Kellemesen rám áradt a víz. Megfogtam a tusfürdőt és egy nyomásnyit eldörzsöltem a kezeimen, amit eloszlattam a testemen. Ekkor valaki kopogott.
-Bejöhetek?-kérdezte Fefe.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Beszélgetni! Fontos!
-Gyere!-adtam meg magam.
Szép lassan becsukta az ajtót maga mögött.
-Nem vagy már szégyenlős?
Csak megráztam a fejem és nemmel válaszoltam.
-Akkor oda nézhetek?
-De hiszen láttál már!-nevettem föl.
-Oh, igaz is..-mosolyodott el és megfordult.
Olyan csodálattal nézett rám ami megmaradt az emlékezetemben.
-Mi az?-értetlenkedtem.
-Csak...Így a kádban kiterülve, habos testtel és maga ahogy kinézel, káprázatosan festesz!
-Igazán?-mosolyodtam el.
-Nagyon is.-húzta le a felsőjét egy mozdulattal. Aztán a nadrágját is. A végére már csak az alsója volt rajta.
-Miért vetkőzöl?-kérdeztem furcsálódva.
-Ha már ennyire természetes, hogy láthatlak, gondoltam; nem bánod, ha végre megtörténik az első alkalom!-írta körül.
-Most?-kerdeztem rémülten és a bennem elnyomott régi Hanna hírtelen elő tört.
-Igen, most!-helyeselt.
-Nem lehet!-tértem észhez és a kezemmel takargatni kezdtem magam.
-Most miért nem? Eddig már közel voltunk! Kezdesz olyan akaratos lenni megint, mint az elején!-húzta fel a szemöldökét.
-Jó, de értsd meg én arra nem vagyok felkészülve! Túl fiatal vagyok hozzá!
-Dehogy vagy! Teljesen érett a tested hozzá!
-De én még nem!
-Ne szórakozz velem, csináljuk!-indult el felém és az alsóját is lehúzta.
Én automatikusan elfordítottam a fejem. A kezeimmel eltakartam a szememet. Viszont a kebleim csupaszan maradtak.
Bemászott velem szembe a kádba.
-Nyisd ki a szemed!-utasított.
-Nem!-ellenkeztem.
Ekkor éreztem ahogy felém közeledik és közel van az arcomhoz.
-Kérlek!-suttogta.-Nyisd ki a szemed!
Lassan kinyitottam. Ő engem fürkészve bámult olyan közel, hogy zavarba jöttem.
-Mit akarsz?-ijedtem meg.
-Hisz jól tudod!-kuncogott perverzen.
-Mennem kell!-kezdtem felhúzódni a kádban amikor combjaim vissza rántotta ágyékához. Megrettentem tőle.
-Most már az enyém vagy! Kivívtalak magamnak a fiúk között szóban! De ha nem tanulod meg értékelni a kedvességem és gyengédségem, ide hívhatom Eriket! Abból majd tanulsz!
-Nee, csak őt ne!-könnyeztem.
-Baba, ennek nem kell így lennie, csak hadd érjek hozzád!
-Soha!
-Hát jó akkor..-szállt ki a kádból és magára tekert egy törölközőt. Kiment és hallottam amint Patrikhoz beszél.
-Még mindig nem adja magát! Ezúttal! Hívjátok Eriket!
-Mi van?-kérdezte Dénes.
-Hallottátok!
Ezután egy kis idő múlva hallottam Erik hangját.
-Tudod mi a dolgod!-hallottam Fefét.-De semmi több!
-Értettem!-nevetett undorítóan.
Ekkor betoppant a fürdőbe. Elszánt arckifejezéssel indult el felém.
-Ne közelíts!-szisszentem fel és takargattam magam.
-Bocsi céda, de én nem Fefe vagyok! Engem nem izgat ha nem akarod!-harapta be a száját végig nézve rajtam.
Lehúzta minden ruháját én pedig elfordítottam a fejem de ezúttal még mindig takarva a mellem és azt ott lent.
Beszállt a kádba. Fölém hajolt plankton helyzetben.
-Hadd lássam azokat a híres Hanna melleket!
