-Alex! Na muti az új csa...-lépett be majd elállt a szava amikor meglátott.
Ismertem őt. Ő Alex egyik haverja. Peti.
-Áhh. Szóval te vagy az.-nézett rám elmosolyodva.
-Alex nincs itt. Nyugodtan elmehetsz.-néztem lefele távolság tartóan.
Nem akartam, hogy lássa, hogy sírtam.
-Megvárom itt. Ha nem gond.-közeledett.
-Ha nem lesz dühös, akkor oké.-töröltem meg szemeim.
-Dühös? Miért lenne az?
-Hát..Nem lesz féltékeny vagy ilyesmi?
-Dehogy. Tudja, hogy nem nyúlnék a csajához. Az exed...Ő ilyen volt?-kérdezte óvatosan.
-Ez nem a te dolgod.-azóta sem néztem rá.
-Miért nem mersz rám nézni?
-Szebb a kilátás az ablakból.-néztem az ablakot.
-Hanna, ugye?-kérdezte a nevem.
-Így hívnak.
-Tegnap még eléggé ellenezted azt, hogy ide gyere. Mi történt?
-Meggondoltam magam.
-Ja értem. A pénz.
-Hát persze.-nevettem fel cinikusan.
-Vagy tévedek?-kérdezte idegesítve.
-Tudod rohadtul leszarom mit gondolsz. Én tudom az okát. És ez elég.-néztem rá most először.
Bámult.
-Sírtál?-kérdezte egyből.
-Lehet. De az sem a te dolgod.
-Alex..Bántott téged?
-Nem. Alig beszéltem vele.
-Akkor mi a baj?-kérdezte kedvesen.
-Tök mindegy mi a bajom. Úgy is azt hiszed, hogy egy egyszerű csaj vagyok aki csak a pénz miatt van itt. Miért kéne neked az érzéseimről beszélnem? Úgy sem értenéd.-támadtam le.
-Ne haragudj. Csak Alex eddigi barátnői mind ilyenek voltak. De látom te más vagy. Nem kell elmondanod ha nem akarod.-mosolygott.
Mintha sajnált volna.
-Rendbe szedem magam.-jelentettem ki és elindultam a fürdőbe.
Már olyan szürkület volt. A téli időszámitás miatt hamar sötétedett. Megmostam az arcom és kiszóltam neki.
-Lezuhanyzom. Ha megakarod várni, felőlem maradj a szobában, de ne gyere be! Rendben?-néztem a szemébe.
-Igen is!-tette fel kezét katonásan és felnevetett.
Egy kicsit én is elmosolyodtam. Bezártam az ajtót, levetkőztem és lezuhanyoztam. Lemostam a sminkem és magamra tekertem egy törcsit. Mikor kiléptem ott ült az ágyon és mikor meglátott felém kapta a tekintetét.
-Elfordulnál?-néztem rá zavartan.
A melleimet bámulta.
-Ne haragudj.-nézett el elpirulva.
Félénken odatipegtem a bőröndömhöz, hogy kivegyem a pizsim. Miután kivettem visszasiettem a fürdőbe és felöltöztem. Egy egyszerű fekete topot és egy fekete rövid nadrágot húztam fel. A gatya kiemelte a fenekem, a top pedig a mellem, de nagyon kényelmesek. Tökéletes pizsi.
Kiléptem a fürdőből és egy fél mosollyal szóltam hozzá.
-Még új vagyok itt, de gondolom akad valami ennivaló. Kérsz valamit?-kérdeztem kedvesen.
Mint a nő a háztartásban, kötelességemnek éreztem ellátni a vendéget.
-Köszi, már ismerem mi hol van. Egy sört légyszi.-nézett végig rajtam és elmosolyodott.
-Oksi.-mosolyogtam én is erőltetetten és odasétáltam a hűtőhöz.
Lehajoltam és kivettem egyet. Mikor hátra fordultam éreztem, hogy nézett.
-Tessék!-adtam oda neki.
-Köszi!-vette át megsimítva a karom.
Furcsa volt. Alex nyitott be és meghökkenve nézett rám és rá.
-Peti? Mit csinálsz itt haver?-csukta be az ajtót.
-Rád vártam.-ivott bele a sörébe.
-Miért? Mi történt?-kérdezte feszülten.
