-Jó reggelt!-hunyorított.
Hiányoltam a "kisbarack" becenevet a köszöntés után, aztán hiányzott Alex arca mellé és a szobánk megszokott hangulata. Idegennek éreztem a fiút és a szobát is.
-Neked is!-ültem fel.
Éreztem a tekintetét rajtam.
-Mindig ilyen korán kelsz? Még csak 5:30 van.-ásított újra.
-Ne haragudj! Nyugodtan aludj vissza!-keltem ki az ágyból.
-Na jó talán egy kicsit. Csinálj magadnak kávét nyugodtan.-mormogta és lecsukta a szemeit.
Sóhajtva vettem elő a ruhát amit bekapoltam a táskámba az éjjel. Egy farmer és egy garbós pulcsi. Elkezdtem levetkőzni a kanapén ülve. Úgy is alszik, gondoltam. Belebújtam a nadrágba, aztán háttal fordulva az ágynak felhúztam a pulóvert is.
-Ezt el tudnám nézegetni minden reggel.-szólalt meg az eddig békésen alvó fiú.
-Akkor is ha ilyen korán kelek?-fordultam meg nem vitatva, hogy bámult.
Jelenleg ő az egyetlen mentsváram, ezért tartottam magam. Hiába látott már, hirtelen szégyenlősnek éreztem magam.
-Azon majd változtatunk.-mosolygott.
Feszülten simítottam le a ruhát magamon és a konyhájába tartottam. Hasonló volt a berendezés, mint a miénk volt a volt férjemmel de mégis más dizájn. Férfiasabb, legény lakás beütésű volt.
-Főzök kávét. Kérsz te is?-indítottam el az automatát.
-Nem iszok kávét.-kelt fel ő is.
-Akkor miért van automatád?-csodálkoztam.
-Tudom, hogy te szereted.-vont vállat.
Meglepődtem.
-Ennyire biztos voltál benne, hogy veled kötök ki?
-Nem voltam, de reméltem.-ült le az egyik székre velem szemben.
-Akkor mit iszol?-tereltem.
-Azt majd én összedobom.-indult el a hűtő felé. Elő vett két banánt, egy tojást és egy natúr joghurtot. Aztán protein port a szekrényből. Beletette őket egy turmix gépbe és hagyta összekeveredni. Miután kész volt beleöntötte egy kulacsba és elkezdte inni.
-Szóval ettől van ilyen tested.-gondolkodtam hangosan.
Abba hagyta az ivást és lenyalta a szája széléről az italt.
-Szóval jó testem van?-mosolygott közeledve.
Zavarba jöttem és hátrébb léptem.
-Hát..Látszik, hogy sokat edzel és egészségesen étkezel. Csak ennyire gondoltam.-hebegtem.
-Hmm. Értem.-nevetett fel.
-Lefőtt a kávém.-fordultam az automata felé és elhúztam a csészét.
Fújni kezdtem és aprót kortyoltam bele.
-Na milyen?-kérdezte kíváncsian.
-Finom.-mosolyogtam.
-Ez az egyik legjobb minőségű kávé a világon. Neked rendeltem.-lépett mellém.
-Nem kellett volna, de köszönöm.-néztem lefelé a csészére.
-Igyál csak medvebocs.-simogatta meg a fejem.
Most megint becenéven szólított? Úgy éreztem magam mintha a kisállata lennék. Mosolyogva simogatott tovább aztán magához ölelte a derekamat hátulról.
-Értékelem a figyelmességed. Kedves tőled.-tettem le a csészét.
-Örülök, hogy tetszik.-húzta el a hajam a nyakamról és elkezdte csókolgatni azt.
Jobb keze lejjebb vándorolt megragadva a nőiességem, míg a másik átkarolta az egész derekam elől. Teljesen bekerített, ahogy csak tudott. Akárcsak egy ragadozó a prédájával. A keze, amelyet a nőiességemen pihentetett elkezdett mozgolódni és körkörös mozdulatokat végezni. Lágyan csinálta. Lehunytam a szemeim és felsóhajtottam a jó érzéstől. Ezután mintha erőre kapott volna és a derekamat szorító keze megragadta a jobb oldali mellemet és magához szorította. Alul már éreztem merevedését ahogy a fenekemhez simult.
-Akarod?-suttogta a fülembe.
Kirázott a hideg. Annyira beindított.
-Igen.-jelentettem ki átgondolás nélkül.
Több sem kellett neki. Kibújtatott a pizsama body-ból amit viseltem, magáról lehúzta a pólót és az alsót utána pedig felültetett a pultra. Lefelé néztem méretes férfiasságára és nagyra nyíltak a szemeim. Valahogy éreztem, hogy nagy lehet neki. De ez meglepett mégis. Látva a reakciómat elmosolyodott.
-Ígérem, hogy nem fog fájni.-csókolt meg.
-Van..Van nálad óvszer?-dadogtam zavartan.
-Anélkül jobb. Nem kell ide.-csókolt meg újra.
-Nem akarok gyereket tőled.-húzódtam el.
És akkor mintha bevillant volna neki valami.
-Hát persze. Erre nem is gondoltam. Ha arra hivatkozol, hogy nem vagy képes gyereket nemzeni Alexszel, de velem megpróbálnád átengedhetnének hozzám. Mindenük az utódok létrehozása és ha azt mondod póbálkoztatok az elmúlt évben de így sem sikerült azt komolyan fogják venni.-vigyorgott büszkén.
Ijedten néztem rá. Egy gyerek? Vele? Ráadásul szállna a pletyka, hogy Alex impotens. Ez nem tetszett. Nem akarom tönkre tenni, Kornéltól pedig nem akarok gyereket.
-Mit mondasz? Csináljunk gyereket?-csókolgatta a nyakam.
-Én azt még nem szeretnék.-toltam el.
Csalódottan nézett rám.
-Hanna! Ezt a te érdekedben teszem. Rendben?
