2. Évad 10. Rész

Reggel korán keltem. Arcot és fogat mostam. Kifésültem a hajam. A szekrényhez indultam. Mellkasom elnehezült, ahogy eszembe jutott Dénes. Mindig ő öltöztetett fel. Emlékszem az elején utáltam ezt. De most már nem dob fel, hogy én választhatom ki. Valójában ráébreszt mennyire magányos lettem. Felvettem egy farmert, fekete kissé kivágottabb pulóvert és egy félcipőt. Kisminkeltem magam és elindultam a buszhoz. Valaki hívott.
-Háló!-vettem fel gyorsan.
-...-nem szólalt meg senki.
-Kivel beszélek?-kérdeztem.
Letette. Nem tudom ki volt, de furcsa volt ez az egész. Felszálltam a buszra. Viktor és Ákos mellé leültem.
-Szia Abi!-karolt át Viktor egyik kezével.
-Abi maca!-vigyorgott rám Ákos.
-Hogy ki?-nevettem fel.
-Bent vagy a csapatban. Ez a neved.-forgatta szemeit mintha ez olyan egyértelmű lenne.
-A neve Abi.-javította ki Viktor.
-Köszönöm?-néztem fel rá nevetve.
-Cukik lennétek!-nézett ránk Ákos.
Leszálltunk közben a buszról.
-Hogy mi?-kérdeztem nevetve.
-Ne már. Most mondd, hogy nem helyes?-nézett Viktorra.
-Langyi vagy öreg?-kérdezte Viktor nevetve.
-Ja. Totál rád vagyok izgulva. Na, csak válaszolj Abi!-folytatta.
-Ömm. De. Viktor helyes srác.-mondtam kissé elpirulva mégis lazára fogva.
-Na ugye. Viktor. Szerinted Abi jó csaj?-kérdezte furkálódva.
-Ja. Abi szép lány. De nem értem miért fontos ez.-rázta meg a vállát mintha nem érdekelné, de láttam rajta valamit.
-Látjátok? Totál egymásra vagytok állva csak tagadjátok!-mondta mint aki jól végezte dolgát.
-Lökött vagy!-forgattam a szemem.
Közben felértünk a terembe.
Coco a folyósón állt pár csajjal. Amint megláttam elfordítottam a fejem.
-Hé, Abi!-kiáltott nekem.
Basszus, észre vett.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Hess!-hesegette el a lányokat.-Gyere!-hívogatott.
A lányok felszívódtak. Oda sétáltam, elköszönve a fiúktól.
-Szia!-simította el egy hajtincsem a fülem mögé.
-Hali!-jöttem zavarba.
-Nincs kedved elmenni ma valahova?
Most Dénes miatt nemet mondtam volna és Antiért is, ha érdekelném. De nem. Ezért válaszoltam így.
-De, persze. Hova menjünk?
-Háromkor felveszlek a házatoknál. Meglepetés!-kacsintott.
-Rendben.-mosolyogtam és elsétáltam.
Nem tudtam mit tervez, vagy hol. De hajtott a kíváncsiság. Visszasétáltam az osztályba és leültem a helyemre, Ákos mellé. Megérkezett a magyar tanár.
-Sziasztok gyerekek! A mai órán párban fogtok dolgozni. El kell játszanotok egy darabot, amit húztok. Bármi legyen is az. Semmi gátlás, vagy kifogás. Gyertek. Húzzatok! Minden padból egy ember.
Ákost küldtem ki húzni. Amint visszajött és elolvasta ledermedt, de nem értettem miért.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Semmi. Csak...Tudod...Olvasd el!-nyomta a kezembe a cetlit.
"Anna és Tomi veszekednek, majd a fiú a lendület hevében megcsókolja a lányt. Ezután a fiú szerelmet vall, a lány pedig elfut"
Ledermedve néztem fel rá.
-Nem játszhatom ezt el! Nem lehet!-nézett rám idegesen.
-Igen. Mi barátok vagyunk. Ez így...Fura lenne.-mondtam zavartan.
