-Csak nem nekem csípted így ki magad?-ült fel egy széles mosollyal.
-Én magamnak öltözködöm. Ezt te is tudod.-nevettem vissza rá, miközben a fülbevalóm beraktam.
-Akárhogy is, gyönyörű vagy!-nézett végig rajtam.
-Tudom.-néztem vissza rá a tükörből kacéran.
-Te kis egoista!-vágta hozzám a kis párnám.
-Ezért halál vár rád! Hogy merted?-kúsztam felé a földön.
-Könyörülj rajtam istennőm!-harapta be ajkát.
-Szerencséd, hogy te vagy a kedvenc alattvalóm!-hajoltam fel hozzá egy puszira.
-Oh szívesen leszek én alattad...-csókolt meg.
Mosolyogva csókoltam vissza. Kopogás zökkentett ki minket.
-Gyere!-vált el tőlem.
Viki nyitott be. Kérdőn néztünk rá, mire belekezdett.
-Sziasztok! Bocsi a zavarásért, Hanna beszélhetnénk?-kérdezte zavartan.
-Ömm, persze!-álltam fel.
-Ácsi! Miről van szó?-kérdezte Alex.
Viki habozott, de végül kinyögte.
-Jött egy látogatója. Ennyi az egész.
-Mit nem mondassz el nekem?-méregette a gyilkos nézésével.
-Ez minden. Na gyere Hanna, ne várasdd meg!-mosolygott frusztráltan.
-Nyugi, mindjárt jövök.-sétáltam Viki felé.
-Hanna!
Hátra fordultam.
-Miért érzem azt, hogy a történelem megismétli magát?-szugerált.
Kétségbeesetten néztem a szemébe. Aztán elkomolyodtam.
-Nem fogja.-mosolyodtam el és kiléptem a küszöbön.
Ránéztem, ahogy elszántan és daccal figyel. Aztán Viki becsukta az ajtót.
Elkezdtünk sétálni aztán rákérdeztem.
-Ő az?-suttogtam.
-Nem, de az előző incidens után nem akartam mondani Alex előtt, hogy egy férfi az.
-Egy férfi?
-Igen. Olyan huszas éveiben jár. Nézdd, én nem ítélkezem és tudom, hogy nincs bele szólási jogom, de Alex nagyon szeret téged. Úgy nőttem fel, hogy rólad álmodozott, napokat beszélt vagy nézte a képeid. Nem szeretném ha összetörnéd a szívét. Ha te is szereted, hagyd hátra a múltad! Ha pedig nem, ne hitegesd kérlek!-nézett rám komolyan.
Most az egyszer tiszteltem Vikit.
-Jó barátja vagy. Ne aggódj, nincs senki rajta kívűl. Fogalmam sincs miért keresnek meg emberek a múltamból. Ezeket nem én akarom. Nem túl zökkenőmentes a múltam, talán ezért. De azt tudnod kell, hogy szeretem őt.
Elmosolyodott.
-A srác neve Anti. Mond ez neked valamit?
Sokkot kaptam. Látta is rajtam.
-Hol van?-vágtam rá.
-Kint a kapunál.
-Értem. Figyelj, köszönöm, hogy elkerülted a konfliktust. Ne szólj neki róla ki az, mondd azt, hogy egy régi barátom.
-Nem fogok hazudni neki, ne haragudj.
-Ezzel nem hazudsz. Ő tényleg csak egy régi barát.-szugeráltam.
-Ezesetben rendben.-biccentett és elment.
Félve indultam kifelé. A kapu mögött állt, hátra téve a kezét. Oda lépkedtem és megszólítottam.
-Szia!
Azonnal megfordult.
-Wow...mosolyodott el.
-Újabban ez a köszönésed?-nevettem fel.
-Csak ha téged látlak meg. Kivirultál.-vigyorgott.
-Szóval azért jöttél el idáig, hogy ezt megmondd.
-Az csak bónusz. Az igazi ok, amiért itt vagyok, az Dénes.
-Hogy mi?-változott meg a hangulatom.
-Megváltozott. Azóta is nagyon szeret téged. Gyere vissza hozzá!
-Nem tehetem. Én már ide tartozom.
