1.Évad 12.rész

-Azért búcsúzom, mert Eriké vagy. Szóval ha nem szerezhetlek meg nem akarok zavarni sem. Ígérd meg, hogy nem változol!
-Patrik én...
-Css!-fogta meg arcom és letörölte a könnyeim.
-Örülök, hogy ismertelek!-mondtam könnyezve és átöleltem. Ő is ölelt szorosan. Nem akart elengedni de taszítottam egy idő után.
-A legszebb lány és a legkitartóbb, a legvadabb, a legerkölcsösebb és a legmegtörhetetlenebb lány vagy számomra Hanna! Maradj ilyen! Szeretlek flegmacicus!-nyomott egy hosszú csókot ajkaimra. Ezután homlokon puszilt és könnyezve bólintott egyet. Kisétált az ajtón. Ez az elbúcsúzás rá is ébresztett arra, hogy el akarok menni. Ha Kata nem segít, majd kieszelek én valamit. Megtöröltem arcom miután leöblítettem és pakolni kezdtem. De mielőtt indultam volna, búcsút akartam venni Dénestől is.
Bekopogtattam hozzá. Pechemre nem ő nyitott ajtót hanem Erik.
-Haliii!-nézett le rám széles vigyorral.-Örülök, hogy már házhoz jössz!
Szemforgatva válaszoltam.
-Dénes itt van?
-Nincs, miért?-ráncolta fel fenyegetően a szemöldökét.
-Ahh, semmi. Akkor szia!-fordultam sarkon amikor vissza ölelt magához.
-Utoljára kérdezem. Miért?-mondta mire a pulzusom az egekbe szaladt.
-A..A..Csak mert ajánlani akart egy játékot!-nyeltem egyet.
-Cicaaa..Engem nem versz át!-húzott be a szobába ölelésével. Hiába ellenkeztem.
-Mennem kéne! Elzárási órám lesz!-mondtam félve.
-Ki vele!-huzogatta a szemöldökét.
-Mi?
-Miért kerested Dénest?-lökött le a földre.
-Ugye nem vagy féltékeny?-húztam fel én is a szemöldököm.
-Talán nem..Talán igen..Még mindig nem válaszoltál!-guggolt le hozzám.
-Már mondtam! Akart mutatni egy játékot.
-Fejezd már be a hazudozást!-kúszott oda gyorsan fölém amivel megrémitett.
-Erik! Csak egy játék! Nem nagy ügy!
-Tényleg ennyire hülyének nézel?-förmedt rám.
-Dehogy nézlek annak. De bíznod kellene bennem ha a barátnőd vagyok!-mondtam győzködve.
-Ahh!-nyújtotta felém a kezét aztán vissza fogta.-Menj!-legyintett.
Felálltam és kimentem. Huh, hát ez meleg helyzet volt. Kerestem Dénest. Egy fiú a folyósón meg is mondta, hogy a torna teremben van. Lesétáltam a torna teremig. Benyitottam. A fiúk labdáztak. Köztük Fefe is. Oda libbentem Déneshez.
-Pszt..Bocsi..Beszélhetünk?
-Öhm..Hanna!-simogatta meg a vállam-Szia! Persze gyere!-mondta kedvesen és lehúzodtunk a pálya szélére.
-Szeretnék elbúcsúzni tőled!
-Mi? Miért?
-Ne mondd el senkinek..Amúgy rajtad kívül senki sem tudja, de..Kiszököm! El akarok búcsúzni!
-Hanna..-nézett össze ráncolt szemöldökkel és megsimogatta az arcom. Megfogtam a kézfejét és fájdalmasan lefele néztem. A könnyeim újra folytak.
-Te fogsz a legjobban hiányozni!-néztem fel rá könnyes szemmel mosolyogva.
-Én?-csodálkozott könnyes szemmel.
-Igen..Tudni akarod miért?
-Hát persze!
-Azért, mert te voltál az egyetlen aki sosem bántott és tiszteletben tartotta az érzéseim! A testőröm! A barátom! Nagyon szeretlek és tudom, hogy nem tehetsz a megerőszakolásomról! Megbocsájtok!-simítottam meg én is bíztatóan az arcát. Ő olyan magas. Lefele nézve rám elképedt arccal ölelte a fejem mellkasához. Nagyon jól esett az ölelése. Eközben Fefe nézett minket. Letöröltem könnyeim.
-Nézd Hanna! Ha most tényleg elmész..Tudnod kell még valamit!
-Mit?
-Szeretlek!
-Mint egy barátot?-szipogtam.
-Neem..-mosolygott-Mint a szerelmem!
-Tényleg?-néztem fel rá sírva.
-Igen! Imádlak! Nem csak kívül vagy gyönyörű hanem belül is!
-Kérlek me mondd ezt..Ne tedd nehezebbé!-sírtam a mellkasán.
-Tudnod kellett mielőtt mész! Csak azért nem tartalak vissza, mert nem akarom, hogy Erik kínozzon továbbra is!
-Dénes!-fogtam meg arcát.-Nem ismertem még soha ilyen fiút akinek ekkora szíve lenne! Szeretlek!
