2. Évad 12. Rész

A telefonomra ébredtem fel. Reggelre már sokkal jobban voltam és volt erőm azonnal felpattanni Dénes melől. Nyitogatni kezdte szemeit.
-Te meg mit keresel még itt? Mellettem? A szobámban?!-kérdeztem ijedten.
-Neked is jó reggelt!-kelt fel morcosan.
-Azonnal takarodj ki! Most!-kiabáltam vele.
-Nem beszélhetsz így velem!-fogta meg karom indulatosan, mégis higgadtan.
-Mit hittél? Hogy lelépsz és mikor beszöksz a szobámba, letámadsz a fürdőmben és ócsárolsz majd vissza fogadlak? Még mit nem!-kiabáltam.
-Ehhez a vitához még korán van.-mondta kis idő után és kikelt az ágyból.
A szekrényemhez ment és kidobott egy farmert, egy hosszú ujjú feszülős felsőt és egy melltartót.
-Rosszul csináltam ezelőtt. Kihívóbbá tettelek, ami miatt fent tartottad az érdeklődésüket a fiúknak. Most igen is vissza foglak. Csak az én szukám vagy.
-Már nem te döntöd el mibe menjek. És szuka? Komolyan? Egy állat vagy.-tettem ölbe karjaim.
-Vedd fel, ha jót akarsz.-fordult hátra, egy pszihopata mosollyal arcán.
-Utállak!-mondtam és a ruhákat és egy fél csizmát felkapva befutottam a fürdőbe.
Magamra zártam. Felöltöztem és elrendeztem a tisztálkodást is. Minimálisan sminkeltem és kingedtem hullámos hajam. Kimentem és felkaptam a hátitatyóm.
-Hmm. Pont így képzeltem el. Csinos vagy.-bólintott.
-Ne gyere utánam!-néztem rá szemforgatva és kisétáltam a szobából.
A buszmegállóban Coco egyből kiszúrt és oda is jött.
-Szia Abi!-mosolygott le rám.
-Jó reggelt!-mosolyogtam vissza.
-Figyelj, ma ráérsz?-kérdezte bizakodva.
-Ömm. Még nem tudom. Majd megírom.
-Rendben. Amúgy nagyon jól áll ez a pulcsi. Kiemeli az alakod.-harapta be asó ajkát.
-Köszönöm.-néztem lefele zavaromban.
-Figyelj, nem mintha rám tartozna, de az a bunkó mit keres még itt? Úgy tudtam lelépett.-nézett oldalra, amikor kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam Dénest közeledni.
-Nem tudom. Tegnap újra felbukkant.-mondtam visszanézve rá.
-De már nem jártok, ugye?
-Persze, hogy nem.-néztem a szemébe.
Dénes már ott is termett és lazán Cocora nézett.
-Hé, ezzel tartozom!-bólintott és behúzott egyet Coconak, aki a földre esett ülő helyzetben.
Odakapott orrához, a többiek megrettenve nézték a jelenetet.
Dénes nagymellényűen megrázva pulcsiját kézen fogott és elrántott onnan.
-Ez meg mi a franc volt?-néztem rá elképedve.
-Ez járt neki. Amúgy is. Mióta lógsz te ezzel a fasszal?-kérdezte idegesen.
-Ő a haverom. Nekem is vannak képzeld, és nem hagyom, hogy így bánj velük!-mondtam visszasietve Cocohoz.
Felsegítettem és az orrát kémleltem.
-Nem tört el szerencsére.-nézegettem.
-Ez egy állat!-mondta az orrát fogva.
-Úgy sajnálom!-néztem rá elszörnyülve és megsimítottam arcát.
Szája egyből mosolyra húzódott és fájdalmas arca megenyhült.
-Nem a te hibád.-mondta a szemembe nézve.
-Büszke vagyok rád, hogy nem támadtál vissza!-mondtam megsimogatva fejét.-Biztos jól vagy?-aggódtam.
-Igen. Szúnyogcsípés.-rántott vállat-Hadd higyje, hogy nyert...-mondta és elszántságot láttam szemeiben.