-Ja semmi. Csak megakartam ismerni a csajod.-mosolyodott el.
-Na és sikerült?-kérdezte karba tett kézzel.
-Még nem igazán. De ez majd úgy is változik.-állt fel rám kacsintva.
-Hé.-állította meg az ajtóban-Ő mellesleg a feleségem lesz. Nem a csajom. Több tiszteletet!-nézett a szemébe tekintéllyel.
Peti csak bólintott és kiment. Hihetetlen milyen tekintélye van. Kicsit kirázott tőle a hideg.
-Miért nem a pizsidben vagy?-kapcsolta fel a villanyt.
Nagyon furcsa érzés volt, hogy nem valami féltékeny szöveggel jött. Megkönnyebbültem.
-Ez a pizsim.-jelentettem ki.
-Nem. Az a pizsid, amit vettünk neked.-sétált a szekrényemhez és kivett egy csipkés bugyit és egy csipkés topot.
-Hol van a többi része?-néztem feszülten.
-Ez az egész szett. Vedd fel!-ült az ágy szélére terpeszben.
-Ez nem szett. Ez az amit az igazi ruha alá húzunk fel.
-Hanna!-forgatta szemeit-Vagy felveszed vagy rád adom.-nézett felém sandítva mint akinek sürgős.
-De...De még felesleges. Úgy is ma lesz az a bál. Nem?!-mentegetőztem.
-Igaz. Miben leszel?-állt fel.
-Gondoltam valami vissza fogottban.
-Nem drágám. Annak vége. Most már velem vagy. Az én feleségem pedig nem egy átlagos nő. Javaslom a kéket.-biccentett a gardrób felé.
Kinyitottam és tele volt ruhákkal. Volt egy külön sor az ilyen elegáns alkalmakra. Rengeteg ruha. Láttam egy kék szoknyát és kivettem. Mélyen dekoltált, hosszú estélyi ruha.
-Gyönyörű.-fogtam a kezembe.
-Tévedtem. Valami tüzes kell. A pirosat vedd ki!-utasított.
Kivettem. Mikor megláttam elállt a lélegzetem. Ebben ragyognék.
-Tetszik?-kérdezte egy fél mosollyal.
-Nagyon.-simítottam végig.
Hosszúujjú szoknya volt. Kövekkel és csillámmal a mellénél. Hosszú fátyolos volt az alja. Mese szép. A mell része még dekoltáltabb volt, mint a kéké. Tüzes ruha.
-Ennek örülök. Húzd fel! Hadd nézzem hogy áll.-mosolygott.
-Legyen meglepetés.-kacsintottam rá.
Nem akartam előtte öltözni. Még nem ismertem őt.
-Ezt szeretem. Egy nő mindig maradjon titokzatos.-puszilt homlokon.
Elmosolyodtam. Nincs erőszakosság. Ezt szeretem.
-Fél óra múlva érted küldöm Vikit. Mindenben segíteni fog. Hova kell menni. Stb. Ő kísér majd be.
-Ő kicsoda?
-Egy barátom.-mosolygott.
Lány barát? Ez furcsa. De ami még furcsább, féltékeny lennék?!
-Remek.-vágtam rá.
Kicsit felnevetett durcásnak tűnő válaszomon. Kiment. Volt fél órám rendbe szedni magam. Felhúztam a ruhát. Elképedtem mikor tükörbe néztem. Gyönyörű voltam. Kiemelte az alakom és ebben tényleg voltam valaki. Felhúztam egy piros magassarkút hozzá. Kisminkeltem magam. A hajam leengedtem és kifésültem. Az egész egyben nagyon jól mutatott. Tényleg szépnek éreztem magam.
-Bocsi itt hagytam a...-nyitott be Peti, és amikor meglátott nem tudott megszólalni.
-Hmm?-néztem rá hírtelen.
-Az...Az órám. Itt hagytam.-mondta ugyanolyan sokkoltan.
-Ja, értem. Vedd csak el. Biztos ott van valahol.-rántottam vállat és tovább fésültem a hajam.
Odasétált az ágyhoz és felvette. A kezére rakta és rám nézett.
-Csodálatos vagy.-nézett végig rajtam.
-Tényleg?-jöttem zavarba.
-Ha ilyen feleségem lenne, nagyon félteném.-jött közelebb.
-Én nem. Tudok magamra vigyázni.
