-Azt hiszem felébredt.-mondta Kornél mosolyogva.
Alex felém fordult és nagy szemekkel nézett rám.
-Jó reggelt kis barack!-köszönt.
-Hát ti?-ásítottam.
-Ne haragudj, ha felkeltettünk. Meg kellett beszélnem pár dolgot Kornéllal.
Az előbb említett fiú szintén ásított egyet majd felállt a székről.
-Nem is zavarom tovább a hölgy szépítő alvását.-nézett le rám csodálattal.
-Ugyan, már fent vagyok.-nyújtóztam ki.
-Még úgy is találkozunk. Alex, órán ütközünk.-kezelt le vele.-Oh és Hanna...Ha bármire szükséged van egy folyosóval arrébb találsz.
Össze szűkült szemmel néztem rá. Végig néztem ahogy kisétál majd Alex felé fordultam.
-Szóval már ilyen jóba vagytok. Legalább nem kell aggódnom, hogy kinyírjátok egymást.
-Annak a veszélye mindig fenn áll. De béke van, igen.-közelített felém.
-Értem.-fogadtam el és kiszálltam az ágyból.
-Nem is mondasz semmit? Nem akarsz kioktatni, kiabálni, veszekedni?-csodálkozott.
Szemforgatva sétáltam a fürdőbe.
-Nem szólok bele többé bármibe amit csinálsz.
-Hogy mi?-állt be elém.
-Komolyan mondom. Nem érdekel mit teszel vagy hogy milyen döntéseket hozol, az sem, hogy éppen milyen játékot űzöl.
-Meddig fogsz még büntetni az utóbbiért?
-Semeddig. Elengedtem. Ahogyan téged is.
-Tessék?-akadt ki idegesen.
-Alex! Eljátszottad, hogy meghaltál csak hogy bűntudatot kelts bennem. Ezek után mit vártál? Ölelést?-néztem a szemébe.
-Nem. De kicsit megérthetnéd mit miért teszek.
Felnevettem.
-Mi olyan vicces?-lett idegesebb.
-Te. Egy vicc vagy.-nevettem fel újra.
-Ezt most elnézem neked mert haragszol rám.
-Mint momdtam, nem izgat mit csinálsz.
Forrongó tekintettel nézett le rám.
-Most pedig ha megbocsátasz, a haverod egy folyosóval arrébb vár.-kacsintottam.
-Na azt már nem.-állt be elém szinte felrobbanva a dühtől.
-Hogy nem?-nevettem fel-Szerintem meg azt csinálok amit akarok. Na szia.-löktem oldalra.
Visszahúzott és magához ölelt.
-Ne tedd ezt! Kérlek.-szorított magához.
-Szállj le rólam!-mocorogtam.
-Kicsim kérlek. Bele halnék.
-Nem érdekel.
-Nem?-engedett el.
-Már nem.-hagytam ott.
Kiléptem az ajtón és Kornél szobája felé vettem az irányt. Magam sem hittem el mire készülök csak az idegeimre hallgattam. Tudtam, hogy ez fájna neki a legjobban. Azt akartam, hogy szenvedjen. Hogy szinte már bele őrüljön a fájdalomba, ahogyan én miatta. Már az ajtó előtt álltam. Idegesen kopogtattam. Hamar ajtót nyitott a fiú és egy elbizakodott mosolyra húzta a száját.
-Hanna! Fáradj beljebb.-engedett be.
Idegesen mértem fel alá.
-Minden rendben? Miért jöttél? Talán valami baj van?
A szemeit néztem és elvesztem benne.
-Él még az ajánlatod?-vágtam bele.
Egyből tudta miről beszélek.
-Persze. De...Várj, most tényleg ezt akarod?
-Azt akarom, hogy gyűlöljön. Úgy ahogy én gyűlölöm. Téged meg ő gyűlöl.
-Nahát.. Így kihasználnál?-harapta be ajkait.
-Ne játszd az ártatlant. Neked ez csak dupla haszon. Nemde?
-Mindenbizonnyal. De nem így szeretném, hogy az enyém legyél.-mért végig elképzelve mit is tehetne velem.
-Mit számít az? Neked úgy is csak a bosszú kell. Nekem is. Mi a gond?
-Valóban életcélom kiidegelni a férjed. De téged ennél többre tartalak.
