2.Évad 5.rész

Meglepően jól keltem. Elrendeztem magam a fürdőben és átöltöztem. Egy fekete magasított derekú nadrágot és egy kötött pulcsit húztam fel, amit a hasnál kicsit betűrtem. Lementem a nappaliba.
-Jó reggelt!-mondtam miközben kibontottam a hajam.
-Jó reggelt!-nézett végig rajtam Anti majd Dénes és Fanni is.
-Mi a reggeli?-ültem le hozzájuk Fanni mellé.
Dénes velem szemben ült. Mellette Anti.
-Pirítós, tükör tojás és bacon.-válaszolt Fanni.
-Jól hangzik.-mosolyogtam és beletúrtam a hajamba, miközben könyököltem.
Ismét végig mértek. Nem értettem őket.
-Na drágáim. Meg is hoztam.-jött ki a konyhából Berta néni.
Letette a tálcákat és már indult is vissza. Pár perc múlva vissza jött és hozott teát is.
-Köszönjük!-mosolyogtam rá.
-Nagyon szívesen csillagaim. Na egyetek csak. Én megyek és sütök valamit.
Elvettem egy tojást, egy bacont és öntöttem teát. A többiek mindenből többet vettek.
-Nem kérsz pirítóst?-kérdezte Anti.
-Nem, köszönöm.-néztem rá egy pillanatra de még mindig nem tudtam hogy viszonyuljak hozzá.
Megettem, gyorsabban mint ők. Már csak a teám kortyolgattam.
-Ömm. Ugye már megvannak az új személyik?-néztem Antira.
-Igen. Mindkettőtöké.-bólintott.
-Hova megyünk majd suliba?
-A közeli elit gimibe fogtok járni. Hanna, te a 9.b-be. Dénes, te pedig a 11.c-be.
-Mikor kezdünk?-kérdeztem belekortyolva a teámba.
-Hétfőn mehettek. Van egy napotok pihenni.-mosolygott.
-Milyen osztályt fogtál ki nekem?-forgatta a szemeit Dénes.
-Sport ágazat. Jó futást barátom!-kacsintott Anti majd felnevetett.
-Köcsög!-öklözött bele a vállába majd ő is nevetett.-Legalább jó kis önvédelmi dolgokat tanulok.-kacsintott ő is.
-Nekem milyen lesz?-érdeklődtem, mire egyből rám kapták a fejüket. Dénes kíváncsian. Anti pedig kimérten.
-Nos. A te osztályod is sport osztály. Te szereted az ilyent, nem?
-De.-bólintottam boldogan.
-Na nem, Anti. Hanna nehogy már egy fiú osztályba menjen!-nézett rá Dénes.
-Tanulni jár oda.-illette egy csóváló fejjel Anti.
-Szeretek futni. Meg edzeni. Szóval nem lesz gond.-szóltam közbe.
-Így van.-bólintott Anti.
-De ez nehéz, Hanna! Ez erős alkatú fiúknak van. Nem vézna lányoknak!-mondta egy kicsit indulatosabban.
Mindannyian kérdőn néztünk rá. Felhúzott szemöldökkel felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba.
Dénes egyből utánam jött. Besiettem a szobámba.
-Hé!-fogta meg az ajtót, amit majdnem bevágtam.
-Nem kell magyarázkodni.-álltam meg.
-Sajnálom, nem úgy értettem.
-Hanem hogy?-tettem karba a kezem.
-Úgy, hogy féltelek. Mert oda tényleg edzett diákok járnak. Többnyire fiúk. Nem akarom, hogy bajod essen. Ott neked is küzdeni kell. Érted? De te olyan kis vékony, törékeny lány vagy.
-Ne félts már engem, jó? Már nem járunk, hogy lenne rá okod.
-De én még szeretlek!-jött közelebb felemelve a hangját.
-Elég hülyén mutatod ki.-néztem a padlót.
-Megszeretnélek óvni! Ott tényleg bajod eshet!-fogta meg a kezem.
-Nem kell védened. Nem vagyok olyan törékeny mint gondolod.
-Az én szememben mindig az leszel. Egy törékeny virágszál.
-Nem. Már nem vagyok az.
-Egyébként..Mi volt az a tegnapi?
-Mire goldolsz?-néztem fel rá.
-Te is tudod!-szugerált.
-Nem. Nem tudom.-ráztam a fejem lefele nézve.
-Tegnap este. Mikor lementem. Ott ültél Anti ölében és olyan furcsán néztetek egymásra. Mi volt köztetek?
