2. Évad 8. Rész

A telefonom csörgésére keltem. Korán volt. Nagyon korán. Furcsálva vettem észre, hogy Dénes nincs a szobámban. Pedig a cuccai nálam vannak. Tovább lépve felhúztam egy farmert, egy magassarkú csizmát, ami bokáig ér és egy vállas pulóvert. A sminkem és a hajam is megcsináltam. A karikáim, amik a sírás miatt jöttek létre, eltűntek. A kabim magamra aggattam, felhúztam a táskám és kicsivel korábban kiindultam a buszomhoz. A buszmegállóban várva belegondoltam, hogy Fanni már haza utazott. A búcsúm úgy gondolom hatásos volt, és bár eleinte nem kedveltem, tudom, hogy hiányozni fog. Úgy 10 perc múlva Dénes is megérkezett. Távolról méregetett, de nem jött oda hozzám. Próbáltam nem észre venni. Egy idősebb fiú oda szólt hozzám.
-Hé, van egy slukkod?-kérdezte hanyagul.
-Nem dohányzom.-néztem fel rá karba tett kézzel, a megálló falának támaszkodva.
-Hmm. Jól van. Okos lány.-biccentett lefele nézve rám.
Csak oldalra néztem. Nem tudtam hova tenni.
-A te korodban én sem cigiztem.-folytatta.
-Ezt úgy mondod, mintha tudnád a korom.-néztem rá zavarodottan.
-15, ha jól emlékszem.-kacsintott.
-Ha jól emlékszel?-húztam fel szemöldököm.
-Abigél, nem de?-nézett rám hunyorítva.
-Ne haragudj, ismerlek?-ráncoltam homlokom.
-Szóval igen. Ne ijedj meg, nem vagyok valami pszihopata aki utánad nyomoz!-nevetett.
-Mivel bizonyítod?-nevettem én is.
-Ott voltam a bulidon. Sokan voltunk. De amikor lejöttél a lépcsőn...Nos, elég annyi, hogy sokan megjegyeztek szerintem.
-Hmm. Jó tudni. Na és téged hogy hívnak? Pszihopata nyomozóm?-nevettem fel.
-Ahogy tetszik cica.-kacsintott.-Lehetek bárki, akinek akarsz hívni.
-A sajátod megfelelne-mértem végig.
-Egyszer elárulom.-mosolygott rossz fiúsan és elsétált.
Ez a kis bolond akárhogyan de megmosolyogtatott. Eszembe sem jutott Dénes tekintete és figyelme. Rápillantottam majd látva arckifejezésén a düht, elfordultam.
Megérkezett a busz. Felszálltunk és beültem leghátra. Ákos és Viktor lecsapódtak hozzám. Elfoglalva a mellettem lévő két üres helyet.
-Szia Abi!-ölelt át Ákos és leült a bal oldalamra.
-My girl!-adott egy cuki puszit a homlokomra Viktor és lecsapódott a jobb oldalamra.
-Sziasztok!-nevettem fel.
Hiába beszélgettek valami fiús filmről, én látszólag elvoltam az ismeretlen fiú nézésével.
-Nagyon menő, ugye Abi?-nézett rám Ákos.
-Ömm..Mi? Aham.-bólogattam hevesen.
Hangosan felnevettek egymásra nézve.
-Ja. Igazad van. Ákos nagyijának a bugyija ultra menő!-röhögött fel Viktor majd Ákos csatlakozott és lepacsiztak.
-Hé szivi. Nagyon elbambultál.-lökött oldalba Ákos.
-Mi? Öhm. Bocsi. Várj. Szóval. Figyelek.
-Miért nézed Petit?-néztek rám.
-Hogy kit? Peti a neve?-néztem Viktorra gyors.
-Igen. A sulinkba jár. Jó arc amúgy.-mondta Ákos lazán.
-Ott volt a szülinapomon.
-Ilyen jóba vagytok?-nézett rám Ákos.
-Nem igazán ismerem. Sokan voltak aznap ott.
-Ahhoz képest megfogott.-nézett rám felhúzva szemöldökét.
-Hagyd már! Az a srác egy gyökér. Sosem jönne vele össze, ugye?-nézett rám megerősítést várva.
-Hát..Persze.-néztem rá abszurdan.
-Dénes különben sem hagyná!-nézett rám Ákos.
-Na igen...-néztem lefele.
Nem tudhatják, hogy katonai táborba megy.
-Hé, most ezt muszály volt?-nézett rá Viktor.
-Valami rosszat mondtam?-nézett ártatlanul.
-Basszus, tudod, hogy utál vele lenni.
-Attól még ez tény.-vitatkoztak.
-Fiúk! Elég! Nem fontos.-ráztam a fejem.
-Fogadjunk egy tizesben, hogy megfekteti Blankát!-dőlt hátra Ákos.
-Tizenöt, hogy Sárát is.-pacsiztak le.
-Petiről beszéltek?
-Ja. Ki másról?-néztek össze.
-Mindegy. Szóval nagy játékos, mi?-dőltem hozzájuk hátra.
-Az. Vagyis a lányok tapadnak rá. Van hírneve az biztos. Mi csak Coconak hívjuk.
-Mi? Miért?
-Mindenki így hívja. Sokat szív.
Ahogy rá néztem, elképzeltem milyen szexin fújhatja ki a füstöt, aztán kirebbentem az elképzelésből.
-Hé. Dénessel és veled mi van? Ide sem jött.-nézett rám újra Áki.