Ekkor közelebb lépett, egyik kezével magához húzta mindkét combomat, a másik kezével pedig belém helyezte magát és két kézzel tartotta a lábaimat. Ki-be tolta bennem a farkát és közben elégedetten mormogott. Lehunyta a szemeit, hátradöntötte a fejét és mosolygott. Megijesztett. Mondtam, hogy én nem akarom gumi nélkül. Hogy nem akarok gyereket. De csak a saját céljaira és élvezetére gondolt. Hirtelen megbántam, hogy eljöttem Alextól és hatalmas bűntudatot éreztem. Én engedtem magam egy ilyen szituációba keveredni azzal, hogy őt választottam. És most itt erőszakol az ellensége a konyha pultján.
-Fejezd be! Én ezt nem akarom!-szóltam rá erélyesen.
-Kérlek Hanna! Csak élvezd!-csókolt meg és gyorsított a tempón.
Olyan részeket stimulált, amiket eddig senki. Hátrahőköltem megtámasztva magam kezeimmel a pulton. Lehunytam a szemeim.
Mélyebben hatolt belém, mintha a végsőkig közeledni akarna, közben pedig az immáron szabadon elé tárult melleimet nyalogatta. Nem volt máshoz hasonlítható a szexuális tudása. Mintha tudta volna pontosan mi ad élvezetet. Akaratlanul is nyögni kezdtem. Ezután ledöntött a pultra és végig csókolta a hasam, majd megfordított lenyomva, úgy, hogy csak a lábaim lógjanak le, ő pedig könnyen hozzám férjen hátulról. Ismét belém helyezte. A derekamat fogta és úgy tolta belém hihetetlen tempóban. Ő is nehezebben vette a levegőt és én is. Éreztem, hogy közel járt a végéhez mert szaporábban vette a levegőt gyorsabb tempót diktálva.
-Gyönyörű vagy!-markolt rá a fenekemre.
Aztán hirtelen meghőkölt és éreztem ahogy belém élvez megremegve. Döbbenten néztem magam elé.
-Kérlek húzd ki! Nem akarom tovább folytatni ezt.-kértem ridegen.
Kihúzta és felsegített a pultról. Vele szemben álltam fagyos tekintettel.
-Ehhez nem volt jogod.-néztem magam elé megtörten.
Folyt le a belső combomon a spermája. Undorítónak éreztem magam.
-Sajnálom. Kérlek ne haragudj!-nézett le rám aggódva.
-Most elmegyek lezuhanyozni és lemosom magamról a nyomait, hogy megerőszakoltál.-mosolyogtam rá könnyes szemmel és elsétáltam.
-Hadd segítsek!-jött utánam.
-Eleget tettél.-tartottam fel a kezem.
Majdnem összerogytam. A lábaim még a sokk hatása alatt voltak és megremegtek.
-Járni sem tudsz most. Segítek.-jött utánam felemelve.
-Mintha lenne választásom.-fintorogtam.
Nem szólt semmit. Leültetett a fürdőkád szélére és meleg vizet folyatott nekem. Mikor kissé megtelt ölbe emelt és belefektetett. Megeredtek a könnyeim. Túl ismerős volt ez az érzés. Pátyolgatnak miután megerőszakolnak és egy kádban mosom le magamról a bűnüket.
-Hé, ne sírj! Fáj így látni.-simogatta az arcomat.
Ez a kád tágas volt. Akár négy ember is belefért volna. Befeküdt mellém oldalra döntve a fejét és kémlelni kezdett.
-Én csak a legjobbat akarom nekünk. Ha teherbe esel együtt maradhatunk. Senki nem fog tudni bele szólni. Még Alex sem.
-Ezt a döntést nem egyedül hozzák meg az emberek. Csak magadhoz akarsz láncolni valamivel amivel tudod, hogy örökre sakkban tarthatsz.-néztem vissza rá leküzdötten.
-Édesem ez nem igaz. Nem zsarolni akarlak hanem boldoggá tenni. Van különbség.
-Ez volna a boldogság? Hogy döntésjogom sincs?-sírtam.
Megijedt. Az arcomhoz nyúlt és letörölte a könnyeim.
-Nem tehettem mást. Nem engedhettem kiskaput neki. Igen, igazad van. Magamhoz akarlak láncolni. Hogy soha többé ne fuss vissza hozzá!-fogta meg a kezem.
Elhúztam.
-Te is ugyanúgy önző vagy és megszállott.-néztem végig rajta.
-Szeretlek téged.-furakodott be a lábam közé-Hadd tegyem jóvá.-húzta magához a nőiességem a derekamnál fogva.
-Nem kell.-toltam el a fejét.
-Te is megérdemled az élvezetet.-húzódott vissza és rátapadt a csiklómra. Szívni kezdte és nyalogatni. Felsóhajtottam a hirtelen gyönyörtől.
-Nagyon szép.-nézett rajta végig és újra mohón falni kezdte.
Hátra dőltem. Baromi jól csinálta. Ez még jobban dühített.
-Elég volt!-toltam el a fejét és felálltam.
-Mi a baj? Nem élvezted?-nézett fel rám.
-Nem oldhatsz meg mindent szexszel. Vannak érzéseim Kornél.-szálltam ki.
Magamra tekertem egy törölközőt. Ő is kiszállt leengedve a vizet és átölelt hátulról.
-Szeretném megtanulni hogyan szeresselek rendesen. Segíts nekem.
-Először is, ne erőszakolj meg!-bújtam ki keze alól.
-Ez nem erőszak volt. Te is élvezted.-húzott vissza.
-Mondtam, hogy nem akarom!-kiabáltam.
-Érted tettem hát nem érted?-fordított meg idegesen-Próbáltam megoldani, hogy velem maradj és többé ne kelljen azzal a szeméttel lenned! Mégis szörnyként nézel rám!-kiabált ő is.
