-Szia! Találkozzunk a teraszon öt perc múlva!-szólalt meg Betti.
-Oké.-tettem le.
Felöltöztem. Egy fehér magas derekú nadrágot és egy bézs selyem felsőt vettem fel, amiben nagyon szép volt a dekoltázsom. Mamuszba léptem és kimentem a teraszhoz. Láttam, hogy már ott ül két kávéval az asztalon. Ő egy farmert és egy kötött pulcsit viselt. Leültem vele szembe.
-Szia!-ültem le szomorkásan.
-Ez nem fair.-nézett végig rajtam.
-Mi?-könyököltem a fejem támasztva.
-Tegnap ki voltál ütve, ma meg másnapos felmosófej helyett úgy nézel ki, mint egy magazin modell.-dőlt hátra.
Felnevettem.
-Peti mesélt róla.-ismertettem a nyilvánvalót.
-Még szép. Mindent elmond nekem. Kezdve azzal, hogy milyen jó arc vagy. Csajszi mindenki odáig volt érted.
-Kár, hogy ez nem számít. Alex-szel összevesztünk.-dőltem hátra én is.
-Számítottam rá. Peti mondta, hogy jól összeverte Áront. Henrik is kapott kicsit.
-Tudom. Ha tudom, hogy ez lesz nem megyek oda. Csak kicsit szórakozni akartam, érted? Nem csaltam meg. Még betépve sem tudtam. Olyan nagy bűn, hogy barátokat szereztem?-ittam bele a kávémba.
-Dehogy is. Sőt, most kissé túlzásba vitte. De ismered a férjed. Féltékeny. Az, hogy jobban bele illessz a körébe, mint ő, hatalmas pofon volt az egójának. És úgy hallottam Áron letaperolt előtte.
-Igen. Erre emlékszem. De leállítottam.
-Ami bizonyítja, hogy bízhat benned és szereted. Csak adj neki egy kis időt és megnyugszik.
-Talán nekem kéne lenyugodnom.
-Talán. Ebben pedig segíthetek is.
-Hogyan?-szemeztem vele.
-Tudod, nem kell mindent megtudnia, de okosan kell csinálnod.-kuncogott.
-Na nem. Még egyszer nem megyek vissza a klubba.
-Figyelj, most ott leszek én is. Figyelek rád és rá is. Sőt, hozd el őt is!
-Nem jönne el. Legalább is engem nem hozna el.
-Dehogynem. Majd Peti beszél vele. Bízd ránk!
-Hihetetlen vagy.-nevettem fel kicsit megkönnyebbülve.
-Csak mond ki, én vagyok a legjobb.-ivott bele ő is a kávéjába.
-Te vagy a legjobb.-fogtam meg a kezét-De tényleg.-mosolyodtam el.
Visszamosolygott és sietősen felállt.
-Akkor ma este számíts egy jó kis bulira.-ölelt át és már ment is.
Ő az a fajta ember volt, aki csak árasztotta az energiáját, te pedig feltöltődhettél. Nagyon feldobott, bár még bennem volt a tegnapi. A kávémat iszogattam tovább. Kis idő múlva valaki megjelent előttem.
-Szóval igazak a legendák.-szólalt meg Áron.
Felnéztem rá.
-Miféle legendák?-tettem karba kezeim.
-Hogy elég jó arc vagy.-ült le.
-Most már hivatalos?-szemeztem vele.
-Még meg kéne pecsételni pár ilyen alkalommal.-szugerált.
Ahogy jobban szemügyre vettem megláttam, hogy fel van repedve a szája és egy enyhe monoklija van a szeme alatt.
-Félek azt már nem élné túl az arcod.-kuncogtam.
-Megéri.-rántott vállat egy kis mosollyal.
-Nem mehetek többet oda. A tegnapi hiba volt.-váltottam komolyra.
-Alex csak dühös volt, mert őt nem hívtuk el. És egy kicsit, mert veled jobban elvoltunk, mint vele. De ez nem a te hibád. És nem is a miénk. Tisztelem, de barátnak nem túl jó.
