2. Évad 7. Rész

Reggel ugyanabban a pózban keltem fel a telefonom ébresztésére. Dénes is felszenderedett és álmosan rám mosolygott.
-Jó reggelt kicsim!-vigyorgott és egy puszit nyomott a számra.
-Neked is!-mosolyodtam el.
A napfény beszűrődött az ablakból és rám világított. Végig mérte még mindig meztelen felső testem ami hozzá fúródott. Végig simította a derekamat.
-Gyere felöltöztetlek szépségem!-nyomott két puszit a számra és felhúzott ülő helyzetbe.
Most már teljes rátekintést nyert a melleimre. Indulatait vissza fogva ráharapott alsó ajkára és elindult a szekrényhez. Felálltam és mögé surrantam. Hátúlról átöleltem mellkasát és magamhoz szorítottam. Vigyorogva hunytam be szemem és élveztem közelségét.
-Na mi az gyönyörűm?-nevette el magát.
-Nem tudom. Csak jól esett.-nevettem.
-Tetszenek a hírtelen jövő meglepetéseid.-fordult meg-Főleg ha melltartó nélkül teszed!-kacsintott és magához húzott.
-Tetszik amit látsz?-ingereltem tovább tűrő képességét és még jobban hozzá nyomtam melleim.
-Tudod a választ.-szemezett velem ravaszan.
-Hallani akarom.-fontam kezeim nyaka köré.
-Észvesztően beindítassz és már a gondolattól, hogy mit tehetnék veled merev leszek ott lent, de vissza fogom magam mielőtt széttéplek mint egy hiéna.-súgta a fülembe szenvedélyesen.
Ráharapott fülcimpámra és egy puszit nyomott nyakamra.
-Hmm..-vettem mély levegőt.-Oda engednél a szekrényemhez? Felöltöznék.
-Na de bébi. Tudod, hogy én választom ki mibe mész.-vitte lejjebb kezeit, a fenekemre.
-Én szeretném. Te nagyon kihívóan választassz.
-Az sosem gond.-kacsintott.
Megfordult és kiadott egy melltartót, egy koptatott, néhol lyukas farmert és egy feszülős fehér pulóvert.
-Ez nem is rossz.-kémleltem.
-Ugye?! Mondtam én.-mosolygott.
Felhúztam a ruhadarabokat és a magassarkús csizmám is magamra aggattam.
-Hadd nézzelek.-csukta be a szekrény ajtót.
-Tádá!-forogtam nevetve.
-Elképesztően gyönyörű vagy.-mosolygott elalélva és oda sétált hozzám.
-Ezt kicsit lejjebb szívem.-méregette pulcsim és dekoltázsomnál lejjebb húzta.
-Te is jól nézel ki!-ismertem el.
Farmerben volt, Adidas pulcsiban és Adidas cipőben. Úgy nézett ki mint valami Adidas modell.
-Mindketten jól nézünk ki. Tökéletes párt alkotunk.-puszilta meg homlokom.
-Amikor ilyen vagy nagyon szeretlek.-mosolyogtam.
-Milyen ilyen?-fogta át derekam.
-Ilyen édes, mint mikor megismertelek és össze jöttünk.-fogtam meg arcát.
-Mondtam, hogy a régi vagyok.-mosolyodott el és egy puszit nyomott a számra.
-Basszus!-néztem az órára-Elkésünk! Siess!-rebbentünk szét és felkapva a kabim és a táskám siettem is a buszhoz Dénessel. Szerencsére elértük és oda is értünk a suliba. Felérve a folyósónkra egy csókkal elváltunk és bementünk az osztályba. Viktorék már ott vártak a padomnál. Leültem és köszöntünk egymásnak.
-Abi!-ölelt át Ákos.
-Szius!-nevettem szoros ölelésében.
-Csajszi, tőlem nem kérsz ölelést?-nézett bús arcot szimulálva Viktor.
-Úgy néz ki.-húztam el számat játszva a szerepem.
-Háhá, ezt beszívtad mert kapsz!-ölelt meg erősen és felültetett a padra. Csak nevetni tudtam. Annyira dinka.
-Nézdd ki írt rám!-kacsintott Ákos és Viktor fejéhez emelte a mobilját.
-Most komolyan dögös Betti írt rád?-nézett elismerően.
-Ki az a "dögös Betti"?-kérdeztem kíváncsian.
-Az egyik suli ribanc. De amúgy csak dögös Bettinek hívjuk. Van csúnya Betti, ferde Betti és leszbi Betti is. Ez ilyen.-magyarázta beleéléssel Viktor de gesztusán felkellett hogy nevessek.
-A leszbi Bettinél még bepróbálkozom úgy érzem.-kacsintottam amin felröhögtek.
-Szólok az érdekedben!-ült fel mellém Ákos.
-Amúgy ki az a Seres Tomi?-kérdeztem nézegetve a facebookom.
-Itteni végzős. Nagy játékos a gyerek. Miért?-kérdezte Viktor.
-Bejelölt. Bár nem értem honnan ismer.
-Várj! Ő jelölt be? Viccelsz!-néztek össze.
-Nem. Miért ki ő, a nagykövet?-forgattam szemeim.
-Ömm. Igen. Pontosabban a fia.
-Mi? Én csak vicceltem. Szivattok.
-Ömm. Ja.-röhögtek fel.