-Felejtsd el!-nyöszörögtem csukott szemmel.
-Vedd le a kezeidet mind két helyről és nézz a szemembe ha velem beszélsz!
-Nem, hagyj már békén!
-Jó akkor majd én leveszem onnan!
-Nee!-nyitottam ki a szemem és hadakozni kezdtem vele nehogy meglásson. Oda szorítottam a kezeimet nehogy levegye.
-Vedd le onnan!-idegeskedett.
Egy határozott mozdulattal fölém ült az alsó takargatott részemhez és a kezeivel elkezdte maga felé rángatni a kezem a mellemről.
-Hagyd!-sírtam.
-Nem szokásom!
Ekkor lerántotta egy erős mozdulattal és letaszította a kezem. Egyből felsikítottam.
-Aaawwwwhhhh!-képedt el meglátva a mellem.
-Ereszd el a kezem te jóég!-jöttem zavarba.
-Húha!-nézte még mindig a mellem az ajkát nyalogatva.
-Ne bámulj!-mordultam rá.
-Én..Én..Még nem láttam korunkbeli lánynak ekkora melleket!-nézett a szemembe.
-Kit izgat? Ne bámuld!
Ekkor össze húzta a szemeit.
-Az lehetetlen, ezt nem hagyhatom ki!-komolyodott el és a nőiességemről is lerántotta a kezem.
-neeee!!-sikítottam fel.
-Faszom-kerekedtek el a szemei.-Fefe hogy bírta megállni magát?
-Nehezen-forgattam a szemem.
-Milyen önző kis szuka vagy te!-hajolt le szemmagasságba és végig simította mutató ujját a számon.-Nem szégyenled magad? Így megkívánatod magad velünk azzal, hogy így nézel ki és nem engeded, hogy megkóstoljunk? Önző vagy, kínzol minket azzal, hogy nem engeded a vágyainkat kiteljesedni benned! Ezért megbűntetlek!-bólogatott mint aki eldöntötte.
-Hogyan?-lélegeztem gyorsabban.
Mindkét kezem ki volt feszítve, miközben ő felettem volt meztelenül!!!
-Megbűntetlek! Igen! Kezdve az ajkaddal! Hogy képzeled, hogy folyton harapdálod, én pedig nem tehetem meg? Olyan dús, cseresznyés, kívánatos!-sóhajtotta a fülembe. Beleborzongtam.
Ekkor megkezdte bűntetésem. Vadul beleharapott alsó ajkamba. A fájdalomtól felszisszentem. Csak harapdálta és harapdálta és harapdálta a számat. Miközben szorította kezem. Kezeim mozgattam ellenzően, de hiába. Harapdálásból már szinte tépte, szaggatta számat és ki is vérzett.
-Ssz-kaptam oda a fogaimmal óvatosan beharapva azt.
-Nee! Nem teheted ezt! Megmondtam! Awh! Fejezd be! Túlságosan kívánatos vagy ahogy küzdesz a fájdalommal.
-Elég ebből!-ráztam a fejem félve.
-Még csak most kezdődik. Egyik legnagyobb kívánatomra a melleidet bűntetem másodszorra!-vigyorodott el meglátva azokat.
-Nee, neee, könyörgöm mégegyszer nem viselném el!-sóhajtottam fel fájdalmasan.
-Pont ezért teszem ezt! Hogy megtanuld kibírni! Igazán örülhetnél!
-Hogy örüljek?-kezdtem volna a sértegetésbe amikor megcsókolt. Ismét vadul, harapdálva és most már csókolva. Szent ég! Erik megcsókolt! Szenvedélyesen csókolta a fejemet magához húzva. Furcsa volt. Valahogy jobban akart mint eddig bárki.
-Most pedig hallgatsz!-parancsolt rám.
Elindult a nyakamat csókólva a melleimig.
-Milyen gyönyörűek! Eddig csak pólón keresztül szorongattam őket, most viszont..Ez maga a Mennyország!
