2.Évad 2.rész

Arra keltem fel, hogy valaki cirogatja az arcomat. Lassan felnéztem pilláim alól és megláttam Dénest.
-Csak hogy felkeltél!-mosolygott le rám megtámaszkodva egyik félkarján.
-Póló nélkül valahogy jobban tetszesz!-mosolyodtam el huncutan, ráharapva nyelvemre.
-Milyen fiú lennél!-nézett le rám rosszalló vigyorral.
-Szexi és dögös csajom lenne!-kacsintottam.
Tudom. Őrült egy bige vagyok.
-Pontosan engem írtál le!-nézett elbizakodva.
Ő sem semmi. Vannak beszólásaink.
-Akár!-nevettem fel-Fordulj el! Felöltözöm!-mosolyodtam el.
-Igen is!-tartotta fel kezeit majd elfordult.
-Na látod. Ezt szeretem benned. Udvariasabb kaszanovám már nem is lehetne!-adtam egy puszit homlokára miután felöltöztem.
-Egy hölgy megérdemli, és te nem akármilyen hölgy vagy!-adott puszit ajkaimra.
-Mindjárt megzabállak!-feküdtem rá hasára nevetve és megpusziltam mellkasát.
-Apropó zaba. Gyere le enni!-puszilta meg a fejem.
-Már is!-mondtam és bele léptem egy kikészített mamuszba.
Lementünk az ebédlőbe ahol Anti már helyet foglalt.
-Jó reggelt szerelmes pár!-ölelgetett meg minket jó kedvűen Berta néni.
-Jó reggelt!-kuncogtunk.
Anti is magára erőltetett egy mosolyt és helyet foglaltunk.
-Mi a reggeli?-kérdeztem ásítva.
-Nos hercegnőm, készítettem palacsintát, 6 töltelékkel, kókuszgolyót, zserbót, gofrit és van villás reggeli is. Tükör tojás kenyérrel és zöldségekkel, illetve virslivel.-mosolygott.
-Húha. Maga nagyon ügyes! Viszont én mégis csak megelégednék egy gyümölcs turmixszal ha nem bánja!-mosolygok rá.
-Csodálkozol lányom, hogy ilyen vékony vagy? Mondjuk meg sem szólalok. Szeretnék én ilyen modell alkatot!-mondta spanyolos temperamentummal mire felnevettem és a többiek is. Berta bement a konyhába ügyködni a reggelim. Anti ette a palacsintát, míg Dénes a gofriból vett.
-Mégis csak enned kéne valamit!-nézett rám Dénes aggódva. Mivel ő ült én meg álltam magához húzta derekam és nagy mancsát rátette. Én automatikusan kezeim leeresztettem nyaka köré.
-A gyümi turmix tartalmaz gyümölcscukrot. Az elegendő szénhidrát reggelire!-mosolygok le rá.
-De nem neked!-szól közbe Anti most először amióta leértünk. Majd szeme megakad Dénes kezén.
-Miért mondod?-nézek rá összefont karokkal immáron.
-Több szénhidrátot kéne bevinned. Tudod, hogy normális alakod legyen!-mondja minő egyszerűséggel és tovább eszik.
-Miért szerinted nem normális az alakom?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
Pont befejezte a reggelijét. Megtörölte a kezét és a száját majd elém állt.
-Ne értsd félre szivi, de nálad még a kutyám is többet nyom!-mondja az arcomba és felsétál.
Elképedve meredek magam elé.
-Rá se ránts! Nekem tökéletes vagy!-mondta mosolyogva.
-Te most meg ne szólalj. Meg sem védtél!-néztem rá morcosan.
-Ne haragudj édes, de reggeliztem. Majd beszélek a fejével.
-Hagyd!-mondtam és bementem a konyhába.
-Épp időben! Készen is van!-nyújtja át a lila színű turmixot.
-Köszi Berta néni. Ez nagyon jól néz ki!-mondtam hálásan.
-Egészségedre hercegnő!-mondta vigyorogva.
Kiléptem a konyhából. Dénes már nem ült ott.
-Ahh szuper. Egyedül reggelizek!-mosolyogtam hamiskásan.
Szívószállal leszűrcsöltem úgy 5 perc alatt, amikor meghallottam egy füttyöt.