-Idióták.-nevettem én is szemforgatva.
-Vörös veszély! Riadó!-jött be az ajtón Zalán és gyorsan hesegetett mindenkit.
Leültünk és vártuk az ördögöt, az élő antikrisztust, a démoni leszármazottat, Demcsák tanárurat, a kémia tanárt.
-Felállni!-utasított.
Felálltunk vigyázzba.
-Szabi. Gábor. Jelentsetek!
-Tanárúrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma húsz fő, hiányzik Garabon Máté és Kiss Lilla.
-Leülni!-parancsolt erőteljesen.
Tettük amit mondott és elővettük a füzetet.
-Lássuk ki felel ma.-nézte a naplót.
Kinyitotta valahol.
-Havasi Diána. Jöhet!-intett és leült.
-Elnézést tanárúr, de nem készültem.
-Egyes. Leülni. Lusta kölykök. Akkor új felelő.-nyitotta ki újra valahol-Szekeres Fábián!-mondta hangosan.
-Tanár úr! Elnézést, de nem tanultam.
-Hmm. Feszegetitek a határaimat. Egyes! Ülj le! Az agyamat eldobom.
Néma csend lett, vártuk, hogy mondjon valamit.
-Jól van osztály. Akkor emiatt a két gyermek miatt mindenki ír! Lapot elő, táskát középre, mindent eltenni a padba!
Sóhajtva néztünk egymásra és követtük utasításait. Mondott pár feladatot. Beadtuk majd mérgesen felállt.
-A következő órára mindenki tanuljon. Írtok. Ezentúl minden órán!-kiabált.
Kiviharzott. Össze néztünk és nevetésben törtünk ki. A nap további részében egy csomót hülyéskedtünk. Utsó oránk tesi volt össze vonva a 10.c-vel. Ami Dénes osztálya. Bementünk a terembe miután átöltöztünk. Nagy a torna terem. De annyira nem, hogy ne vettük volna észre egymást.
-Na gyerekek!-állt meg előttünk a tesi tanárnő, Kinga néni.
Mindenki beállt növekvő sorba.
-Menjetek játszani, ma jó napom van!-legyintett és leült a tanári asztalhoz középre, ami a terem szélén volt.
-Hanna!-jött oda hozzám Viktor.
-Igen?-néztem fel rá.
-Jól áll a rövid gatya!-kacsintott.
-Köszi vagy mi.-nevettem fel.
Ez furcsa volt de nem fordítottam rá különösebb figyelmet.
-Jössz focizni?-mosolygott majd fel-fel huzogatta a szemöldökét.
-Inkább nem. Nem hinném, hogy az én sportom.-szabadkoztam.
-Na már. Tök jó lesz. Megvédelek bármi van.
-Aham, vagy rám bikázol egyet én meg mehetek a sürgősségire.
-Menj már!-mevetett fel és beletúrt a hajába-Gyere! Megtanítalak.
-Csak fiúk lesznek?-kérdeztem.
-Nem. Ott lesz még Anita is, az öt lányból ő mindig jön.
-Na akkor ő elég is.-nevettem.
-Kérlek!-fogta meg a kezem.
Furcsálva felnéztem rá.
-Na jó. De nem fogok semmit csinálni csak nézem vagy néha bele rúgok a labdába.-húztam ki a kezem övéből.
-Rendben. Na végre.-mosolygott és magával húzott.
-Fiúk változás van. A 10. C-sek is beszállnak.-mondta Gábor.
Dénest megláttam a társuló fiúk közt. Nagyon beszélgetett valami haverjával. Így inkább én is elkezdtem beszélni Viktorral.
-Ákos nem jön?-fontam össze karom.
-Nem. Felmentése van.
-Hogy hogy?
-Az anyja orvos.-forgatta szemeit.
-Azért tesizik egyáltalán?
-Persze. De amikor teheti írogat magának igazolásokat az órákra.
-Mázlista.-meredtem magam elé.
Elbambultam.
-Az. Bár az ő baja. Nem látja milyen szép vagy tesi cuccban is.-kacsintott.
-Jajj már.-öklöztem bele vállába felnevetve.
-Pedig így van. Gyönyörű vagy.-nézett rám.
-Ilyenkor viccelsz?-néztem rá zavartan.
-Azt hittem felismered mikor viccelek és mikor nem.
-Jelenleg nem tudom eldönteni.
-Nyilván nem.-nevetett.
-De cuki vagy.-nevettem én is.
Ezután Gábor intett, hogy indul a meccs. Kézen fogott és oda siettünk mi is. Nem is figyeltem kik jöttek a césektől. Aztán Dénessel egybetalálkozott a tekintetünk és elengedtem Viktor kezét.
-Baj van?-kérdezte a fiú.
-Nem. Dehogy.-mosolyogtam.
Egy hangos sípszó után neki is álltak. Rúgták a labdát, cselezgettek és futottak ezerrel. Én is próbáltam beszállni. Futni kezdtem a labda után amikor egy rossz mozdulat következtében rám esett egy tizedikes.
-Hmm.-nézegette hozzá nyomódott felső testem.
-Leszállnál rólam?-méregettem.
-Ömm persze, bocsi!-nevette el magát és felsegített.
Ezután folyton méregetett és össze súgott a haverjaival.
Kicsit zavarba hozott folytonos tekintete és egyik kezemmel a karomat fogtam.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Viktor.