-Nem tudom. Pipa rám.
-Majd lehiggad. Na leszállás.-mondta mikor megérkeztünk.
Mikor leszálltam Coco jött oda hozzám.
-Szóval Rotiékkal lógsz.
-Hogy mi?-kérdeztem értetlenül.
-Ákos és Viktor. A rotik. Velük lógsz?
-Igen, bírom őket. Osztálytársaim.
-Viktor..Tudod ő, szerintem bejössz neki!-nézett le rám miközben sétáltunk.
-Te mindig ilyen vicces vagy?-néztem fel rá oldalasan.
-Láttam ahogy rád néz. A fiúk levágják az ilyesmit.-kacsintott.
Az a fogsor...
-Nem tudom. Szerintem nem.-rántottam vállat.
-Elsős vagy, mi?-mosolygott.
-Igen. Te pedig...-néztem rá ötletelve.
-Végzős. Milyen nyílt vagyok ma!-nevetett fel.
Az a nevetés...
-Érdekesen látod a dolgokat. Na szia. Coco!-tettem hozzá és még gyors láttam csodálkozó, ám vigyorgó arckifejezését, mielőtt bementem a suliba.
Felsétáltam a lépcsőn be az osztályba. Viktor egyből letámadott.
-Na jó...Mi volt ez?-állított meg megfogva a derekam.
-Mi mi volt?-néztem rá.
-Coco odament hozzád és beszélgettetek.
-Igen. Na és?-kérdeztem meglepve.
-Ahh Abi. Annyit kell még tanulnod.
-Miért hallom ezt mindenhol? Na mindegy. Rotik?-néztem rá elképedve.
-Nem meséltük?-nevetett fel.
-Nem igazán rémlik.-nevettem fel én is.
-Amióta itt vagyunk, ez a nevünk. Nem is tudom már miért, de ránk aggatták ezt a nevet. Sokan bírnak minket.
-Szerintem ez jó dolog. Menőn hangzik. Mint valami maffia banda!-löktem oldalba.
-Ezt bóknak veszem. Ahh na jön is a tanár!-forgatta szemeit.
Egy fájdalmasan hosszú matek után jött egy tesi óra. Átöltöztünk és mentünk a tornaterembe.
-Hé, Abigél!-jött oda hozzám Betti.
-Szia!-köszöntem.
-Van egy hírem. Átbeszéltük a csajokkal és úgy gondoljuk beleférne most egy casting. Beállsz focizni, mi pedig megnézzük.-mosolygott.
-Rendben van.-egyeztem bele.
Beálltam a fiúkhoz focizni. A meccs alatt lőttem egy goalt és sokat cseleztem. Óra végén odajöttek hozzám Betti és két barna hajú lány.
-Na szivi. Hát...-néztek egymásra-Totálisan benne vagy a csapatban!-tapsikoltak vidáman és körbe ugráltak.
-Köszi lányok!-mosolyogtam boldogan.
-A te érdemed, Abi maca!-kacsintottak.
Abi mi? Ezt komolyan gondolták?! Ügyet nem vetve rá boldogan mentem átöltözni.
Ezután nyelvtanunk volt már csak. Gyorsan lepergett és mentem is le a buszmegállóba. Dénes útközben utolért. Beért engem és látva, hogy nem törődöm vele megállított.
-Mi bajod van?-nézett rám idegesen.
Nem válaszoltam. A tegnapi után nem volt hozzá erőm sem és akaratom sem.
-Megszólalnál végre?-rángatta meg a karom.
Összeszorított szemöldökkel kirántottam karom és elindultam gyorsabb léptekkel. Jött utánam természetesen. Újra elkapott és magához szorított.
-Hülye ribanc! Azt mondtam válaszolj!-mondta idegesen, de nem kiabált.
-Kivel beszélsz te így?-néztem rá dühösen.
-Na most már tudsz beszélni! Mi a fasz bajod van?
-Mit gondolsz bazdmeg?! Gondolkozz már el, hogy miket csinálsz! Én nem felejtek olyan könnyen, mint te! Hagyj békén!-löktem el magamtól dacosan és tovább sétáltam.
-Mit gondolsz hova mész?-kapta el a csuklóm és agresszívan magához rántott.
-Hagyj békén!-feszengtem.
-Hé, hé, hé! Engedd el a lányt!-jött oda Coco én pedig lesütöttem szemem.
-Nem a te dolgod! Ne avatkozz bele!-szólt rá Dénes.
-Komolyan ilyen hülye vagy öreg? Az utcán letámadsz egy lányt?!
-Ő a barátnőm. Azt csinálok vele amit akarok.
-Persze, addig amíg az neki is rendben van!-nézett rá szúrósan.
-Nyálpic! Ha te akarsz lenni a főnök, az van amit te mondassz!-nézett rá fennhéjázva.
-Nem túl bölcs dolog lenyálpicozni egy végzőst a te korodban!-méregette.
-Kopj le! Nem érdekel hány éves vagy!
-Annyi az agysejtjeid száma mint egy hangyának. Na tipli! A csajt pedig kerüld!-mondta komolyan.
-Még nincs vége!-méregette és lelépett.
Zavarban voltam. Rosszul éreztem magam amiért gyengének látott...
-Köszönöm Peti.-néztem a cipőm orrát.
-Peti? Ezt nagyon rég hallottam. Figyelj, tényleg együtt vagy ezzel a gyökérrel?
-Nem..Vagyis..Nem akarok..De ő azt mondja mindenkinek.-néztem fel rá.
