1. Évad 8.rész

Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat ráncigálja.
-Ébredj! Kelj fel Hanna! Reggel van!-mondta egy ismerős hang, a kaja futár néni, Helga.
-Rendben!-válaszoltam a legegyszerűbben, aztán kómásan megtöröltem a szemeim és felhuppantam.
-A reggelitek aranygaluska, vanília öntettel! Jó étvágyat!-mondta a néni és kilépett becsukva az ajtót.
-Jó reggelt!-köszönt rám Fefe.
Nem válaszoltam. Tudván, hogy ő tehet a tegnapiról, elhatároztam nem beszélek vele többé, csak ha tanár kéri.
-Kérsz?-nyújtotta felém a tálat.
A fejemet ráztam ellent mondóan.
-Pedig finom! A vanília öntetet ráöntöm a farkamra te meg lenyalod, jó?!-nevetett.
Undorodva felálltam és a hétköznapi cuccommal besétáltam a fürdőbe.
Felhúztam egy szürke sztreccs nacit, egy feszülős pulóvert és egy melltartót, boka zoknit és bele léptem a mamuszomba.
-Istennő vagy!-jegyezte meg ahogy kiléptem az ajtón.
Szemgorgatva felhúztam a cipőm és kirohantam. Egyenesen az osztályomig. Tudtam, hogy nem szabad ott lennem az elzárás miatt, de volt egy tervem. Besétáltam az osztályba. Oda léptem Katához.
-Beszélhetünk?-ültem le mellé.
-Mondjad!-fordult felém nagyképűen.
-Segíts nekem megszökni!-mondtam határozottan.
-Kizárt! Miért segítenék?!
-Mert utálsz engem, csak jól járnál!
-Szóval azt mondod ez kölcsönös öröm?-fintorgott.
-Igen, hidd el!
-Jó legyen. Jó lenne megszabadulni tőled!
-Csodás! Mit tudsz? Hogy juthatok ki?
-Nos. Ez egyszerű, de ki jutni már nem annyira! A tanárok figyelik az udvart az első két órában! Akkor nincs esélyed, utánad mennek! Ezek után 4-ig óvakodnod kell a fő négyestől, mint nagy P, Dénes és Erik! Fefe most nem lesz ott ugye. 4 után elindulhatsz hátul, ha szerencséd van a fiúk már nincsenek ott! Aztán szabad az út, mert a kapu csak 6-kor zár!
-Köszönöm! Remélem sikerül! Most megyek!
-Nincsmit, menj csak!-hesegetett el.
Kiosontam gyors amikor valaki neki lökött a falnak. Félelmemben becsuktam a szemem és mikor kinyitottam, láttam, hogy Nagy P az.
-Mindent hallottam, nem hagyom, hogy elszökj!
-Mi? Miért nem?
-Öh, hahó, a csajom vagy!-nézett szemforgatva.
-Nem, nem vagyok az. Ezt mikor találtad ki?
-Amióta megláttalak!-támaszkodott a falnak mosolyogva.
-Hagyj menni!-löktem meg mellkasát.
-Nem. Téged? Hülye lennék. Álomnő vagy!-karolta át a derekam amire a folyósón haladó gyerekek felfigyeltek.
-Pedig hagynod kéne menni!
-A csajom vagy! Flegmacicus! Soha!-fogta meg a kezem és lecsókolt elég támadóan.
-Uuuuuhhh!-visongtak a gyerekek és szíveket mutattak nekünk.
-Eressz!-mondtam ahogy elkaptam a szám a csókból.
-Nem nem! Az enyém vagy!-csókolt le újra mire a tömeg újra harsongott.
Kibújtam gyorsan a szorításából és elfutottam, ameddig elláttam és tettem egy kanyart.
Ekkor bele botlottam Dénesbe.
-Szia, baj van?-fogta meg a két vállam.
-Több mint hinnéd!-mondtam és már futásra állt a lábam ő pedig vissza húzott magához.
-Mondd el mi történt tegnap a fürdőben!
-Az lehetetlen! Sírás keringet ha arra gondolok mit tett velem.
-Gyere velem, megmutatom a szobám.
-Ebbe nem megyek bele!
-Nyugi nem azért! Csak hogy tudjunk ott beszélni.
-Hát jó..-mondtam feszengve.
Elvezetett a szobájáig ami a folyósó végén volt. Egy párszor már hallottam hírét a kaja futár nőtől, Helgától, hogy a menőbb fiúknak a folyosó végén van a szobájuk, nekik nem kell több gyerekkel együtt lenni, ők vagy egyedül, vagy ketten lehetnek.
-Te egyedül vagy a szobádban?-kérdeztem.
-Lehettem volna, de Erik mindenkép velem akart lenni, szóval mi egy szobában lettünk.
-Akkor nem megyek be ha ő is ott van!
-Nyugi, most nincs itt, ezért jó lenne ha most beszélnénk meg!
-Na jó!-fogtam az ujjaimat összekulcsolva.
Benyitott. Amint beléptem egy tágas szoba tárult elém. Elindult az egyik ágy felé.
-Gyere ülj le, mindent tudni akarok!-mondta és szemei csillogtak.
Szép lassan elindultam felé és leültem az ágyára.
-Mit szeretnél tudni?!-fordítottam el a fejem, mert rám törtek az emlékek és könnyezni kezdtem.
