-Mások nem gyanakodhatnak. Mi vagyunk a tökéletes pár, rémlik?
-Undorodom tőled.-húztam ki a kezem és magabiztosan tovább mentem.
Persze az ő egója nem hagyhatta rám. Utánam lépkedett, megfogta a kezem és újra domináns maffiózóként nézett a tömegre. Szorította a kezem, mintha bebiztosítaná magát, hogy ne húzzam ki a kezem.
-Mosolyogj!-súgta oda.
Egy kicsit sem őszinte fél mosollyal néztem a többiekre.
-Jó kislány.-suttogta elmosolyodva.
-Jó ribanc inkább, nemde?-súgtam oda sértetten.
Nem tudott mit mondani, összeráncolt homlokkal menetelt előre. Idő közben megérkeztünk a szobánkhoz. Mikor bementünk bezárta kulcsra, és odalépett hozzám.
-Lefeküdtetek?-kérdezte fölém magasodva.
-Nem!-néztem a padlót.
-Az igazat mondod?-emelte fel az állam.
-Megtehettem volna, de nem tettem.-néztem a szemébe.
Idegesen szemezett velem.
-Soha többé nem mehetsz sehova engedély vagy bejelentés nélkül. Ezt még egyszer nem akarom átélni.
-Ne aggódj, a levegővételért is engedélyt fogok kérni!-szugeráltam.
-Ne gúnyolódj!-fogta meg a derekam-Vetkőzz le!
Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Egy ha harc hát legyen biccentéssel kiléptem a ruhámból. Nem miatta. Volt egy tervem. A magassarkúmban és fekete fehérneműimben álltam előtte. Végig nézett rajtam és vágyakozva kémlelt.
-Jól nézdd meg, ez az amiből te többet nem kapsz!-néztem a szemébe határozottan.
Idegesen nézett, nem erre számított. Kiléptem a cipőmből és visszavettem a szoknyám. Beleléptem a mamuszomba és kimentem. Bettihez sétáltam, ő az egyetlen akiben bízom.
Bekopogtam, mire Peti nyitott ajtót. Végig vizslatott és elmosolyodott.
-Tetszik ez a szoknya, de a mamusz?-nevetett fel.
-Elvégre otthon vagyok...-rántottam vállat.
-Ne érts félre, így keveredik a szexi és a cuki kombó.-kacsintott.
-Hol van Betti?-mellőztem flörtjét.
-Na, én sokkal érdekesebb társaságot tudnék nyújtani.-harapta be a száját.
-Szóval nincs itt, értem.-fordultam már el.
-Ezt nem mondtam. Gyere, szólok neki.
Kételyek közt, de követtem.
-Asszooony, itt a barinőd!-kiabált.
-Melyik?-kérdezte a fürdőből.
-A ház úrnője, az iskolánk királynője, soroljam?
-Hanna?-vágta rá.
-Hé ez nem igaz. Te meg hogy hogy egyből rám gondoltál?-kérdeztem felnevetve mikor kijött.
-Mert így van. Te vagy Bonnie, Alex meg Clyde.
-De ők szeretik egymást, mi pedig...
-Ugyan már, legalább annyira szereted, mint amennyire gyűlölöd. Ti ketten nem tudtok meglenni egymás nélkül. Tényleg ti vagytok a legjobb páros.-mosolygott.
-Épp erről akartam beszélni veled.
-Menjünk!-fogta meg a kezem.
-Értem én, csajos duma!-forgatta szemeit Peti.
Felnevettünk és elmentünk a törzs helyünkre.
-Szóval, mi történt?
-Hát nem tudom feltűnt-e, de ma reggel leléptem Dénessel.
-Hogy mi van?-kérdezte meghökkenve.
-Elmesélem...-kezdtem bele az elejétől fogva.
Figyelmesen végig hallgatott, közben a mimikáival reagált.
-Szóval nem tudom...Dénest el kellett engednem újra és meghasad a szívem. Szeretem őt. Azóta is. És Alexre nagyon haragszom. Amit tett velem, meg ahogy beszélt velem...Még sosem volt erre példa. Mindig is tisztelt és jól bánt velem. A mai nap pedig mintha kicserélték volna. Nem tudom mit érzek iránta és hogy megtudom-e bocsátani a mait. Őszintén nem tudom.