-Mi ez az erkölcsi duma? Én nem ilyennek képzeltelek.
-Nem ismersz.-mosolygott.
-Úgy tűnik tényleg nem. De te sem engem. Lehet, hogy csak egy könnyűvérű lány vagyok.
-Nem ismerlek. De abból amit eddig láttam biztosan nem vagy az. Te tényleg szeretted azt a barmot valamilyen okból kifolyólag. Most pedig vérig vagy sértve és próbálsz valami kiakasztót tenni. De ez nem hiszem, hogy te vagy. Talán tévedek?
-Nem voltam ilyen. De... De ő ilyenné tett. Már nem tart vissza semmi. Ha nem akarod megteszem mással.-indultam el.
-Na, na, na! Ácsi.-fogta meg a karom.-Nyugalom. Szerintem pontosan tudod, hogy akarom. De nem akarom, hogy később megbánd és utáld magad.
Felnéztem rá. Úgy beszélt velem, mint aki ismer. Megértve éreztem magam. Úgy törődött velem, mint eddig senki. Nem a testemet akarta pedig tálcán kínáltam magam. Újra elvesztem a szemeiben és lehullott az állarcom. Szemeim megteltek könnyekkel. Aggódva tekintett le rám. Eltűrt egy tincset az arcomból és magához ölelt. A hajamat simogatta én pedig némán sírtam karjai között.
-Én csak azt akarom, hogy vége legyen.
-Tudom. Tudom.-ölelt magához.
-Hogy tehette ezt velem? Tönkre tett. Ezt érdemlem? Ezt? Mit tettem, hogy ezt kaptam?
-Css. Kurvára nem ezt érdemelted. Kinyírom esküszöm. Nyugodj meg, itt vagyok.-ringatott magával.
-Most pedig itt sírok az ellenségének? Szánalmas vagyok. Jézusom.
-Hé.-fogta kezei közé az arcom-Nem vagy az. Egy szexi istennő? Igen. De szánalmas biztosan nem.-nevetett fel.
-Hülye.-nevettem fel én is.
-De most komolyan. Amin keresztül mentél embertelen lehetett. Sajnálom.-nézett őszintén a szemembe.
Csak megtörten bólintottam.
-Köszönöm. Életemben először kellemesen csalódtam.
-Ezt bóknak veszem.-nevetett fel.
-Annak szántam.-mosolyodtam el.
-Ha bármire szükséged van csak szólj, és ha bármi történne rám számíthatsz. Rendben?
Egy ideig csak néztem aztán megszólaltam.
-Bár veled találkoztam volna előbb. Hmm.
Meglepetten nézett vissza rám. Még ő sem tudta hova tenni.
-Mindegy is. Én most megyek. Felejtsük el, hogy ez megtörtént. Kérlek.-néztem oldalra kínosan.
-Várj, ezt hogy értetted az előbb?
-Akkor szia!-léptem ki az ajtón sietősen.
Letörölgettem az arcom és visszafele sétáltam.
-Hanna?-állított meg Peti.
-Hmm?-néztem fel rá.
-Te az előbb Kornél szobájából jöttél ki?-akadt ki kicsit sem leplezve előítéletét.
-Igen. Miért?
-Mióta jártok ti egymáshoz? Vagyis te hozzá?
-Most voltam először. De nem tartozik rád.
-Történt valami?-kémlelt kíváncsian.
-Nem. De ha történt volna sem lenne jogod kioktatni.
-Ne támadj már le! Örülök, hogy nem csináltál semmit azzal a pöccsel.
-Pöccsel?-lepődtem meg.
-Nem szimpi. Ha bajod van gyere inkább hozzám, ne hozzá.-mosolygott.
-Kössz, de jól vagyok.-hagytam ott.
Ez meg mi volt? Fel sem fogva csak mentem tovább a szobámba. Alex a fotelban ült az üres szobában maga elé meredve. Amint megpillantott borult arccal nézett rám.
-Ilyen hamar lerendezted?-kémlelt.
-A kis ellenséged nagyobb úriember, mint gondolod.-meredtem rá.
-Csak nem ő mondott nemet?
-Nem éppen. De nem történt semmi, ha ezt akarod tudni.-sétáltam az ágyig.
-Most tapsoljalak meg?-nevetett fel.
