1.Évad 11.rész

Álmosan ébredtem Helga néni rángatására.
-Pattanj ki az ágyból! Reggel van!-mosolygott rám.
-Már is.-mondtam és felkeltem.
-Miért nem a pizsamádban vagy?
-Itt a sajátom. Az pedig átlátszó volt.
-Az kötelező!
-Úgy tudtam ez vallásos suli!!
-Az is! De..Majd egyszer elmondom. Most pedig öltözz fel és edd meg a reggelidet! Jégkrém és muffin!
-Oké.
Kisétált. Fefe kérdőn nézett rám.
-Miért nem hordod az átlátszós ruhád?
-Már Eriké vagyok!-forgattam a szemem-Szóval más nem láthatja a testem..
-Ne már, ennyit hagyj meg nekem!
-Fefe, mi értelme ha csak láthatod? Nem akarlak feleslegesen felizgatni, tudom milyen amikor meglátsz.
-Igaz..Ajj bárcsak az nap hagytad volna, hogy én tegyem meg! Akkor most az enyém lennél, nem pedig Eriké!
-Viccelsz? Te engem hibáztatsz? Miért küldted be hozzám Eriket? Ennyire nem ismered? Ráadásul miért nem állítottátok meg amikor sikítani hallottatok?! Élveztétek vagy mi? Hát most itt az ára...-mondtam neki bátran.
-Csöndbe legyél már!-lökött a falhoz.
-Fáj az igazság?
-Te kis..Megpofozzalak mint az első nap?-kérdezte.
-Tedd..Úgysem mered!-sóhajtottam amikoron is letette a kezét. Aztán pedig felém emelte és megrántotta a hajam.
-Ah-kaptam a hajamhoz.-Azt hittem szeretsz!
-Szeretlek is! Nem veszed észre hogy nekem is nehéz?! Azért kaptad, hogy észhez térj!-fújtatott.
-Mindenki bánt..Engem mindig mindenki csak bánt..-sírtam el magam.
-Ne haragudj! Nagyon fáj?-ijedt meg.
Kibújtam kezei alól és elfutottam az ágyba. Betakarózva bekuckóztam és sírni kezdtem.
Halk sírás közepette elaludtam. Kb két órát aludtam aztán hírtelen nyitogatni kezdtem a szemem mikor érzem, hogy valaki rángat.
-Ébredj flegmacicus!-hallottam Erik hangját.
-Mi az? Mi történt?
-Még semmi, majd fog!-kacsintott.-Amúgy azért jöttem mert most velem jössz!
-Miért és hová?-kérdeztem álmosan.
-Hozzám egy kis játékra!-vigyorgott.
-Most nem, álmos vagyok!-mondtam őszintén.
-Te sírtál?-kérdezte aggódva.
-Nem számít!-fordultam el.
Vissza rántotta az arcom gyengéden.
-Te sírtál.-jelentette ki most már.
-Lehet..-mondtam.
-Mi miatt?
-Honvágy.
-Tényleg?-hitetlenkedett.
-Hát nem, kibaszottul nem...-gondoltam magamban.
Bólintottam mire ő felállított.
-Gyere kicsit nyalogatni akarlak!-puszilgatta a nyakam.
-Akadj már le róla!-szökött ki Fefe szájából.
-Tudom, hogy van hatalmad! Mondhatni az egész suli felett! Csak egyet ne feledj! Felette-mutatott rám-Már nincs!
-Engedd el, nem akarja ezt!
-Akkor bántani fogom ha ellenkezik.
-Megütöd?
-Tudod, hogy igen!-mondta bátran.
-Azt nem teheted!
-Maradandót nem! De ki tudja meg?-vigyorgott.
-Patrik?! Ő még nem is tudja, hogy Hanna a tied!
-Ő sem tehet semmit!
-Rohadj meg!
-Jó leszek, szót fogadok csak ne fenyegetőzz!-mondtam Eriknek.
-Helyes!-valaszolt.-Gyere szuka!
-Megyek...-hajtottam le a fejem.
Elmentünk a szobájához. Ott volt Dénes is aki éppen telózott.
-Hát ti?-nézett hökkenten.
-Kicsit használom!-mondta Erik.
Dénes idegesen nézett. Erik bele lökött az ágyába. Vadmacska módon közelített felém és közben szájával úgy is viselkedett.
-Nyalogatni akarlak!-nyomta le a mellkasom az ágyra lassan.
-Ne!
-De de!
-Itt van Dénes is!
-Nem zavar sok vizet!
-Engem zavar...-mondtam szomorúan.
Nem akartam hogy így lásson.
-Hát jó! Ha ennyire kettesben akarsz lenni!-vigyorgott.
Inkább erre nem válaszoltam. Nem akartam helyeselni de ellenkezni se mert akkor ki tudja mit tesz. Alúl benyúlt a fenekem alá.
-Hé Dénes! Most menj! Patrikhoz vagy akihez akarsz! Senkit ne is hívj! El leszünk egy darabig!-nézett rám perverzen.
-Jó..-mondta zaklatottan és kiment.