-Persze. Csak az a fiú folyton néz.
Közben ment a meccs.
-Beszóljak neki?-lett dühös.
-Dehogy. Nem akarok balhét.
-Ő esett rád, nem?
-De igen. Eléggé elidőzött rajtam.-forgattam szemeim.
-Nyugi. Elintézem. Csak bízd rám!-kacsintott.
Beszálltunk újra a meccsbe és Viktor gőz erővel ment. A fiú, aki rám esett pedig ismét esett egyet, csak hogy most nem rám. Viktor kigáncsolta. Kicsit felnevettem amint rám pillantott és sírós fejekkel parodizálta a fiút, aki megsérült miatta és a térdét fogta.
Dénes oda jött hozzám.
-Szia baba. Volt valami?
-Nem, semmi extra.-mosolyogtam.
-Ha bármi lenne, ugye számíthatok rá, hogy beszámolsz róla?-simította meg karom.
-Persze.-válaszoltam egy félmosollyal.
-Rendben van. Amúgy egész jól játszol.
-Tényleg?-nevettem fel.
-Egy lány csapatba simán bevennének.
-Mármint foci csapatba?
-Igen. Ha gondolod jelentkezz!
-Áh, nem is tudom. Annyira azért nem megy.
-Mindenki kezdőként kezdi.-kacsintott és vissza ment focizni.
Elgondolkoztam azon amit mondott. Talán tényleg lehetne valami amiben én is jó vagyok. Lehetne ez a hobbim. Gondolatmenetemből egy szőke hajú lány szakított ki.
-Hé, szia!-hesegette előttem karját.
-Hali!-néztem gyors rá.
-Látom megy a foci.-mosolygott.
-Ugyan..Csak beálltam egy kicsit.
-Tényleg nem rossz. Nincs kedved bekerülni a csapatunkba? Eljöhetnél egy castingra.
-Ömm..Rendben. Miért is ne?! Milyen néven érhetlek el?
-Szaják Betti vagyok. Bár nem lesz nehéz megtalálnod, engem mindenki ismer.
-Te vagy "Dögös Betti"?
-Hát..Sok féleképpen hívnak a hátam mögött. Szexi Betti, Lotyó Betti, Dögös Betti, de igen. Úgy látom a hírnevem megelőzött.-nevetett fel.
-Nekem simán csak Betti leszel, ha megfelel.-mosolyogtam.
-Na szép, vannak még jófejek. Egyébként neked mi a neved?
-Ha..Akarom mondani Abigél.
-Húha. Mennyit ittál? Azért legalább a nevedet tudd!-nevetett fel.
-Kicsit többet.-kamuztam-Angyal Abigél a teljes.-bólintottam.
-Jófej és inni is tud. Ez tetszik. Kettőkor ugyanitt. Ne késs! Az egyik zsűri én leszek. -kacsintott és elment.
Azta. Dögös Betti leszólított és jófejnek hívott. Mik nem történnek velem?! Beszálltam a fociba újra és elég jól ment. Óra végén átöltöztem és mentem a terembe. Ákos ott ült már mellettem.
-Hallom Dögös Betti bír.-nézett elismerve.
-Ja. Olyasmi.-vontam vállat.
-Az elég menő. Ha eléggé össze barátkoztok még te is lehetnél Szexi Abi!-képzelte el.
Felnevettem elképzelése felvetésén.
-Menj már. Egyébként, mi az, hogy csak úgy lelépsz órákról?
-Nem volt kedvem leizzadni. Inkább irattam egy igazolást és toltam egy sört a haverokkal.-vigyorgott.
-Aki megteheti!-tettem fel kezeim ráhagyva amin csak nevetett egyet.
-Csak óvatosan Bettivel!-nézett komolyabban.
-Miért?
-Ha talál egy hasonló adottságú lányt mint ő, rá száll és mindenáron beskatulyázza a barinőjének. Mire észbe kapsz már csináltatja a ringyós egyenpólót és shoppingolni mentek meg fashion weekre.-forgatta szemeit.
-Ez komoly?-nevettem fel.
-Naná hogy az. Ott van Liza. Az egyik csatlósa. Nagyon szép, de mindig csak a második. Aztán Natasa, aki szintén bomba csaj és okos is, de Betti háttérbe szorítja. Én csak annyit mondok vigyázz, mert könnyen lehetsz te a következő plasztik lány.-húzta el száját.
-Ez nevetséges. Betti egész jófejnek tűnt. Ez nem a Bajos Csajok.
-Közönségesen egyformák. Hidd el, ők azok.
-Na jó. Te beteg vagy.-nevettem fel.
Össze pakoltam a cuccom és mentem is ki a buszomhoz. Dénes is megérkezett idő közben.
-Szia kicsim. Mizu?-adott egy puszit homlokomra.
-Szia. Fáradt vagyok. Amúgy..Betti odajött hozzám, hogy menjek a holnapi foci castingra.-mosolyogtam.
-Tényleg? Gratulálok! Én mondtam, hogy ügyes vagy!-adott egy puszit a számra.
-Köszönöm. Egyébként, veled mizujs?
-Úgy néz ki bekerültem a foci csapatba.
-Komolyan? Ez óriási. Büszke vagyok rád!
-Köszi. Na gyere, itt a lovas kocsi!-nevetett fel.