Niki egyből odafutott hozzánk és átölelte őt. Nem akartam zavarni.
-Akkor én megyek...-suttogtam és hátrálni kezdtem.
-Ne!-mondta ő hangosan.
-Mit ne?-kérdezte Niki.
Coco leszedte magáról és utánam jött.
Megfogta a kezem és megfordított.
-Te meg mit művelsz? Mi lesz Nikivel?
-Mondtam már, hogy nem érdekel.
-De ne rázd le miattam. Pláne ne így!
-Én csak veled akarok lógni. Érted?-mondta édesen.
-Bolond!-öklöztem mellkasába nevetve.
Ott tartott kezem.
-Komolyan mondom.
Megérkezett a busz, kihúztam a kezem és megragadva a kezét felhúztam a buszra.
Leültünk leghátra. Dénes a forgóban találkozott Viktorral és Ákossal.
Mindhárman engem néztek. Kissé feszülten. Coco bíztatóan megszorította kezem.
-Ne is törődj velük!-mondta és megsimította a kezem.
-Úgy tűnik most már te vagy az egyetlen normális barátom.-néztem rá hozzá fordulva.
-Örömmel vagyok az az egy barátod.-mosolygott irtó édesen.
-Figyelj, most jut eszembe. Ha nem Nikiről beszéltél, akkor ki az? Ki az a titokzatos lány aki elcsavarta a fejed? Márpedig úgy hallottam az igen nehézkés.-kacsintottam utalva a rossz fiús imidzsére.
Pont megérkeztünk. Leszálltunk a buszról. Sétáltunk a suli felé.
-Szóval?-löktem oldalba.
-Hát...Tudod, mindenkinek vannak titkai. Ez maradjon az enyém.-nézett le rám egy fél mosollyal.
-Igen...Mindenkinek vannak titkai. Vagy amiről nem szívesen beszél.-gondolkodtam el a megerőszakolásomon és a megannyi átélt kínon.-Igen, azt hiszem megértelek.-mosolyodtam el.
-Köszönöm-nézett le rám furán méregetve-Húha. Durván jófej csaj vagy.
-Miért?-néztem fel rá.
-Hát csak tudod, a lányok ha ráakadnak valamire nem lehet őket lebombázni. De te megértő vagy.-nézett le rám egy érdekes mosollyal.
Ez a mosoly más volt mint a többi...
Közben beértünk a suliba és elköszöntünk egymástól, amint felértünk. Bementem az osztályomba, ahol Ákosék már vártak rám.
Leültem a helyemre. A telefonom piszkáltam.
-Na mi van, most már hozzám sem fogsz szólni?-kérdezte Ákos hátra dőlve.
-Mióta lógtok újra Dénessel?-kérdeztem érccel a hangomban.
-Mindig is a haverunk volt. Amúgy meg, te mióta lógsz azzal a drogfüggővel?
-Nem is ismered.-néztem rá szúrósan.
-Nem is akarom.-nézett vissza állva a tekintetem.
-Tök mindegy.-forgattam szemeim.
-Órák után beszélnünk kell. Négyszemközt.-szugerált.
Aprót bólintottam. Bejött a biosz tanár. Az órák lassan és unalmasan teltek. Viktor folyton próbált hülyülni velem szünetekben. Ákos viszont távolságtartó volt. Folyton figyelt. Amint véget értek az órák, már senki sem volt a teremben. Összepakoltam a cuccom. A táskám magamra kaptam és indultam volna, de Ákos megjelent az ajtóban.
-Beszélhetnénk?-kérdezte belépve.
-Persze. Mi ilyen komoly?-méregettem.
-A tegnapi csók...Tudod, nem tudom elfelejteni.-jött közel.
-Már tegnap is próbáltam úgy tenni mintha nem hallottam volna amiket mondtál. Ne járasd le jobban magad!-mosolyogtam és kisétáltam, de megfogta a karom.
-Tudom, hogy te is érezted.-szugerált.
Zöld íriszei enyémet kémlelték.
-Nevetséges vagy.-mondtam abszurdan és indultam volna de magához húzott.