-Nézdd ez nem csak ennyi! Na mindegy.
-Mi? Miért még mi?-néztem rá gyanakodva.
-Baszki. Mennyit jár a szám. Nyugi szólok a tanárnak.-zárta le titkolózva.-Tanár úr! Ezt nem játszuk el! Mi csak barátok vagyunk. Inkább játsza helyettem Viktor!-mondta a fiúra nézve.
Egyből összeráncolt szemöldökkel és értetlen arccal néztem rá majd Viktorra, aki szintúgy meg volt lepődve. De hiszen Viktorral is csak barátok vagyunk...
-Sajnálom. A cetli döntött, önök pedig párok. A sorsukat nem játszhatják ki!-mondta a tanár bölcsen és tovább beszélt egy párhoz, akiknek kérdésük volt.
-Ákos! Most már ki vele!-néztem rá feszülten.
-Nincs semmi.-dőlt hátra lazán és bekapott egy cukorkát.
-Miért Viktort mondtad? Ő is csak barát. Nem értelek.-folytattam.
-Tudod, megakartalak szivatni titeket kicsit, de nem hagyta a klisé king.-forgatta szemeit.
-Ugye tudod, hogy nem foglak megcsókolni?-tettem ölbe karjaimat.
-Neked nem is kell.-forgatta szemeit újra, már idegesebben.
-Nézd, valamit találjunk ki!-fogtam meg a kezét, hogy nézzen már rám.
Hírtelen felém kapta tekintetét, majd a kezemre és vissza nézett macsósan. Vagyis a szokásosan.
-Kamu betegség arra a napra?
-Az nem jó. Honnan szerzek igazolást?
-Really?-nézett rám az abszurd fejével amin felnevettem amint végig gondoltam mennyi igazolást szerzett ő már az anyja miatt.
-Mázlink van!-bólogattam.
-Arra gondoltam, te jöhetnél mégis. Elég ha egyikünk nincs itt.-nézett megint maga elé.
-Hogy kihagyjak egy ingyen szabadnapot? Hell no!-nevettem fel.
-Játszhatnád Viktorral!-folytatta a tarkóját vakarva.
-Nem szivathatsz meg. Ő már Alberttal van.-mutattam rájuk.
-Ha nem jövök nem lesz párod, ugye?-nézett rám.
-Igen.-néztem körül vizslatva.
-Akkor jövök.-mondta egy félmosollyal.
-Mi van az igazolással? Mindketten megúsznánk.-néztem rá furcsálódva.
-Dénes elment, már nincs aki beszabályoz. Nem nagy cucc. Csak egy csók nem igaz? -nézett rám szugerálva, de szemeiben furcsa csillogást véltem felfedezni.
-Gondolom igen.-mondtam zavaromban.
-Remek. Megbeszélve.-öklözött vállba egy apró mosollyal, amin én is elmosolyodtam, hogy leplezzem zavartságom.
Szünetben Viktor csatlakozott hozzánk és viccesen veszekedtek a darab miatt.
-Szóval smárolni fogtok, mi?-nézett ránk Viktor.
-Igen. De nyugi, nem fogunk hírtelen mindketten valami különleges szikrát érezni és összejönni, mint a filmekben-nevetett Ákos.
-Reméltem is, hogy jobb ízlésed van!-nézett rám nevetve Viktor.
-Hé. Már megbocsáss de velem megnyerné az ötös lottót!-mondta komikusan tettetett sértettséggel Ákos.
-Így van. Ki ne szeretne ingyen igazolásokat?-néztem rá vállát megveregetve amin felröhögtek.
-Azért én sem járnék rosszul.-nézett rám kacéran válla felől.
Viktor furcsán méregetni kezdett minket és ezért megszólaltam.
-Megyek a büfébe. Jön valaki?-kérdeztem felállva.
-Majd én!-mondta Viktor.
-Szuper. Gyere!-indultam el vele és lementünk.
Vettem két müzlit és egy almalevet.