-Mi? Öhm. Semmi-húztam össze a szemem és lefelé néztem.
-Ne hazudj!-hajtotta fel az állam.
-Semmi sem volt ami rád tartozik.
-Úgy tudtam!-borult be az arca és becsukta az ajtót. Illetve kulcsra zárta.
-Most pedig beszélsz!-indult el felém.
-Nem!-hátráltam.
-Ne dühíts fel jobban!-közeledett.
-Nem tartozom neked magyarázattal!
-A barátnőm vagy! Szóval de!-jött olyan közel, hogy a falnak préselődtem.
-Mikor fogod már fel, hogy vége van?
-Soha! Nincs vége. Mostantól újra együtt vagyunk, érted?-nyomta nekem testét.
-Ez nem így működik.-fordítottam el tőle a fejem.
-De igen. Mostantól újra járunk!
-Miért is?-vettem nagyobb levegőt.
-Mert én azt mondtam. Ja. És nem azért mentettem meg a csinos kis popsid a fiúktól, hogy TE dobj engem!-mondta mérgesen és a "te" szónál rányomott a mellkasomra.
Feszülten hallgattam ahogyan beszél és sűrűbben vettem a levegőt. Teljesen belehatolt az intim szférámba. Megfogta a derekam, maga felé húzta és a mellkasom bámulta.
-Meleg van. Nem kell ez a kötött pulcsi.-rázta a fejét és lehuzigálta rólam, miközben hadakoztam vele. Alattam csak egy trikó volt, amiből bőven kilátszott a mellem.
-Sokkal jobb.-nézegette elvetemülten.
Vissza tette derekamra a kezét.
-Szóval. Világos voltam?!-tűrt el egy hajtincset az arcomból és szugerálni kezdett szikrákat szóró szemével.
-Mi van, ha nemet mondok?-nyeltem egy nagyot.
-Akkor megkínozlak. Ameddig bele nem egyezel és könyörögsz, hogy álljak le. Nekem úgy is jó. Amúgy is bevagyok rád indulva!-nézett lejjebb, a mellkasomra.
Beharapta ajkát és felemelt ágyékához, a falnak nyomva. Combomat fogva tartotta. 
-Ne nyúlj hozzám!-mocorogtam.
Beledőltetett az ágyba.
-Egyelőre te döntesz!-magaslott fölém.
-Ha újra a barátnőd leszek nem nyúlsz hozzám?
-Most nem.-helyesbített.
-Rendben. Akkor leszek, csak hagyj békén!-tartottam arcom elé kezem védekezően.
-Áhh. Helyes. Azt hittem tovább tart majd meggyőzni de látom te is akarsz.
-Csak menj!-toltam el.
Leszállt rólam egy győztes vigyorral én pedig egyből hátráltam az ágyban össze szűkült szemmel nézve rá.
-Akkor szia, csajom!-kacsintott és kisétált.
Nyilván nem mentem bele igazából. Csak nem akartam, hogy kínozzon. Azonnal Anti szobájába mentem. Kopogtam.
-Ki az?-kerdezte bentről.
-Én vagyok az.-mondtam gyorsan.
-Ohh.-mondta egy kis szünet után-Gyere be!-mondta már határozottabban.
Benyitottam, ő pedig nagyon szugerálni kezdte a szemem és a mellkasom felváltva. Hát persze. El is felejtettem, hogy trikóban maradtam. A kivágottban. Elkezdtem feljebb húzni mire vette az adást és a szemembe nézett.
-Beszélhetnénk?-ültem le mellé az ágyba.
-Nézdd, ha a tegnapiról van szó akkor én...-mondta volna de félbe szakítottam.
-Nem, nem arról. Sokkal krízis helyzetesebb dologról.
-Oh, az más. Mi a baj?-nézett rám komolyan.
-Dénes...-sóhajtottam fel.
-Mi van vele?-figyelt felhúzott szemöldökkel.
-Tudod...-kezdtem bele de nem tudtam, hogy mondjam el pont neki.
-Bármi is az, elmondhatod.-fogta meg a kezem, mire én felnéztem rá.
-Dénes megfenyegetett.-böktem ki.
-Hogy?-dühödött be.
-Ha nem leszek a barátnője megkínoz.-könnyeztem be.
-Hogy mit mondtál?-ült fel.
-Jól hallottad. Ott helyben megkínzott volna. Ezért igent mondtam, hogy ne tegye. Te ugye tudsz segíteni? Mert nem akarok igazából a barátnője lenni.
-Az a kis...Hol van?-kelt fel.