-Tudod, tegnap még egyenesen sértegettél most meg jó fej vagyok? Érdekes.
-Ugyan már. Mindig is bírtalak. Az csak kis csipkelődés volt. Utána pedig bebizonyítottad, hogy van is miért kedvelni.-csípte meg a kezem, amin felnevettem.
-Jól éreztem magam.-néztem lefele mosolyogva.
Visszagondoltam az estére. A jó részekre.
-Tudom, hogy túl léptem egy határt, de totál részeg voltam és be voltam állva. Csak azt tettem, amit akkor jónak éreztem.
-Felejtsük is el. Jó volt, de tanultunk belőle.
-Én nem akarom elfelejteni.
-Akkor emlékezz, de ez ennyi marad.-álltam fel és ott hagytam.
Nem akartam nagyobb csalódást okozni Alexnek. Főképp fájdalmat nem. Visszamentem a szobámba és felhúztam egy sztreccs torna szettet és egy fekete sport cipőt. Ki kellett üríteni a fejem. Elmentem az edző termükbe, ami az iskola végében volt. Megláttam Alexet súlyzózni a többi fő taggal. Erőt vettem magamon és nem törődve velük beültem a hasprés gépbe. Szétterpesztettem a lábam és tolni kezdtem a súlyt a lábammal. A szemem sarkából láttam, hogy kiszúrtak. A haverjai furcsán méregettek és vigyorogtak rám. Aztán már valósággal bámultak. Alex észre vette és rájuk szólt.
-Mit bámultok annyira? Tetszik valami?-tette le a súlyzót.
-Az biztos-nevetett fel Áron, Henrik oldalba lökte-Vagyis nem igazán, csak szünetet tartunk.-javította ki magát.
Szemforgatva hagytam abba és áttértem a futópadhoz, ami a terem másik végében volt. Céltudatosan futottam közepes tempóban. Közben éreztem, hogy a melleim libbennek. Ez a hátránya, ha lány vagy és nagyok a melleid. Sajnos még mindig néztek, de nem érdekelt. Egy magas, kigyúrt férfi jött oda hozzám. Középkorú lehetett.
-Szia! Te új vagy itt? Még nem láttalak.-mosolygott vidáman.
-Elöször vagyok itt.-lassítottam le.
-Mindig örülünk az új tagoknak. Én vagyok itt az egyik edző, ha bármiben segíthetek csak szólj!-villantott egy ezer wattos mosolyt.
-Rendben. Köszönöm.-adtam egy mű mosolyt.
Elsétált, de közben végig hátra nézegetett, ami elég kínos volt. Csak aprón visszamosolyogtam, de gáznak éreztem. Egy ideig még futottam, aztán láttam, hogy páran boxolnak és ki akartam próbálni. Odamentem egy üres box zsákhoz. Felvettem a kesztyűket és elkezdtem aprókat ütögetni. Egy másik kigyúrt férfi jött oda hozzám.
-Ez meg mi volt? Cica karmolás?-nevetett fel mély hangján.
-Most először csinálok ilyesmit.-néztem fel rá.
-Rosszul csinálod kislány. Hé, Fecó, idejönnél?-szólt az edző társának, aki az előbb jött oda hozzám.
Gyanús mosollyal közelített.
-Segítenél a csajszinak egy kicsit? Ez a te tereped.-ütögette meg a vállát.
-Hé, mondtam, hogy szólj, ha segíthetek. Na gyere.-mosolyodott el.
Mellém állt és felvett egy pozíciót.
-Először is ez a testtartás a helyes. Kicsit dőlj neki, de ne görnyedj! Mehet!-nézett rám.
Szeppenten próbáltam beállni, ahogy mutatta. Alex minden mozdulatom követte szemével. Nagyon figyelt.
-Így jó?-néztem Fecóra.
-Hmm. Majdnem. Hadd segítsek.-közelebb lépett hozzám és kezeit a derekamra helyezte, beállítva a rendes szöget-Így már sokkal jobb.-nézett a szemembe.
Zavarba jöttem közelségétől és érintésétől, de próbáltam nem mutatni.