Az asztal végéből jött. Anti itt hagyta a telefonját és az adott ki hangot. Gondoltam felviszem neki. Felsiettem és bekopogtattam hozzá.
-Nyitva!-hallottam morcos hangját.
-Szia. Nem hiányzik valami?-néztem rá kérdőn.
-Nem. Főleg ha magadra gondolsz!-nézett rám érzelemmentesen és kezein fektette tarkóját az ágyon.
-Ha magamra gondoltam volna azt mondtam volna "valaki"...Mindegy is. Ha te már ekkora bunkó vagy, én azért nem megyek le a szintedre. A telefonod lent hagytad.-néztem rá némi sértettséggel és semlegességet színlelve.
-Ohh.-pattant fel-Szuper!-mondta és kikapta a kezemből.
-Szívesen!-forgattam a szemeim és kiléptem volna, amikor vissza húzta egyik karom.
-Várj!-nézett rám.
-Igen?-fordultam vissza felé. Felnéztem rá, egyenesen a szemébe.
-Elvileg holnap akartam átadni, de nem leszek itt aznap.-mondta és elővett egy dobozt a szekrényéből.-Boldog szülinapot!-mondta egy enyhe mosollyal az arcán. Na már mosolyogni is tud?! Gondosan kinyitottam a dobozt és egy ruha volt benne. Bizonyára egy vagyonba kerülhetett. Láttam rajta. A Fashion77-től volt. Na akkor nem lehetett olcsó.
-A méreted Dénes mondta el. S-es. Bár ki gondolta volna?-forgatta szemeit nevetve. Kis szarkasztikus...
-Hmm..-vigyorgok vissza rá cinikusan.
-Ne haragudj! Ma már másodszorra jövök az alakoddal.-sütötte le szemeit.
-Nem számít. Ezt valahogy mindig megkaptam...-néztem oldalra.
-Holnap viselhetnéd ezt!-hagyta el a témát.-Csaphatsz egy bulit is, ha akarsz!-mosolygott.
-Ömm. Nem vagyok az a fajta lány. Szerintem majd talán elmegyek egyet vásárolni vagy beülök egy vacsira Dénessel!-tűrtem el egy hajtincset.
Megint úgy nézett. Mint reggelinél. Amikor Dénes átkarolt.
-Rendben van!-bólint komoran.
-Köszönöm az ajándékot!-mondtam felnézve rá, mikor azt vettem észre, hogy
folyamatosan az ajkamat bámulja.
-Okééé-húztam el-Akkor én most megyek!-fordultam sarkon miután nem válaszolt csak bambult a számra.
Elindultam a folyósón mikor utánam szaladt.
-Holnapután viszont szívesen látnám rajtad ha nem bánod!-mondta bámulva.
-Egész nap?-néztem vissza.
-Elhívnálak valahova!-vakarta meg tarkóját mosolyogva.
-Ömm. Ha Dénes nem bánja!-vonok vállat és faképnél hagyom.
-Nem bánja! Már beszéltem vele!-mondta követve.
-Rendben. Akkor holnapután!-nézek vissza egy kis mosollyal.
-Aztán ne olyan hangosan az ágyban!-kacsintott mire felnevettem.
-Nem ígérek semmit!-tablózom le.
-Ti..Szóval ti szoktatok..Tudod..Izé!-vakargatta tarkóját kínosan.
-Szexelni?-egészítettem ki gondolatát amire kiguvvadt szemekkel meredt rám.-Most mi az?-nrvettem el magam.
-Semmi csak..A te szádból túlságosan szexin hangzik.-mélyedt el tekintetemben.-Vagyis. Még kislány vagy! Ne használj ilyen szavakat. Szóval szoktatok vagy sem?-váltott át.
-Ömm..Úgy gondolom, hogy ez magán dolog!-tettem karba a kezem zavartan.
-Tudni akarom.-jött közelebb.-Megfektetett?-mondta kicsit ingerülten.
-Úristen Anti! Normális vagy?-néztem rá elképedve.-Mi ütött beléd?
-Szóval nem!-hagyta el egy megkönnyebbült sóhaj ajkait.
-Jézusom!-forgattam meg a szemeimet és megfordulva indultam el.
-Ne forgasdd a szemeid!-szólt utánam erőteljesen.
-Miért is ne?-kérdeztem a lépcsőn lefelé haladva.