-Nem tudom. De hé, ne legyen verekedés!-néztem fel rá.
-Ha nem váltja ki, nem lesz!-mondta és kiviharzott.
Utána mentem mert féltem baj lesz. A szobája felé vette az irányt. Berontott rajta. Én kívűl megálltam és hallgatóztam.
-Na tesó, épp edzek! Jössz?-kérdezte Dénes.
-Mit csináltál?-kérdezte dühösen Anti.
-Mit mondott el neked?-tette le a súlyzót.
-Mindent. Hogy mondhattál ilyent neki? Fenyegeted? Az én házamban te ne fenyegess senkit! Megkínzod? Ha egy ujjal is hozzá mersz érni a tökéletes testéhez megöllek! Ő egy csodálatos, édes, hűséges, szeretetre és tiszteletre méltó lány. Egyszer tudjam meg hogy bántottad, vagy zaklattad, innen mehetsz! Ja és még valami. Ha nem akar veled lenni, akkor nem akar. Fogadd el! Jobbat érdemel nálad!-mondta dacosan.
-Mint például téged?-hallottam Dénes dühtől forrongó hanglejtését.
-Miről beszélsz?
-Ugyan, kérlek. Amióta itt vagyunk kiszemelted. Úgy nézel rá. Tegnap is ketten találtalak titeket. Az öledben ült!-mondta ordibálva.
-Te beteg vagy!-mondta kicsit vissza véve Anti.
-Na ide figyelj. Ő az enyém és nem adom.
-Ebben a házban biztos nem!
-Rendben. Akkor elmegyek. De viszem őt is.-mondta Dénes magabiztos hangon.
-Hohó!-hallottam egy csapódást. (Gondolom megállította)
-Mi van?-kerdezte flegmán.
-Innen őt nem viszed sehova!
-Nem? Próbáld meg itt tartani. Felnyomlak a zsaruknál, hogy rejtegetsz egy lányt, akit keresnek a városunkban.
-Azt nem teheted. Te is rosszul jársz.
-Én? Már hogy járnék rosszul? Vissza vinnének a régi sulimba. Hannát is. Téged meg lecsuknak. Na mit szólsz? Ja és nem mellesleg Hannát kedvemre baszhatnám a haverjaimmal akik közül az egyik elvette a szüzességét is. Hmm. Jól hangzik.
-Te undorító féreg!-hallottam egy ütést.
-Na mi az? Csak nem félsz?-röhögött.
-Nem. Hanna itt marad. Te pedig a garázsban maradhatsz. Nem jöhetsz be a házba. És nem járhatsz vele!
-Ja hogy te adod ki a szabályokat? Nálam a fölény tesó, el ne felejtsd!-nevetett fel undorítóan.
-Mit jelentsen ez?
-Azt, hogy maradok. Enyém a hugocskád. Enyém Hanna. Te pedig nem szólsz bele.
-A hugom? Őt miért akarod?
-Mert jó az ágyban. Mindig is kiakartam próbálni hármasban.
-Undorító vagy!-vágta a falnak.
-Csak szivatlak tesó. Nekem csak Hanna kell. És őt meg is kaptam már. Újra a csajom.
-Nem, csak azért ment bele, hogy ne bántsd!
-Akkor is az. Hmm. Még nem is döngettem meg. Hogy én milyen jó fiú vagyok.
-Egy hülye fasz maximum! Tünés a házamból!-kiabálta.
-Akkor viszem a cicámat is. Na szia tesó.-indult meg.
-Hova vinnéd?-állította meg.
-Van egy ház az én nevemen. Nem mondom meg hol. Nem is értem miért nem oda vittem eddig. Na szia!
-Várj!
-Igen?-fordult vissza öntelten.
-Ne vidd el!
-Csak ha maradok. Ez így megy.
-De nem bánthatod.
-Ha jó kislány lesz nem fogom.
-De nem maradhatsz ezen az emeleten. Kizárólag lent.
-Rendben. Viszont a barátnőm marad. Lásd be öreg, nincs mit tenned. Ahogyan neki sem.
-Költözz le! Egy napod van rá. Este nem akarlak itt fent látni.
-Nyugi van, bro. Na most pedig folytatnám az edzést ha nem zavar.
-Tartsd be!-mondta Anti és kilépett. Bevágta az ajtót mérgesen. Majd meglátott.
-Mindent hallottál igaz?-nézett le rám.
Szerintem a könnyes szemeim mindent elárultak. Nem mondtam semmit csak megöleltem. Sírni kezdtem karjai között, ő pedig csak egyre szorosabban ölelt.