-Barátság extrákkal?-kacsintott.
-Már barátságunk sincs nagyon. Nem hogy extrák. Fejezd ezt be! Kérlek.-mondtam és kihúztam kezem övéből.
Meredten nézett rám, én pedig elsétáltam. A buszmegállóban a későbbivel mentem végül. Itt kevesebb volt az ismerős arc. Haza értem, levettem a melltartóm, megkönnyebbülés. Lepakoltam és tanultam. Nem tudtam, hogy Dénes merre lehet de az incidens óta nem láttam, és a házban sem volt. Legalábbis a nappaliban és a szobámban nem. Valaki kopogott.
-Ki az?-kérdeztem aggódva.
-Én vagyok az.-mondta Anti.
-Gyere!-nyugodtam meg.
Bejött és leült az ágyamra.
-Baj van.-jelentette ki.
-Tudom. Dénes visszajött.
-Tudsz róla?-nézett meglepődve.
-Ömm. Tegnap vele kellett aludnom.-néztem rá dühösen.
-Mi? Te vele aludtál?-akadt ki.
-Kurvára megfenyegetett. Ahogy szokta.
-Kinyírom.-indult meg.
-Várj!-mondtam mire visszaült.
-Mi az?-kérdezte idegesen.
-Hol van?
-A szobájában. A lentiben.
-De meséldd már el hogy zajlott le az egész!-faggattam.
-Na jó. Szóval úgy volt, hogy este jövök, de kaptam egy üzenetet, hogy ma sürgősen menjek haza korábban. Nem értettem, de aggódtam, ezért itthon voltam már korán. Mire haza értem ez a szemét itt teázgatott Bertával. Berta persze nem tudja milyen. Kerülve a feszültséget félre hívtam és beszéltem vele. Azt mondta visszajött azért ami az övé. Rád célzott nyilván. Most pedig haza értél és tudni akartam jól vagy-e.
-Úristen. Ezt nem hiszem el. Igen, jól vagyok. De most mi lesz?
-Ki akartam dobni de ismét megfenyegetett azzal, hogy felnyom a zsaruknál és vissza vitet teged a katolikus suliba. Ezt nem kockáztatom meg.
-Akkor most hagyjuk, hogy itt éljen újra köztünk mintha mi sem történt volna?
-Nincs más választásunk.-mondta idegesen.
-De. De van. Azt hittem ez elkerülhető, de úgy tűnik még sem...Elmegyek innen...
-Mi van?-akadt ki.
-Persze egyedül. Nem ezzel a szeméttel.
-Nem engedlek el. Különben is, hova mennél?-mondta indulatosan.
-Nézdd, nem tudom. Fogalmam sincs. De nem hagyom, hogy téged zsaroljon és engem kedvére birtokoljon. Az lesz a legegyszerűbb ha elmegyek. Ő is elfog. Csak miattam van itt. Nem akarok gondot okozni többé...-mondtam szomorúan.
-Ne menj kérlek, együtt megoldjuk.-mondta szomorúan.
-Így lesz a legjobb.-szemeim könnybe lábadtak. Ahogy az övé is.
-Nem. Ez így kurvára nem a legjobb. Én szeretlek!-mondta és könnyei lehulltak hibátlan férfias arcélén.
-Én is szeretlek.-döntöttem a fejem mellkasára.
-Valamit kitalálok. Ígérem.-adott egy puszit a homlokomra.
Kiment én pedig szétterültem az ágyon és gondolkodtam.
Később újra kopogás hallatszott, amitől féltem előre.
-Ki az?-kérdeztem remegő hangon.
-Szobaszerviz.-hallottam meg Dénes hangját. Válaszom meg sem várva benyitott én pedig megrezzentem.
-Naa, csak nem megijedtél tőlem?-kérdezte pszihopata vigyorral.
-Menj el innen! Hallod? Takarodj!-kiabáltam vele rettegve, félelmemben hozzá dobtam egy párnát. Felnevetett.
-Komolyan? Ennél többre számítottam...
-Dénes nem engedtelek be! Húzz ki a szobámból!-kiabáltam még jobban.
