-Sosem tudom megunni az őzike járásod.-moslygott az ágyban kiterülve.
-Jó reggelt!-néztem rá egy félmosollyal.
-Imádom, hogy téged látlak reggelente.-kelt fel vigyorogva és beletúrt a hajába.
-Gyere ide torzonborz!-nevettem fel haja láttán.
Édesen nézve gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot és kíváncsian nézett le rám.
-Ez így nem jó.-méregettem a haját.
Beletúrtam a hajába és eligazítottam. Sokkal rendezettebb volt, bár a kócos haj is istenien áll neki...
-Köszönöm.-kuncogott aranyosan.
-Nem hagyhattam ki.-nevettem fel.
-Nem. Komolyan. Köszönöm, hogy törődsz velem.-simította meg az arcom.
-Ez természetes.-rántottam vállat mosolyogva.
-Nem. Nem az. Pont ezért köszönöm.-nézett mélyen a szemembe.
Zavarba hozott tekintetével. Mintha megakarna fejteni. Zavartan megköszörültem a torkom.
-Most viszont felöltöznék.-néztem lefelé.
-Hát persze.-bólintott és teret adva elsétált az ő szekrényéhez.
Óvatosan hátra néztem. Nem látott meg. Egy huncut mosollyal megint hátra lestem. Egy alsóban volt. Öltözött.
-Ne less!-nevetett fel beharapva ajkát.
-Nem is.-duzzogtam.
Ajj. Rajta kapott. Halál ciki. Csak felnevetett. Kikaptam egy oversize kapucnis felsőt a bőröndömből, meg egy melltartót és beszökkentem a fürdőbe. Hallottam, hogy felnevetett és azt suttogta őzike. Magamra kaptam a ruhát és kimentem. Óvatosan rám nézett és felkiáltott.
-Hé én még nem vagyok kész!
Azonnal elfordítottam a fejem és kínomban elsüllyedtem volna.
Halk kuncogást hallottam.
-Hazudós!-fordultam meg morcosan.
Már fel volt öltözve. Öltönyben volt és nyakkendőben.
-Muszály mindig így kiöltöznöd?
-Talán zavar? Félsz, hogy túl vonzó vagyok és nem bírsz magaddal?-nézett perverzen.
-Nem. Attól félek, hogy a férjem egy sznob.-forgattam szemeim.
-Chh. Kérlek.-nevetett fel-Pontosan tudtad kihez mész hozzá!-kacsintott.
-Talán hiba volt.-fordultam meg és kiakartam menni, de megfogta a kezem.
-Azt nem hinném.-nézett mélyen a szemembe.
Gyönyörű barna szemei vannak, amivel ha szugerál megremegnek a lábaim.
-Nekem..Most órára kell mennem.-mondtam megbabonázva.
-Ebben nem mész.-lépett kicsit hátrébb felmérve.
-Ömm. Miért?-néztem rá ártatlanul lenézve a combközepig erő pulcsimra.
-Egyrészt túl kihívó, látom a szexi combod. Másrészt nem túl elegáns. Drágám nekünk van egy szintünk.-mosolygott felsőbbrendűen.
-De kényelmes és nekem tetszik.-vontam vállat szomorúan.
-Vegyük ezt le!-rázta a fejét és felakarta húzni a pólóm alját.
-Hé!-szóltam rá és ellöktem kezeit.
-Ne küzdj velem. Tudod, hogy úgy is én nyerek.
-Majd én átveszem. Ne érj hozzám!-néztem a szemébe lesújtóan.
-Rendben.-bólintott.
Kivettem egy fekete vászon nadrágot és egy fehér basic pulóvert.
Dühösen a fürdőbe szökkentem és átvettem. Így már elegáns voltam, közben szexi is. Ebbe már nem köthet bele. Kirontottam az ajtót és karba tett kézzel álltam elé.
-Megfelel őfelsége?