-Ezen könnyen segíthetek!-kacsintott.
-Hogyan?-néztem rá értetlenül.
-Eljátszhatnánk, hogy járunk. Persze csak biztonsági okokból. Hogy megvédjelek.
-A bökkenő, hogy vele lakom egy fedél alatt. Illetve vele is.
-Gondolod, hogy bántana?-nézett rám aggódóan.
-Lehet...-fogtam át karomat.
Nem néztem a szemébe. Nem tudtam.
-Hé, figyelj..Van egy tartalék füves cigim. Ha gondolod neked adom.-mosolygott.
-Mi? Nem. Nem drogozok.
-Kipróbálhatnád. Totál ellazít. Minden stresszes helyzetben.
-Dénes jelenléte mellett nem lenne túl eszes dolog.
-Akkor próbáld ki velem!-kacsintott.
-Hogy mi?-néztem rá elpirulva.
-Átjöhetnél hozzám ma. Elszívnánk egyet és dumalhatnánk. Hidd el, jó lesz!
-Nem is tudom...-simiztem karom feszülten.
-Hé! Neked is ki jár már egy kis chill!
-De semmiképp sem alszom ott!-néztem fel rá szúrósan.
-Oké. Nem gond. Huh szuper! Na gyere! Kocsival vagyok!-nézett szuperhősösen amin felnevettem.
Egy fekete Cabrioba szállt be, persze előtte kinyitva nekem az ajtót.
-Szép kocsi!-néztem végig az autón.
-Köszi de csak átmeneti. Tudod, amíg nem dolgozok ezzel kell mennem.
-Értem. Szóval ez szülő aji?
-Valahogy úgy. Szülők. Milyen hülye szó!-nevetett fel.
-Miért mondod ezt?-néztem rá.
-A szüleim elhagytak kiskoromban. Nevelőszüleim vannak. Anyám nem tud szülni, de pénzesek, úgyhogy adoptáltak engem. Tádá. Instant család.
-Van egy ilyen film. Amúgy, gondolom azért szerethetőek.
-Szeretnek. Én is őket. De amint megtudtam, hogy nem ők az igaziak kiábrándultam. Hiába a pénz, meg a luxus kéró, menő járgány, gazdag nagybácsik...Nem ilyen vagyok. Nem ez tesz boldoggá. Érted te ezt?-mondta vezetés közben.
-Persze. Én egyébként utálom a szüleim. Amondó vagyok, hogy nincsenek.
-Ezt hogy érted?
-Hosszú sztori.-dőltem hátra.
Odaértünk a házához. Egy hatalmas ház volt a szemem előtt. A kertjük gyönyörű műfüves volt. Tökéletesre vágott bokrok és görög szobrok övezték. A gyönyörű rózsás rész sem hagyta el a figyrlmem. Antié is hasonlóan extra vagáns, de nem ilyen csicsás.
-Hölgyem?-szállt ki és nyitotta nekem az ajtót.
Mosolyogva kiszálltam és követtem. Kinyitotta előttem az ajtót én pedig beléptem a giccsesség poklába. Ami ott fogadott, az afajta luxus, túlzás és tágasság egyvelege...Egyszerűen elképedtem.
-Gyönyörű ház!-néztem körbe.
-Ja. Nyugodtan kimondhatod. Sznob mint a szüleim.-rántott vállat és felhúzott az emeletre. Gyengéden fogva karom felvezetett a lépcsőn egyenesen az emeletre. Az is gyönyörű volt. Márvány mintás kő padló, minden bútor új és méregdrága.
-Sajnálom, hogy elhoztalak a legnagyobb klisé közepére de itt élek.-biccentett.
-Ne szabadkozz, tényleg szép.-mosolyogtam rá.
-Túl kedves vagy. De tudom mit gondolsz. Látom a szemedben.-szugerált.
-Tudod mit gondolok?-nevettem fel.-Hogy itt ez a csodás ház. Te pedig folyton elnézést kérsz érte. Tisztelned kéne a szüleid munkáját. Mert ez annak eredménye.-néztem körbe.
Csak fejét csóválta bele sem menve a vitámba, és megragadta a kezem. Elhúzott egy ajtóig és behúzott rajta.
-Ez itt a szobám.-mosolygott.
Na ez valami viccel volt határos. Az egész ház egy paradicsom, ő pedig úgy rendezte be a szobáját mint egy drogos rokker.
-Ez most komoly?-néztem körbe látván a posztereit és fekete falát. Minden jó minőségű volt, de annyival más világ mint a szülei.
-Miért?-kérdezte vállrántva.
-Te lázadsz!-tettem karba kezem melleim előtt.
-Ugyan Abigél, ennyi egyéniségem hadd legyen, ha már mindenki elkönyvelt a szüleim elkényeztetett kisfiának.
-Megértelek.-suttogtam.
-Te is így vagy?
-Voltam...-mosolyogtam el kesernyésen vissza gondolva szüleimre, akik megadtak nekem mindent.
-Mi történt?-ült le az ágyára, mire én a puffjára csüccsentem.
-Már nem élek velük.-rántottam vállat.
-Sajnálom...-nézett rám őszintén.
-Nem, tudod...Ez rendben van. Félre ismertem őket. Az én családom én vagyok. Ez pedig nem baj.-mondtam túl magyarázva.
-Erre van is egy megoldásom!-kacsintott.
-Nem kérek!-néztem a drogra amit elővett a párnája alól.