-Mi lett az először randizzunk és ismerjük meg egymást résszel? Hmm? Mert azt gyorsan átugrottad.-tettem karba kezeim.
-Még mindig szeretnélek jobban megismerni és elvinni randikra. Komolyan mondtam.
-Minek? Úgy látszik már mindent tudsz rólam.
-Ez nem igaz. Csak mert tudom mik történtek veled nem azt jelenti, hogy bele látok a fejedbe. Én ezt komolyan tervezem veled.
-Valóban?-nevettem fel-Ha ilyen jövőt kínálsz inkább nem élek vele. Megoldom egyedül a problémáim minthogy egy újabba fussak.
Elképedve nézett rám.
-Kérlek hadd tegyem jóvá!-fogta meg a kezem.
-Szerezz nekem egy esemény utáni tablettát! Ennyivel teheted jóvá. És sajnos még ez sem garancia, hogy nem lesz semmi.
-Azt nem tehetem. Bármi mást kérj!
-Ez az egyetlen amire szükségem van.
-Ennyire nem akarsz közös jövőt velem?-akadt ki.
-Ez nem rólad szól! Ez az én testem! Nem neked kell majd kilenc hónapon át hordanod magadban egy másik embert! Nem te fogod kínok között megszülni! Én nekem kell! Felfogtad?-vágtam vissza harciasan.
Elég a hallgatásból...
Döbbenten hallgatott végig. Most éreztem, hogy eljutott az agyáig a mondandóm.
-Hozom a tablattát.-csókolta meg a kézfejem.
Kabátot vett és eltette a tárcáját a zsebébe.
-Nemsokára jövök. Addig menj be az órákra nyugodtan.-biccentett szégyellve magát.
Próbáltam összeszedni magam miután elment. Felöltöztem újra és elrendeztem a fejemet is. Sírni sem voltam képes már. Helyette át járt a félelem. Mi lesz ha nem hat a tabletta? Idegesen indultam el órára. Többen észre vették, hogy Kornél szobájából jöttem ki, de nem szóltak csak össze néztek. Sietősen bementem a termünkbe és levágtam magam Betti mellé. A mellettem ülő lány éppen Petivel beszélgetett, aki a padján ült.
-Hanna! Minden oké?-kérdezte egyből Betti.
-Persze. Csak nem aludtam sokat.-vontam vállat.
-Értem.-hunyorított amolyan "később megbeszéljük" nezessel.
-Hé nem tudod mi van Alexszel? Nem válaszolt egy üzenetemre sem.-szólt hozzám Peti.
Frusztráltan felnéztem rá.
-Mióta nem válaszol?-kérdeztem tűkön ülve.
-Tegnap este óta. De reggel sem írt. Ez nem vall rá. Legalább egy órán belül vissza szokott írni valami tömöret.
-Talán csak elaludt.-vontam vállat.
-Ő sosem alszik be. Miszter éltanuló.
-Akkor nem tudom.-próbáltam lezárni de engem is aggasztott.
-De hiszen vele alszol. Nem láttad reggel, hogy hova megy?-kérdezgetett továbbra is.
-Elment valahova?-kaptam fel a tekintetem.
-Szerintünk igen. Elvileg nincs az osztályban.
Ideges lettem és felálltam a székemből. Kiviharoztam az osztályból és a szobája felé tartottam. Hevesen kopogni kezdtem, de nem jött válasz. Nem vártam tovább, inkább benyitottam.
-Hanna!-nézett rám riadtan miközben egy szőke hajú lány elégítette ki az ágyban.
A fejét fogta miközben a lány a szájába vette férfiasságát. Meztelenül feküdtek az ágyban.
Tátott szájjal néztem rájuk.
-Állj!-szólt rá, amire a lány szót fogadott és abba hagyta.
Hátra nézett kitolt fenékkel, mintha gúnyolódna rajtam. Barna szemei voltak és egész szép volt.
-Ah te lehetsz Hanna. Sokat hallottam rólad.-mosolygott.
-Te pedig a lány, akivel ezelőtt is megcsalt feltételezem.-néztem végig rajta.
-Ez az első alkalmunk együtt, úgyhogy nem hinném.-kuncogott-Beszállsz? Elég szexi vagy.-mért fel tetőtől talpig.
Kiábrándultan néztem hol Alexre, hol a lányra.
-Csak tudni akartam jól vagy-e, de amint látom több, mint jól.-könnyeztem be.
-Hanna várj!-lökte le magáról a szőkeséget.
-Nem. Én naivan azt hittem, hogy szarul vagy és talán bántottad magad mert nem válaszoltál Petinek, de helyette így talállak. Azok után, hogy tegnap hogy elő adtad, hogy az a lány akit megdugtál a buliban csak egy egyszeri tévedés volt. Semmi sem volt igaz. Az egész rohadt kapcsolatunkból semmi?-sírtam-Tudod mit? Köszönöm. Köszönöm neked, hogy megmutattad milyen vagy igazából és, hogy véletlenül se gondoljam meg magam soha többé. Hogy egy percig ne legyen bűntudatom. Tovább fogok lépni Alex, te pedig végig nézed ahogyan én ezt.-csaptam be magam mögött az ajtót.
Belém égett a kétségbeesett arca, aztán a lányé, akivel hempergett. Többé nem volt bennem gyengeség érzet. Kornél az osztályomban volt mire oda értem. Petiékkel beszélt. Felkapta a fejét rám és elmosolyodott. Rideg tekintettel fogtam kézen és kihúztam a teremből.
-Elhoztam amit kértél.-nyújtotta át körül nézve.
-Felejtsd el! Igazad volt. Csináljunk gyereket!-jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
-Ez most komoly? De hogyhogy?-nem is próbálta leplezni boldogságát.
-Meg fogok szabadulni jogilag is a volt ferjemtől. Ha ez kell hozzá, hát legyen. És látni akarom a képén, ahogyan össze omlik a sikerünket látva. A mai naptól kezdve nem csak a te ellenséged.-mosolyogtam.