A kezeivel markolászott és fellökte férfiasságához. Mindezt ruhában. Fel le lökte. Ezek szerint mégsem nyalogat. Hurrá?! Elkezdtem érezni valami ingert ami közben ezt csinálta. Ezután fel le simítgatta a farkát a cicanadrágomon keresztül. Már csiklandozott. Ezután lehúzta a nadrágom.
-Csússz feljebb szuka, mert lecsúszunk!-mondta hevesen. Felkúsztam.
-Tetszik a bugyikád!-harapta be a száját.
-Te jó ég!-takargattam.
-Mi az? Tán nem..Ellenkezel?-hajolt oda fenyegető hangnemben.
-Nem!-ráztam a fejem és elvettem a kezem.
-Azért! Most pedig lehúzzuk ezt rólad!-mondta és lerántotta rólam. Eldobta a bugyit. Fogta a lábaim és szétnyitotta. Vörös lehettem az száz a zavartól. Hirtelen nyelvét rá emelte és elkezdte nyalogatni. Ez irtóra ingerelt. Így fájdalom nélkül megpróbáltam élvezni is kicsit. Nagyon érzékien csinálta, ami nyögéseket váltott ki belőlem.
-Ahh, ahh, ahh, hahh!-mondogattam.
Fel-fel nézett rám néha elégedetten. Mosolyogva és perverzen tovább folytatta.
Mikor elkezdte gyorsan csinálni akkor az meg beindított de nagyon. Nem tudtam hova tenni ezt a nagy ingert ami ért. Forgolódtam. Beletúrtam a hajába. Az ágy szélét szorongattam.
-Hm, fincsi!-huzogatta ujjaival végig.
-E..E..Elég!-nyögtem ki néhány sokk után ért rángás következtében.
-Jó volt mi?!-nyalta egyszer végig.
-Haaaaah!-mondtam teljesen megsemmisülve. Átfutott a hideg a bőrömön. Fejét automatikusan lejjebb toltam.
-Haaaagyj!-mondtam halkan forgolódva.
Vissza kúszott. A csipőm megragadta.
-Tudom, hogy azt akarod álljak meg. De eszem ágában sincs!-vigyorgott és nyelvével tovább folytatta a játékot.
-Kérlek..-túrtam a hajába feszülten.-Ez..Ahh..Sok!-mondtam szaggatottan.
-Na jó, egy kis időre megkíméllek!-mondta majd puszilgatni kezdte a csipő csontomnál. Aztán a hasam. Aztán elérkezett a melleimhez.
-Lehúzom a pólód oké?-nézett fel.
-Minek?
-Látni akarom!
-Hagyd most őket kérlek!-mondtam.
-Jó, akkor addig te a cerkámmal játszol!-mondta majd feljebb csúszott hozzám. Engem lejjebb tolt és elővette szerszámát. Ami már fel volt állva. Nem néztem oda.
-Nyisd ki a szemed!-mondogatta.
-Nem!
-Nyisd ki! Most!
-Nem!
-Nézz szembe vele! Sokat fogod látni!
-Nem!
-Nézz rám! Vagy megütlek!
-Komolyan megütnél?-magaslottak ki a melleim mikor levegőt vettem.
-Hanna! Ha teszed a dolgod, nem lesz semmi bajod. De igen, képes lennék rá.
-Milyen ember vagy te?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Ez most nem a szavak hanem a tettek ideje szóval nyisd ki a szemed vagy bántani foglak!
-Ott vagy felettem? Mesztelenül?
-Jah. Te pedig kicsit le fogsz...Érted!
-Nem...-ráncoltam össze a szemöldököm.
-De fogsz!-mondta és belenyomta az arcom a férfiasságába.
-Mmm-nyöszörögtem.
-Te akartad!
Combjait elkezdtem karmolni.
-Ahh!-ugrott meg és elengedte a fejem. Végre kaptam levegőt.
-Rossz ribanc!-pofozott meg.
-Ahh!-kaptam az arcomhoz könnyezve.
-Ezért kapsz! Mondtam, hogy megtudlak ütni ha kell.
Elsírtam magam. Rám terítette a takarót, az ágyhoz nyomott és elkezdte ráncigálni a hajam.
-Auu!-mondtam sírva.
Ezután ténylegesen ütni kezdett és ilyenben még soha nem volt részem...A fenekem csapkodta, erősen egymás után vagy tízszer. Ekkor már nagyon sírtam. Megfordított és le akarta húzni a felsőm. Aztán le is húzta, már nem volt elég erőm hadakozni vele. Felhúzta a felsőm.Ütni kezdte a hasam. Aztán a nyakamat szorongatni. Már alig kaptam levegőt amikor valaki benyitott. Patrik és Dénes álltak dermedten az ajtóban és nézték ahogy félig mesztelenül fekszem és fojtogat fölém hajolva.
-Mi a faszt művelsz?-kérdezte Patrik.
-Ss..Segi..khh-préseltem ki ennyi hangot.
-Vedd le róla a kezed!-közeledett Patrik.
-Már az enyém!
-Hogy mi?-nézett rá kétségbe esve.
-Pontosan..De majd Dénes beszámol róla!-vigyorgott én pedig már majdnem elájultam.