-Ezt az elkényeztetett kis férjed mondta neked? Hanna, te nem ilyen vagy. Te az édes, laza, cuki kis kincsünk vagy és hozzánk tartozol. Emlékszel? Egy család vagyunk.
-Hagyd abba!-könnyeztem be.
-Mikor anyádék elvittek és egy levelet hagytál nem akartam elhinni. Olyan jól megvoltunk. Gyere vissza!
-Nem! Nem fogok megint két tűz közé esni. A mi hármasunk csak egy ideig működött. Ez a múlt és le kell zárnom. Különben is, hogy tudnál Dénesre bízni? Azok után ami köztünk volt?
-Ő a rokonom. Csak boldognak akarom látni és téged is. Ti összetartoztok. Te is tudod. Szeretlek, de ami köztetek van több nálunk.
A fejemet fogtam. Amit mondott felzaklatott.
-Nem lehet. A ti érdeketekben. Sajnálom.-fordultam meg.
-Azt hiszed félünk a pasid maffiájától?
-Kellene!-fordultam vissza indulatosan.
-Nem és nem is fogunk. Megoldanánk!
-Nem vagytok tisztában a helyzettel. Anti, pont te, az okos realista üzletember akarsz szembeszállni egy ilyen veszélyes dologgal? Ha van egy kis eszed Dénest is leállítod. Nem fogom hagyni, hogy miattam bajotok essen. Értetted?
-Mikor nőttél fel így?-mosolyodott el.
-Vedd ezt komolyan, jó? Egy csettintése és nyom nélkül eltakarít az útból. Te élhetsz normális életet, használdd ki, és ő is! Nekem pedig jó itt, értem se aggódjatok! Felejtsetek el kérlek...
-Ha ezt akarod, békén hagyunk. De elfelejteni nem fogunk. Az lehetetlen. Te mindig ilyen tökéletes, okos, vicces, csoda szép és elérhetetlen leszel...
-Tudod, hogy te is mit jelentettél nekem...
-Tudom. De én sosem leszek ő. Neked pedig ő kell.-puszilt homlokon.
-Vigyázz rá, jó? Próbáld lebeszélni erről, oké?-néztem fel rá.
-Rendben.-ölelt magához.-Még mindig vanília illatú a hajad.-szagolt bele.
-Neked pedig Coccolino a pólód.-fúrtam mellkasába az arcom.
-Ajj, Hanna! Miért nem küzdessz?-fogta meg az arcom.
-Mert féltelek titeket. Azt nem élném túl ha valami bajotok esne. Annyit nem érek.
-Ha hiszel benne sikerülhet. Ne félj a kudarctól.
-Ez nem csak erről szól. Én szeretem a férjem...
-Szereted?-esett kétségbe.
-Igen. Úgyhogy..Én most megyek. Már biztos vár.
-Igen. Menj csak...Már biztos vár.-nézett csalódottan.
-Jó volt látni, és Fannit puszilom.-mosolyogtam rá enyhén.
-Átadom.-bólintott.
Nehéz szívvel indultam vissza és hagytam hátra a hívogató múltam egy kirakósát. De egy nő szíve mindent kibír. A mamám mindig ezt mondta. Letöröltem a könnyeim és kicsit rendbe szedtem magam mielőtt bementem a szobába. Alex nem volt ott. Felhívtam.
-Hol vagy?-szóltam bele.
-Mindjárt nálunk. Egy perc.-tette le.
Pár perc múlva meg is érkezett nagy mosollyal az arcán.
-Szeretsz engem.-mosolygott boldogan és beugrott mellém.
-Igen. Mi ebben az új?-néztem rá kérdőn.
-Az, hogy szeretsz engem. Nagyon is.-ölelt magához.
Felnevettem.
-Ez most hogy jött neked?-kérdeztem a nyakába puszilva.
-Ne akadj ki...-puszilgatott.
-Alex!-morogtam.
-Jó, szóval, a tegnapi miatt követtelek és a biztonsági felvételen hallgattalak.
-Hogy mi?-néztem rá dühösen.
-Nagyon mérges vagy?-hunyta le szemeit.
-Igen. Bíznod kéne bennem. Mondtam, hogy nincs más...