Láttam, hogy feltüzelte amit mondtam.
-Nem tudom mi történt, de örülök, hogy egy oldalon állunk.-mosolygott ravaszan.
-Most menj! Később találkozunk.
-Úgy lesz.-kacsintott és elment.
Az órákon összeszedetten próbáltam figyelni. Bettinek elmondtam mindent az egyik szünetben, ő pedig sokkosan hallgatott.
-De ki az a lány? Ide jár?-kérdezte hebegve.
-Nem tudom. Most már megismerném az arcát bárhol de eddig nem láttam.
-Talán egy prostituált.-vetette fel ötletnek.
-Azt is kinézem belőle. A csaj egy hármasra invitált...
-A szemtelen picsa.-nevetett fel meghökkenten.
-Ő pedig csak ült és nézett lefagyva. Mint valami hülye gyerek, akit tetten értek, hogy tanulás helyett recskázik.
-Ezt nem hiszem el. Nagyon kifordult magából.
-Már nem számít. Kornéllal leszek és megbosszúlok mindent, amit velem tett.
-Kornél sem győzött meg annyira. A reggeli jelenete után, amit meséltél.
-Nem várok tőle szerelmet. A tiszteletet sikerült elérnem. Közös a célunk, a többi nem számít.
-De Hanna...Egy gyerek komoly dolog.
-Persze, hogy az. De ára van a szabadságomnak. A kicsi pedig mindent megkapna.
-Biztos készen állsz erre? Alig ismered őt.
-Majd megismerem. Azt mondta elvisz randikra és ő is meg akar ismerni. Ma reggel meg hozta a tablettát is.
-Hát rendben. Remélem pozitívan csalódsz majd és tudod mit csinálsz.
-Sosem voltam ilyen biztos.-meredtem előre újra magam elé képzelve ahogy ott feküdt azzal a meztelen lánnyal, aki a farkán csüngött.
Hatalmas volt bennem a bosszúvágy.
-Látom, hogyan nézel. Kérlek ne hagyd, hogy a haragod úrrá legyen rajtad!
-A haragom a legjobb motivációm jelenleg.
-De te nem ilyen vagy. Te jó ember vagy. Jobb, mint ő.-fogta meg a kezem.
-Nem érdekel. Eleget szenvedtem már jó emberként. Ideje kipróbálni a másik oldalt.
Aggódva nézett rám, én viszont éreztem ahogy a testem elárasztja a düh és az elszántság egyvelege. Időzített bomba vagyok. És minél előbb robbanni fogok. Az utolsó órám is véget ért. Ahogy kiléptem a folyosóra Alex ragadott kézen és elrángatott egy csendes részre.
-Vedd le rólam a kezed!-kiabáltam vele rángatva a kezem szorításából.
Elengedett és nagy levegőt vett.
-Beszéljük meg a reggeli dolgot!-nézett a szemembe.
-Nem, még mindig nem érdekel a kibaszott édes hármas ha erre vagy kíváncsi.
Szemforgatva nézett oldalra.
-Oké Dia nem igazán diszkrét típus. Sajnálom.
-Óh szóval neve is van...-nevettem fel.
-Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom. Tegnap majd szétrobbant a fejem miután elhagytál és kellett valaki, aki eltereli a figyelmem.
-Most már övé lehet az összes figyelmed. Az enyém pedig Kornélé.-mosolyogtam.
-Ezt komolyan mondod?-képedt el.
-Veled ellentétben én nyílt lapokkal játszom. Ja és reggel én sem unatkoztam. Azt hiszem kvittek vagyunk.-kacsintottam.
Sarkon fordultam és ott hagytam. Nem láttam az arcát de szinte éreztem hogy bámul hátulról. Jó érzés volt beolvasni neki. Azt viszont nem sejtettem még, hogy benne is felébresztettem valamit. Egy szörnyet, akit eddig nem ismertem. Elkezdődött köztünk a hideg háború. Feldúltan mentem be Kornél szobájába.
-Segíts áthozni a cuccaim! Átköltözöm. Gondolom nem bánod.-mosolyogtam leplezve a frusztrációm.
-Dehogy bánom. Már akartalak kérdezni csak nem akartam rád ijeszteni.
-Oh kérlek. A reggel történtek után félre tehetjük a formalitásokat. Indulhatunk?
-Biztosan készen állsz erre? Alex is biztos ott lesz.
-Annál jobb. Látni akarom az arckifejezését, ahogy kisétálok az életéből.
-Én pedig a győzelmem dörgölném az orra alá.-mosolyodott el-Legyen. Induljunk!
Kézen fogva sétáltunk el a régi szobámhoz. Többen észrevették és sokkolva néztek ránk.
Jobb időben tudatni a többiekkel is, hogy egy pár vagyunk. Ez is megalázó Alexnek. Kopogás nélkül berontottam. Alex éppen súlyzózott az ágya mellett. Idegesen nézett végig rajtunk.
-Te meg mi a faszt keresel itt?-dobta az ágyra a súlyzót és Kornél felé indult.
Kornél felnevetett.
-Nyugalom. Nem kell a dráma. A barátnőmet kísértem el a cuccaiért.-vigyorgott önelégülten.
-Barátnő?-kiabált Alex-A "barátnőd" el van jegyezve. Tudsz róla?-lökte mellkason.
-Az eljegyzést fel lehet bontani. Nem házasodtatok össze. Oh és még valami. Engem nem érdekel más nő, veled ellentétben persze. Nevezz régimódinak, de én ezek az elvek alapján vagyok Hannával. Nyugodtan jegyzetelj!-tette karba a kezeit büszkén.
-Valóban? Na és Nelli?-nevetett fel Alex.
Kornél arca eltorzult.
-Ez aljas volt. Még tőled is.-fintorgott.
Nem értettem miről beszélnek. Elkezdtem pakolni.
-Téged nem érdekel az exe? Hiszen a "barátod" most már.-fordult felém Alex.