Levettem a cipőm és elkezdtem levenni a nadrágomat. Aztán a felsőmet is. Már csak a fehérnemű maradt rajtam. Teljesen ignoráltam, de éreztem, hogy bámul.
-Hmm. Ezt direkt csinálod...
-Én csak levetkőztem alváshoz. Ne láss bele többet.
Befeküdtem az ágyba és betakaróztam.
Fel állt a fotelból és be állt elém.
-Mondj el mindent ami ott történt.
Levette közben a felsőjét és a nadrágját is. Egy alsónadrágban volt. Zavarba ejtő volt a látványa ilyen közelről.
-Minek?-válaszoltam előre meredve a plafon felé.
Hirtelen rá ült a derekamra takarón keresztül és fölém hajolt.
-Mert engem érdekel.-hajtotta homlokát az enyémnek.
-Meg tennéd, hogy leszállsz rólam?-a pulzusom az egekbe szökött.
-Nem. Nem megyek el ameddig nem beszélsz.
-Legyen. Elmondom. Csak beszélgettünk. Igazából jobban kiismert, mint hittem. Egész emberi is tud lenni. És figyelmes.-mosolyogtam visszagondolva.
Összeráncolt szemöldökkel figyelt.
-Te.. Miért beszélsz így róla? Bele szerettél?
-Jézusom nem. De egészen megkedveltem.
-Hát ez remek. Igazán örülök neki.-szállt le rólam.
-Most mi bajod?-ültem fel.
-Ez rosszabb mintha dugtatok volna. Faszom.
-Te nem vagy normális.-feküdtem vissza.
-Vissza foglak szerezni. Kerül amibe kerül.-mondta elszántan, szinte már megszállottan.
-Ha te mondod.-mormogtam csukott szemmel.
-Nem fogsz soha többet másra nézni. Soha.
-Az nehéz lesz tekintve, hogy társas lények vagyunk.
-Ne vicceld el! Komolyan mondom.
Csak hümmögtem egyet és elkezdtem szundítani. Álmomban Kornél volt előttem. Láttam a szemeit, aztán az ajkát és minden apró részletet. Legvégül összeállt a kép. Igézően nézett rám a kacér mosolyával.
-Az enyém is lehetnél.-suttogta.
Az egész gyomrom liftezni kezdett. Elsimította a hajam a vállamról. Beleborzongtam. Felébredtem és ziláltan rontottam be a fürdőbe. Nem tudtam hol máshol vezessem le a feszültségem. Levetkőztem és befeküdtem a kádba. Hideg vizet engedtem, hogy felrázzam magam kicsit. Alex bejött és egy huncut mosolyt ejtett a testem látván.
-Ilyen korán fürdesz? Ez furcsa, habár nem bánom.-harapta be alsó ajkát.
-Le kellett hűtenem magam.-néztem végig magamon.
A mellbimbóim megmerevedtek és kiborsózott a bőröm.
-Mi miatt?-ült le a kád szélére.
Nem válaszoltam.
-Vagy inkább...Ki miatt?-köszörülte meg a torkát.
-Csak melegem volt.-ültem fel idegesen.
Belenyúlt a vízbe és csodálkozva nézett.
-Ez jég hideg. Nem fagysz meg?
-Nem. Ez kellett most.-álltam fel zavartan.
-Várj. Meg fogsz fázni. Eresztek hozzá meleget. Feküdj vissza.
Mereven álltam őt nézve. Nem tudtam, hogy meneküljek előle vagy hagyjam, hogy törődjön velem.
-Kérlek.-nézett fel rám kutya szemekkel.
Vissza feküdtem. Most hidegebbnek éreztem ezért megugrottam picit. Megeresztette a meleg vizet és végig vitte a zuhanyfejet a testem felett oda-vissza. Hagytam, hogy kellemesen áradjon a testemre. Éreztem, ahogy felmelegszik a testem és ettől ellazultam. Lehunytam a szemeim. Enyhén el is mosolyodtam.
-Szeretlek így látni.-mondta rekedtes hangon.
-Hogyan?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Komfortosan. Boldogan. Gondtalanul.
Kinyitottam a szemem és felnéztem rá.
-Csatlakozol?-kérdeztem meggondolatlanul.