-Biztos ez? Nagyon kis védelmező voltál Dénessel. Ja és mi volt köztetek? Róla nem meséltél...
-Ah mindent el tudsz rontani..-forgattam a szemem és kibújtam öleléséből. Átfordultam.
-Ajj, olyan hülye vagyok. Tudom, hogy engem szeretsz.-ölelt át egyik kezével.
Kicsit duzzogtam és nem szóltam. Feljebb kúszott a keze a mellemre. Megmarkolta. Közel préselte magát hozzám és a nyakam puszilgatta.
-Naa..Én jobban szeretlek.-markolgatta jobban.
-Nem igaz.-fordultam felé.
-De igaz.-orrompiszézett.
-Én áldoztam fel mindent és mindenkit érted. Én bocsátottam meg olyan dolgokat, amit más nem tett volna, én tettem meg neked azt amit senki másnak. Szóval én szeretlek jobban. Érted?
Beharapta ajkát és mosoyogva figyelt.
-Akkor most én jövök. Én néztelek ki már kislány korod óta. Én küzdöttem, azért, hogy az enyém legyél. Én álmodoztam rólad egész életemben és én ölnék meg bárkit aki az utunkba áll. Szerintem én nyertem. A rajongód vagyok.-csókolgatott.
Belemosolyogtam.
-Mindjárt bebizonyítom, hogy én szeretlek jobban.-szemeztem vele.
Kacér mosollyal kémlelt. Lelöktem magamról és én feküdtem rajta. Elkezdtem a csípőm fel le mozgatni a nadrágján, miközben a nyakát csókolgattam. Perverzen elmosolyodott és megnyomott egy gombot az ágy mellett.
-Ez mi volt?-kérdeztem felnézve rá.
-A ne zavarjanak gomb. Mindent lezár automatikusan, hogy véletlenül se nyissanak be.
-Szóval, aki erre elhalad tudni fogja, hogy mi..Elfoglaltak vagyunk?-kérdeztem kuncogva.
-Ez benne az izgi nem?-kacsintott.
Felnevettem és folytattam. Rámarkolt a fenekemre és néha férfiasan felnyögött. Éreztem, hogy már fel áll neki.
-Úgy érzem tetszik a játékom.-suttogtam a fülébe.
-Hmm.-forgatta szemeit-Lehet.
Imádtam cukkolni. De fordult a kocka. Ő is nagy játékos volt. Lehúzta az ingem és a nadrágom. Magáról is levette a ruháit. Csak egy boxer volt rajta, rajtam meg egy bugyi és melltartó.
-Szerintem az én szerelmem mindjárt elvisz a csúcsig.-dörgölte hozzám a farkát a fenekem hozzá nyomva.
Beharaptam a szám és lehunytam a szemeim. Nagyon felizgatott. Értett hozzá.
-Na mi az? Beismered?-ingerelt gyorsabban dörgölve hozzám.
Felnyögtem, de visszatértem a játékba.
-Csak ennyit tudsz?-haraptam bele alsó ajkába.
Lenyúltam a férfiasságához és elkezdtem fel le simogatni. Érzéssel.
Felrebegtek szemei és öblös hangon mormogott.
Felültem a combjára és úgy folytattam. Elkezdtem gyorsabban és kicsit erősebben simogatni. Nagyon tetszett neki. Felnevettem és lehajoltam hozzá.
-Látod tigrisem, nekem volt igazam.-csókoltam meg elbizakodva.
-Ahh ne hagyd abba! Hmm.-markolt rá a fenekemre és teljes beleéléssel csókolt. Nevetve megráztam a fejem és vissza tettem a kezem. Újra kezelésbe vettem miközben a mellkasát csókolgattam. Jó érzés volt elégedettnek látni és átvenni az irányítást. A hajam simogatta egyik kezével.
-Ahh...Angyal kezeid vannak.-nyelt egyet elégedetten.
-Neked pedig elég nagy a...-kuncogtam és megcsókoltam.
-Mellettem beszélhetsz piszkosan, mondd csak ki!-markolt rá a fenekemre.
-Csak annyi, hogy elég nagy a farkad.-suttogtam a fülébe félénken.