-Gyere velem. Mostantól vigyázok rád!-mondta és bevitt a szobájába. Befeküdtünk az ágyába. Betakart és simogatni kezdett.
-Mindenhogy ő jár jól.-szipogtam.
-Css. Nem hagyom, hogy bajod essen!-puszilta meg a homlokom.
-Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj!-néztem fel rá könnyes szemmel.
-Hé. Nem lesz bajom. De most itt az a lényeg, hogy neked ne legyen.
-Azt...Azt mondta, hogy vissza vinne és..-nyeltem a könnyeimet.
-Css. Tudom. Nem fogod őket újra látni. Nem lesz baj.-ölelt magához.
-Neki csak egy játék vagyok.-szipogtam.
-Sokkal több vagy. Nekem nagyon sokat jelentesz.-húzott jobban magához.
-Soha ne hagyj el!-szorítottam magamhoz és beszívtam kellemes illatát.
-Nem foglak!-puszilgatta fejem.
-Antiii. Te ugye nem tudnál bántani?
-Soha. Inkább meghalnék.
-Ő miért nem tud olyan lenni mint te?
-Belőlem csak egy lehet.-mosolygott amin felnevettem.
-Félek...-fúrtam fejem mellkasába.
-Mitől?-simogatta a hajam.
-Attól, hogy este átjön...-mondtam kissé szűkszavúan. Nyilván tudta hogy értem.
-Hé!-fordított magához óvatosan.-Mi lenne ha..Nálam aludnál?-kérdezte olyan édesen, hogy ajkaim akaratlanul is széles mosolyra görbültek.
-Komolyan?-kérdeztem meglepve.
-Igen. Mármint..Csak, hogy biztonságban légy.-tette hozzá, mintha félne valamitől.
-Hát persze. Köszönöm.-néztem rá majd zavaromban elfordítottam a fejem.
-Figyelj. Ami este történt...-kezdett bele de félbe szakítottam.
-Áthozom a pizsim.-adtam egy műmosolyt majd kiszálltam az ágyból és átmentem a szobámba. Előkerestem egy lezser pulcsit, boka zoknit, bugyit és egy cicagatyát. Ezekkel a kezemben sétáltam ki amikor Fannival futottam össze.
-Minden oké?-kérdezte aggódva.
-Ömm. Igen. Persze.-hazudtam.
-Gondoltam ma nálam aludhatnál. Tartunk egy csajos pizsi partit meg minden.
-Huh. Ömm. Jól hangzik. De ma Antinál alszom. Ne haragudj.-mosolyodtam el egy kicsit majd megsimítottam a karját.
-Nem gond. Akkor jó éjt.-leplezte csalódottságát.
-Neked is!-bólintottam majd elsétáltunk.
Ő a szobájába, én Antiéba. Besétáltam majd becsuktam az ajtót magam mögött.
-Nem volt semmi baj?-kérdezte egyből Anti.
-Nem. De találkoztam Fannival.
-Na és?-kérdezte értetlenül.
-Akart ma egy pizsi partit. Nemet mondtam. De látszott rajta, hogy csalódott.-mondtam szomorúan.
-Jajj Hanna. Olyan édes vagy. Ne szomorkodj emiatt. De te is tudod, hogy most mellettem van a legbiztonságosabb helyed.-ült fel.
-Igen tudom. Nem hívjuk át őt is?
-Miért?-kérdezte feszülten.
-Hát mert..Hallottam mikor Dénes róla is beszélt. Nehogy valamit csináljon vele.
-Nem fog. Amikor róla beszélt csak viccelt. Téged akar. Nem titeket.
-Csak a lelkiismeretem...-mondtam de közbe vágott.
-Nem lesz semmi baja. Kulcsra zárja az ajtóját. Te pedig velem alszol. Mindenki biztonságban.
-Hát jó. Elmegyek zuhanyozni. Rendben?
-Persze. Addig Tv-zek. Majd megyek utánad.-mosolygott.
Nem tudtam úgy érti, hogy csatlakozik vagy megvárja míg végzem de bíztam benne, hogy a második szóval nem kérdeztem rá. Bementem a fürdőbe, becsuktam az ajtót majd levetkőztem. Megeresztettem a vizet és beálltam a kabinba. A kabin már bepárásodott a hőtől. Hagytam magamra áradni a kellemesen eső vizet. Nem hoztam a saját samponom, úgyhogy az ő tusfürdőjéből vettem és áthaboztattam testem. Épp a kezemet simítgattam, amikor Dénes (?!) nyitott be és dühösen jött a kabin felé. Egy szál alsóban. Felsikítottam és takarni kezdtem magam, hiába nem látott át tisztán a kabin fülkén. Mérgesen elhúzta az ajtaját és kiabáltni kezdett.