Felszálltunk és beültünk leghátra. Aludtunk egymás vállán. Annyival jobb ez a nyugodt, megértő és örömteli Dénes. Leszálltunk és haza sétáltunk. Közben elmeséltük egymásnak a napunkat. Beértünk és Berta néni pite illattal áraaztotta el a nappalit.
-Sziasztok kedveseim! Kész az uzsi.
-Mit főztél?-kérdeztem boldogan.
-Meggyes pitét. Mindjárt viszem.-mosolygott.
Hozta is a süteményt és letette elénk. Egy késsel felvágta sok felé és hozott edényeket. Kivettem egy vékony szeletet. Dénes pedig egy háromszor akkorát. Megkóstóltuk és boldogan konstantáltuk, hogy az íze van olyan mesés, mint ahogy kinéz.
-Isteni!-motyogtam sütivel a számban.
-Na ez kurva jó lett! Akarom mondani...Finom!-mosolygott vicsorítva Dénes amin felnevettem.
-Okosan beszélünk fiatal ember! Örülök, hogy ízlik. Megyek kitakarítom a padlást.-intett és elindult.
Ahogy elment nevetésben törtünk ki. Az a fej mikor ki mondta a kurva szót. Haláli volt. Felmentem a szobánkba. Dénes is jött velem. Ledőltem az ágyra.
-Szerelmeeem!-dőlt rám Dénes teljes testével fejét mellkasomon pihentette.
-Jajj. Most ettem.-tettem rá kezem fejére és simizni kezdtem haját.
-Ne hari. Csak puhik a melleid.-mosolygott.
-Második foglalkozásom párnának lenni szóval se gáz.-legyintettem.
Felnevetett viccemen.
-Kicsim. Vettem neked egy szexi ruhát. Felhúzod?-motyogta.
-Persze. Hol van?-kérdeztem kíváncsian.
-Ott van a szekrényünkben. Várj ide hozom.-pattant fel izgatottan.
-Rendi!-nevettem fel gyermetegségén.
Hozta is a szoknyát. Kérdőn néztem rá. Egy fekete, kötött szoknyát hozott.
-Ezt most komolyan gondoltad?
-Igen. Húzdd fel kérlek!
-De ez max itthoni lehet!
-Na nem. Ez totálisan az a cucc amiben bemutatlak nekik. Vedd már fel! Muti hogy áll!-mosolygott.
Nem a szoknyával volt bajom, hanem a mérettel. Fejcsóválva kivettem a kezéből a ruhadarabot és levettem a ruháim legnagyobb örömére. Természetesen fehérnemű kivételével. Magamra húztam az ajándékát és felálltam. Viszonylag még feszült is karcsú testemre. Kiemelete melleimet, derekamat és fenekemet. Combközépig ért.
-Úristen. Rohadtul gyönyörű vagy!-ámult el és végig nézett rajtam.
-Jajj ne már. Amúgy köszönöm!-mosolyogtam és a padlót nézegettem.
-Vettem hozzá csizmát is. Fanni megsúgta, hogy a magasított szárú, kopogós csizma megy ehhez. Úgyhogy ezt is vedd fel hozzá!-nyújtotta át a fekete lábbelit.
Átvettem tőle és felhúztam. Felálltam és magasabb lettem. Jó érzés volt.
-A méreteket eltaláltátok!-mosolyogtam.
-Na hogy tetszik?-karolta át derekam.
-Csinosak. De nem szeretném ha incselkedésnek vennék a barátaid, hogy így fogok kinézni. Ha érted.
-Értem. De látniuk kell, hogy milyen csodálatos barátnőm van.-simította el egy hajtincsem.
Így már a szájáig értem.
-Hát jó. De remélem nem lesznek tapadósak.
-Tudják a helyüket.-bólintott majd kacsintott.
Megráztam fejem és kisétáltam az ajtón. Átmentem Antihoz. Bekopogtam és kinxitottam.
-Bejöhetek?
-Már bent vagy!-mondta és elnevette magát-Gyere csak!
Beléptem és rám nézett. El is felejtettem, hogy abban a ruhában maradtam amiben egyébként nem akartam, hogy más lásson.
-Ahh...Miért vagy ilyen szép?-bámult.
-Hogy mi?-nevettem fel.
-Nem túl kihívó ez a ruha?-váltott stílusán és megköszörülte torkát.
-Az lenne?-feszengtem és lejjebb huzogattam a szoknyát.
-Eléggé. Nem kéne ilyesmit hordanod.-fordult el.
-Miért nem?-néztem rá.
-Mert...Csak vedd le oké?-tűrtőztette magát.
-Hogyan?-kerekedtek ki szemeim.
-Úgy értem vedd át!-javította ki magát.
Most zavarban volt vagy nem tudom de tényleg nem értettem miért ilyen.
-Hát jó...Csak köszönni akartam, szóval...Szia!-léptem ki az ajtón.
-Várj!-szólt utánam.
-Igen?-fordultam meg.
-Tudom, hogy ezt nem te választottad. Ismerlek.-biccentett.
Csak sarkon fordultam és elmentem.
Lementem a nappaliba. Fanni ült lent a kanapén bekuckózva magát egy plédbe.
Kakaót szürcsölt és a TV-t bámulta.
-Szabad ez a hely?-kérdeztem odaérve.
-Persze.-bólintott.
