2. Évad 13. Rész

Reggel elmosódott sminkkel, eltépődött ruhával (?!) és enyhe fejfájással ébredtem. Szombat. Halleluja nem kell emberek közé mennem. Felkeltem nagy nehezen, lemostam a sminkem, lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Egy farmert, spagetti pántos pólót és egy papucsot húztam fel.
Lesiettem a nappaliba és oda siettem Bertához a konyhába.
-Szia kincsem. Jól vagy?-nézett rám letéve a fakanalat.
-Eltudná mesélni mi történt velem tegnap este?-néztem rá szégyenkezve, összeszorított szemekkel.
-Ohh...-nézett bólogatva-Annyi rémlik, hogy Anti haza hozott valahonnan és teát kellett főznöm neked. Ja és, hogy Dénessel veszekedtél, bár úgy tűnt nem vagy magadnál...-gondolkodott el.
-Köszönöm.-bólintottam.
Rendkívül idegesített, hogy alig emlékeztem valamire és az méginkább, hogy Berta nénitől csak kis részletet tudtam meg. Mert ez azt jelenti csak is a fiúktól tudom meg. Vagy...Vagy Cocotól.
Azonnal hívtam Cocot.
-Szia. Beszélhetnénk?
-Persze. De hadd kezdjem én. Őrületes este volt.-mondta boldogan.
-Figyelj, nem emlékszem sok mindenre. Felidéznéd mi volt?-mondtam teljesen égve.
-Hát...Bevettünk egy tabit, aztán táncoltunk, ittunk, jó sokat, aztán folyton valami lámával zaklattál, mindenki rajtad röhögött de imádtunk. Aztán bementél a férfi mosdóba. 10 perc után kikecmeregtél. Ezt követően egy csaj megtámadott mondván, hogy smároltál a pasijával. Aztán leseggfejeztétek és legjobb barik lettetek. Még szívtatok is valamit. Utána...Nos, mi...
-Csókolóztunk?-kérdeztem összeszorított szemekkel.
-Igen.-mondta megenyhülve-Hát emlékszel?
-Nagyjából. De mint mondtam, csak részletekre. Tovább!
-Oké...Szóval csókolóztunk, de megjelentek a pasijaid...
-Mi? Jézusom. Ugye nem Antiról és Dénesről beszélsz?
-De igen. Szóval megláttak minket és Anti elvitt, Dénessel pedig verekedtünk.
-Mi van? Na jó...Tovább!
-Miután szétvertük egymást elváltunk. Onnantól nem tudom mi történt.
-Rendben. Figyelj sajnálom...Ez halál ciki nekem is.-fogtam orrnyergem.
-Szerintem jó volt...-mondta csalódottan.
-Figyelj, ez nagyon kínos, de emlékszem valamikre, amik nem tudom hogy voltak.
-Kérdezz!
-Szóval, arra emlékszem, hogy táncoltunk és te...Hozzám értél, ott...
-Mi van?-kérdezte gyorsan.
-Irtó gáz, de tudnom kell!
-Nem. Nyugi. Még egyéb?-kérdezte már zavartan.
-Ja ez furi, de mintha a haverjaiddal simogattatok volna-nevettem fel.
-Ez igaz-nevetett-Kissé be voltunk állva.
-Hát még én. Majd beszélünk. Most mennem kell. Kössz mindent!-tettem le.
Szóval egy csomó részlet tiszta. De miért érzem, hogy valamit elhallgatott?! Ezek után már csak az érdekelt mi történt miután haza hoztak. Elvileg veszekedtem. De tudnom kell mit beszéltem velük. Bekopogtam Antihoz, és be is nyitottam.
-Szia. Sajnálom a tegnapit. Ráérsz?
-Most nem igazán akarlak látni.-nézett szúrósan.
-É..Értem. Persze. Ne haragudj.-léptem ki.
Annyira megalázó volt, nem tudni mit tettem pontosan, de érezni, hogy kínos volt. Nagyon megkavartam a port. Ha Anti nem beszél, egy maradt...Benyitottam Déneshez, aki épp xboxozott.
-Szia...-álltam a küszöbön.
-Hanna!-nézett rám abbahagyva a játékot.
-Kérdezhetek pár dolgot?-mondtam a hajamba túrva kínosan.
-Gyere be.-biccentett.
-Szóval izé...Eltudnád mondani mi történt tegnap?-kérdeztem egyik karom vakargatva.
-Ömm...Mi beszélünk?!
-Nem tudom mi volt tegnap, nem emlékszem sokra, csak pár dologra. Onnan érdekel, hogy megjöttetek a buliba és hazahoztatok.-néztem lefele.
-Hát...A buliban összevertem a képét annak a gyökér haverodnak, haza hoztunk. Itthon pedig durván veszekedtünk...
