2.Évad 1.rész

A vonatot végig beszéltük. Aztán aludtunk is de csak annyira, hogy bármikor készen létben legyünk ha menni kell. Közben a croassontokat is megettük.
Egy női hang megszólalt a bemondóban.
-A következő állomás Zalaegerszeg! Kérjük idejében szálljanak le!
Felbóbiskoltunk a város neve hallatán, egymásra néztünk és levettük a bőröndeinket a bőrönd tartó rekeszről.
Hamar oda értünk. Kinyitódott az ajtó és hangos sípolassal jelezte, hogy menni kell. Leszálltunk és megálltunk az állomáson.
-Kéne fuvar, nem? Vagy milyen messze lakik Anti?
-A belvárosban. Kicsit messze. Felhívom, hogy jöjjön értünk!-mosolygott.
Gyorsan a névjegyzékben előkereste a számát és megcsörgette. A fiú azonnal felvette. Kihangosította.
-Szia Anti! Itt vagyunk az állomáson! Értünk jössz?
-Persze tesó! 10 perc és ott vagyok!
-Ne száguldj azért te kis Paul Walker!-nevetett fel.
-Az ifjabbik személyesen!-hallottam édes nevetését.-Na indulok!
-Rendben. Szia!-tette le Dénes.
Leültünk a padra. Vártunk olyan tíz-tizenöt percet és megjelent egy piros BMW, ami nekünk dudált.
-Déneees!-kiabálta feltehetőleg Anti.
Kiszállt az autóból és vigyorogva jött felénk. Anti jó kiállású fiúnak tűnt. Egy magas Dénessel, aki azért elég magas, szőke haj, barna szemek és enyhén cleor bőr. Kicsit kigyúrt, de csak ízlésesen. Fogsora egyedi. Markáns arc, megfogó szemek, dús ajkak, laza öltözék. Az egész gyerek egy chill, ha ránézel. A két lábon járó fiú modell, a lányok minden vágya.
Ahogy felénk jött ragyogó fogdorát megvillantva, egy pacsit vágott le Dénessel ahogy össze találkoztak.
-Paul Walker!-nevetett Dénes.
-Win Diesel!-nevetett vissza rá Anti.
-Kinek a személyében köszönthetem a hölgyet?-mosolygott rám.
-A nevem Hanna!-adtam egy félmosolyt.
-Áhh, Hanna! Milady!-csókolta meg kézfejem elragadó mosollyal.
-Öreg! Ez már nem menő! Főleg nem az én csajomon!-tette karbat nevetve Dénes.
-Akkor induljunk!-nevetett vissza Anti és a kocsi felé mentünk. Dénes beült az anyós ülésre. Anti a kormányhoz. Én pedig hátra Dénes mögé.
-Szép járgány!-jegyeztem meg.
-Köszönöm!-mosolygott-Szép szemek!-nézett rám a vissza pillantó tükörből.
-Amik csak rám néznek!-nézett rám Dénes is, majd enyhén fenyegetően Antira.
-Hányan fogunk együtt élni?-kérdeztem egy kis idő után.
-Nem sokan. Agg legény vagyok. De van egy takarító nőm, Berta. Ja és egy kutyám, Zénó.
-Na és mi van a Fannival?-kérdezte Dénes.
-Fannival? Koleszos. Hétvégére jön csak haza. Nehogy megint ráhajts!-nevetett.
-Az a múlté!-nézett rám a vissza pillantóból biztatóan.
-Ha olyan csajom lenne, mint Hanna, eszembe sem jutna egy olyan csaj mint a húgom!-nézett rám ő is.
-Nem is jut!-nézett rá idegesen, majd látva zavart arcom, enyhült tekintete majd mosolyogva folytatta-Tudom, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ő az enyém!
-Én is az vagyok, hogy te vagy nekem!-bíztattam boldogan amit egy jóleső mosollyal nyugtázott.