-Ugyan Abi. Ne legyél nyuszi!
-Tényleg. Nincs rá szükségem.
-Egyetlen egy tabletta. Lenyeled és békén hagylak!-villogtatta fogsorát.
-Ne erőltetsd kérlek!-mosolyogtam.
-Hé!-jött felém.-Együtt!-kacsintott.
-Milyen hatásai vannak?-néztem rá.
-Jobb közérzet!-vont vállat.
-Áhh. Ez nem helyes. Nem.
-De helyes. Az helyes amit annak gondolunk és érzünk.
-Állj már le! Nem érdekel a drog!-toltam el a tablettát.
-Te tudod mit hagysz ki!-mondta és bevette.
Annyira szexin szopogatta azt a tabit. Kénytelen voltam nézni. Észre vett ezért elnéztem.
-Na és mesélj Dénesről. Te és ő?
-Ez hosszú...-néztem lefelé.
-Volt már köztetek..Tudod.
-Szex?-néztem rá kissé nevetve.
-Igen. Szex.-ismételt meg elmosolyodva.
-Nem, nem volt. Bár úgy gondolom ez elég személyes.-igazítottam meg pulóverem.
-Ne haragudj ha tolakodó voltam.
-Csak túl kíváncsi. Na és te szingli vagy?
-Igen. Bár őszintén megvallva tetszik egy lány.
-Igen? Mesélj róla!-mosolyogtam.
-Gyönyörű, kicsit szerény, de van humora. Látok benne valami vadságot is egyben, amit elrejt. Még nem ismerem túl régóta de teljesen elvette az eszem.
-Különlegesnek hangzik!-mosolyodtam el.
-Az is. Egyébként túl jó hozzám, szóval valószínűleg nem fog velem összejönni.
-Na, miért gondolod ezt?-néztem rá szomorúan.
-Mert elvagyok cseszve. Drogozok, cigizek, felszínes vagyok és a többi..-forgatta szemeit.
-Tudom, hogy szinte alig ismerlek és ki vagyok én, hogy megmondjam?! De szerintem nem vagy..Elcseszve. Rendes srácnak tűnsz, aki össze van zavarodva és nem tudja mi a jó egy ilyen elcseszett világban...-mondtam a szemébe nézve.
-Köszönöm!-nézett rám őszintén majd lefele nézve egy irtó édes mosolyt ejtett.
-Na most már szerintem tényleg mennem kell de ha szeretnél beszélni majd szólj!-keltem fel.
-Megadod a számod?-állt fel ő is.
-Ömm. Persze. Add a telód!-mosolyogtam.
Mosolyogva odaadta én pedig beírtam.
-Ezentúl zaklatni foglak!-huzogatta szemöldökeit.
-Be kell szereznem egy új telót!-nevettem fel. Amin ő is.
-Örülök, hogy itt voltál!-simította meg a vállam.
-Én is. Akkor szia!-biccentettem.
-Szia!-nyomott egy puszit az arcomra.
Elmosolyodtam és kiléptem.
-Várj! Ne vigyelek el?-nézett rám majd kínosan megvakarta a tarkóját.
-De. Persze!-nevettem fel.
Lesétáltunk és kinyitotta nekem az ajtót. A kocsi ajtót is. Beültünk és elindultunk. Nem lakott tőlem túl messze, tekintve, hogy egy buszmegállóhoz járunk reggelente. Bár nem értem, ha van kocsija, reggel miért buszozik?!
-Biztos szabad így vezetned?-kérdeztem eszembe jutva.
-Hogy így?
-Bevettél egy tablettát.
-Ja. Az szőlőcukor volt.-rántott vállat.
-Hogy mi?-nevettem fel.
-Nem tudnálak bedrogozni. Egyedül betépni meg nem izgi!-mosolygott rám.
Megkönnyebbültem és felnevettem.
-Itt vagyunk.-szólaltam meg egy idő után.
A kocsiban valami fiús dal szólt.
-Itt laksz?-nézte elismerően bólintva.
-Igen!-mosolyogtam és kiszálltam.
-Tetszik, bár kissé olyan mint egy agglegény milliomos háza.
-Értessz az ilyesmihez azt már látom.
-Egy kicsit.-rántott vállat majd elmosolyodott.
-Most mennem kell. Szia!-köszöntem el.
-Szia!-intett édesen és visszaszállva elhajtott.
Mikor bementem a házba Dénes és Anti mérges tekintetével találtam szemben magam.
-Sziasztok!-intettem és leültem a kanapéra.
-Hol voltál?-kérdezte Dénes és leült mellém.
-Egy haveromnál.-vontam vállat.
-Mit csináltatok?-ült le mellém Anti is.
-Beszélgettünk. Mi mást?-forgattam szemeim.
-Miért nem válaszolsz az üzeneteimre?!-kérdezte Dénes dühösen.
-Ki voltam kapcsolva. Bocsi.
-Nagyon megijesztettél. Azt hittem eltűntél!-nézett rám Anti.
-Egyikőtökkel sincs kedvem beszélni. Na sziasztok!-álltam fel és felmentem az emeleten.
Ezzel mindkét incidensre utaltam. Egyrészről Dénes majdnem megerőszakolására. Másrészt Anti megalázására. Hogy ott hagyott. Mikor felmentem Berta nénit láttam meg.
-Beszélhetnénk lányom?-nézett rám az átlagosnál furábban, kicsit komolyan de még mindig kedvesen.
-Hát persze, jöjjön csak!-vezettem a szobámba.
