-Azt mondtam leülni, most!-ordította a tanár,amitől beremegett az egész osztály. A gyerekek mintha ez már természetes volna,csak vállat vontak és leültek a helyükre. A férfi erősen megköszörülte a torkát és felém intett egy-egy köhintés mellett. Én kicsit megigazgattam a hajam,felálltam és elindultam felé,amikor a férfi felállt. Oda álltam mellé és kérdőn néztem rá.
-Mint tudjátok-köszörülte a torkát újra,aztán fuldoklási rohama lett mert úgy tűnt nem kap levegőt és folyamatosan csak köhög. Megriadtam,elfutottam az innivalómért és gyorsan öntöttem a pohárkámba,hogy odaadjam neki. Ő sietősen magához vette és ivott a jeges teámból. Ez már csillapította a köhögő rohamát és abba is hagyta. egy utolsót köhintett aztán vége lett látványos produkciójának. A többiek csak nevettek. Én nem mertem,inkább sajnáltam.
-Jobban tetszik lenni uram?!-néztem felé érdeklődően.
-Hát persze! köszönöm a segítséged kis hölgy!
-Igazán nincs mit!
-Szóval! Mint tudjátok, új osztály társatok érkezett. A neve Jakab Hanna! Fogadjátok sok szeretettel és mutassátok meg neki milyen az itt!-mondta a férfi majd az atya a fiút vetve maga előtt az osztállyal együtt letudtak egy áment és intett,hogy mehetek. Igazából nem szívesen mentem vissza a helyemre (nem kívánatos személy miatt),de muszáj volt,nem állhattam ott mint egy fabábu. Így hát elindultam a székem felé és csak egyszerűen leültem,kerülve Fefe tekintetét.
-A nevem Zoli bácsi,nyugodtan hívj így,vagy Zoli atyám!
-Értem!-kuncogtam. (Zoli atyám?! most komolyan?! ez vicces..)
-Én vagyok az osztályfőnök és én tartom a lelki egyensúly órát. Ezen az órán mindenki kicsit közelebb kerül a másikhoz, beszélgetünk, játszunk, imádkozunk és tanulunk mindig valami fontosat a szeretet közléséről.
Én csak bólintottam mosolyogva.
-Szóval,mehetünk gyerekek! Udvar!-kiáltotta Zoli atya (ez jobban tetszett..hihi).
Kimentünk az udvarra. Az udvaron a gyerekek körbe álltak. Én is beálltam a körbe.
-Fogjátok meg egymás kezét!
Én Márk mellett álltam és egy szőke hajú lány mellett amikor Fefe kitúrta a helyéről a lányt és pimaszul mosolyogva beállt mellém. Megfogták mindketten a kezem. Márk lazán. Fefe pedig erősen,szorítva. Fintorogva bámultam őt. Márkra viszont mosolyogtam.
-Rendben gyermekeim! most pedig üljünk le és imádkozzunk el egy mi atyánkat!
-Mi atyánk aki a mennyekben vagy,szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne végy minket kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól,ámen!-mondtuk el,mi gyerekek.
-most pedig beszélgessünk. Történt-e valakivel valami, ami aggasztja vagy szimplán megszeretné osztani velünk?
Egy ideig elgondolkodtam,aztán végül döntöttem. Elmondom Zoli atyának a történteket!
-Zoli atyám!-jelentkeztem.
-Igen,gyermekem?-fordult felém.-Van valami amit megosztanál velünk?!
-Igen,van!-bólogattam.
-Hát akkor mesélj, szívesen meghallgatunk.
-A mi nap, amikor megérkeztem, Fefe megpofozott engem!-nyeltem egyet,félve.
-Ó, Hanna új tanítványunk! azonnali bocsánat kérést kapsz!
-Bocsánatodat kérem!-mondta Fefe alázatosan.
-Ilyenkor válaszolnod kell! vagy "elfogadom bocsánatod" vagy nem fogadom el bocsánatod". Válaszolj hát neki!
-Nem fogadom el a bocsánatod!-mondtam ki magabiztosan.
-Gyermekeim, ez esetben Inga nővérnél a helyetek. Menjetek hát és békéljetek vele!-tette össze kezeit majd hangos imába kezdtek kettőnk békéjéért.
elindultunk befele,csak Fefe tudta az utat. Azonban különösnek tűnt,hogy egy mosdó szerűség fele vitte az irányt.
-Nem hinném,hogy ide kell jönni!-mondtam félve.
-Nem tudod itt még a szabályokat! Engem eddig senki sem mert beköpni Zoli atyánál! Na de most..Most megkapod ami jár!-ragadta meg a karom és berángatott a női mosdóba.