-Ez a felső kiemeli a nagy melleid. Nem mehetsz.-méregette a mellkasom.
-Nem tehetek róla, hogy vannak. Lány vagyok.-forgattam szemeim.
-De neked nem akármekkora és te nem akárkié vagy. Úgyhogy ha valaki rád néz nem szeretném ha úgy nézne rád...
-Nos, ebben fogok lenni. Az én testem. Az én szabályaim. Világos?!-indultam el, de erősen megragadta a csuklóm.
-A te tested. Az én szabályaim.-szugerált.-Most pedig vedd át egy lezser ingre!
Dühvel álltam a szemkontaktust és dacosan kihúztam a kezem szorításából.
-Ezt elfelejtheted. Dénes is ilyen volt. Megpróbált irányítani. Nem tetszik ez a gyenge utánzat. Azt hittem más vagy.-néztem rá hitetlenkedve.
-Én nem vagyok ő! Ne hajtogasd mindig ezt!-mordult rám.
-Akkor ne legyél faszfej!-kiabáltam vissza.
-Elég!-fogta össze a szám.
Úgy nézhettem ki, mint egy kacsa.
-Nagyon nehéz veled.-mosolyodott el.
-Nyem is.-duzzogtam keze között.
Levette a kezét és felnevetett.
Beletúrtam a hajamba és idegesen kifújtam a levegőt.
-Fogadj el úgy ahogy vagyok és nem lesz nehéz.-sétáltam ki.
Végül nem vettem át és az lett amit én akartam. Magabiztosan sétáltam el az osztályomba. Beültem hátra Betti mellé.
-Hi girl!-öleltem át mosolyogva.
-Szius. Már hiányoztál.-ölelt vissza.
-Legalább neked. Rajtad kívűl szinte senkit nem ismerek.-néztem körbe.
-Mert itt mindenki fél Alextól. Nem merik megsérteni azzal, hogy a feleségével beszélnek.
-Ez őrültség!-csattantam fel.
-Személy szerint én is baromságnak tartom, de itt ez ilyen etikett. Azért lány barátaid lehetnek.-mosolygott sajnálva.
-Nekem elég leszel te is.-öklöztem vállba.
Annyi magány és gonosz ember után Bettiben végre barátra leltem. Egy lány barátra. Furcsa volt, de jó érzés. Ez más volt, mint Ákosékkal. Érzelmesebb és komolyabb volt.
Egy hét telt el amióta itt vagyok és Alex jegyese vagyok. A tanulás jól megy és magas szinvonalú. A férjemre való részrehajlás miatt a tanárok több időt fordítanak rám és ha nem értem külön elmagyarázzák. Nagyon kedvesek. Alex a veszekedés óta kicsit hűvös és néha érzem, hogy zavarban van a társaságomban. Mintha szégyellné magát a történtek miatt. Bettivel viszont nagyon rövid idő alatt szoros lett a kapcsolatom. Úgy érzem bízhatok benne, mert legalább annyira utálja ezt az egészet, mint én. Időközben elmesélte, hogy a szülei csak leakarták passzolni és úgy került ide még nyolc évesen. Természetesen akkor még nem került kontaktba egy fiúval sem. Őt tizenhárom évesen rontották meg. Pontosabban a férje, az a patkány. Jó volt végre beszélni valakivel ezekről és ahogy nyíltabbak lettünk, egyre közvetlenebbek is. Betti egyébként vicces lány. Mindig megnevettet és jobb kedvre derít. Ma újra hétvége van. Vasárnap. Ma zárjuk a hetet. Egy hete nem vagyok Eriké. De itt olyan más. Jobb.
-Hahó! Láttad a kék öltönyöm?!-integetett Alex az arcom elé.
-Nem. Nem láttam.-vontam vállat.
-Ahh. Akkor muszály lesz a fehéret felhúznom, ami rohadt kínos, mert kék a dress kód.-forgatta szemeit.