-Mert ez az én házam. Az én szabályaim. Ja és az én házamban nem csinálhatjátok!-mondta már mellettem lépdelve.
-Hogyan?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Jól hallottad.-ragadta meg a karom amint leértünk.
-Erről Dénes is tud?-néztem rá dühösen.
-Nem. De majd megtudja.
-Most miért vagy ilyen? Az elején még olyan jófejnek tűntél!-duzzogtam.
-Mert te egy kislány vagy. Egy tini kislány. Nem fogom hagyni, hogy olyant csinálj amit nem szabad. Amit csak a felnőtteknek szabad.-magyarázott.
-Uramatyám. Ezt nem szabhatod meg!-ráztam ki a karom az övéből.
-De igen. Amíg itt élsz.
-Szörnyű vagy!-fújtatom és elviharzok.
Kimentem az ajtón. A legközelebbi cukrászdába mentem. Vettem magamnak egy fagyi kelyhet és felhívtam Dénest, mert egy csomó üzenetet küldött.
-Szia! Itt vagyok az egyik cukrászdában. Nem kell aggódnod!
-Úristen Hanna! Már azt hittem eltűntél, és miért nem válaszoltál az üzikre?
-Bocsánat tényleg, csak egy kicsit lejöttem kiszellőztetni a fejem.
-Miért? Baj van?-kérdezte aggódva.
-Nem, csak...Anti olyanokat mondott amitől inkább eljöttem.-sóhajtottam.
-Miket pontosan?-hallottam idegesebb hangját, mégis higgadt volt.
-Kérdezd őt. Most leteszlek. Szia kicsimi!-mondtam és letettem.
Épp befejeztem a fagyi kelyhem amikor megeredt az eső. Szuper. Egy kardit felkaptam mielőtt eljöttem. Gyorsan kifizettem és kiléptem az ajtón. A tető miatt nem folyt rám az eső. Karba tett kézzel dörzsölgettem karjaim amikor valaki odajött és felém emelt egy esernyőt. Mikor felnéztem egy lánnyal találtam szembe magam. Rövid, vállig érő barna haja volt. Barna szemek és kicsit husosabb mint én. De attól még tökéletes alakja van. Magasabb mint én, de csak fél fejjel. Márkás feszülős vaj színű egyberuhát viselt. Felnéztem rá.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
-Ugyan. Merre laksz?
-Innen egy utcányira!
-Nem mondod? Én is. Vagyis ma értem haza.-mesélte mosolyogva.-Menjünk együtt!-mondta és elindultunk.
A fejem és a saját feje fölé tartotta az ernyőt.
-Hanna vagyok!-mondtam miután elindultunk.
-De ismerős. Mintha...Na mindegy is. Én Fanni vagyok!-mosolygott rám.
-Fanni? Csak nem...Anti huga vagy?-néztem fel rá felismerve.
-Várj. Te az a Hanna vagy?-nézett le rám vigyorogva.
-Hogy érted?-néztem fel rá nevetve.
-Anti mesélt rólad. Mondta, hogy bombázó vagy. Meg, hogy Dénessel jársz!-mondta de az utóbbit már nem túl nagy örömmel.
-Ezt mondta volna?-vigyorodtam el.-Ömm igen. Dénessel együtt vagyunk.
-Gratulálok!-nézett le rám egy műmosollyal.
-Köszönöm. Egyébként hogy hogy ma jöttél? Anti későbbre várt.
-Gondoltam meglepem. Rég láttam már, ahogyan Dénest is!-tette hozzá amitől nem éreztem magunkat túl nagy biztonságban. De mégis ki ez a lány?
-Ez jól hangzik!-tettettem.-Hány éves is vagy?
-17 vagyok. Mint Dénes. Tudod Antival 5 éves koruk óta ismerik egymást. Azóta ismerem én is. Van egy közös múltunk!-meséli mintha ezzel jelezni akarna, higy régebb óta van a terepen.
-Na és Anti hány éves?-váltottam témát.
-Anti? Nagy fiú már. Kereken 20!-mondta vigyorogva.
Ez úgy jött le nekem mintha azt akarná kifejezni, hogy a bátyja is nagy falat nekem. De miért is kéne nekem Anti?!
-Azta. Akkor itt én vagyok a legfiatalabb!-nevettem fel zavartan.