Leültem az ágyra, ő pedig a fotelba.
-Van egy kis gondom.-tördelte ujjait.
-Micsoda?-néztem rá kíváncsian.
-A szomszéd karbantartó...Fábián elhívott vacsorázni!-mesélte izgatottan amin szórakozottan felkuncogtam és vele örültem.
-Na de Berta néni, ez miért lenne baj?-nevettem.
-Mert izgulok. Kijöttem a gyakorlatból. Ezer éve nem voltam randin.-mesélte gyermeki izgatottsággal én pedig mosolyogva néztem rá.
-Nem kell izgulnia. A legjobb kezekben van!-kacsintottam.
-Ezt hogy érted?-nézett rám sejtelmesen.
-Felöltöztetlek, kisminkellek és átbeszélünk pár dolgot. Mit szólsz?-néztem rá izgatottan.
-Olyan leszek mint egy próbababa. Imádom!-tapsikolt.
Felnevettem és elmentünk a szobájába.
Benéztem a szekrényébe és a zöme szobalány és átlag ruhákból állt ki.
-Na de, Berta néni! Hol vannak a szexi darabok?-néztem rá fejrázva.
-Miről beszélsz lányom, nekem nem kellenek szexi darabok!-nézett rám megbotránkozva.
Az az arckifejezés. Istenem. Haláli. Jót nevettem rajta és belekezdtem.
-Minden nőnek kell legalább egy szexi darab. Sebaj. Sosem késő beszerezni!-fogtam kézen és lementünk.
A plázába lesétáltunk és elvittem őt a H&M-be. Bertának szép alakja van idős nő létére. Nem volt nehéz dolgom.
-Nézze, ez itt tökéletes! Elegáns, szexi és pontosan első randihoz illő!-néztem rá boldogan.
Egy testhez simuló fekete egyberészes dress volt, narancs és zöld csíkkal az oldalán végig futva.
-Jó..De..Akkor sincs hozzá cipőm!-hadarta gyorsan kifogást találva.
-Azt is találunk. Higyje el!-kacsintottam.
Megvettem neki a ruhát.
-Köszönöm, de nem kellett volna!
-Css! Ez a nap önről szól!
Csak felnevetett és már mentünk is a Deichmanba. Találtam egy olyan nyolc centis magassarkút. Fekete, lakkozott. Tökéletes a ruhához és a korában is divat volt.
-Ez lesz az igazi!-fogtam meg.-Hányas a mérete?
-Kilences.-vágta rá.
-Remek. Olyan van.-vettem ki a dobozt és mentünk a kasszához.
Ezt is kifizettem és hazamentünk. Elővettem a sminkjeim és egy szolíd sminket varázsoltam arcára.
-Bújjon bele a ruhába!-mondtam tapsikolva.
Átöltözött és a cipő is rajta volt. A sminkkel kontrázva. Nem viccelek, gyönyörű volt korához képest.
-Hogy festek?-simított végig ruháján.
-Káprázatosan!-mondtam vidáman és egyben büszkén.
A kis hernyóm végre pillangó lett.
-A hajával viszont kezdek valamit!-gondolkodtam el.
Egy szép kontyot készítettem és kapott egy fülbevalót és nyakláncot is.
-Na így már nyugodt szívvel engedem el!-simítottam meg karját bíztatóan.
-Köszönöm Hanna! Sokat jelent ez nekem!-nézett rám hálásan.
-Már az megérte, hogy így látom!-néztem rá büszkén.
Kikísértem a kertig. Fábián már ott várta, de mikor megláttam milyen egyszerűen öltözött, én pedig hogy kicsíptem Bertát, lehervadt a mosoly arcomról. Basszus. Túlkreáltam.
-Jónapot milady!-adott egy csókot kézfejére.-Ha tudtam volna, hogy ilyen gyönyörű lesz nyakkendőt húzok.
-Ugyan, hagyja csak. Így is remekül fest!-nevetett huncutan.
Tudtam, nem lesz gond. Akár szobalány ruhában is mehetett volna, Fábiánnak úgy is ő lett volna a legszebb. Boldogan néztem utának, amikor láttam a szomszédból egy lányt integetni nekik.
-Fábián! Mondtam, hogy smokingban menjen!-kiabálta a lány.
Egymásra néztünk.
-Szép munka!-nézett elismerően.
-Köszönöm.-nevettem fel.
-Hiába győzködtem Fábiánt, hogy húzzon elegáns ruhát, olyan makacs mint egy öt éves!-idegeskedett.
-Szerintem aranyos és nem erre számított, úgyhogy nem akarta túlöltözni magát!-kuncogtam.
-Valószínűleg. Amúgy Niki!-nyújtott kezet a kerítésen.
-Abigél!-mondtam mosolyogva.
Na nem. Annyi idő után. Csak nem lesz egy barátnőm? Úristen de rég vártam erre.
-Gimis vagy?-nézett rám.
-Igen. Elsős. Te?
-Végzős vagyok.-mosolygott.
-Véletlenül nem az osztályodba jár Coco?
-Nem. Ő a B-be jár, én meg az A-ba. Bár jó lenne. Irtó jó pasi!-gondolkodott el.
-Aranyos. Na én most megyek. Majd látlak. Szia!-köszöntem el és bementem.
Felmentem a szobámba. Mily meglepő, Dénes feküdt az ágyamban. Anti pedig a fotelban.
-Újabban a Men in black a mániatok?
-Meg kell ezt beszélnünk!-vágott bele Dénes.