Nem számítottam rá, de ez iszonyúan beindította.
Elégedetten hátra hajtotta a fejét és visszahajolt egy csókra. Lehet ez miatt, vagy a játek része volt, de lejjebb csúszott a keze és elkezdett ingerelni ott lent. Egy pillanatra megállt a kezem és beharaptam a szám, ránézve. Meglátva a reakcióm gyorsabban kezdte mozgatni miközben szemezett velem.
-Kezdessz gyengülni bébi.-fordított rajtam, maga alá gyűrve. Váratlanul ért. Ártatlan arccal néztem fel rá, ő pedig egy elszánt macsó kifejezéssel nézett le rám.
-Miért hagytad abba?-takartam el melleim.
-Mert én nyertem. Én szeretlek jobban.
-Ne hagyd abba! És ez nem igaz...
-Akarod, hogy folytassam?-kérdezte kacéran.
Bólintottam.
-Hmm? Akarod kis barack?-hajolt le úgy nézve rám, mintha egy cuki kiscica lennék.
-Akarom.-haraptam be a szám.
-Akkor csak mondd ki, hogy nyertem.
-Nem. Nem nyertél!
-Tényleg?-szemezett velem miközben ráhelyezte a bugyimra ujjait. Enyhén simogatni kezdte lassan, fel-le.
-Ig..Azta kurva..-csuktam be szemeim a paplant szorítva. Mellkasom megemelkedett, egészen közel hozzá.
-Ez az azta kurva..-szemezett az arcától pár centire emelkedő melleimmel.
Elkezdte gyorsabban mozgatni ujjait és ezáltal jobban megemelkedett a mellkasom. Belefúrta arcát és örömmel puszilgatta őket.
-Nagyon jól csinálod.-hajtottam hátra fejem.
-Ezek a mellek..Mint két bolygó.-masszírozta egyik kezével.
-Én ennyire szeretlek.-nyomtam a fejét melleim közé és magamhoz öleltem fejét.
Abbahagyta és a derekamra tette kezeit erősen fogva. Éreztem, hogy nem tud betelni a látvánnyal és szinte falja őket. Felhúztam fejét és lelöktem magamról gyengén. Felültem.
-Mit művelsz?-nézett rám értetlenül.
-Győztem.-kacsintottam.
-Na gyere szépen vissza!-húzott magához.
Nevetve toltam el magamtól.
-Mondd ki,hogy nyertem és megkapod.-súgtam a fülébe erotikusan.
-Hmm. A saját fegyverem fordítod ellenem. Ez az én csajom.-csapott a fenekemre.
-Na mennyire akarod?-cukkoltam puszikkal.
-Mondjuk ennyire..-ült fel velem az ölében és teljesen lenyomott maga elé. Végig simította a combomtól kezdve a mellemig. Lehajolt és apró puszikat nyomott a hasamon feljövet egészen a nyakamig. Kirázott a hideg.
-Annyira kívánlak, hogy akarom minden egyes porcikád a nap minden percében. Az órákon is rád gondolok. A hajadra, a szemedre, a szexi mosoyodra, a gyönyörű testedre...A hangodra, ami mindig beindít, ahogy a fülembe suttogsz. Mióta várok már rád. Hányszor fantáziáltam rólad és arról, hogy akarom majd csinálni. Folyton ott vagy a fejemben, mint valami nonstop pornó. És bármikor felizgulok rád...Egyszerűen annyira...Ahh.-túrt a hajamba szenvedélyesen.
-Húha...Te nyertél kicsim.-ámultam el a monológjától és magamra rántottam.
-Bevallod, hogy jobban szeretlek?
-Azt igen, hogy ezt a kört te nyerted, de ebben sosem fogok egyetérteni.-nyaltam meg az alsó ajkát.
-Tetszik ez a válasz.-vigyorodott el és megcsókolt.
Sokáig csókolóztunk egymást simogatva. Egészen bele lendültünk. Felült és gyorsan az éjjeli szekrényben matatott. Elővett egy óvszert és valami krémet.
-Az mi?-néztem a tubusra.
-Sikosító.-kacsintott.
-Na ezért most nagyon hülyének fogsz nézni, de az mire jó?-hunytam be szemeim szégyellve tudatlanságom.