-Azt hiszem beszélnünk kéne.-ültem le mellé.
-Nem...Felejtsük el Hanna! Már tovább léptem.-vágott komoly arcot.
-Ez gyors volt.-jegyeztem meg.
-Amúgy is megyek el. Vissza utazom Székesfehérvárra.
-Azta...-hagytam némi szünetet-Mikor mész?
-Igazából holnap indulok.-kortyolt bele a rénszarvasos bögréjébe.
-Mi? Máris?-lepődtem meg.
-Igen. Szép emlék leszel. De tudom, hogy te meg én nem tudnánk összejönni soha. Te a fiúkat szereted.Én meg...Én meg téged.-nézett lefele-Szóval...-folytatta némi szünet után-Légy jó!-biccentett majd felállt és felfutott az emeleten.
Meredten bámultam a TV képernyőjét, az imént elhangzottakat feldolgozva. Felsiettem a szobámba és ledőltem az ágyba. Bekapcsoltam a tévét. Olyan nyolc óra fele elindultam fürdeni. Gyors zuhanyt vettem és felöltöztem. Elpakoltam holnapra, majd bebújtam az ágyamba.
-Szia hercegnőm!-jött be Dénes és megvillantotta gyönyörű fogsorát.
-Huppanj le!-ütögettem meg a mellettem lévő helyet.
Befeküdt mellém és fejét a vállamra döntötte.
-Jó illatod van!-jegyezte meg és mélyen beleszippantott a nyakamba.
-Jajj ne már. Tudod, hogy csikis vagyok!-nevettem fel.
-Tudod innen elég jó betekintést nyerek a melleidre!-mondta szórakozottan.
Zavaromban feljebb huzogattam a felsőm.
-Perverz!-morcosodtam be.
-Ha már perverzségről van szó...-kezdett bele.
-Igen?-néztem szúrósan a képernyőt.
-Arra gondoltam, hogy mivel ez lesz velem az első alkalmad, különlegessé szeretném tenni. Holnapra béreltem nekünk szobát az egyik legjobb hotelban.
-Hogy mi? Erről nem kellett volna megkérdezned?-rántottam ki alóla vállam, hogy a szemébe nézzek.
-De ez meglepetés akart lenni.
-Mi van ha...Én nem akarom?-ültem fel.
-Azt hittem minden a régi. Most mi a baj?
-Nem tudom. Össze vagyok zavarodva.
-Tegnap még elég tisztán kijelentetted, hogy szeretsz. Vagy hazudtál?
-Dehogy hazudtam. Tényleg szeretlek csak...Félek.
-Mitől? Már nem vagy szűz.
-De attól még fájhat. Mivel életemben összvissz három alkalommal csináltam és abból kettőt nem is önakaratomból.
-Csak kettőt?-húzta fel egyik szemöldökét komolyra váltva.
-Igen. Az egyiket én is akartam...
-Fefével igaz?-mondta dühösen.
-Igen. De az már rég volt.
-Tudod mit? Francba a különlegességgel meg a sok felesleges klisés romantikámmal. Most fektetlek le!-jelentette ki és lenyomott az ágyban.
Mellkasomra ránehezedett tenyere nehezítette a levegő vételem és alapból egy sokkos állapotban voltam.
-Kh..-köhintettem-Kérlek..Ne!-fogtam meg kezét.
Áttette kezét a nyakamra amitől hírtelen megemelkedett a mellkasom levegőért kapva.
-De igen!-simította végig másik kezével a melleimet.
Lerántotta rólam a felsőm. Aztán a nadrágomat is, hiába hadakoztam.
-Kérlek ne! Tudom, hogy többet jelentek neked ennél!-könnyeztem be.
A szemembe nézett majd rám dőlt és kikapcsozta a melltartóm. Lefolyt egy könnycseppem.
-Még hogy nem vagy ribanc!-forgatta szemeit.-Nem vagy te ártatlan. Akartad Fefével. Pedig ő is megerőszakolt.-szorított rá melleimre.
-Miért rontod el ami köztünk van?-sírtam.
-Te rontod el a ribancos kis titkaiddal!
-Ribancnak tartassz?
-Igen. Egy mocskos kis ribanc vagy! De az enyém!-nyomott le újra és tenyerét a mellkasomon tartotta lenyomva.
Csak sírni tudtam. Éreztem, hogy megfogja tenni. Megint nehezen kaptam levegőt. Lerántotta rólam a bugyimat is. Kapálóztam, sírtam, sikonyáltam de hiába. Terpeszbe kényszerítette lábaim és lehúzta nadrágját. Felsőjét is egy perc alatt. Boxerét hagyta utoljára. Felhúzta az óvszert és nyakamra tette a kezét.
-Remélem szereted a fujtogatós szexet. Ha nem, akkor majd megszereted.-mondta és éreztem dühből tesz mindent.
Nyakam szorításába véve elgyengültem. Képkockáim annyiból álltak, hogy ott ül fölöttem, karja felém nyúl és fojtogat, férfiassága pedig egyre közelebb jön. Az érzés, hogy nem tudtam ellenkezni vele szemben megbénított és kisemmizett.
-Ezt kellett volna már a legelejétől. Nem cicózni veled meg még a kedvedre tenni.
-Kh..Khérlek...-könyörögtem.