-Mit akartok megint?-fontam ölbe a karom.
-Mit csináltál Cocoval?
-Amit mondtam. Beszélgettünk!
-Áhháh..-nevetett fel.-Egy végzős, helyes, menő fiú felhív magához egy elsős, bombázó lányt...Bizonyára beszélgetni hívott...-mondta gúnyosan.
-Miért mit akarsz hallani? Mondjam azt, hogy megbaszott ahogy te szerettél volna? Az tetszene?! Sajnos el kell, hogy szomorítsam a perverz kis fantáziád. Coco és köztem maximum levegő vétel és személyes tér volt. Semmi több.-mondtam indulatosan.
-Nem járkálhatsz át idegen fiúkhoz!-kelt ki az ágyból dühösen.
-Ő egy barát. Nem idegen.
-Hanna! Ha még egyszer megtudom, hogy át mész hozzá, vagy bárki máshoz a tudtom nélkül nagy bajok lesznek.
-Na mi lesz? Megdugsz?-nevettem fel.-Képzeld, már meg volt.-néztem rá szugerálva.
Tudta kire értem. Erikre. Mikor nem védett meg.
-Undorító lettél!-nézett végig rajtam.
-Rohadtul ti tettetek azzá.-néztem a szemébe mérgesen.
-Én nem nyúltam hozzád!-emelte fel a hangját.
-Oh nem? Akkor itt mit akartál véletlenül tenni velem?-szugeráltam.
-Igen. Akkor kimondom. Leakartam feküdni veled. Mert beindítottál. De most már nem látok mást csak egy kurvát!
-Hé!-kiabált rá Anti.
-Nem..Tudod..-nevettem fel cinikusan.-Rendben van ez. Mert rohadtul leszarom mit gondolsz. És rohadtul végeztünk!-néztem rá megvetően és kiléptem.
-Nem végeztünk!-húzott vissza a szobába.
-Eressz el!-kiabáltam vele.
-Azt hiszed ennyi? Kurvára nem. Elmondom mi lesz. Az én ribancom vagy. Most pedig szépen megbaszlak ahogyan azt terveztem.-mondta érzéketlenül.
-Csak hogy tisztázzuk! Ha már ribanc vagyok, nem lehetek csak a tiéd. Mert ennyi erővel...Lefeküdhetek Antival is.-néztem a fiúra aki elképedt.
-Hogy mi van? Te ilyent sosem mondanál!
-Ja, tudod hogy megy ez. Talán nem ismertél ki eléggé!-mondtam egykor ő szájából elhangzott szavakat.
Dénes az elején gondolkodott. Aztán oda lépett hozzám és lerángatta rólam a pólóm.
-Mit művelsz?-nézett rá Anti.
-Csak rajta. Jó látni, hogy irányíthatlak.-szemeztem vele.
-Én irányítalak!-kiabált.
-Nem is tudom..Kettőnk közül nem én vagyok a másikunk megszállottja.
Ekkor láttam összezavartam és elkezdte a melleimet bámulni. Persze melltartón keresztül.
-Ez az ami kell ugye?-ragadtam meg a melleim.-Megőrít. Látom rajtad.
-Fogd be!-rázta meg a fejét és láttam rajta hogy koncentrálni próbál.
-Dénes! Nézz rám!-mondtam határozottan.
Zavarodottan a szemembe nézett.
-Én ezt nem bírom tovább..-fogta a fejét-Megőrítessz!
-Hanna vedd fel a pólód!-szólt rám Anti férfiasságát takarva.
Nyilvánvalóan felizgatta magát.
-Jajj nem..Csak nem zavarba hoztalak?-kérdeztem pimaszan és kibújtam a nadrágomból. Egy bugyiban és egy melltartóban álltam előttük.
-Ne csináld ezt!-nézett oldalra Anti és tűrtőztette magát.
-Hanna! Állj már le!-szólt rám Dénes.
-Most már egy ribanc vagyok. Szóval. Melyikőtök akarja megfogni először?-kérdeztem érzelemmentesen.
Dénes negbotránkozva nézett rám.
-Mi ütött beléd?-rángatott meg Dénes.
-Szóval te. Gondoltam.-mondtam és megragadtam kezét. Odavezettem melleimhez. Láttam rajta, hogy teljesen felizgult és nem bír magával. Nehezebben vette a levegőt és kitágult szemekkel nézett rám.
-Na mi az? Ezt akartad nem?-néztem rá.
-Én..-motyogott.
-Azt akartad, hogy ribanc legyek. Hát tessék. Az lettem. Nincs már a régi Hanna. Most már Abi vagyok. A legrosszabb ribanc akit valaha is eltudtál képzelni.
-Elég!-lökött a falnak.
-Ne nyúlj hozzá!-fogta vissza Anti.
Felnevettem.
-Na mi van? Akkor nem játszunk?-nevettem tovább.
-Romlott vagy!-könnyezve és feldúltan mondta.
-Oh, csak nem fáj? Kiégve látni. Hogy kiöltétek belőlem a jót. Az ártatlant. A szüzet. Aki voltam megszűnt.
-Hallgass már el!-mondta idegesen és a könnyeit törölte.
Anti nem bírta tovább és kirohant a szobából.
-Puha pöcs.-vontam vállat.
-Ez...Ez nem lehetsz te!-kiabált.
-Most mit vagy úgy oda?! Ez volt végig a célod.
-Nem..Én nem ebbe a Hannába szerettem bele!-mondta csalódottan.