-Nyálgépek!-nevetett fel Anti némi érccel a hangjában.
-Ne irigykedj tesó!-nevetett Dénes is.
-Én? Chh, hiszen ott van nekem Berta!-nevetett.
-Kíváncsi vagyok arra a Bertára!-viccelődtem én is.
-Most meg is ismerheted. Itt vagyunk!-parkolt le egy nagy ház előtt. Kiszállt kinyitni a kaput, vissza ült, majd behajtott az udvarba. Ami hozzá teszem hatalmas volt. Kiszálltunk, ő pedig beparkolt a garázsába. Miután lezárta visszajött és elindultunk a bejárathoz. Egy hatalmas fehér színű ház volt. Modern. Agglegényes.
-Gyertek!-mosolygott és hozta a bőröndömet.
-Bertaaa!-kiabált.
Amint beértem majd leesett az állam. Hatalmas belűlről is. Egy nagy lépcső vezet az emelethez. A nappali hodály. Luxus tv-vel és méreg drága kanapéval. Fehér szőrme szőnyeg, fehér tölgy padlózat.
-Azonnal!-jött le az emeletről Berta.
Amint megláttam akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Ő lenne a nagy Berta? Egy öreg néni? Na jó, Anti humora kikezdhetetlen.
-Hmm. Vele nem veheti fel még Hanna sem a versenyt!-nevette el magát Dénes.
-Én megmondtam!-nevetett Anti is.
-Kiket üdvözölhetek?-mosolygott Berta néni.
-Dénes vagyok, ő pedig a barátnőm, Hanna!-nyújtott kezet.
-Milyen helyes fiatal ember! Na de milyen szemre való barátnője van!-kuncogott a hölgy.
-Örülök, hogy megismerhetem!-nyújtottam kezet mosolyogva az ősz hajú, kontyos, garbós asszonykának.
-Jajj hát még én! Aranyom már nem sokáig bírtam volna tovább ezzel a lókötővel. Folyton szanaszét dobálja a zoknijait és üvölteti a zenét!-panaszkodott ujjaival hadonászva.
Mindannyiunkból kitört a röhögés.
-Berta! Én azt hittem szeret!-nevetett Anti.
-Az a vonat elment cucukám, mikor az ötvenet töltöttem be!-pofozgatta meg majd a konyhába igyekezett.-Készen van a süti fiatalok! Egyetek!
-Én nem kérek köszönöm!-utasítottam vissza kedvesen.
-Mi?-nézett csodálkozva.-Te nem kérsz? Olyan nincsen kis szivem, eszel és kész!-zárta le a témát amire felnevettem.
-De csak egyet!-mondtam nevetve.
-Ejj, olyan kis vékonyka vagy! Ám legyen! Amíg eszel, nekem rendben van!-mondta mosolyogva és kivette a sütit. Tálalta és öntött hozzá kakaót is. A konyha is nagyon szép volt. Minden modern. Márvány köves amerikai konyha pult. A fal színe szürke.
-Előkészítettem az ágyakat. A szépség alszik majd Antival, a helyeske pedig majd velem!-mosolygott huncutul.
-Na de Berta! Hanna előtt kell incselegni? Mondtam, hogy diszkréten!-mosolygott Dénes mire röhögésbe kezdtünk Antival és Berta is szakadatlan nevetett.
-Na! Aludjon velem mára!-mondogatta Berta.
-Aludj csak!-mondta Anti vissza folytva nevetését.
-Ahh, ám legyen. Nézze meg Berta, elveszi az eszem!-bólogatott rosszallóan Dénes mire újra röhögésbe kezdtünk.
-Jöjjél csak kedveském!-rángatta fel az emeletre Berta. Antival lent maradtunk.
-Na jó. Félek, hogy Berta este elcsábítja a barátom!-nevettem fel.
-Tőlem nem félsz?-közeledett vigyorogva Anti.
Hírtelen megállt bennem az ütő. A szívem gyorsan dobogott. Anti most kikezdett velem?