-A kezeid pedig tartsd így.-jött mögém és beállította a kezeim.
Éreztem levegő vételét a nyakamon. Nagyon közel volt. A másik edző furcsán mosolygott. Folyton felmért.
-Most pedig erőből üss bele. Lefogom.-állt a zsák mögé.
Mivel már irritált le akartam vezetni a feszültséget, ami amúgy is bennem volt ma és erőből bele ütöttem a zsákba.
Felnevettek és megtapsoltak.
-Nem is rossz.-néztek össze elismerően.
-Ügyes vagy.-nézett rám Fecó mosolyogva.
-Kössz.-vettem le a kesztyűm és beletúrtam a hajamba megkönnyebbülve. Jól esett.
-Ennyi? Még folytathatod ha gondolod.
-Nem köszi. Mára elég volt ennyi.
-Akkor legközelebb kettőt várok el.-nevetett fel.
Elmosolyodtam és elsétáltam onnan. Észre sem vettem milyen gyilkosan néz rám Alex, mindenki más pedig elismerően.
-Szép volt!-kiabálta felém Lázi.
Felnevettem és egy intéssel kisétáltam onnan.
Sok energiával töltött ez most fel. Remélem Alex nem fog ezért később belém kötni. Magabiztosan sétáltam vissza a szobámba. Elmentem zuhanyozni és gyorsan végeztem is. A köntösöm mosásban volt, ezért csak azt a pici köntöst tudtam magamra tekerni ami ki volt rakva. Épp, hogy takart. A melleim háromnegyede kint volt és a combom tetejét súrolta. Szorosan tartva léptem ki. Meglepetésemre Alex ült az ágyon póló nélkül. Egy kicsit megijedtem és megugrottam.
-Nem hallottalak bejönni.-igazgattam a törcsit.
-Ez érdekes. Akkor szinte bárki bejöhetne ide te meg észre sem vennéd.
-Az meg lehet. Tudod milyen balfasz vagyok.-nevettem fel.
-Hmm.-hunyorított-Ebben az igen csak rövid köntösben talált volna rád. Ami alatt teljesen mesztelen vagy.-állt fel.
-Zuhanyoztam. Edzés után muszály. És a köntösöm a mosásban volt, oké?
-Nem. Nem oké. Mi volt ez az edzés dolog? Mit akartál ismét bizonyítani?
-Nem tudom miről beszélsz. Csak lementem edzeni.
-Igen igen. És ahhoz úgy kellett felöltöznöd, mint egy modell? És természetesen segítséget is kellett kérned.-förmedt rám.
-Csak felvettem a sport szettem. A segítséget pedig ők ajánlották fel, nem én kértem.-álltam tekintetét.
Szemforgatva döntötte hátra a fejét.
-Bazdmeg...-nézett végig rajtam-Sosem fogom tudni megszokni, hogy ilyen bombázó feleségem van.-fogott rá a derekamra.
-Talán csak bíznod kéne benne.-simogattam meg a haját.
-Tudom. Sajnálom.-puszilta meg a kezem.
Magamhoz öleltem a fejét.
-Különben is, nekem kéne féltékenynek lennem. Láttad te magad ahogy súlyzóztál? Tutira megnéztek a csajok.-mosolyodtam el.
-Ezt most csak azért mondod, hogy ne érezzem magam kevésbé szánalmasnak.
-Nem vagy szánalmas!-emeltem fel állát-Csak amikor ok nélkül féltékenykedsz.
-Oké ezt megérdemeltem.-nevetett fel.
-Megnyugodtál?-csíptem meg az orrát.
Halványan elmosolyodott és lehúzta rólam a törölközőt. Nem takartam el magam csak a szemébe néztem továbbra is. Ő sem nézett le. Álltuk egymás tekintetét.
-Oda sem kell néznem és tudom, hogy gyönyörű vagy.-nézett fel rám ámulattal.
Óvatosan az ölébe ültem és átkaroltam a nyakát.
-Ne kételkedj az érzéseimben, soha!-emeltem magasabbra az állát.