Felnevetett és magához húzott. Megpuszilta a homlokom.
-Nem vagy hülye, csak még nem volt olyan pasid aki miatt tudnád mi ez. Ez arra jó, hogy jobban csússzon és beléd férjen. Nem akarom, hogy fájjon neked.-simogatta a hátam.
-Milyen kis figyelmes vagy.-fúrtam nyakába a fejem.
Elmosolyodott és felhelyezte magának az óvszert. Kicsit bekente a krémmel és masszírozni kezdte. Ezután lehúzta rólam a bugyim és elkezdett ujjazni. Hátra döntöttem a fejem és élveztem. Bekente egy kicsit a krémmel és folytatta. Már nagyon felizgultam.
-Hmm..Ahh..-nyögtem fel néha.
-Annyira szekszi vagy, most már nem bírok várni.-ült fel.
Megfogta a lábaim, szétterpesztette a magasban és megfogta a farkát. Egy kicsit masszírozni kezdte, azután végig simítgatta a nőiességemen és szép lassan behelyezte. Beharapva ajkaim észleltem, hogy tényleg jobban csúszik és kellemesebb is. Lábaim fogva, mint egy félisten térdelt fölöttem és tolta belém. Közben a szemembe nézett elszántan, egy kis egoista félmosollyal. Imádom. Nem tudom mit test velem, de az biztos, hogy odáig vagyok érte. Erősebben kezdte belém tolni. Hátra döntöttem a fejem és felnyögtem. Egyre vékonyabb hangon nyögdécseltem, még nem felsikítottam az élvezettől. Az egész testem bele remegett. Ilyent még senki sem váltott ki belőlem.
-Ahh igen. Igen bébi.-hajolt le hozzám és úgy tolta be.
Hihetetlen érzés volt. Továbbra is nyögtem és sóhajtoztam.
-Ez a kedvenc dallamom mostantól.-vigyorgott és megcsókolt.
A csipőm fogta és úgy dugta belém folyamatosan. Ő is sűrűbben nyögött és egyre intenzívebben csinálta. Mindent bele tett. Éreztem, hogy a teljes testével akar engem. Én már alig voltam magamnál az élvezettől. Forgolódni kezdtem csukott szemmel. Vagy fél órája csináltuk már.
-Isteni vagy.-csókolgatta a melleim.
Egyre gyorsabban csinálta, egészen addig amíg mindkettőnk teste rázkódni kezdett és elmentünk a gyönyörtől. Lihegve dőlt rám és hangos légzéssel terült el feje a melleimen.
-Ebből sosem lesz elég!-mosolygott kimerülten.
-Én még...Ilyen még...Sosem...-mondtam szaggatottan.
Még a menet hatása alatt voltam.
-Igen?-nézett fel rám reménytelien.
-Még sosem volt ilyen jó.-nyögtem ki.
Boldogan hunyta le szemeit és egy nagy vigyorral a képén terült ki mellém.
-Még nekem sem...-fogta meg a kezem.
Zavartan elmosolyodtam és huncut nézéssel fordultam felé.
-Szeretlek.-néztem a szemébe.
Úgy láttam eléggé meghatottam. Csodálattal nézett rám. Nagyon boldog volt.
-Szeretlek.-húzott magához.
Éreztem, hogy valami nyomja a lelkét. Könnyeket éreztem a vállamra esni.
-Mi a baj édes?-hajoltam fel, hogy lássam az arcát.
-Baj egyáltalán nincs. Egyszerűen csak még mindig nem hiszem el, hogy az enyém vagy és szeretsz engem, úgy ahogy én. Olyan vagy, mint egy mese, ami valóra vált. Felfoghatatlan.
-Ne mondj ilyeneket, mert még jobban beléd esek, oké?-nevettem fel meghatódva.
Kis kutya szemekkel nézett rám és belefúrta fejét a nyakhajlatomba. Annyira édes volt. Magamhoz öleltem és boldogan hunytam le a szemeim. Egész este egymást simogattuk és puszilgattuk. Együtt zuhanyoztunk le. Még néztünk valami filmet, aztán bealudtunk ölelkezve.