-Most végig hallgatsz! Én uralkodom feletted! Te az én ribancom vagy és senki másé. A hibákért amiket elkövettél vezekelni fogsz. A lelkembe gázoltál azzal az egy tetteddel. Ezért megérdemled ezt!-mondta és közelebb tolta magát hozzám.
-Kérlek...Dénes!-sikítottam fel nevét.
-Azaz! Kiabáldd csak a nevem! Az beindít. Főleg, hogy még benned sem vagyok!
-Könyörgöm neked, hogy...-vettem nehezen már levegőt-Ne tedd ezt!
-Megérdemled...-mondta és újra szorításba vette a nyakam.
Tényleg nehezen kaptam levegőt. Éreztem már nem nagyon bírom. Megfogtam gyenge karommal az ő engem fojtó karjait.
-Megf..ff..fulla..dok-köhécseltem.
-Jó ennyi megteszi.-engedte el idegtől forrongó kezeivel nyakam.
Ahogy teljesen levegőhöz jutottam automatikusan a nyakamhoz nyúltam. Mély lélegzeteket vettem miközben ő fel le emelkedő mellkasom pásztázta. Elkapta a hév és megragadta őket mindkét markával. Markolászta miközben én forgolásztam. Derekamon ülve átvette a hatalmat testem felett és kedvére tapogatta a kebleim.
-Hogy lehetsz ennyire izgató és közben dühítő is?-hajolt le hozzám haraggal és mégis izzó vággyal.
Megijedtem hírtelen lendületétől és elfordítottam a fejem. Szempilláim is megrebegtek. Behúztam vállaim és kezeim melleimet takarva összefogtam. Mikor hevesen lehajolt egészen pár centi távolságra volt az arcomtól és a felső testemtől.
-Ne bánts...-suttogtam félő és remegő hangon.
Nem szólt egyből, csak nézett és nem tudtam mit gondol.
-Gyönyörű vagy...-simította végig az arcom egyenesen áthaladva a nyakamon a kulcscsontomig. Érintésére megrebbentem.
-Hm..-csuktam össze szemem félve minden egyes érintésétől.
-Azok a kibugyogó melleid...-suttogta a fülembe.
Ahogy elindult a keze a hasfalamon egyre lejjebb már a sírás is eluralkodott rajtam. Testem rázkódva vészelte át zokogásom. Elért a nőiességemhez és végig simított rajta. Hasfalam akaratlanul is felugrott és rázkódott a sírástól. Egyik kezemmel a melleimet fogtam le, a másikat a szám elé tettem vissza folytva sírásom.
-Hallgass már el!-mordult rám és kifeszítette kezeim.
Előtört még jobban a sírás. Könnyeim folytak le arcomon folyamatosan.
-Ez most lehet kicsit fájni fog!-mondta és még mindig kitaszította kezeim.
Combjával nagyobb helyet parancsolt és férfiasságát hozzá érintgette a nőiességemhez, amíg a helyet kereste, ahol belém hatolhat.
-Megvan!-mondta és éreztem megtalálta a helyet.
-Ne! Kérlek ne! Ígérem befogom! Nem szólok semmit csak ne!
-Felőlem énekelhetsz is, akkor is bedugom.-nyalta végig az arcom.
-Dénes ne! Megteszek bármit! Könyörgöm!-sírtam fékvesztve és kezeimmel toporzékoltam.
-Bármit?-nézett rám kimérten.
-Igen, csak ne erőszakolj meg! Kérlek!-zokogtam és már majdnem elment a hangom.
-Egy valami van amit még egyiknek sem tettél meg tudtommal.
-Mi lenne az?-kérdeztem félve a választól.
-Még egyiket sem cumiztad le. Ha megteszed, most kihagyom a hancúrt.
-Hogy mi?-ijedtem meg és kezdtem szédülni.
-Na melyik? Lecumizol vagy dugunk egy jót?-harapta meg a nyakam.
-Nincs harmadik, kevésbé rossz opció?
-Alkudozol velem? Hát jó. Akkor...Tudod van egy pár bünti eszközöm. Ez a harmadik eset.
-Az mit takar pontosan?-kérdeztem miközben ő neki nyomta mellkasát a melleimnek.
-Az meglepetés. Na mit mondassz? Bevállalod a büntit? Vagy lecumizol? Esetleg amit már annyira megtennék...-harapta be ajkát és éreztem farkát mozogni a nőiességemen. Persze nem hatolt be csak a csiklómhoz nyomta és olykor mozgatta is rajta. Felnyögtem és fejem hátra döntöttem.
-Ezt vegyem a harmadiknak?-sóhajtott bele a fülembe.
-Neh..-mondtam még az izgalom mámorában.
-Akkor mi legyen? Ne húzdd az időt!-nyomta orrát a fülemhez aztán a hajamba szagolt hosszasan.
-Mindenhogy csak te jársz jól. Legyen a bünti.-adtam meg a legkevésbé rossz választ.
-Ohh ám legyen. Rossz kislány voltál. Átvegyük újra a szabályokat vagy tudod? Mert innentől újra az alávetettem vagy és ha jól emlékszem van húsz ütésed.
-Hogy mi? Ne! Ezt felejtsük el! Kezdjük újra.
-Én azt hittem ezt akarod. Vagy inkább dugjam le a torkodon a méretes farkam?-vigyorgott.
-Csak engedj menni! Nem akarom egyiket sem.