Kisfiúsan elmosolyodott és aprót bólintott.
Annyira édes volt így. Ez volt ő igazából.
-A gondolattól is megfájdul a szívem, hogy azt hinnéd, bárki más szóba jöhet. Vagy, hogy kevésnek érzed magad. Pont te. Nem emlékszel? Mi vagyunk a legjobbak!-hajtottam homlokom az övének.
Mindketten vigyorogni kezdtünk és szorosan magamhoz öleltem.
-Te vagy az én boldogság hormonom. Belőled nyerem az összes energiám.-szorongatott magához erősebben.
-Ez úgy hangzott, mintha már egyenrangú lennék a telefonoddal.-nevettem fel.
-Azért ne rohanjunk előre!-vágott komolykodó arcot, de már készült a nevetésre.
Megcsípte az orrom játékosan.
-Az engedélyét kell kérnem hölgyem.-csókolta meg a kézfejem lovagiasan.
-Miről lenne szó felség?-mentem bele a játékába.
-E forró helyzetben nem csupán vágyom önre, de vonzalmam erős szerelmi érzelmek övezik. Volna oly kegyes, hogy engedélyezi eme érzéseim fizikai kimutatását?-nézett mélyen a szemembe.
-Még sosem kértek meg ilyen szépen.-érzékenyültem el-Minden kétség nélkül, felség. Az öné vagyok.-karoltam át újra a nyakát.
Elégedetten nézett rám és egy enyhe nevetéssel maga alá gyűrt az ágyban. A hirtelen mozdulat meglepett. Ahogy fölöttem könyökölt, a gyönyörű férfias és karakteres arca most valahogy egy új szintre lépett abban a percben. Nagyon vonzódtam hozzá. Közben pedig szerettem is őt. Nyugodtnak éreztem magam mellette, és biztonságban. Ez új volt, de lassan hozzá szoktam. És akkor hirtelen össze is omlott a pillanat, mert egy kopogás mindent elrontott. Idegesen szisszent fel a felettem lévő fiú és bosszúsan magára húzott egy felsőt. Én is csalódott lettem és azonnal felhúztam egy köntöst. Alex ajtót nyitott és nem várt meglepetésként Kornél nyitott ajtót.
-Ilyen nincs...-forgatta a szemeit a férjem.
-Na, azért ennyire ne örülj!-jött be invitálás nélkül, cseppet sem zavartatva magát.
Szeppenten álltam az ágy mellett a köntösöm igazgatva.
-Hmm.-nevetett fel enyhén-Valahogy mindig ilyen helyzetekben találkozunk. Ezúttal csak egy köntöst találtál?-szemezett velem.
Zavarba ejtett a kérdése és elég furakodó is volt. Mintha magyarázattal tartoznék. Tény, hogy mindig ilyen alkalmakkor tör ránk.
-Hogy mi?-néztem rá kissé zavartan.
-Ne érezd magad kellemetlenül. Tetszik, ha egy nő ilyen aktív nemi életet él.-kacsintott.
Most már sértetten meredtem rá.
-Nem mintha bármi közöd is lenne ehhez, de két alkalom nem elég egy ilyen dolog megítéléséhez.-próbáltam összeszedetten válaszolni.
Elismerően bólintott.
-Hogy mersz így beszélni a feleségemmel? Tudd a helyed!-ált be elé Alex.
-A helyem?-nevetett fel-Tudod, hogy semmivel sem állsz fölöttem.
-Erről megkérdezhetnénk még pár embert.
-Alex..Nem vitatkozni jöttem. Csak egy dolog kapcsán kerestelek fel. Ami elég személyes.
-Jobb ha még ma ki bököd. Nincs hozzád több türelmem.
-De kis morcos vagy ma.-piszkálta-Legyen. A lényegre térek. Megvásárolnám a nejed.
-Hogy mi?-szóltam közbe.
-Mi a fasz? Te meg miről beszélsz?
-Tetszik. Kell nekem. Megszerzem. Ennyire egyszerű.-mosolyodott el nagyképűen.