-Hé szivi-hajolt rám mérgesen az ágyban hírtelen befogva a szám-Sok a duma!-mosolyodott el.
Megharaptam az ujját, amire felszisszent.
-Azt mondtam takarodj!-kiabáltam.
-A kurva anyád, hallgass már el!-kiabált rám, amitől megszeppentem. Szemeim meg is rebbentek miközben rám rivallt.
-Engem lekurvázhatsz felőlem...-mondtam könnybe lábadt szemekkel-De az anyámat a szádra ne vedd!-néztem rá idegesen.
-Tudod mit? Jó legyen. Az anyád békén hagyom. De te akkor is egy ringyó vagy.
-Húha. Akkor miért vagy itt?-néztem rá állva tekintetét.
-Mert kibaszottul az én ringyóm vagy.
-Menj a faszomba!-mondtam mérgesen.
-Oh szívesen el megyek én, veled.-kacsintott.
-Undorító vagy.-fintorodtam el.
-Na...Ugyan...-hajolt közel arcomhoz, amitől nehezebben vettem a levegőt-Annyira nem lehetek undi, ha kipeckesedtél cica-kacsintott.
A mellbimbóimra néztem pólón keresztül. Nem tehettem róla, Dénes közelségétől kirázott a hideg.
-Hozz inkább valami kaját!-tereltem, takarva a melleim.
-Hmm.-nevetett fel cinikusan-Egy perc.-kacsintott.
Mikor kiment azonnal felhúztam egy melltartót. Ez többet nem fordulhat elő. Kerestem a kulcsom, hogy bezárjam de nem találtam meg. Pedig tudom hova tettem. Mérgesen kutattam át a polcokat és a fiókom amikor megérkezett egy szál alsóban, tejszínhabbal és eperrel a kezében.
-Megjöttem-kacsintott és letette a dolgokat a polcomra.
-Hol a kulcsom?-néztem rá szúrósan.
-Jó helyen.-közeledett.
-Dénes ezt nem teheted, add vissza!-mondtam idegesen.
-Csss!-tette mutató ujját ajkaimra-Ne rontsd el ezt az estét!-nézett a szemembe vágyakozva.
Bevallom Dénes közelsége, és az, hogy ezt egy szál alsóban tette, furcsa érzést váltott ki belőlem.
-Melltartót húztál?-nézett le rám, majd nevetni akart, de visszafogta.
-Közöd?-fordultam meg, háttal neki.
-Kicsim...-simította meg a hasam átkarolva-Ne haragudj, ha megbántottalak!-puszilta meg a nyakam.
Olyan kellemes érzés volt, ahogy a nyakamba puszilt, ahogy hozzám ért, ahogy beszélt velem...Emlékek ugrottak be, azelőttről...
-Fejezdd be, kérlek!-mondtam elgyengülve.
-Sajnálom...-csókolgatta a nyakam.
Felsóhajtottam. Olyan érzést váltott ki belőlem, mintha...Még szeretném.
-Nem akarok a ringyód lenni-küzködtem próbálva elnyomni az érzést, amit kiváltott belőlem.
-Akkor hadd legyek én a tiéd.-nyúlt be a pulcsim alá nagy mancsával.
-Elég...-nyúltam be a pulcsim alá én is, megfogva kezét.
-Ez nem is kell ide-mondta szexin mély hangjával és lerántotta rólam egy szempillantás alatt.
-Így sokkal jobb!-fordított magával szemben.
Bár melltartó volt rajtam, takartam melleim és hátrálni kezdtem.
-Nem mehetünk vissza az időben oda ahol még együtt voltunk. Értsd meg, vége van!
-Nem kell oda visszamennünk. Egy új jelent alkotunk. Egy új kapcsolatot.-jött közelebb.
-Én már nem akarom.-hátráltam.
-Csak össze vagy zavarodva. De legbelül szeretsz. Tudom.-nézett a szemembe.
-Nincs szükségem rád. És nem szeretlek. Most már örülnék ha kilépnél az életemből.-mondtam dühösen.