-Mi a faszt keresel itt?-forrongott.
-Zuhanyzom. Azonnal menj ki!-mondtam idegesen és leültem a zuhany sarkába takarva magam.
-Te nem csak zuhanyzol. Hanem Antinál zuhanyzol! Meztelenül vagy egy légtérben vele. Itt akartál aludni? Ezt most nagyon megkeserülöd. Rossz ribanc!-rántotta meg a hajam beállva a zuhany alá.
-Áuu!-sírtam fel.-Hagyj békén!
-Te kis...Ribanc!-kiabált velem és felráncigált a csempéhez.
-Hol van Anti? Hogy jutottál be?-kérdeztem sírva.
-Amint nem találtalak az egész házban tudtam hol vagy. Fejbe vágtam egy súlyzóval. Most elájult. Látod mit meg nem kell tennem érted?! Elegem van belőled! Hanna! Kikészítesz! Hülye ribanc! Nem tudsz mellettem maradni. Nem tudod megőrizni magad nekem! Eljössz a haveromhoz zuhanyozni! Levetkőzöl, úgy, hogy ő a másik szobában van! Normális vagy? Mi van ha bejön és lefekszel vele?! Vagy akarnád? Akarnád? Mondd, Hanna! Hagynád, hogy a magáévá tegyen?-préselt a falnak miközben ordibált velem. A víz folytonosan hullott ránk. Undorítóan beszélt velem. Csak sírni tudtam. Sőt, zokogni.
-Hogy mit csináltál? Ugye nem halt meg?-zokogtam és eddig takarásba helyezett kezeim arcomhoz tettem és úgy sírtam.
-Nem. Csak elájult. Ennyire érdekel, hogy mi van vele? Ne érdekeljen! Csak én érdekeljelek! Te az enyém vagy! Fogd már fel!-kiabált majd látva, hogy nem szólok tenyerét rácsúsztatta a nőiességemre majd enyhén felnyomott a márvány köves csempén. Majd letett. Még mindig ott tartotta nagy tenyerét. Rátette másik mancsát a mellemre és ráhajtotta a fejét a mellkasomra.
-Te az én egyetlenem vagy. Nem hagyhatsz el. Nem...Én csak...-suttogta én pedig sokkosan álltam érintéseit.
-Nem így bánunk azzal aki az egyetlenünk!-tartottam magam, de a sírás felül emelkedett rajtam. Levette mellemről a kezét és elzárta a vizet.
-Ne haragudj rám. Ne haragudj.-fúrta a fejét melleim közé.-Annyira sajnálom. Kicsim. Csak te vagy nekem. Ne hagyj el!-mondta már inkább szomorúan mintsem dühösen és puszilgatni kezdte a mellem.
-Elég.-vettem le a kezét nőiességemről.
Felemeltem állát és a szemébe néztem.
-Ideje, hogy eldöntsd, hogy ribancnak tartassz, vagy a barátnődnek. Mert a kettő együtt nem fog műkődni.
-A barátnőm vagy. A barátnőm.-fogta meg erős kezeivel arcom és lefolyt egy könnycseppe.
-Akkor miért kezelsz tárgyként? Miért bántasz? Miért vágsz hozzám olyan szavakat amitől meghasad a szívem? Miért kell félnem tőled?-sírtam.
-Édesem. Tőlem nem kell félned!-fogta meg a derekam és magához húzott.
-De félek. Mert kiszámíthatatlan vagy. Most is fejbevágtad Antit. Elájult. Engem pedig megráncigáltál.
-Azért ütöttem le mert nem tartotta tiszteletben, hogy az enyém vagy. Átvertél. Te pedig azért kaptad. De sosem tudtalak volna rendesen bántani.
-Dehogynem. Amikor azzal fenyegettél, hogy megkínzol ha nem leszek a barátnőd.
-Ne legyél már buta. Komolyan. Szerinted téged akit mindenkinél jobban szeretek, képes lennék rendes testi erőszakkal bántani?
-Hát...-motyogtam.
-SOHA!-fogta meg karjaim és neki lökött a kabinnak.-SOHA nem tudnálak bántani. Ezt vésd az eszedbe!
-Nekem csak...Hiányzik a régi Dénes. Akibe bele szerettem.-sírtam erőtlenül.
-Még mindig itt van. Én vagyok az Hanna.