-Miért is félnék?-lepleztem ijedtségem némi nevetéssel.
-Hogy elcsábítalak ma este!-támaszkodott meg a falnak felém dőlve. Oké. Hova lett a magán szféra?
-Hogy mi?-néztem rá elbizonytalanodva.
-Nyugi csak ugratlak!-öklözött egyet a vállamba (?!) amivel teljesen össze zavart.
-Kb annyira tudnál elcsábítani mint Berta Dénest!-nevettem ismét leplezve az imént történtek utáni sokkom.
-Hmm. Az már valami.-harapott bele a sütijébe engem szugerálva.
-Fel megyek szerintem!-akartam lezárni ezt a csevelyt mert kezdett kicsit fura lenni.
-Nem nem!-húzta vissza a karom.
-Mi?-néztem rá ijedten.
Most ez mi? Teljesen megrémültem.
-Addig nem míg nem ettél sütit! Megígérted Bertának!-vigyorodott el és ujra bele harapott csokis sütijébe.
-Te bolond! Nem kérek!-nevettem el magam.
-Ahh. Na jó! Akkor legalább egy harit az enyémből!-szorította meg kezem amit még mindig nem engedett el.
-Akkor elengedsz?-húztam fel szemöldököm.
-Utána mehetünk fel!-simította végig a karom.
Na jó! Itt kicsit beparáztam. Ez most ugye csak viccel az ilyen jeleivel.
-Nagyra nyit!-tette mutató ujját a számra és úgy éreztem magam mint egy kis gyerek. Óvatosan lehúzta alsó ajkam és a beleharapott részt oda tolta. Gyorsan beharaptam mire felnevettem. Ő is nevetett. Hihetetlen édesen. Na jó. Befejeztem. Csak Dénes hangja édes. Hanna! Meg ne halljak ilyet mégegyszer!
Miután leharaptam egy részt ő bekapta az egészet. Nevetve néztünk egymásra tömött szájjal.
-Na jó gyere szivem!-húzta el karom az emeletig vonszolva.
-Semmi szivem!-utasítottam el becézését.
-Nekem tetszik. Illik rád.
-Ez olyan mintha házasok lennénk. Például én meg mondhatnám hogy drágám de nem. Úgyhogy ne!
-Drágám? Ez cuki. Hívj így!-vigyorgott le rám.
-Neem. Nem is figyelsz rám?-forgattam a szemem nevetve.
-De igen. Folyton.-mosolygott.-Na gyere!-zökkent ki gyorsan.
Szerintem még ő is rájött ez milyen nyomulósan hangzott.
-Ugye csak viccelsz, hogy együtt alszunk?-tettem karba a kezem.
-Szerinted?-ráncolta fel a szemöldökét.
Megsértődött?
-Mutasdd meg hol van most Dénes és vele alszok! Egyértelműen!-mondtam mosolyogva mire kicsit elkomorodott.
-A folyósó végén!-mondta némi közönnyel.
-Köszi!-mosolyogtam felhúzott vállakkal.
-Várj!-húzott vissza.
-Igen?-néztem vissza rá.
-A melltartó pántod...Lecsúszott!-mondta halvány mosollyal és ujjaival gyengéden vissza igazította.
-Kössz, hogy szóltál!-néztem rá némi értetlenséggel és enyhe mosollyal.
Elsétáltam a folyósó végéig. Ott volt egy szoba. Bekopogtam és benyitottam.
-Dénes?-kérdeztem halkan.
-Hannám!-jött felém és felkapott az ölébe a küszöbön mire felnevettem. Combjaim átfogta míg én nyaka köré fontam kezeim.
-Őrült vagy!-nevettem fel önfeledten.
Puszikat nyomott a nyakamra.
-Na ez tetszik?-csókolgatta a nyakam.
-Hmm. Nem rossz!-nevettem fel.
Csak vicceltem. Majd megvesztem érte.