-Ha olyan pasit keresnék akinek nincs múltja vissza kéne mennem az általános iskola alsó tagozatába. Nem érdekel a múltja. Az érdekel most milyen. És nálad biztosan jobb.-néztem rá megvetve.
Kornél szeme megenyhült és szenvedéllyel nézett végig rajtam. Alex viszont nem tudta tovább rejtegetni csalódottságát.
-Jobb? Nálam senki sem jobb.-nézett a szemembe.
-Oké. Jó versengést magaddal!-kacsintottam.
Kornél kezébe nyomtam az egyik ruhás táskám.
-Bébi be kell mennem még a fürdőbe pár dologért. Mindjárt mehetünk.-hajoltam fel egy szájra puszira Kornélhoz.
Mosolyogva puszilt vissza.
-Becenevet is adtál neki...-motyogta Alex.
Nem foglalkozva vele bementem a fürdőbe és elhoztam az arcápolási termékeim és a tisztálkodási szereim. Amikor kiléptem Alex püfölte Kornélt.
-Szállj le róla!-löktem le róla.
-Azt hiszed hagyni fogom ezt? Ti ketten átvertek és boldogan éltek? A feleségem az ellenségemmel...-hajtogatta már az őrület szélén állva.
-Neked segítség kell.-futottam oda Kornélhoz, aki felállt közben.
-Nézz magadra haver! Ott vagy ahova tartozol. Lent a földön. És gondoskodom róla, hogy ez így is maradjon!-szólt oda harsányan a barátom maga mögé állítva engem.
Alexet elöntötte a düh és újra rátámadt. Elkezdte minden erejével ütni. Kornél visszaütött párszor, de Alex annyira céltudatos volt, hogy folyton fölénybe került.
-Vége a játéknak. Megöllek!-kiabálta elvörösödve.
-Azt nem fogom hagyni.-álltam be Kornél elé.
Idegesen nézett le rám. De kevésbé harciasan. Inkább fájdalommal.
-Menj innen!-kiabált rám.
-Nem megyek sehova nélküle! Gyere üss meg engem is! Akkor a testi bántalmazást is kihúzhatom a listádról.
-Téged sosem... Téged nem tudnálak bántani. Szándékosan biztosan nem.-lépett hátrébb.
-Pedig már megtetted. Számtalanszor.
-Sajnálom, ha megbántottalak és fájdalmat okoztam. Kisbarackom...Hogyan tudtál kiszeretni belőlem?-könnyezett be.
-Ezt nem teheted! Nem gyakorolhatsz rám nyomást! Rég eljátszottad a szeretetem.
-Az kétségtelen. Hiszen vele vagy...-nézett át rajtam a mögöttem álló fiúra dühösen, majd vissza rám.
-Pontosan. Ezekből nincs visszaút. Dolgozd fel és hagyd őt békén!-állt be elém Kornél.
Alex bólogatni kezdett.
-Vissza fogom szerezni. Ő mindig is hozzám tartozott és hozzám is fog tartozni. Menjetek! Jelenleg egyikőtöket sem akarom látni.
-Tévedsz.-néztem a szemébe mélyen.
Tekintetünk egybe olvadt. Kézen fogtam Kornélt és a táskákkal a kezemben kimentem a szobából. Felemelő érzés volt így távozni. Kornél a szeme sarkából kémlelt és nem tudta eldönteni mit kéne mondania. Láttam rajta a hezitálást úgyhogy helyette megszólaltam én.
-Nem, tényleg nem érdekel ez a Nelli vagy kicsoda.-forgattam a szemeim.
-Nelli volt az első barátnőm. De Alexnek előbb. Elvettem tőle. Nem volt szép dolog de szerelmes voltam. Alex pedig nem szerette eléggé. Mindig másról álmodozott. Pontosabban rólad. Habár nem szerette Nellit, úgy érezte elárultam és a barátságból hamar ellenfelekké váltunk. Később Nelli megcsalt egy haverommal. Ironikus. Akkor először hittem a karmában. Persze nem sokáig élt a srác ezután. Nem hagyhattam ezt a tiszteletlenséget. Nellit nem bántottam. Elküldtem egy másik iskolába. Aztán soha többé nem néztem utána, nem érdeklődtem és nem is hallottam felőle. Túl tettem magam rajta. Csak azt bántam meg, hogy egy ilyen lány miatt veszett el a barátságom. Veled persze más a helyzet. Tudom, hogy megéri. Te más vagy, mint Nelli. Az elejétől fogva éreztem.-mosolygott le rám.
Csendesen hallgattam miközben sétáltunk és meg is érkeztünk a szobájába.
-Értem. Nos, én nem várom el, hogy szeress! Én sem szeretlek. Egyetlen dolog köt veled össze, a bosszú. Kiábrándultam Alexból és belőled is meg az összes férfiból akit ismerek. A megcsalástól nem kell félned.-ültem le a kanapéra.
-Nem akartam, hogy így érezze!-nézett le rám feszülten.
-Te voltál az utolsó intő jel, hogy sose szeressek újra. Köszönöm azt hiszem. Így nem maradok naiv, mint azelőtt.
Összeszorult szívvel állt előttem.
-Ez így nem jó.-hebegte zaklatottan.
-Miért mit vártál? Hogy beléd szeretek miután megerőszakolsz?-keltem ki magamból, aztán csendesebben válaszoltam-Fogadd el a tényt, hogy sosem foglak szeretni. Én pedig elfogadom, hogy mostantól egy szörnyeteggel élek és talán én magam is azzá válok.
Dermedten állt előttem, mintha szíven döfte volna, amit mondtam. Kisétáltam és elhatároztam, hogy inni fogok. Bettihez haladtam. Türelmetlenül vertem az ajtót. Meglepődötten nyitotta ki.
-Hanna! Mi olyan sürgős, hogy így csörömpölsz?
