Elsírtam magam. Potyogtak a könnyeim. Hirtelen csak arra tudtam gondolni,hogy a szüleim nem szeretnek,mert ide küldtek. Meg arra,hogy itt milyen bunkók,kivéve azt a fiút,aki megvédett,na meg arra,hogy mennyire fájt az ütés az arcomon. Egyszer csak arra voltam figyelmes,hogy az emós fiú tért vissza az osztályba (azelőtt egy negyed órával kirohant mérgesen). Félve nézek rá. Ő is engem néz,felhúzott szemöldökkel,ökölbe szorított kézzel. Az egészben az a legrosszabb,hogy egymás mellett ülünk! Felém közelített. A többiek fokozatos hangossággal kezdték kérlelni őt "Fefe ne csináld,Fefe ne bántsd,Fefe bajba fogsz kerülni!"-mondogatták,de a fiú tovább ment,meg sem hallva a többiek beszédét. Már kezdtem azt hinni,hogy újra bántani fog,amikor azt veszem észre,hogy a szemembe néz,megkerül és leül a mellettem lévő székre. A többiek fújtak egy megkönnyebbült sóhajt és én is. Percenként rám szegezi a tekintetét,aztán egy idő után megáll a szeme rajtam és csak néz. A szememből még mindig hullottak a könnyek,viszont nem néztem rá. Nem mertem. Csak mereven bambultam magam elé,könnyes szemekkel. Amikor azt veszem észre,hogy hozzám szólt:
-Te sírsz?-nézett rám megbánóan.Nem válaszoltam csak szipogtam egy-egy bólintás keretében a számat lebiggyesztve.
-Nos..Sajnálom! Csak néha elborul az agyam és olyankor nincs mit tenni!-mondta.
Nem válaszoltam,hanem megtöröltem pisze orrom és elővettem a könyveimet. Láttam,hogy miután rájött,nem vagyok vevő a társaságára elfordult egy barna hajú lányhoz beszélgetni,akinek a kezét fogta és folyamatosan viháncoltak. Aztán hallgatóztam a beszélgetésükből:
-Jajj Fefe,az a kis beképzelt liba megérdemelte!
-Itt majd megtanulja,ha egy fiúnak tetszik,az ezzel jár! Te is kaptál,emlékszel,amikor eljöttél mini szoknyába! Irtó jól néztél ki,muszáj volt móresre tanítanom,ugye?!-kezdte el csiklandozni.
-Jajj..Nee-nevetett-Tudod,hogy..-viháncolt-ott az a pont-folytatta.
-Tudom. Ne aggódj,szünet után elkapom a csajt,aztán megtanítom,milyen itt!-húzta széles vigyorra a száját. Megrémültem,ezt vajon,hogy érti és mi az,hogy ha tetszik neki valaki bántja?! Ezek szerint én is tetszek neki?! Miközben ezeken kattogott az agyam belépett egy férfi az ajtón.
-gyerekek,foglaljatok helyet!-mondta az ide oda járkáló osztálynak.
Nem válaszoltam,hanem megtöröltem pisze orrom és elővettem a könyveimet. Láttam,hogy miután rájött,nem vagyok vevő a társaságára elfordult egy barna hajú lányhoz beszélgetni,akinek a kezét fogta és folyamatosan viháncoltak. Aztán hallgatóztam a beszélgetésükből:
-Jajj Fefe,az a kis beképzelt liba megérdemelte!
-Itt majd megtanulja,ha egy fiúnak tetszik,az ezzel jár! Te is kaptál,emlékszel,amikor eljöttél mini szoknyába! Irtó jól néztél ki,muszáj volt móresre tanítanom,ugye?!-kezdte el csiklandozni.
-Jajj..Nee-nevetett-Tudod,hogy..-viháncolt-ott az a pont-folytatta.
-Tudom. Ne aggódj,szünet után elkapom a csajt,aztán megtanítom,milyen itt!-húzta széles vigyorra a száját. Megrémültem,ezt vajon,hogy érti és mi az,hogy ha tetszik neki valaki bántja?! Ezek szerint én is tetszek neki?! Miközben ezeken kattogott az agyam belépett egy férfi az ajtón.
-gyerekek,foglaljatok helyet!-mondta az ide oda járkáló osztálynak.