-Takarodj!-mondta halkan, mégis mintha ordítana vele.
Még sosem láttam ilyen félelmetesen komolynak.
-Jó. De vedd figyelmeztetésnek! Én nem hátrálok meg.-kuncogott.
-Engem akarsz?-lépdeltem elé elszántan.
Kacéran lenézett rám.
-Téged akarlak.-nézett mélyen a szemembe.
-Hmm. Akkor most jól figyelj rám! Nem fogom megismételni. Fogalmad sincs róla miért harcolsz. De elmondom neked. Egy lányért, akiből nem maradt más, mint a régi éne parányi darabkái, aki már annyi szaron ment át, hogy fogalma sincs mennyi mentális betegséggel küzd, akinek még rémálmai vannak a traumáitól, aki képtelen szeretni...Vagy legalábbis eldönteni mi a helyes. Nem hinném, hogy neked erre van szükséged. Valószínűleg egy olyan lányra vársz, aki engedelmesen oda adja magát neked és szeretni fog, de én ezt sosem tudnám megadni neked. Nem az a fajta nő vagyok, aki befogja a száját és nem tud meggyőzni a sármod vagy a pénzed. Bármennyire is utálod Alexet, ezzel csak magadnak tennél keresztbe, nem pedig neki.-mondtam lendülettel, visszatartva a könnyeim.
Mindketten szó nélkül maradtak. Olyan tekintettel állta az enyémet, amit nem felejtek el. Mintha mélyen belém látna, és amit mondtam csak még jobban érdekelné.
-Sejtettem, hogy nem egy átlagos lány vagy.-nézett a szemembe mélyen.
-Nem, de elbaszott igen. Úgyhogy ezt itt és most zárjuk le.-álltam közelebb magabiztosan.
Ahogy oda léptem megcsapott a férfias illata, amihez hasonlót még nem éreztem soha.
-Jó hír. Én is el vagyok baszva. Azt hiszem jól kiegészítenénk egymást.-simította meg az arcom.
Érintésétől teljesen libabőrössé váltam.
-Hozzá ne érj!-lökte le kezét rólam Alex, de nem tántorított.
Mereven állt, a szemembe nézve.
-Már van aki kiegészít. Ezt a gyűrűt adta nekem.-mutattam fel az ujjam.
-Ugyan...Mindketten tudjuk, hogy nem szereted. Te magad mondtad, hogy képtelen vagy szeretni. Amit nehezen hiszek el, de majd segítek.-nyalta meg ajkát.
-Szeretem őt.-jelentettem ki idegesen.
-Ahh, fáj ezt hallanom tőled, de nem bánom. Úgy is az enyém leszel.
-Azt mondtam szeretem őt!-löktem a mellkasába.
A meglepettségtől felnevetett és leporolta magát.
-Kis vadóc. Melletted biztosan nem lehet unatkozni.-nevetett fel.
-Na jó, elég ebből! Ki felé! Most!-szólt rá elvesztve a türelmét Alex.
-Még találkozunk.-indult az ajtó felé-Oh és Hanna! Az agresszív csajok az eseteim. Csak még vonzóbbnak látlak.-kacsintott a küszöbön támaszkodva.
Alex idegesen csapta rá az ajtót. A hajába túrt és fel-alá járkált.
-Nyugodj meg kérlek!-szóltam rá.
-Hogy nyugodjak meg ezek után? Meg tudnám ölni. Meg is fogom. Igen. Meg fogom ölni.-mondogatta elszántan.
-Hé! Nem fogsz te senkit sem megölni! Elég, hogy volt már rá példa...-kerültem a tekintetét visszagondolva.
Ettől csak még idegesebb lett és a falhoz vágta a telefonját, közvetlenül a fejem mellett. Nagyon megijedtem. Szeppenten néztem rá, majd a falra, ami berepedt kicsit. Felordított. Ennyire még sosem láttam feldúltnak.
-Igaz amit mondtál? Képtelen vagy szeretni?
-Azt azért mondtam, hogy elijesszem!
-Komolynak tűntél...-ragadta meg a kezem.