Nem értettem miért teszem ezt hiszen még haragudtam rá és az előbb álmodtam a halálos ellenségéről, akivel már haverok. De valamiért újra szerettem. Elfeledtem mit tett velem.
Szemei felcsillantak kérdésem hallatán. Egy percig sem rögtönzött. Egyből kibújt a ruháiból és belehasalt a vízbe a lábaim közé. Fejét a hasamon pihentette.
-Nem tudom mi történt de örülök, hogy most nem utálsz.-nyomott egy puszit a hasamra.
Megsimogattam a haját és felhúztam magamhoz. Lehetséges, hogy az álmom kissé beindított és ezt rajta vezettem le. Még mindig a haját fogtam de már lazábban. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Pár centi távolságra néztem a szemébe. Aztán a szájára. Nem tudtam nem azt nézni.
-Meddig akarsz még kínozni? Csak csókolj meg.-sóhajtozott.
Sóvárgott utánam, és epercben én is utána.
-Legyen.-húztam magamhoz jobban.
Megcsókoltam. Lendületesen és akaratosan.
-Jézusom..Még sosem voltál ilyen vad.-mosolygott a szünetben.
Újra csókoltam. Valóban vágytam rá. Ahogyan visszacsókolt eszméletlen jó volt.
-Akarlak. Most.-váltam el tőle.
-Hmm. Én jobban.
Megfogta a derekam és felhúzott magával. Kiszálltunk a kádból. Meg sem törölköztünk csak vizesen szaladtunk az ágyhoz. Belevetett és rám mászott. Folyton csak csókolt és simogatott mindenhol. Aztán a férfiasságához nyúlt ami már fel állt és a nőiességemhez vezette. Behelyezte és tempós nyomásokkal újra és újra belém hatolt.
-Ahh.-nyögtem fel folytonosan.
-Hmm.-mormolta ő is mély elégedett hangján.
Orgazmusom volt. Azt hiszem ez volt életem első orgazmusa. Gyönyörű volt és természetes.
Az előzőekhez nem hasonlítható.
-Haa...ahh...-csak ennyit tudtam kinyögni.
Ő is elment és fáradtan rám terült a nyakamba lihegve.
-Ez brutálisan jó volt.-szólaltam meg miután kaptam rendesen levegőt.
Felnevetett az örömtől es nyakon puszilt.
-Ez..Még nem volt ilyen.-könyökölt fel a fejem mellé lenézve rám.
-Reggel sántítani akarok. Úgyhogy újra.-nevettem fel.
-Ah imádlak.-túrta belém fejét boldogan.-Máris intézkedem bébi.-csókolt meg.
Egész este csináltuk nagyjából hét szünettel. Utána elmentünk zuhanyozni hajnali négykor és fáradtan ledőltünk.
-Hogy én mennyire lekorlátoztam magam eddig.-sóhajtottam fel.
-Azt én is észrevettem.-kuncogott.
-Nagyon megdolgoztattalak?-fordultam felé.
-Eléggé. De ebbe sosem fáradok bele. Ezt elhiheted.-hunyta le szemeit vigyorogva.
-Nagyon remélem. Most már elhiszem, hogy te vagy a legjobb.-nevettem.
-Ha ha.-paskolta meg a fejem.
Magamhoz öleltem és feljebb kúsztam hozzá. Apró csókokat hintettem a nyakára. Tetszett neki, ugyanis éreztem, hogy belemosolyog.
-Újabb menet lesz ebből.-ölelte magához egyik karjával a fenekem.
-Ah most már hagylak pihenni. Csak adtam egy két jó éjt puszit.
-Az arcomra még nem adtál.
-Telhetetlen.
Az arcára ia nyomtam egy puszit majd az ajkaira.
-Még haragszom, de hálás vagyok Istennek, hogy élsz. Szerencsés vagyok.-mosolyogtam.
-Komolyan nem tudom mi történt veled de úgy érzem most jobban szeretjük egymást, mint valaha.
-Talán úgy van.-hunytam le szemeim.
-Teljesült minden vágyam akkor.-puszilt arcon.
A számra sok sok puszit nyomott.
-Na aludj te bolond mert nem kelsz fel holnap időben.
-Ez rád is vonatkozik te párduc.
-Jó igaz. Aludjunk egyszerre.
-Legyen kicsim.-ölelt magához jobban és betakart.
Boldogan aludtunk el.