Elkezdte tenyereivel simogatni és keményen masszírozni a mellem. Eddig még kibírtam nagy nehezen. Bizsergő érzés volt. De amit ezután tett..Az fájt! A számnál is jobban. Elkezdte harapdálni is a mellbimbóm. Rágta, harapta, nyalogatta. Közben egyre durvábbam masszírozta, olyaddig fokozva még egyre sűrűbben nem vettünk levegőt és kezemmel karmolni nem kezdtem a vállát. Uralta a testem, és bár egyrészt jól esett, nem így.
-Ne bűntess tovább!-sírtam remegve.
-De igen, még kell bűnhődnöd!-kezdte ujjaival szorongatni a bimbóimat. Majd az egész mellem.
-Ahh!-sikoltoztam a hajába túrva.
-Élvezed mi?-kezdte szopogatni és nyalogatni a keblem.
-Neem.. Ez szörnyen fáj! Hagyd abba! Elég lesz! Kérlek!
-Mondd hogy uram!
-Nem, azt nem mondom. Nem alázkodok meg előtted.
-Akkor tovább bűntetlek.
Ekkor lejjebb haladt nőiességemhez. Lábamat szétnyitotta és kezem ismét leszorította. Féltem előre. Megfordított a kadban és elkezdte csapni a fenekem.
Egyre erősebben úgy hogy már fájt. Nem kicsit. A hajam pedig magához húzta.
-Elég! Kérlek, könyörgöm!
-Elég? Nem hiszem!-csapott bele jobban és közben háttal bele ültetett az ölébe. A melleimet ismét szorongatva és az ujját lenyomva a számon.
-Kérlek!-mondtam mikor kivette ujjait és a fenekem markolászta ami már égett.
-Kérlek ki?-haladt a nőiességemhez.
-Kérlek Erik!-mondtam megfordulva. Ujjait végig húzta középsőmön és mivel nem ezt a választ várta bele ültetett férfiasságába. Abban a percben hogy ezt megtette felsikítottam mindeddiginél jobban beletépve mellkasába. Nagyon fájt. Vérzett is.
-Túl rossz kislány voltál! Megkellett tennem.
A fájdalom átjárt. Ő ezt élvezve fokozta azzal, hogy ki be húzta a farkát. A derekam fogta és magán húzogatott. Egyre hevesebben én pedig torkom szakadtából bömböltem..Elgyengültem. Megtörtem. Fejem rá hajtottam a vállára miközben engem baszott. Erre nincs szebb szó.
-Kérlek, hagyd abba, uram...-súgtam oda erőtlenül végül teljesen megsemmisülve és éreztem elhagyom magam és a testem. Hátra estem volna a kádban de ő épp elkapott és bólogatott.
-Jól van. Most már abba hagyom céda! A büntetésed lejárt. Csak még egy kis ráadás. Megérdemelsz egy kis kényeztetést.-súgta oda végig nézve rajtam.
Ekkor száját rátapasztotta a nőiességemre és nyalogatta erősen. Csiklandozott az elején. Ez már sokkal jobban esett. De még fájt nagyon. Ez nem volt neki elég. A nyakamhoz tért és szívni kezdte, harapdálni, csókolni miközben a mellem masszírozta ezerrel. Én már nem tudtam mit csináljak, égett a testem minden tájéka. A vérző ajkaim, a szétgyötört melleim, a harapás nyomai és a kiszívott nyakam, megtetőzve a kéznyomos combommal és fenekemmel ami pirosan égett rám mért csapásaitól. Nem beszélve a legfájóbb pontról, a nőiességemről, amit megbélyegezett azzal, hogy elvette a szüzességem. Abba hagyva kínzásom felült a csípőmre gyengéden. Rajtam végig nézve ő maga is elképedt.
-A tested tűz forró. Isteni élmény voltál. Még találkozunk céda!-súgta oda a fülembe és újra megcsókolt. Túl sokáig. Miután nem kaptam levegőt csókjától, kapálózni kezdtem és a hátát veregettem, karmoltam és sírni kezdtem a dühtől amit éreztem iránta. Hogy tehette ezt? Fefe pedig hogy hagyhatta?! Még soha senki nem fért hozzá a testemhez így.