-Azta...Ez durva. Nagyon nehéz lehetett mikor elengedted őt. De érte tetted. Tudjuk, hogy Alex mennyire szeret és mit tenne érted. Nem volt választásod. Alex pedig...Bevallom most kissé csalódtam benne, de jó lehet érezni, hogy valaki ilyen szinten szeret. Amit mondott nem gondolta át, szerintem ideges volt és csak mérgéből beszélt. Az a szex pedig valld be, hogy jó volt. Azt is féltékenységből csinálta. Tudod milyenek a fiúk. Ami az enyém az enyém. Főleg egy ilyen "alfahímnek", mint Alex, különösen "védenie" kellett a barátnőjét. Persze a maga sajátos, beteg módszerével. Szerintem szereted őt. Érzem. Ma is mondtad neki, ha jól emlékszem. Ilyent nem mondassz csak úgy. Dénes érkezése előtt szeretted. Ami biztosan nem múlt el, csak Dénes elfeledtette veled egy kis időre. Szerintem lépj tovább drágám, mert te már ide tartozol és legfőképpen, hozzá.
A hosszú véleménye után elgondolkodtam. Talán igaza van. Szeretem Dénest, de Alexet is. Francba.
-Szóval tegyek úgy, mintha mi sem történt volna és hagyjam, hogy megússza a mait?
-Persze hogy nem. Csak legyél elnézőbb, mindent szerelemből tett. Az vezérelte igazán.
-Nem tudom, amikor leribancozott nagyot süllyedt a szememben.
-Féltékeny volt. Elvégre a felesége a volt pasijával elszökött és még smároltatok is előtte.
-Nem láttam, hogy ott van! Különben is, te kinek az oldalán állsz?!
-A tiéden te buta. De gondolkozz az ő agyával. Fordított esetben te sem lettél volna túl vidám. Emlékszel, mikor azt hitted Vikivel volt? És hogy mit éreztél? Ő is valami hasonlót érezhetett.
-Ajj, túl okos vagy elegem van.-nevettem fel gondterhelten.
-Attól még lehetsz vele szigorú most, érezze, hogy veled ezt nem lehet.-kacsintott.
-Ezért vagy te a legjobb barátnőm.-öleltem át.
Felnevetett és visszaölelt. Most már rendezettebb gondolatokkal mentem vissza a szobába. De ami ott várt, az sokkolt. Minden fel volt díszítve rózsákkal és szirmokkal. Az egész gyönyörű látvány volt. Felém kapta a fejét.
-Szia, hát itt vagy!-vakargatta a tarkóját szégyenlősen.
-I-igen. Ez miattam készült?-néztem körbe meghatódva.
-Ki más miatt?-mosolyodott el-Pezsgőt?
-Nem, köszönöm.-hunyorítottam össze szemeim.
Csalódottan bólintott. Leültem az ágyra mellé.
-Értékelem, de ezzel még semmi sincs helyre hozva.-néztem a szemébe.
-Persze, értem én. Egy fasz vagyok. Nem is értem mit gondoltam. Jobb lesz, ha megyek.
-Várj!-húztam vissza a csuklóját.
-Igen?-nézett vissza reménytelien.
-Maradj.-mosolyodtam el szomorúan.
Nagyon szeretet hiányos voltam. Dénes hiánya volt bennem. Kellett a támasz. Ironikus, hogy pont ő volt az, aki elválasztott tőle.
Magabiztosan visszaült és rám mosolygott. Ledőltem felhúzva lábaim gombócba.
-Ezt leveszem.-nevetett fel lehúzva a mamuszom.
Jól esett a törődése. Lefeküdt mellém és a kezemet fogta. A plafont néztük csendesen.
-Ezt mind te csináltad?-kérdeztem megtörve.
-Uhum.-bólogatott.
-Gyönyörű.-mosolyogtam.
-Nálad nem gyönyörűbb!-puszilta meg a fejem.