-Csókolj meg és hagyj nekem pár dolgot. Akkor elengedlek!
-Milyen pár dolgot?
-Kínozni akarlak egy kicsit. A mellbimbóidat szeretném kezelésbe venni. Aztán a nőiességed. Szétakarlak ingerelni. Valamint..Kényeztetned kéne.
-Rendben...-mondtam remegő hangon.
-Áhh remek. Kezdheted!-mondta és átfordított a másik oldalra.
Én voltam felül és karjával fogta a csuklóm. Melleim ráterültek mellkasára. Nőiességem a hasánál volt, mivel ő jóval magasabb.
-Csókoljalak meg?-kérdeztem bizonytalanul.
-Igen. Ne fogd vissza magad!-markolt rá a fenekemre.
Kikerekedett szemekkel néztem rá. Még mindig ott tartotta kezeit. Megráztam a fejem és oda hajoltam hozzá. Már majdnem a szájánál voltam amikor rácsapott a fenekemre.
-Hé!-rebbentem el.
-Bocs ezt muszály volt.-nevetett fel.
Ismét fejrázva közeledtem ajkai felé.
Mikor ajkunk összeért éreztem meleg lehelletét. Karja biztatóan a derekamra vándorolt.
-Nincs okod félni bármennyire dühös is vagyok. Mint mondtam, téged sosem tudnálak bántani.-lehelte ajkaimra a szavakat.
Bólintva neki döntöttem homlokom az övének és nyelvemmel bejutást kértem szájába amit azonnal megadott.
-Majdnem megfojtottál!
-Ideges voltam rád. De elengedtelek mikor láttam, hogy rosszul vagy.
-Azt mondtad ribanc vagyok. Ezeken hogy lépjek túl?-kérdeztem könnyezve.
-Könnyen. Vedd bóknak!-kacsintott.
-Már hogy vehetném bóknak?!-akadtam ki.
-Hogy olyan jó vagy mint egy ribanc. Viszont te csak az enyém vagy.
-Ez undorító volt.-szöktem ki kezei alól és magamra tekertem röptében a földön hevert plédet.
Nem foglalkozva azzal, hogy utánam eredt kirohantam az ajtón egyenesen Fanni szobájába. A lehető leggyorsabban siettem és ahogy befutottam magamra zártam egyből az ajtót. Megfordultam kifújva a levegőt majd észre vettem Fanni kérdő pillantását.
-Nem tudtam, hogy a fogócska még divatban van.-jegyezte meg zavarodottan.
-Nem nyithatod ki ezt az ajtót!-mondtam feszülten.
-Mi történt?-tette le a kezében lévő ruha darabot.
-Dénes majdnem megerőszakolt. Az történt.-mondtam dühösen.
-Hogy mi?-nézett kiakadva.
-Igen. Jól hallottad.
-Ezt nem tudom elhinni.
Miközben mérgelődött észre vettem a bőröndöt az ágyán.
-Most mész ugye?-néztem szomorúan.
-Igazából egy óra múlva.-mosolygott kesernyésen.
-Ne menj! Kérlek!-közeledtem felé.
Egy pillanatig elragadóan nézett rám, aztán komolyra váltott.
-Mennem kell. Muszály. Pesten már várnak rám.
-Pesten laksz?
-Igen. Nem rajongok érte, sznob hely, de az otthonom ott van szóval...
-Hiányozni fogsz!-öleltem meg teljesen megfeledkezve arról a tényről, hogy a lepedő csak akkor takar ha ott tartom. Így hát eléggé lecsúszott rólam.
Gyorsan takarásba vettem a testrészeim.
-Ömm..-vette szaporán a levegőt.
-Hihi. Ömm. Odadnád a plédet?-nevettem fel kínosan.
-Hát persze. Tessék!-hajolt le összehúzott szemöldökkel és odaadta.
-Köszönöm.-bugyoláltam be magam újra.
-Nincsmit. Egyébként jó segged van.-ismert el majd felnevetett.
-Nos. A tied sem semmi.-nevettem vele.
-Kérhetek valamit mielőtt megyek?
-Persze.-mosolyogtam.
-Megölelhetlek újra?-nézett rám elalélva.
-Öhh...-néztem rá és nem tudtam mit mondjak hírtelen.
-Uh bocsi..Nem is tudom mit képzeltem. Tényleg. Ne haragudj!-nevetett fel kínosan és a kulcsot elfordítva kiment. Gyors felkaptam egy bugyiját, meg melltartóját és kifutottam.
-Hé!-szóltam utána.
Mikor megfordult zavarba jött.
-Jobb ötletem van.-haraptam be ajkam és oda sétáltam hozzá.
-Mi a..-kérdezte volna de nem tudott válaszolni mert megcsókoltam.
Még sosem csókolóztam lánnyal. De megsajnáltam és nem mellesleg Fanni gyönyörű lány. Olyan mint egy modell. Érzékien vissza csókolt és mikor elváltunk rámosolyogtam.
-Legközelebb várd ki a válaszom.-kacsintottam és ott hagytam. Az elképedt arca megmaradt az emlékezetemben. Lesétáltam az ebédlőbe. Anti a kanapén ült és a tévét nézte.
-Szia Ha..-nézett rám egy pillanatra majd vissza a képernyőre aztán megint rám. Elképedve bámult meg.