-Várj!-álltam fel az ágyból és elkezdtem matatni a szekrényében.
A piros öltönyébe volt bebújtatva a válfán.
-Meg van.-nyomtam a kezébe.
-Boszorkányság!-nézett elképedve amin felnevettem.
-Hova mész ma?-kérdeztem visszaülve.
-Csak egy díjátadóra a szüleimmel.
-Áh. Értem. Akkor ma se várjalak.-mosolyogtam.
A csalódottságom olyan jól tudtam leplezni, mint a karikákat a szemem alatt. Nem alszom. Folyton csak forgolódok éjjelente. Ő pedig gálákra jár meg puccos estélyekre. Felmerül a kérdés, én vajon miért nem megyek? Egyszerű. Nem akarok. Leszögeztem az elején, hogy nem leszek tagja a sznob dolgoknak. Szeretnék önmagam lenni. Neki pedig hagyom, hogy tegyen amit akarjon. Különben sem érdekel...
-Úgy mondod, mintha hiányoznék.
-Talán így is van.-néztem fel rá.
-Hiányzom neked?-mosolyodott el meglepetten.
-Talán. De mivel ilyen seggfej vagy, jobb ha mész.-néztem oldalra.
-Jönnöd kéne.-húzta egy félmosolyra a száját.
-Tudod mit gondolok ezekről a helyekről.
-Előítéletes vagy.-húzta össze szemöldökét.
-Csak meg van a saját véleményem.
-Ez annál több. Mindegy. Egyszer majd megtörik a jég.-kacsintott és kisétált.
Hát persze. Arra várhat. Megint hétvége van. Semmittevés. Úgy döntöttem átmegyek Bettihez. Bekopogtam és egy nem kívánatos személy nyitott ajtót.
-Szia!-húzta perverz vigyorra a száját.
-Bettihez jöttem.-forgattam szemeim.
-Áhh. Betti, a királynő az!-kiáltott hátra.
-Ne hívj így!-mordultam rá.
Betti azonnal kijött és átölelt.
-Peti. Hagyj minket magunkra!-húzott be a szobába.
Még nem jártam bent. Egyszer elkísértem őt és ezért tudtam hol van a szobája.
-Miért? Zavarok?-jött utánunk.
-Nem. Csak...Na jó. Egy kicsit igen.-nevetett fel.
-Nők!-forgatta szemeit és kiment.
-Hála az égnek. Már azt hittem én dobom ki.-nevettem.
-Biztos Kingához megy...-komolyodott el.
-Ő meg ki?-néztem rá kíváncsian.
-Kinga a barátnője, akit mellettem tart. Persze azt hiszi jól titkolja, de nem vagyok hülye. Mindenki erről beszélt már egy hónapja.-nézett lefele.
-Úristen. Ez most komoly? Az a rohadék.
-Mindegy. Úgy is egyszer vége ennek és akkor már nem fog számítani.
-Ezt hogy érted?
-Sehogy.-bámulta a padlót-Kérsz enni?-váltott újra mosolygósra.
-Nem köszönöm.-ráztam a fejem.
-Inni? Van vodka.-kacsintott.
Felnevettem.
-Jöhet.-vigyorogtam.
Így történt, hogy holt részegre ittuk magunkat és megtudtuk egymás életének minden egyes szakaszát. Rengeteget nevettünk és minden titkunkat elmondtuk egymásnak. Már fél nyolc felé járt az idő.
-Emlékszem, mikor negyedikben Tomi megakarta kérni a kezem egy kindertojásban nyert műanyag gyűrűvel.-nevetett felszabadultan.
-Hé. Ez egész filmbeillő.-próbáltam komoly lenni de kitört belőlem a nevetés.
-Akkor még igazi volt a szerelem. Akkor még volt életem. Gyerek lehettem.-komolyodott el.
Én elsírtam magam. Lehet a túl sok alkohol miatt, vagy az is lehet megérintette a lelkem abban a pillanatban.