-Kicsi Hanna baba. Nem tudtad, hogy már rég meg van írva a sorsod? Hmm.-nevetett fel.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem összezavarodva.
-Attól a perctől fogva, hogy a barátod lettem és kimondtad, hogy szeretsz, az enyém lettél. És előlem nincs menekvés. Én bárhol megtalállak. És nem engedlek el. Velem kell lenned. Nincs más. Csak én. Érted?-közeledett csábosan nézve.
-Egykor talán szerettelek. És a pasimként néztem rád. De annak már vége. Te beteg vagy. Betegesen szeretsz. Ez nem is szerelem, ez birtoklási vágy...
-Hmm. Hívdd aminek akarod, de én tényleg szeretlek. És talán őrült vagyok, de csak mert megőrülök érted...-jött már elképesztően közel.
Lefele nézett rám, jóval magasabb volt. Vággyal a szemében, hírtelen neki lökött a falnak és megcsókolt. Olyan szenvedéllyel amit már rég éreztem. Csók közben lerángatta kezeim melleimről és megszorítva azokat csókolt még hevesebben. Őszintén szólva, teljesen felizgatott. Az agyam kikapcsolt és a pillanat hevében nem próbáltam ellenkezni. Csak hagytam magam. Gyurmázni kezdte a melleim és egy pillanatra elváltak ajkaink levegő hiány miatt. Olyan érzéssel fogdozta őket, hogy felsóhajtottam. Ez teljesen beindította és rájuk vetette magát. Ölelve derekam beledőltetett az ágyba és felhajolt a mellemig. Kikapcsolta a melltartót és eldobta. Ekkor bekapta a mellem és szivogatta. Aztán harapdálta több helyen és nyalogatta. Több sóhaj is elhagyta számat és egyszer bele is téptem hajába.
-Tudtam, hogy nincs vége.-mormolta élvezettel és újra fogdozni kezdte melleim amíg a nyakamhoz áttért. Csókolgatta a nyakam és harapdálta. Teljesen felizgatott. Az érzés ahogy a melleimmel játszott és ahogy a nyakam csókolta, a fellegekben jártam. Ezután feljött hozzám és újra megcsókolt. Észhez kellett térnem...
-Hmm. Elég. Nem csinálhatjuk ezt tovább!-löktem le magamról és felhúztam a pulcsim.
-Most mi a baj? Azt hittem élvezed.
-Nekem ez nem megy. Én...Jobban tisztelem magam annál, hogy engedjek neked...Most...Elmegyek.-mondtam összezavarodva és egy pulcsiban és bugyiban kisétáltam.
Ez a fiú teljesen összezavarta a fejem. Kuszák lettek a gondolataim. A körmöm rágva sétálgattam fel alá a folyósón, amikor Anti jött fel a lépcsőn. Ahogy összetalálkozott a tekintetünk mindketten mást éreztünk. Kissé félénken és meglepetten néztem fel rá, ő pedig a hiányos alsó részem vizslatta kérdőn. Kikaptam ujjam számból de ledermedtem.
-Hanna...Ömm. Miért vagy bugyiban?-kérdezte egy idő után.
-Öh...-nem tudtam megszólalni-Így kényelmes.-füllentettem.
Furcsán méregetett, már épp mondani akart valamit anikor Dénes kijött a szobámból és lendülettel megcsókolt. Hozzá teszem, még mindig egy alsóban.
Mikor elváltunk, csak engem látott, Anti fel sem tűnt neki.
-Kicsim sajnálom, ha összezavartalak. Megbeszélhetnénk a történteket?
-Mi ez az egész?-kérdezte Anti ledermedve, szemei szikráztak az utálattól és a dühtől.
Kétségbeesetten kaptam oda tekintetem, míg Dénes egy ideig meglepődött, aztán önelégülten fordult irányába.
-Minek látszik?-kérdezte egy oldalas mosollyal.
Kiidegelte. Ilyennek legutóbb akkor láttam Antit, mikor eljatszottam, hogy érzéketlen lettem.
-Ti...Ti lefeküdtetek?-kérdezte kiakadva és közelebb lépett.