-Tényleg hagyod, hogy a fejedbe férkőzzön? Pontosan ez a célja. Tudod, hogy szeretlek. Ezt neki is világosan kijelentettem. Nem értem mi kell még, hogy elhidd?!
Elgondolkodott, majd idegesen az ágyra taszított. Kioldozta a köntösöm és lefogta a kezeim. A testével leszorította az enyémet. Teljesen hozzám simult. Még éreztem, hogy dühös és nem tudja mit akar.
-Miért kell folyton küzdeni érted? Az enyém vagy, akkor miért jön képbe mindig más? Meg tudnám ölni az összes faszt, aki valaha akár csak rád nézett. Ah.-dühöngött.
-Senki nem tud el venni tőled.-lélegeztem hevesen rám nehezedett teste alatt.
Küszködve nézte az ajkaim, aztán a melleim.
-Ígéred?-nézett a szemembe.
Aprót bólintottam. Megkönnyebbülten hajtotta fejét a mellkasomra.
Lassan engedett a kezem szorításából, én pedig kihúztam a kezeim és magamhoz öleltem fejét. Simogatni kezdtem a haját nyugtatásképp és puszikat nyomtam fejbúbjára.
-Szeretem mikor ölni tudnék, de te mégis meg tudsz nyugtatni.-puszilgatta a kezem.
-Na most már beválthatod az ígéreted. Kicsit megzavartak minket.-haraptam be ajkam.
Játékosan elmosolyodott. Fölém hajolt újra és a szemembe nézett.
-Milyen kis türelmetlen ma valaki.-mosolygott szüntelenül.
Mintha felcsillant volna a szeme és rendkívül örülne, hogy most én vágyom rá.
-Csak nem el akar halasztani egy ilyen ajánlatot? Nem sűrűn osztogatom.-simogattam a nyakát.
-Azért még nem őrültem meg. De figyelmeztetnem kell. Ha egyszer belekezdek átváltozom egy nagy, éhes fenevaddá és FELFALOM!-kezdte puszilgatni a nyakam össze-vissza.
Alig bírtam már nevetni. Csikis voltam. Rég volt ilyen örömteli kis pillanatunk. Kezdtünk kicsit visszatalálni egymáshoz.
-Uram...Én nagyon akarom már önt.-állítottam meg és odasúgtam a fülébe.
Lehunyta szemeit és örömtelien vigyorgott.
-Mit akar tenni velem?-orrom poszézett.
-Rossz dolgokat. Amitől talán még elvesztené a fejét is.-pusziltam a szájára.
-Maga ilyen rossz kislány? Hmm. Akkor meg kell, hogy neveljem. Nem gondolja?-puszilt vissza lágyan.
-Végre egy jó ötlet, uram.-csókoltam meg lassan.
Végig vezette a kezét a testemen és megállt a combomnál. Elkezdte simogatni. Közben egyre hevesebben csókolóztunk. Amég az egyik kezével a hajamba túrt, addig a másik keze már lent kényeztetett. Belenyögtem a csókunkba. Csak diadalittasan elmosolyodott és gyorsabban simogatott. Hátra döntöttem a fejem. A nyakamat kezdte csókolgatni, aztán a melleimet. Gyorsasággal bújt ki a ruháiból és egy óvszerért nyúlt az éjjeli szekrényből. Felhúzta mágának és mielőtt bedugta volna, rám mosolygott és újra fölém kúszva hatolt be. Felnyögtem és magamhoz öleltem nyakát. Egyre jobban kezdett mozogni bennem és egyre többet nyögtünk.
-Ez az érzés..-beszélt szaggatottan-Csak is az enyém.-döfte belém magát ütemesen, szinte kényszeresen, mintha bizonyítani akart volna magának valamit.
-Ah..Ez..Túl..-döntöttem hátra a fejem elalélva.
Már nem sok kellett, hogy elmenjek, de hirtelen kihúzta, ezzel megfosztva a gyönyörtől. Értetlenül rebbentem ki az élvezetből és heves legzéssel könyököltem meg az ágyon. Kérdőn néztem rá.