-Majdnem mi lettünk egy párba!-vakarta a tarkóját nevetve. Ilyenkor zavarban van, ha ezt csinálja. Megfigyeltem.
-Ja, őrület, nem?-néztem rá nevetve.
-De. Ákos totál kész van!-nevetett fel.
-Hát igen. Bár időközben meggondolta magát...-mondtam séta közben.
-Ezt hogy érted?-állt meg egy tablónál.
-Sehogy, csak...Mondtam neki, hogy igazolhattuk volna a napot, de ő inkább elakarja játszani.-vontam vállat.
-Tényleg?-kérdezte a már számomra ismert műmosolyával.
-Hát...Igen.-néztem fel rá egy vállrendítéssel.
-Talán tetszel neki.-tette zsebre kezeit és merengően tekintett az egyik képre.
-Nem hinném.-nevettem fel.-Ő a haverom.-tettem karba kezem.
-Hmm-mosolyodott el cinikusan-Hát persze. Mert a haverok csókolózni szoktak.-nézett le rám most először.
-Ez csak egy szerepjáték...-mondtam tagadva egyetértő gondolataimat.
-Tudod, most, hogy Dénes nincs szabad vagy...Talán azt hiszi megkaphat.-mondta továbbra is rám nézve, a tekintetem fürkészve.
-Hülyeség.-rántottam vállat, közben viszont elgondolkodtatott.
-Bizonyítsd!-hunyorított.
-Hogyan?-néztem rá értetlenül.
-Ha mégsem olyan nagy dolog smárolni egy haverral, csókolj meg! Előtte! Utána pedig nézd meg a reakcióját!-mondta ki tervét, de mintha nem is random jött volna neki, hanem már kigondolta volna.
-Ömm...Mi? Na jó, mennyit szívtál?-próbáltam lazára venni a kissé feszültbe átment beszélgetést.
-Mi a baj? Ez csak egy csók, nem?-hunyorított.
-Szóval hallottad mikor beszéltünk.-tettem karba karom újra, mire melleim kissé megemelkedtek.
-Tudod...Én is a "haverod" vagyok. Vagy nem?-jött közelebb behatolva az intim zónámba.
-Viktor, furcsán viselkedsz.-hátráltam kicsit.
-Mi folyik itt?-hallottam meg Ákos hangját a hátam mögül.
Viktor ha tekintettel ölni tudott volna, Ákos halott lenne. Hírtelen negfordultam és válaszoltam.
-Beszélgettünk a darabról.-mondtam hamiskásan, majd bementem az osztályba, ezzel magukra hagyva őket.
Egy fiút láttam nagyon nézni engem. Akit már órán is láttam, hogy néz és a büfénél is. Furcsáltam a dolgot de nem törődtem vele.
Matek óra előtt pár perccel jött be a két fiú, de mintha mi sem történt volna, jókedvvel. Ákos lehuppant mellém. Viktor pedig a mellettem lévő padba.
-Minden oké köztetek?-néztem Ákosra.
-Persze. Upsz. Várj. Egy szöszmöt van a hajadon.-mondta és végig simított a hajamon.
Viktor szemei szikrákat szórtak, a szemem sarkából láttam.
-Köszi-nevettem fel.
-Ma megihatnánk valamit.
-Ömm. Persze. Szólok Viktornak is.
Direkt mondtam, tudtam, hogy hallja.
-Nem..Tudod, én arra gondoltam, hogy ketten mennénk.
-Ketten?-kérdeztem vissza és eszembe jutottak Viktor szavai.
Talán tényleg tetszek neki.
-Még átgondolom jó?-néztem rá mosolyogva.
-Persze.-bólintott.
A matek tanár időben lépett be az ajtón, egy papírral a kezében.
-Gyerekek, fontos bejelenteni valóm van. A darab, amit már kikaptatok, holnap kerül eljátszásra. Ma pedig próbáltok.