-Nem. Ez nem te vagy. Ez valaki aki olyan mint Erikék voltak...-toltam le kezét derekamról.
-Csak a szabályok maradtak.-mondta és teljesen közel jött.
Gyors lélegzetvételem hallgatta, miközben lenézett rám.
-Jössz nekem egy kis hancúrral. Ideje pótolni. Amúgy is a látványodtól kanosabb vagyok mint ők hárman valaha lehettek. Én most látlak így először és...Awh.-harapta be ajkát, majd kezeivel megragadta melleim.
-Dénes!-kiabáltam rá.
-Úristen de jó megfogni.-mosolygott élvezkedve.
-Hé! Ne nyúlj hozzám!-sírtam fel.
-Mindig is tudni akartam miért volt Erik annyira oda a melleidért. Már tudom.-nevetett fel elismerően és elkezdte masszírozni.
Teljesen az intim zónámba fúrta magát. Nem hagyott teret. Kezeimmel elkezdtem szorongatni kezeit, hátha leveszi. De nem így lett.
-Annyira szerelmes vagyok beléd!-nézett rajtam végig, majd lehajolt hozzám és ajkait rátapasztotta az enyémekre. Sokáig csókolt. Közben derekam magához húzta. Akkor abban a percben egy pillanatra újra azt éreztem. A régi Dénest. Mikor elváltunk azonban magamhoz tértem.
-Azonnal menj ki!-lökdöstem mellkasát.
-Hé. Hé. Nézz rám!-mondta higgadtan.
-Nem. Menj el! Szállj le rólam!-szemeztem mellkasával és egyre intenzívebben lökdöstem.
-Nézz rám!-emelte meg hangját amire akaratlanul is felfigyeltem rá.
Megrezzent arcom egy percre majd felnéztem. Könnyes szemeim törölgette.
-Ne félj. Nem foglak bántani. Gyere velem.-lépett ki és felém nyújtotta karját.
-Mm..-ráztam fejem ellent mondóan takarva amit kellett.
-Kérlek.-bólintott.
-Hova vinnél?-kérdeztem a sarokba húzódva.
-Csak a szobádba.-mosolygott.
-Nem fog megtörténni..-néztem rá szúrósan.
-Miről beszélsz?
-Nem fogok lefeküdni veled.
-Nem fogsz, csak gyere. Megmutatom, hogy aludhatsz ott is. Biztonságban vagy.
-De nem melletted.-csuktam be gyors a zuhany kabint.
Elkezdte feszengetni az ajtót. Én tartottam, ahogy csak bírtam. Ő viszont jóval erősebb volt. Gyenge erőm nem sokat ért. Gyorsan kinyitotta és magához rántott.
-Hát bántottalak én valaha? Ne próbálkozz! Nem szökhetsz meg!-mondta idegesen és még mindig magához szorított. Elengedett egy kis idő után, majd egy törölközőért nyúlt és rám tekerte. Rajta volt a boxer, ami átvizesedett, szóval magára is tekert egyet a derekára.
-Velem jössz.-mondta határozottan.
Nem mertem máshogy tenni. Fogta a kezem és úgy vezetett ki. A padlón megláttam Antit ájultan és azonnal kikaptam a kezem az övéből. Leborultam a fiúhoz és sírni kezdtem.
-Anti. Anti. Ébredj!-ráncigáltam de nem kelt fel.
A pulzusához akartam nyúlni, de Dénes mérgesen felrántott a földről.
-Őt pedig!-szorította a kezem erősen, ahogy magával szembe állított-Elfelejted!-szugerált parancsolóan.
Csak könnyes szemmel bólintottam.
-Ne bántsd többé, jó? Legalább hagyd, hogy segítsek rajta!-sírtam.
-Nem ápolhatod!-rángatott meg idegesen és láttam a kis ereit kijönni a halántékjánál.-Te az én barátnőm vagy. Nem nyúlhatsz más fiúhoz csak hozzám. Most pedig velem jössz és kényeztetsz, ami egy jó barátnő dolga. Gyere!-mondta forrongva és úgy szorította a kezem, hogy az már fájt.
-Áuu.-folytak könnyeim ahogy vitt maga után.
Berángatott a szobámba és bezárta kulcsra az ajtót. Nem tudom honnan volt kulcsa. Még nekem sem volt hozzá. Kutakodott a szekrényemben. Kidobott nekem egy tangát és a csipkés melltartóm.
-Öltözz!-dobta az ágyra.
-Fordulj el!-szipogtam.