-Miről?-simítgattam homlokom.
-Én arról, hogy felelőtlen vagy és hogy képzeled, hogy más fiúkkal enyelegsz, te pedig arról, hogy utálsz és Coco mennyire megért, és vicces és helyes és bla bla bla...-forgatta szemeit.
-Basszus...Figyelj, sajnálom a tegnapit. Felejtsük el, nem lesz több ilyen.
-Remélem is. Nagyon megijesztettél.
-Kiakasztottatok. Az egész emiatt volt.
-Oh szóval most már a mi hibánk?
-Igen!-vágtam rá-Nem...Nem tudom.-fújtattam és a fejem fogtam.
-Egy biztos, soha többé nem mehetsz sehova az engedélyünk nélkül.
-Tudod, hogy engem nem szabályozhattok be.-akadtam ki.
-Majd meglátjuk.-állt fel.
-Amúgy...Smároltam egy idegennel a fiú wcben-mondtam lebombázva és kisétáltam.
Bumm. Egy null ide. Viszont ennyivel nem volt vége. Kijött és megfordított.
-Hogy mondtad?-kérdezte közel állva.
-Jól hallottad.-álltam tekintetét.
-Szóval nem csak azzal a barommal, de mással is smároltál? Halljam, mit csináltál még?-kérdezte idegtől forrva.
-Kurvára nem a te dolgod.-mondtam indulatosan.
-Beszélj!-jött pár centi távolságnyira.
Éreztem mentolos lehelletét, olyan közel volt. Ez már elbizonytalanított, kiestem szerepemből és megrémített.
-Antiii!-kiabáltam.
-Fogd be a szád!-tette ajkaimra kezét.
Anti kijött és meglátott minket.
-Mit művelsz?-kérdezte meglepődve.
-Nem a te dolgod. Elbeszélgetek vele.-mondta Dénes.
-Hagyd békén! Hanna, gyere ide!
Indultam volna de magához szorított.
-Nem megy.-jelentette ki Dénes.
-Elég! Engedd el! Most!-kiabált.
-Nekem te nem parancsolsz!-kiabált ő is.
-Engedd el! Kérlek.-mondta lehiggadva.
-Chh-nevetett fel-Tudod mit? Itt a kis kurvád, nekem nem kell.-fújtatott és egy vállrántással visszament.
Meghökkenve álltam Anti tekintetét.
Idegesen, összehúzott szemöldökkel kémlelt.
-Elmegyek.-indultam volna a szobámba de utánam eredt.
-Hová mész?-fogta meg a derekam.
-El innen.-néztem fel rá.
-Nem mész sehová.-nézett idegesen.
-Miért?-néztem rá értetlenül.
-Mert itt a helyed.-mondta komolyan.
-Anti nekem elegem van abból ahogy bántok velem. Elmegyek.-néztem lefele, takarva könnybe lábadt szemeim.
-Ne haragudj!-emelte fel állam, ekkor lefolytak könnyeim.
-Már nem számít, ég veled! Sajnálom, hogy ezzel az énemmel kellett találkoznod.-indultam el.
-Én nem sajnálom.-szólt utánam.
Egy ideig megtorrpantam, majd letörölve könnyeim, bementem a szobámba.
Össze pakoltam a cuccaim. Egy bőröndben elfért. Fura volt, elhagyni egy újabb helyet, de ezúttal egyedül. Fogtam a bőröndöm és lementem vele a nappaliba.
-Hanna drágám, mi ez a bőrönd?-kérdezte Berta néni.
Berta néni...Hiányozni fog. Ő volt a kedves anyám, aki sosem volt...
-Elutazom.-néztem rá könnyezve.
-Micsoda? De miért?
-Ez...Bonyolult, tudja? Az ember annyi fájdalom között el sem tudja dönteni mi a legjobb indok. Mindegy is, így lesz a legjobb. Ég magával, nagyon kedveltem, hiányozni fog a turmix csodája, és remélem boldog lesz.-mosolyogtam és kiléptem az ajtón.
Elmentem a vonat állomásra, és miután megvettem a jegyem, leültem várni. Még fél órám volt. Közben Anti folyamatosan hívott. Könnyeim rácseppentek a kijelzőre. Elhúztam mindig. Dénes is hívott, de nem érdekelt. Tovább kellett lépnem. Nem támaszkodhatok örökké másokra. Én vagyok a családom. Ezt sosem fogom elfelejteni. Egy vándor vagyok, engem nem lehet leláncolni. Rám utazás vár. Ezt még sosem éreztem ennyire erősen. Letöröltem a könnyeim és felszálltam a vonatra. Hogy hová vitt? Egy jobb helyre. Egy új élet reményében.
Pontosabban, a másik családomhoz, Keszthelyre.