-Tisztelned kell, tudod?-könnyeztem be.
Elkapott egy lehengerlően depresszív hangulat.
-Persze, hogy tudom.-fordította felém tekintetét.
-Nem. Nem tudod. Nem egy tárgy vagyok amit birtokolsz és megdugsz ha úgy van kedved. Kell a beleegyezésem, különben erőszaknak minősül. Érted? Amit ma tettél az volt. Tudom, mert nem egyszer éltem már át. Ha szeretsz is, betegesen. Én nem ilyen életre vágyok. Egyenrangú szeretnék lenni a barátommal. Tisztelnie kell. Ez alap feltétel. Nekem ez így nem megy...-ültem fel letörölve a könnyeim.
-Bébi, állj, ez meg mit jelentsen?-ült fel ő is.
-Azt amit mondtam.-álltam fel.
-Elakarsz hagyni? Vagy megint elmenekülsz az exeddel?-nézett szugerálva mérgesen.
-Fogalmam sincs. Inkább csak..Elakarok tűnni a föld felszínéről. Már semmi sincs ami visszatart.
-Figyelj, én próbálkozom, oké? Nekem is új még ez. Hogy valaki jobbá akar tenni. Mindig is azt nevelték belém, hogy egyszer én leszek az új vezető, mindenkinek tisztelnie kell és semmi más nem számít csak az akaratom. Azt hittem ez a normális. Aztán jöttél te és mindent megkérdőjeleztem magamban. Kérlek, ne hagyj itt. Nem fogok fenyegetőzni. Csak szépen kérlek, ne hagyj el. Nem is tudod mennyire szeretlek.-mondta fájdalmasan.
Könnyes szemmel meredtem rá. Erősen mérlegelni kezdtem magamban. Nem tudtam haragudjak-e rá, vagy ott helyben öleljem magamhoz.
-Elegem van a pszihológus szerepéből.-töröltem le a könnyem.
-Elegem van a faszfej szerepéből.-mondta mély, cinikus hangon.
-Akkor ne legyél az.-förmedtem rá.
-Te se játszd az anyám szerepét. Ő meghalt.-támadott vissza.
Kikerekedett szemmel néztem rá.
-Rendben. Innentől kezdve nem érdekel milyen ember vagy, vagy hogy mit csinálsz. Nyugodtan maradj az érzéketlen, kontrollmániás fasz aki vagy.-biccentettem és kimentem.
Ajtó nyitódást hallottam magam után majd egy csapódást.
-Legyen.-nézett rám elszántan és felém jött.
Erre nem számítottam. Mikor odaért hozzám ölbe vett és visszavitt.
-Mit csinálsz? Tegyél le!-szóltam rá.
-Amit ma mondtam igaz volt. Akarlak, mindig. Mostantól-kacsintott-Amikor csak akarom.
-Mi? Nem.-vágtam rá.
-Te akartad. Olyan leszek amilyennek leírtál. Egy érzéketlen, kontrollmániás fasz.-tett le az ágyra.
Ijedten néztem fel rá.
Hirtelen fölém mászott. Nagyon közel volt. A szemembe nézett és öntelten elmosolyodott. Lenyomott és megcsókolt, ami váratlanul ért. Nagyon akart engem. Ez enyhén beindított. Visszacsókoltam. Jobban bele lendült és a hajamba túrt. A másik keze lejjebb csúszott a melleimre. Megmarkolta őket, mint aki birtokolni akarja. Felnyögtem, lerázva kezét.
-Még csak most lendültem bele. Nem akarsz kicsit kiengesztelni?-hajolt vissza.
-Kiengesztelni? Nem hinném.-forgattam a szemeim.
-Hmm-nevetett fel cinikusan-Szerintem nagyon is akarod. Éreztem.-lehelte a szavakat ajkaimra.
Nem tudtam józanul gondolkodni mellette.
-Talán...-néztem a száját.
Nagyon tetszett. Akartam. Nagyon is.
-Az már inkább az igen felé hajlik, nem?-puszilta meg a számat.
Ő még nem tudta, de odáig vagyok a szájrapuszikért. Ez jó pont volt.