-Ömm..Bocsi teljesen megfeledkeztem magamról.-nevettem fel és bebújtam mellé a paplan alá.
-Ömm.-nyelt egyet tűrtőztetve magát, hogy már mellette vagyok fehérneműben.
-Ne is kérdezd!-sóhajtottam fel.
-Oh, rendben!-tette fel kezeit védekezően és még mindig sokk alatt volt.
-Csak, hogy tudd Dénest elküldtem egy katonai táborba!-súgta nekem.
-Hogy mit csináltál?
-Én vagyok a gyámja. Megtehetem.
-Ezért ki fog nyírni.
-Nem tud mit tenni.
-Jézusom..Ez nagyszerű hír!-öleltem át vidáman és az ölébe ültetett.
Éreztem férfias illatát. Ez az üzletemberes öltöny és ing annyira szexin állt rajta. Az arany nyaklánca pedig csak extrázta. Beharapta ajkát és derekamon lejjebb haladt. Mikor megfogta a fenekem a szemébe néztem és a szájára felváltva.
Hírtelen felindulásból közelebb hajoltam és rátettem kezem mellkasára.
-Megígérem, hogy soha többé nem bánthat.-nézett szemeimbe igézően.
-Csak veled akarok lenni.-mosolyogtam rá.
-Én is. Szeretlek Hanna!-kapta be alsó ajkam és magához húzott.
Viszonoztam és folytattam. Átment csókolózásba. Később megfogta a tarkóm és alúl beletúrt a hajamba. Teljes beleéléssel csókolt. Éreztem igaz szeretetből teszi. Annyira vonzódtam hozzá. Az egész helyzetet még intimebbé tette, hogy alul voltam öltözve. Mikor elváltak ajkaink csak szaporán vettük a levegőt és egymás szemébe néztünk.
-Nincs meleged?-néztem rá egyik szemöldököm felhúzva huncutan.
-De, meg lehet itt sülni!-szállt be a játékomba.
-Mióta vársz erre?-gomboltam ki ingjét.
-Amióta beszálltál a kocsimba.-mosolyodott el és levette az ingjét.
-Milyen érzés így látni?-távolodtam el tőle egy kicsit.
-Wow..-vette nehezebben a levegőt ahogy rá nézett a melltartómra.
-Ez egy érzés?-hajtottam fel állát.
-Kikészítesz!-harapta be mámorosan ajkait hátra döntve fejét.
-Csak azt kell mondanod, hogy te is legalább annyira akarsz engem, mint én téged és a tiéd vagyok!
-Akarlak téged. Jobban mint gondolod.-nézett rám összeszorított szemekkel és olyan szexi volt mint még soha.
-Akkor a tiéd vagyok!-adtam egy puszit a nyakára amit hátra hajtott fejjel és csukott szemmel egy vigyorral nyugtázott. Még mindig beharapva ajkait.
-Szeretnéd?-hajtotta fel állát.
-Lefeküdni veled?-néztem rá.
-Igen.-kacsintott.
-Ha megígéred, hogy gyengéd leszel.-néztem rá boci szemekkel.
-Sosem tudnék fájdalmat okozni neked.-simította meg az arcom.
Boldogan a nyakába ugrottam és egy puszit nyomtam rá.
-Akkor igen. Szeretném.-bólintottam hevesen.
Boldogan fekapott az ölébe és bevitt egy szobába. Bele döntött az ágyba és csókolgatni kezdett.
-Várj!
-Igen?-nézett fel nyakam csókolásából.
-A te szobádban szeretném.-pusziltam meg.
-Akkor siessünk!-kapott fel gyorsan amin felnevettem.
Hátára kapott és úgy vitt fel a lépcsőn. Izompacsirta. Fent letett és besiettünk a szobájába. Kigomboltam a nadrágját és az övét.
-Hozok óvszert.-szólt és a fiókjából elővett egyet.
Csak a boxer volt rajta. Levette és felhúzta magának.
Addig befeküdtem az ágyba és vártam rá.
-Kész vagy, hogy szeretkezhess egy felnőtt férfival?-kacsintott.
-Kifelejtetted, hogy a szerelmemmel, de igen!-haraptam be a szám.
Fölém mászott és végig simította a hajam.
A takaró alatt voltunk félig.
-Szeretlek Anti!-csókoltam meg.
Annyira jól csókolt. Gondolom a tapasztalat. De vele olyan más volt. Jobb.
-Szeretlek Hanna!-nézett a szemembe.
Levegő vételünk hallgatása közben rájöttem, nem tudom mit művelek. Vagy mit beszélek. De akkor ott, fölöttem, ránézve tökéletes vonásaira, akartam őt.
-Várj...Szeretlek. Épp ezért nem tudom ezt megtenni veled.-mondta és tenyerébe temette arcát.
Sokkoltan néztem rá, megsemmisülve. Megrázva fejét felhúzta az alsóját és és izmos felsőtestére aggatta a pólóját. Küzködve érzelmeimmel magamra tekertem a lepedőt és kirohantam. Nem tudom mi történt, de teljesen felkavart. A szobámba berohanva felkaptam egy hosszabb felsőt ami combig ért és bebújtam az ágyba. Könnyeimnek szabad utat engedtem. Nem tudtam hova tenni a dolgokat. Mély álomba szenderedtem fülessel zenét hallgatva.