-Na jó. Ennél több is van a tarsolyomban!-kacsintott.
-Igen?-néztem rá huncutan.
-Igeen!-mondta belesóhajtva a csókunkba. Mohón falta ajkaim.
-Ezt nem itt kéne zsenikém!-adtam puszit orrára.
-Igaz!-vigyorgott eszelősen.
Szemem sarkából vettem észre, hogy Anti végig nézte jelenetünket. Feszülten nézte zsebre tett kézzel, majd besétált a szobájába.
-Oda nem mehetünk. Ott alszik Berta.-mondtam vigyorogva.
-Az csak vicc volt. Neki a másik folyósón van a szobája. Ez a miénk. Amúgy is van vagy 10 szoba ebben a házban!-nevetett fel.
-Akkor irány befelé!-adtam neki egy puszit arcára.
-Igen is hercegnőm!-puszilt rá ajkaimra.
Bevitt ölben és letett az ágyra. A szoba nagyon szép volt. Arany árnyalatokban pompázott. Nagy francia ágy. Szekrények, hatalmas szőnyeg és egy bazi nagy plazma tv. Egy kis szekrény az ágy mellett éjjeli lámpával és magazinokkal. Stílusos meg kell valljam. Bele dőltetett az ágyba és felém magaslott.
-Nagyon szép vagy!-mondta mosolyogva és beletúrt a hajamba.
-Te pedig eszméletlenül helyes!-túrtam bele én is a hajába.
-Imádlak!-hajolt le és csókolt meg lágyan. Olyan jó, bizsergő érzés volt. Ahogyan nyelve az én nyelvemmel rakoncátlankodott és egymás ajkát faltuk éreztem, imádom őt.
-Annyira szeretek veled lenni!-mondtam boldogan.
-Nem tudom elmondani milyen sokat jelentesz nekem!-mondta olyan vigyorral amit minden lány szívesen látna.
-Akarlak!-mondtam szenvedéllyel és elkezdtem gombolni az ingem.
-Kicsim, biztos vagy ebben?-nézett le kezeimre.
-Igen. Mi lenne jobb alkalom ha nem ez? Végre megszöktünk és akarlak.
-Nem lennék rá képes!-mondta lefele nézve.
-Miért nem?-ráncoltam össze homlokom felhúzott szemöldökkel.
-Úgy értem így nem. Erre készülnék. Én végre különlegessé akarnám tenni. Mintha ez lenne az elsőd. Nekem többet jelentesz ennél az egyszerűségnél!-mondta és a szívem meglágyult.
-Nálad jobbat nem is kívánhatnék!-mondtam és állát magam felé húztam.
-Szeretlek Hanna!-mondta összeszorított szemöldökkel és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
Mikor elváltak ajkaink kopogást hallottunk. Lemászott rólam.
-Kinyitnád?-kérdezte édesen.
-Persze, lustim!-mondtam mosolyogva és egyben szemforgatva.
Amikor kinyitottam Anti állt előttem.
-Szia. A bőröndötök lent maradt. Gondoltam felhozom!-mondta alig hallhatóan.
-Nem kell suttognod! Dénes nem alszik!-mosolyogtam.
-Rendben!-nevetett fel édesen. Ahhj már megint kezdem. Nem és nem. Anti nem lehet édes.
-Köszi, hogy felhoztad! Nem kellett volna! Elég nehezek!-vigyorogtam.
-Sima ügy volt!-rántott vállat egósan.
-Anti csak nem jóéjt puszikáért jöttél?-karolta át hírtelen a derekam Dénes.
Anti szeme levándorolt a derekamra. Furcsán méregette majd válaszolt.
-De. Igazából azért!-huzogatta fel szemöldökét majd elnevette magát.
-Na menj már!-nevetett Dénes is és hozzá vágta a párnáját.
-Jó éjt!-mondtam mosolyogva amikor hírtelen haveri arca átváltott valami másra. Szemei szikráztak. Az ajkaim nézte. Dénes zökkentette ki.