-K..Kérlek..-fogtam meg fojtogató kezeit.
-Huzzatok ki! Dolgom van!-mondta Erik.
-Bocs de nincs!-mondta Dénes és lerántotta rólam. Én automatikusan a nyakamhoz nyúltam és magamra húztam a lepedőt. Erik verekedett Dénessel. Addig Patrik odajött hozzám. Én a takaró alatt vissza húztam a ruháimat.
-Jól vagy?
-Nem!-ráztam a fejem és sírva fakadtam.
-Erik te normális vagy ember?-nézett rá mérgesen.
-Jah, a kis ribanc megkapta!
-Nem ribanc jó?! Miért bántottad?
-Nem akart leszopni! Én odatoltam neki a farkam mire ő lekarmolta a combom. Ilyent nem csinálhat!
-Ember te egy nyomorék vagy, hogy a faszba bánthattad EZÉRT???-üvöltött.
-Ez van, már az enyém gyíkarc!-kiabálta vissza. -Úgyhogy tipli van!
-Na jó Dénes, a szabály az szabály...De baszódj meg Erik! Több ilyen ne legyen!-mondta mérgesen Patrik.
-Ha egy újjal is hozzá érsz!!-emelte a kezét Dénes, de Patrik intett úgyhogy kimentek.
Riadtan néztem Erikre. Elhúzódtam az ágy végébe, ahol a fej van. Ő csak ott állt.
-Megyek!-mondtam és óvatosan felálltam fürkészve minden apró szösszenetét.
-Ki mondta, hogy mehetsz?-húzta fel a szemöldökét.
-Kérlek!-néztem rá könyörögve.
-Nem! Elegem van belőled!-közelített.-Folyton harcolnom kell miattad! Nem tudom miért tartanak ennyire becsben? Mitől vagy te másabb? Nézd meg, belilult a szemem, monoklim van, miattad!-lökött a falnak.
-Én nem mondtam nekik hogy üssenek meg!-motyogtam sírva.
-Jah, de miattad ütöttek be! Vagyis Dénes! Az a kis...
-Dénes jó ember!-mondtam halkan.
-Mi van, csak nem bejön neked mi?!-kiabált-Halljam!-rángatta meg a hajam.
-Nem.-mondtam sírva.
-Helyes!-engedte el a hajam.
-Most már mehetek?-kérdeztem zokogva.
-Menj! Holnap legyél itt délben.
Kifutottam sírva és berohantam a szobámba. Fefe nem volt ott. Fogtam a telefonom és rá irtam Katára.
"Én: Segíts kijutni!
Kata: Mi történt?
Én: Nem lényeg. Sürgős!
Kata: Oké, oda megyek!"
Tíz perc múlva ott is volt.
-Na mi van? Várj, te sírtál?!
-Lehet..Na segíts!
-Előbb ki vele, mi történt?
-Hosszú!
-Van időm!
-Huh na jó. Szóval azt akarod tudni most mi a bajom, vagy úgy egyáltalán mi miatt megyek el?
-Mindkettőt! Mondd csak, jó titoktartó vagyok!
-Hát jó. A lényeg az, hogy Erik megerőszakolt, Patrik és Fefe szerelmes belém ami miatt őrültségeket tesznek. Erik pedig most fojtogatott és molesztált! Szóval nagyon kérlek, hadd jussak ki innen!
-Hogy mit csinált? Várj Erik volt az elsőd?
-Igen! De nem önszántamból. Megerőszakolt.
-Baszki Hanna! Miért nem mondtad?
-Öh, mondjuk mert utálsz és már nem tudok bízni senkiben? Most ezt is csak azért mondom el mert tudom hogy elmegyek.
-Ez nem így működik. Basszus, pont a legrosszabbat fogtad ki! Már az övé vagy! Ez szabály! Eltudom képzelni miket tehet veled. Ugye volt rajta óvszer?
-Volt! De akkor is utálom. Mi ez a hülye szabály?
-Ezt még Daniék találták ki vagy húsz éve. Sok mindent nem tudsz erről az iskoláról!
-Azt már levágtam!-forgattam a szemeim.-Na segíts!
-Hát épp ez a baj!
-Micsoda?
-Nem segíthetek. Mert már van gazdád. Nekem nincs, ez a szerencsém. Még szűz vagyok.
-Neem, segítened kell!
-Nem lehet. A szabály az szabály! Sajnálom Hanna!-simította meg a combom és sajnálkozva elment. Az eszemet el tudtam volna dobni. Már biztos. Innen nincs kiút.
A fejemet fogtam amikor Patrik jött be.
-Szia! Bejöhetek?
-Igen! Gyere csak!-mondtam rossz kedvvel.
-Tudok az Erikesről.
-Nyilván tudsz!-forgattam a szemeim.
-Sajnálom..
-Oh igen, ezt már hallottam..De tudod mire megyek vele? Semmire! Semmire!-mondtam mérgesen és elővettem a hűtőből a fagyim.
-Tudom, hogy mérges vagy. Megértelek. Csak elbúcsúzni jöttem.
-Elbúcsúzni?