-Mennyi is vagy aranyom?-kérdezi némi lenézéssel a hangjában.
-Holnap töltöm be a 16-ot!-mondtam mint egy kis nyuszi.
-Áhh-nézett le rám magabiztosan és diadalittasan.
-Nézdd, itt is vagyunk!-töröm meg a csendet.
-Nekem nem kell mondanod, bárhol megismerem a bátyám házát!
-Értem. Csak mondtam!-néztem fel rá értetlenül.
-Jajj nyugi nem haragszom. Menjünk!-erőlteti magára újra a mosolyt.
Miért is haragudna?! Na jó, már most nem szimpi.
Benyitottunk amikor Dénes felkapta a fejét és úgy nézett Fannira, hogy belesajdult a szívem. Miért nézett rá így? Úgy bámulta mintha meglátná rég elvesztett szerelmét, az igazit, a nagy Őt. Ellenben Antival, aki azonnal rám nézett.
-Meglepetés!-borult a fiúk nyakába.
-Hugi!-veregette meg a vállát boldogan Anti.
-Fanni!-nézett rá Dénes és kivette Anti öleléséből. Azonnal magához ölelte és úgy szorongatta mint a kisfiú a játék mackóját. Elég furcsán és kínosan éreztem magam. Egyik karommal átfogtam a másikat és a földet pásztáztam.
-Hanna!-jött oda hozzám Anti.
Úristen de jól esett, hogy akkor odajött. Ne tudjátok meg, mintha...Kiakart volna segíteni. Mint akinek én számítok.
-Anti!-nevettem rá, ugyanis én nem számítottam meglepetésnek.
-Hol voltál?-ölelt magához.
-Lementem a cukrászdába!-mondtam és olyan biztonságban éreztem magam az ölelésében. De közben majdnem a sírás fogott el, amikor láttam, hogy Dénes még mindig Fannit szorongatja és PUSZILGATJA (?!!) Azt hittem rosszul látom. De nem. A nyakát puszilgatta és az arcát mire Fanni csak vihorászott. Anti zavartan tekint irányukba és látván világfajdalom arckifejezésemet össze húzta szemöldökét és köhintett egyet, hogy vegyék már észre magukat.
-Ömm. Szia Hanna!-köszönt Dénes miután elengedte a lányt.
Nem tudtam megszólalni mert féltem akkor elsírom magam ezért csak intettem egyet és felfutottam a szobánkba. Bezárva az ajtót. Olyan 10 percig sírhattam de úgy hogy nehogy hallják. Kopogást hallottam.
-Hanna!-kopogott Dénes.
-Igen?-próbáltam nem sírós hangon beszélni.
-Bejöhetek?
-Minek?-kérdeztem orrom törölve.
-Bent hagytam Fanni ajándékát. Kiadnád legalább kérlek?
-Komolyan?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen. Neki vettem.-válaszolt egyszerűen.
-Kiadom...-mondtam feladva és aprón kinyitottam a kulccsal majd átdobtam a dobozát.
Hát persze. Nem is nekem vett ajándékot. Én hülye.
Amint kidobtam azonnal kulcsra zártam vissza az ajtót. Úgy csináltam, hogy ne lássa az arcom. Rájönne, hogy sírtam.
-Baby baj van?-kérdezte miután rázártam.
Nagy erőt vettem magamon, hogy ne sírjak, csak a könnyeim hullottak arcomon.
-Nincs. Csak megfájfult a fejem.-hazudtam.
-Azért futottál fel az emeletre?-kérdezte tovább furakodva.
-Nem. Csak a hasam is megfájdult.-folytattam hazudozásom.
-Jól van. Ha jobban vagy azért lejöhetnél a nappaliba! Mi ott leszünk!-mondta és hallottam lépteit.
Lerogytam a földre. Nagyon rosszul esett, hogy Dénes bocsánatot sem kért. De legfőképp az, hogy Fannit úgy puszilgatta és magához ölelgette. Mintha ő lenne a mindene. Könnyeim még mindig folytak. Bekapcsoltam a TVt. Pont egy beszélgető show ment.
-Nos és mit javasol?
-Ahogy elnézem, bozonyára az alakjával lehet a gond. Menjen futni!
-Úristen. Észre sem vettem. Köszönöm a tanácsot.