Mind összenéztünk meglepve. Többen örültek, én viszont rettegtem. Az órák hihetetlen gyorsan teltek el. Eljött a próba ideje. Mind párokban lesétáltunk a próbatermünkbe, amit a dráma tagozat miatt hoztak létre. Ákos magabiztosan sétált mellettem. Mögöttünk jöttek Viktorék. A perifériás szemszögemből nézve láttam, hogy figyel és hogy ideges.
Mikor megérkeztünk sorban kimentek eljátszani a darabot.
-Abigél és Ákos! Ti jöttök!-intett a negyvenes éveiben járó férfi.
Kiálltunk, szöveggel a kezünkben és elkezdtük.
-Nem hiszem el, hogy megverted a legjobb barátod!-kiáltottam beleélve magam.
-Azt meg sem kérdezed miért? Az a szemét elakart venni tőlem.-mondta ugyanúgy beleélve magát.
-Ez nem igaz. Különben is, semmi közöd hozzá! Mi nem vagyunk egy pár!-mentem közelebb "idegesen".
-Mond, mit tud ő adni amit én nem?
-Semmit...Egyikőtök sem érdekel!
-Én érdekellek. Tudom.-jött közelebb.
-Chh. Kérlek. Sosem jönnék össze egy ilyen cinikus, beképzelt, rossz modorú, bunkó, felfuvalkodott, öntelt...-folytattam volna, amikor hírtelen magához rántotta arcom és megcsókolt.
A pulzusom az egekbe szökött, nem tudtam mi ez az érzés. Tudom, hogy csak a darab része, de furcsán bizsergő érzés fogott el, ahogy nyelve az én számban forgolódott. Eléggé beleélte magát és tovább csókolt, mint az a darabban szükséges lett volna. Elhúzódtam tőle. Levegő után kapva néztünk egymás szemébe.
-Szeretlek te őrült!-fogta az arcom tenyerébe.
Mindenki hujjogott, én pedig a nagy szemkontaktusból kizökkenve elfutottam, ahogy a szöveg írja és félre álltunk.
-Tökéletes! Na valahogy így képzeltem el ezt a részt!-tapsolt boldogan a tanárúr a többiekkel együtt.
Egymásra néztünk boldogan, mégis furcsáltam a tényt, hogy az előbb smárolnom kellett az egyik barátommal.
Viktor folyton szugerált, én pedig kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
Miután mindenki elpróbálta, mehettünk haza. Nem tudtam hogyan viszonyuljak Ákoshoz a csók után, ezért nem vártam meg. Viktort sem, ő is olyan furcsa volt egész nap. Egyedül elindultam és vártam a buszt. Csakhogy ők is ezzel szoktak jönni. Ketten sétáltak, bár kissé furcsán beszélgettek. Komolynak tűntek. Reméltem, hogy nem vesznek észre. Sajnos hiába. Ahogy kiszúrtak odajöttek hozzám.
-Hát itt vagy. Meg sem vártál minket.-öklözött egyet a vállamba Ákos.
-Siettem.-mosolyodtam el.
-Jól játszottál!-mondta Viktor, bár éreztem benne némi rossz indulatot is.
-Köszönöm. Te is. Viccesek voltatok Alberttal.-nevettem fel enyhén.
-Tudom. Jó arcok vagyunk.-vont vállat lazán amin felnevettünk.
Közben megjött a busz és felszálltunk. Szokásosan hátra mentünk. Viktor beült a jobb oldalamra, Ákos pedig a bal oldalamra. Remek. Én vagyok középen.
Ákos átkarolt a vállam felett egyik kezével.
-Jók leszünk holnap. Imádni fognak minket!-mondta elbizakodva.
-Holnap kicsit rövidebb ideig csókold! Túlságosan beindultál!-nevetett Viktor.
-Ha ha.-nézett rá versengősen.-Milyen szép nyaklánc.-mondta odanyúlva a nyakláncomhoz ami a mellemig lecsúszott.
Kezdtem feszülten érezni magam. Főleg mikor megsimította a mellem területét mintha a nyakláncot birizgálná. Kíváncsian koslatott tekintetével.