-Ma bulit tartunk. Szólj mindenkinek! Kezdve a nagyszájú férjeddel!-mosolyogtam.
-Azt mondtad többé nem mész oda.
-Az akkor volt, amikor az idióta exférjemmel voltam. De nézz most rám! Azt csinálok amit akarok.
-Igazad van. Erre inni kell.-mosolygott.-Szólok neki.-kacsintott és bement.
Elégedetten vártam hogy mindenkihez eljusson a hír, aki számít. Addig elrendeztem a termet, ahol tartjuk és hoztam alkoholt is, nem kevés mennyiségben. Alex raktárából. Elkezdtem iszogatni egyedül. Betettem pár afro beat lejátszási listát és elkezdtem önfeledten táncolni egy pohár borral a kezemben. Észre sem vettem, hogy valaki benyitott és engem néz.
-Úgy hallottam bulit tartasz.-szólalt meg Alex.
Abbahagytam a táncolást. Meredten néztem rá.
-Mit keresel itt? Te nem igazán vagy a bulik híve.-forgattam a szemeim.
-Nem, de ma inni akartam és feltűnt, hogy hiányzik négy láda pia a raktáramból.
-Ennyit megérdemlek.-húztam rá az üvegre.
Közelebb lépett az ajtótól és elsétált elém.
-Gondolom nem bánod.-vette ki a kezemből és ő is rá húzott.
Rideg tekintettel bámultam az arcát.
-Ne rontsd el ezt is!-vettem ki a kezéből.
-Bocs, én csak ehhez értek.-vette ki újra a kezemből és megint inni kezdett.
Ekkor beléptek a többiek is jó hangulattal aztán megláttak minket és kérdőn néztek össze.
-Vissza jöjjünk később?-kérdezte Dora.
-Nem, dehogy. Gyertek csak.-szólt Alex.
Beljebb jöttek és elkezdtek inni meg táncolgatni páran. A főbb kör leült a szokásos helyre.
Mi csak álltunk és néztünk egymásra.
-Táncolunk?-kérdezte a semmiből.
-Egyedül is megy.-ittam újra.
-Egy utolsó tánc.-ivott ő is.
Végig néztem rajta. Kék inget viselt, enyhén kigombolva a mellkasánál. Fekete farmer, fekete öv, a kedvenc parfümöm rajta...El akart csábítani. Ez nem kérdés.
-Legyen.-néztem fel rá.
Nagyra nyílt szemmel vizslatott majd megragadta a derekam és ringani kezdtünk.
-Még mindig érzem az illatod a párnádon.-szagolgatta a hajam.
-Valóban? Azt hittem a reggeli kliensed már átitatta az övével.-fintorogtam.
Elhúzódott és a szemembe nézett.
-Senki nem léphet a helyedbe.-nézte a szám-Soha. Érted?
-Pedig már megtették. De ne aggódj! Te is pótolható vagy.-mosolyogtam.
Kornél jelent meg a tömegben és oda jött hozzánk.
-Nézd csak!-fordultam át hozzá és megcsókoltam előtte.
Kornél elmosolyodott.
-Ezt meg miért kaptam?-karolta át a derekam.
-Csak úgy. Mert az enyém vagy.-néztem végig rajta.
Felizgattam szemmel láthatóan. Alex pedig szinte megölt a szemeivel.
-A táncnak vége. Egy élmény volt.-biccentettem Alex felé és kézen fogva Kornélt leültem a többiekhez.
-Ez nagyon szexi volt.-súgta a fülembe a fiú.
Halványan elmosolyodtam és vissza súgtam.
-Tudod még mire vagyok képes?
-Nem.-hebegte.
-Na és szeretnéd megtudni?-haraptam be fülcimpáját gyengéden.
-Tűnjünk innen!-hunyta le szemeit.
-Bocsi srácok, nem érzem túl jól magam. Szerintem én megyek. Kornél, elkísérsz?-színleltem.
-Hát persze.-bólogatott hevesen.
-Jobbulást Hanna!-mondogatták.
Kornél összekulcsolta ujjainkat és kivezetett a szobából. Elkezdtünk futni a szobánk felé nevetve. Kicsit beütött a pia. Mikor beértünk csókolózni és vetkőzni kezdtünk. Rámarkoltam a golyóira, amitől teljesen az irányításom alá került. Bele löktem az ágyba és játszani kezdtem velük. Imádta.
-Jézus Hanna! Te aztán tudod mit csinálsz.
-Én mondtam.-vigyorogtam.
A számba vettem és kielégítettem, de mielőtt elment volna megkért, hogy hagyjam abba. Maga alá gyűrt és betette. Nagyon jól csinálta. Nem kellett olyan sok, egy húsz percig csináltuk és el is ment. Zárásképpen ráélvezett a hasamra. Zihálva feküdt ki mellém.
-Ez isteni volt.-hunyta le szemeit.
-Nem volt rossz.-nevettem.
-Nem rossz?-akadt ki nevetve-Ennyi?
-Visszavágó kell majd, hogy meggyőzz!-kacsintottam és felálltam-Elmegyek zuhanyozni.
-Belőled tényleg csak egy van Hanna.-nézett végig rajtam hitetlenkedve.
Felnevettem és elmentem zuhanyozni. Visszagondoltam Alex pillantására. Majd a közelségére amikor oda hajolt megszagolni a hajam. Nagy levegőt vettem. Nem gondolhatok rá. Hanna, nem! Eszedbe se jusson! Részeg vagy! Meg fogod bánni! Nem mehetsz át hozzá. Ezeket kellett volna gondolnom. De nem tettem. Hagytam, hogy a hormonok és az alkohol vezessen. Zuhany után felvettem egy fekete alsónemű szettet és egy fekete mini szoknyát.
-Ez nem tűnik pizsamának.-jegyezte meg Kornél.
-Ott felejtettem a karkötőm a klubban. Vissza megyek érte és máris jövök.