-Most már igen.-csókoltam meg.
Hihetetlen jó volt. Akaratosan húztam magamra. Hátára kulcsoltam a lábaim és magamhoz vontam. Csukott szemmel éreztem őt. Lejjebb haladt a nyakam felé. Érzékein csókolgatta. Beengedtem lábaim közé, hogy jól hozzám férjen. Lehúzta a felsőm és a melleim csókolgatta. Kicsatoltam a melltartót. Ő eldobta és megmarkolta őket. Isteni érzés volt.
-Olyan szexi vagy.-harapott rájuk gyengéden.
-Hmm.-nyögtem fel jól esően.
-Szeretlek...-fúrta fejét mellkasomba.
Úgy éreztem valami nyomta a lelkét, ezért magamhoz öleltem fejét.
-Mi a baj?-simogattam a fejét.
Már éreztem, hogy sír. Hang nélkül. Éreztem könnyeit rám hullani.
-Én csak..El sem hiszem, hogy az enyém vagy.-tette rá egyik kezét a mellemre, a másik mellemen a fejét pihentette.
-Ez minden?-kérdeztem felemelve fejét.
-Részben..-hajtotta vissza.
-Mondd el mi bánt még.-simogattam a hátát.
-Hát csak...Az járt a fejemben, hogy ma elmentél Dénessel, meg ahogy láttalak vele csókolózni..Olyan kevésnek érzem magam hozzá. Folyton az utolsó mondata van előttem. Hogy sosem leszel az enyém...
-Aha..Figyelj! Ami köztem és Dénes között volt, az különleges. Ő volt az első fiú akit szerettem. Néha még akkor is mikor nem kellett volna...Viszont, ez nem azt jelenti, hogy hozzá mérlek téged, vagy, hogy neked kell ezt tenned. Nem. Te más vagy. Ő már a múltam. Egy részem mindig is tudta, hogy egy nap el kell engednem...
Most már felnézett rám.
-Sajnálom, hogy ilyen fasz voltam és leribancoztalak. Nem gondoltam komolyan.-puszilgatta a mellem.
-Én meg, hogy érzéketlen, kontrollmániás fasznak.-nevettem fel enyhén.
-Nem, igazad van. Néha tényleg az vagyok. Te kellesz hozzá, hogy legyen bűntudatom. Melletted mindig van. Azt hiszem azért nem akartam ezt bevallani, mert egyedül anya volt erre képes még.
-Sajnálom anyukádat..Biztos remek nő volt. Nehéz lehetett nélküle felnőni.
Egy ideig csak meredten nézett egy pontot, mintha végig görgetné az agyában a dolgot, majd feljebb csúszott. A nyakamba puszilt. Elmosolyodtam.
-Te annyival jobb vagy bárkinél akit ismerek.
-Ugyan már. Túlzás.
-Hidd el! Soha nem voltak ilyen beszélgetéseim azelőtt. Voltak lányok, akikkel néha dugtunk, de ennél több soha. Semmi érzelgősség. Talán Vikivel beszéltem néha komolyabban, de vele sem úgy, mint veled. Te nem félsz tőlem. Nem félsz kimondani, amit nem akarok hallani és nem hagyod, hogy magamban őrlődjek. És arany szíved van, ami annyira ritka és értékes.
Egészen elérzékenyültem a beszámolójától.
-Örülök, hogy így látsz engem. Jól esik.-mosolyodtam el.
Megpusziltam a fejét és magamhoz öleltem.
-Aludhatok a melleiden? Olyan puhák.-puszilgatta.
-Persze.-nevettem fel.
Békésen ráhelyezte arcát és lehunyt szemmel pihent.
-Jó éjt kis tigris!-birizgáltam a haját.
Még senkinek sem adtam becenevet. Ez nekem is új volt.
-Ez tetszik. Jó éjt kis barack!-markolt rá a mellemre.
Én is elálmosodtam és lehunytam a szemeim. Elaludtunk. Este még elmentünk zuhanyozni és tv nézés után kis kifli-nagy kifli pózban aludtunk el.