Viktor is egyre feszültebb lett.
-Milyen aprócska kezeid vannak.-fogta meg a kézfejem.
Felé kaptam a fejem.
-Az enyémhez képest mint egy kisbabáé!-próbálgatta övéhez mosolyogva. Hírtelen összekulcsolta és rám nézett.
Annyira zavarba hoztak. Ákos keze még mindig a mellem körül ólálkodott, Viktor pedig úgy fogta a kezem mint a szerelmesek. Ákos ahogy meglátta a kezünket, szemei felcsillantak.
-Hmm. Hanna! Imádom a parfümöd.-hajolt oda a nyakamhoz és beszippantotta az illatom. Orra csiklandozta nyakam. Egy nagyobb lélegzetet vettem feszülten, ami miatt megemelkedett a mellkasom.
-Hé. Milyen rúzst használsz?-fordította magához arcom Viktor.-Szép ez az árnyalat.-fogta meg ajkaim és végig simítgatta.
Közben felváltva nézte a szám és a szemeim.
Ez már sok volt nekem. A kitálált ürügyek, hogy hozzám érjenek, a szemmel látható versengésük, és legfőképp az érzés amit kiváltottak belőlem.
-Öhm. Essence.-válaszoltam most először zavarosan.
-Jut eszembe, akkor ma megiszunk valamit?-fordított magához Ákos.
-Nem lehet. Cocoval lesz talim.-ráztam a fejem ahogy eszembe jutott.
-Hogy kivel?-kérdezték dühösen.
-Sajnálom. Már megígértem neki.
Nem is maradt idejük válaszolni, mert megérkeztem. Gyorsan kivettem kezem Viktor szorításából, Ákos kezét levakartam és felálltam.
-Akkor holnap!-intettem és leszálltam.
Még pont láttam ideges arcukat. Amint haza értem ledobtam a tatyóm és befeküdtem az ágyamba. Relax. Ennyi kell nekem. Túl sokat töprengtem a mai napon. Egyszerűn felkavart a tudat, hogy elveszíthetem a két legjobb barátom ha mindketten máshogy éreznek irántam. Anti még nem volt otthon. Laptopon megnéztem pár Gossip Girl részt és el is szaladt az idő. Fél háromra jön értem, én pedig észre sem vettem, hogy már két óra van. Gyorsan átöltöztem. Mivel Coco ezelőtt említette, hogy tetszik neki egy lány, nem féltem szebben kiöltözni. Felvettem egy fekete, egyberészes, feszülős, hosszúújjú, kivágott szoknyát és egy fekete telitalpút. A hajam begöndörítettem laza loknikra és az alap sminkemre tettem még egy borostyán színű rúzst. Elég jól néztem ki.
Félre kiindultam a ház elé. Coco cabrioja már ott állt és valami spanyol klub dal szólt dübörögve. Azt hiszem hozzáöltöztem.
-Szia!-intettem neki.
Amikor észrevett leemelte a szemüvegét és furcsa szikrával a szemében kezdett méregetni, aztán hírtelen macsósan elmosolyodott.
-Nem semmi csaj vagy te!-kacsintott.
Mikor elindultam kiszállt. Átsétált a másik oldalra és kinyitotta nekem az ajtót.
-Milady!-csókolta meg a kézfejem.
Elmosolyodtam és megláttam a szomszéd csajt aki gonoszan nézett rám.
Beszálltam az autóba és becsukta utánam. Ő is beszállt. Csak egy utcával mentünk alrébb. Jajj ne...Viktor és Ákos lakik ebben az utcában.
-Először arra gondoltam elviszlek a kedvenc piálós helyemre.
Uramatyám, remélem Ákos nem arra a helyre akart vinni ahova most ő fog, és azt is, hogy nem lesz ott.
-Jól hangzik.-mosolyogtam és kiszálltunk.