-Miért álltál le?-nyeltem egyet.
-Azt hittem túl erős vagyok. Ezt akartad mondani, nem?-nézett rám kétségbeesetten.
Felnevettem és kezembe fogtam arcát.
-Ha fájt volna, nem ilyen hangokat adok ki.-kuncogtam, mire felgörbült a szája széle.
-Akkor tévesen aggódtam. Ne haragudj!-puszilta meg a homlokom.
-Édes vagy, hogy egyből leálltál azért.-orrompiszéztem le vele.
Kicsit felnevetett és megsimította az arcom.
-Soha többé nem tudnék fájdalmat okozni neked.-puszilt meg újra-Mikor Dénes itt volt és elestél, vagy mikor láttam, hogy nem élvezed, csak miután rá gondoltál szörnyen éreztem magam. Akkor rájöttem mélyen belül milyen rossz ember voltam, de csak később értem meg hozzád.-simogatta a hajam.
-Akkor tényleg rosszul bántál velem. De van egy olyan érzésem, hogy te már nem az a fiú vagy.-mosolyogtam rá szeretetteljesen.
-Nem. Megváltoztam. Rengeteget változtam, mióta te vagy nekem.-puszilgatta a mellkasom lágyan.
-Maradjunk így örökké!-hunytam le szemeim élvezve érintéseit.
-Az egész életem veled fogom tölteni. Bőven lesz időnk kis barack.-kuncogott és rámarkolt a melleimre szenvedéllyel.
-Igen. Egy egész élet...-suttogtam magam elé nézve.
Csak arra tudtam gondolni, hogy azzal a tervvel jöttem ide, hogy elszökök és új életet kezdek, erre bele szerettem. Nem tudtam melyik gondolatnak engedjek.
-Talán megrémiszt?-cirogatta a karom ujjaival.
-Nem éppen. Erre vágytam mindig is. Megtalálni azt, akit annyira szeretek, hogy egy életen át vele akarok lenni.
-Akkor mi aggaszt?-nézett fel rám.
-Honnan veszed, hogy aggaszt valami?
-Ismerlek.-mosolyodott el-Szóval?
-Csak az járt a fejemben, hogy amennyire gyűlöltelek, úgy megszerettelek.
-A kettőt néha vékony vonal választja el.-nevetett fel.
-Ez igaz.-meredtem magam elé.
Az eddigi kapcsolataim jutottak eszembe.
-Nem vagy éhes?-puszilta meg az orrom.
-De, ennék valamit.-mosolyodtam el keserédesen.
Elfogott egy furcsa, nosztalgikus érzés. Alex már a rántottát sütötte, aminek jó illata átjárta a szobát. Lehunytam a szemeim és egy nyári napra gondoltam, amikor anya rántottát sütött vacsira és apával nevetgéltek valamin, én meg csak néztem őket. Boldogok voltunk. Mi történt velünk? Hogy tehették ezt velem? Sosem szerettek talán. Nem tartozom sehova. Mindegy kivel vagyok, sosem érzem otthon magam. Nincs otthonom. Nincs családom. Nekem csak Alex van. Csak ő és én.
-Kicsim, már is bealudtál?-kérdezte a konyhából kilesve.
Kirebbentem a gondolataimból és észre sem vettem az idő közben kialakult könnyeim, amiket egyből letöröltem.
-Mi? Ja, nem. Csak kicsit álmos lettem.-rántottam vállat.
-Ah, akkor aludj csak.-mosolygott édesen.
-Nem, dehogy. Megvárlak. Menj csak vissza te séf mester!-nevettem fel fáradtan.
-Azonnal hölgyem.-hajolt meg előttem és vissza ment.
Valahogy kedvességétől és a visszatartott érzéseimtől még jobban sírhatnékom volt. Ezért inkább újra lehunytam szemeim és hagytam lefojni őket. Egészen elszenderedtem. Fél álomban voltam. Kis idő után éreztem, hogy Alex betakar és a hajamat simogatja. Befeküdt mellém és átölelt. Így aludtunk el.