-Üdv a klubban.
Ekkor láttam rajta, hogy megértette. Megértette mit éreztem. És, hogy ez mind arra ment ki, hogy átérezze a csalódás mélységét. Pontosan úgy, ahogy ő tette velem. Tudtam, hogy a legjobban az fájna neki, ha már nem lennék a régi. Ha érdektelen ribanc lennék. Tudom, hogy átgondolta azt is, mikor ő volt velem ilyen én mit éreztem. Fifty fifty Dénes.
-Állj fel!-nézett rám komolyan.
Felálltam és egymás szemébe néztünk.
-Mi lett belőlünk?-fogta meg arcom.
-Már tudod milyen...-néztem lefele.
-Sajnálom!-ölelt magához szorosan.
-Nem érdekel.-löktem el gyengén.
-Tudom, hogy te nem ilyen vagy!-mondta könnyezve.
-Hagyjál már! Ne csinálj úgy mintha ismernél, jó?! Már ilyen vagyok. Ennyi.
Végig mért majd könnyeit letörölte és valami megváltozott benne.
-Akkor vetkőzz!-mondta komolyan.
-Lehet ribanc lettem, de attól még nem vagyok hajlandó követni az utasításaid!
-Hmm.-nevetett fel enyhén cinikusan.
Elővett a zsebéből egy húszezrest. Hozzám lépett, majd belenyomta a melltartómba.
-Most már fizetve vagy. Vetkőzz!-bólintott cinikusan.
Ebben a pillanatban tényleg ribancnak éreztem magam. Mert most úgy is bántak velem. Azt hiszem azon a ponton beletörődtem. Nem érdekeltek a következmények. Gúnyosan kiléptem a bugyimból és levettem a melltartóm.
-Így megfelel?-dobtam hozzá a cuccaim.
Elképedve nézett rám. Önszántamból még sosem vetkőztem le sem neki, sem másnak. Ez már tényleg a véget jelentette a régi énemre nézve.
Nyelt egyet, közelebb lépett és lenézett rám. Pontosabban a szemembe.
-Mi a baj? Ezt akartad, nem?
-Ez így túl könnyű...-nézett rám.
-Ne haragudj. El is felejtettem, hogy te arra gerjedsz ha fáj nekem és nem adom magam. Tudod. Az már a múlté.-mondtam kicsit sem megbánó arccal.
-Szuper. Csak az idő ment veled régen.-mondta átváltva és gyengéden neki lökött a falnak. Megfogta a melleimet és kedvére gyúrmázta őket. Aztán lejjebb haladt és elkezdett ingerelni ott lent ujjaival. Halk nyögéseket hallattam magam után.
-Ez az. Élvezd!-mondta vigyorogva és tovább folytatta játékát.
-Hmm. Jobb ötletem van.-löktem el mellkasát.
Jó érzés volt, hogy én hordtam a nadrágot.
-Na mi az?-tette karba kezeit.
-Vetkőzz! Fizetve vagy!-nyomtam a húszezresét a boxerjába.
Felnevetett enyhén és pimasz arccal vetkőzni kezdett. Levette felsőjét. Aztán nadrágját és boxerét is.
-Na mi legyen?-jött felém adonisz testével. Magas test. Izmos kéz, hát és combok. Gyönyörűen kidolgozott has és szexin bevágó V vonal.
-Úgy hallottam vannak eszközeid.
-Igen. Vannak.-nézett rám perverzen.
-Ide hoznád őket?-lépdeltem felé magabiztosan és nőiesen.
-Egy pillanat!-kacsintott és elindult a szekrényemhez.
Kivette belőle őket. Bilincs. Kötél. Különböző bűntető pálcák. Vibrátor. Valamint amit már ismertem. A tollas végű rúd...
-Feküdj az ágyra!-utasítottam.
Beharapott ajakkal sétált az ágyhoz és rá feküdt megtámaszkodva.
Fogtam egy kötelet és kikötöztem.
-Rossz kisfiú voltál. Meg kell, hogy bűntesselek!-mondtam játszva a szerepem. Pontosabban az övét.
Vigyorgó, beharapott ajakkal nézett rám.
-Gyerünk úrnőm, mutasd mit tudsz!-kacsintott.
Ráültem a derekára a tollas végű rúddal a kezemben.
-Emlékszel erre?-szugeráltam.
-Még szép.-nézett perverzen.
Elkezdtem csiklandozni vele a hasát, amin nevetett. Nem megnevettetni akartam. Ez a bosszú ideje volt. Elővettem egy ostorszerűséget és rácsaptam a hasára vele.
-Áuu!-kiabált-Hmm. Tüzes!-kacsintott.
Összeszorított szemmel újra rácsaptam. Aztán mégegyszer. Egyre többször. A vége fele nem élvezte már annyira mert kivérzett. Dühből tettem. Már teljesen piros is volt.
-Áhh! Hanna! Mit művelsz velem?-nézett rám összeszorult hangon és fájdalma miatt kikönnyezve. De még így sem sírt.
-Jajj. Olyan kis szűzies vagy! Tanuld meg élvezni! Legyél egy rossz strici!-ismételtem szavait.
De lehet Erikét. Már nem számított. Mert rajta bosszúltam meg az összes dühöm.
Ráültem újra a derekára. A férfiassága a hasához simult, ugyanis felállt neki.
-Ez nem te vagy. Hanna! Nem kell megjátszanod magad! Hallod?!