Ekkor pedig rádöbbentem, hogy nekem is ezt kéne tennem. Gyorsan lemostam az arcom amin elkenődött a spirál. Futó szerelésbe öltöztem és felhúztam a zöld futó cipőm. Újra sminkeltem magam. Nyilván való, hogy egy olyan lánnyal mint Fanni nem vehetem fel a versenyt, ha itt gubbasztok. Lesiettem a lépcsőn. Kivettem a hűtőből egy üveg vizet.
-Elmentem futni!-álltam meg a nappaliban.
-Remek szivem.-mondta Dénes.
-Nem mehetnék veled?-mondta Anti.
-Ömm. De, nyugodtan!-mondtam mosolyogva.
Tudod Dénes, ha harc hát legyen harc! Anti boldogan nézett vissza, míg Dénes arca kissé elborult.
-Vigyázz rá!-biccentett álszenten Fanni.
-Gyors átöltözöm.-mondta Anti izgatottan és felfutott a lépcsőn.
Addig lehuppantam Dénes mellé a kanapéra.
-Ezt a filmet ismerem!-mondtam elnyomva utálatom és magabiztosságot mutatva.
-Igen? És mi a vége?-vicsorított Fanni.
-A lány végül bebizonyítja, hogy sokkal jobb annál a kis cafkánál és boldogan él a pasijával!-mosolyogtam vissza.
Tudom, hogy nem így végződik. De jó érzés volt ezzel a hasonlattal jönni.
-Jól hangzik!-mosolygott Dénes és magához ölelt.
-Puszit!-mondtam szándékosan.
-Jobb ötletem van!-mondta vigyorogva.
Ekkor hírtelen bekapta ajkam és vadul csókolni kezdett. Csukva volt a szeme. Fél szemmel vizslattam Fanni tekintetét. Az volt amit sejtettem. Majd megette az irigység. Győztes mosollyal váltam el Dénestől.
-Isteni voltál!-nyomtam egy puszit nyakára.
A csaj ha tudott volna ölni a szemével már halott lennék. De peche van. Ennyire nem nagy szám.
-Itt vagyok!-jött le Anti laza szürke futó gatyában. Na és kb úgy annyiban. Ja meg sport cipőben.
-Indulhatunk?-mosolyogtam.
Na ezt hívom én úgy, hogy két legyet egy csapásra. A kiszemeltjét és az egyetlen bátyuskáját is megkaptam. Na jó Anti más. De hadd higyje csak.
-Ácsi. Hol a pólód tesó?-nézte gyilkos tekintettel Dénes majd rám.
Vajon mi járhat a fejében?
-Póló nélkül szeretek futni!-kacsintott.
Úgy nézett rá, mint Fanni rám. Féltékenység némi idegességgel és aggódással megvegyítve.
-Habár. Igazad van. Úgy is melegünk lesz. Jobb lesz ha topba futok!-mondtam lazán mintha természetes lenne és levettem a pólóm. Sport top volt rajtam de még így is nagyobbak voltak a melleim mint a kis cafkáé. Új neve. Anti ámulattal nézett rajtam végig. Dénes frusztráltan. Fanni pedig fénylett a sárga irigységtől.
-Baby!-állt fel Dénes-A kardid azért húzd fel!-mondta és rá tette vállamra.
-Rendben van. Én egy órát fogok futni. Addigra már sötétedik.
-Időben érj haza!-adott egy homlok puszit.
-Majd én kezeskedem róla!-állt mögém Anti hírtelen és kezeit vállamra tette.
Na ez a helyzet aztán furcsa volt mondhatom. Anti mögöttem állt nagyon közel és Dénes előttem szintén nagyon közel. Egy ideig farkas szemet néztek.
Most ne értsetek félre de úgy néztünk ki mint egy szendvics. Állva.
-Ömm. Azért még levegőért jutnék!-nevettem föl.
-Hát persze!-állt el Dénes kínosan nevetve és megvakarta tarkóját. Anti viszont nem mozdult.
-Gyere fitness girlöm!-karolt át hátúlról mire felnevettem.
Ám Dénes és Fanni korántsem nevettek. Megfeszülve figyelték ahogy önfeledten nevetünk és karjai derekamat fonják át.
-Megyek fitness boy!-kacsintottam majd kinyitottam az ajtót. Kimentünk és becsuktuk.