-Az egészet! Mi történt a fürdőben és mit szokott a szobában tenni veled Fefe, na meg ami most történt, láttam, hogy rohantál!
-Nos..-nyeltem egy nagyot és szemeim már könnybe lábadtak.-Fefe kezdte a kínzasom..-kezdtem bele a történetembe és mindent elmondtam szóról szóra neki. A banánosat, az első estémen Fefe fürdős rám mászását, aztán folytattam azzal, amikor ők támadtak le a szökésemkor és Erik bántott. Azután már szinte sírva meséltem az Erikkel történt fürdős jelenetet. Ahogy minden egyes testrészem bántotta, harapta, szaggatta és csókolta..Ő eközben az érzelmeivel küzdve feszülten figyelt rám. Azután folytattam az egyik legmeghatározóbb dologgal, a megerőszakolásommal. Na ott és azzal már kivertem a biztosítékot, arca elborult, szemöldöke idegesen összeráncolva és szemei kétségbeesést tükröztek.
-Tessék? Hogy mit tett?-szaladt fel a szemöldöke és idegesen a csuklómat szorongatta.
-A melleim kínzása után..Megerőszakolt..-nondtam ki végre és köpni nyelni nem tudott. Igazából én sem.-Ezután ma megbeszéltem Katával, hogy segítsen megszökni, ami jól sikerülhetett volna, csakhogy Nagy P követett és hallotta ezt. Miután kimentem az osztályból neki lökött a falnak és azt mondta, hogy nem tehetem, mert hogy a barátnője vagyok. Persze én ezt megcáfoltam, de ő lecsókolt. Kétszer is..Aztán elrohantam és beléd ütköztem..
-Ezt nem tudom elhinni...-kapott a fejéhez és próbálta az eddig elhangzottakat feldolgozni.-Hogy tehette ezt Fefe? Ilyenre utasítani Eriket? Ez..Ch..Erik pedig hogy erőszakolhatott meg?! Mi a..Te jóég..Ez..-kapott a fejéhez teljesen össze zavarodva. A padlót pásztázta aztán én is. A könnyeim még mindig hullottak. Le a padlóra. Egyszer csak felém pillantott.
-Nagyon sajnálom...-mondta ki őszintén és az arcomat magához húzta. Ölelkezve sírtam. Ő is ejtett értem egy könnyet, amire nem számítottam.
-Olyan kis törékeny virágszál voltál..Ők letörték a száradat...-pillantott felém összehúzott fájdalmas szemekkel. A gyönyörű barna szemeivel, ami most könnyezve meredt rám.
-Most már tudod..-törölgettem a szemem.-Azért örültem volna ha valaki akkor éppen betoppan oda és lerántja rólam Eriket...
-Én próbáltam, de nem engedték..Nagy P és én nem tudtuk, hogy megerőszakol téged! Fefe nem mondta el mi lesz oda bent.
-Talán hallgatnod kellett volna az ösztöneidre!-mondtam és felálltam. Kirohantam az ajtóból. Vissza siettem a szobámba. Sírva ledőltem az ágyra. A párnát szorongattam. Minden elfojtott fájdalom urrá lett rajtam. Ekkor éreztem egy kezet a vállamon.
-Hanna!-szólalt meg Fefe hangja.
-Hagyj!-rántottam le a kezét.
-Nem, most már nem várok tovább, mi a baj?-kiabált.
-Leakadnál végre rólam?-kiabáltam vissza sírva a párnámból.
-Neem!-fordított meg hírtelen.
-Utállak! Utállak Fefe! Soha többé ne érj hozzám! Gyűlöllek!-kiabáltam torkom szakadtából sírva és a kezemet az arcomba temettem.
-Te utálsz engem?!-komolyodott el.
-Igen! Gyűlöllek azért, amire tegnap kérted Eriket! Sőt, rühellek érte!
-Én csak annyit mondtam neki, hogy a melleidet szorítsa meg, hogy engedelmességet tanulj!
-Hát ennél jóval többet tett! Hogy lehettél ilyen hülye? Beengedsz egy szadizó mániás nálam 3-szor erősebb, két évvel idősebb fiút egy meztelen, 45 kilós lányhoz?!
-Mit tett még?-nézett idegesen.
-Kérdezd Dénest! Neki már elmondtam! Mostantól nem beszélek veled, már egy ideje erre készülök. Úgy tegnap este óta! Takarodj tőlem!-keltem ki magamból.
Fefe idegesen kirohant a szobából. Felkeltem és megettem a reggelim, mielőtt azzal valamit tervezne. Elővettem a telefonom és sietősen felhívtam a szüleim.
-Szia kincsem! Mi újság?-vette fel anya és szólt bele.
-Vigyetek haza! Az!-szóltam vissza.
-Micsoda? Miért mondod ezt?
-Azért mert nem szeretnék itt maradni!
-Látom, jó irányba tart a nevelés, ellent mond a neveletlenségednek!-válaszolt anya boldogan.
-Hogy mondhatsz ilyent? Inkább adjál intézetbe! Az is jobb!
-Ennyire megnevelnek ott? Nagyszerű! Akkor ott maradsz, tanulj meg engedelmeskedni kislányom! Szia!-tette le.
-Akkor baszódj meg!-kiabáltam a telefonomba, persze ezt már nem hallotta.