-Azt elhiszem. De akkor is csak egy ártatlan, védtelen, lány vagy. Egy fiúval szemben nehéz megvédened magad.-jött még közelebb.
-Még jó, hogy ha bárki hozzám érne a férjemmel kéne számolnia.-néztem rá szúrósan. Tekintéllyel.
-Igen. De mennyire ismer téged a férjed? És mondjuk engem? Kinek hinne?-vigyorgott.
-Mit akarsz?-hátráltam.
Megrémített.
-Semmit. Csak egyetlen egy csókot. Senki nem tudja meg.-közeledett.
-Nem. Én...Nem csalom meg a férjem.
-Szereted őt? Nem. Ismered őt? Nem.
-Tisztelem őt? Igen. Úgyhogy szállj le a témáról. Nem fogunk semmit sem csinálni.-közeledtem magabiztosan.
-Azt majd meglátjuk.-húzott magához.
-Egy szavamba kerül és véged.
-Uhh, ha én lennék a férjed már széttéptelek volna ebben a ruhában.-markolt rá a fenekemre.
Egy lány nyitott be. Szőke haj, barna szem. Szép. Basszus. Ő tuti Viki.
-Viki! Kopogni?!-szólt rá.
-Megzavartam valamit?-nézett bambán.
-Viki! Segíts! Hanna vagyok. Alex felesége.
-Mi történt?-kérdezte értetlenül.
-Ez az idióta rám mozdult.
-Ez nem igaz. Ő vetette rám magát.
-Peti! Kifelé!-nézett rá dühösen.
-Még nincs vége. Grr!-hajolt közel és kiment.
Kirázott a hideg.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Viki.
-Nem tudom. Ha nem jössz, ez a szemét...Ki tudja, hogy...
-Nyugi. Hé. Figyelj rám! Azt tudnod kell, hogy Alex nagyon védelmező típus. Na már most, aki az övé, vagy is te, azért foggal karommal küzd és megvédi bármi áron. Mellette biztonságban vagy. Ne félj!
-Ezt értem. De mi van ha megint bejön és egyedül vagyok? Akkor ki véd meg?
-Van egy vész jelződ butus. Ott a falon. Az a piros gomb. Ha bármikor megnyomod az őrök ide jönnek.
-Ezt nem tudtam. Köszönöm.-néztem rá őszintén.
-Bármiben segítek csak szólj. Amúgy ilyen kinézettel nem csodálom, hogy rád hajtott.
-Jajj na ne már.-nevettem fel.
-Most komolyan. Milyen cickóid vannak már. Ölni tudnék a feléért!-nevetett fel.
Viki jófej. Már most éreztem, hogy jóban leszek vele. Szükségem volt egy ilyen barátra.
-Indulhatunk?-nézett rám mosolyogva.
-Igen.-néztem rá ugyanúgy.
Kimentünk és egymás mellett sétáltunk. Hatalmas ez a suli. A tornaterem három folyósóval odébb volt. Mikor beléptünk, átkarolta a kezem és bevezetett. Minden fel volt díszítve. Virágokkal és gömbökkel. Fényekkel. Gyönyörű volt. Tele volt a nézőtér, a lelátó és a két oldal is. Középen ott állt az igazgató, az "apósom" és Alex. A másik oldalt anya és apa (???). Mi? Na nem. Mikor megláttak mindenki csodálkozva nézett rám és tapsolni kezdtek. Alex szeme kikerekedett és megköszörülte a torkát. Mindenki elámult. Éreztem mindenki tekintete egy felé irányul. Az pedig én voltam. És a dekoltázsom...Odaléptem hozzá, Viki pedig elment. Nagyon jól állt neki a szmoking. Zavarba ejtően jól.
-Megérte várni.-súgta oda.
Elmosolyodtam.
-Csöndet kérek!-mondta az igazgató.
Mindenki elhalgatott.
-Ma egy különleges alkalom miatt gyűltünk össze. Egyik diáktársatok és egyben diákelnökünk, Alex ma nagy bejelentést szeretne tenni. Kérlek titeket hallgassátok végig és legyetek tanúi eme mesés alkalomnak.-mosolygott.
Alex ideges volt. Izgul? Rám vetette nagy barna szemeit és bele kezdett.