-Céda!-szorította meg a kezem.-Nem karmolhatsz meg! Még egy ilyen és megkóstoltatom veled a farkam!-markolt egyet bele a mellembe.
-Gyűlöllek! Hogy vehetted el a szüzességem?
-Kicsim, Fefe kérte!-vigyorodott el teljesen megsemmisítve ezzel. Hátra dőltem a kádban, testem negfeszült, bordáim kidülledtek, melleim kimagaslottak.
-Most menj el!-néztem oldalra és mint zápor hullottak a könnyeim.
-Mint mondtam, flegmacicus, még találkozunk!-lépett ki egy törölközőt magára tekerve. Én pedig éreztem hogy szédülök és a fájdalom szinte elnyom. Amint kilépett hallottam a beszélgetés utolsó mondatait. Az elejére nem figyeltem.
-Akkor betörted Erik?-kérdezte Fefe.
-Hidd el nekem, eltűntettem az össes gátlását.-nevetett.
-Én szerintem ez nem volt jó ötlet, hallottuk, hogy kiabált, hogy sírt, sikított, hadakozott. Miért nem engedtétek, hogy megvédjem?-kérdezte Dénes.
-Mert ő az enyém!-mondta Fefe.-És én így akartam. Hogy okuljon az engedetlenségéből.
-Tesó, máskor egyet értenék-kezdte mondani Patrik-De ezúttal nekem is rossz volt hallgatni ahogy szenved.
-Srácok! Nem történt köztük semmi olyan nagy ügy! Ne drámázzatok!-válaszolt Fefe.
-Akkor ezzel újra béke?-kérdezte Erik.
-Persze, kössz tesó mégegyszer!-mondta Fefe. Hallottam, hogy elköszönnek a fiúk és elmennek. El sem hiszem amit hallottam..Semmi nagy dolog nem történt?! Ennyire semmibe vesz? Ezzel csak azt érte el, hogy mégjobban gyűlöljem. Eközben felöltöztem a pizsamámba. Sajnos átlátszós. Nagy nehezen húztam magamra a ruha darabokat. Erik szétmolesztálta a testem szóval elhagytam magam kissé. Erőt vettem magamon, azt a kis keveset ami maradt és el botladoztam az ajtóig. Lenyitottam a kilincset, de utána ahogy kinyitódott összeestem a szoba elejében.
Nagyon fájt. Ott lent. Nehezen tudtam felállni is.
-Hanna!-emelte felém a tekintetét riadtan.
-Hagyj csak! Menni fog!-próbáltam négy kézláb csoszogni tovább nagy nehezen.
Ekkor Fefe a fejét rázta és ölbe vett. Én gyengén hadakoztam, hogy nem kell de nem sokat ért a szavam. Bele fektetett az ágyba a térfelemre és rám húzta a takarót.
-Minden oké?-kérdezte aggódva.
-Hagyj békén, aludj!-fordultam el a másik oldalra. Leoltottam a mellettem lévő lámpát.
-Én sajnálom, de te hoztad ki belőlem azt, hogy Eriket hívjam!-szólalt meg.
-Sosem bocsátom meg ami itt ma éjjel történt! Sem neked, sem neki..-mondtam határozottan. Nem káromkodtam, nem panaszkodtam, nem őrjöngtem. Fel kellett nőnöm. Úgyis úgy kezeltek, mint egy felnőtt érett nőt, aki már szeretkezhet is..
-Bocsáss meg! Tudom, hogy ez a mell markolás amit művelt veled kint és a fürdőben megviselt, de nem tudod mi zajlik le bennem mikor ellöksz magadtól!
-Jó éjt Fefe!-zártam le a magam részéről a beszélgetést. Szemem megtelt könnyekkel és jó erősen kellett vissza fognom magam, nehogy zokogásba kezdjek. Kisebbeket szipogtam és a könnyeim miatt az ablakon beszűrődő fény is elhomályosodott.
-Hanna, hallom, hogy sírsz! Beszélj róla!-suttogta.
-Te lennél az utolsó akivel erről beszélnék!-suttogtam vissza. Könnyes álomba sírtam magam...