-Hé! Öreg!-lengette előtte kezeit.-Ne ilyen nyilvánosan csorgasd a nyálad!-nevetett.
-Mi? Jah nem. Csak elkenődött a szájfénye.
-Jajj!-kaptam a szám elé zavartan.
-Az az én művem!-jelentkezett Dénes vigyorogva és büszkén vállalta a smárolásunkat.
Anti arca ismét furcsa volt. Beborult és kiolvashatatlan. Nagy színész a gyerek, ugyanis egyből váltott egy kacsintásra majd mikor Dénes vissza ment a szobájába újra úgy nézett rám. Én zavarodott arccal néztem vissza rá és bementem az ajtón a bőröndöt behúzva magam után.
-Gyere nyuszim aludjunk!-mondta Dénes és karjait szét tárva várt rám.
-Mindjárt csak felhúzom a pizsim.
-Én is!-mondta és lehúzta felsőjét. Aztán nadrágját. Csak boxer volt rajta.
-Így még nem láttalak!-haraptam be ajkaim végig mérve.
-Tetszik mi?-méregetett.
-Nagyon is!-haraptam tovább ajkam.
-Nyugi cica. Hűtsd le magad!-mondta vigyorogva amivel elrontotta a kedvem. Így állunk? Ám legyen Dénes! Akkor játszunk!
Felhúztam a fekete csipkés bugyimat és pushupos melltartóm. Amint meglátott leesett az álla.
-Hmmm...-gyűrte a lepedőt eres kezeivel és ajkait harapdosta.
-Tetszik mi?-húztam az agyát.
-Vadító vagy!-nyalta meg ajkát.
-Nyugi macim. Hűtsd le magad!-mondtam lebombázva őt.
Felkacagott hátra dőlt fejjel.
-Imádlak te nő!-mondta és ádám csutkája kilátszott.
-Imádhatsz is!-mondtam és beleugrottam az ölébe. Ott ültem azon a részen. Éreztem, hogy feszül és hogy feláll neki.
-Zavarba hozol!-mondta a boxerére nézve.
-Még jó hogy egy lányon nem ilyen feltünő ha felizgul!-kuncogtam.
-Kabd be!-vágta hozzám a párnám duzzogva.
-Maciiii! Haragszol?-nevettem el magam.
-Kikészítesz!-nevetett ő is.-Letablózol. Kijátszol. Felizgatsz. Ahh. Nem tudom mit csinálsz velem de elveszed az eszem!-mondta egy önfeledt kacajjal és rátapadt ajkaimra. Közben simogatta a hajam. Én közben felső testén támasztottam egyik kezem, a másikat tarkóján pihentettem. Hírtelen egyik kezét levezette a hátamon majd a derekamig.
-Aludjunk!-mondta érces hangon.
Imádom az irtó szexi és mély hangját.Na meg a csók utáni mosolyait.
-Rendben. Alvás stricim!-mondtam kuncogva és egy puszit nyomtam ajkára.
-Hmm. Igen? Akkor alvás ribancom!-mondta fölényes vigyorral.
-De csak a tiéd!-mondtam egy kacsintás kíséretében.
-Téged nem lehet nem imádni!-mondta egy szemforgatós mosollyal és magához ölelt.
-Téged sem!-mondtam majd puszit nyomtam egyik kezére amely szorosan magához húzott. Imádtam szoros ölelésében lenni. Úgy éreztem biztonságban vagyok és hogy szeret.
-Jó éjt szerelmem!-mondta cuki hangon.
-Jó éjt haver!-mondtam vissza fojtva nevetésem.
-Te bolond!-paskolta meg fejem és egy puszit nyomott rá.
Békésen aludtunk kis kifliben. Ami valljuk be hogy irtó cuki. Ami nagy mázlim, hogy nem horkol. Hallelujah. Ez a fiú tényleg tökéletes. Nagyon szeretem.