-Holnap is ott lesz. Gyere inkább aludni. Át akarlak ölelni.
-Félek, hogy valaki elszakítja. Gyors leszek.
-Jó, rendben. Siess vissza!
Egy mosollyal a számon távoztam. Aztán feltüzelve haladtam vissza a klubba. Szemeimmel Alexet kerestem de nem találtam. A háttérben maradtam, hogy a fő tagok ne vegyenek észre. Megkérdeztem egy ismeretlen sráctól, hogy Alex mikor ment el, ő pedig azt állította, hogy miután én leléptem. Több sem kellett. Ittasan, de céltudatosan mentem Alex szobája felé. Gondolkodás nélkül benyitottam. Újra az a lány feküdt mellette. De most lehullott a maszkom. Nem fogtam vissza a féltékenységem.
-Mit keres itt ez a ribanc megint?-álltam meg az ágy előtt.
-Hanna? Te mit keresel itt? Nem az új barátod mellett kéne legyél?-Alex magabiztosnak akart tűnni de megremegett a hangja.
-Az az én helyem, ribanc. Három másodperced van lelépni.-néztem egyenesen a lány szemébe.
Felhúzott szemöldökkel nézett vissza rám.
-Alex mi ez az egész? Hagyod hogy így beszéljen velem?
-Ne áltasd magad, nem vagy a barátnőm.
-Miért? Ő talán az?
-Nem. Ő a jegyesem. Úgy beszél ahogy akar.
Egy elégedett grimasz jelent meg az arcomon.
-Oh igen? Akkor miért én fekszek az ágyában már?-kúszott oda hozzám nevetve.
Halál nézéssel pillantottam le rá.
-Mert én úgy döntöttem, hogy elengedem.-mosolyogtam.
-Nem lehetsz nagy szám ha ilyen hamar tovább lépett.
Felnevettem. Hogy mer így beszélni velem egy ribanc?
-Elég ebből!-szólt rá Alex.
-Ugyan.-simogattam meg a haját, amin meglepődött arcot vágott.-Még tíz ilyen nőt talál az utcán, de engem...Nos, maradjunk annyiban, hogy elég nehéz volt rám találnia.
-Amikor a farkán ültem nem ezt mondta.
Eddig tartott a türelmem. A simogatást abba hagytam és hátra rántottam a haját.
-Ah!-sikított fel.
-Mi lenne ha bele lépnék a szádba? Annyi minden járhatott már benned. Egy újabb dolgot húzhatsz ki a listáról.
Löktem bele az ágyba és lepofoztam ráülve a csípőjére.
-Hanna..Te nem szoktál agresszív lenni. Azt hittem nem érdekellek.-szólalt meg Alex ámulva.
-Kussolj!-kiabáltam rá.
Újra megpofoztam a lányt és felálltam az ágyon.
Lenyomtam a lábfejemmel a mellkasát.
-Ha azt hiszed, hogy egy olcsó kis szexbaba, mint te átveheti a helyem nagyot tévedsz. Az egyetlen dolog amit nyújtani tudtál neki a tested volt. Ennyi vagy csupán neki. Ő az enyém. Mindig is így volt és mindig is így lesz. Most pedig szedd a cuccod meg a méltóságod utolsó morzsáját és takarodj!-hajoltam le hozzá.
Dermedten nézett fel rám, furcsa mód egy szikrát láttam fellobbanni a szemében.
-Már értem mit lát benned.-simította végig a lábfejem.
Zavarodottan a reakciójától levettem róla a lábam. Nem vettem észre, hogy milyen másképp viselkedem a haragom miatt. De nem éreztem bűntudatot. Csak ledöbbentem.
-Nem tudom mi ütött belém...Túl sokat ittam. Elmegyek. Nem ér ennyit az egész.-fogtam a fejem zavarodottan, szédülve.
Alex aggódva nézett rám. Dia pedig csalódottan.
-Még sosem láttalak ilyennek. Féltékenynek. Tudom, hogy még szeretsz. Mondd ki és újra kezdjük!-fogta meg a derekam.
A lány kíváncsian vizslatott.
-Csak a pia beszélt belőlem...Most már vele vagy, bármit is jelent neked ez a lány. Nem számít mit érzek.-húzódtam el.
-Te is tudod, hogy csak búfelejtő. Te vagy az aki kell nekem. Akit szeretek.
Szédülni kezdtem. Még sosem volt így más a képben.
-Hé, hé, jól vagy?-fogta meg az arcom két kézzel.
-Úgy indultam el ide, hogy...Hogy adok egy esélyt. Le akartalak teperni és átölelni és csókolni mint régen. Nem...Most jobban. De itt van ő...-néztem a lányra-Ezek így már nem mi vagyunk!-sírtam el magam hang nélkül.
-Nem tudtam, hogy ilyen mély a kapcsolatotok. Csak féltékennyé akart tenni velem. Sajnálom.
A lányra kaptam a tekintetem.
-Te ezt nem érted. Azzal, hogy lefeküdt veled köztünk vége lett mindennek. A sok évnyi keresése, küzdelme, "szerelme" olyan mintha átverés lett volna. Csak egy illúzió. Mint a szerelmünk.-nevettem fel enyhén.
Alex bekönnyezve nézett rám.
-Megint elbasztam...-hunyta le szemeit.
-Megyek inkább. Ülj a farkára ahogy mondtad. Mit bánom én. Csak hülyét csináltam magamból.-fogtam a fejem.
-Hanna, egyedül én vagyok hülye. Dia, kérlek menj most!-nézett rá szigorúan.
-Még egyszer sajnálom.-nézett elhúzott szájjal a lány és felállt az ágyból.
Össze szedte a ruháit a földről és sietve haladt előre.
-Oh ne menj! Nem is zavarok tovább! Kérlek tedd magad hasznossá!-mosolyogtam ittasan.
-Dia! Többé nem lesz szükségem a szolgáltatásaidra!-nézett szigorúan Alex.