-Én pedig ilyen különleges lányt. Szeretlek! 
-Hmm...-sírtam a pólóját szorítva.
-Na..Ne sírj pici Hannám!-ölelgetett.
-Nem akarlak itt hagyni!-dünnyögtem.
-Akkor veled megyek!-fogta meg bíztatóan a fejem.
-Nem lehet..Nem akarom elrontani a te életedet is!-mondtam.
-Szívem..Előtted nem is volt életem! Te lettél az!-mondta boldog könnyező szemekkel mire már öröm könnyeimmel küszködve nevettem vele.
Egymást öleltük hosszasan amikor azt vettem észre hogy valaki felénk lépked.
-Lám, lám, lám..Érdekes egy játékot mutathat be Hanna!-hallottam Erik hangját.
-Erik...-fordultam meg felismerve hangját. Ő állt velem szemben.
-Hogy merészeltél hazudni nekem?-rántott magához dühösen.
-Én..Csak..
-Halljam!-mondta átkarolva derekam.
-Csak megöleltük egymást..-néztem rá riadtan boci szemekkel.
-Mit mondtam neked?-huzogatta az orrom.
-Hogy..
-Hogy az enyém vagy! ÉS MIVEL AZ ENYÉM VAGY NEM LEHETSZ SENKI MÁSÉ! VAGYIS NEM ÉRINTKEZHETSZ SENKI MÁSSAL!-kiabált rám.
-Sajnálom..-mondtam félszegen.
-Mi folyik itt?-jött oda Fefe is.
-Semmi. Nem a te dolgod!-mordult rá Erik.
-Ne aggódj én is láttam amit láttam..-nézett rám szúrósan mire lehajtottam a fejem.
-Miért nem tudod a bugyikádat kordában tartani, háh?-rángatott meg Erik.
-Csak nem..Lefeküdtél Dénessel?-kérdezte Fefe.
-Nem dehogy!-mondtam zavartan.
-Dénes! Nem tartottad be a szabályokat!-mondta Erik.-Ez tudod mivel jár!
-Mivel?-néztem rá rémülten.
-Dénesnek el kell látnom a baját egy haverommal!
-Mi? Azt nem engedem!-mondtam merészen.
-Miért is nem?-rángatott meg.
-Mert ő a barátom! Ha ezt megteszed úgy fogok ellened küzdeni mint még soha!
-Cica..Ezzel nem fenyegetsz! Háromszor erősebb vagyok nálad, magasabb is jóval és fiúból vagyok!-büszkélkedett.
-Kössünk alkut!-mondtam.
-Hanna, mit művelsz?-nézett rám riadtan Dénes.
-Elmondom miért öleltem meg ha nem bántod!
-Hmm..Ám legyen..PLUSSZ!-tette hozzá-Kis szolgáltatás este!
-Hm..-nyeltem egyet rosszallóan.
Dénes kétségbe esettem nézett rám ellenezve ezt. Fefe engem fürkészett.
-Jó..-mondtam mire Fefének leesett az álla. Dénes pedig rám kiáltott, hogy ne!
-Most pedig ki vele! Miért ölelted meg?
-Mert elbúcsúztam.
-Tán menni készültél?
-Igen..
-Ahh, most, hogy ezt tudom jobban oda figyelek rád. Nem szökhetsz meg soha!
Dénes kézen ragadott és elfutottunk előlük. Ők követtek minket. Egészen a folyósón át szaladtunk. Ki futottunk az udvarra. De Fefe megragadta a karom és lefogott.
-Nem mész...-mondta idegesen.-Velem jössz!
-Nem! Velem jön!-rántott el Erik.
-Felejtsd el! Ő velem van!-rántott vissza Dénes.
-Nem! Add őt ide!-rántott el Fefe újra.
Amint elrántott felemelt és bevitt a szobánkba. Bezárta az ajtót.
-Fefe! Ezt nem teheted!
-Hanna! Mi a franc ütött beléd? Nekünk volt egy tervünk erre te le akarsz lépni és Dénessel kavarsz?
-Ez nem kavarás..Ez szerelem!
-Hogy mi? Mióta?
-Amióta ő az egyetlen aki becsül!
-Mi van? Én is becsüllek! Tudod mennyit jelentesz nekem!
-Fefe, ez nem igaz! Te csak megakarsz dugni, hogy kiállithasd a gyűjteményeid tetejére! Te csak egy prédának látsz. Mint vadász a szarvast! Dénes úgy lát engem mint egy nőt! De nem a testi adottságsim miatt! Ő látja a szívemet is!
-Hanna fejezd ezt be! De rögtön! Nem tudod mit beszélsz! Nem csak arra kellesz hogy megdugjalak! Habár tény, hogy vágyok rád de elhiheted, több vagy ennél! Bele szerettem a személyiségedbe! A könnyes boci szemeidbe! A csókos szádba. A mosolyodba! A melleidbe! A hisztijeidbe! Az akaratosságaidba! A hajadba! A bőrödbe! A félénkségedbe és egyben a vadságodba is! Mindenbe ami te vagy!