-Te ismered a helyet. Mutatnád?-intettem kezemmel.
-Ugye most nem gondolod, hogy komolyan futunk? Na jó egy kicsit futunk, de annyira, hogy ne izzadjunk ki és meghívlak valamire!-kacsintott.
-Ohh dehogy. Nem fogadhatom el.-pirultam el.
-Dehogynem. Körbe vezetlek.-tette kezeit derekamra. Újra.
-Ám legyen!-forgattam a szemeim beadva derekam és felnevettem.
Elmentünk futni. Úgy tíz percet futhattunk. Néha sétálgattunk is. Láttam, hogy többet bírna, de tekintettel van rám. Ezután lekanyarodtunk arra amerre a cukrászdába mentem. Tovább mentünk be a belvárosba.
-Ez gyönyörű!-néztem körbe a kivilágított boltokra.
-Itt élek gyerekkorom óta. De egy percre sem szűnt meg a csodálatom.
-Elképesztő. Nem untál rá?
-Ilyen gyönyörűségre? Soha!-állt velem szemben és enyhén elmsolyodott.
-Annyira édes vagy mikor mosolyogsz!-néztem rá mint a kisgyerek a Mikulásra.
-Komolyan?-pirult el.
-Nem. Hazudok!-nevettem fel.
-Bolond!-nevetett fel és megpuszilta a fejem.
Ez kicsit furcsa volt hiszen még soha nem puszilt meg vagy ilyesmi. Az átkarolásai is furcsák voltak. Bizsergő érzéssel töltöttek el.
-Kérdezhetek valamit?-mondtam lehajtva fejem.
-Igen?-hajtotta fel állam.
-Szerinted Dénesnek bejön a húgod?-kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
-Csajszi! Viccelsz?-nevetett fel.-A tesóm jó csaj, de Dénes nem hülye. Nyilván tudja, hogy te jobb vagy mint ő!-vigyorgott.
-Kedves tőled, de láttam, hogy puszilgatta ma. Hogy ölelgette és szorongatta. Mintha jobban szeretné mint...Engem!-néztem fel mondatom utolsó szaván.
-Tudod...Van egy múltjuk. Amiben Dénes szerelmes volt a hugomba. A hugom is belé. De mindig csak kavartak. A kapcsolatukat sosem címkézték. Nem mondták, hogy járnak. Csak sokat kufircoltak. Na meg egy csomó mást is. Szóval. Tudod...Dénesnek talán azért olyan különleges ő, mert vele volt az első szex. Ahogyan a hugomnak is vele.-mondta kínosan.
-Szóval őt szereti. Én egyáltalán nem is vagyok különleges!-folytak le könnyeim és elfutottam.
Nem tudom merre, de lefutottam egy utcán. Persze hallottam, hogy jön utánam de nem érdekelt. Lerogytam egy padra és törökülésben arcomat tenyerembe temettem és sírni kezdtem.
-Hé!-éreztem egy kezet a vállamon.
-Hagyjál Anti!-rántottam vállat szipogva.
-Ne sírj kicsi lány!-ölelt magához.
-Hallottam amit hallottam. Nem érdekel. Akkor legyen csak vele. Én vissza megyek inkább abba a vallásos suliba. Még az is jobb!-zokogtam.
-Hallod babus! Nem mondtam, hogy őt szereti jobban. Csak, hogy van egy múltjuk és az elsőt mindenki megjegyzi.
-Szóval nem szereti már?
-De igen. De nem úgy. Már régen kimondták mielőtt Dénes elment abba a suliba, hogy vége. Barátok maradtak.
-Biztos ez?-szipogtam és törölgettem szemem.
-Igen kicsim. Na gyere. Ne sírj már!-húzta oda fejem mellkasához.
Olyan nyugalmat árasztott.
-Aranyos fiú vagy te Anti. Bárcsak mindig ilyen lennél!-mondtam mellkasán pihentetve fejem. Izmos felső teste zavarba is hozott, ugyanis nem volt rajta póló és ez így nem csak édes hanem erotikus is.
-Mindig ilyen vagyok!-nevetett.
-Nem.-szipogtam-Tudod, mikor az alakommal jössz mindig megbántassz!