-Szóval amit mondtál arról, hogy ide akartál jönni és esélyt adni nekem..Ezt komolyan mondtad?-nézett rám reménykedve.
A lány bólintott és sietve távozott.
-Komolyan. De nem birlak mással látni. Ráadásul folyton meztelenül látom nálad. Felfordul a gyomrom.-kezdtem el öklendezni.
-Azt hittem csak úgy léphetek túl ha valakivel lefekszem, és az is benne volt, hogy vártam egy reakciót tőled. De te nem kiabáltál. Bárcsak üvöltöttél volna, jelenetet rendezve, akármi...Azt hittem végleg elveszítettelek. Ráadásul Kornéllal te is visszavágtál. Majdnem belehaltam a látványotokba. Nincs mentségem erre a lányra. De nélküled nem lesz soha ugyanaz már.
-Elegem van Alex...-sírtam el magam ledőlve az ágyra.-Itt kurtad...a helyemen.-sírtam még jobban.
Átölelt hátulról.
-Sajnálom.-suttogta sírva.
Magam elé meredtem. Az önbecsülésem romokban volt.
-Dugj meg! Utoljára.
-Mi? Részeg vagy.
-Dugj meg, mint azt a kurvát! Aztán tovább lépek végleg. És végre végleg kiábrándulok belőled. Talán csak ebből tanulok.
-Én nem akarom ezt így..Nem bírom ezt.-hunyta le szemeit.
-Ez az utolsó esélyed rá. Gyerünk! Dugj meg!
Most már kiabáltam vele. Dermedten nézett rám. Fájdalommal. Ideges lettem és leszedtem magamról a ruháimat. Meztelenül feküdtem vissza.
-Csináld! Ne fogd vissza magad!-néztem a szemébe haraggal.
Nem tudta mit tegyen.
-Nem így...
-Mi van? Már nem találsz vonzónak? Csak attól a ribanctól áll fel?
-Tudod, hogy nem erről van szó. Most dühös vagy. Nem akarom, hogy megbánd.
-Faszom. Ne játszd az ártatlant. Akkor majd én kezembe veszem az irányítást!-felültem és lenyomtam az ágyban. Lerángattam róla az alsóját.
-A farkad nem ért veled egyet.-néztem a merevedő farkára.
-Persze, hogy feláll rád. Csak ennél többre tartalak.
-Hagyjuk már!-nevettem fel.
Ráültem a farkára és elkezdtem mozogni rajta. Tátott szájjal nézett rám.
-Na mit szól most a ribancod? Én ülök a farkadon.-mozogtam gyorsabban.
-Arra sem méltó, hogy megemlítsd. Úristen de hiányoztál.
Lehunyta a szemeit. Én viszont néztem őt. Minden egyes mozdulatnál valamire gondoltam ami idegesített. A lány a buliból akivel lefeküdt. Dia, az új ribanca. A kamu halála. Ahogy sokszor beszélt velem. Hogy kihasznált. Hogy rám erőltette magát. Hogy tönkre tette az életem. Mindent ő kezdett el. Elkapott az idegesség érzet és rámarkoltam a nyakára.
-Bazd meg Alex! Mindenért! Bazd meg!
Kinyitotta a szemeit.
-Csinálj velem amit akarsz.-pislogott lassan.
Lepofoztam. Oldalra fordult fejjel tűrte.
Tovább mozogtam a farkán. Élvezettel dőlt hátra. Leszálltam róla.
-Már az ágyban is csalódást okozol.-néztem végig rajta.
Nagyot nyelt és szomorúan kémlelt.
-Tényleg azt akarod, hogy megbasszalak? Rendben. Akkor baszni fogunk.
Maga alá gyűrt és betette újra fölém magasodva. Gyors tempóval tolta belém magát. Lehajolt és erőszakosan csókolni kezdett.
-Kis barack...-hunyta le szemeit újra.
-Ez hiányzott reggel...Ez a név.-folytak a könnyeim.
-Nekem te hiányoztál.-dőlt le rám a könnyeim törölve.
Nem szóltam semmit. A sírástól beszélni sem tudtam.
-Rendbe hozzuk. Ígérem.-puszilt komlokon.
-Ezt nem lehet.-fogtam a fejem zokogva.
-Nem akarok senki mást. Csak téged.
-Biztos nem néznél senki másra?
-Az egyetlen ok amiért az a lány az ágyamban volt, az az volt, hogy megcsaltál.
-Az egy hiba volt. Tudom. Miután megjátszottad a halálod labilis lettem és nem tiszta fejjel gondolkoztam. Kornél kedves volt és elcsábított. De később rájöttem, hogy ő sem különb.
-Nem szereted?-kérdezte reménytelien.
-Már nem tudok szeretni.-ráztam a fejem.
-Mindketten eltévedtünk de visszataláltunk egymáshoz.
-Szerinted tényleg működhet?
-Igen. Mert akarjuk, hogy működjön.
Magamhoz öleltem szorosan. Mélyen beszívtam az illatát.
-Vissza kéne mennem. Gyanakodni fog.
-Ott vagy ahol lenned kell. Ahová eredetileg is tartoztál. Maradj itt! Ha ide jön én elrendezem.
Bólogatni kezdtem.
-Aludni akarok.-hunytam le szemeim.
-Aludj kisbarack!-simogatta az arcom.
-Te nem alszol?
-Én vigyázok rád.-mosolygott és betakart oldalról átölelve.
Talán az alkohol hatására vagy Alex jelenléte miatt, de gyorsan elaludtam. Biztonságban éreztem magam karjai közt. Mielőtt elaludtam még hallottam ahogy magában beszél.
-Ha tudtam volna, hogy ma már veled alszom el megköszöntem volna Istennek. Olyan jó, hogy itt vagy.
Mosolyogva szenderedtem el. Nem tudtam helyesen cselekszem-e. Csak azt tudtam, hogy akkor és ott vele akartam lenni.