-Hanna! Mikor először megláttalak, tudtam, hogy te vagy az igazi. Egyszerűen éreztem. Gyönyörű vagy. Okos. Vicces. Számomra tökéletes. Ha valaki megkérdezné miért éppen te kellesz nekem, azt mondanám: mert te vagy az akiben látom önmagam. A legjobb. És a két legjobb együtt verhetetlen párost alkot-kuncogott, mindenki más is-Szeretném, ha örökké így lehetne. Szeretnélek megismerni és napról napra egyre jobban beléd szeretni. Hanna-guggolt le-Leszel a feleségem?-nézett fel rám boldogan és elővett egy dobozt a zsebéből. Kinyitotta és ott volt benne. A gyűrű. Gyémántnak tűnt. Eszméletlen szép volt.
-Igen.-könnyeztem be.
Mosolyogva felállt és megcsókolt. Pillangók repdestek a hasamban. Megállt az idő körülöttünk. Még nem éreztem így...Mindenki tapsolt és ujjongott. Mikor elváltunk ráhúzta a gyűrűt az ujjamra és megfogta a kezem. A nézőtérrel szemben álltunk és mosolyogtunk. Alex intett nekik és vigyorgott. Én nem tudtam, mit tegyek ezért hasonlóképp integettem.
-Látod. Már is bele szoktál.-nézett oldalt rám.
-Ez mindig így lesz?-gondolkoztam el.
-Most ne agyalj. Ez a mi esténk.
Visszasétáltunk.
-Nagyon gratulálok nektek! Tényleg egy álompár vagytok. Az eljegyzési est mindjárt megkezdődik az ebédlőben. Csak a közel állókkal természetesen. Menjetek a szobátokba! Jó éjt gyerekek.-mosolygott az igazgató.
Mindenki hangosan suspitolva visszavonult. Csak mi maradtunk. Anya lelkesen jött felém.
-Olyan büszke vagyok rád édesem.-ölelt át.
-Én is kicsim. Káprázatosan nézel ki!-puszilt meg apa.
-Ti mit kerestek itt?
-Mi vagyunk a szüleid. Ez természetes.
-Mondtam, hogy ne gyertek!
-Fejezd be! A szüleid vagyunk ha tetszik ha nem.-mondta anya szigorúan.
-Jó. Maradjatok. De ne szóljatok hozzám!-mentem el tőlük.
-Oh meg is van az én kis menyem.-fogta meg a vállam Imre.
-Áhh.-néztem fel rá.
-Remélem jó felesége leszel a fiamnak és azt is, hogy ő pedig méltó lesz a szerelmedre..-mosolygott.
-Azon leszek.-mosolyogtam műen.
-Üdv a családban szépség.-kacsintott és elment.
Még páran gratuláltak és végül Alex kiragadott a tömegből.
-Gyere. Mehetünk.-fogta meg a kezem mint egy úriember.
Átmentünk az ebédlőbe ami szintén fel volt díszítve és meg volt terítve. Leültünk a fősori asztalhoz. Jazz zene szólt. Mindenki leült. Sokan köszöntőt mondtak. Aztán vacsoráztunk. Nem ettem sokat.
-El sem hiszem, hogy eljegyeztelek.-súgta oda kacéran.
-Még én sem.-mosolyodtam el.
Az este jó volt. Sokat ittam. Táncoltam és hallgattam mások jó kívánságait. Egész este alig lehettem Alexxal. Mikor vége volt, olyan hajnali egy körül, visszamentünk a szobánkba és kidőltünk az ágyra.
-Kipurcanok.-sóhajtott fel.
-Nekem mondod? Magassarkúban táncolni egész este.-dobtam le magamról.
-Hát ja. Nem vagy semmi.-fordult felém.
Egymást néztük. Minden egyes szegletet, vonást. Fel kellett fognom, hogy ezt az arcot fogom bámulni még jó sokáig. Tetszett a látvány.
-Mire gondolsz?-kérdezte álmosan.
-Ránk. A jövőre. Mindenre.
-Ígérem, jó férjed leszek. Olyan akit megérdemelsz. Szeretlek.-fogta meg a kezem.
Már hogy szerethetne? Alig ismer. Akkor túl álmos voltam, hogy válaszoljak ezért elszenderedve lehunytam szemeim.
-Hiányoztál kis barack. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap.-hallottam részeges hangját.
Már majdnem derengett valami, de elaludtam.