Besétáltunk, mindenki bandákban iszogatott. Az agyamot eldobom. Ahogy körbe vizslattam a helyet kiszúrtam Ákost és Viktort. Két csajjal. What???
Leültünk a tőlük egy asztallal távolabbi helyre és jött is a pincér.
-Egy whiskyt kérek, a hölgynek pedig...Egy vodkát?-nézett rám édesen bizonytalanul.
-Jó lesz.-kacsintottam, amin felnevetett és már magabiztosabb volt.
-Rendben. Mindjárt hozom.-mosolygott a kiscsaj.
Pár perc alatt megfordult és már hozta is. Megköszöntük.
-Milyen napod volt?-kérdezte lazán hátra dőlve.
-Őrült..-forgattam szemeim.
-Áhh-nevetett fel-Köze van a két rotinak hozzá?-kérdezte sokat sejtően.
Ezt honnan tudta?...
-Ami azt illeti igen. Honnan tudtad?-néztem rá elképedve és elmosolyodtam.
-Egy busszal szoktunk haza is jönni.-mondta szugerálva.
Leesett. Látta mikor rám mozdultak.
-Szóval láttad...-mondtam belekortyolva a vodkámba. Imádom az ízét.
-Igen. Mint már az elején is mondtam, tutira bejössz Viktornak. De azt nem sejtettem, hogy Ákosnak is.
-Ez biztos?-néztem rá bizakodva hogy nem.
-Chh. Kérlek. Felismerem mikor gerjed egy pasi egy csajra.
-Ahh. Ez olyan kínos. Engem néznek.-fogtam fejem arcom takarva.
-Hé. Gyönyörű vagy. Amúgy is. Hadd irigykedjenek. Nálad jobbat nem kaphatnának. Az a két liba velük csak Dóri és Emma. Semmittelen ribancok.-rántott vállat.
-Nem megyünk el valahova máshova?-tettem kezem az asztalra.
-Hogy azt higyjék zavar téged a két ribi? Na nem. Egyelőre.-kacsintott.
-Hát jó. Na és a te napod hogy telt?-néztem rá mosolyogva.
-Egész silány volt. De aki tetszik feldobta a napom.-mosolyodott el.
-Mesélj róla-mondtam boldogan és biztatóan megszorítottam kezét.
-Nos..-nevette el magát lefele nézve-Ő gyönyörű és kívánatos...És vicces...Na meg, azért sorban állnak érte...És a teste...Awhh...-mondta elmélyülve.
-Ne is folytasd! Tudom ki az és én segítek megszerezni neked!-kacsintottam.
-Tényleg?-nézett rám bizonytalanul.
-Persze. Nyilvánvalóan Nikiről beszélsz. Évfolyamtársad, nekem meg a szomszédom.
-Niki?-nevetett fel.-Mármint ja, hogy találtad ki?-nézett rám elképedve.
-Én megértem. Tényleg gyönyörű lány.
-Ahham...-mondta zavartan.
-Bocsi, nem muszály erről beszélnünk.
-Rendben.-nevette el magát-Amúgy már fél hat van. Jó ég, hogy elment az idő.
Rengeteget beszéltünk és fel sem tűnt.
-Durva.-nevettem én is.
-Mehetünk a kövi helyre?-kacsintott.
-Persze, feltéve ha nem vagy bérgyilkos és nem viszel egy erdő közepére megölni.-mutattam rá fenyegetően.
-Imádlak.-nevetett fel.
Beszálltunk a kocsijába és elvitt egy utcával alrébb. Kiszálltunk és egy klub felé mentünk. Az őr kint állt.
-Coco!-pacsiztak le.
-Hé öreg, egy különleges csajjal jöttem. Adnál nekünk V.I.P. jegyeket?-kacsintott.
-Abigél? Neked bármikor tesó.-nézett rá bólintva és kiadta a jegyeket. Mikor beértünk ezerrel dübörgött a drogos zene. Mindenki táncolt, ivott, smárolt és a többi ami a bulikban szokás.
-Táncolunk?-kérdezte macsósan és már vitt is magával.