-Nem!-vágtam rá.
-Igen!-vágta rá Dénes egyidőben velem.
Én idegesen, ő pedig lazán.
Felváltva nézett ránk. Küszködve érzelmeivel nézett rám.
-Hihetek neked?-kérdezte aggódva.
-Persze.-bólintottam hevesen.
-Chh. Egy szál bugyiban van öreg. Komolyan beveszed? Ne aggódj, gyengéd voltam!-kacsintott Dénes.
Itt telt be a pohár, behúztam neki. Erőset, ugyanis odakapott.
-Ez elég meggyőző válasz? Kapjátok be!-mondtam teljesen begőzölve és bementem a szobámba.
Ekkor először éreztem magam igazán erősnek és egy baddassnek. Átöltöztem egy fekete feszülős egyberészesbe, melltartóval persze és egy telitalpút húztam hozzá. Felhívtam Cocot és lebeszéltem vele egy esti talit. Bele egyezett. Azt mondta a ház előtt felvesz. Kiléptem a szobából és mindketten rám néztek a nappaliban, éppen egy heves vita közepett voltak.
-Hova mész ilyenkor?-nézett kérdőn Anti.
-És ami még fontosabb, ilyen szexin?-vonogatta szemöldökét.
-Nem a ti dolgotok.-néztem rájuk kimérten és kiléptem az ajtón.
Anti utánam futott, Dénessel együtt.
-Mi a faszt csinálsz baba? Azonnal gyere vissza!-szólt oda Dénes.
-Sziasztok!-intettem meg sem fordulva és Coco kocsija már ott parkolt a ház előtt. Kiléptem és beszálltam az autóba.
-Szia!-mosolyogtam rá és bekötöttem magam.
-Huh. Őrült jól nézel ki!-üdvözölt és elindult. Felnevettem.
-Hova megyünk?-váltottam témát.
-Van egy buli, ha gondolod...
-Benne vagyok.-vágtam rá.
Elégedetten elmosolyodott és begyorsult. Meg is érkeztünk. Kiszálltunk és megfogta a kezem.
-Hölgyem, öné az elsőbbség!-kacsintott és leadta a kártyáját az őrnek.
-Jó trükk, na és, milyen?-kérdeztem kacéran.
-A ruhám...-néztem vissza rá hunyorítva.
-Szép...Kerek...Akarom mondani jól megy az alakodhoz.-jött zavarba.
Nyilván a popsim nézte, de jó volt zavarba hozni. Amint beértünk ugyanaz a drogos hangulat volt. Igazából tetszett...Leültünk a pulthoz.
-Mit kérsz?-kérdezte és megfogta a kezem a pulton.
-Most semmit.-mosolyogtam és a kezünket néztem.
-Egy tabit?-kacsintott.
Kacéran szemeztem vele, végül bólintottam.
-Most az egyszer. De ígérdd meg, hogy nem próbálsz meg lefektetni!-néztem rá nevetve.
-Megígérem.-kacsintott.
-Akkor ide vele.-nevettem.
Bevettem és lenyeltem. Életem első betépése és még a fele sincs meg. Nyilván erről szól. Kiesik pár kocka, de tudod, hogy rohadt jól érezted magad.
Ami megmaradt:
*Cocoval őrületesen jó táncolni. Mint két barát aki ezer éve ismerik egymást. Egy darabig ezt is hittem. Aztán rátette a derekamra a kezét, és lejjebb, és beljebb.../Egy wcben csókolózom egy ismeretlennel, nem tudom női mosdó-e/Coco a haverjaival körbe áll és simogat/Nagyon sok pia egymás után, mindenen nevetek/Coco folyton ölelget/Egy csaj lepofozott és eltépte a mellemnél a ruhám/Coco nyelve a számban forgolódik/Egy izmos hasról eszem a zselatint/Valakivel legjobb barátnők lettünk és elszívtunk egy cigit/Egy láma követ/otthon fekszem és Anti betakargat...
Nos igen, ezekre emlékszem. Bár másnap még zavarosabbá vált az eset...