-Láttalak már úgy!-civakodott.
-Nem érdekel. Nem akarom, hogy láss!
-Én meg nem szeretem ha vissza beszélsz. Húzd fel! Vagy felhúzzam rád én?
-Ne! Megoldom...-töröltem meg a szemem és bebújtam a takaró alá. Elkezdtem az alatt magamra húzni a bugyit. Sikerült is. A melltartót is megoldottam.
-Rafinált egy lány vagy te.-nézett le rám.
-Most már mész?
-Nem nem. Mint mondtam kényeztetned kell. Most kezdheted!-bújt be mellém.
-Hogyan?-fordultam felé.
-Kezdetnek...Fogd meg ezt!-nyúlt a kezemért a takaró alatt és férfiasságához vezette.
-Úristen! Te most szórakozol velem?
-Ne értetlenkedj!-szorított rá kezemre.
-Én ezt nem csinálom!-húztam el gyorsan és kimásztam az ágyból.
-Hova mész?-kiabált rám ahogy elkezdtem futni az ajtó felé.
Kiakartam menni, de nem nyitódott. Eszembe sem jutott, hogy csak neki van kulcsa és bezárta. Biztos ellopta az enyém. Tehetetlenül álltam ott és idegesen rángattam a kilincset, miközben ő magabiztosan elkezdett sétálni felém.
-Észvesztőn jól áll neked ez a tanga!-biccentett begerjedve.
-Hol van a kulcs?-fordultam meg, hogy ne a hátsóm nézze.
-Ahova én tettem. Komolyan azt hitted kiszökhetsz?!-nevetett fel.
-Miért csinálod ezt? Miért nehezíted meg, hogy szeresselek?-sírtam.
-Nem megnehezítem. Megjavítom. Tanulnod kell. Majd én tanítalak.
-Te meg miről beszélsz?-huzogattam feljebb a melltartóm.
-Tudatlan vagy még. Nem tudod milyen egy jó kapcsolat. Vagy hogy mi a dolgod. Ahogy mondtam. Én megtanítalak.
-Nincs rá szükségem.-feszengettem tovább az ajtót, reménykedve.
-Ez nem kérés volt.-termett a semmiből mögém és leállította a kezem.
Megállt bennem az ütő, ahogy megfogta a kezem. Egyik karját a kezemen hagyta, míg másikkal átkarolta a hasam.
-Ez nem fair. Én nem egyeztem bele.
-Első szabály. Akkor beszélsz, ha mondom!
-Hogy mi van? Dénes ne szórakozz!
-Második. Csak is uramnak hívhatsz.
-Najó, bazdmeg komolyan mondom. Elég.
-Harmadik szabály. Nem beszélhetsz csúnyán!
-És folytatja..Nem hiszem el..Eressz el!
-Negyedik. Akkor nyúlok hozzád, amikor csak akarok. A tested az enyém.
-Na ezt elfelejtheted! Add a kulcsot!
-Ötödik. Az engedélyem nélkül semmit nem csinálhatsz!
-Még valami hülyeség?-fordultam meg.
-Egyet nem árt tudnod. Ha megszeged bármelyik szabályt, bűntetést kapsz.
-Hogy mit?-húztam fel szemöldököm.
-Büntit. Ha nem nagy bűn 10 ütést kapsz, ha nagy, de nem annyira akkor 15-öt, és ha nagyon nagy akár 20-at is adhatok.
-Miféle ütésről beszélsz?-kezdtem komolyan venni.
-Attól függ milyen kedvem van cica.
-Tudni akarom az opciókat!-vágtam rá.
-Végre rá jöttél, hogy nem a falnak beszélek. Nos..A fenekedre, a melledre. Vagy a kedvencemre. A nőiességedre.-nézett le a bugyimra pofatlan mosollyal.
-H..Hogy mimre?-akadtam ki.
-Nem ismétlem meg a mondandóm soha. Szerintem jól hallottad. Úgyhogy légy nagyon jó kislány! A te érdekedben.-simította meg az állam, de dacosan elfordítottam.
-Ezt még elnézem. De többet nem fogom.-biccentett és az ölébe kapott.
-A negyedik szabályra vissza térve...Nem ellenkezhetsz. Ha ezt megszeged súlyos bűnnek számítom. Óvatosan cica.
-Ne hívj így!
-Egyes szabály!-rivallt rám.
-Nem beszélhetek?-gondolkodtam el.
-De igen. Amikor mondom.-biccentett.
Letett az ágyra és odabújt hozzám.