-Honnan tudta ki vagyok az ürge?-kérdeztem tánc közben.
-Hm. Talán meséltem neki rólad párszor.-vont vállat kacéran és átkarolta a derekam.
-Igen?-karoltam át nyakát és együtt ringtunk a spanyolos dalra ami jött.
-Igen. Elmeséltem neki, hogy mennyit tudsz beszélni.-mondta mosolyogva és együtt elnevettük magunkat.
-Kár, hogy azt nem mesélted neki, hogy táncolni is tudok.-huzogattam a szemöldököm és elkezdtem ritmusra ringatni a csípőm és olykor feldobni a melleim közben. Egyre lejjebb mentem és a végén már guggoltam. Egy enyhe twerkkel jöttem fel végig simítva felsőtestén és egy percre szexinek éreztem magam. A többiek közben tapsoltak, amikor Coco elképedve nézett rajtam végig én pedig zavarba jöttem, elnevettem magam, mire átkarolta a derekam és magához húzott. A többiek kiabálták neki:
-Coco smároldd már le!
-Ki ez a csaj? Imádom!
-Huuuuh!!!!
Még mindig csak nevetni tudtam. Testem hozzá simult és éreztem folyton a mellem nézi. Keze lejjebb vándorolt. Már majdnem a fenekemen volt, amikor megállítottam.
-Hé!-hajtottam el egy tincset zavartan.
-Nem tudtam, hogy ilyen dögösen táncolsz!-nézett le rám beharapva ajkát.
-Menj már!-nevettem el magam.-Szerintem iszom valamit!-mondtam nevetve és kikecmeregtem magam a tömegen.
-Egy almalevet kérnék!-mondtam a pultosnak, aki kinevetett.
-Kislány, ez itt egy szórakozó hely, nem egy kávézó. Viszont sajnos nem adhatok ki neked alkoholt!-húzta el a száját.
-Ez tökre nem ér!-tettem ölbe karjaim bosszúsan.
-Egy bourbont, és egy kókusz likőrt a hölgynek!-állt mögém hírtelen valaki.
Valaki magas...Nagyon magas...Ismerősen magas. A hangja pedig túl ismerős...
-Már is.-biccentett tisztelettudóan.
Óvatosan hátrafordultam, hogy megtudjam ki ő. Igazából sejtettem...
-Szia Hanna! Jól nézel ki...-nézett le rám Anti megdícsérve és egyben leszúrva.
-Nem tartozom magyarázattal.-indultam volna, de visszafogott.
-Ha a végzős barátodat keresed, már elintéztem.
-Hogy mi van?-fordultam meg egyből.
-Haza küldtem. Azt mondtam te is haza mentél.-folytatta.
-Ez...-fogtam a fejem idegesen-Egyáltalán honnan tudtad hol vagyok?
-Berta elmondta, hogy azt írtad iszogatsz egy fiúval. Nyilván a Foxba mentem, az itteni legismertebbe. Ott rátaláltam a haverjaidra. Nem igen szívlelik a kis barátod. Egyből elmondták hol vagy.
-Te kémkedsz utánam?-kérdeztem kiakadva.
-Hanna! Cseszd meg! Felelősséggel tartozom érted! Ha bármi bajba kerülnél nem tudlak megvédeni ha azt sem tudom hol vagy. Fel sem hívtál. Azt hittem elmentél Dénessel...-mondta idegesen.
-Hogy mi? Elment az eszed? Ma elmentem egy barátommal inni valamit és táncoltunk egyet. Mi bajod van? Még mindig nem bízol bennem?
-Szeretnék! De te..Olyan...Kiszámíthatatlan vagy!-mondta idegesen.
-Te pedig nevetséges. Most ha megbocsájtasz, haza megyek.-mondtam komolyan ránézve és elsétáltam mellette fellökve egy kicsit oldalát. Persze meg sem kottyant neki, de érzékelte haragom.
-Várj!-mondta őrlődve, és visszahúzott.
Derekam karjai közt voltak.