Végig simítottam hasfalát amin felszisszent. Látva mit tettem könnybe borult szemekkel néztem le rá.
-Kérlek, kicsim. Hagyjuk ezt itt abba!
Mintha a régi Dénes eddig aludt volna és felébredne. Bár lehet tévedek.
-Sajnálom, nem tudom mi ütött belém!-sírtam el magam.
-Hé! Nézz rám!-mondta higgadtan.
Rá emeltem könnyes tekintetem.
-Nem haragszom. Szeretlek!-mosolygott.
Ettől még jobban rám jött a sírás. Eloldoztam a kötelét és a bugyimért indultam. A bugyim még feltudtam húzni.  Már majdnem felhúztam a melltartóm amikor hátúlról megfordított.
-Kezelj le!-utalt a hasára.
Rajta is volt már boxer. Aprót bólintottam eltakarva melleim és megfordultam, hogy felhúzzak rá valamit, de újra megfordított. Kezeim ugyanúgy takarásba vették őket.
-Melltartó nélkül!-mondta és kivette a kezemből.
A pólóm akartam felhúzni de azt is eldobta.
-Úgy értem semmit ne húzz fel! Látni akarom őket!-mondta komolyan.
Elővettem egy nyugtató krémet és egyik kezemmel takarásba fogtam melleim, másikkal felvittem a hasára a krémet.
-Ssz-szisszent fel.-Vedd le a kezed onnan! Látni akarom!
-Nem!-mondtam határozottan.
-Ennyi jár nekem!-szugerált.
Óvatosan leeresztettem kezeim és végül elengedtem.
-Gyönyörűek.-csodálta-Gyere!-mondta megfogva kezem és az ágyhoz húzott.
Lefeküdt. Én mellé ültem és lecsavartam a krém tetejét.
-Várj! Ülj rá a derekamra és fölém hajolva krémezz!-mondta speciális elképzelését.
Ráültem derekára és fölé hajoltam. Elkezdtem krémezni a hasát. Felszisszent többször is. De sírni ugyan nem láttam.
-Css!-hallgattattam el egy csókkal.
-Hogyan tudnék rád haragudni mikor ilyen édes vagy?!-nézett rám.
-Sajnálom tényleg.-pusziltam meg nyakát.
-Nem fáj annyira. Cica karmolás!-nevetett fel de láttam azért fáj neki.
-Mivel tehetném ezt jóvá?-néztem rá bűnbánóan.
-Ma aludj velem kérlek...-mondta irtó aranyosan.
-Rendben van.-bújtam oda mellé és betakaróztunk.
Elaludtunk és olyan este nyolc fele kelhettem fel. Dénes a zuhanyzóban volt. Hallottam, hogy fürdik. Felhúztam a melltartóm és elindultam a nappaliba.
Azt hittem nem lesz ott senki, mert Berta ilyenkor már alszik. De Anti ott ült a kanapén. Gyors felkaptam egy almát és már surrantam volna vissza, ha Anti hozzám nem szól.
-Lefeküdtetek?-kapcsolta ki a Tv-t. Maga elé nézve. Szóval hallotta ahogy lejövök.
-Nem. Nem feküdtünk le.-mondtam egyből.
-Nem kell hazudnod!-mondta arrogánsan.
-Elmondanám neked. Hiszen tudod!-mondtam egyértelműen.
-Nem volt igaz ugye? Mikor azt mondtad szeretsz!-nézett már felém a félhomályban.
-Sosem hazudnék neked!-mondtam sértetten.
Eszembe sem jutott, hogy újra fehérneműben lát. Ismét zavarba jött.
-Tönkre teszel...-nézett végig rajtam.
-Miért mondod ezt?-néztem rá könnyezve.
-Csak játszol velem!-mondta feldúltan közeledve.
-Mindkettőtöket szerethetem, nem?-néztem lefele.
-Egy tisztességes nő egy férfit szeret.
-Akkor én nem vagyok tisztességes nő.-néztem fel rá könnybe lábadt szemmel.
-Csalódtam benned!-nézett rám üveg tekintettel és a szívem majd meghasadt.
Életem egyik legfontosabb szerelme mondta ezt, én pedig szégyelltem magam az érzelmeim miatt, mert nem voltak tiszták, sem jók.
-Megérthetnél!-néztem rá már sírva.
-Erre nincs magyarázat...Én szeretlek, te pedig...Engem és őt is. Így hát ha választanod kell, válaszd őt! Nem leszek senki pótlékja, hogy majd azt érezd hiányzik melletted valaki.-nézett a szemembe szugerálva.
-Nem akarok választani!-sírtam tovább.
-Hmm...Már megtetted.-biccentett és felment a lépcsőn ott hagyva.
Utána futottam ezúttal én.
-Mi lesz Dénessel?-töröltem arcom.
-Holnap jön érte őrizet és elviszik.
-Ez végleges?-kérdeztem aggódva.
-Igen. Miért? Ugye nem azt akarod mondani, hogy maradjon?!
-Én..Csak hadd búcsúzzak el!
-Ez természetes.-bólintott.
Biccentettem és elindultam felfelé a lépcsőn. Elmentem mellette és sétáltam a folyosón. Beért engem majdnem, a hátam mögött jött.
-Hanna! Ez az egész dolog, amilyen voltál, amiket mondtál..Ugye nem te vagy?
-Nem...Csak megakartam leckéztetni Dénest.
-Huh. Akkor jó. Már kezdtem félni.
-Nem kell.-mosolyogtam enyhén és bementem a szobámba.