Nem mertem már szólni. A melltartómat nézegette mellettem fekve. Szögegyenesen feküdtem. Egyenletesen véve a levegőt, hol-hol felszökve az egekbe. Kezdtem félni attól amit mondott. Elgondolkoztam rajta.
-Baby, most akarom.-jelentette ki és rátette mancsát a mellemre amitől a pulzusom az egekig szökött. Elkezdte masszírozni amitől zavarban voltam. Aztán odabújt a nyakamhoz és csókolgatni kezdte. Kesőbb rám fordult teljes felsőtestével és megcsókolt. Hosszasan elidőzött a csókolgatásommal. Harapdálni kezdte ajkaim. Majd bekapni. Teljesen elmerült benne. Lábaim terpeszében voltak. Felső teste teljesen hozzá simult az enyémhez.
-Annyira jó vagy.-préselte ki csók közben.
Újra számra tapadt és levakarhatatlanul smárolt. Odáig bele lendült, hogy felhúzott ülő pozícióba és a derekamat átkarolva szorosan magához húzott.
-Beszélhetek?-húzódtam el hevesen mozgó testétől.
-Nem a legjobbkor szólsz közbe.-vágott durcás arcot.
-Elnézést..De..-tördeltem ujjaim-Mondhatom?-néztem fel rá.
-Beszélj!-ültetett az ölébe.
Zavartan lefele pillantgattam.
-Szóval..Ma ne feküdjünk le!-tettem kezem mellkasára.
-Parancsolsz?-húzta fel szemöldökét.
-Kérlek! Ma nem menne...-hajtottam le fejem.
-Mi a baj?-húzta végig ujját melleimen.
Kibórsóztam érintésétől.
-Nagyon fáradt vagyok. Holnap kiengesztellek. Így megfelel?
-Hmm. Végre te ajánlod fel. Ez tetszik.
-Szóval igent mondassz?
-Hát jó. De holnap ezért különleges juttatást kérek. Angyalkám.-mosolygott perverzen.
Letett az ágyba, leoltotta a villanyt és betakart. Befeküdt mellém és átkarolt. Mindezt csak azért mondtam, mert aggódtam Antiért. Volt is egy tervem. Miután már kissé elpihent rákérdeztem.
-Psszt. Dénes!-fordultam át hozzá.
-Neked csak uram. Ezért holnap kapsz 10 ütést!-válaszolta mormogva.
-Kimehetek pisilni?
-Ott a mosdó. Menj csak!
-A lentibe szeretnék menni.
-Felejtsd el! Nem adom oda a kulcsot.
-Kérlek. Csak ott szeretek pisilni.
-Zakkant csaj vagy Hanna. Komolyan kötődsz egy wc-hez?
-Aham.-vigyorogtam hátha lágyul a szíve-Kérlek! Uram!-imponáltam.
-Ahj te nő! Jó legyen. A kulcs ott van a kabát zsebedben. De siess!
-Köszönöm!-siettem gyorsan a kulcsért amit meg is találtam ott ahol mondta. Kinyitottam vele az ajtót és úgy tettem mintha lesiettem volna a lépcsőn, de utána nesztelenül vissza surrantam Anti szobájába. Még mindig a padlón volt. Azonnal a nyakához tettem két ujjam, ellenőrizve a pulzusát. Szerencsére volt neki. Boldogan szívemre tettem a kezem, majd elkezdtem ebresztgetni halkan.
-Anti! Kelj fel!-rázogattam.
Amint megláttam a vérző fejét elővettem a frigójából jeget és a fürdőbe siettem. A levetett felsőm még ott hevert ami jól jött. Bele tekertem a pólómba a jeget és vissza siettem hozzá. A fejéhez emeltem és ott hagytam legelni rajta.
-Kérlek. Ébredj!-rázogattam.
A keze megmozdult, aminek megörültem.
Nehézkésen felállítottam és elhurcoltam az ágyig. Nagy pihenés kellett neki. Ha erősebben rázogatom, vagy kiabálok biztosan felkelt volna, de nem akartam bajba sodorni. Féltem, hogy Dénes meghallotta volna. Betakartam és egy puszit nyomtam a fejére. Nyugodt lelki ismerettel indultam ki az ajtón. Vissza siettem a szobába. A kulcsot eltettem a fiókomba. Befeküdtem az ágyba és betakaróztam. Emlékezetem szerint Dénes még egy-kétszer átölelt az este folyamán. Magahoz húzott. Vagy tapizgatott. Ilyenkor persze letudtam szedni magamról. Éberen már más a helyzet. Nem sokat aludtam.