-Mi van?-néztem rá idegesen.
-Ne haragudj. Haza viszlek.
-Hagyd. Két utcát le tudok sétálni.
-Kérlek. Ma kiengesztellek, ígérem.
-Felesleges. Holnap úgy is fogom magam és lelépek.-mondtam gunyorosan és leráztam kezeit. Dacosan utoljára ránéztem és kisétáltam a klubból.
-Egy fuvart?-kérdezte egy fiú.
-Nem köszönöm.-mondtam lerázva és tovább sétáltam.
Kocsival jött utánam.
-Na, szépségem. Szállj be, haza doblak!
-Nemet mondtam.
-Bombázó! Istennő! Gyönyörűm! Virágszálam! Még milyen szépen kérjelek?
-Hagyj békén. Az szép gesztus lenne.
-Ahhah. Még vicces is. Elképesztő.
-Csak menj haza. Nem is ismerlek!
-Az egy ok arra, hogy megismerj!
Ekkor Anti kocsija kissé neki ütközött hátúlról, hogy megtolja a kocsit és dudált is.
-Indíts ha jót akarsz!-kiabálta neki Anti.
A fiú egyből elindult én pedig szemforgatva siettem.
-Látod. Ezért jó, hogy követlek.
-Egyedül is megoldottam volna!
-Persze. De azért segítettem.-kacsintott.
-Nem hatsz rám.
-Szállj be kérlek.-könyörgött.
Dacosan, de beszálltam mellé.
-Na és most ki vele, ki volt ez a bájgúnár akivel jöttél?-mondta elindulva.
-Egy barát.-mondtam ködösen.
-Név szerint?
-Coco.-ráztam vállat.
-Szóval ez a "Coco" gyerek bír téged?
-Haverok vagyunk. Nem mintha magyarázattal tartoznék.
-Ezt otthon megbeszéljük.
-Ahogy akarod, apuci...-mondtam gúnyosan.
Mérgesen megköszörülte a torkát, az útra meredt és vezetett.
Mikor haza értünk gyorsan kiszálltam és előre mentem. Levettem a cipőm és bebújtam az ágyamban. A szexi darab maradt. Túl fáradt voltam. Később kopogtak az ajtómon.
-Ki az?-kérdeztem álmosan.
-Anti!-mondta az illető.
Nem válaszoltam, de benyitott.
-Hé, és ha épp öltözök?
-Akkor elfordulok. Figyelj. Beszélnünk kéne.
-Nem akarok veled beszélni.
-Kérlek. Amit mondtál megijesztett.
-Melyik része?
-Az, hogy elmész. Komolyan mondtad?
-Nézdd, Anti! Elegem van a bizalmatlanságodból. És abból is, hogy egyszer rideg vagy és hozzám sem szólsz, máskor pedig kérdőre vonsz és féltékenykedsz. Döntsd már el mit akarsz.
-Téged. Téged akarlak...-simította meg combom és érezhető volt a szexuális feszültség köztünk.
-Akkor tegyél érte!-mondtam komolyan, küszködve az érzéssel amit kiváltott belőlem.
-Többet fogok foglalkozni veled. Szeretlek.
A szemébe néztem és éreztem igazat mond. Megfogta a kezem és magához húzva átölelt.
-Én is téged. Már hiányoztál.-öleltem szorosan.
-Alszol velem?-kérdezte kacéran.
Bólogattam és a pizsim a kezembe véve átsétáltam vele a szobájába.
-Elmegyek zuhanyozni.-jelentettem ki és be mentem a fürdőbe.
Előtört az emlék, amikor Dénes bántotta őt, és engem is bántott szavakkal.
Megráztam fejem és levetve ruháim beálltam a zuhany alá. Hallottam, hogy Duke Dumont-Ocean Drive dala szólt a szobában. Kellemesen rám áradt a víz. Gyorsan végeztem. Felöltöztem és mentem a szobába. Bebújtam mellé és valami vicces filmet néztünk. Elaludtunk...