-Tudod Betti, rég nem éreztem ilyen jól magam senkivel.-néztem rá a könnyeim törölve.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte könnybelábadt szemekkel.
-A..Aha.-mondtam bizonytalanul.
Közelebb húzódott az ágyon és a számat nézte.
-Nyugi nem vagyok lezbi. De mindig is tudni akartam milyen lánnyal csókolózni.-mosolyodott el.
Megkönnyebbültem.
-Akkor tedd meg. Hadd legyek én az első!-nevettem bele a csókunkba.
Ajkai puhán simultak az enyémen. Vodka ízű volt a csókja. Egy gyengéd csók volt. Nyelv nélküli. Mint két barát érzelemesebb puszija. Semmi romantikus. Amint vége lett ismét felnevettünk.
-Lehet rossz nemet szeretek.-nevetett fel.
-Szerintem titokban lezbik vagyunk.-szálltam bele a morbid viccébe.
-Sőt. Lehet igazából csak valami űrlények vagyunk és az egész testünket a tanárok irányítják.
-Amilyen elmebetegek kinézem, hogy ez a szombat esti programjuk és éppen ránk verik ki.-röhögtem fel elvetemülten.
-Miért nem jöttél korábban? Imádlak.-fogta az arcom szédülten.
Neki is megártott a pia. Még többet ittunk és nevettünk és mindenféle hülyeségről beszéltünk ami épp eszünkbe jutott.
-Asszem mennem kéne. Alex pipa lesz ha nem leszek a szobában mire megjön.
-Uh akkor sipirc te kis ribi!
-Ami itt történt a mi titkunk. Ugye?
-Sírba viszem.-legyintett és kiterült.
Egy perc alatt elaludt. Nevetve kiosontam és a szobámig botladoztam. Hangosan nyitottam be a szobába és el is estem. Felnevettem. Sötét volt a szoba. Hirtelen felkapcsolódott a kis lámpa. Alex az ágyon ült és mérgesen nézett rám.
-Hol voltál?-állt fel és elém sétált.
-Bettivel iszogattunk kicsit. Meg smároltunk. De ne aggódj nem vagyunk lezbik csak kipróbáltuk. Tudtad, hogy az országunk társadalma elöregedő?-hadartam ittasan.
Már nem voltam magamnál.
-Hogy mit csináltatok? Kelj fel! Szégyen...
-Nem látott meg senki. Na ne legyél már ilyen izé.-nevettem fel és négykézláb csuszogni kezdtem.
-Jézus. Te mennyit ittál? Gyere.-kapott fel az ölébe és letett az ágyra.
-Alexander. Jól áll az öltöny. Olyan...Szexi.-húztam magamra.
-Csak sokat ittál.-nézte a számat.
-Nem. Tényleg jól nézel ki. Lehet, hogy most azt is megengedem, hogy...-nehezebben beszéltem.
A nyelvemen nehezen pörögtek a szavak. Lassan pislogtam. Bódultan néztem a szemébe.
-Hogy?-nézett a mellemre, majd a szemembe.
-Csinálj velem amit akarsz.-haraptam be ajkaim.
Itt már fogalmam sem volt mit beszélek. De ő nagyon is magánál volt. Egy fél mosolyra húzta a száját és bekapta alsó ajkam. Elkezdtünk hevesen csókolózni. A melleim markolászta amivel még jobban beindított. Abba hagyta.
-Biztos?-nézett a szemembe ijedten.
-Aham.-hunytam le szemem.
Kábultan forgolódni kezdtem.
-Olyan meleg van.-vettem le a felsőmet és a nadrágom. Csak fehérnemű volt rajtam. Élvezte a látványt és magára rántott. A fenekem markolászta és a hajamba túrt.
Olyan álmosságot éreztem. Képes voltam elaludni a mellkasán.
-Kis barack.-nevetett fel.
Csalódottan terített ránk egy plédet és a fenekem fogva elaludt.
