bezárta az ajtót.
-Mit művelsz?-néztem rá riadtan.
-Hercegnőm! Édes drága hercegnőm!-ölelgetett magához.
-Miért mondasz nekem szépeket? Nem vall rád.
-Isteni élmény voltál. Hálám jeléül mostantól így hívlak.
-Ne hívj sehogy és nem vagyok a tiéd, találok nálad jobbat is!-indultam az ajtó felé.
-Hé! Ne játszd el a kedvességem! Tudod milyen ha megbűntetlek?-fogott vissza.
-Nem érdekel. Ne érj hozzám!
-Ne mondd hogy nem élvezted mikor a melleid nyalogattam!
-Utáltam. Csak egy újabb trauma volt az azelőtti után.
-Aha, és azt sem élvezted mikor nyalogattalak, ott lent?-harapta be a száját.
-Nem, fájt mindenem, borzasztó volt.

Na jó ez nem teljesen volt igaz...
-Ohh, ugyan..És amikor megcsókoltalak?-fogta meg a derekam.
-Kényszerítettél rá! Nem tudtam védekezni!
-De élvezted!-vigyorgott.
-Nem, undorító vagy!
-Te meg cuki!-nézett végig rajtam.
-Gyűlöllek hallod?!-kiabáltam amikor megrántotta a hajam.
-Tudod mi jön most!-nézett rám mérgesen.
-Semmi mert elmegyek!
-Térdelj le elém!
-Na sziaa!-fogtam meg a kilincset de nem nyílott.
-Nálam van a kulcs. Csak nem ezt keresed? Nincs kiutad! Térdelj le!
-Oké...-hátráltam.-Inkább beszélgessünk!-tereltem.
-Késő! Bünti jön. Térdelj!-mondta erősebb hangon.
Nem tettem meg. Hírtelen jönni kezdett felém és a hajamnál fogva ráncigált el a földig. Lenyomott és térdelő helyzetbe állított.
-Megy ez így is!-mondta és elkezdte kioldozni a nadrágját.
Sejtettem mit akar tenni..Láttam a szobában egy ablakot. A zsebében meg egy kulcsot. Nehéz kijutási lehetőségek mellette. Az alsójánál tartott.
-Ne tedd ezt!-kértem meg.
-Meg kell tanulnod ha az én cédám vagy!-fogta meg az állam fentről.
-De nem vagyok céda!
-Céda!-suttogta.
-Uram...-nyeltem egy nagyot megadva neki ezt a szót hátha ezzel elenged.
-Oooh, hát ez a nap is eljött!-vigyorgott.-Jó ezért ma nem kell megtenned..De, azért szórakozhatnánk egy kicsit. Mostantól az enyém vagy. Mindennap jogosult vagy felkínálni csupán látványnak ahogy öltözöl és megujjazlak hetente.
-Mi van?-kérdeztem idegesen.
-Hidd el jó lesz! Élvezni fogod! Én élvezem.
-Nem nyúlhatsz többé ott hozzám.
-Már az enyém vagy, szóval de.
-Ez az én testem, nem birtokolhatod.
-Az uram szóért ma csak egy előttem öltözéssel is beérem, de vigyázz mit mondasz! Ne idegesíts fel!
Bólogattam.
-Most már mehetek?
-Mehetsz..Este benézek!-nyalta meg az ajkát erotikusan.