-Ez..Most..Össze zavar!-húztam egy párnát a fejemre.
-Édesem..Pedig egyszerű!-mondta és lehúzta a párnát a fejemről. Aztán a pólmat húzogatta föl. Hírtelen elkezdte puszilgatni a hasam. Aztán...Megragadta a melleim.
-Fefe ezt most hagyd abba!-mondtam lerántva kezeit.-Épp most mondtam el, hogy Dénest szeretem!
-Akkor majd teszek róla, hogy ne!
-Ezt meg hogy érted?
-Mindenhogy az enyém leszel! Szóval...Lefekszel velem!
-Na nem...-akadtam ki.
-De igen!-vetemedett rám erőszakosan.
-Engedj el!-kiáltottam.
-Soha! Te hozzám tartozol! Te az én nőm vagy! Az én prédám! Az én szex bábum! Értetted?-jött ki belőle az állat, a valódi énje...Sokkoltan meredtem rá.
-Hát neked is csak ennyi vagyok?-hőköltem meg.
-Ez nem CSAK dolog...Ez a tény, amit jobb lesz ha elfogadsz!
-Jobb lesz ha most kinyitod az ajtót.
-Minek?
-Hogy magamra hagyj!
-De vissza jövök...-mondta és ahogy kilépett rám zárta az ajtót.
Én abban a percben előkaptam a telóm és írtam Dénesnek.
"DÉNES! ELMENT! DE RÁM ZÁRTA AZ AJTÓT" Írtam nagybetűkkel.
Dénes vissza is írt. "Ne aggódj! Érted megyek!" Néhány perc múlva hallottam lépteket az ajtónál. Aztán Dénest.
-Hanna! Én vagyok az!-suttogta a kulcslyukon.
-Szia! De jó, hogy itt vagy! Légyszi szabadíts ki!
-Egy perc!
Eközben megírta, hogy oda megy Inga nővérhez és kér pótkulcsot. Vissza tért úgy 10 perc múlva és kinyitotta.
-Dénes!-borultam karjaiba.
-Hanna!-szorongatott magához.
-Gyere! Híreim vannak!-rángatott el a szertárba.
-Ki vele!
-Fefe és Erik holnap este végleg megküzdenek érted!
-Tessék? De nekem te kellessz!
-Tudom. De azt mondták ez a kettőjük harca! Mondtam nekik, hogy az enyém is. Viszont azt mondták én vagyok a legrosszabb közülük, elvesztettem a bizalmukat és szálljak ki ebből addig míg nem látják el a bajom.
-Mit mondtál erre?
-Hogy rendben, de csak mert nem akartam bosszantani őket. Úgy még gyanakodnának...
-Mire?
-Arra, hogy kellessz még. De ne aggódj! Együtt megszökünk!-szorította meg bíztatóan a karom.
-Már várom! Szeretlek!-hajtottam homlokom a mellkasára.
-Szeretlek!-szorított magához.
Kiléptünk és elvitt az udvarra.
-Hol van amúgy Fefe és Erik?
-A tesi teremben.
-Akkor jó.
-Maradj itt! Mindjárt jövök!-mosolygott.
-Jó!
Leültem a padra és a körmömmel játszadozva rugdaltam a kavicsokat a pad körül. Emberi árnyék vetődött rá. Lassan felnéztem.
-Szia! Te vagy az új maca akiért folyik a harc a balhés négyes körül?-nézett rám egy helyes, barna hajú fiú.
-Nem...-hazudtam.
-Naa...Pedig én téged láttalak a folyósón Patrikkal smárolni.
-Nem smároltunk. Ő csókolt le!-morogtam rá.
-Oh, tudtam én, hogy te vagy!-nevetett.
-Mit szeretnél?
-Beszélgetni!-ült le.
-Miért?
-Miért ne?
-Kérdezz amit csak akarsz de ne sokat!
-Ki jön be neked? Erik, Patrik, Fefe vagy Dénes?
-Tippelj!
-Patrik? Ő menő!
-Nem..
-Fefe? Ő a másik vezér!
-Ömm..Nem tudom mit érzek iránta. Ez bonyolult.
-Tudom már!! Erik!
-Őt gyűlölöm!-mormogtam.
-Na nee...Dénes?
-Mi bajod vele?
-Semmi csak...Tudod ő nem a hódító típus..Ő a barát típus. Érted?
-Igen. De ő egyszerre jó barát és pasi is!
-Holnap megküzdenek érted!
-Tudom! Ki tudja még ezt?
-Mindenki. Kivéve persze a tanárokat.
-Édes istenem..-forgattam a szemeim.
-Szép lány vagy az tény.-nézett rajtam végig.-Begerjedek rád!-közeledett mire sikonyálni kezdtem. Dénes vissza ért.
-Mit művelsz Balázs?!
-Bocsi, csak..Öhm..Túl szexi!-kacsintott.
-Na takarodj!-intett.
-Már is!-tartotta fel kezeit.
-Jól vagy?-kérdezte Dénes.
-Persze. Csak megijedtem.
-Semmi baj gyere ide!
Átkarolt. Ezután vissza mentem a szobámba ő pedig az övébe.