-Azt csak cukkolásból mondom. Te is tudod hogy istennő vagy!-nézett rajtam végig.
-Így gondolod?-mosolyodtam el álla alatt.
-Főleg most. Jó ez a top!-mondta és éreztem, hogy mosolyog.
-Te kis csődör!-csaptam a mellkasára nevetve.
Hírtelen megláttam Dénest és Fannit sétálni.
-Azok ott?-nézte őket Anti is.
-Ők azok!-mondtam megbizonyosodva.
-Felénk jönnek.-mondta aggódva.
-Gyorsan elengedlek, még félre értik.
-Rendben. Várj a könnyeid!-mondta és elkezdte a szemem törölgetni.
-Kész?-kérdeztem felnézve rá.
-Igen.-mosolygott a szemeimmel farkas szemet nézve.
Odaértek hozzánk és megálltak előttünk.
-Úgy tudtam futni mentetek!-kötekedett Fanni.
-Ömm. Szünetet tartunk épp!-mentettem ki magunkat.
-Nem jöttök meginni valamit?-kérdezte Dénes.
-Én nem hiszem, de ti érezzétek jól magatokat!-mosolyogtam hamiskásan.
-Veled megyek! Egyedül ne menj haza!-mondta Dénes.
-Ahogy szeretnéd!-mosolyogtam.
-Ahh ez így nem buli én is megyek!-kiáltotta Fanni.
-Nem nem hugi. Te velem jössz ünnepelni.-mosolygott Anti.
-Mit ünneplünk?
-Téged!-fintorgott majd elmosolyodott.
-Ahh szuper. Arra mindig van időm! Először mehetünk a H&M-be...-sorolta ezután tervét.
-Akkor mi megyünk!-mondta Anti és előre tologatta a még mindig csacsogó hugát.
Dénessel felnevettünk és elindultunk. Nem szólaltunk meg. Csak sétáltunk a lámpák fényes homályában. Ekkor megfogta kezem és átkulcsolta ujjaival.
-Minden rendben volt ma?-kérdezte felém  tekintve.
-Hm?-kaptam oda a tekintetem.-Ja igen, persze!-néztem el.
-Akkor miért érzem, hogy nem?
-Chh..Tipikus férfi. Jókor esik le a tantusz!-forgattam szemeim oldalasan.
-Hogyan?-fordított magával szemben.
-Tulajdonképpen miért jöttél velem?-álltam meg.
-Mert nem akartam, hogy egy ilyen szép lány egyedül kószáljon haza sötétben!
-Pontosan. Nem azért jöttél mert velem akartál lenni, hanem csak a "kötelességedet" végezted!-mondtam és előre siettem.
-Hanna! Várj már!-jött utánam.
-Ne! Hagyj Dénes! Ahol te valójában lenni akarsz az arra van!-mutattam a távolba amerre Antiék mentek.
-Hallgass végig!-fogta meg a kezem.
-Ja és Fanniról miért nem meséltél soha?!-hánytam a szemére.
-Hanna szóhoz juthatnék?!
-Tudod mit?! Nem!-mondtam kiakadva-Nem Dénes! Én most haza megyek. Főzök egy kávét, lezuhanyzom és alszok egyet. Te pedig menj oda ahova a szíved húz!-mondtam könnyezve és elkezdtem futni.
Amúgy is futó cuccban voltam. Gyorsan futottam és indulatosan. Elérkeztem a kapuig. Csengettem.
-Ki az?-hallottam Berta hangját.
-Én vagyok az. Kinyitná?
-Persze csillagom, már is!-hallottam vidám hangját és a kapu ki is nyílott. Befutottam a kertbe és be a házba.
-Oh, te sírtál?-nézett rám Berta.
-Nem, csak nevettem. Tudja, egy viccen. Ez a vicc pedig olyan jó volt, hogy már sírva fakadtam érti?-mosolyogtam rá fájdalmasan majd letöröltem könnyeim és felfutottam a szobámba. Össze pakoltam minden cuccom. Átvittem egy másik szobába. Csak egyetlen szabad szobát fedeztem fel, ami Antié mellett volt. Átcuccoltam, bezártam az ajtót és sírtam. Megint. Ami után kisírtam magam elmentem lezuhanyozni és megittam lent egy kávét, extra sok tejjel. Felmentem és a paplanba burkolózva aludtam el.